Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-03 / 234. szám

1976. október 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 PALOTASI ALLniUll GAZDHSAG ^ Cél: az export fokozása Hia valamely mezőgazda- sági üzem főképp csak gyenge termőképességű föl­dekkel rendezik, akkor nem látszik rossz választásnak az állattenyésztés intenzív fej­lesztése. Ha olyan állatot akarnak tartami, amely szin­te tömegtakarmány nélkül él, 'akkor a kacsára is eshet a választás. S mivel az előb­bi feltételek a Palotási Álla­mi Gazdaságban egybeesnek, így az üzemben a kacsatar- tásmak 15 éves múltja van. A tenyésztési és hizlalási kombinát építését 1962-ben kezdték meg, és első lépés­ként 3 óv alatt 13 millió fo­rint értékű beruházást fe­jeztek be. Ekkor 5 ezer törzskacsát tartottak és a te­nyésztésen túl a keltetéssel és a hizlalással is foglalkoz­ni 'kezditek. Az egy tojóra ju­tó tojástermelés 116, a kelé- si eredmény 70 százalékos volt, s a hizlalás után 45 va­gon áiru hagyta el a telepet. A gazdaság szakemberei elégedetlenek voltak az eredményekkel, ezért az el­következendő időszakban a minőségi mutatók javítását tűzték ki célul. Emelni kí­vánták a tojástermelést, és azt akarták elérni, hogy 56 napnál korábban két kiló negyven dekára hízzanak a pecsenyekacsák. Dániából hoztak be 'magasabb geneti­kai képességű temyészanya- got, s ez a termelési muta­tók javulását eredményezte. A tojástermelés elérte a 121 darabot, a kelési arány a 73 százalékot, és 51—52 nap után a kívánt súlyon értéke­sítették a kacsákat. Kacsatartási és tenyésztési rendszer Erre már több üzem is felfigyelt, és 1968-ban arra kérték a Palotási Állami Gazdaság vezetőit, hogy ál­lítsanak elő megfelelő minő­ségű napos- és előnevelt ka­cséit, amelyet majd ők, a csatlakozó termelők meghiz­lalnák. A kacsatenyésztésd és hizlalási társulás után egy év múlva 13 ezres törzs­állománnyal létrejött a pa­lotási kacsaszaporító-telep, amely már szaktanáccsal is ellátta a többi üzemet. Eb­ben az évben egyébként 700 ezer kacsát hizlaltak meg a gazdaságok igen kedvező eredménnyel. Az angol Cherry Valley temyéSzanyagot 1970-ben hozták be, s miután, a fajta „kitűnőre vizsgázott”, ezzel folytatták a munkát. Az el­múlt évben a törzsállomány 23 ezerre emelkedett, és a pártnergazdaságök 1 millió 700 ezer kiskacsát hizlalhat­tak meg, átlagosan 49 nap alatt, 2 kiló 60 dekára. Az 1975-ös esztendő másért is nagyon sikeresnek mondha­tó: a Palotási Állami Gaz­daság ekkor kapta meg a ka- csatenyésZtési rendszer elis­merését, s a mezőgazdasági kiállításon és vásáron arany, éremmimel jutalmazták őket. A tenyésztői munka az idén sem marad abba: a törzsállományt 28 ezerre emelik, s most már csak Cherry Valley fajtával dol­goznak. Egy tojóra 160 tojás jut, ebiből 113 kiskacsa lesz, tehát a kelési arány 73 szá­zalékos. A 49—50 napos hiz­lalás után egymillió nyolc- százezer pecsenyekacsa éri el az átlagos, 2 kiló 70 dekás súlyt. Ha tudjuk, hogy ezek szinte kizárólag exportra ike­rülnek, s a pecsenyekacsa kilójáért 1 dollár 8 centet fizetnek az importálók, ak­kor a gazdaságosság nem lehet kétséges előttünk. S így az sem ad meglepe­tésre okot, hogy az igények 1977-re tovább növekedtek. A partnerüzemek jövőre több mint 3,5 millió kacsát kénnek a Palotási Állami Gazdaságtól, de ők csak 2,5 milliót tudnak adni. Éppen ezért az V. ötéves terv cél­kitűzéseiben a 30 ezres törzsállomány, valamint a termelési és a tenyésztési mutatók javításán túl az is szerepel, hogy olyan terme­lőkkel akarnak szorosan együttműködni, akik a te­nyésztésben is jelentős sze­repet vállalnak. Csak így tudnak eleget tenhi a megnövekedett fel­adatoknak, hiszen már ré­gen nemcsak a szaktanács- adás a dolguk, hanem példá­ul etetési és tartási techno­lógiát is adnak a partnerek­nek. S az sem utolsó szem­pont, hogy a háztájiba is jus­son elegendő naposklacsiai, márpedig a tavalyi 200 ezer­rel szemben jövőre itt is fél­millió az igény. B. A. albérletből saját lakásba Egészségügyi dolgozók ifjúsági parlamentje Az Alföldi Szilikátipari Vállalat törökszentmiklósi gyárának üvegtechnikai üzemében az OMKER megrendelésére laborató­riumi felszereléseket ké­szítenek, évente 20 millió forint értékben. Törik a kukoricát A bajai kukoricatenmesz- tési rendszerhez tartozó 138 gazdaságban megkezdődött a takarmánynövény betakarí­tása. A 90 000 hektárnyi zárt rendszerű kukoricaföldön a jól szervezett munkán mú­lik, hogy veszteség, minősé­gi romlás nélkül magtárba kerüljön a szem. A kései érés miatt az idén rövidül a törés idénye, s ehhez mér­ten kell programozni a gé­pi erőt és a szárító kapaci­tást. A partnergazdaságok­hoz az őszi munka zavarta­lan lebonyolítására, megér­keztek a K—700-as nagy tel­jesítményű traktorok, s teg­nap újabb 33 univerzális erő­gépet indítottak útnak ré­szükre. . Tegnap délelőtt Szolno­kon, a városi tanács nagy­termében tartották meg a megyeszékhelyen, valamint városkörnyéki községeiben egészségügyi területen dol­gozó fiatalok ifjúsági parla­mentjét. A tanácskozáson — amelyen megjelent Sipos Károly, a megyei tanács el­nökhelyettese és TurócziFe- rencné, az MSZMP Szolnok Városi Bizottságának titkára is — dr. Koncz József, a vá­rosi tanács vb egészségügyi és szociálpolitikai osztályá­nak vezetője számolt be a IV. ötéves tervben elért eredményekről, a pályakez­dők munkájáról, s javuló szociális helyzetükről. A beszámolóban feladatul tűzte ki a szakmai és politi­kai továbbképzést. Az elmúlt két évben — a legutóbbi if­júsági parlament óta — a közel kétszázötven fiatal egészségügyi dolgozóból hár­man végezték el a marxista —leninista esti egyetemet, tizennégyen a középiskolát. Harmincán KISZ-, hatvan­ötén pedig szakszei'vezeti ok­tatáson vettek részt. Csongrád megyében mint­egy hétezer diák segíti az őszi megzőgazdasági munká­kat. A legtöbben a csemege- és a borszőlőt, valamint a paradicsomot, a pritamin- és a fűszerpaprikát szedik. Már a korábbi években kialakul­tak a jól bevált kapcsolatok az oktatási intézmények és a gazdaságok között. A fiata­A pályakezdők szociális helyzetéről szólva örömmel állapította meg dr. Koncz József, hogy az utóbbi évek­ben egyre többen jutottak lakáshoz, s a jövőben remél­hetőleg megoldódik a jelen­leg még harmincöt albérlő fiatal gondja is. A részletes beszámolót hozzászólások követték, ame­lyekben a munkahelyi beil­leszkedésről, a légkörről, s a bérezésről esett a legtöbb szó. A fiatalok beszéltek örömeikről, gondjaikról, s ami a legszembetűnőbb: ja­vaslatokat is tettek az emlí­tett gondok orvoslására. Többen indítványozták: szer­vezzenek gyakrabban ta­nácskozásokat, vitákat, hogy az azonos munkakörben dol­gozók kicserélhessék tapasz­talataikat, ezzel is segítve egymás munkáját. A tanácskozás 150 résztve­vője végül megválasztotta azt a nyolc küldöttet, akik majd a megyei ifjúsági par­lamenten képviselik a szol­noki. s a városkörnyéki köz­ségek fiatal egészségügyi dolgozóit. lók szorgalmára jellemző, hogy például a szentesi Hor­váth Mihály Gimnázium ta­nulói naponta személyenként mintegy másfél mázsa szőlőt szüreteltek a Derekegyházi Állami Gazdaságban. Ebben a mezőgazdasági nagyüzem­ben a szőlőtermelés hetven százalékát a diákok szedik le. Csongrád megyében Hétezer diák segít A nyilvánosság ereje Ha azt mondjuk, hogy valami a nyil­vánosság elé kerül, úgy ez a kijelentés nagyon közel áll ahhoz, mintha azt monda­nánk, hogy valamire fény derül, valami meg­világosodik. Valamely ügy ilyetén világossá­ga persze nem azonos megoldásával, de egy társadalmi probléma elzártsága, eltitkolása egyben társadalmi megoldásának lehetetlen­sége. Ez az elvont megfogalmazás a politikai ta­pasztalatok általánosításából következik. Mert minden olyan' esetben — lett légyen szó kis, avagy nagy kérdésről —, amikor nem érvé­nyesül a demokrácia, azaz nem válnak az eldöntendő kérdések a közös okoskodás és be­folyásolás tárgyává, egyúttal a nyilvánosság hiányáról is beszélhetünk. A nyilvánosság ugyanis politikai természetű, a nyilvánosság fogalma pedig a demokratikus közélet alap­vető összefüggéseire vonatkozik. A nyilvánosság, mint politikai fogalom az újkori politikai demokráciával párhuzamosan fejlődött. Azáltal, hogy kiépültek a politikai irányítás szervei, egyúttal viszonylag el is kü­lönültek a társadalom más intézményeitől. A társadalom élete magánéletre és politikai életre hasadt szét. Eltekintve most attól, hogy a magánszféra és a közszféra a történelem során tartalmilag hogyan változott, tény az, hogy kialakult a marxi elemzésekből ismer­hető ellentmondás a „burzsoá” és „citoyen”, azaz a magánember és állampolgár között, annak következtében, hogy a magántevé­kenység terétől elkülönülten létezett és mű­ködött a politikai tevékenység tere. E kettő között a nyilvánosság biztosította az össze­köttetést a sajtó, a parlamenti viták, vagy választási harcok formájában. A megoldandó ügyek publikussá, a közös­ség által ismerté és mérlegelhetővé tétele a demokrácia működésének meghatározó előfel­tétele. A nyilvánosság teszi lehetővé, hogy a magánember állampolgári mivoltában lép­hessen: föl közössége érdekében és a közösségi érdekek politikailag képviseltessenek a nyil­vánosság különböző fórumain. A kapitalista országok haladó mozgalmai, köztük a kom­munista pártok ezért harcolnak a politikai nyilvánosság minden csorbítási kísérlete el­len. Generációk tapasztalata ugyanis a fasisz­ta politikai gyakorlat, ami a tárgyalt összefüg­gésben a demokrácia megszüntetése, a poli­tikai nyilvánosság minden intézményének megszüntetése formájában. Mi már most a helyzet fogalmilag a poli­tikai nyilvánossággal a szocialista fejlődés során? Társadalmunk életében nem csak a magánszféra és közszféra tartalmai változtak meg gyökeresen, hanem a kettő közötti ösz- szefüggés is megváltozott. Ismeretes például, hogy a tőkés vállalkozás kiiktatódott a ma­gánszférából, vagy az, hogy politikai éle­tünkben a pártirámyítás a politikai rendszer kulcspontja. Mindez kétségtelenül és ismerten történelmileg egy új minőségű állapot. Ugyan­akkor értelmetlenség lenne — és következ­ményeiben politikai hiba —, ha nem látnánk, hogy a szocialista demokrácia számunkra is mint a magánélet és politikai élet közvetí­tése létezik a nyilvánosság különböző for­máiban. A szocialista állampolgár még elvi­leg is csak úgy államtag, tehát része a szo­cialista államnak, ha a nyilvánosság .fóru­main akaratát képviseltetve-közvetítve része­sévé válhat a publikussá tett közügyeknek. Elvileg és röviden: a politikai nyilvánosság a szocializmusban is államérdek és a társa­dalom közösségeinek érdeke egyszerre. S mindez nem csupán logikai műveletek kérdése. Saját szocialista történelmünk ta­pasztalata már, hogy a politikai nyilvánosság csorbítása, a sajtó bürokratikus irányítása, a pártdemokráciának, valamint a tanácsi és par­lamenti demokráciának, azaz a nyilvánosság különböző fórumainak korlátozásával törté­nő politikai irányítás milyen hibákat ered­ményezett politikai, életünkben. S nem csak az ilyen hibák föltárásához volt szükség a politikai nyilvánosságra, hanem elkerülésük lehetőségének záloga is a nyilvánosságban rejlik. A falugyűlések nyilvánosságától a kongresszusok nyilvánosságáig és a termelési értekezletek nyilvánosságától a tv nyilvános­ságáig életbevágóan szükségünk van a nyilvá­nosság szférájára. Csak ennek alapján fej­lődhet a szocialista demokrácia és csak nyil­vánosság biztosította közös megfontolásokkal érhetők el nyilvánosan elfogadott politikai céljaink. Hangsúlyozzuk azonban, hogy közös ügyeink nyilvánossá­ga nem azonos meg­oldásukkal. Bármilyen probléma bármiféle hatású megoldása a politikában a politikai döntések által történik. S természetesen nem a nyilvánosság dönt, hanem az arra jogosult döntési szervek. Annak mérlegelése azonban, hogy kikből álljanak a döntésre jogosult szer­vek, mi és hogyan váljék eldömitötté, vala­mint, hogy megfelelő volt-e a döntés — nos, mindez már nagyon is a nyilvánosságra tar­tozik. A nyilvánosság az okoskodás tere — sokszor nem is valami bölcs okoskodásé —, ahol megfogalmazódva, politikai akaratként jelennek meg az érdekek. Üres absztrakció­ként elképzelhető, hogy megtakarítsuk az okoskodásra szánt időt és energiát, de a nyil­vánosság, az „okoskodás szférája” nélkül nincs demokrácia és a döntések felelőssége megfoghatatlanná válik, akár elmarasztalást, akár méltatást érdemelnének. G. CS. Milliós beruházások az Egyetértésben Sikeres kiállítás A magyar gyártmányú sportcikkeket. kempingbú­torokat bemutató Hungaro- coop számára sikeresen zárult a kölni kiállítás. Az üzletkötések együttes összege eléri a másfél mil­lió dollárt. Elsősorban svéd, angol, jugoszláv és francia partnerekkel kötöttek na­gyobb szállítási szerződése­ket. Ezekkel a kempingbú­tort gyártó szövetkezetek teljes, még szabad 1977 első félévi kapacitását lekötötték. A siker nem kis részben an­nak köszönhető, hogy a be­mutatott fabútorok, kerti bútorok és madáretetők egész kollekciója újafjta cikkekből tevődött össze. Egy 200 férőhelyes „koca­szállás” építésének befejezé­sével elérkeztek idei beruhá­zási pragramjuk félidejéhez a jászladányi Egyetértés Tsz- ben. A kocaszállás üzembe he­lyezését két másik létesít­mény átadása előzte meg. Az idén készült el az 500 vagon takarmány befogadására al­kalmas „falközi” beton siló­tér. Ebben az évben építet­ték a több mint 3 ezer négy­zetméter alapterületű ter­ménytárolót is. A 4 millió forintos költséggel, saját ki­vitelezésben épült létesít­ménnyel, az évek óta tartó tárolási gondok szűntek meg a szövetkezetben. Az év utolsó negyedében további két jelentős létesít­ménnyel gazdagodik a ter­melőszövetkezet. Jó ütemben épül, és várhatóan október végére elkészül az 5 ezer fé­rőhelyes iiba-előnevelő .és a vízmű, amely 50 köbméter űrtartalmú hidroglóbuszból, gépházból, gáztalanítóból és hűtőből áll. A vízműhöz a vizet a tsz saját termálkút ja adja. Az idei 13 millió forintos beruházási terv végrehajtá­sával a tsz jelentős és nél­külözhetetlen létesítmé­nyekkel gazdagodik. A be­ruházások a vártnál olcsób­ban valósultak meg, mivel — kivéve a vízműt — a kü­lönböző gazdasági épületek a tsz saját tervezésében és ki­vitelezésében készültek el. I. A. Az Egyesült Rákóczi Tsz szandaszölösi kerületében megkezdték az őszi búza vetését. Október végéig 2200 hektáron kerül földbe a kenyérgabona. (Fotó: M. G.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom