Szolnok Megyei Néplap, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-12 / 190. szám
1976. augusztus 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szolnoki mozaik Szakadatlan a forgalom a Szabadság tér és a Jubileumi tér között Gyülekező a dr. Szana Antal utca sarkán Vizi úton olcsóbb a szállítás; terméskövet hozott az uszály Fotó: Tabák Lajos Nyaralni, pihenni, szórakozni mindenki szeretne KEVI KÍNÁLAT Nyaralni, pihenni, szórakozni mindenki szeretne — természetesein van, akinek több, van, akinek kevesebb ideje jut rá. Akinek több, az furcsamód kevesebbel is beéri. Ebből következik, hogy az igazán igényes „nyaralók” mindig az elfoglalt emberek közül kerülnek ki. Túrkevén mindkét típusit megtaláljuk. A vakációzó diákok például „időmilliomo- sok”, a mezőgazdaságban dolgozóknak viszont gyorsan jár a szabad időit mérő órájuk. A programot — bevallva, vagy bevallatlanul — mindkét tábör a közművelődési intézményektől várja ... Hz ötösfogat sántít? Könyvtár, múzeum, művelődési ház, úíttörőház, mozi...' Vajon mit kínál látogatóinak ez az „ötösfogat” Túrkevén? — A könyvtárban most végzik a háromévenként esedékes állományellenőrzést. Kölcsönözni ugyan kölcsönöznek, de egyébként zárva az ajtó — tájékoztat Talpalté Piroska, a városi tanács közművelődési felügyelője, — Ezek szerint az „ötösfogat” csak négyes... — Igazából csak hármas, sőt kettes. A mozira csak a vetítéseknél számíthatunk, az úttörőház pedig egyetlen szoba. — Marad a múzeum és a művelődési ház ... — Igen, a múzeum, és az úttörőház vezetőiével megerősített művelődési ház. Talán a kedvezőtlen anyagitárgyi feltételek miatt de a társintézmények nagyszerűen megértik egymást. Mint említettem, gyakorlatilag nincs úttörőházunk, így a kisiskolásoknak, úttörőknek szóló programokat a művelődési ház termeiben, a művelődési ház segítségével rendezik meg. — Ha már itt tartunk, most nyáron milyen program várta — várja az általános iskolásokat? Tábor, tábor hátán — Aki akart, úttörőtáborba mehetett Káptalamfüredre, illetve Recslkre, az úttörőház egyik szakköre a Berettyón nyaral, az itthonmaradókat pedig napközi várja. Tűikévé idén nyáron a táborok városa leitt. A két napközis tábor mellett ugyanis két építőtábor is zászlót bontott. Július 11-től 28-ig szovjet, lengyel, bolgár és magyar eszperantisiták, július 2Intői pedig budapesti orvosegyetemisták dolgoztak, nyaraltak a városban. „Szerencsére” — mondják a város tizen-, huszonéves' fiataljai akik örültek a vendégek kedvéért gazdag kulturális programnak, örültek, s kihasználták a lehetőséget... — Irodalmi est, öntevékeny művészeti csoportok bemutatója, baráti találkozó, kirándulás, táncest... szóval bőséges választékról gondoskodtunk — mondja Nanv Teréz, a városi KISZ bizottság titkára, majd később be- ismerőleg még hozzáteszi: — Ilyen jó nyarunk már régen volt... A fiatalok tehát elégedettek. Vajon az idősebbek is? — Kétségkívül, az ő nyaruk szegényesebb — válaszol Kun László, a művelődési ház igazgatója. — Persze ez a szegénység csak viszonylagos. A szakkörök, a művészeti csoportok többsége nem tart,nyári szünetet, július végén fejeződött be egy szabás-varrás tanfolyam, volt két teltházas színházi esténk, egy táncházunk — és még sorolhatnám tovább. Augusztus 20-ra például igazi monstre műsorral készülünk: reggeltől estig tart majd a program. — És a társintézmény, a múzeum? — Az alkotmánynapi programba Győrffy Lajos bácsi, a" múzeum igazgatója besegít. A múzeum most huszonöt éves, s a jubileumra új kiállítás nyílik. Egyébként egész nyáron akadt ott látnivaló, legutóbb például a Rákóczi-emlékkiállítás. Vendégszereplésen A Rákóczi-jubileumról később az jut az igazgató eszébe, hogy a honismereti szakkör vezetője, Hagymási Sándor éppen egy Ráfcóczi-em- léktúráin vesz részt. Mint kiderül, nem ő az egyetlen túr- kevei „vendégszeredlő”. A képzőművészeti szakkör tagjai Karcagon, az amatőrfiil- mesek Mezőtúron voltak alkotótáborban; a röpülj páva kör és a népi tánccsoport tagjai kisújszállási fellépésre készülnek. Megnőtt a forgalom a máskor csendes városban. Venv dégek jönnek — mennek, kirándulnak a keviek. a hazaiak is: szóval idén nem unalmas a túrkevei nyár. Hérész Dezső LÁTLELET A GYÓGYSZERÜGYRŐL Diktál a beteg, írja a doktor Hogyan keletkeznek, duzzadnak, terjednek asztalfiókról asztalfiókra a házipatikák? A kérdést bárkinek feltehetnénk, nemiigen kaphatnánk más választ, minthogy „összegyűlik az” szinte magától. Észre sem veszi a beteg, és már tekintélyes házipatika tulajdonosává válik. A szolnoki rendelőintézetben szúrópróbaszerűen érdeklődtünk a folyosókon várakozóktól, van-e otthon „kimaradt” gyógy szerük? Tíz közül nyolc igennel válaszolt, s a nyolcból csak egy állt gyógyszeres kezelés alatt (cukorbeteg volt). A mini- gyógyszertárakban, tulajdonosaik elmondása szerint, Kalmopyrintől a legkülönbözőbb altató, nyugtató tablettákon át a másolatos vényre kapható Tetranig, Surnet- rolimig szinte az egész magyar „gyógyszerarzenál” felsorakozott. A betegek közül többen arra hivatkoztak, jó, ha kéznél van (de ennyi?) mert soha nem lehet tudná, miikor szorulnak rá. Látleletfelvevő kőrútunkon a legilletékesebbek, a körzeti orvosok a gyógyszer- felhalímozódást és annak megannyi veszélyét legszemléletesebben az antibiotikumok példáján magyarázták. Amikor valaki meghűl, lázas, s torok-, mandulagyulladásban szenved, Amidozo- phénumot, Maripent kap. A lázcsillapítótól hamar rendbejön, jobb a közérzete, s az antibiotikumoknak köszön- hefően a gyulladás is csökken. „Meggyógyultam, nem szedem”, mondja ilyenkor sok beteg, és az orvos utasítását semmibevéve félreteszi a kimaradt gyógyszert. Arra Véletlenül sem gondol, hogyha jobban is érzi magát, a gyógyulási folyamat még nem ért véget. A gyulladást okozó baktériumoknak egy része ekkor még életben marad, s ha az újabb gyógy- szeradág nem kerül a szervezetbe, ellenálló baktérium- törzs marad az emberben, amelyet pusztítani egy újabb betegség esetén, az előbbi mulasztás miatt már sokkal nehezebb. A kimaradt „Penicillin” nagyobb kár, mint haszon, még akkor is, ha egyesekre a gyógyszerbir- toküás tudata megnyugtatóan hat, — volt dr. Komáromi Zoltán kunmadarasi körzeti orvos véleménye. Dr. Szűcs Sándor, a Heté- nyi Géza Kórház gyermekorvosa egy másik forrásra és veszélyre hívta fel a figyelmünket. — Aki „ad maigára”, nem éri be egy orvos vizsgálatával és gyógymódjával. A körzeti rendelőből a szakorvoshoz megy, onnan egy magán- rendelőbe vagy rendelőkbe. Mert a szomszéd, a barátnő, az ismerős azt tanácsolta, hogy addig kilincseljen, amíg azt a bizonyos gyógyszert fel nem írják, sőt kérje, mert hogy neki is, amikor... attól gyógyult meg. Vagy abban a tévhitben élnek, hogy így egyik orvossal ellenőrizhetik, jó volt e a másik diagnózisa. Képtelenség, h en ugyanazzal a igyógys. al két ember különböző b<- i- ségét is gyógyítani lehet. Tény, hogy orvosjáró kőrútjukon jóval több gyógyszerhez jutnak, mint amennyire a gyógyulásukhoz szükségük van. Még nyugatalanítóbb és veszélyesebb, ha gyerekeket cipelik orvostól orvosig. A beteg gyerek nyűgös, síiós, álmatlan. A szülő ideges, rémeket lát, vagy egyszerűen türelmetlenné válik, ha egy nap alatt nem javul a felírt gyulladásgátlótól a csemetéje. Másik orvoshoz rohan „nem használt” panaszára^ dattal, és kierőszakol egy erősebb gyógyszert. És ez az indokolatlan kapkodás, rá- menősség egészen addig tart, míg meg nem gyógyul az apróság. A következmény, hogy a legközelebbi torok- gyulladásnál már a kellemes édes ízű, nem túl erős, de kellő hatásfokú Beacillin szirup nem használ az agyon- gyógyszerezett gyereknek. Maripennel, azután Tetran- nal, Politetrinnel sőt injekciókkal kell kezelni a legegyszerűbb gyulladásos betegséget, és csodálkozik az édesanya, mitől sápadt, erőtlen, étvágytalan, kedvetlen a gyerek. El sem hiszi, hogy a bizalmatlansága, türelmetlensége miatt nem fejlődhetett ki az ellenállóképessége. Nem egyszer került a vizsgálóasztalra olyan 8 hónapos csecsemő, akinek az édesanyja arra a kérdésre, milyen gyógyszert kapott már a gyerek, több antibiotikumot sorolt fel kapásból, mint amennyi akkor épp nekem eszembe jutott volna. Ezeknél a szülőknél otthon mindig kéznél a gyógyszerrel tömött nylonzacskó, amelyből a saját szakállukra végzett diagnózis alapján gyógyszerezik is a gyereket, mondván a múltkor is, amikor ... Ettől gyógyult meg. És nem értik miért nem javul a gyerek állapota, pedig a láza is pont annyi... Mire az orvos elkezdi a gyermek valódi betegségét kezelni, a szervezet már tömve van gyógyszerrel. Vallom és hangoztatom, hogy a házigyógyszertárban csak lázcsillapítónak kell lenni. Dr. Bálint András belgyógyász más szempontból erősítette meg kollegája véleményét. — Ha kevesebb gyógyszert szednének az emberek, kevesebb lenne köztük a beteg. Bízni kell, nem lehet semmibe venni a szervezet ellenállóképességét. Bármelyik testrészünk elsorvadna, ha évekig nem vennénk igénybe. — És mit szól a nylonzacskózás egyre általánosabbá váló jelenségéhez, azokhoz a receptkérőkhöz, akik üres gyógyszeresdobozokkal, tömött tasakkal állítanak be a rendelőkbe, az asztalra borítják, és közük: ezeket írja fel. — Tudom, az orvosoknak nehéz megtagadni. Nemcsak azért, mert kilépve a rendelőből kígyót-ibékát mondanának rájuk. Amikor öt-tíz perc jut egy betegre, nincs idejük meggyőzni a gyógyszerszedőket, hogy nincs rá szükségük, többet ártanak vele. Ha mégis megkísérlik, az itt fáj, ott fáj panaszáradatát zúdítják a fejükre. A körzeti orvos többnyire ismeri pácienseit, tudja, hogy a diktálóknak csak a gyógyszerkészletre van szükségük. Ez is egyfajta 'betegség. Néhány órája írtam meg egy idős asszony zárójelentését. Búcsúzóul elém tett egy listát. Legalább egy órán át beszéltem, míg sikerült meggyőznöm: most egyikre sincs szüksége. A körzetben erre nincs idő, tapasztalatból tudom, hiszen akkor többet foglalkozna az orvos a képzelt betegekkel, mint a valóban gyógyításra szorulókkal. Valamennyi körzeti orvosnak, akikkel szót váltottunk a gyógyszerfogyasztásról, hasonló volt a véleménye, sőt ki is egészítették néhány extrém esettel. Kovács Katalin, Igriczi Zsigmond KÖVETKEZIK: Szelíd narkománia? Kedvezmények vidéki pedagégusoknak Mohács A „vészek városa” Augusztus 29-én Vesz a 450. évfordulója az 1526-os vesztett mohácsi csatának, amely „Mohácsi vész” néven vonult be történelmünkbe. A Duna-parti város életében azonban nem ez volt az egyetlen veszedelem. A kelta eredetű település, amelynek nevét egy 1093-as oklevél említi először, a „hadak útján" feküdt. Az északról délre és a délről északra vonuló seregek — a Duna vonalát követve — mindig útba ejtették Mohácsot, úgyszintén azok is, amelyek keletre vagy nyugatra haladtak, s a mohácsi révnél keltek át a Dunán. A fegyveres csapatok legtöbbször valóban vész. hoztak a városra, így 1526. augusztus 29-én is, amikor a csata után a török feldúlta Mohácsot. Az utolsó hadjárat, amely pusztítást okozott a városban, 1944 őszén zajlott le: a fasiszta német csapatok makacsul védelmezték itt a dunai vonalat. A helyi erőfeszítések mellett az elhelyezkedő pedagógusok számára vonzerőt jelentenek a központi kedvezmények. A nagyobb városoktól távolabb eső, kisebb településeken például a pedagógusok egyszeri letelepedési segélyt kaphatnak amelynek összege 2—10 ezer forintig terjed. Igényelhetik ezt a segélyt azok a képesítés nélküliek is, akik tanulmányaikat már befejezték. Mindenütt a megyei tanácsok határozzák meg azoknak a településeknek a körét, ahol ez a támogatás adható. Elsősorban a kisebb településeken dolgozók lakásgondjának megszüntetését segíti a kedvezményes pedagógus lakásépítési kölcsön. Tíz éve kezdődött ez az akció, és a két ötéves terv időszakában több mint tízezer pedagógus — egyharmaduk házaspár! — otthonalapítá> it tette lehetővé. Június elején jelent meg a pénzügy- és oktatási és a kulturális miniszter együttes rendeleite, amely az eredeti rendeletet módosítja, és az eddigi maximum 140.000 forint kölcsön-össze- get 160.000 forintra növeü. A kölcsön továbbra is csak családi ház építsére adható, rendkívüli kedvezményes, egy százalékos kamattal, 30 évi részletre. Kevéssé ismert — bár az érintettek nagyon is tisztában vannak vele —, hogy a kölcsön összegéből az állam tíz évi egy helyben tanítás után 25.500 forintot, további öt év után újabb 25.500 forintot elenged. Külön intézkedések lehetővé teszik, hogy rendkívüli indokolt esetben a kölcsön ősz- szege elérje a 200.000 forintot. Ez a kölcsön csak a kis településeken és elsősorban általános iskolákban működő pedagógusoknak adható abba’ az esetben, ha a munkáké ■ betöltése, “a nevelő letelepítése különösen indokolt.
