Szolnok Megyei Néplap, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-08 / 212. szám
1976. szeptember 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Zöld út a cukorrépának A szolnoki Volán kezdeményezése Az Alföld nagy cukorrépa- :ermelő körzetének legnagyobb fuvarozó vállalata, n szolnoki 7-es Volán felké- izült a ilagy őszi szállítási ,-súcsra. Kiemelt feladata a iOO 000 tonna cukorrépa köz- íti továbbítása a hatvani és i szolnoki cukorgyárba. Erre i munkára mintegy hatvan larab nagyteljesítményű, tíz onnás pótkocsis tehergépkocsit készítettek elő, lénye- ;esen többet, mint tavaly, imikor negyven százalékkal kevesebb volt a répafuvaro- :ási igény. Bár az esőzés a lét elején megbénította a :ukorrépa szedését és szállí- ását, a járművek készenlétien állnak, s azonnali „zöld itat” biztosítanak a termés- íek. A vállalat 160 szocialista brigádjának a kezdeményezésére mozgalmat indítottak a gépkocsik maximális kihasználására, az a cél, hogy üresen egyetlen teherautó sem közlekedjék. Felajánlották a gazdaságoknak, hogy a cukorrépa lerakás után a gyárból „visszfuvarként” répaszeletet, vagy az AGROKER telepéről műtrágyát szállítanak ki. A répacsík szállításához tíz százalék fuvardíj-kedvezményt adnak, s a műtrágya továbbításához is kedvezményes övezeti díjtételeket állapítottak meg. A répaszállítások zömét egyébként éjjel bonyolítják le, amikor kisebb a közutak forgalma és gyorsabb a gyári kirakodás is, tehát nagyobb tempóban végezhetik a fuvarozást. • Tanácskozás a szakmunkásképzésről Az idei év első felében Szolnok megyében 25 üzemi bázisgazdasági és 3 bentlakásos tanfolyamot rendeztek, összesen 737 résztvevővel. A nyári hónapokban 21 vizsgán ötszázötvenen — a legtöbben növényvédelmi szakmunkára és traktoros betanított munkára — szereztek képesítést. A következő évre a mező- gazdasági, az élelmiszeripari, az erdészeti és a faipari üzemek október 10-ig késztítik el az oktatási tervüket. A megyei tanács vb mező- gazdasági és élelmezésügyi osztálya, a tsz területi szövetség ennek alapján szervezi meg 1977-re a munkásképzési és továbbképzési tanfolyamokat. Erről tanácskoztak többek között a megye termelőszövetkezeteinek személyzeti ^ oktatási előadói a tegnap Szolnokon megtartott értekezletükön. Idézet lapunk egyik 1950-ben megjelent szá- mából: „A tőkés rendszerben soha ilyen nagy arányú beruházás nem juthatott volna Jászberénynek, mert a tőkések, sohasem a nép érdekeinek megfelelően építették a gyárat, hanem csak a maguk hasznát nézték. Ma a Magyar Népköztársaság gyárat ad a mezőgazdasági városnak, ahol a mezőgazdaságban felszabaduló felesleges munkaerő ipari foglalkoztatást nyer.. A gyár, a jászberényi Ap- ítógépgyár építése 1950. ugusztus 3-án megkezdő- lőtt. így beszél erről az gyík alapító, Kun Lajos nintakészítő: un Lajos: „Az egyiket már tadtuk, a másikat még zsaluztuk” — A magasépítő vállalatál voltam asztalos. Ide endeltek, mert kellett a Jakember, a töménytelen eton zsaluzásához. Ügy né- ett ki az építkezés, mint gy hangyaboly. Volt ember, olt anyag és munka is volt. Lemény munka... A csar- okokat lépcsőzetesen épí- íttük, úgy hogy az egyiket íár átadtuk a gázszerelők- ek, a másikat még akkor saluztuk. A nagy gyorsa- igban persze becsúszott egy- ét hiba is. Nem vezetett asút például az épülő gyár- oz. Emlékszem, az első gé- et egy Fejes nevű fuvaros lállította be lovaskocsin a yár ideiglenes kapuján. — Mikor indult meg a terhelés? — Az alapkőletétel első vfordulóján 1951. augusztus )-án. Néhány csúcseszter- ával, pár darab horizonttal, sszesen 16 gépünk volt. A ■glagyár, -a malom, vagy a Mnbgyár mellett így is iszberény legnagyobb ipari zemének számított a gyár, z első komoly ipari létesít- lény volt. Boronák önjáró törőgé- dc, cementmalmok, téglazári prések... Ezek voltak gyár első termékei. Kezében a munkások közül irülbelül kilencvenen Bu- ipestre utaztak, hathónapos mfolyamon a Ganz Vagon- ; Gépgyárban tanulták a isas szakma fortélyait. Az ckori* létszámból — ez 128 >lt — húszán Budapestről lepültek a családjukkal Jászberénybe.. Udvarias János csoportvezető is ezek közét tartozott. — A maiakhoz képest nagyon egyszerű gépeken kezdtük a termelést. A megmunkálásoknál félve, nagy ráhagyásokkal dolgoztunk. De, hát az első termékek — mint a borona — nem kívántak olyan nagy szakismeretet. Nem volt ritka az olyan munkás, aki a biciklijén hozta a kapát. Műszak után ment a kukoricaföldre. De az emberek a „kétlakiság” ellenére is nagyon ragaszkodtak a gyárhoz. Ezt én tudom igazán...! — A Jászberényi Vasasra gondol? Ügy tudom, focizott a gyári csapatban... • — Jobbhátvéd voltam. A csapat és a szurkolók kapcsolata, valahogy kifejezte, hogy megerősödött, kialakult a gyári kollektíva. Mit mondjak; négyezren voltak egy-egy mérkőzésen ... — Jobban szerették a gyárat, mint most? — Nem volt akkor olyan „idemegyek, odamegyek”. Persze lehetőség sem volt a vándorlásra. Más vonzza a munkásokat, most mint akkor. Az automaták, a korszerű gépek, meg a brigádok ... A hatvanas években a gyár hullámvölgybe került. Alig vásárolták a termékeit. A munkások, hogy munka legyen, tolókocsikat készítettek. Pár esztendő, és a gyáUdvarias János: „Négyezren voltak egy-egy mérkőzésen" ri kép teljesen megváltozik. Az elmúlt öt év alatt ugyanis a termelés megsokszorozódott. Ahogy az egyik kereskedelmi Szakember képletesen mondta: .„Annak a vevőnek adunk színes prospektust. aki visszamondja a megrendelést...” Koczka József, aki hajdanán iparitanulóként kezdte már az üzemfenntartási főosztály vezetője. — A visszaesés után megváltozott a gyár termék- szerkezete. Sok gyártmányt elhagytunk, ugyanakkor újak kerültek fel a terméklistára. S még valami, ezekben az években már a munkásgárdánk is felnőtt szaktudásban az új gépekhez. Én a tmk-ban dolgozom, tudom, azelőtt nem volt olyan új berendezés, amit valamiKoczka József: „Megváltozott a gyár termékszerkezete" lyen „műhiba” miatt össze ne törtek volna. Azok a munkások, akik valamikor félénk, kezdők voltak, ekkor már „professzorai” a szakmának.— Mondana néhány példát, ebből az időből a legrangosabb munkákról? — Obrovácra szállítottunk forgókemencéket, Görögországba szintermagnezitet feldolgozó gépeket... De nekünk tmk-soknak mégis a „nagy feladat” az öntöde berendezésének beszerelése volt. Állítom, hogy ezzel a munkával mindent megismertünk, a legkisebb csavarig. Könnyebb így kijavítani a hibát. Ez az öntöde egyébként a gyár büszkesége, hisz önerőből építettük fel. 80 millió forintos költséggel. A riport elején említett lap tudósításának végén ez olvasható: „A gyár építése nagy megelégedést és büszke örömöt keltett, mert a jászberényi dolgozók régi vágya, hogy ez a mezőgazdasági város nagyobb üzemmel is rendelkezzen ...” A vágy azóta többszörösen is valóság lett. Hajnal József AHÁNY ÉS EGYENSÚLY Rármpnnuirp bonyolult dolog is az UQI IIIGIMlylIG ökonómia, az emberek igencsak érdeklődnek iránta. Főleg meg akkor, ha szűkebb pátriájuk csekély gazdaságáról, annak állapotáról van szó. De félreértés ne essék, nem az Alföld nagy költőjét idézve, és nem is saját fejünk után neveztük csekélynek Szolnok megye ipargazdaságát. A hivatalos szakirodalom sorolja követ- keretesen a „Kevésbé iparosodott megyék” címszó alá. Gondosan és sokoldalúan mérlegelt összehasonlító ismérvek alapján tartozunk ebből a szempontból az utolsó - hét közé. Ami valóban szerény potenciált jelent az állam nagy háztartásában. (Lásd Területi Statisztika c. folyóirat, 1976. 3. szám.) Bizonyosan így van! ? .. .Ök tudják. Mi viszont azt is tudjuk, hogy „csekély” gazdaságunk vérkeringése, fejlődése gyorsul az utóbbi időben. Az igazi patriótát most például melengetheti az a tudat, hogy az év első felében iparunk termelése gyorsabb ütemben nőtt, mint az országos átlag. Pontosabban, sikerült elérni a megyei pártbizottság cselekvési programjában kitűzött célt: az ipari termelés évi 7—8 százalékos növelését. És mindezt nem is akárhogyan, hanem közismerten zordabbá vált gazdasági környezetben, amit szigorúbb szabályozó rendszer és a fokozottabb külgazdasági orientáció teremtett. De bármennyire is így van, az ökonómia nem szívmelengetésre való, és aligha áll távolabb valamitől, mint az érzelgősségtől, így hát — úgy véljük — a „'bezzeg Szolnok” egykor talán jónéven vett titulusra sem vágyunk csakis azért, mert termelésünk az egymást követő félévekben 4,9-ről 6,8 százalékra, majd az idén ezt is túlhaladva 8,4 százalékkal növekedett. Persze, nemcsak a kötelező szerénység miatt nincs igényünk rá. Sőt nem is azért, mert — mondjuk el — Bács-Kiskun, Haj- dú-Bihar vagy Szabolcs-Szatmár megye első félévi _ ipari termelése még gyorsabban nőtt. Csupán arról van szó, hogy megyénk ipara összességében „hozta” az elvárt szintet, azt, amit a megyei pártbizottság joggal elvárt. Tudniillik a tavalyi 5,3 milliárd, a tavaly előtti 4,6 milliárd forintos új befektetésnek (zömmel gépekbe és épületekbe) legkevesebb évi 7—8 százalék termelési többletet „illendő” volt hozni az előzetes számítások szerint. Tehát semmi kétség, kiemelkedtünk az országos mezőnyből csakúgy, mint a többi „csékély” gazdaságú megye, mert az országos tervkoncepciók szerint fokozatosan fel kell zárkóznunk. Ám erre meg is volt a lehetőség. S az lett- volna inkább a baj, ha megrekedünk az országos átlagnál. Az előzőekből talán aiz is kitűnik, hogy a növekedési ütem önmagában nem sojcat mond. Semmi esetre sem lehet például függetlenül nézni az érte hozott áldozatoktól,, anyagi és munka-ráfordításoktól. S a közgazdaságban jártas érdeklődő, ha eddig eljut, bizonyosan felfedezi vagy meglelni véli az ürömöt is az örömben. Tudniillik a megyei féléves adatok arról is vallanak, hogy nemcsak sok uj gépet és épületet, hanem még vagy 700—800 új munkáskezet is igénybe vettek a megyei ipari üzemek. Emiatt az említett plusz termelés „csak” 80 százalékban származik a magasabb termelékenységből. Az országos adat viszont megközelíti a 100 százalékot. S ennél a témánál rendszerint felvetődik a kérdések kérdése: az extenzív vagy intenzív út polémiája. Pontosabban az, hogy mikor következik már be a mi megyénkben is a „nagy fordulat”... Amikor a termelés növekedése már nem az új munkáskezek, hanem csakis a technika révén áll elő. Nos, aki esetleg úgy gondolja, hogy ez az időzített x nap visszaszámlálásszerűen közeledik, nem kecsegtetjük semmi jóval. Megyénkre — s természetesen a másik hat iparilag kevésbé (?) fejlett megyére is — az jellemző, hogy a gazdasági növekedés extenzív és intenzív elemei még egyszerre Vannak jelen: hol előre, hol visszaszorítják, sőt fel is tételezik egymást. Tavaly a megyében például 4,7 milliárd forint értékű beruházást helyeztek üzembe. Ez nyilván a fejlesztés intenzív elemei közé tartozik. Ugyanakkor a fejlesztések többségének, a belépő üzemeknek vagy műhelyeknek volt némi munkaerő igénye is. Ez viszont — bizonyos leegyszerűsített fogalmak szerint — extenzív elem. Amikor tehát á megye tervkészítői „beérték” azzal, hogy a termelésnövekedésnek csak 80 százaléka származzék a termelékenységből (a megyei pártbizottság január 9-i határozata) gondosan mérlegelték a belépő új kapacitások munkaerőigényét, sőt elképzelték azt is, hogy néhány népgazdasági súlyú nagyüzemünk (Hűtőgépgyár, Tisza Cipőgyár, építőipar stb.) valamit javítani tud létszámhelyzetén. (Sajnos, nem következett be!) így hát még vagy négy-öt évig tologatni kell az extenzív és intenzív figurákat az iparilag kevésbé fejlett megyék sakktábláin. Addig is megnyugtatásul az esetleg elkeseredett patriótáknak: 1,6 százalékos létszámnövekedéssel szemben 8 százalékot meghaladó termelésnövekedés áll. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi helyzet szerint az intenzív elemek vannak túlsúlyban? Ám ez önmagában még nem biztosíték arra, hogy ez tartós állapotot jelenít. Az ökonómia fő „fondorlata” ugyanis éppen az, hogy semmi sem tartós benne. Legfőképpen az arányokat mozgatja, és ez által az egyensúlyt tolja el. Ha viszont ezeket nem állítják helyre, végsősoron megváltoztatja saját struktúráját is. Ezért a termelési ütem, a növekedés semmiképpen sem választható el az arányosság és egyensúlyi követelményektől. A gazdaságpolitika egyik célja éppen az, hogy megteremtse a szükséges egyensúlyt, még a termelési ütem átmeneti mérsékelése révén is. így maga a dinamika lényegében második helyre került. S hogy hol van szükség az arányosításra? A problémák meglehetősen ismertek: az export-import aránytól kezdve a gazdaságtalan termelés arányának témaköréig... vagy a munkaerőhiány és a kapun belüli „munkanélküliség” között. Hagy csak a legjellegzetesebbeket említsük. Ezek persze feltehetően megoldódnak majd, de nagyon' valószínű, hogy a fejlődés folyamán újabb megoldásra váró ellentmondások keletkeznek. Mpnupnk gazdasága úgy lesz egyre lYIGyjblin rangosabb az ország háztartásában, ha egyensúlyra törekedve, a nép- gazdasági arányokat betartva, dinamikusan fejlődik. Röviden: ha a megyei pártbizottság cselekvési programjában kitűzött célokat maradéktalanul megvalósítjuk. Palatínus István- ~ A Szölnok megyei Tejipqri Vállalat szolnoki üzemében éppúgy, mint a többi üzemcsoportnál egyre több gép segíti, ésJrönnyiti .meg a.munkát. A képen látható tejfölcsomagoló-gép i,gyorsaságára" is nagy szükség van, hisz"ar adén az elmúlt nyolc, hónap alatt jóval több tejfölt vásároltak, az üzletekben,’.mint tavaly ugyanebben az Időszakban.