Szolnok Megyei Néplap, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-09 / 213. szám
1976. szeptember 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Devizát hoz, gyapjút termel Szakemberek a juhtenyésztés jövőjéről A tegnapi gyakorlati bemutatókkal befejeződtek a karcagi ’iszavidék-fejlesztési tudományos napok. A keddi előadások szüleiében sikerült szót váltani két, az ágazat gondjait, lehetőséjeit nagyon jól ismerő szakemberrel. Dr. Mihálka Tibor, az Ál- attenyésztési Kutató Intézet tudományos osztályvezetője és dr. dadaras János, a TERIMPEX élőállat-főosztályvezetője interjút idott lapunknak. lem „sepregetö állat“ a juh — A juhtenyésztés kutatói okáig zömmel csak a fajával foglalkoztak — kezdte beszélgetést dr. Mihálka 'ibor. — Főképp azért, mert z egyre feszítettebb célki- ízéseknek a magyar fésűs íerinó csak 80—85 százalékán felel meg. Viszont azt i meg kellett állapítani, ogy a birka nem „seprege- 5 álliart”, amely csak arra >, hogy a gyengébb minő6é- ű takarmányt elfogyassza, ó eredményeket csak akkor árhaitunk tőle, ha megfedő tartási és etetési techno- igiát is biztosítunk számá- a. S mivel a technológia ja- ítása nem könnyű feladat, kutatóknak most itt kell -ed menyeket felmutatni, [égpedig olyan elképzelé- ikkel kell előállni, amelye- et a mezőgazdasági üzemek szinte azonnal hasznosí- ini tudnak. — Szolnok megye juhte- yésztési adottságainak ki- isznál&sáról mi a vélemé- ye? — Az itteni lehetőségek agyon jók, hiszen rengeteg legelő. Emellett azonban a ántóföldi növények etetésé- : is szükség van, mert a htenyésztésben soha nem nyári hét, hét és fél hóap a nehéz, hanem a tél. írvezni kell az eredményeit, viszont ráfordítások nél- il nem juthatunk előbbre. 5 azonban nemcsak me- ei, hanem országos gond is. — A nagyobb ráfordítás, ndolom, igényesebb fajtát feltételez? — A merinóban is „van- k még tartalékok”. Egy nton túl azonban, mi kutatók úgy látjuk, csak azaz állomány felelhet meg a várakozásnak, amelynek 15—20 százaléka hibrid. Itt sincs azzal baj, hogy az üzemek nagy része ne akarná a hibridet. A hiba ott van — ha hasonlítanom kell —, hogy a sárgalábú baromfi tartási szintjén nevelnék a hibrideket, pedig a viszonyításban szereplő csirkefajta legfeljebb már csak a háztájiban jó. — Megnevezné, tenyésztésre melyek a jelen és a jövő állatai? Csak igényes fajtákkal — Azt már leszögeztük, hogy jó eredményt csak igényes fajtákkal érhetünk el. Nos, emellett legalább olyan fontos, hogy az állat szapora is legyen. Űj-Zélandban, a juhtenyésztés őshazájában, belső szelekcióval törekednek erre a tulajdonságra, de ehhez 30 év kell. Az NDK-ban Finn Landrace és Suffolk keresztezéséből származó utódokat tenyésztenek, szerintem ez a járható út. — Ha az előző beszélgetésben elmondott elképzelések megvalósulnak, több birkahús kerülhet a hazai piacra is. Vajon van-e igény erre? Mi a véleménye erről dr. Madaras Jánosnak? — A magyar háziasszony, amikor bemegy a boltba, és nem lát jó nagy darab sertéshúsokat kiaggatva, akkor azt mondja, hogy nincs hús. Régebben pláne ez volt a vélemény, de még most is sokan lenézik, nem szeretik a marha- és a birkahúst. — Ezek szerint csak külföldre érdemes termelni? — Ezt nem mondanám, mert a szemlélet egyre inkább az ellenkezőjére változik, de az biztos, hogy az export nélkül soha nem lenne nyereséges az ágazat. A juhászati termékeknek kivétel nélkül jó kiviteli lehetőségeik vannak. Csak hogy egy példát említsek: (azt is azért, mert mi elhanyagoljuk), a tej s a belőle készült sajt. A francia és az olasz juhsajt irigylésre méltó áron cserél gazdát, és a beviteli engedélyen sincs vita soha. — Visszatérve az előző gondolatra. Valóban a külkereskedelem tartja el a juhá- szatot? — Átvitt értelemben tulajdonképpen igen! Mint már említettem, a hazai fogyasztás nem jelentős, az export felvásárlási árak viszont állandóan emelkednek. Egy kiló tejes bárányért 1969-ben — húsvétkor, amikor legtöbbet adnak érte — 320 lírát fizettek az olaszok, s ez akkor nagy eredménynek számított. Az idén húsvétkor ugyanezen áru kilójáért 1410 lírát kaptunk. A hízott báránynál 300 az 1000-hez az arány. — Akkor a teendő... — Mint külkereskedő és közgazdász úgy vélem, hogy az állomány minél gyorsabb növelése a legdöntőbb. Ezt kívánja például a hazai gyapjúipar is, amelyet soha nem tartottunk el magyar alapanyaggal, és ha jól tudom, manapság még az igény felét sem tudjuk fedezni, inu portálni kell. Urnlt megnyerünk a réven... — Tehát? — Tehát amit megnyerünk a réven, azt elveszítjük a vámon. Ez a tanácskozás viszont jó alkalom arra, hogy minden gondunkat megbeszéljük, és amikor hazamegyünk, megtehetjük — ki-ki a maga területén — azokat a lépéseket, amelyeket esetleg eddig halogattunk. B. Á. Márkás nevek Párttitkárnő az „erős emberek” üzemében i martfűi Tisza Cipőgyár- í az „erős" emberek” üzenek tartják a keverőmű- yt. Az itt dolgozó ötven- kommunista alkotja a ír IX. sízámú pártalapszer- etét. Titkáruk egy mun- asszony, Miklósi András•zerencsés adottságú asz- ny. Közvetlen, nevetősze- , távol áll tőié a merev- , a rideg udvariasság. % munkahelyére, a formai-műhelybe érünk, innen onnan is felbukkan egy- munkás, legtöbben csak zönésnyi időre állnak g, mások egy-két mondat jéig lépnek el a géptől, alósinénak mindenkihez í egy-két kedves szava:- Ó, ezek a férfiak — for- felém. — Ha az ember nem ügyel rájuk... A munkában, ott igen, de vannak gyenge pontjaik, ezért aztán gyakran rájuk nézek.. — Ez is párttitkári teendő? — Nem közvetlenül, de szerintem része. Az emberek kisebb-nagyobb gondjai, a hétköznapok eseményei meghatározzák a hangulatukat a munkában, de gyáron kívül és otthon is. Tapasztalatból tudom. A belső nyugalom az alapfeltétele annak, hogy valakitől jó munkát, aktív társadalmi, politikai, közösségi tevékenységet kaphassunk. A régiek igénylik is. — „Régiek”. Ügy tudom, maga is közéjük tartozik. — Harminchárom éve,, alig 14 évesen kezdtem itt, a Tisza Cipőgyár elődjében. 1959-ben lettem a párt tagja, érzelmileg hamarabb. Sok szakszervezeti és pártmegbízatással teltek az évek. Közben neveltem két gyerekem. Fiziikai munkás voltam mindig. — Mai beosztása? — Gyártásköri ellenőr vagyok. A talpak csomagolásánál a késztermékek minőségét végzem. Reklamáció évek óta nem volt. A műhély öltözőjében beszélgetünk. .Félóra alatt két meghívót is kézbesítenek Miklósinénak. -Egy vaskos beszámolót tesz a táskájába. — Otthon áttanulmányozom. Az üzemi párt-végrehajtóbizottság legközelebbi ülésének az anyaga. Közben készülök a járási párt-vb-re is, annak is tagja vagyok. — Zsúfoltak a napjai... — Az a jó. Reggel ötkor már a gyárban vagyok. A munkakezdésig sok mindent elintézhetek: lehet adminisztrálni, egy-két munkatársnak meghallgatom ügyesbajos dolgát, a családi események „beavatottja” is ilyenkor leszek. Szót váltok a brigádok vezetőivel is, nemcsak a munkáról, hanem egvéb eseményről is. Tudom, hogy ki hol tanul hogy sikerült a vizsgája, vagy éppen mit nem ért az anyagból. Elmondják, jólesik, ha velük együtt izgulunk, ha mi is örülünk az ötösnek. A biztatás is elkel egynémelyiküknél. — Tavaly márciusban jelölték titkárnak. Hogyan fogadta? — Féltem. A régiből, a megszokottból, ahol öreg bútordarabnak számítottam már, új alapszervezetbe kerültem. Meg aztán tudom, ha igyekszünk is elrejtegetni, a nőket más szemüveggel nézik. Ez a bizonytalanság, a felélem azonban már a múlté. Ügy érzem, befogadtak. Ha a kezdet kezdetén még nem is volt elég olaj a fogaskerekek között, most már jól boldogulunk. T. Szűcs Etelka árellenőrzések Szigorú szankciók Tegnap ülést tartott a tárcaközi ár- és terméteforgal- aimazási bizottság amely a második negyedévi árellenőrzések tapasztalatairól tárgyalt. Az árhatóságok a negyedév folyamán 2130 vállalatnál és szövetkezetnél, több mint 14 000 boltban és egyéb elárúsítóhelyen, továbbá csaknem tízezer magánkisiparosnál és magánkiskereskedőnél vizsgálták az árak alakulását, a vállalatoknál az ártervék megalapozottságát, s egyebek között azt, hogy áremelési szándékaikat a j ogszabályoknak megfelelően előzetesen bejelentették-e. Általános tapasztalat, hogy a vállalatok és szövetkezetek ármunkája javult, egyre több helyen készítenek a népgazdasági ártervvel összhangéit vállalati árpolitikai tervet. A kedvező tendenciák mellett viszonylag sok szabálytalanságot is tapasztaltak, s a szankciók szigorúbbak, mint korábban, összesen mintegy 4500 esetben kezdeményeztek az árhatóságok különféle szankciókat, s ezek között lényegesen megnőtt a büntető- eljárások, a gazdasági bírság, a szabálysértési, a fegyelmi eljárás és pénzbírság aránya, kevesebben ússzak meg a szabálysértéseket egyszerű figyelmeztetéssel. Harmincmillió szárazelemet gyárt évente az Alföldi Szilikátipari Vállalat törökszentmiklósi üzeme. Kapacitásuk ezzel nincs teljesen kihasználva, hisz 20 százalékkal többet tudnának gyártani, ha az Akkumulátor- és Szárazelemgyár folyamatosan biztosítana elegendő anyagot A korszerűség és hatékonyság mércéje termelés ágazati HZ Ipán szerkezetének s egy-egy iparágon, vállalaton belül gyártmány- összetételének folyamatos változása az ipar fejlődésének szükségszerű, mondhatjuk, elkerülhetetlen következménye. Egyebek között azért, mert a különböző iparágak növekedési üteme nem azonos — emiatt módosul, újul meg a termelés ágazati szerkezete — az iparágak és a vállalatok termékszerkezetét pedig részben az igények, az értékesítés lehetősége, részben a gyártmányfejlesztés ugyancsak folyamatosan alakítja, módosítja. A termelési és a gyártmányszerkezet változása az ipar fejlődésének lényege. A magyar ipar elmúlt évtizedekben fejlődésének — a szocialista iparosítás kezdetétől napjainkig — korántsem a termelés megtöbbszörözése a legfőbb jellemzője, sokkal inkább termelési és gyártmánystruktúrájának — tervidőszakról tervidőszakra történő — átformálódása. Ha viszont a termelési szerkezet változása az ipari fejlődés alapvető tartalmi sajátossága és konzekvenciája, mi az oka annak, hogy már az előző középtávú tervidőszakban, s a mostaniban még inkább az ipar fő feladatai közé soroltuk a korszerű termelési és gyártmányszerkezet kialakítását, s hogy az ipar ezzel kapcsolatos eddigi teljesítményeit legfeljebb ígéretesnek — és nem elegendőnek — tekintjük? Az okot abban jelölhetnénk meg, hogy új követelmény kapcsolódott ehhez a teendőhöz, nevezetesen az ipari termelés hatékonyságának erőteljes javításé. Félreértések elkerülésére : a termelési és a gyártmányszerkezet változásai a múltban is az ipar műszakitechnikai színvonalát növelték összhatásukban, s javították népgazdasági és vállalati szinten a termelés gazdaságosságát. Egyes gyártmányok esetében azonban a termék műszaki korszerűsége — a nagyobb használati érték és teljesítmény — nem mindig eredményezett kedvezőbb gazdasági eredményt. Az új követelmény tükrében a korszerű termelési gyártmánystruktúrának egyidejűleg kell javítania az ipari termelés műszaki-technikai színvonalát és gazdasági hatékonyságát. Éppen ezért napjainkban a termelési és termékszerkezet korszerűsítése — újólag hangsúlyozzuk: hatékonyságának javítása — bonyolultabb és nehezebb feladat, mint korábban volt, mert a korszerűségnek és a hatékonyságnak a külkereskedelem, az export a mércéje. gazdaságossáIz export gát - népgazdasagi szinten — az is jelzi, hogy 1 kg, vagy 1 tonna exportált terméknek mennyi a devizahozama. Az elmúlt tervidőszakban az 1 tonna export- forgalomra jutó devizabevétel mintegy 20 százalékkal nőtt, lényegében annyival, mint a kivitel árindexe. Ez utóbbiban viszont az exportált anyagjellegű javak világpiaci árváltozásai játszották a fő szerepet, amiből az következik, hogy a feldolgozó iparok export célú termelése, annak áruszerkezete és export-gazdaságossága alig járult hozzá az 1 tonna kivitelre jutó devizabevétel növeléséhez. Pedig az exportszerkezet módosításának lehet és van ilyen hatása, a mi kivitelünkben is kimutatható: az ázsiai országok részesedése a magyar exportban mintegy 6 százalék, s a kivitel zömét ipari késztermékek alkotják. Nos, ázsiai exportunk 1 tonnára jutó devizahozama 1950 és 1975 között csaknem megkétszereződött, mert a kivitel áruszerkezete előnyösen módosult. Kivitelünk egészét érintő, jelentősebb struktúra-változtatásnak nyilvánvalóan az a feltétele, hogy a termelés összetétele is megváltozzék, hogy az ipar termékstruktúrája a külső piacokon is versenyképes és gazdaságosan exportálható gyártmányok javára módosuljon. Az ilyen termelés és gyártmányok korszerűségének közös ismérve, kritériuma, hogy az export révén szerzett deviza hivatalos árfolyamon számított forintösszege fedezi a termelési ráfordításokat, sőt nyereséget is biztosít. Az export tükrében is hatékony termelési és termék- struktúrához sok út és módszer vezet. Igen gyakran csak a termék minőségét, tartósságát kell javítani, mert épp a többletráfordítás révén javul az exporthozam és — gazdaságosság. Más esetekben a sorozat- nagyság megkurtítása. a szokványostól eltérő igények rugalmas és készséges kielégítése a célhoz vezető módszer, ami ugyancsak többletráfordítást igényel. Olymódon is közelíthetünk a korszerű termelési és gyártmánystruktúrához, hogy a vitathatalanul avultat és gazdaságtalant megszüntetjük, a jót, az exportban versenyképeset pedig gyorsabban fejlesztjük. A lehetséges utakban, módszerekben is van közös vonás, az eredmény nem a jószándékból születik, hanem a munka- és eszközbefektetésből. Ügy tűnik, hogy a termelési és termékszerkezet korszerűsítésének feltételei ma „kedvezőbbek”, reálisabbak, mint az előző tervidőszakban voltak, amikor a világpiaci és a belső árak és árarányok alaposan eltávolodtak egymástól, s vállalati szinten — legalább is az utóbbi esztendőkben —■, az export gazdaságosságát nem is lehetett elbírálni. termékszerkezet Ü2 ÍS 3 korszerűsítésének realitását erősíti, hogy megteremtettük az exportra orientált termelésfejlesztés eszközeit, a 45 milliárd forint összegű hitelkeretet, s a gazdaságosan exportáló vállalatoknak nyújtható bér- és egyéb preferenciák lehetőségét. S ha mindeddig — ezek hiánya miatt is — az exporttermelés szerkezete az iparban alig-alig módosult, lett gazdaságosabb, a fejlesztési lehetőségek. az ösztönzés és a gazdasági kényszer együttes hatása ebben a tervidőszakban nagyobb méretű és gyorsabb ütemű előrehaladást ígér. G. I.
