Szolnok Megyei Néplap, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-12 / 190. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. augusztus 12. A KISZ szolnoki Városi Bizottsága és a Szolnok megyei polgári védelmi törzsparancsnokság együttműködési megállapodást kötött a polgári védelmi felkészítés fejlesztésére az 1976—1980-ig terjedő időszakban. Minisztertanácsi határozattal Új alapvető jogszabály A kulturális javak megóvása A Minisztertanács — a honvédelmi miniszter előter­jesztésére — 2041/1974. (XII. 11.) Mt. h. szám alatt új alapvető jogszabályt fogadott el a polgári védelemről. A Minisztertanács határo­zata — a polgári védelem meglévő alapjaira épülve — s perspektivikus jelentősége mellett a korábbi, túlnyomó- részt keretszerű szabályozá­son túlmenően, több vonat­kozásban normatív jelleggel szabályozza a polgári véde­lem irányításának és műkö­désének rendjét, az országos irányító szervektől a végre­hajtásban érintett legalsóbb szintű polgári szervekig, ne­vezetesen egészen a községi tanácsi szervekig, a szövetke­zetekig, stb. Meghatározza — az államigazgatási tevékeny­ség egyszerűsítésének és a hatáskörök decentralizálásá­nak elvét követve — az em­lített szervek vezetőinek pol­gári védelmi feladatkörét és felelősségét, szélesíti a taná­csi szervek polgári védelmi hatósági jogkörét, és növeli — az ágazati irányítás és a szervezeti felügyelet elvének tiszteletben tartásával — azok hatáskörét, a működési területükön lévő vállalatok, szövetkezetek, stb. tekinteté­ben. A határozat „Általános rendelkezések” (I. fejezet) című része lényegében a jog­szabály hatályáról, a polgá­ri védelem korszerű fogal­máról, céljáról, az ország ál­lamigazgatási és gazdasági szervezetéhez való igazodá­sáról, valamint a honvéde­lem rendszerében való meg­szervezésének és fejlesztésé­nek posztulátumáról szól. Annak ellenére, hogy ren­delkezései — bár közvetve az állampolgárokat is érintik —, elsősorban a különböző pol­gári szervékhez szólnak, és vonatkoznak a fegyveres erőkre, a fegyveres testüle­tekre és a rendészeti szervek­re is. Ezt követően a határozat kimondja, hogy a polgári vé­delem — a honvédelem része­ként — az élet- és az anyagi javak támadófegyverek hatá­sa elleni védelmét, valamint az elemi csapások, az ipari és az egyéb katasztrófák el­hárításában való közreműkö­dést szolgáló intézkedések, továbbá az azok alapján ál­lami, társadalmi és egyéni erővel megvalósuló védeke­zés rendszere. Meghatározása több új — a polgári védelmi jogalkotásban eddig ismeret­len — elemet tartalmaz.. így pl. a katasztrófa-védelemben való közreműködést, az álla­mi, társadalmi és egyéni erő szerepét. Hasonlóan új ele­mek jelentkeznek a polgári védelem felkészülési és vé­dekezési, illetőleg mentési időszakaszra tagolt céljának meghatározásában is. 2 A határozat „A polgári vé­delmi feladatok” (II. fejezet) című részébc-n a polgári vé­delmi feladatok és azok tago­zódását, illetőleg rendszerét tartalmazza. Ezeket a védel­mi rendszer egyes alágazatai- nak, illetőleg szakterületei­nek kialakításával végbe­ment, bár befejezettnek még korántsem tekinthető polari­zációra figyelemmel határoz­za meg és csoportosítja. En­nek keretében — a szocialis­ta jogra jellemző humaniz­mus szem előtt tartásával — elsőként a lakosság és a pol­gári szervek felkészítésével, illetőleg közvetlen védelmé­vel, ezt követően a létfenn­tartáshoz szükséges és az egyéb anyagi javák, valamint a termelés, az infrastruktúra stb. védelmével, majd a tá­madófegyverek alkalmazását követő helyzetben szükséges felderítéssel, mentéssel, men­tesítéssel, stb. ezután — a polgári védelmi igazgatás ke­retében jogszabály-alkalma­zásunkban első ízben jelent­kezőén — az elemi csapások­kal, az ipari és egyéb ka­tasztrófákkal kapcsolatos közreműködéssel, végül a polgári védelem tóború ide­jén való operatív vezetésével kapcsolatos feladatot, illető­leg feladatcsoportot sorolja fél. A határozatnak rendkívüli jelentőségű az a rendelkezé­se, amely szerint a feladatok — a végrehajtás szervezése, irányítása és megvalósítása szempontjából — önvédelmi, illetőleg hatósági jellegűek. Ez a rendelkezés azonban nemcsak rendszerezési szem­pontból jelentős, hanem a polgári védelmi hatáskörök és hatósági jogkörök, vala­mint az ezekkel összefüggő különböző jellegű polgári vé­delmi felelősség megalapozá­sa és realizálódása szempont- - jából is. 3 A Minisztertanács határo­zata „A polgári védelem irá­nyítása” (III. fejezet) című részében a polgári védelem legfelsőbb irányítását lénye­gében a hatályos jogi szabá­lyozással megegyezően, de az országos irányító szervek fel­adatainak, hatáskörének és hatósági jogkörének terjedel­mét és tartalmát tekintve a továbbfejlesztésre és a bőví­tésre törekvéssel határozza meg. Az új szabályozás to­vábbi jellemző vonása, hogy az alapjában véve megegye­zik a gazdaságirányítás és az államigazgatás reformjának elveivel és szabályaival, to­vábbá, hogy háború idejére is megfelelő jogi alapot és lehetőséget nyújt — elsősor­ban az államigazgatási tevé­kenység keretei között — a polgári védelem operatív irá­nyítására és végrehajtására. A Minisztertanács határo­zata az országos irányító szervek feladat- és jogköré­nek rögzítése után a terüle­ti, illetőleg a helyi államigaz­gatási szervek vezetőinek — a tanácselnököknek, illetőleg a tanácsi járási hivatalok elnökeinek — polgári védel­mi jogállásáról rendelkezik. Eszerint az említett vezetők működési területükön a pol­gári védelem államigazgatási vezetői és e jogkörükben — az illetékes szervek elvi irá­nyításával — szervezik és ve­zetik a polgári védelmet. Ha­tósági jogkörük, ellenőrzési hatáskörük, stb. — a felügye­leti hovatartozástól függetle­nül — valamennyi polgári szervre kiterjed. A tanácsi szervek polgári védelmi feladatait követően az új szabályozás a vállala­tok, intézmények, hivatalok, szövetkezetek, állami gazda­ságok, stb. (a továbbiakban együtt: üzem) polgári védel­mével kapcsolatos rendelke­zéseket rögzíti. Kimondja, hogy az üzemre háruló pol­gári védelmi feladatok vég­rehajtását és a polgári védel­mi kötelezettség teljesítését az üzemben -'annak vezetőie (vezérigazgató, igazgató, +■=•*- elnök, stb.) szervezi és irá­nyítja. Az említett vezetők polgári védelmi feladat- és jogkörét egyébként a szabá­lyozás lényegében az önvé­delmi és hatósági jellegű fel­adatokra tagozódásra figye­lemmel határozza meg. Rög­zíti e vonatkozásban a hatás­körök gyakorlásáért való fe­lelősséget is a helyi tanácsi szerv, illetőleg a felügyeletet ellátó minisztérium (országos hatáskörű szerv) irányában. Az új szabályozás „A pol­gári védelemmel kapcsolatos anyagi- pénzügyi ellátás és beruházás rendje” (IV. feje­zet) című részében — a gaz­daságirányítás rendszerében meghonosodott, illetőleg in­tézményesített megoldások­kal egybevágóan — több vo­natkozásban tartalmaz új szabályozást. Rögzíti minde­nek előtt azt az alapvető és általános kötelezettséget, hogy a polgári szervek fej­lesztési terveikben — első­sorban középtávú és éves fej­lesztési terveikben — kötele­sek előirányozni és megvaló­sítani a polgári védelem fej­lesztését. Ezáltal kétségtele­nül-, a fejlődés új távlatai és lehetőségei nyílnak meg, mi­vel ennek következtében a fejlesztés számos kérdése a polgári szervek hatáskörébe kerül, illetőleg vonható, s mintegy azok gazdasági ön­kormányzati hatáskörében jelentkezik. Ez a lehetőség azonban nemcsak jogosultsá­got jelent, hanem egyértel­műen megalapozza, illetőleg továbbfejleszti e vonatkozás­ban a felelősség jellegét és terjedelmét is. 5 A Minisztertanács határo­zata — a jogszabályalkotás­ban szokásos módszernek megfelelően — „Vegyes ren­delkezések” (V. fejezet) cí­mű befejező részében felha­talmazások adásával és a szabályozás életbeléptetésé­vel, illetőleg a hatályukat vesztő jogszabályok megha­tározásával, stb. zárul. * * * Ez az ismertetés nem tűz­te célul a Minisztertanács említett határozata vala­mennyi rendelkezésének tár­gyalását. Az arra irányuló törekvés nemcsak idő előtti, hanem célszerűtlen is lett volna, mivel egyetlen cikk keretei erre nem adnak kel­lő lehetőséget. Az ismertetés célja ezért csupán az volt, hogy nagy vonalakban tájé­koztatást adjon a határozat általános jelentőségéről, az abban foglalt alapvetőbb kérdésekről, és ezáltal előse­gítse az abban foglalt rendel­kezések megfelelő fogadtatá­sát. örvendetes, hogy hazánk­ban az utóbbi évtizedben ál­lami és társadalmi szerveink, továbbá a széles néprétegek egyre inkább felismerik, mennyire nagy jelentőségű a kulturális örökség mind nem­zedékünk, mind utódaink szá­mára. A történelmi, művé­szeti, építészeti emlékek megőrzése, az archívumok, a könyvtárak, a tudományos anyagok, a különféle műkin­csek és gyűjtemények meg­óvása a műemlékvédelmi, honismereti, művészeti és kulturális javakat védő szer­vezetek munkájának köszön­hetően egyre általánosabbá, szélesebb körűvé válik. Ennek a munkának sajátos alapjai termetődtek meg ha­zánknak a kulturális javak fegyveres konfliktusok ide­jén való védelméről szóló, 1954. évi május 14-i hágai egyezményhez való csatlako­zása révén. Az egyezménynek 1957. évi 14. sz. törvényerejű rendeletként jogrendszerünk­be iktatásával a kulturális örökség megtartásának újabb lehetőségei teremtődtek meg. A népek hadijogának ez az ága — mind a nemzetközi jogi szabályozást, mind a ma már meglehetősen fej­lett belső (kulturális és pol­gári védelem) szabályozást tekintve — a nagy értékű kulturális javak eme felbe­II szövetkezetek és a polgári védelem A szövetkezetek és a pol­gári védelem kapcsolatát több szempont teszi szüksé­gessé. így többek között: a) A korszerű háborúval kapcsolatos stratégiád elgon­dolások szerint a védelem kiépítésében nem lehet elte­kinteni az atom- és rakéta- fegyverek alkalmazásától, ami által az érintett orszá­gok teljes területe (kiké- és iparterület, mezőgazdasági terület, stb.) veszélyeztetve van. b) A szövetkezet háború idején közvetve vagy közvet­lenül rendeltetésszerű tevé­kenységével részt vesz a fegyveres harc erőinek ki­szolgálásában, a hátország helytállásának fontos ténye­zője, és Így tevékenységének jelentősége ebben az idő­szakban fokozódik. c) A szövetkezet, mint szo­cialista gazdálkodó szervezet, a nemzeti vagyonjegy részé­vel gazdálkodik, és ezért az állam végszükség esetére alapvető társadalmi ^ érdek­ből rendelkezik a védelem­re való felkészüléséről, ille­tőleg védelméről a támadó- fegyverek hatása elleni véde­kezés stb. időszakaiban. Az eddigiekből kitűnik, hogy a szövetkezeteknek, a szövetkezeti vállalatoknak és mindezek társulásainak, va­lamint a szövetkezetek ér­dekvédelmi szerveinek meg­vannak a maguk polgári vé­delmi feladatai és kötelezett­ségei. Ezeket alapvetően a jogszabályok, továbbá a fel­ügyeletet ellátó, illetőleg ha­tósági jogkört gyakorló szer­veknek — a jogszabályok rendelkezésein alapuló ^ — rendelkezései, ajánlásai, irányelvei, államigazgatási határozatai szabják meg. A szövetkezetekkel kap­csolatos általános érvényű, fontos alapelv — a Szövetke­zeti Törvény alapján és a polgári védelmi rendelkezé­seket tekintve — az, hogy csülhetetlen veszteségei kö­vetkeztében alakult ki, ame­lyek az 1914—1918. évi első világháború, az 1936—1939. évi spanyol polgárháború, valamint az 1939—1945. évi második világháború követ­keztében állottak elő, a had­műveletek közvetlen vagy másodlagos következménye­ként. A kulturális javak védel­me a hágai egyezmény szel­lemében egyfelől a mozgat­ható (ingó) és a nem moz­gatható (ingatlan) kulturális javaknak elsősorban a had­erők, továbbá a polgári la­kosság részéről való tiszte­letben tartását irányozza elő, másfelől az anyagi biztonsá­got törekszik megteremteni e javak számára egy eset­leges fegyveres konfliktus előrelátható következményei­vel szemben. Az első célkitűzés főként a haderők és a lakosság meg­felelő felvilágosításával, és a védelemre különösen érde­mes kulturális javak nem­zetközileg elismert módon (kék-fehér pajzs) való meg­jelölésével, a második meg­felelő — klomotizálható — védőlétesítmények, építés- technikai előírások (főként a nem mozgatható kulturális javak tekintetében) — így pl. a védelmet érdemlő épü­letek, szobrok védőburkolat­a szövetkezetek működésére, szervezetére és ’gazdálkodá­sára vonatkozóan rendelke­zést csak jogszabály állapít­hat meg, és ezek közül is a miniszteri rendeletek és az államtitkári rendelkezések kiadásához szükséges az il­letékes szövetkezeti országos érdekképviseleti szerv egyet­értése. Ez azonban nem érin­ti a jogszabályok alapján hatósági jogkörben eljáró ál­lamigazgatási szerveknek azokat a jogait, hogy a ha­tósági jogkörükbe tartozó kérdésekben a szövetkeze­tek, illetőleg a szövetkezeti szervek — mint jogi szemé­lyek — irányában, illetőleg számára a megfelelő eljárá­si rendelkezések megtartásá­val jogokat és kötelezettsé­geket állapítsanak meg a polgári védelem érdekében. Ezeknek a jogoknak és köte­lezettségeknek az érvényesü­lése, illetőleg megnyilvánu­lása vezet el a szövetkezet tekintetében a polgári Védel­mi feladatok megvalósításá­hoz. A Honvédelmi Törvény megfelelő rendelkezése ér­telmében — a védelmi ága­zatra jellemző egyszemélyi vezetés elve alapján — á szövetkezet polgári védelmi vezetője a szövetkezet elnö­ke. Ugyanilyen egyértelmű­en rögzíti ezt a tényt a pol­gári védelemről szóló tál való ellátásával, a be- omlási veszélyeket csökkentő alátámasztással, a tűzve­szélyt csökkentő építészeti rendszabályok érvényesítésé­vel, a helyreállításhoz szük­séges okmányok gyűjtésével — valósítható meg. A kü­lönlegesen védelemre méltó archivált tárgyak, kéziratok, könyvtári tartozékok és más kétdimenziós kulturális ja­vak megőrzését mikromáso- latokkal is lehet biztosítani, amelyeket már békeidőben célszerű az eredetitől elkü­lönítve, biztonságosan őrizni. Ezek az anyagi védelmi rendszabályok — amelyek tervezése és megvalósítása a polgári védelemről szóló 2002/1956. (I. 23.) Korm. sz. határozatra vezethető visz- sza — sok esetben a béke­időben bekövetkezhető ka­tasztrófák esetén is hatásos védelmet nyújtanak. A kulturális javak védel­mét az említett okból — az oktatási, művészeti stb. szem­pontokon túl tehát a polgári védelem szempontjából is — mindinkább a közigazgatási feladatokkal egyenlő szintre kell emelni, azokkal azonos­sá kell tenni. E megfonto­lásból képeznek ezek a mun­kák — ugyanúgy, mint a pol­gári védelmi tevékenység ál­talában — már békeidőszak­ban feladatot. 2041/1974. (XII. 11.) Mt. ha­tározat is (35. pont), amely egyrészt kifejezetten a szö­vetkezet elnökére ruházza a szövetkezetre háruló polgári védelmi feladatok végrehaj­tását, szervezését és irányítá­sát, másrészt a szövetkezet elnöke tekintetében — az ál­lami vállalat igazgatójának stb. jog- és feladatköre meg­állapításával együtt — ha­tározza meg a polgári vé­delmi feladat- és jogkör, to­vábbá felelősség általános terjedelmét, illetőleg tartal­mát. A jogszabály rendelkezése értelmében a szövetkezet el­nökének alapvető kötelessé­ge a szövetkezetre háruló és a polgári védelmi feladatok végrehajtásának szervezése és irányítása, továbbá a szö­vetkezeti tagsági viszonyban álló és a szövetkezettel mun­kaviszonyban álló dolgosé te­kintetében a polgári védelmi kötelezettséggel kapcsolatos hatósági jogkör ellátása. A szövetkezet elnökére há­ruló polgári védelmi felada­tok ellátásához természete­sen a jogszabályok a megfe­lelő polgári védelmi jogkör biztosításával kellő jogi ala­pot is teremtenek. E jogkör révén válik a szövetkezet el­nöke a szó szaros értelmében a szövetkezet polgári véd él­nének vezetőjévé. (x) Bemutató polgári védelmi gyakorlat az újszászi Szabadság Tsz-ben

Next

/
Oldalképek
Tartalom