Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-28 / 255. szám
1976. október 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A szolnoki Lenin Tsz-ben a diákok mellett a katonák is segítenek a betakarítási munkákban. Képünkön a hibrid kukoricát törik Újítok, újítások Eszmei vagy kalkulált díj? Vfizsgőlot tíz vállalatnál Újítási előadóik beszélgetnek. Egyikük jói hallhatóan mondja, elégedettek, mert a félév során 42 újításit nyújtottak be a dolgozók. Egy másik megjegyzi — imitóáibb csak magának — sajnos, náluk mindössze nyolcat. Amikor a haszonra terelődük a szó, a hetvenkedő kolléga hallgat. Faggatják. Kidéről, az utóbbi nyolc újítás "kétszer több hasznot hoz a vállalatnak, mint az említett negyvenkettő.. Az eset nem egyedi. Több helyen megnyugodnak értékelés után a vezetők, s ugyanúgy a munkások, hisz újítás van bőven, legalábbis a számok ezt mutatják. Dehogy mennyit hoznak a vállalat, s így a népgazdaság asztalára, áriról már nem szól a fáma... A kívülálló azt gondolná, az újítások éLbírálásánál egyik legfontosabb kritérium a haszon. Ez nem mindig így van, már csak azért sem, ment a benyújtott pályázatok gyakran rossz kezekbe kerülnek. Sajnos a tapasztalat az. hogy a szakvélemények — ezek alapján fogadják, vagy utasítják el az újítást — általában alacsony színvonalúak. Következik ez abból: a bírálóik nyűgnek tekintik ezt a feladatot, anyagilag nem is érdekeltek, s ebből adódik, néhány hónapig íróasztalfiókban kuksol az újítás. Az erre vonatkozó szabályzatban' az áll, ikét hét alatt el kell készülnie a szakvéleménynek. A szolnoki Vas- és Faipari Szövetkezetnél van olyan újítás, ami 120 napig várt bírálójára. A Szolnok megyei Víz- és Csa- tonnaművekniél található olyan, értékelés, amelyen ez áll: „A vállalat nem kívánja alkalmazni...” már az újítást. Hogy miért? Gondoljon az újító azt amit akar. A különböző gyárakban, üzemekben igen gyakran cserélődik az újítási előadó. A legtöbb helyen másodállásban mellékesként foglalkozik a kijelölt illető az újítási feladatokkal. A zagy- varékasi Béke Termelőszövetkezetben például egy gépészmérnök, aki az alsó- szászbenki takarmányközpont vezetője, a szövetkezeti beruházások ügyintézője, s egyben újítási előadó is. A Tiszaimenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalatnál az idén januárban kilépett az újítási felelős az őt követő ügyintézőt más munkakörbe helyezték ... A szolnoki Vas- és Faipari Szövetkezetnél egy év alatt ■már a harmadik megbízott látja el az újítással kapcsolatos teendőket... Mindez nem lendíti előre a mozgalom sikerét. Újító berkekben sajnos közismert mondás: „Jobb ma 500 forint, mint holnap 700!” Ehhez tudni keli kétféle újítási díj létezik: eszmei és kalkulált. Az eszmeit hamarább megkapja a pályázó, kevesebb a gond, kevesebb a baj... s igen gyakori, hogy nemcsak a baj, de az újításért járó pénz is. A 7-es sz. Volán Vállalatnál például az újítások 86 százalékát fizették így ki. Amikor elfogadják a munkát megállapítják a díjat, akkor az előírások szerint szerződést köt a vállalat a pályamű készítőjével. Ez a garancia arra, hogy nemcsak elfogadják, de hasznosítják is az ötletet, a találmányt ... Sajnos ez sem történik meg mindenhol!. A Szolnok megyei Víz- és Csa- tom'aművefcnél hasznosítási szerződést egyetlen újítóval sem kötöttek. A vállalat egy abból a tízből, ahol népi ellenőrök vizsgálták az újítók és az újítások helyzetét. Megállapították, a felsorolt hibák nem . egyediek. Az említett’ vállalatok többségénél már kijavították, vagy kijavítják őket, A többi vállalatnál a hibák feltárása és a megoldás a dolgozókra, vezetőkre — s nem-csak az újítókra vár. pár forinttal egy jó szóval több? Beszélgetés az anyagi és erkölcsi Ösztönzésről dr. Szabó Józseffel, az MSZMP Politikai Főiskolájának rektorhelyettesével Karcagon, a műszaki napok rendezvénysorozatának keretében, az elmúlt héten az anyagi és erkölcsi ösztönzésről tartott figyelmet keltő előadást dr. Szabó József, az MSZMP Politikai Főiskolájának rektorhelyettese. Az előadás után vele beszélgetett a közérdekű témáról lapunk munkatársa. — Előadásának kezdő gondolatsorában hangsúlyozta: nagyon is materiális okok teszik aktuálissá a kérdést, vajon hogyan lehetne jobban ösztönözni az eredményesebb munkára. Az Ön által említett okok közül csupán kettőt: egyrészt azért kell növelni a munka eredményességét, mert külgazdasági gondjainkat csak ezzel tudjuk ellensúlyozni, másrészt a töretlen fejlődés ma már csak a munka minőségének és hatékonyságának javításával biztosítható. Ugyanakkor azt is említette, a munkahelyi vezetők jelentős része nem mer a fizetésekben igazán differenciálni, mert nem hálás dolog. Ösztönözni az ösztönzésre — Azt hiszem, lehetne a vezetőket Is ösztönözni, hogy az ösztönzés eszközeivel merészebben éljenek. Például erkölcsileg. Van egy társadalmi közeg, amely megítéli az adott vállalati vezető munkáját, gondolok a társadalmi és pártszervezetekre, az irányító szervekre. Nos. amikor a vezetők munkáját értékelik, minősítik, alaposabban kellene megvizsgálni, hogy az illető bér- és fizetésemelések odaítélésénél teljesítménytől függően mennyire mert differenciálni. Példaként a Győri Vagon- és Gépgyárat említhetem. Ott az országos átlagnál jobban differenciálnak. Aki többet teljesít, arányosan többet is kap. '— Amíg a tisztességesen teljesítő munkás és a csak tessék-lássék dolgozó bére között a különbség nem akkora, mint munkájuk eredménye közti különbség, addig mindig lesz „kerítésen belüli munkanélküliség” Ugyanakkor — Ön említette az építőipari példát — a hét végén egy-két napi bére háromszorosát keresi meg a szakmunkás „maszek” munkán. Igaz, hogy a teljesítménye is háromszoros. A „maszek” tehát csak látszólag fizeti túl. Maradva az építőipari példánál: a hét eleji „pihenőket”, amikor a szombat, vasárnapi „hajtást” piheni ki a munkás, nem lehetne — megfizetve — munkára átváltani ? Döntő a teljesítmény — Az építőiparban ez nehezebb dolog, de mindenképpen segíthet a nagyobb szervezettség, a technikai színvonal növelése, hiszen akkor már könnyebb a béreket a teljesítményhez, szigorúbb normákhoz kötni. Általában is ez a megoldás. Sőt. a kiugró teljesítményeket magasabb bérekkel kell honorálni. Ám kiugróan dolgozni csak jól szervezett munkafeltételek között lehet. — A munka- és üzemszervezés az eredményesebb munkának hovatovább kulcsfontosságú motívuma. A szervezés színvonala viszont nem kis mértékben a mű s zaki - alk almazott i középréteg munkájától függ. Őket hogyan lehetne jobban ösztönözni ? — Ismét csak azt tudom mondani: a teljesítményüktől függően kellene jobban differenciálni. Persze köny- nyű ezt így kimondani. Egy biztos, akár munkásról, akár műszakiról, alkalmazottról, tehát bármely dolgozóról van szó, szerintem nagyobb lehetőséget kellene adni arra, hogy aki többet tesz arz asztalra, az többet is kaphasson. Fontos a jő szó is — Előadásának második részében az erkölcsi ösztönzésről szólt. Egyebek között arról, milyen jelentős, hogy a munka a dolgozó szemében vonzónak tűnjék ... — A vállalatok jelentős része ma még keveset törődik vele, hogy olyan körülményeket teremtsen, amelyekben a munkás igazán jól érzi magát. Ez több mint a munka- és életkörülmények javítása vagy a munkavédelem. Fontos például, hogy a dolgozó tudja, miért és mennyiben hasznos az ő tevékenysége, aztán fontos aiz is, hogy a (gyár, a munkahely gondjait magáénak érezze — szóval az üzemi demokrácia. Ezen a téren van még tennivalónk. — Néha egy jó szó, a bánásmód emberséges megválasztása is sokat segíthet. — Vezetőképző tanfolyamokon már tanítjuk, hogyan kell a dolgozókkal bánni, beszélni. A dolog lényege: partneri, elvtársi kapcsolatokra van szükség, ez a „főnök-beosztott’ viszonyt nem csorbítja. — Az erkölcsi megbecsülést mi ma inkább kitüntetésekben mérjük... — A kettő — a mindennapi megbecsülés és az alkalmi elismerés. kitüntetés — együtt ér valamit. De nemcsak a közismert kitüntetésformákra gondolok, hanem olyanokra i®, mint az üzemi lapokban egy-egy 'kiemelkedően dolgozó rendszeres megiemelóse és így tovább. Ahogy mondta, néha egy jó szó is elég ... Trömböczky Péter Vetélkedő — két műszakban A munkavédelmi tudnivalók felfrissítésére szükség van, hiszen egy szomorú statisztika szerint a megye üzemeiben és gazdaságaiban — az első félévben — a megtörtént üzemi balesetek 49 százalékánál harminc éven aluliak voltak a balesetet szenvedők. Ezért a KISZ megyei bizottsága és az SZMT munkavédelmi felügyelősége versenyt hirdetett, amelynek házi döntői befejeződték a cipőgyárban is ahol külön az „A” és külön a „B” műszak legfelkészültebb fiataljai mérték össze a munkavédelemmel kapcsolatos tudásukat. Munkavédelmi TOTO, villámkér- dések, elsősegélynyújtási és tréfás feladatok izgalmas, szórakoztató feladványok követték egymást a napokban megtartott vetélkedőkön. A versenyzők alaposan felkészültek. A legjobbak már a megyei vetélkedőre készülnek. Új postahivatalt kap Újszász Korszerűtlen., elavult az újszászi posta épülete. Ezért a helyén a Debreceni Posta- igazgatóság modem, új hivatalt építtet, központi fűtéssel, szolgálati lakással. A helyi vegyesipari szövetkezet építőrészlege már megkezdte a több mint kétmillió forint értékű munkát. A hivatal új épülete jövőre lesz kész. I Eiffel-torony Witkowoból | hez. De aki már járt külföldön, tudO Vajon az idegent mi kapja meg a lengyel ősz napsugaras aranyos máza alatt? Nos, fa- lánkan kombájnok harapnak a kukoricatáblákba. Lánctalpaikon traktorok másszák, tömörítik a silódombokat. Zvoita polszka jeszeny, szépséged észre alig veszi, ki a jövő évre valót a tájolókba hordja. Ilyen időtájt a munka az úr! ' Éljenek bármely tájon is, a tör- ványt évszázadok sulykolták az emberekbe. Mi másért forgolódna feszengve már a harmadik, negyedik nap a rákóczifalvi itsz-tag? Mit keres a dugig tömött fehér asztalok fölött elnézve, s mért ébred juta- lomútjának szabadsága alatt is hajnali négykor, ugyanúgy, mint húsz éve bármikor? Talán csak az ötödik napon döbben rá, abba rokkanna meg, ha az aranyló .lengyel, magyar, vagy bármilyen őszben a lengyel, a magyar, vagy bármely más földműves gsak karba fonná kezét... Lehet, hogy nem épp útibeszámolóhoz illő a kezdő gondolatsor, hiszen a történés végén fogok mondó- kámba. s hátrálok vissza az elejéja, hogy például Párizsból hazatérve sem a vonatra szállásról, a koszos kis garniszállóról, hanem a Louvre-ról és az Eiffel-toronyról mesél az ember. 1 És mindenki, mindenhonnan hazahozza a maga „Eiffel-tomyát” ... Rövidre foghaltó az utazás története. Tizenöt rákóczifalvi tsz-tag (három vezető, tizenkét fizikai munkás) Lengyelországban a witkowói testvérszövetkezetben tíz napot töltött. Érintették Varsót, Sczeczint és a tengerpartot. Eljutottak a stargardi mezőgazdasági kiállításra. A tsz-ben pedig megtekintették az állattenyésztő telepeket, a termőföldeket. Megnéztek egy operettelőadást. Mindnyájan diplomaták vagyunk egy kicsit. Barátságokat szövünk, vagy éppen emésztünk el. A néhány nap általában szűkös a megismeréshez. A magunk mögött hagyott nyom mégis — akár akarjuk, akár nem — egy magyaré, vagy egy magyar csoporté. 2 Mozaikok Rálkóczifalva „diplomatáiról. Reggelinél, két falat között. Boné Jánosné alig hallhatóan megjegyzi: a nyikorgó ajtók zavarják az álmot. Reggeli után a szobába indulnak, csak Hegedűs György, a korvács fordul a konyhára. Kis tálkán vaj sárgállik. Aztán odafönt megkeni az ajtópántokat, sorjában mind a nyolcat. Vendéglátónk kultúrosa, a mindent röptében intéző Roman értetlenül kérdi: miért nem szóltak neki, hisz a lakatosműhely csak két percnyire esik és sokkal tovább a zsíro- sodás sem tart. Biztosan azért, felelem, mert a kovács nem szeret kérni, s csak akikor szól másnak, ha maga már nem jut végére dolgának. Roman megsejtette a lényeget, no igen. nincs mit magyarázni. Széles mosolyából kiesik egy „aha”. Hát persze: „aha...”. A vacsoránál szép sorban egymás mellett egy witkowói. egy rákóczi- failvi. Néhányan tsz-vendégségben már megfordultak nálunk. Ismerősként kérdeznék asszonyról, gyerekről. munkáról. Mint szíves vendégnél a családi album, fényképek járnak kézről kézre. Egy lengyel kertésznő mosolyogva mondja: „kotrice”. A magyar és a lengyel szótár a tanúm, egyik nyelvben sincs ilyen kifejezés, mégis a magyar asszony derűje válaszol. Kettőjüknek van valamilyük, amiről csakis ők tudják, mit takar. Gsak az övék. Egy „kot- rice”. Értelmetlen, értéktelen betűsor — mindeniki másnak ... Ugyanezen a vacsorán társalog a lengyel és a magyar kovács. „Hát lovat tudsz-e még patkolni?” —kérdi a magyar. „Már hogyne tudnék pajtás, tizenkét pata is a fogóm alá tartozik” — feleli a lengyel. „Csak azért kérdem, mert én már gépeket reperálok, de azért a lóval is megbírnék” — csap a lengyel vállára a magyar. Nagy egyetértésben ilyenképpen diskurálgatnak tovább. Tolmács és egyetlen idegen szó ismerete nélkül. Mert néha az ember más ország fiát is megérti. Néha meg az anyanyelvón szólót se . . . Mozaikok Rákóczifalva „diplomatáiról”? Ugyan, három pehelykönnyű kis tollrajz. Bárhol, bárkivel megtörténhet. Pontosabban nem bárhol, s főként nem bárkivel. Lengyel tengerparton hozott ösz- sze a sors B. L.-lel, a svédországi magyar disszidenssel. 3 — Miért hagyta el Magyarországot? — Építészmérnökként üzleteltem. Sötét ügy volt, le kellett lépnem... Mankójára mutatok. — Karambol? — Egy évvel ezelőtt volt az első. Télen a Mercedesem megcsúszott a jeges úton, de szerencsém volt. A kocsit a roncstelepre vitték, én. néhány sebbel megúsztam. Hat hónappal rá az automata Toyotámmal jöttem Lengyelországba. Egy ugyancsak Svédországba disszidált magyar barátommal és egy turista pesti lánnyal éjszakai kirándulásra indultunk. Egy szempillantás alatt csú- zott ki alólam a kocsi, neki az erdőnek ! Csak ón éltem túl... — Mennyivel hajtott? — Százzal. — Ivott? — Igen. — Két halott! — Igen. Tárgyilagos a hangja. Mondja, hogy a svédországi üzlete továbbra is virágzik. Rendszeresen kapja a pénzt, s a börtönt is a haszonból váltja meg. Tárgyilagos a hangja. Mondja, adót csal és adót csalait, ha kell lop, hazudik. A farkastörvé- nyék! Mondja.- ha megtudják róla. hogy Svédországban él, a lengyelek nem karolják át „polák venger dva bra- taniki..." A lengyel szavak magyarul annyit tesznek: magyar—lengyel két jó barát. Mélykúti Attila (Következik: Az elnök nem alkuszik.)
