Szolnok Megyei Néplap, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-05 / 210. szám
1976. szeptember 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A tószegi Petőfi Tsz-ben mintegy 600 hektáros napraforgó-táblán a hét elején megkezdték a közepes termést Ígérő növény aratását. A három NDK-gyártmányú kombájn munkája nyomán kerülnek az olajos magvak a gazdaság szárítójába, ahonnan a termés háromnegyed részét exportálják Fotó: N. Zs. Nagytermelő kistermelők — Éppen etetni készülök —, törli kötényébe a kezét az asszony — de azért elszaladok az uramért. Itt dolgozik a szomszédban, a Beton- útépítő Vállalatnál. Magamra maradok. de nem sokáig, mert rövidesen előkarikázik Bede Ferenc. Időrágta kalapjáról, pirospozsgás arcáról, izmaitól pattanásig feszülő ruhájáról szinte rám köszön a foglalkozása. — Hatvannyolc óta, tavasztól őszig kubikus vagyok, télen pedig fűtő. — Előtte? — A Lenin Tsz-nek voltam tagja. — Miért jött el? — Sokalltam a nyugdíjiga 65 évet. Meg aztán a zsák is egyre nehezebb lett. — Tudja, abban az időben még jóval többet emelgettünk, mint a mostaniak — lemaradtam a szállítóktól. Amolyan „ide- oda” munkára tettek, Otthagytam őket. A tej biztos jövedelem — De a „tehenészkedést” nem hagyta abba. — Már hogy hagytam volna?. .. Eleinte a téesz is elég gyengén fizetett, mert egyik vasárnaptól a másikig mindig elfogyott a pénz. Mondtam az asszonynak: „Jó lesz, ha valahogy összespórolunk egy tehénre valót, mert a tej az mindig biztos jövedelem”. — És az? — Igen! Ide egy tehénnel jöttem, megellett, meghagytam a borját, lett két tehenem. Egyik ismét megellett, és amikor a borjú kétéves lett, kaptam rá 8 ezer forint dotációt. Ekkor vettem a negyedik tehenet, és ez a négy jószág tavaly 150 ezer forint bevételt hozott nekünk. Ebből csak 30 ezret kaptunk az újonnan született borjakért, a többi pénz a tejből származik. Takarmányra elköltöttünk 60 ezer forintot, 20 ezret számolhatunk kettőnk munkabéreként — mert napközben a felségem gondozza az állatokat — a tiszta nyereség 40 ezer forint. — Megdolgoztak érte ... — Ahogy mondja. Reggel 4-től este 6-ig van mit csinálni. S főképp a feleségemnek, mert én csak hajnalban és munka után tudok segíteni neki. De eddig megtaláltuk a számításunkat, pedig amint már mondtam a takarmányt is vesszük, az épületet is béreljük. — Mit esznek ezek az állatok? — Ugyanazt, mint bármelyik nagyüzemben a többi tehén. Lucernaszénát, répaszeletet, árpa- és kukorica- darát. Nyaranta pedig itt legelnek a környéken addig, amíg a vasút azt nem mondja, hogy „simára csinál itt mindent”, mert akkor megszűnik a legelő. — Akkor mi lesz a tehenekkel? — Ha elmegyek nyugdíjba, veszek egy telket, építek rajta egy korszerű istállót, és ott folytatom azt, amit itt abbahagyok. — Ennyire ragaszkodik az állatokhoz? — Hát ilyen teheneket bűn lenne eladni, hiszen magyartarka létükre évi átlagban 5 ezer 500 liter fölött tejelnek. — Tanulta valaha is, hogyan kell bánni ezzel a jószággal? — Nem én, csak a tapasztalat vezetett rá. Mindig forgattuk, hogy jön ki jobban a lépés. Most naponta háromszor kapnak enni, háromszor inni. Ennyi az egész. És talán az, Hogy szeretjük az állatokat. Télen például meg- langyosítjuk a vizet, mert a Tiszáé hideg, beleütne a tehén fogába. Ennyi az én állattartó tudományom. A kisbáránytól a tehénig Tiszajenőn az akácos út jó messze van a falu központjától. Itt lakik Péli János, a Tiszamenti Termelőszövetkezet állatgondozója, egy takaros nagy házban. Már maga a kerítés ér annyit, mint rosszabb helyen egy nyaraló. A nyári konyha verandáján mosógép, centrifuga, búboskemence bent a konyhában. Ide invitál beszélgetni vendéglátóm. — Még gyerek koromban mindig azzal biztatott a nagyapám, hogy a legszebb bárányt nekem adja. Amikor aztán állta a szavát, boldogan vittem haza.- és azóta sem lehet lebeszélni egyetlen állat tartásáról sem. Vehettem volna autót is, de én inkább lóra alkudtam. Most ellett meg, hét határból csodájára járnak a csikónak ... — Meg ez a tehén! Dehogy mondanék le róla. Jó pénz az a hat forint a tej literéért. Mióta az új elnökünk van, azóta takarmányra sincs gondunk. — Hány állatot tart? — Ahogy mondtam: egy ló fiastól, birka bárányostól, három fejős tehén, egy hasas üsző, két bika és disznó, kacsa, liba, csirke. A tehenek havonta 10—11 hektoliter tejet adnak, a bikáért sem két fillért fizetnek, a többi apró jószágot pedig elfogyasztja a család. — A munka java kire vár? — A feleségemre, ö is ugyanúgy végzi a férfimun- kát, mint én, elvégre parasztlány volt. Sőt neki kell a nagyobb terhet viselnie, mert én csak reggel, este vagyok itthon. Persze most már könnyebb az élet, eleinte jóval többet dolgoztunk. Ügy házasod tunk össze, hogy semmink se volt, csak esv lányunk született hamarosan. — A gyerekek? — Három „családom” van, mind a három férjhez ment már. Unokák is születtek, ha van egy kis pénzünk, egyformán elosztjuk közöttük. Szép a házunk, kerítést, istállót építettünk, szóval jól vagyunk. Az -unokák szeretnek nálunk Tenni: amikor meglett a kis csikó, addig sírtak, amíg haza nem hozták őket. Azok még szeretik a jószágot... — A lányok nem? —■ Ahogy végignéznek a dűlőúton — pillant ki az ablakon Péli János — alig tudok mutatni helyet, ahol még lenne tehén, lóról már nem is beszélve. Ahogy kihaltak az öregek, úgy tűntek el a jószágok is. A mi családunkban is csak addig fej valaki, amíg az asszonynyal ketten élünk. Pedig ha mindenki „nekifeküdne” a háztájiban is, akkor csak könnyebb lenne az országnak is. Nem kellene külföldre járkálni azért, ami itthon is megteremhet. A fiú nem hagyja abba Nyeső Pétert és feleségét éppen fejés közben találom, amikor bekopogok beseny- szögi házukba. Az erős marokszorítás után soha el nem felejthető hangon, fehér habot verve spriccel a tej a sajtárba. A család legifjabb tagja, két lány után az egyszerű fiú, csak egy percre hajlandó elmozdulni az istállóból, addig, amíg a csirkéket megmutatja. Benn a szobában nagy vita kerekedik a gyerekek között arról, hogyha felnőnek, lesz-e tehenük. A lányok 2:1 arányban leszavazták a gazdálkodni vágyó fiút. Braun Ágoston Egy mondat tanulságai Gondolatok arról, hogy hol kell kezdeni a norma karbantartást? n lUpnyp egyik világhírű nagyüzemének lenséget, a munkaellátás zavarait, megmu- lllCyyC művezetője mesélte el, milyen , tatja, hogy „kinek a készülékében” van a izgalmas napokat éltek át a műhelyének hiba- A becslésbe minden rendes normás munkásnői amiatt, hogy megkezdődött egyes belekalkulálja úgymond a kiszolgálás minőnormák felülvizsgálata. A termelés úgy ug- ségét is, a műhely helyzetét. Nincs szándérándozott, ahogyan a szívverésük szabályta- komban statisztikai adatokkal untatni az ollankodott. Néhány héttel később már újra a vasót, ezért' mint tapasztalati tényt említem, megszokott jó hangulatban dolgozott min- hogy az országban és a megyében sem tar- denki. A műveleti idők és a teljesítmények tunk még ott, hogy az ismert normatípusok elemzése nyomán itt-ott sorra kerülő norma- között a műszaki normák arányát kielégí- karbantartás igazságosságát nem vitatta sen- tőnek tarthatnánk. (Tisztelet a kivételt képező ki, nőtt is a jóminőségű munkadarabok szá- üzemeknek.) ma. Sőt, jónéhányuknak az új normákkal Ami a már többszörösen példaként szereplő emelkedett a keresete. Megkérdeztem tőle mi üzem egyik műhelyében történt, teljesen rend- az oka annak, hogy a normákat csak mini- jén való. Réges régen született a kormány- mális mértékben kellett szigorítani? Rövid határozat a normák rendszeres karbantartá- választ kaptam: „Nálunk eddig is nyolcórai sáról, csakhát a végrehajtása nem volt kelmunkával lehetett nyolcórai bért megkeresni”, lően hatékony, úgy is mondható, hogy ezt Ebben az egyszerű mondatban néhány meg- az állami normát nem kevés helyen hagy- szívlelendő tanulság rejlik. A legelső közöt- ták lazán. tűk, hogy minden üzemben olyan feltétele- Nem véletlen, hogy a közelmúltban meg- ket kell teremteni, hogy egy műszakra egy kötött új kollektív szerződésekben a népgaz- műszakhoz elegendő munka legyen; olyan dasági érdekeknek megfelelő figyelmet és magas fokú szervezettséget, hogy a munká- szerepet kapott ez a kérdés is. Várható tehát, soknak módjukban is legyen az erejüket, hogy az ötödik ötéves terv termelési, életszorgalmukat, tudásukat latbavetve sziréna- színvonal-politikai céljaival egyezően foglal- szótól szirénafújásig dolgozni. (Ahogy mon- koznak a teljesítménykövetelmények kialakí- dani szokás, a gyár hibájából ne adódhassák tásával, és a javuló'technikai, műszaki, tech- veszteségidő.) Jól szervezett üzemben ugyan- nológiai és szubjektív feltételek kapcsán ide- is dolgozni kell, és lógni nem lehet- jében törődni fognak a normák karbantartáA munkások elsöprő többségének ez a leg- sával. realitásának megőrzésével, főbb követelménye, mert ők aztán egyálta- Tanulságokat ígértem, egyet tehát még a Ián nem tartanak igényt az állásidőre fize- cikk végére. Hol kell kezdeni a normák szi- tett sima órabérre. Jobban szeretik, ha a gorítását? Először ott, ahol öt-hat órai mun- jövedelmüket a munkájuk, a teljesítményük kával megkeresheti valaki a kenyerét. Ne a dönti el. Azzal rendre jobban járnak egyé- képességeinek legjavát bevető, a 110 száza- nileg is és kollektive is. mint az álláspénzzel, lékot a tudásával, szorgalmával, akaratere- Mondanom sem kell, hogy a népgazdaság jével teljesítő munkás normájához nyúljanak úgyszintén. Ez ha nem is műszaki, de a tár- hozzá, hisz ő az, akit éppen védeni, nép- sadalmi norma! szerűsíteni kell. Annak a normáját kell megA következő tanulság szintén magától érte- nézni, aki lazán is jól keres. Sőt könnyen tődő. Olyan teljesítménykövetelményeket kell lehet, hogy valahol 90 százalékos teljesítmény megállapítani, hogy öt-hat órai munkával ellenére is szigorítani kell a normát- senkinek se lehessen meg a pénze. A könynyen keresett pénz lazít, igazságtalan, rontja PnyCTnyj|| nem látszatintézkedésekre a munkamorált és joggal felháborítja azokat, van szükség, nem a normaakik a másik műhelyben minden percet ki- karbantartás feladatának rendszeres kipipá- használva keményen hajtanak a napi munka- lására, hanem a termelési, a társadalmi cé- bérükért. és hogy valamivel jobban keresse- lókat leghatékonyabban szolgáló munkaköve- nek az átlagnál, még túl -is teljesítik a nor- telményekre és azok pontos, fegyelmezett, jó májukat. minőségben való teljesítésére. Mert a normáA híres nagyüzemben történtek arra is fel- kát illetően is, és minden másban ez felel hívják a figyelmet, hogy mennyire fontos meg a társadalom érdekeinek, mert csak ezen kérdés a normák mindenkori realitása. Mikor az úton boldogulhatnak munkahelyi kollek- reálisak a normák? Elsősorban akkor, ha mi- tívák. és kinek-kinek a családja, nél kevesebb szerepe van kialakításukban a „Nálunk eddig is nyolcórai munkával lehe- szubjektivizmusnak. Magyarul: ha a műszaki tett nyolcórai bért megkeresni” — mondta a normák válnak uralkodóvá, ha egyre keve- művezető, nem is titkolt büszkeséggel. Ennek sebb munkahelyen és munkakörben dolgoz- a mondatnak kínálkozó tanulságai közül vénák „becsült” meg „statisztikai” követeimé- tettem papírra néhányat. Ki ne tudná a maga nyék alapján. A műszaki norma igaz hogy üzemi tapasztalatai alpján folytatni? szigorúbban bánik a munkással, de szigorúbb az üzemmel is. mert kiugratja a szervezet- Fábián Péter A tizedik ötéves tervet megkezdve idén fejlődésének új szakaszába lépett a Szovjetunió. A XXV. Pártkongresszus a legfontosabb feladatként a szovjet nép élet- és kulturális színvonalának további emelését jelölte meg. Intézkedések sorát irányozta elő egyebek között a nép jólét fokozására a társadalmi termelés hatékonyságának növelésére, a termékek minőségének javítására és a fokozott takarékosságra az egész népgazdaságban. A tervek megvalósításában fontos szerep jut a külgazdasági kapcsolatoknak. Ezzel összefüggésben szeretném kiemelni a különböző államokban, mindenek előtt a szocialista országokban rendezett nemzetközi vásárok jelentőségét. A Budapesti Nemzetközi Vásárok a szocialista országok kereskedelmi partnerei számára is hagyományos találkozó hellyé váltak. A szovjet’ külkereskedelmi szervek kiváló alkalomnak tekintik a BNV-t, hogy a magyar partnerek megismerhessék a szovjet exportcikkek kínálatát és bemutassák azokat a magyar termékeket, amelyeket a szovjet vásárlóknak kínálhatnak. Hadd emlékeztessek itt arra. hogy a Szovjetunióba irányuló magyar export 25—42 százalékát éppen, a fogyasztási cikkek alkotják, A RAZNOEXPORT és a NOVOEXPORT egyesülések kujbisevi, minszki, tallinni, tbiliszi és leningrádi gyárak kristály és kerámia cikkeit vonultatja fel. Szovfet kiállítók az oszi BNV-n így készül a kristályváza A látogatók megismerhetik a híres fedoszkinoi lakkfestést a hohlomai dísztárgyakat, facsont- és kőfaragvá- nyokat, grúziai ötvösremekeket. Kiállít a két külkereskedelmi vállalat kötöttárut és bőrdíszmű-készítmény eket, szamovárokat, hűtőszekrényeket, porszívókat és más háztartási gépeket. A 40-es pavilonban kapnak helyet az úgynevezett szabadidő cikkek. A RAZNOEXPORT nyaralóba való bútorokat és kempingárut, sportfelszereléseket, sport- és vadász- fegyvereket, hangszereket állít ki verseny siléceket és vízisiket, strandcikkeket vonultat fel. A MASPRIBORINTONG fényképezőgépeket és fimfel- vevőket, rádió- és tv-készülé- keket órákat hoz. A „C” pavilon ad helyet az AVTOEXPORT egyesülésnek, amely Zsigulival, Moszkvicscsal, mopedekkel és kerékpárokkal várja a vásár látogatóit. A szovjet-magyar gazdasági és kereskedelmi együttműködésről szólva feltétlenül említést érdemelnek a két kereskedelmi kamara állandóan bővülő és fejlődő kapcsolatai. A Szovjet Kereskedelmi és Iparkamara és a Magyar Kereskedelmi Kamara együttműködése szoros és átfogja tevékenységük minden ágát. Eredményes az együttműködés a szovjet kamara magyar tagozata és a testvérszervezet szovjet szekciója között. A tagozat felkutatja a kétoldalú kereskedelembe bevonható árucikkeket a szokosítási és kooperációs lehetőségeket. Közgazdasági és műszaki-tudományos propagandát folytat, részt vállal a BNV szovjet kiállításának rendezésében
