Szolnok Megyei Néplap, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-29 / 230. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP .1976. sieptember 29. H szovjet kormány nyilatkozata Japán barátságtalan akciói nem maradhatnak következmények nélkül A szovjet kormány a na­pokban a következő nyilatko­zatot intézte japán kormá­nyához: „A szovjet kormány ismét Japán kormányához fordul azokkal a jogellenes intézke­désekkel összefüggésben, amelyeket az a Hakodate re­pülőtéren szeptember 6-án kényszerleszállást végrehaj­tott szovjet repülőgéppel és V. I. Belenko pilótával kap­csolatban foganatosított. Szeptember 9-i nyilatko­zatában a szovjet kormány, ragaszkodva a repülőgép és a pilóta haladéktalan visz- szas zolgáltatásáh oz, kifejezte azt a reményét, hogy Japán kormánya józanul mérlegelt álláspontot tanúsít majd és olyan döntést hoz, amely megfelel a két ország közötti jószomszédi kapcsolatok szel­lemének. Mint azonban az események további alakulása mutatta, Japán kormánya nem foglalt el ilyen állás­pontot. Más utat választott, a Szovjetunióval való kap­csolatok szándékos élezését. Másként nem lehet értékelni a szovjet repülőgép mind a mai napig való visszatartá­sát, valamint azt a módot, ahogyan a japán fél a szov­jet pilótával kapcsolatban el­járt. A japán hatóságok a szov­jet—japán konzuli megálla­podás megfelelő rendelkezé­seit megsértve több napig kitértek az elől, hogy szov­jet képviselők számára lehe­tővé tegyék a pilótával való találkozást. Amikor pedig végülis lehetővé tették a ta­lálkozót, akkor sem lett más, mint olyan méltatlan színjá­ték. amelyben a fő szerepet a V. I. Belenkót körülvevő rendőrök és más japán hi­vatalnokok játszották. De még ez a találkozó is vilá­gosan megmutatta, hogy a pilóta nem volt normális ál­lapotban, amit nyilvánvalóan kábítószerek vagy más sze­rek hatása okozott. Ilyen kö­rülmények között a szovjet nagykövetség képviselőjének gyakorlatilag lehetetlen volt -beszélnie V. I. Belenkóval. Az a néhány összefüggéste­len szó annak a személynek a részéről, akit a japán hi­vatalnokok V. I. Belenkóként mutattak be, nem erősítették meg a japán hatóságok kép­viselőinek nyilatkozatait ar­ról a törekvésről, hogy poli­tikai menedékjogot kapjon az Egyesült Államokban. Mindazonáltal a pilótát megerősített kísérettel és az amerikai különleges szolgá­latok közvetlen részvételével az Egyesült Államokba szál­lították. Ami a repülőgépet illeti, mind a nemzetközi jog, mind pedig az államok közötti jó­szomszédi kapcsolatok gya­korlata szempontjából telje, sen megalapozatlanok hiva­talos japán személyeknek át­állításai arról, hogy a japán kormány saját megítélése alapján járhat el a szovjet repülőgéppel kapcsolatban. Ugyanígy mesterkéltek azok a kísérletek is, amelyek úgy akarják beállítani az ügyet, mintha a japán félnek joga lenne mind addig visszatar­tani a repülőgépet, ameddig csak óhajtja. Pedig az ilyen kísérletek nyilvánvalóak, mi­vel nem leplezik azt a szán­dékot. hogy szétszereljék a repülőgépet, sőt még harma­dik országok képviselőit is bevonják ebbe. A repülőgép szovjet, a Szovjetunió tulaj­dona. És ezen a tényen mit sem változtat az, hogy a kö­rülmények folytán a repülő­gép japán területére került és jelenleg is ott van. Mindez teljes nyilvánvaló­sággal azt mutatja, hogy ja­pán kormányát terheld a tel­jes felelősség a szovjet repü­lőgéppel és pilótájával kap­csolatos önkényesség és jog­ellenesség miatt. A japán kormánynak a Szovjetunió­val kapcsolatos ilyen barát­ságtalan akciói nem marad­hatnak következmények nél­kül a szovjet—japán kapcso­latok jelenére és jövőjére nézve. A szovjet kormány határozottan ragaszkodik ah­hoz, hogy a repülőgépet ha­ladéktalanul szolgáltassák vissza a Szovjetuniónak. Belenko htt maradt hazájához Mint ismeretes, Viktor Be­lenko, a szovjet légierők fő­hadnagya szeptember 6-án mindeddig nem tisztázott kö­rülményeik között kényszer- leszállást hajtott végre Ha­kodate japán város repülő­terén. A nyugati sajtó azon­nal hangos kampányba kez­dett, úgy kommentálva az ügyet, mintha Belenko poli­tikai okokból dezertált volna és menedékjogot kért volna az Egyesült Államokban. — Meggyőződésem. hogy Viktorral szerencsétlenség történt. Mint aki legjobban ismerem őt, állítom, hogy hű maradt a hazájához, a Családjához — jelentette ki ezzel kapcsolatban Viktor Belenko édesanyja tegnap Moszkvában a külföldi sajtó képviselői előtt. Nyílt, őszin­te jellemével összeegyeztet­hetetlen az állítólagos szö­kési szándék — hangoztatta a főhadnagy felesége. Viktor Belenko egész vi­selkedése azt tanúsítja, hogy váratlan körülmények miatt kellett kényszerleszállást végrehajtania — mutatott rá a sajtóértekezletet vezető Dev Krilov, a Szovjet Külügymi­nisztérium sajtó főosztálya vezetőjének első helyettese. BERLIN Az NDK Népművelési Mi- nisztéi'iuma és UNESCO bi­zottsága szervezésében Ber­linben megrendezett pedagó­Kommentárunk Afrika válaszolt Különös közjáték színhelye ezekben a napokban a fekete kontinens. Henry Kissinger, aki ezúttal Afrika neuralgikus részén igyekezett megismételni a közel- keleti ingadiplomáciáját, rádiónyilatkozatban jelentette be, hogy „az afrikaiak képviselői gyakorlatilag elfo­gadták” az ő rendezési tervét. Ezzel szinte egyidőben a zambiai fővárosból, Lusakából felröppent a hír. hogy a térségben közvetlenül érdekelt öt afrikai ország államfői csúcsértekezleten mondtak nemet a Kissinger- tervre. Két egymásnak ellentmondó, rendkívül lényeges állítás haftgzott el az Afrika közeli jövőjét kétségte­lenül meghatározó kérdésben. A kettő közül az egyik állítás nyilvánvalóan valótlan, vagy legalábbis tudatos ferdítés eredménye. Ez viszont az elemi logika vas­törvényei szerint nem lehet más, mint az amerikai külügyminiszteré. Logikus: ha egyszer Agostinho Neto angolai, Samora Machel mozambiki, dr. Julius Nyerere tanzániai, dr. Kenneth Kaunda zambiai és Seretse Khama becsuanai államfő összeül, majd közös nyilat­kozatban közli nemleges válaszát a Kissinger-tervre — ez olyan tény, amin nem lehet vitatkozni. Végül mégiscsak ezek az államfők tudják jobban, hogy he- lyeslik-e a tervet vagy elvetik. Márpedig a lusakai nyilatkozat szerint elvetik. Mi volt a terv lényege? Egy olyan megállapodás, amely szerint 1. Rhodesiában két év múlva átveszi a hatalmat a fekete többség, 2. Washington kártala­nítja a rhodesiai telepeseket, 3. Vorster „valamilyen módon” felszámolja Namíbia megszállását. 4. Mind­ennek fejében fekete Afrika jóidéig békén hagyja a fajüldöző dél-afrikai rezsimet. Magyarul: Washington felismerte, hogy Afriká­ban ütött a fehér bástyák végórája és úgy döntött, hogy közülük kettőben (Rhodesiában és Namíbiában) megpróbál fekete bábrezsimeket létrehozni és a 'har­madikat. ’ a legfontosabbat, a Dél-Afrikai Köztársaság apartheid rezsimjét konzerválni. Lehet, sőt valószínű, hogy tíz évvel ezelőtt egy ilyen terv még másfajta fogadtatásra talál. De a je­lenlegi nemzetközi és afrikai helyzetben — a portugál gyarmatbirodalom összeomlása, az angolai háború kimenetele után — minden jel szerint csak azok mondanak rá igent, akiknek a megmentését szolgálja. A lusakai nyilatkozat újabb bizonyíték egy alapigaz­ságra: Afrikának elég volt a korbácsból is. a mézes­madzagból is, egyedül és kizárólag a teljes önrendel­kezés útját tartja járhatónak. giai kollokvium tegnap be­fejezte munkáját. Az ülésen Ázsia. Afrika és Latin-Ame- rika negyven országa mű­velődésügyének képviselői, az ifjúság oktatásának és ne­velésének kérdéseiről tár­gyaltak. BRÜSSZEL Több mint tízezer munkás szüntette be a munkát ezen a héten Belgium különböző üzemeiben, hogy tiltakozzék a kormány bérpolitikai in­tézkedései ellen, illetve ki­kivívja az új kollektív szer­ződésekben a legfontosabb bérem el éseket. MOSZKVA Dmitrij Usztyinov marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere fogadta a Szov­jetunióban tartózkodó Raul Castro altábornagyot, a Ku­bai Köztársaság Fegyveres erőinek miniszterét. NEW YORK Púja Frigyes külügymi­niszter tegnap New Yorkban találkozott lengyel kollégájá­val. Stefan Olszowskival, a ké+ külügyminiszter az ENSZ (közgyűlésen szereplő kérdé­sekről. a világszervezet előtt álló feladatokról és a ma­gyar—lengyel kapcsolatokról tárgyalt. GENF Tegnap Genfben találko­zott a fegyverzet korlátozási tárgyalásokon résztvevő szovjet és az amerikai kül­döttség vezetője. HELSINKI Tegnap befejeződött. Hel­sinkiben az a nemzeti érte­kezlet. amelvet a Béke-Világ- tanács rendezett a libanoni és a Palesztinái nép ellen irányuló imperialista összees­küvés leleplezésére. Kádár János látogatása a néphadseregben Folytatja munkáját az ENSZ-közgyülés Az ENSZ-közgyűlésen teg­nap folytatódott az általános vita. Max Van Der Stoel, holland külügyminiszter sür­gette a további leszerelési intézkedéseket, majd kije­lentette: a helsinki bizton­sági értekezlet után a kelet— nyugati kapcsolatok lassan az együttműködés irányába fejlődnek. Hans-Dietrich Genscher, nyugatnémet külügyminisz­ter ugyancsak kiemelten fog­lalkozott az európai együtt­működés (kérdéseivel. Az ideológiailag és politikailag megosztott Európában, mon­dotta, sürgető, hogy a viszá­lyokat tárgyalásokkal old­ják meg, hogy feltárjuk azo­kat a területeket, ahol le­hetséges, kölcsönösen elő­nyös az együttműködés Kelet és Nyugat között. Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminisz­tert követően (lapzárta után) Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügy­minisztere mondotta el nagy érdeklődéssel várt beszédét. Andrej Gromiko beszédét a Népszabadság mai száma bő terjedelemben közli. A Szolnok megyei Néplap a beszédet holnapi számában ismerteti. Libanon Izraeli naszádok támadása Eliasz Szánkisz libanoni el­nök a különféle politikai irányzatú libanoni személyi­ségekkel folytatott tárgyalá­sai keretében hétfőn és teg­nap a jobboldali keresztény pártok vezetőivel találkő- zott. A közeli napokban az elnök feltehetően Bejrút északi szektorába utazik, hogy a nemzeti hazafias erők és a palesztin ellenállási mozgalom képviselőivel foly­tasson megbeszéléseket. Az országban továbbra is feszült a helyzet, Libanon egész területén harcok dúl­nak. A nemzeti hazafias erők egyesített parancsnokságá­nak a WAFA palesztin hír- ügynökség által terjesztett közleménye szerint a Bej- rút—Damaszkusz útvonal mentén Szíriái csapatok, va­lamint az országúttól észak­ra tevékenykedő jobboldali alakulatok összehangolt tá­madást indítottak a balol­dali és palesztin csapatok köztük húzódó állásai ellen. Haladó libanoni körökben széles körű felháborodást keltett izraeli hadihajóknak a ciprusi felségjelű Phoenicia elleni támadása. A Phoenicia a libanoni Szaidából a cip­rusi Limasszolba vitte Ka­ma] Dzsumblatt libanoni bal­oldali vezetőt, hogy onnan Kairóba utazva az egyipto­mi vezetőkkel tárgyaljon. Az izraeli naszádok Liba­non partjaitól mintegy húsz kilométerre tüzet nyitottak a Phoeniciára. Az akcióval Iz­rael ismét tanújelót adta. hogy közvetlenül részt vesz a libanoni hazafias erők el­len irányuló összeesküvések­ben — mutatnak rá a liba­noni hazafias nemzeti erők vezetői. (Folytatás az 1. oldalról) hét. politikailag, erkölcsileg szilárd hadseregünket a szo­cialista hazafiságnak és az internacionalizmusnak a szel­leme hatja át. Hadseregünk jól szervezett. fegyverzete korszerű, a hátországa szi­lárd. A néppel szoros a kap­csolata, élvezi a nép szere- tetét és megbecsülését, a többi fegyveres erő­vel. valamint a test­véri hadseregekkel szorosan, igazi bajtársi szellemben együttműködik. Kiemelte a hadsereg szerepét a fiatalok szocialista szellemű nevelé­sében. A Központi Bizottság nevében gratulált a néphad­sereg vezetőinek, az egész személyi állománynak a helytállásért, az elért sike­rekért. Hangsúlyozta, hogy a pártra, a kormányzatra to­A Moszkva melletti Csil­lagvárosban, a szovjet űrha­jósok felkészülési központjá­ban tegnap meleg fogadta­tásban részesítették Valerij Bikovszkijt, és Vlagyimir Akszjonovat, a Szojusz—22 űrhajó pilótáit. A Szojusz—22 útja az első olyan pilótákkal végrehaj­tott; űrikísérlet volt, amely­nek előkészítése a szocialista országok együttműködési ter­ve alapján történt. Vlagyi­mir Satalov tábornok, a szov­jet űrhajósok kiképző köz­pontjának vezetője elmon­dotta hogy a jövőben további olyan új munkálatokra kerül sor, amelyek a testvéri or­szágok űr-együttműködésé­ről a közelmúltban Moszkvá­ban aláírt kormányközi meg­állapodás végrehajtását cé­lozzák. * -* * A szovjet vezetők távirat­ban üdvözölték Valerij ­Bikovszkijt és Vlagyimir Akszjonovot, mindazokat a szovjet és NDK-beli szakér­tőket, akik részt vettek a Szojuz—22 repülésének elő­Szófióban sokoldalú kon­zultatív találkozón vettek részt a szocialista országok­ban tevékenykedő testvér- pártok központi bizottságai nemzetközi és ideológiai kér­désekkel foglalkozó osztá­lyainak felelős munkatársai. Á találkozón részt vettek a Bolgár Kommunista Párt, Csehszlovákia Kommunista Pártja, a Kubai Kommunis­ta Párt, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt, a Mon­gol Népi Forradalmi Párt, a Német Szocialista Egység­vábbra is számíthatnak, s kérte, hogy a pártszerveze­tek, a kommunisták, az ifjú- kommunisták, a parancsno­kok és a politikai munká­sok, technikai szakemberek mutassanak példát a felada­toknak a szocializmust építő népünkhöz méltó teljesíté­sében. Kádár János a fegyveres erők napja alkalmából a Központi Bizottság, az El­nöki Tanács és a kormány nevében külön köszöntötte néphadseregünket. határőr­ségünket, rendőrségünket, a; fegyveres erők és testületek egész személyi állományát, a csaknem húsz éve kialakult munkásőrségünket — nagy tetszéssel fogadott beszédét befejezve — erőt, egész­séget, jó munkát, új sikere­ket kívánt nekik népünk, ha­zánk javára. (MTI) készítésében és végrehajtásá­ban, valamint; a többzónás fotokészülék elkészítésében. Leonyid Brezsnyev, Nyiko- laj Podgomij és Alekszej Koszigin távirata kiemeli, hogy a „szocialista országok szakemberei, akik a terkoz- mosz-program keretében egyesítik erőfeszítéseiket, nagymértékben hozzájárul­nak a kozmikus kutatások sikeréhez”. * * * Valerij Bikovszkijt a Szo­juz—22 programjának sike­res végrehajtásáért és az en­nek során tanúsított bátor­ságáért és hősiességéért Le- nin-érdemrenddel, valamint másodszor az arany csillag­renddel tüntették ki. A Szov­jetunióban érvényben lévő rendelkezésnek megfelelően a Szovjetunió kétszeres hő­sének szülőföldjén bronz mellszobrot emelnek. Vlagyimir Akszjonov, a Szovjetunió hőse-kitüntetést. Lenin-érdemrendet és Arany csillag-rendet kapott. Ezenkí­vül megkapta a „Szovjetunió űrpilótája” kitüntető címet. párt. a Román Kommunista Párt és a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottságának képviselői. A találkozón megvitatták a testvérpártok ideológiai együttműködésének kérdé­seit. Megállapodtak abban, hogy 1976. december első fe­lében Szófiában megrende­zik a pártmunkások és tu­dományos dolgozók együttes konferenciáját a tesvérpár- ,tok kongresszusai által fel­vetett elméleti és gyakorla­ti problémákról. Kitüntették a Szojuz—22 pilótáit Ünnepélyes fogadás a Csillagvárosban Konzultatív találkozó Szófiában Választás az NSZK-ban Ezekben a napokban a figyelem Európa- szerte a Német Szövetségi Köztársaság felé fordul, ahol október 3-án az úrnak elé vonul­nak a választópolgárok, hogy szavazatukkal eldöntsék, melyik politikai erő — a szociál­demokrata-szabaddemokrata koalíció avagy az ellenzéki CDU—CSU — kerüljön a hata­lomra. A mostani választások alatt a polgárok a Bundestag — a szövetségi gyűlés — képvise­lőit választják meg a következő négy évre. Az NSZK alkotmánya, az ún. alaptörvény széles jogkörrel ruházza fel a parlamentet. A Bundestagba a 18. évüket betöltött állam­polgárok választhatók. A 496 szavazati jog­gal rendelkező képviselő fele, 248 fő a vá­lasztókerületekből közvetlen választással ke­rül be a parlamentbe. A választókerületek­ben az a jelölt kapja meg a mandátumot, aki elnyeri a szavazatoknak legalább a relatív többségét. A képviselők másik felét a pártok tartományi listája alapján választják. így tehát minden választópolgár kétszer szavaz. Elősző,- választókerülete képviselőjére, má­sodszor pedig valamely párt tartományi lis­tájára. A pártok ál-tail elnyert képviselői he­lyek számát a párt listájára adott szavazatok alapján számolják, s elsősorban azok a je­löltek kerülnek be a parlamentbe, akik a vá­lasztókerületekben arattak győzelmet. Őket a listán szereplő jelölitek követik. Ahhoz, hogy egy párt bejusson a szövetségi gyűlésbe lega­lább három választókerületben kell győznie, illetve országosan minimum 5 százalékot kell kapnia. (Ez az ötszázalékos, antidemokrati­kus rendszer a nagy polgári pártok számára kedvező.) A választási kampányokat a pártok önálló­an szervezik és finanszírozzák, azonban a vá­lasztási költségekhez az állampolgárok és szervezetek felajánlásain kívül, az állam is hozzájárul. Sajátossága a nyugatnémet parlamenti rendszernek, hogy a képviselők nem tartoznak beszámolással választóiknak, hanem csupán „saját lelkiismeretük előtt” felelősek. Joguk van arra is. hogy pártjukat elhagyják, annak ellenére, hogy a választók, mind egy adott politikai csoportosulás tagját juttatták őket a mandátumhoz. Ezt a lehetőséget korábban egyes politikai körök már többször felhasználták az ellentá­bor .képviselőinek átcsábítására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom