Szolnok Megyei Néplap, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-26 / 201. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. augusztus 26. 4 A z orenburgi terület azonos nevű székhelye az Ural déli részén található. Gyárainak termékeit jól ismerik a testvéri szocialista országokban. Hosszú évek óta innen szállították a traktorok és a kombájnok radiátorait, a harántgyalu gépeket a KGST-országokba, csakúgy mint ahogy sok cikket továbbítanak oda az elektromechanikai és hűtőipari vállalatok is. Két és fél év múlva eljut az orenburgi-területről a földgáz Bulgáriába, Magyar- országra, az NDK-ba, Lengyelországba, Romániába és Csehszlovákiába. A terület jó eredménnyel zárta a kilencedik ötéves tervét. A fejlődés távlatairól most Alekszej Voronov, a területi pártbizöttság első titkára ad képet. Köztudomású, hogy a tizedik ötéves terv nagy figyelmet szentel a hatékonyság fokozására és a minőség ia- vítására. Ez pedig arra kötelezi a terület dolgozóit, mindenek előtt a kommunistákat, hogy jobban használják ki munkahelyük lehetőségeit a hatékonyság növelésére, javítsák minden egyes gép teljesítményét, a termelésben hasznosított terület minden négyzetméterét; vegyék át a más vállalatoknál, építkezéseken bevált jó tapasztalatokat. Az Orenburg-területi pártszervek lankadatlan figyelemmel kísérik a szocialista munkaversenyt, a jó kezdeményezések elterjesztését. Az iparban jó eredménnyel járt a komplex brigádok szervezése, amelyekben a .munka részarányában oszlik el a fizetés. Egy sor mezőgazdasági üzemben egyéni vállalásokat tettek s a verseny eredményét a tizedik ötéves tervben az egyéni munka alapján értékelik. Az egész Szovjetunióban népszerűvé vált a mozgalom, amelyet területünk küldöttei hirdettek meg a XXV. pártkongresszuson : „Senki ne maradjon le melletted!” jelszóval. Ez a felhívás azonban először 1974 elején hangzott el. A világhírű orenburgi kendőgyárban Valentyina Vjalih komszomolista kötőnő, a Legfelsőbb Tanács képviselője azt indítványozta, hogy minden tapasztalt munkás vegyen maga mellé egy kezdőt, hogy a korábbinál jóval több termékük kapja meg az állami minőségi jelet. Ugyanebben a gyárban ragyogó eredményeket hozott egy kommunista, Valentyina Proszkurina kezdeménye'zese. Ennek az a .lényege, hogy az Mint ismeretes, Szovjet Észtország fővárosát, Tal- linnt választották ki az 1980- ban megrendezésre kerülő olimpiai játékok vitorlás regattaversenyeinek megrendezésére. Ennek több oka is van. A város viszonylag közel van Moszkvához, a 80- as olimpia központjához. A Balti-tenger partján fekszik, és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjainak megállapítása szerint, a vitorlásversenyekhez kiválóan alkalmas öböllel rendelkezik. Kedvező az uralkodó szél iránya és erőssége, ugyanakkor nincsenek ellen-áramlatok. Az előkészületek teljes erővel folynak. Elkészültek a vitorlássport olimpiai központjának tervezésére kiírt pályázatok. A 12 beérkezett pályamunkából a zsűri a Himm testvérek, valamint Krisztina Looveer és Tiita Kaljündi tervét fogadta el legjobbnak. Ma már befer jezték a műszaki tervrajzokat és megkezdték az elsőrendű fontosságú objektumok építését. A vitorlássport olimpiai központját a Tallinntéi. öt kilométerre fekvő Pirit üdülőtelep mellett, a hasonló nevű folyó torkolatánál építik ki. A komplexumhoz 750 tőkesúlyos jacht, jolle és motorcsónak befogadására alkalmas kikötő, javítóműhellyel rendelkező csónakOrenburg terve o ötnapos munkahét tervét négy nap alatt teljesítsék. A kezdeményezés eredményeként évente mintegy százezer rubel értékű terméket adnak terven felül. A termelékenység állandó növelésében ugyancsak nagyon fontosak az újítások. A munkás és mérnök újítók ötletei sokszor gyökeresen megváltoztatják a vállalat termelési eredményeit. Az orenburgi gépgyárban készülő harántgyaluk sebességszabályozó berendezésében van két elosztó tárcsa. Ez nagyon fontos alkatrész, de nagyon nehéz megmunkálni. Egy-egy darab elkészítése koordináta-esztergán 4 órás munkát követelt, de gyakran előfordult, hogy a két tárcsa nem vágott pontosan egybe, ez pedig az egész gyalu pontos működését veszélyeztette. Borisz Jakovlev újító egy saját tervezésű sablongéppel 30 percre rövidítette a megmunkálási időt és kiváló minőségű tárcsákat kapott. szín, sólyaterek, és vitorlaszárító helyiségek tartoznak. Az építészeti együttes központja a jachtklub modern épülete lesz. Mellette lelátó, tornaterem, fedettuszoda, tenisz-, kosár- és röplabdapályák épülnek. A 650 személyre tervezett olimpiai falu egy szállodából tárgyalóteremből, étteremből és finn szaunából áll. Az újságírókat a verseny idején a folyó túlsó partján, a „sajtó-szállóban” helyezik el. A komplexumot egy már épülő. 316 méter magas televíziós torony egészíti ki. amelyben 165 méter magasan kilátó és étterem nyílik. Mindehhez óriási munkára van szükség. Emellett már hozzáfogtak a régi város rekonstrukciójához és rendezéséhez. A boltíves pincékben és az öreg házakban új kávéházakat bárokat és emléktárgy-boltokat rendeznek be. Meg kell említeni, hogy Észtország fővárosa egyedülálló túristaközpont is. Tallinn régi városrésze méreteit tekintve Európában egyedülálló középkori nevezetesség. Erős várfallal, tizenhat bástyával van körülhatárolva. Területén 1277 ház és építmény található, amelyek közül 520-at építészeti műemléknek nyilvánítottak. Mennyibe kerül, ami ingyenes? A Vidovszkij család Vagy egy másik példa a Radiátor gyárból és a már említett Kendőgyárból. A két vállalat munkásai, tervezői és technológusai teljesen újjávarázsolták a vállalatokat, valóságos technikai forradalmat hajtottak végre és a minimumra csökkentették a kézi munkát. Azért volt nehéz a feladat, mert a szovjet iparban, de egy sor külföldi országban sincsenek hasonló cikkeket készítő vállalatok. A Radiátorgyár gépeinek és berendezéseinek 80 százalékát a gyáriak maguk készítették. A Kendőgyárban pedig ma már nincs egyetlen olyan részleg sem, ahol ne volna gépesítve a munka. A kommunisták még a legkorszerűbben felszerelt orenburgi 'gázbontóban is találtak módot a termelékenység növelésére. Ennek eredményeként évente 6 milliárd m3-el több gázt adnak a fogyasztóknak, vagyis annyit, amennyit egy újabb berendezés felépítésével nyerhetnének. A tizedik ötéves tervnek egyébként környékünkön a legnagyobb kiemelt beruházása a gázfeldolgozó harmadik részlegének megépítése. Az 1980-ig szóló népgazdaságfejlesztési fő irányok szükségesnek mondták az orenburgi földgázhely kiaknázására és feldolgozására létesülő új nagy ipari komplexum további kiépítését és a KGST-országok közreműködésével létesülő földgázvezeték elkészítését. Ezt a Szovjetunió és a KGST-országok állandóan növekvő ipari termelése alapozta meg. A fejlődés ugyanakkor megköveteli a fűtőanyag-kitermelés fokozását is. Célszerű tehát az a döntés. hogy a fűtő- és nyersanyag ágazatot az érintett országok közös erővel fejlesztik. Tavaly a gázvezetékből már megépült 280 kilométer és ennek 260 km-es keleti szakaszán megkezdődtek az üzemi próbák. Idén a vezeték több mint 1100 km-es szakaszát kell megépíteni és megkezdjük a kompresszor- állomások szerelését is. B nemzetközi földgázvezeték 1978 első negyedében kezd működni. Az orenburgi gáz eljut az európai KGST-országok gyáraiba. tudományos és oktatási intézményeibe, iskoláiba és lakóházaiba és jelentősen emeli ezeknek az országoknak az energetikai potenciálját, elősegíti a szocialista világgazdasági rendszer szilárdítását.Szkíta uralkodó sírja a kardánban Befejeződtek az ásatások az Arzsan kurgánnál, a délszibériai Tuva Autonóm Köztársaságban. Szakértők véleménye szerint az egykori szkíta uralkodó itt talált sírdombjának elkészítése lega- láb 5 ezer ember munkáját igényelte — mintegy háromezer évvel ezelőtt. A sírdombra szórt kövek alatt az uralkodó és felesége, valamint közeli hozzátartozóik sírjaira és feláldozott állatok — főleg lovak — maradványaira bukkantak az archeológusok. A leletek között régi időkből fennmaradt tűzszerszá- mok, ezüst és féldrágakő ékszerek, finoman kiképzett nyelű öntött bronz tőrök és gyapjúszövet maradványok kerültek elő. A feltárt anyag tanulmányozásával az úgynevezett szibériai szkítákról remélnek értékes új adatokat a kutatók. Leonyid Vidovszkij, 37 éves lakatos Cserkasszi városában, és felesége Marija, aki ukrán nyelvet tanít egy középiskolában, nem tudott válaszolni négy kérdésre, amelyek közvetlen kapcsolatban voltak háztartási költségvetésükkel. 1. Nemrégiben új laikusba költöztek: két szoba, konyha, összkomfort; a lakótér 47 négyzetméter. Mennyibe került az építkezés? 2. Vidovszkijék nagyobbik lánya, Szvetlána ötödik osztályban tanul. Mennyibe kerül a gyermek taníttatása az iskolában egy év folyamán? 3. Leonyid már néhány éve cukorbajos. Betegsége ugyan nem súlyos, de az, hogy nem túlzottan terheli az életét, annak köszönhető, hogy Leonyid minden évben egy hónapos kórmegelőző kezelésen vesz részt a kórházban. Mennyibe kerül ez? 4. Vidovszkijék hároméves fia, Szlava óvodába jár. Amíg szülei dolgoznak, Szlava sétál és játszik a nevelők felügyelete alatt, naponta négyszer megetetik, ebéd után pedig lefektetik aludni. Menynyibe kerül a gyermek óvodai ellátása? A Vidovszkij házaspár az első három kérdésre azt válaszolta : „Nekünk mindez ingyenes volt, hogy az államnak mennyibe került, nem tudjuk. Az óvodával egyszerűbb a helyzet: havonta 12 rubel 50 kopek, egy évben 150 rubelt fizetünk. Ugyanezt a négy kérdést megismételtem a városi tanácsban. A közoktatási, az egészségvédelmi és a lakás- építési osztályon elvégezték a megfelelő számításokat, és a következő pontos számokat közölték: 1. Az állami lakások minden négyzetméterének építése 160 rubelbe kerül. Tehát A Szovjetunióban folynak a felvételek a szakközépiskolákba, amelyek ma a dolgozók létszámnövekedésének négyötödét biztosítják. A tizedik ötéves tervben a szakközépiskoláknak 11 millió szakképzett munkást kell kibocsátaniuk — másfél millióval többet, mint a megelőző tervidőszakban. Ez az új típusú oktatási forma csupán néhány évvel ezelőtt jelent meg, és a szakma mellett középfokú érettségi bizonyítványt is ad a végzősöknek. 1980-ban ilyen intézetekben koncentrálódik majd a tanulók 81 százaléka, míg ma ez az arány mindössze 40 százalék. A néhány éves tapasztalat azonban már most kimutatta az új oktatási intézmények előnyeit. Minden második végzősük két-három év múlva elsajátít egy rokon szakmát, brigádvezető vagy mester, újító vagy ész- szerűsítő lesz. Az tizemekVidovszkijék lakására 7500 rubelt költöttek. 2. Egy iskolái tanuló évi tanítása —■ 450 rubel. 3. Egyhónapos tartózkodás a kórházban — 180 rubel. (Ebbe csak az orvosi személyzet fizetését, a gyógyszerek és a beteg étkezésének költségét számolták. Ha hozzászámolják a berendezések, a világítás, a fűtés, stb. költségeit, valamint magának a kórház épületének építését, ez az összeg minimum háromszorosára nő. Ezen kívül a cukorbetegek gyógyszerét nem ők magúk, hanem a városi egészségvédelmi osztály fizeti.) 4. És végül, egy gyermek óvodai ellátásának évi költsége — 510 rubel. Mindent beleszámítva 8640 rubelt kapunk. Kivonunk be- lőlé 150 rubelt, amit Vidovszkijék kifizettek, így az, ami a családnak ingyenes volt, valójában 8490 rubelbe kerül. Sok ez. vagy kevés? ösz- szehasonlítjuk a házaspár évi reáljövedelmével, ami 3840 rubel. Most már tudjuk értékelni az állami hozzájárulás reális súlyát a Vidovszkij család költségvetésében. A lakás természetesen nem lett az ő tulajdonuk, az álben felfigyeltek arra is. hogy a főiskolák, egyetemek és technikumok esti és levelező tagozatára gyakrabban jelentkeznek a szakközépiskolában, mint a középiskolában végzettek. A szakközépiskola egyértelműen előnyben van a szokásos középiskolákkal szemben is: a gyakorlati emberek tudják hogy két munkás közül, akik körülbelül azonos képességekkel és szakmai felkészültséggel rendelkeznek, a termelésben az fejlődik gyorsabban, akinek szélesebb a látóköre. Valószínű, hogy a Szovjetunióba tíz-tizenöt év múlva a munkásosztály teljes utánpótlását a szakközépiskolákban végzettek adják. De ennek a célnak az eléréséhez a tanulókban egy pszichológiai akadályt kell leküzdeni. Függetlenül attól, hogy a Szovjetunióban eev fiatal szakképzett munkás nem keres kevesebbet egy kezdő mérnöknél, sokan mégis feltétlenül felsőfokú végzettséget akarnak szerezni —' annál is inkább, mert ez ingyenes és mindenki lamé maradt. Amikor Vi- dovtszkijék beköltöztek az új házba, szerződést kötöttek az állami lakáshivatallal. A szerződés feltételei szerint a hivatal saját költségén tartja rendben és tatarozza a házat, a lakók pedig havonta 16 rubelt fizetnék (ebbe a lakbér, a fűtés, a világítás, gáz, telefonszámla tartozik.) Könnyű kiszámítani, hogy több évtized alatt sem kompenzálja a lakbér az állam ráfordítását a ház építésére. Természetesen Vidovszkijék nem minden évben kapnak új lakást. A 7500 rubel az állam, úgymond egyszeri hozzájárulása a család költségvetéséhez. De a többi mind — az iskola, óvoda, kórház — évenkénti költség. Szvetlána még majdnem 6 évig tanul, Szlava 4 évig jár még óvodába, utána tíz év iskola, apjuk pedig változatlanul részt vesz a kórmegelőző kezelésen. Tehát az állam, magára vállalva az oktatás é$ az egészségvédelem költségeit, évente 990 rubellel fog hozzájárulni a Vi- davszkij család költségvetéséhez, ami évi jövedelmüknek több mint 25 százalékát teszi ki. Lev Voszkreszenszkij számára elérhető. Sokan pedig nem akarnak éveket tanulással tölteni, inkább rögtön az üzemekbe mennek, ahol hathónapi betanítás után önállóan dolgozhatnak. Ezért van az, hogy új felvételt hirdetve az iskolák vezetősége egyáltalán nincs meggyőződve, hogy minden helyük be lesz töltve. Az utóbbi időben a helyzet kezd megváltozni. Bizonyos mértékben ez a tanmenet korszerűsítésével és az is- iskolák műszaki felszerelésének javításával magyarázható. Moszkvában. Lenin- grádban és más nagyvárosokban egyes szakközépiskolákba már túljelentkezés van. Szociológusok azt állítják, hogy a szakközépiskolákba jelentkezők száma állandóan növekedni fog. És nemcsak a középiskolai hálózat szélesítése következtében. Észrevehetően megnőtt a munkás foglalkozások tekintélye, mivel ma már komoly technikai tudást igényelnek és lehetővé teszik az ember alkotó önmegvalósítását. Anatolij Arhipenkó A Néplap számára szerkesztette az APN szovjet hír ügynökség fl szovjet munkások új nemzedéke ____ _____ _________________________ T allinn készül az olimpiai regattára