Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-16 / 245. szám

XXVII. évf. 245. sz. 1976. október i6„ szombat A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA lieget ért az őszi ülésszak Az országgyűlés elfogadta a közművelődési törvényt Beszámolt a fejlesztési programról — II tanácsválasztás módosítása Tegnap délelőtt a közművelődési törvényjavaslat fölötti vitával folytatta munkáját az országgyűlés őszi ülésszaka A tanácskozáson részt vett Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára, Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke, továbbá Aczél György, Apró Antal, Biszktt Béla, Fock Jenő. Huszár István, Németh Károly és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Részt vet­tek az ülésen az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban foglalt helyet a Budpesten akkreditált diplomáciai képviseletek számos vezetője. Az ülést Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Az első felszólaló Gyurkó László volt. Öt követték: Szűcs Gábor (Hajdú*Bihar megye), Jávorkai István (Komárom megye), Orlavácz György (Tolna megye). Válaszol a kulturális miniszter A közművelődési törvény- javaslathoz több képviselő nem jelentkezett hozzászólás­ra, ezért az elnöklő Apró An­tal megadta a szót Pozsgai Imre kulturális miniszternek, aki válaszolt a vitában el­hangzottakra. Kiemelte: — A vita legfőbb tapasz­talata, hogy a törvény előké­szítésében közreműködött ál lami és társadalmi szervek, mozgalmak és szervezetek jól érzékelték társadalmunk hangulatát, szükségleteit, és igényeit; a képviselők fel­szólalásai ugyanazokat a tö­rekvéseket fejezték ki, ame­lyeket az előkészítők igye­keztek érvényesíteni. Meg­ígérhetem a tisztelt ország­gyűlésnek. hogy a Kulturális Minisztérium a közművelő­dési törvény megvalósításá­ban ráháruló felelősséget és feladatokat vállalja — együtt­működésben mindazokkal, akik szintén részesei kíván­nak lenni ennek a munká­nak; A miniszter ezután emlé­keztetett arra; a vita során Úszta Gyula indítványozta, hogy a törvényiben kapjon nagyobb nyomatéket az ifjú­ság hazafias és internaciona­lista nevelésének jelentősé­ge. (A képviselő javasolta, hogy a törvény szövegébe kerüljön be: a Magyar Nép-, köztársaság ösztönzi és tá­mogatja a szocialista haza- fiság erősítését szolgáló kul­turális értékek, népi, nem­zeti hagyományok ápolását és terjesztését.) — A Kulturális Miniszté­rium egyetért a javaslattal — mondta Pozsgay Imre —, s támogatja, hogy kiegészí­tésként ez kerüljön be a törvénybe. — Amikor nemzeti érté­keink megbecsülésére törek­szünk, eszünkbe jutnak Marx szavai, hogy a szerencsés nemzetek kacagva búcsúz­nak történelmük tragikus pillanataitól. Úgy látszik, mi még sérülékenyek vagyunk, nekünk roppant keserves volt történelmünk — nem engedhetjük meg magunk­nak, hogy kacagva búcsúz­zunk történelmünk keserű tanulságaitól. Meggyőződé­sem, hogy akkor vagyunk igazán hűek haladó hagyo­mányainkhoz. ha kritikailag értékeljük és elhatároljuk, mi az, amit vállalunk, mi az; amit kiutasítunk történelmi hagyományainkból. Ez is hozzá tartozik a szocialista hazafisághoz. A miniszter a továbbiak­ban örömmel nyugtázta, hogy a kultúrpolitikai feladatok megoldására, a művelődés- politikai célok elérésére a párt-, állami és társadalmi szervezetek közös szándékkal szövetkeztek. Azt hiszem, nincs szó valamiféle külön­leges munkamegosztásról — folytatta. A helyi és a köz­ponti szerveknek egy ütt kell működniük, p amikor akár a műsorpolitika, akár a mű­vészeti, közművelődési telje­sítmények miatt jogos kriti­kai észrevételek hangzanak el. a központban csak úgy, mint az adott területen dol­gozóknak közös felelősséget kell érezniük. Kitért Pozsgay Imre arra, hogy a vitában sok szó esett a közművelődés jobbításá­nak anyagi feltételeiről. A kulturális életben na­gyon olcsón óriási kincseket lehet felszínire hozni. A kecskeméti Kodály Intézet — amely ma már az egész világ figyelmét felkeltő in­tézmény — például mind­össze 20 millió forintjába ke­rült a minisztériumnak, a Országgyűlésünk 1975. áp­rilisában alkotta meg azt a törvényt, amely a népkép­viseleti testületek — az or­szággyűlés és a tanácsok — tagjainak öt évre szóló vá­lasztásáról rendelkezett. A tanácstagok öt évre történő választásának hatályba lép- teltéséít az 1975.1. törvényünk külön törvényre bízta. Már akkor felmerült az az igény, hogy a jövőben az ország- gyűlési képviselőket és a ta­nácsok tagjait ismét egyidő- ben válasszuk. Ennek az igénynek az a valós alapja, hogy helyesnek látszik a tataácsok megbízatásának időtartamát is összhangba hozni ötéves terveink idő­szakaival. Ezzel is aláhúz­zuk az országos és a helyi politika szerves kapcsolatát. Mint ismeretes, az 1973- ban megválasztott tanácsok tagjainak megbízatása 1977. áprilisában jár le. Most van itt az ideje tehát, hogy tör­vényhozó testületünk dön­tést hozzon az ezzel össze­függő fontos közjogi kérdés­ről. A tanácsok ötévi időtar­tamra való választásának, valamint az országgyűlési és tanácsi választások egyidejű megtartásának állam,jogi sza­bályozásánál két lehetőség között választhatunk. Vagy úgy rendelkezik az ország­gyűlés, hogy 1977-ben a ta­nácsok tágjait 3 évi időtar- talmra válasszák meg. vagy az országgyűlés — alkotmá­nyos jogkörében eljárva. — meghosszabbítja 'a* tanácsok tagiadnak megbízatását az 1980. évi általános választá­sokig. A kormány a második megyei tanácsnak és Kecs­kemét városának. Azaz talán kevesebbe, mint az a selejt, amely . némelyik nagy válla, latunknál keletkezik. Talál­kozhatunk azonban pazar­lással, tékozlással, vannak kihasználatlan kapacitásaink. Ám az is pazarlás, ha pél­dául nagy anyagi eszközök felhasználásával kulturális létesítményeket, művelődési házakat létesítünk, de nem tudjuk megnyitni, mert pár tízezer forint hiányzik mond­juk a fűtéshez. — Figyelemmel kell tehát kísérnünk, hogy helyes űton-módon kezdjünk értel­mes beruházásokhoz a kultu­rális életben is. Szem előtt kell tartanunk azt is, hogy óriási jelentőségűi az „emberi beruházás”. Ha képzetlen, hozzá nem értő emberek vég­zik a kulturális feladatokat, alighanem minden fillér pa­zarlás, amit befektetünk ebbe az ágazatba. Ha azonban hozzáértő. hivatástudattal dolgozó emberek munkálkod­nak feladataink megoldásán, akkor minden befektetés sokszorosan megtérül. Szólt a miniszter nemzet­közi kulturális kapcsolataink jelentőségéről is. Hangoztat­ta, hogy hazánk állampolgá­rainak művelődési szintje, kulturális színvonalának emelkedése nagy mértékben függ e kapcsolat ok tói. — Azt az elvet valljuk — s ezt a XI. kongresszus is megoldás elfogadását java­solja a tisztelt országgyű­lésnek. Ennek főbb indokká a következők: A tanácsok ez év első felé­ben fogadták el az V. öt­éves tervüket. A tervek si­keres teljesítésének irányí­tása, szervezése és ellenőr­zése jobban biztosított, ha azt a jóváhagyó testületek látják el. Az 1973. évi tamácsválasz- tások során jelentős szám­ban kerültek ,új tanácstagok a testületekbe. Ez a körül­mény, valamint az időközi választások lehetősége meg­felelő biztosítékai annak, hogy a tanácsi munka hatás­foka a hétéves időtartam során is eredményes legyen. megfogalmazta —. hogy ha­zánk kaput nyit minden hu­manista érték előtt, a nem­zetközi kultúra terméséből azonban elsősorban a szocia­lista értékeket fogadjuk be. Nem a földrajzi, geográfiai viszonyok döntik el. hogy milyen kulturális terméke­ket forgalmazunk, hanem e termékek valódi belső, kul­turális értékei — hangsú­lyozta. Dolgozó népünkkel együtt kell kulturális feladatainkat teljesíteni. Brecht szavaival élve: a népet nem lehet le­váltani. Jelenlegi viszonyaink között akarunk tehát értel­mes, a törvényben is meg­fogalmazott, s az országgyű­lés általi is lelkesen támoga­tott kulturális politikát foly­tatni — fejezte be a képvi­selők nagy tapsa közben vá­laszát Pozsgay Imre. Ezt követően az ország- gyűlés a törvénytervezetet — a kulturális, valamint a jogi. igazgatási és igazságügyi bi­zottság, továbbá Úszta Gyu­la módosító javaslataival együtt — általánosságban és részleteiben egyhangúlag el­fogadta. A napirendinek megfelelő­en ezután a tanácstagok vá­lasztásáról szóló törvényja­vaslat tárgyalása következett. A törvényjavaslathoz —ame­lyet a 'képviselők írásban kéz­hez kaptak — dr. Korom Mihály isazSágügyminiKztetr fűzött szóbeli kiegészítést. és a tanácstagok változatla­nul megfeleljenek a válasz­tók bizalimáirüak. A választó állampolgárok tevékeny közreműködése és ellenőrzése, a testületekben dolgozók felelősségtudata, valamint a politikai-társa­dalmi szerveink, különösen a párt és a Hazafias Nép­front által nyújtott segítség további fontos záloga annak; hogy a tanácsok tag jaj jól eleget tehessenek alkotmá­nyos megbízatásuknak. Tisztelt országgyűlés! Az előterjesztett törvényjavas­lat elfogadása esetén tehát 1977-ben nem lesznek álta­lános tanácsválasztások. ha­nem arra majd 1980-ban, az országgyűlési képviselővá­lasztásokkal egyidőben ke­rül sor. A javaslatot megtárgyalta az országgyűlés jogi, igazga­tási és igazságügyi bizottsá­ga is és azzal egyetértett. Felhatalmazást kaptam a bi­zottságtól, hogy a nevük­ben is kérjem a törvényja­vaslat elfogadását. A törvényjavaslathoz hozzá_ szóló nem jelentkezett. Az országgyűlés a tanácstagok választásáról szóló törvényja­vaslatot általánosságban és részleteiben egyhangúlag el­fogadta.­Ezután napirend szerint következett dr. Simon Pál nehézipari miniszter beszá­molója a tárca által irányí­tott központi fejlesztési Drogramok végrehajtásának jelenlegi helyzetéről és az 1976—80-as évek közötti sza­kasz fejlesztési céljairól. (Folytatás a 2. oldalon.) Pr. Korom Mihály beszéde általános tanácsválasztások 1980-ban Losonczi Pál Panamába érkezett Magyar—perui zárótárgyalások Az éjszakát még Cuczo-ban töltötte Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke. így csü­törtökön délelőtt — perui látogatásának utolsó napján — jutott némi idő az inkák egykori fővárosának látni­valóira. Losonczi Pál délben vissza­repült Limába, ahol foly­tatta, majd befejezte tárgya­lásait Francisco Morales Ber­mudez elnökkel. A korábbi, s a csütörtöki eszmecserék is igazolták, hogy a két földrajzilag oly táVoleső ország kapcsolatai a barátság és a kölcsönös megértés szellemében fejlőd­nek. gyümölcsözőek mind Magyarország, mind Peru számára. A nyílt, őszinte és baráti légkörben lezajlott megbeszéléseken a két elnök egyetértéssel állapíthatta meg, hogy kétoldalú kapcso­latainkról, valamint a nem­zetközi helyzet megítéléséről vallott nézeteik azonosak; vagy meglehetősen közel es­nek egymáshoz. A tárgyalá­sok egyik központi témája az emberiség létkérdése —a béke volt. Kifejezésre jut­tatták. hogy fokozott erőfe­szítéseket tesznek a világ békéjének és biztonságának fenntartására, az igazságo­sabb társadalmi és gazdasági rend érdekében, amely a tényleges nemzetközi együtt­működés útját egyengetve le­hetővé teszi a harmadik vi­lágbeli országok fejlődésé­nek meggyorsítását. Úgy ítélték meg — írta a nagy példányszámú limai napilap, az El Correo —, hogy az el­múlt néhány esztendőben re­ményt keltő eredmények szü­lettek a nemzetközi enyhülés érdekében. E folyamatnak azonban nem szabad meg­torpannia. E nézőpontból te­kintették át az el nem köte­lezett országok mozgalmát is, amelyet egyaránt nagyra értékelnek Magyarországon és Peruban. Természetesen sok szó esett az alig hétesz­tendős múltra visszatekintő kétoldalú kapcsolatokról is, hangoztatva, hogy Losonczi Pál perui látogatása jelentős hozzájárulás volt e kapcso­latok elmélyítéséhez, s hogy a két ország kormánya együttesen és hatékonyan ak­názza ki az együttműködés kínálkozó lehetőségeit. A tárgyalások végeztével közös közleményt fogadtak el: az okmányt az elnöki pa- lotában ünnepélyes, az alá­írás tényét emlékezetessé te­vő külsőségek között látta el kézjegyével Losonczi Pál és Francisco Morales Ber­mudez. A közös közleményt később hozzák nyilvános­ságra. Hivatalos baráti látogatásá­nak befejeztével csütörtökön este az Elnöki Tanács elnöke a Country Hotelben vacsorát adott Francisco Morales Ber­mudez tiszteletére. Ezt meg­előzően a magyar államfő a Magyar Népköztársaság, gyé­mántokkal ékesített Zászló­rendjét nyújtotta át a perui Köztársaság elnökének. Lo­sonczi Pál hangsúlyozta: Bermudez elnök elévülhetet­len érdemeket szerzett a ma­gyar és a perui nép barát­ságának kiépítésében, elmé­lyítésében, országaink gaz­dasági kapcsolatainak fejlesz­tésében. A nap krónikájához tarto­zik, hogy Limában véget ért (Folytatás a 3. oldalon.) Üzemcsarnok épül Kunhegyesen A Beloiannisz Híradástech­nikai Gyár telefonközpontok gyártására egiytre több meg­rendelést katp a Szovjetunió­tól. A megrendelésnek azon­ban csak úgy tudnak eleget tenni, ha új munkahelyeket létesítenek, üzemcsarnokot építenek, gépeket vásárolnak. Az V. ötéves terv fejleszté­si programjának részeként a kunhegyesi telepen is hozzá­kezdtek az új üzemcsarnok építéséhez. A Szolnok me­gyei Építőipari Vállalat a mostani telep szomszédságá­ban, júniusban kezdte el a 2 ezer 800 négyzetméter alap­területű új vasvázas mű­helycsarnok építését. A fej­lesztéssel párhuzamosan bő­vítik a kazánházat, azonkí­vül több szociális helyiség és iroda is épül. A tervek szeriint jövőre, az utolsó ne­gyedévben fejezik be a mun­kát és a gépek beszerelését, utána megkezdődhet a ter­melés. Az új üzemben négyszázain dolgozhatnak —, főleg nőket foglalkoztatnak majd — két műszakban. Elkészültével le­hetőség nyílik új technoló­giai folyamatok bevezetésé­re, s a termelés Kunhegye­sen 1980-ra, a különböző nagyságú telefonközpontok­ból eléri az évi százezer vo­nalas gyártást. Az új üzem­csarnok építése meghaladja a 30 millió forintot. Felvételünk az építkezésen készült.

Next

/
Oldalképek
Tartalom