Szolnok Megyei Néplap, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-04 / 183. szám

1976, augusztus 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kiállításnézöben A100 éves szegedi ipari vásáron A képen látható papírgyártó gépsor generáljavitását a terveiett 21 nap helyett 16 nap alatt fejezték be a szolnoki papírgyár karbantartói A megye Építőipari szövetkezeteiben Sikertelen félévet zártak Negyvenmilliós „lemaradás” Sorozatos határidő-módosítás — Kevés a gép Hiányoznak a szakemberek A megyében 12 építőipari szövetkezet dolgozik. Felada­tuk: a házépítés, a karban­tartás, az átalakítás, a fel­újítás, a tatarozás, valamint a mezőgazdasági, az ipari, a kereskedelmi és az oktatási intézmények építése és fenn­tartása. Ezekbe a munkák­ba még 6 vegyes profilú szö­vetkezet is „besegít”. A szövetkezetek első fél­éve nem sikerült jól. Egész esztendőre 387 millió forint értékű munkát terveztek. Ebből szerződéssel 279 mil­lió forintnyit kötöttek le, ta­valyról pedig áthúzódott 72 millió forintos munka. Az első hat hónapban a vállalt kötelezettségből mindössze 140 millió forint értékűt vé­geztek el, a lemaradás 40 milliót tesz ki. Az áthúzódó munkáknak — 72 millió fo­rint — csak a fele készült el június 30-ig. Előrelátható­lag 8—10 millió forintot érő építkezés, karbantartás a jövő esztendőre marad. Az év első félévében 38 esetben módosították az építkezések határidejét. Elő­fordult, hogy egy-egy mun­kánál — a kezdettől a befe­jezésig — éz többször is előfordult. A kedvezőtlen termelésen túl aggasztó az építőipari szövetkezetek eredményének alakulása. A félévben hat szövetkezet zárt veszteséggel, ez az ösz- szeg általában megközelíti a 8 millió forintot. A többi szövetkezet nyeresége is rendkívül alacsony. Sok ne­hézséget okoz a munkaerő- hiány is. A kőművesek szá­ma hatvannal, a vízvezeték-, villany- és fűtésszerelő szakmunkásoké hússzal, az ácsoké tízzel, a segédmun­kásoké pedig ötvennel ke­vesebb, mint tavaly volt. A gépesítés színvonala to­vábbra is alacsony. A földmunkákhoz 5 gép áll redelkezésre. A be­fejező munkáknál 9 vako­lógép,. 9 habarcsszivattyú, 21 festékszóró, 3 meszelőgép és 11 horonymaró segít. Meny- nyiségben elegendő a 85 te­hergépkocsi, a 88 keverőgép — habár ezek kis teljesít­ményűek és 40 százalékuk felújításra vár — valamint a 35 felvonó. Viszont a 85 tehergépkocsi közül csak 15 billenőplatós. Ezért kézzel kell róluk lerakni az építő­anyagokat. Súlyosbítja a helyzetet, hogy egyetlen szö­vetkezet sem rendelkezik jól felszerelt műszaki előké­szítő „gárdával”. Az építőipari szövetkezet­nél a tavalyi kedvezőtlen jelenségek — laza munkafe­gyelem, viszálykodás, pénz­ügyi nehézségek, sorozatos határidő-módosítások, mi­nőségi kifogások, anyag- és munkaerőhiány — nem szűntek meg. A szövetkeze­tek 1973—74-ben kezdtek „átállni” a kis családi házak építéséről a többszintes tár- sasház-építésre. Ez a folya­mat eddig még nem fejező­dött be. A hagyományos technológiáról a középblok­kosra való áttérés nem megy könnyen, hiszen csak rész­ben voltak és vannak meg a szellemi és anyagi feltételei. A jászberényi és a kisúj­szállási építőipari szövetke­zetnél azonban nem jelen­tett gondot ez a „váltás”. — sze — Nagy hatású Hazánk legnagyobb nö­vényvédő-gyárában a fűz­fői Nitrokémiában új nagy hatású gyomirtószer előállí­tására készülnek. Az Eradi- can nevű növényvédőszert, saját technológia alapján állítják majd elő abban az üzemben, ahol ezekben a na­pokban kezdték meg a gé­pek, berendezések szerelését. Az új gyomirtószer óriási f gyomirtószer előnye, hogy akkor is igen hatékony, ha nincs elég csa­padék, hiszen a talajban el- gázosodik és bejárja a leg­apróbb részecskéket. Ugyan­akkor irtja azokat a gyomo­kat is, amelyek már ellenáll­nak a hagyományos gyomir- tószereknak. Jelentősége kü­lönösen az iparszerű kukori­catermesztési rendszer tér­hódításával nőtt meg. Hat sor szilva, két sor meggy... Már ültetéskor „halálra ítélték” mamacipők új változatai. A gyár a jövő év első negyedé­ben gyártandó kollekciójából mutat be ízelítőt. Külön kell szólni a sportcipőkről, közü­liük is a necc-felsőrészű, csú­szásgátló talppal ellátott ko­sárlabda cipőről,, amely a sportcsalád legújabb „sarja.” Az idősebb korosztály részé­re — figyelembe véve a fájós és elfáradt lábakat — kényel­mes, de a megszokott fazo­noktól eltérő cipőket is aján­lanak. A Tiszamenti Vegyiművek Tomi mosószercsaliádja kelle­mes színfolt a kiállításon. A már jól ismert normál cso­magok társaságában a maxi- dobozok, a kétkilogrammos családi mosószerek, valamint többféle színű praktikolor festék található. A Hűtőgépgyár 60 négyzet- méteres kiállítóterén sorakoz­nak a legkorszerűbb Lehel- Boch hűtőszekrények. Na­gyon sokan érdeklődnek a szemre is tetszetős gépék tel­jesítményéről, a két, illetve három csillag jelentőségéről, a gépek áráról. Közönségsiker Ezt mi sem bizonyítja job­ban, minit a közönségtől ed­dig beérkezett szavazólapok sokasága: a szavazatok mint­egy 70 százalékán az új hűtő­gépek szerepeltek eddig. A „sztárök” mellett látható még néhány RADAL típusú radi­átor és különböző méretű és formájú szifonok. Nézőüveg, vízállásmutató, hőelnyellő-üveg, dörzstál... Az ipari célokat szolgáló üvegtermékek mellétt a kar­cagi üveggyár nevét olvas­hatjuk. A háziasszonyok a különféle méretű és formá­jú tűzálló edenyeket részesí­tették előnyben, míg a dísz­tárgyak — köztük a nagyon szép törtüveg-díszű vázák, poharak — osztatlan sikert arattak a látogatók körében. * * * Csongrád megye és Szeged idei vásárával többet akar, mint centenáriumot ünnepel­ni. Számot kíván adni, hogy a negyedik ötéves terv sike­res befejezéseként, az ötödik ötéves terv célkitűzéseinek ismeretében hogyan fejlődött és változott az egész Dél- Alföld gazdasága. A jelszó, amellyel a rendezők a válla­latok és szövetkezetek figyel­mébe ajánlják a termékbe­mutatót, tanúsítja a centená­riumi vásár gazdaságpolitikai jelentőségét: „A jobb áruel­látásért — a korszerű tech­nikáért!” T. Sz. E. Mezőtúr határában, a Hár­mas-Körös partján elhagyott gyümölcsös árválkodik. Va­jon kié lehet? — Az Űj Reménység Tsz ültette azt a szilvást, még valamikor az ötvenes évek­ben — adja meg a felvilágo­sítást a közelben levő gát­őrház gazdája. — Aztán át­került a Sallai Termelőszö­vetkezethez. amelyiknek az egyesülés után Dózsa lett a neve. A régi Béke Tsz iro­dájában keresse a vezetőket. A jól tájékozott gátőr be­lemelegszik a beszédbe, kér­dés nélkül is mondja. — Nem igen néztek rá év közben, a termelést is csak fé- lig-meddig, amolyan tessék- lássék módon szedték le. A városba vezető utunk az állami gazdaság központja mellett visz el. — A Harcsás-béli gyümöl­csöst kérdi? — néz rám az üzem főmérnöke. — Jól mondta a gátőr, valóban a Dózsa Termelőszövetkezeté... Ha arra jártunk mi is min­dig ettünk a finom szilvából. Csak tudja, más dolog a sze­dés. Ha találtak is rá nagy- nehezen valakit, aki kilóját háromötvenért leszüretelte, akkor a piacon biztosan csak háromhúszért tudták eladni. A Dózsa Tsz irodájában Sári Mihály növénytermesz­tési ágazatvezető és Tímár Vendel termelési elnökhe­lyettes mondja el a gyü­mölcsös történetét. — Valóban az Üj Remény­ségé volt valamikor az a föld a gát mellett, ahol a tíz hektár vegyes gyümölcsös ta­lálható. Igen, jól értette, ve­gyes gyümölcsöst mondtam, ugyanis abban az időben nem árutermelésért ültették azokat a fákat, hanem hogy a tagoknak legyen egy kis almájuk, szilvájuk, barack­juk, cseresznyéjük... Mező­túr környékén nem volt ha­gyománya a gyümölcster­mesztésnek, de az akkori ve­zetők el sem tudták képzel­ni, hogy egy téesz ne legyen önellátó mindenből. — A telepítési szerkezet a m. következőképpen alakult: hat sor szilva, két sor meggy, két sor cseresznye, négy sor alma és így tovább. Ahogy a tagok igénye megkívánta. Képzelheti ezekben a gyü- mölcsQ.sökben a növényvédel­met. Amikor az egyiket per­metezni kéne, a másik éppen érik, s mivel óhatatlan, hogy ne kerüljön rá vegyszer, vagy elmarad a védekezés, vagy csak túléretten lehet leszed­ni a gyümölcsöt. Amikor azokat a fákat ültették, volt munkaerő bőven, akár a leg­felső gyümölcsért is felmá­szott valaki. Ma? Törpefák, kordonművelés, gépesítés. E nélkül nem megy! ' — De mindez még életben hagyhatná öregedésig a gyü­mölcsöst. hiszen iskolás gye­rekek szívesen keresnek zsebpénzt gyümölcsszürettel. Hogy mégis kivágás a sorsa, az azért van, mert már te­lepítéskor halálra ítélték _a fákat azzal, hogy közvetle­nül a gát mellé, belvizes földbe ültették a csemetéket. Az 1972-es nyári zöldár fel­tette a koronát: mire a Kö­rös visszavonult a medrébe, a gyümölcsfák fele kipusz­tult. Megmenteni nem lehe­tett. pótolgatni felesleges, messze is van, helyére szán­tóföldi kultúra kerül majd. — A gazdaság többi gyü­mölcsösével is gondban va­gyunk. Az üzem több mint 12 ezer hektár földjéből 75. hektáron alma, körte, kajszi, cseresznye. szilva, meggy, pöszméte és dió terem. Mind­ez három helyen szétszórva, ugyanolyan rendszerben, mint amit az ár- és a belvíz miatt kivágunk. A 75 hektár annál kisebb, hogy önálló üzemágként kezeljük, annál viszont nagyobb, hogy elha­nyagolhassuk. Egy hektár újratelepítése azonban leg­alább 4(]_ ezer forint, hiába érezzük vásárlóként is a bő­rünkön a gyümölcshiányt, újabb terület beültetésére egyelőre nincs pénzünk. A kör bezárult. Vagy még­sem? A mezőtúri kiskertek­ben, hobbitelkeken most egyre több gyümölcsfa dísz­ük. — braun — A szegedi nyár, hagyomá­nyaihoz híven az idén is szá­mos rendezvénnyel várja a városba látogató több száz­ezer vendéget. Javában tar­tanak a szabadtéri játékok a Dóm-téri monumentális színpadon. A képzőművészet iránt érdeklődők a Nyári Tárlat csaknem háromszáz alkotásában gyönyörködhet­nek, a komolyzene rajongói kamarazenei estéken és a Dómban tartott orgonahang­versenyeken vehetnek részt. Az ifjúsági napokra nemcsak az ország, hanem Európa minden részéről érkeznek fi­atalok. A kulturális rendezvények, a baráti találkozók résztve­vőit még egy jelentős látniva­ló várja július 23-tól augusz­tus 8-ig: a Centenáriumi Szegedi Ipari Vásár. A 100 éves múltú kiállítás ebben az évben új helyen,, a Marx téren kapott helyet. Szeged és Csongrád megye termék- bemutatója nemcsak a Dél- Alföld gazdaságát szemlélte­ti; jelien van az ország csak­nem minden jelentős vállala­ta, s a szomszédos Jugoszlá­via és a finn testvérváros Turku is képviselteti magét. Százéves hagyományok A száz évvel ezelőtt Szege­den megrendezett Magyar Országos Ipar-, Termény, és Állatkiállítás akkori résztve­vői jogutódainak itt adták át az eredeti oklevél reprodukció­ját. A Kenderfonó- és Szövő­ipari Vállalat, a pécsi Kesz­tyűgyár, a Zsolmay és a He­rendi Porcelángyár képvise­lői, valamint Jánosi Imre gyulai cukrászmester kapta meg az értékes oklevél-má­solatot. Jó hagyománya a sze­gedi vásárnak, hogy megren­dezi a Kiváló Áruk Fóruma dél-magyarországi pályázatát. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a száz év­vel ezelőtti díjak odaítélésé­nél ilyen kritériumokkal ta­lálkozhatunk: „Jelességért, kitűnőségért’’, „Haladásért és műízlésért”,' „Versenyképes­ségért”. Olyan feltételek ezek, amelyeknek megfelelni ma is csak jól szervezett, körül­tekintően gazdálkodó vállala­tok képesek. Az idén egyéb­ként 47 gyártó, 98 terméke nyerte el a KÁF védjegyét, közülük ötvenegy termék im­már másodszor birtokosa a megtisztelő címnek. Négy vásárdíj Szolnok megyének Szolnok megyéből hat vál- . lalat, gazdaság vesz részt ki­állítóként a centenáriumi vá­sáron, nem is kevés sikerrel, hiszen közülük négyen: a Szolnok megyei Tanács Vas­ipari Vállalata, a Szolnoki Állami Gazdaság, a Tisza Ci­pőgyár és a jászberényi Hűtőgépgyár — vásárdíjban részesült. Negyedszázados jubileumát ünnepli az idén a Szolnok megyei Tanács Vasipari Vál­lalata. Szegeden szép „szüle­tésnapi ajándékot” kapott a kétszeres kiváló vállalat: ólom akkumulátorukat vá­sárdíjban részesítette a zsűri. Az állami gazdaságok kö­zös kiállító csarnokában lát­hatja a közönség „mi szem- szájnak ingere.” Óriási sze­gedi paprikák, őszibarackok, gyümölcs- és zöldségfélék ... De bőven termő búzákból1, egyéb gabona és takarmány­növényekből is állítottak ki egy-egy szakajtónyit. A Szol­noki Állami Gazdaság vitrin­jében a fő helyen nem ter­mény, hanem egy mezőgaz­dasági berendezés áll. A vá­sárdíjjal kitüntetett VTSZ— 1200 típusú zagyszivattyú — korszerű trágyaeltávolító — csőkamrával felszerelve pe­dig hígtrágya-öntözésre is felhasználható berendezés. A Tisza Cipőgyár pár lé­pésnyi vitrinje előtt találtuk a -legtöbb érdeklődőt ezen a dólelőttön. A tavalyi pécsi vásáron díjat nyert vászon felsőrészű bébi cipők itt is nagy sikert arattak — a vá­sárdíjat is ezekért kapta a gyár — a zsűri és a látogatók körében. Nagyon mutatósak a színes, mintás női papu­csok, az éktalpas cipők, a fiú- és férfi lábbelik, a kis­

Next

/
Oldalképek
Tartalom