Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-16 / 245. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. október 16. A nehézipari miniszter beszámolója Sikeresen zárult a fejlesztési program első szakasza Biszku Béla, Lázár György és Kádár János az ülésteremben (Folytatás az 1. oldalról.) A nehézipari miniszter bevezetőjében rámutatott: a szelektív iparfejlesztés, a hazai energiatermelés és forrasztás szerkezetének korszerűsítése és a hazai nyersanyagkincs fokozottabb mértékű, gazdaságosabb hasznosítása iparpolitikánk fontos irányelve. A három központi fejlesztési program, amelyről a T. országgyűlésnek beszámolok, ezeknek az irányelveknek gyakorlati megvalósítását tűzte ki célul. A programok megvalósításának a IV. ötéves tervvel lezárult első szakasza bizonyítja meghatározó szerepüket a nép- gazdasági tervek teljesítésében, illetve túlteljesítésében. Jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a nehézipar túlteljesítette IV. ötéves tervét. A programok megalapozzák a további fejlődést is. Egyértelműen megállapítható, hogy a fejlesztések a népgazdaság tervszerű, arányos, gyors fejlődését eredményezik már ma. és várhatóan a jövőben is. Teljesítésük tovább mélyíti a nemzetközi szocialista integrációt. A hatékony nemzetközi együttműködés pedig céljaink megvalósításának alapvető feltétele. Együttműködés a KGST- országokkal, elsősorban a Szovjetunióval, fejlett szakosítás és termelési kooperáció szükséges a korszerű termelő berendezések előállításához, a szelektív iparfejlesztéshez. E programok megvalósítása tette lehetővé néhány hasznos hosszúlejáratú egyezmény — mint például a szovjet—magyar olefinegyezmény, a szovjet—magyar alumíniumegyezmény, a lengyel—magyar vegyiszál egyezmény, az orenburgi földgázvezeték építésére kötött sokoldalú egyezmény — megkötését a baráti országokkal. Nemzetközi egyezmények A KGST-országok komplex programjához szorosan kapcsolódó nemzetközi egyezmények iparunkat bekapcsolják a szocialista nemzetközi munkamegosztásba. A magyar—szovjet olefinegyezmény alapján épült etilénvezeték —, amely mint ismeretes Leninvárost a szovjetukrajnai Kalus-sal köti ösz- sze —, a komplex program úttörő létesítménye. A központi fejleszési programok teljesítése során több nehézséggel, problémával kellett megbirkóznunk. Gyakran nehéz volt a műszaki célok és gazdasági lehetőségek egyeztetése, a népgazdasági hatékonyság és a vállalati érdek összhangjának biztosítása. Meg kellett előlegezni a költségét néhány intézkedésnek, amely csak később hoz eredményt. A IV. ötéves terv folyamán sikerült az érdekeket egyeztetni: a programokban részt vevő trösztök és vállalatok gazdasági tevékenységét beillesztettük az általános szabályozó rendszerbe. Ma már megállapítható, hogy a központi fejlesztési programok elérik, egyes esetekben meghaladják az átlagos ipari vállalati jövedelmezőséget. A programok népgazdasági jelentőségét érzékeltetve a miniszter megemlítette, hogy például a petrolkémiai program elmaradása esetén 1980- ban a népgazdaság műanyag- szükségletének döntő részét tőkés exportból kellene fedezni, s ez több százmillió dollárral terhelné külkereskedelmi mérlegünket. A köz» ponti fejlesztési programok számottevően hozzájárultak dolgozó népünk életszínvonalának növeléséhez. A földgáz fokozott használatával, a vegyianyagok és alumínium- termékek széleskörű elterjedésével is kényelmesebbé vált mindennapi életünk. Dr. Simon Pál ezután így folytatta: A földgázfelhasználás központi fejlesztési programját hazai szénhidrogénkincsünk alapozta meg. Évtizedes földtani kutató munkával felderítettük olaj- és gázmezőinket, s megkezdtük azok kiaknázását. Nagymértékben növekedett a propán-bután gáz termelése az olajfinomítókban is. Az elmúlt évben földgázból csaknem 6 milliárd köbméter, a propán-bu- gázból több mint 240 ezer tonna volt a fogyasztás. A hazai kutatások eredménye azonban jelzi, hogy földgáz- készletünk csak az elfogyasztott mennyiség pótlására elegendő. Ezért épült meg a „Testvériség” gázvezeték, amely a Szovjetunióból szállít földgázt Magyarországra, s épül — KGST összefogással — az orenburgi földgáz- vezeték. így lehetővé válik, hogy 1980-ra 10 milliárd köbméter földgázfogyasztást tervezzünk. Nagyrészt hazai forrásból irányozzuk elő 1980-ra több mint 300 ezer tonna propán-bután gáz fel- használását. Földgázprogram A gáz, valamennyi tüzelőanyag közül a legkevésbé szennyezi a környezetet. Cső- vezetékes szállítása lehetővé teszi szolgáltató hálózatok létesítését, a propán-bután gáz felhasználása pe’dig a hálózaton kívüli helyeken a korszerű tüzelést. A központi fejlesztési program kidolgozásakor nagy gondot fordítottunk annak meghatározására, hogy milyen fogyasztókat lássunk el elsősorban ezzel az értékes energiahordozóval. A számítások azt mutatták, hogy a földgázt és a propán-bután gázt leggazdaságosabban a háztartásokban lehet hasznosítani. Jelenleg 155 városban, községben és településen több mint 700 ezer lakásban van vezetékes gáz, s 1,6 millió a propán-bután gázfogyasztók száma. Tehát a számításba vehető fogyasztók mintegy kétharmadának lakásában használnak gázt, 300 ezer lakásban pedig azzal fűtenek. Számokkal ki sem fejezhető a háztartásokban alkalmazott gáztüzelés előnye. Megkíméli a fogyasztót a tüzelő szállításától, felhordásától, és a fűtéssel járó egyéb munkáktól. A földgázfelhasználás gazdasági hatékonysága különösen jó a vegyiparban, ahol a gáz nemcsak tüzelőanyag, hanem nyersanyag is, az ammóniát és a nitrogénműtrágyát teljes egészében a földgázból állítjuk elő. A földgázprogram beruházásaira az V. ötéves tervben több mint 20 milliárd forint áll rendelkezésre. Ez újabb 20—25 település vezetékes gázellátását, 140 ezer új fogyasztó bekapcsolását és további 80 ezer lakás gázfűtését teszi lehetővé. A népgazdaság teherbíró képessége még nem teszi lehetővé ebben az ötéves tervidőszakban minden igény kielégítését. Éppen ezért az előirányzott beruházásokkal takarékoskodnunk kell. Meg kell keresnünk a legjobb megoldást, amellyel a lakossági igényeket a lehető legnagyobb mértékben, s a lehető legkisebb költséggel kielégíthetjük. Az is nyilvánvaló, hogy csak annyi új propán-bután gázfogyasztót tudunk bekapcsolni, ameny- nyit a rendelkezésre álló töltőberendezések, palackok szállítóberendezések lehető, vé tesznek. Dr. Simon' Pál ezután a petrolkémiai központi fejlesztési programról szólt. Mint mondotta, a 'cél a ke- mizálás fokozása. Közismert, hogy a vegyi folyamatok és a vegyesipari termékek elterjedése növeli a hatékonyságot a termelésben és a felhasználásban egyaránt. Ez magyarázza, hogy a vegyipar hazánkban már hosszú ideje a legdinamikusabban fejlődő iparág. A miniszter a továbbiakban azt fejtegette, hogy népgazdaságunkban a műanyagokat és a vegyiszálakat minden ágazat alkalmazza. Az élelmiszergazdaságban a fóliasátrak és az öntözőcsövek, a csomagoló anyagok, a gépiparban a szigetelő anyagok és szakipari szerkezeti anyagok, az építő- és szerelőipárban csövek és burkoló anyagok, a könnyűiparban a cipő és textilipari anyagok felhasználásának széles skálájával találkozunk. A hazai fejlesztésnek nem voit és nem is lehetett célja az, hogy mindezeket az anyagokat teljes választékban gyártsuk. Ezért a petrolkémia területén következetesen szelektív iparpolitikát; alakítottunk ki, és valósítottunk meg. A máir említett nemzetközi megállápo- dások lehetővé tették, hogy méreteiben gazdaságos, korszerű alapanyaggyártást létesítsünk Lenin városban — a kőolajfinomítás egyik terr mőke, a vegyipari benzin f elhasználásával. Az olefinművet a IV. ötéves tervben megépítettük és sikerrel üzembe helyeztük. Az olefinműben a benzin pirolizisnél 5—6 féle olefin egymás mellett keletkezik. Ezekből mintegy 35— 40 féle közbenső termékét lehet előállítani, melyek azután mintegy 250—300 féle vegyitermék, műanyag ve- gyiszái gyártását teszik lehetővé. A szelektív iparpali. tika elvéinek megfelelően az olefineknek ezt az elágazó „családfáját” alaposan megnyirbáltuk, hazailag mindössze két alapanyagot, az etá. Iónt és a propilént dolgozzuk fel. Ezekből az alapanyagokból csupán kétféle közbenső terméket és három készterméket gyártunk az V. ötéves terv végéig. Ezekből az anyagokból viszont olyan nagy mennyiséget állítunk elő, hogy hosszúlejáratú egyezményekben foglalt kötelezettségeinket teljesíteni tudjuk. A program keretében épül az V. ötéves tervben a Borsodi Vegyi Kombinát nagykapacitású PVC gyára. Így az ötéves terv utolsó éveiben már 190 ezer tonna PVC-tt fogunk termeim, ami a hazai igények, az export- kötelezettségek kielégítésén, illetve teljesítésén felül tőkés exportot is lehetővé tesz. Ugyancsak a szocialista gazdasági integráció alapján fejlesztettük és fejlesztjük vegyiszál-termelésünket.. A magyar viscosa-gyárban az előző ötéves tervidőszakban kezdtük meg a Crumeron szál gyártását, most pedig az üzem kapacitását bővítjük tovább. A fejlesztés ebből a szálféleségből biztosítja a hazai szükséglet teljes kielégítését, és megteremti az árualapot a nemzetközi együttműködésre. Az V. ötéves tervben 20 milliárd forintot fordítunk a programra. Fontos feladás tunk a már megkezdett PVC, polipropilén és vegyiszál üzemek beruházásának befejezése, továbbá a műanyagfeldolgozóipar fejlesztése. Erre a célra 7 milliárd forintot irányoztunk elő. Ugyancsak fontos feladatunk, hogy az V. ötéves tervben az 1980. utáni időszak fejlesztését előkészítsük. A petrolkémia szerteágazó családfájából azt a néhányat kell kiválasztanunk, amely legjóbjoan megfelel a hazai adottságoknak és lehetőségeknek, a nemzetközi együttműködés igényeinek. Ügy ítéljük meg, hogy a fejlesztésnek az eddiginél jobban kell szolgálnia gyógyszeriparunk és mövényvédő- szer iparunk alapauyaigigé- nyétnek kielégítését is. Alumíniumipar Dr. Simon Pál ezután az alumíniumipar központi fejlesztési programjáról adott áttekintést. Ez a program magában foglalja a bauxitbányászat, a timföldgyártás, az alumíniumkohászat és az aluminiumfeldolgozás össze- ' hangolt, komplex fejlesztését. A, programot kedvező hazai adottságaink, a hatékony nemzetközi együttműködés, valamint a bővülő hazai felhaszrálás alapozta meg. Bauxit vagyonunk — amely európai viszonylatban is számottevő-, valamint a .timföldipar eredményes fejlesztő tevékenysége biztosítják céljaink elérését. Ismeretes, hogy a hazad adottságok. az alumíniumgyártás egyik középső fázisára, az alumíniumkohászatra nem voltak kedvezőek. Nem rendelkeztünk olcsó villamosenergiával. A szovjet—magyar alumínium egyezmény megoldotta ezt a problémát: lehetővé tette, hogy timföldünkért koháálumínáumot kapjunk. így kapcsolódik a gyakorlatban a szelektív iparpolitikai és a hatékony nemzetközi együttműködés. Alumíniumiparunk fejlesztését a hazai felhasználós növekedése is indokolja. A jelenlegi 13 kg/fő alumínium felhasználás eléri néhány fejlett ország, például Franciaország és Olaszország felhasználásának színvonalát. A program a bauxitbányászat-timföldgyártás és az alumíniumfeldolgozás olyan mértékű fejlesztését irányozza elő, amely a hazai igények kielégítésén felül lehetővé teszi nemzetközi kötelezettségeink teljesítését és a gazdaságos áruexportot. A IV. ötéves tervben foglalt célokat teljesítettük. Eleget tettünk szállítási kötelezettségeinknek, ahogy azokat partnereink is maradéktalanul teljesítették. Megépült az új ajkai timföldgyár, üzembe helyeztük, sőt kismértékben bővítettük is Székesfehérvárott a Könnyűfémmű szélesszalag hengerművét. Növekedett a présműkapa- citás, ennek eredményeképpen a csövek és a különböző profilok, gyártmányok meny- nyisége is. A kormány jóváhagyta a központi fejlesztési program V. ötéves tervidőszakra szóló feladatait. Üj bauxitbá(Folytatás a 3. oldalon.) zabad egy személyes vallomással kezdenem? E sorok írója először foglalt helyet az országgyűlés hírlapírói karzatán, először ezorítatt magának helyet a krónikások széksorán. Ez utóbbi egyébként inem is volt olyan könnyű feladat, az újságírók részére fenntartott széksorok ugyanis zsúfolásig megteltek. Mindezt nem panaszként. csak a valóság kedvéért említettem, ,s mindjárt hozzá kell tennem, hogy inem volt könnyebb helyet szerezniük a meghívott, érdeklődő vendégeknek sem. A karzaton körbepillantó jó néhány ismerős arcot fedezhetett fel: megyénkből is több népművelő, könyvtáros utazott fel ia fővárosba, az ország- gyűlésre, hogy meghallgassa Pozs- gay Imre kulturális miniszter expozéját, a hozzászólásokat — hogy szem- és fültanúja legyen a közművelődésről szóló törvény beajánlá- sának, vitájának, majd végül elfogadásának. A miniszteri beszédet a rádióból, a televízióból, a tegnapi lapokból már megismerhették az olvasók. A na- gyotmondás kockázata nélkül állíthatom, hogy sokat fogunk még beszélgetni róla. Bizonyítja ezt többek között az. hogy az első szünetOrszággyűlési noteszlapok ben szinte minden jelenlevő — legyen képviselő vendég, vagy krónikás — ezt idézte, ezt elemezte, ezt boncolgatta. Természetes tehát, hogy Avar István, a Nemzeti Színház kitűnő művészét is arról faggatták, milyen gondolatokat ébresztett benne Pozs- gay Imre expozéja. — A tartalmas, gondolatgazdag beszédből különösen megragadt bennem az a fejezet, mely a reprezentatív kulturális műhelyekkel, közte a Nemzeti Színházzal foglalkozott. A velünk szemben támasztott követelmény joggal magas, de én úgy érzem, előbb vagy utóbb sikerülni fog a tőlünk várt nagy „ugrás”. Nyilvánvalóan sokat javult a helyzetünk, ha végre felépülne a régóta áhított új Nemzeti Színház. Tudom, a mostani ötéves terv kulturális beruházásai között még nem szerepel, ám bízom benne, hogy a következőből már nem marad ki. Reményemet a beszéd megerősítette. A vita első hozzászólója Somogyi József szobrászművész volt. Beszédében bevallott szándékossággal kerülte, hogy a szűkebb szakma, a képzőművészek nevében szóljon, ezért beszélgetésünkkor arra kértem, pótolja e „hiányosságot”. — Úgy vélem, felesleges bizonygatnom, hogy a közművelődésről szóló törvény mennyi mindennel segíti a képzőművészek munkáját. Fontosnak tartom viszont, hogy elmondjam, mennyi feladat, kötelesség hárul ránk, művészekre. Az ízlésformálásra gondolok, mindenek előtt. Gondolja csak végig, milyen kevesen értik, szeretik például a XX. század művészetét... Minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy a művészeti értékek valóban eljussanak a legszélesebb tömegekig. Az első nap délutánján kapott szót Szurgyi Istvánná, a rókóczifalvi általános iskola igazgatónője, megyénk képviselője is. Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára után Petrovics Emil .zeneszerző előtt szólhatott. — Nem izgul? — kérdeztem tőle a felszólalása előtti szünetben. — Izgulok, hogyne izgulnék, hisz egész ország nyilvánossága előtt kell szólnom, ráadásul ilyen fontos témában. mint a közművelődés kérdése. Remélem, most is úgy lesz, mint korábbi szerepléseim | során; mindig, ahogy felállók, elröppen minden „drukk”. Valóban elröppent. S ha egy pici mégis maradt volna, azzal a beszéd végén felcsattanó elismerő taps minden bizonnyal végzett. Képviselőnőnk beszéde sikert aratott, tetszett. Ez volt a véleménye egyébként képviselőtársának. Fábián Mártonnak, a karcagi Május 1. Termelőszövetkezet elnökének is, aki csütörtökön igazán nyugodtan foglalt- helyet az országgyűlésen — szövetkezetében befejezték az őszi búza vetését. — A kulturális miniszter és képviselőtársam is megemlítette, hogy közművelődésünkben milyen nagy a gazdasági vezetők felelőssége. Szövetkezeti elnökként, mindezt csak megerősíthetem. A megfelelő tárgyi anyagi feltételek biztosítása szinte lehetetlen az üzemek, szövetkezetek segítsége .nélkül. Csak az. összefogás. az együttműködés vezethet eredményre. Karcag országgyűlési képviselője elmondta, hogy a közművelődésről szóló törvény vitáját hallgatva saját fiatalságára gondolt... Négy elemivel a zsebében vágott neki az életnek, a kényszerű mulasztást bizony csak sok száz átvirrasztott éjszakával sikerült pótolnia. Dr. Hegedűs Lajost, a megyei tanács elnökét a törvényjavaslat elfogadása után sikerült szóra bírnom. — Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ez a törvény mérföldkő hazánk gazdag hagyományokkal rendelkező kulturális életében. Ne várja persze senki, hogy máról holnapra minden megváltozik, hogy közművelődésünk gondjai egy csapásra megszűnnek. Ez a törvény egy nagyszerű lehetőség, s nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne éljünk vele. Mielőtt befejeztem volna tudósításomat, többször is végiglapoztam jegyzetemet, egy záró. egy búcsú gondolatot keresve. Választásom végül Gyurkó László író, színházigazgató mondatára esett, íme: „Ezt a törvényt nem Végrehajtani, hanem megvalósítani kell”. Hérész Dezső
