Szolnok Megyei Néplap, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-28 / 229. szám
1976. szeptember 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nem pletyka, valóság (2.) Hetedik emeleti lakás. Cukorgyára munkás házaspár és három gyermekük otthonja. — Tíz évig vártunk lakásra — mondja a vékonyka barna asszony. —. Nem tudja elképzelni mit jelentett nekünk, hogy végre van saját ottitjhonunk. — Mennyit fizettek lakás- használatba vételi díjat? — Akkor még nem volt meg a kicsi, így 16 ezer forintot kellett fizetnünk. A lakás kényelmes, jó elrendezésű. Három szoba, konyha, ahol körül ülhetik az asztalt, a fürdőszobában elfér a mosógép, a centrifuga, külön van a WC. Az előszoba tágas, egy nagy falat beépített szekrény foglal el. A nagyobb szobában új bútor — OTP-re vették a háziak — van televízió, rádió. Az egyik kisebb szobában csatatér: ez a gyerekek birodalma. A másik a szülők hálószobája. — Mennyi a lakbérük? — Ötszázharminckét forint, ehhez jön a fűtés, a 346 forint. Elég sok nekünk ez a rezsiköltség. Különösen most, hogy én a kisfiámmal gyermekgondozási szabadságon vagyok. Amit én kapok, alig elég a lakásra. És a három gyerek közül kettő iskolás. Dicsérem a kényelmesi lakást. A háziasszony kicsit kesernyésen elmosolyodik. Kannákban hordtuk a vizet Valóban kényelmes lakás. Amikor beköltöztünk meny- országnak hittük. Aztán? Kiderült, hol fűtenek, hol nem. Nem volt arra pénzünk, hogy villanyradiátort vagy hősugárzót vegyünk, meg egyáltalán ki tudta volna annak üzemeltetését fizetni? Aztán megszületett a kicsi. Hazajöttünk és nem volt melegvíz, sokszor hidegvíz sem. Képzelje el, mire az 5 tagú családnak vizet melegítettem a fürdéshez a gáztűzhelyen. „És kannákkal, meg vödrökkel, meg az isten tudja mi mindennel nem hordtuk föl a vizet Látja a tapétán a beázás nyomait? A garanciális javítást még mindig nem csinálták meg. Aztán nézzen ki az ablakon. Mit Iáit? Sehol egy tenyérnyi hely, ahol a gyerekek játszhatnának. Épp itt vezet a házak előtt a 4-es főközlekedési út, ahol óriási a forgalom. A ház körül árkok, építőanyagok... Másik lakás. Elegánsan, szépen berendezett. Csak a háziasszony Van otthon: szombat lévén szabadnapos. — Kérem, mi dolgozó emberek vagyunk, szeretnénk legalább este pihenni itthon, de nem lehet, mert a fölöttünk lakó gyerekei le-föl rohangálnak. Ezt a zaijt egykét óráiig még tűri az ember, de nap-nap után még este 10-kor is... Itt is körbejárjuk a lakást. Kimegyünk az erkélyre, és ... zsupsz, a nyakamba ömlik egy jó adag piszkos víz. Míg a háziasszony egy hirtelenjében előkapott törülközővel szárítgatja a blúzom, törli rólam a vizet, magyarázza: — Sajnos ez napirenden van. Úgy takarítják az erkélyt, hogy leöntik vízzel, persze, hogy lefolyik ide hozzánk. Amikor kirakják az ágyneműt, akkor meg a toll hull, mint a hóesés... Hajtóvadászat Liften megyek le a földszintre. A liftben gyanús szagok: egy kutya szemmel látható nyomai. — Kérem ez semmi, — magyarázza a házmester. — A múltkor, amikor a kukákat cseréltem a szemétcsúzda alaitt, ha véletlenül éppen nem fordulok félre, rám ömlik vagy tíz liternyi forró cefre. Valaki pálinkát főzött. Én igyekszem rendet tartani de, néhány szülőnek én vagyok a rossz, ha rászólok a gyerekekre. .. Van néhány család, amelyik nem tud beilleszkedni a közösségbe. Veszekednek, még verekszenek is... Tessék elhinni már elment a kedvem mindentől... Az egyik épület kapujában házilag eszkábált kiapad: mint faluhelyen a kiskapukban. Olykor alig lehet bemenni a házba, mert kiülnek ide az asszonyok a padra, meg a lépcsőre. Kellemetlen „lakótársakról” is szó esik: — Hát igen jó elrendezésű, kényelmes lakások ezek. Csak a nyári estéken nem győztünk hajtóvadászatot rendezni a bogarak után. Ekkora csótányok — mutat ujjával az egyik idősebb asz- szony vagy két centis nagyságot — másztak a falon, meg svábbogarak. Most irtattunk, nem tudom meddig tart majd. — Ezek élelmiszer bogarak — mondja egy fiatalabb nő. — Elég a házban egy család, amelyiknek nem erénye a tisztaság és már szaporodnak is... — Az ilyen családokat föl kellene jelenteni — indula- toskodik egy másik. — De- hát... én már azt is kétségbe vonom, érdemes-e egyáltalán becsületesen fizetni a lakbért. Ide a Csanádi körútra most költözött be egy család. A korábbi lakásukban már a bíróság szerint is jogcím nélkül tartózkodtak, mert nem fizették a lakbérüket, több ezer forint volt a tartozásuk. És mi történt? A tanács ahelyett, hogy szükség lakásba költöztette volna őket, egy modern, nagy lakást adott nekik, mivel három gyerekük van. Nekem is annyi van, nekik pedig — mutat egy másik nőre — négy. Mégis fizetünk pontosan, minden hónapban. Kérdem én: ha az ilyen a kisbérű lakást nem fizette rendesen, majd ezt a havi ezer forintos rezsit fizeti? Megbecsüli majd a szép otthont? Újabb lakás. Hangulatos, kedves. A szülők, a fiatál házaspár és a kisunoka együtt él benne. — Majd kapnak a lányo- mék lakást, addig együtt lakunk — mondja a háziasz- szony és mintha csak hallotta volna, amit a másik épületben beszélgettünk az asszonyokkal, hasonló gondolatokkal folytatja. — De van itt olyan háromgyerekes család, amelyik megkapta a háromszobás lakást, mivel sokgyerekes, és rögtön kiadta az egyik szobát albérlőnek. Dicsérem a berendezést. A fiatalasszony sóhajt: — Igyekszünk anyucikkal úgy berendezni, hogy jól érezzük magunkat, de nézze meg a falakat. A garanciális javítást még mindig nem csinálták meg, pedig több mint egy éve itt lakunk már. Ezek a foltok elcsúfítják a lakást. Rhogy megszokták A mama veszi át a szót: — Amióta itt lakunk, még nem volt lakógyűlés. Nem tudjuk azt sem, ki a tanácstagunk, arról nem is szólva, hogy már régen választanunk kellett volna lakóbizottságot, amelyik a ház ügyeit intézné. Akkor lehetne társadalmi munkát szervezni, hogy legalább fákat ültetnénk ide a ház elé. — Ugyan, társadalmi mim- ika... — legyint a fiatalasz- szony. — Tavaly óta itt a ház előtt, gondolom az útfenntartó emberei háromszor ásták ki a fák helyét, és háromszor be is temettek. Nem akadt egy ember, aki azt mondta volna: itt van ez az 5 fa, ültessék el a lakók. Élünk itt ezen az új lakótelepen, 46 család egy házban, egymás mellett idegenül. Közösségi életről nem beszélhetünk. Mindenki úgy él, ahogyan megszokta, jóllehet egy ilyen modem bérház más életformát követel. Több alkalmazkodást, fegyelmezettséget. Varga Viktória KÖVETKEZIK: SÁNTÍTÓ ÉRVEK. Kitüntetések a fegyveres erük napja tiszteletére (Folytatás az 1. oldalról.) zsef, Zsigri Ferenc és Gál Ferenc önkéntes rendőr, a bronz fokozatot Tajti Gábor őrmester és Kiss Sándor önkéntes rendőr kapta. A Belügyminisztérium állományában eltöltött szolgálati idő után a Szolgálati Érdemérmet harmincnégyen kapták, köztük a harmincéves szolgálatát betöltött Antal Mihály őrnagy. A Magyar Honvédelmi Szövetség megyei székhazában tegnap délután emlékeztek meg a fegyveres erők napjáról. Az elnökség soraiban helyet foglaltak a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet alakulatok képviselői is. Kalácska István és Nemes János 25 év, hárman 15, hatan pedig 10 év után a Honvédelmi Érdemérem kitüntetést kapták. A kitüntetéseket Vass Lajos alezredes, az MHSZ Szolnok megyei titkára nyújtotta at. Ünnepi csapatgyűlésen emlékeztek meg tegnap a fegyveres erők napjáról a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán. A honvédelmi miniszter díszparancsának felolvasása és az ünnepi beszéd elhangzása után kitüntetések, dicséretek és jutalmak átadására került sor. Kettenketten a Haza Szolgálatáért Emlékérem ezüst, illetve bronz fokozatát kapták, többen a Szolgálati Érdemérem különböző fokozatait vehették át. A polgári dolgozók közül hárman Kiváló Dolgozó kitüntető jelvényt, heten a Honvédelmi Érdemérmet érdemelték ki jó munkájukkal. A csapatgyűlés után a Honvédelmi Minisztérium Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett művészegyüttese adott műsort. EGY, CSAK EGY BOLTOS VAN Talpon e vidéken A megye egyik gazdaságától a minap kölcsönkértünk három rekeszt. Egyiket paprikával, másikat paradicsommal, harmadikat szőlővel raktuk meg. Amerre jártunk mindenütt a legforgalmasabb helyen levő üzletet kerestük fel, a megvételre kínáltuk válogatott minőségű portékáinkat. Milyen sikerrel? íme! Tiszafüred. Tisza II. áruház. — Jó napot kívánunk! A vezetőt keressük. — ö az —, mutat a zöldséges pultnál kiszolgáló asz- szony a néhány méterre álldogáló férfira. — Tíz, tizenöt kiló szőlőnk lenne eladó. — Több is van? — Most csak ennyi. — Mert, tudják én csak előzetes megbeszélés alapján veszek át árut. Meg régi partnerekkel dolgozom. (Vajon honnan tudja, hogy idővel mi nem lennénk azzá?) — Akkor? — Próbálkozzanak a MÉK- nél, vagy a piacon. Még a piac lesz a legjobb. Én is onnan vásárolok: közel van, olcsón megkapom a szőlőt. * * * Karcag. A toronyház alatti ABC-árúház. — Paprikát, paradicsomot hoztunk! Megveszi-e? — Nálunk olyan kismeny- nyiség fogy, hogy egyáltalán nem vásárolunk magánosoktól —, néz ránk szemüvege fölött a vezetőnő. Az utcán egy idős bácsi azt tanácsolja, menjünk a Kossuth téri zöldség- gyümölcsboltba. Ott biztosan sikerül eladni az árut. — A „főnököt” keressük! — Tessék bejönni, ide hátra, az irodába. — Paiprikát, paradicsomot ... — Nem kérek — pillant fel munkájából a férfi —, különben sem vehetek át egy dekát sem, mert le vagyok szerződve a tsz-ekkel, s azok ellátnak engem. Meg sem nézte az árunkat, pedig mi sokkal szebbet kínáltunk volna, mint ami a boltban volt. Apropó! Vajon milyen paprikája. paradi- csomja van az ÁBC-nek, hiszen a vezetőt sem érdekelte, hogy szebb portékát hoztunk-e, mint az övék? Visz- szamegyünk hát! A hűtőpult körül két „adag” hálóba „kiszerelt” paprika és öt „adag” előre csomagolt vöröshagyma árválkodik. Néhány méterrel odább kis kosárban szőlő, mutatónak. Rengeteg a vásárló, egy idősebb asszony — a zöldség választékot felmérve — mormogja: — Az ördög vigye el ezt a boltot, itt soha nem -lehet kapni semmit. • * * Kisújszállás. Szabadság téri ABC-áruház. A zöldséges pult mögötti falon felirat hirdeti, hogy a kistermelők feleslegét, napi áron átveszik. A vezetőnő először félreért bennünket. — Paradicsompaprika? Mennyiért adják? — Paradicsom és paprika! — Az más! — Szőlőnk is van. — Mennyiért? — Jöjjön nézze meg! Az udvaron lovaskocsiról paprikát, paradicsomot pakol le két ember. — Látják, most előzték meg magukat. Állandó szállítók kellenek ide! — De csak tíz-tíz kiló ... — A szőlőt megveszem. — Csak a paprikával és a paradicsommal együtt adjuk. — Abból Tiszát lehetne rekeszteni — szól közbe egy eladó. így a vezetőnő ds nemet int. (Mellesleg paradicsomot csak az udvaron, mászálás közben láttunk, előtte bent á boltban nem). * * * Túrkeve. Kossuth Lajos úti 1-es számú ÁFÉSZ zöldség- gyümölcsbort. Délidő van, a redőny már félig lehúzva, tehát zárva. A kirakatban viszont karton- papíron színes betűk virítanak: „ .. .felesleget minőségnek megfelelő áron megveszünk’ ’ Bekopogunk, a seprűt forgató két nő ajtót nyit. — Á, nem vásárolunk se paprikát, se paradicsomot, szőlőből is van elég. A helyi tsz lát el bennünket, és különben is csak az itteniektől veszünk árut. — De a miénk szebb! — Akkor sem! Hová tegyük? — Az egész harminc kiló. Fejcsóválás a válasz. — És a kirakatban a tábla? — Ó, az még a tavaszi akcióból maradt kinn— mosolyognak -naívságunkon. Mezőtúr. Kossuth téri ABC-áruház. — Csak ennyit hoztak? — kérdi a kék köpenyes eladó- nő. — Ez nem tétel —mondja. s elindul az üzletvezetőért. — Hol az áru? — érdeklődik a férfi. — Az előbb még lekicsinyeltek bennünket. Azt mondták, hogy nem valami sok árut kínálunk — adjuk a sértettet — Engem viszont odabenn arra biztatott a kar- társncf, hogy vegvük meg, paradicsomunk úgy sincs. Nem kell haragudni az eladónkra; régi, jó kereskedő, érti a dolgát. (Úgy látszik az üzletvezető is, mert szakértelemmel vizsgálja a rekeszek tartalmát.) — Mennyit kérnek érte? — ön a vevő! — A paradicsom kilóját 4 forintért áruljuk, 3.20-at adok érte... — Az kevés! — Nézzék, maximum 3.50- ért lehetek csak vásárló ... Nem muszáj rátennem a 20 százalékos haszonkulcsot, ezért ígérhetek többet.. A paprika kilója nálunk most tízért megy, önöknek nyolcat tudok adni érte. A szőlőt 13-ért áruljuk, 10-ért azt is megveszem. — De hisz’ a benti sokkal csúnyább! — Igaz, de az már, hogy úgy mondjam, a szállítmány alja. Lehet, hogy mire az önökét eladnám, az is így nézne ki, illetve az ára is lejjebb mehet. Sajnos, ezt a rizikót csak ennyiért vállalhatom. — Megértjük, s egyben elnézést is kérünk, hogy így „becsaptuk”, de nem adhatjuk el. Mert újságírók vagyunk a próbában Török- szentmiklós és Jászberény még hátra van. — Akkor hoppon maradtam. Kár, mert már azt hittem, hogy bővíthetem a választékot — tárja szét a kezét sajnálkozva Szűcs Sándor üzletvezető-helyettes. * * * Törökszentmiklós. Délután epv óra, a MÉK-boltok zárva vannak. A régi tanács- háza melletti élelmiszerüzletben csupán egy fél láda szőlőt dongnak a darazsak, itt nem is próbálkozunk. A Kossuth úti ABC-ben viszont végre felcsillan a remény. — Szőlőt, paprikát, paradicsomot hoztunk! — Egy pillanat! — mondja az üzletvezetőnő és bemegy a raktárba. Mikor kijön csak ennyit szól: — Nem kérem! (A polcokon egyáltalán nem látszott árubőség). * * * Jászberény. A Lehel Vezér tér és a Holló Frigyes utca sarkán levő bolt. A kirakatban két tábla. A kisebben: zöldség- gyümölcs felvásárlás. A nagyobbon: zöldséget, gyümölcsöt napi áron felvásárolják a Szolnok megyei Élelmiszer Kisker szolnoki, törökszentmiklósi, jászberényi és martfűi boltjai”. Az üzletvezető más véleményen van. — Szőlőt most hozott az állami gazdaság, paprikát a Zagyvamenti Tsz. Tegnap jöttek volna! — Csak tíz kiló ... — Ugyan már —, s egy legyintéssel jelzi, hogy eny- nyivel nem érdemes vacakolni. — Különben is — fűzi hozzá nevetve — a szőlőnek már csak tíz forint az eladási ára! * * * Minderről dr. Bereczki Lajos, a megyei tanács elnökhelyettese : — Azok az élelmiszer, illetve zöldségbolt vezetők, akik nem vették át az árut, vétettek a IX/1976. számú MÉM, BKM, és SZÖVOSZ közös felhívás 3. pontja ellen. Igaz, a paprikát, a paradicsomot, és a szőlőt olyan időszakban kínálták eladásra, amikor ezekből a piac viszonylag bőségesen ellátott, a megállapításoknak viszont mégis helyt kell adni. Mert minden megtermelt zöldségre és gyümölcsre szükség van, ugyanis a konzervgyárak igényeit — amelyek a téli ellátást szolgálják — a „nagyban” termelők messze nem képesek kielégíteni. A megyei tanács kereskedelmi osztályvezetőjét utasítottam, hogy fokozzák az ellenőrzést és a rendeletszegőkkel szemben indítsanak eljárást. Ezúton is nyomatékosan felhívjuk az illetékes kereskedelmi szervek vezetőinek, dolgozóinak figyelmét, hogy munkaterületükön a jogszabály rendelkezéseinek szerezzenek érvényt! Braun Ágoston
