Szolnok Megyei Néplap, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-26 / 201. szám

1976. augusztus 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Magyarországi tartózkodása idején Kilián György özvegye kedden látogatást tett a katonai főiskolán. A Kilián Repülő Műszaki Főiskolán a kedves vendéget a parancsnokság, a párt-, a KISZ-szervezet, valamint a szakszervezet nevében fogadták. Köszöntötték a Tallinn körzeti Általános Iskola Kilián úttörő honvédelmi zászlóalj tagjai is. A Kilián-szobor megkoszorúzása után Maria Reischmann megtekintette a főiskola létesítményeit, majd a Tiszamenti Vegyi­művekbe látogatott II Párttörténeti Intézet Az MSZMP KB Párttörté­neti Intézete akkor alakult (1948-ban), amikor a politi­kai fejlődés napirendre tűz­te a népi demokratikus for­radalom szocialista forrada­lomba való átnövését. Az intézmény létrehozását min­denekelőtt két körülmény indokolta. Egyrészt a Hor- thy-rendszer hamisításaival és rosszindulati előítéletei­vel szemben valósághű tör­téneti kép kialakítását, reá­lis marxista történeti isme­retek felhalmozását tűzte ki célul, másrészt magát a munkásosztályt kívánta meg­ismertetni saját történeti útjával, hogy tudatosan, a maga összetettségében vál­lalva a múlt nehézségeit és haladó örökségét, a jövő bo­nyolultságára és harcaira is felkészítse. Ugyanakkor az a marxista ideológia tér­hódításával és a politikai vezetés igényeivel is talál­kozott. A mai napig megtett út­ról, az elért eredményekről, íz intézetnek a magyar tu- lományos életben betöltött terepéről kérdeztük Vass rlenrik elvtársat, az MSZMP KB tagját, a Párttörténeti Intézet igazgatóját. — Az induláskor nagy ne- íézségekkel kellett küzdeni: liányoztak a tárgyi- és a izemélyi feltételek. Minde- íekelőtt a kiképzett szak­embergárda hiánya okozott >roblémákat, ezért elsősor­ban tapasztalatokkal és tör- énetírói hajlammal rendel- :ező régi munkásmozgalmi emberekből és kutatói am- aciókat eláruló fiatalokból 'erbuválódott a gárda. Az rchivum, a szakkönyvtár liánya, a forrásanyagok cse- :ély és szétszórt volta szín­én nehezítette a munka íegindulását. Ha ehhez hoz- áteszem, hogy az intézet ezdeti lépései egybe estek dogmatizmus hazai kibon- ikozásának időszakával, és zzal a történelmi perió- ussal, mikor elsősorban a atalom kérdése volt napi- enden, elképzelhetők a ne- ézségek. Ezek a tehertételek ugyan ik esetben meghatározták z akkor folyó munkát, íégis jelentős értéket is itrehozott az intézet. Azek- or született művek minde- ekelőtt sokkal igazabb ké­st festettek a mozgalom út­iról. Közzétette az intézet munkásmozgalom legfon- rsabb dokumentumait, és Dmoly szerepet játszott a arxista oktatás beindításé­in. Közben kinevelődött a ai történetírói gárdánk is. Hz MSZMP tudományos riiűhelyei Méghozzá olyan káderek, akik önkritikusan képesek voltak váltani 1957-ben, ami­kor alapvető fordulat kö­vetkezett be a munkásmoz­galom történetének művelé­sében is. Tudományos és po­litikai érdekünk volt a ko­rábbi korszak tévedéseinek korrekciója, olyan valóság­központú kutatások megin­dítása, amelyek megőrizve- megtartva haladták túl az addigi eredményeket, elmé­ri — és módszertani téren és tematikában egyaránt. Meg kell mondanom, hogy ezt az áthangolást a felsőbb vezetés nemcsak ösztönözte, hanem egyenesen megköve­telte. A változásoknak meg is lett az eredménye. A munkásmozgalom története szerves részévé vált a ma­gyar köztörténetnek, szak­mai, tudományos és produk- tivitási szempontból egy- afánt beépült az egységes történettudományos szemlé­letbe. Végképp bebizonyo­sodott. hogy a magyar tör­ténet és munkásosztály tör- ténete egymásrautalt. egy történettudomány tárgyát képezi. — Milyen szervezetben, milyen fő feladatokon dol­gozott és dolgozik az inté­zet"! — Struktúránk keveset változott, több mint 100 munkatársunk három nagy egységben (a Tudományos Osztály négy szekciójában, a levéltárban és a szak- könyvtárban) dolgozik. Sa­játos profilunkat jelzi, hogy úgy vagyunk a pártközpont egyik osztálya, hogy egyben a történettudományban is szervesen betagolódunk. Fel­dolgozó és felvilágosító, ku­tató és gyűjtőmunkát egy­aránt végzünk. Ami eddigi eredményein­ket illeti, egy-két résztéma kivételével lényegében befe­jeztük a magyar kommu­nista mozgalom történetének felszabadulásig terjedő idő­szakát feldolgozó munkán­kat és a hazai szociáldemok­rácia, valamint a felszaba­dulás utáni időszak mun­kásmozgalmi történetében is jelentős monográfiákat pub­likáltunk. Azonban fontos feladatok állnak még előt­tünk. Fel kell dolgoznunk a magyarországi szociálde­mokrata mozgalom átfogó történetét. Meg kell írnunk a magyar szakszervezeti mozgalom történetét, a mun­kásmozgalom eszmetörténe­tének és kapcsolattörténeté­nek kérdéseiről szóló terve­zett köteteinket. Munkánk nem légüres térben mozog, ezt bizonyítja, hogy a 10 kö­tetes Magyarország Történe­tének 9. kötete intézetünk­ben készül. Az előttünk álló években fő célunk, egy többkötetes Magyar Munkásmozgalom Története megjelentetésének tudományos megalapozása. Ennek érdekében tovább folytatjuk forráskiadványok publikálását, kutatjuk az MDP és az MSZMP történe­tét, s az elkészült résztanul­mányokat folyóiratunkban, a Párttörténeti Közlemé­nyekben és kisebb monográ­fiákban bocsátjuk közre. Tudományos szakfolyóira­tunk különben az új ered­mények gyors publikálása mellett segíti az oktatási munkát, információs felada­tokat lát el és megemléke­zik a jelentős évfordulókról, személyiségekről. Munkánk­kal egyként teljesítünk fon­tos tudományos pártmegbí­zatásokat. és veszünk részt az Akadémia távlati társa­dalomtudományi feladata­inak teljesítésében. — Végezetül az intézet nemzetközi kapcsolatairól szeretnénk hallani néhány szót. — A szocialista országok társintézményeivel immár két évtizede gyümölcsöző és alkotó kapcsolatokat tartunk fenn. Ezek a kapcsolatok sokat változtak és egyre gazdagodnak. Eleinte szer­vezeti érintkezést jelentettek és az információk kölcsönös erejét. Manapság már közös viták rendezése, gyűjtemé­nyes kötetek közös megje­lentetése is napirendre ke­rült. A Párttörténeti Intézet jónéhány nemzetközi bizott­ság munkájában is részt vesz.. így például a Magyar— Szovjet Társadalomtudomá­nyi Bizottságban. és más akadémiai szintű nemzetkö­zi együttműködésbe is be­kapcsolódtunk. Megemlítem, hogy az utóbbi időben egyes nyugati testvérintézetekkel, így a M. Thorez és Gramsci Intézettel is fejlődött kap­csolatunk. Ezek a kapcsola­tok hozzátartoznak tevé­kenységünk lényegéhez: " a hazai munkás- és szocialista mozgalom történetének tu­dományos feltárását és el­terjesztését szolgálják. Épül a Budavári Palota, a Vigadó Színházak felújítása A kulturális ágazat V. 5 éves terve A közművelődési feladatok magasabb színvonalú ellátá­sára lényegesen több pénzt fordítanak az elkövetkezendő öt évben, mint az elmúlt tervciklusban. A kulturális szolgál­tatási ágazat 1980-ig megvalósuló, illetve megkezdődő be­ruházásairól tájékoztatták az MTI munkatársát a Kulturális Minisztériumban. A tervidőszak legnagyobb beruházása a Budavári Palo­ta helyreállítása lesz. 1980-ra elkészül a könyvtári részleg, amely hosszú évtizedekre megoldja legnagyobb nemzeti könyvgyűjteményünk, a Szé­chenyi Könyvtár tárolási- szolgáltatási gondjait. A fel­újítás időarányos, tervszerű­en halad, jelenleg a 'belső szerelési, szakipari munkákat végzik. 1978 első felében bir­tokba vehetik a színészek a volt Karmelita kolostorból épülő Várszínházát. A Vígadó helyreállításának határideje 1977, július 1-e: a belső szerelési munkák üte­mét, a kőfaragók, a burkolok és a belső gépszerelők tevé­kenységét nézve, úgy tűnik, tartják is a terminust. Az itt épülő félezer, illetve 150 he­lyes hangversenytermek zaj- színt paraméterei rendkívül szigorúak; a szakemberek re­mélik, hogy hangrögzítések­re, színvonalas lemezfelvéte­lekre is alkalmasak lesznek. Javítani szándékoznak az Ál­lami Operaház műszaki hely­zetén: lebontják a Hajós ut­ca 11. számú házat, s ennek helyén felépítik Dalszínhá­zunk üzemházát. Ide költöz­nek majd a kiszolgáló részle­gek, például az asztalosak, a bőrdíszművesek, a díszletter­vezők és más, a színház üzemmenetét biztosító cso­portok. ílymódon a színpadot közvetlenebbül kiszolgáló részlegeknek több helyük lesz az Operaházban, megszűnik az eddigi zsúfoltság. A tárcaterv ötödik ötéves tervidőszakra elfogadott elő­irányzatainak belső szerke­zete alapvetően különbözik a korábbi tervidőszak beruhá­zási szerkezetétől. Amíg az elmúlt öt év alatt a rendel­kezésre álló pénz nem egész egyharmadát fordították építkezésekre;, a most elkez­dett tervciklusban ez az arány megközelíti a rendelke­zésre álló keret kétharmadát. Rendkívül nagy figyelmet élveznek a komplex közmű­velődési intézmények és a munkástelepülések művelő­dési otthonai. A jövő évben átadják majd az impozáns — színházteremmel, bábszín­házzal, ének-tánc- és zene­kari teremmel, tárgyalókkal, kiállítási teremmel rendelke­ző — Debreceni Művelődési Központot. Sokatmondó egyébként, hogy a művelődé­si otthonok létesítése szem­pontjából munkástelepülés­nek minősül valamennyi vá­ros, továbbá község, ahol az ottlakó keresők többsége munkás. A megyei tanácsok ennek az alapelvnek az is­meretében terveznek, így az ötödik ötéves tervidőszakban a már említett debreceni mo­dern művelődési otthonon kí­vül megyei művelődési köz­pont épül Nyíregyházán és Szolnokon, s művelődési köz­ponttal gazdagodik Komló, Mohács, Kiskunfélegyháza, Szeged, Dunaújváros, Gödöl­lő, Százhalombatta. Budake­szi és Dombóvár. Foglalkoznak a vidéki és budapesti színházak felújítá­sával, rekonstrukciójával, és felszerelésük korszerűsítésé­vel is. Felépül az új győri színház, igyekznek megoldást találni a Kaposvári Csiky Gergely Színház elhelyezésé­re, a Szegedi Nemzeti Szín­ház rekonstrukciójára, s ál­talános törekvés, hogy javít­sák a színházak működési feltételeit. Kőfaragó, agyagműhely — amatőröknek Már messziről csalogat a zene, s a kalapácsok üte­mes kopácsolása. A felvont zászlón piros betűk hirde­tik: amatőr alkotókor. De ugyanez, a Karcag címeré­vel variált embléma villan ránk a pólóingekről, sap­kákról, jelvényekről is. A szobrászok a bereki úttörő­tábor „majdani’^ konyhájá­ban dolgoznak — irigylésre méltó munkatempóval. Több kész. vagy félkész mű mu­tatja, hogy az eltelt néhány napot komoly múnkával töl­tötték. De ugyanezt látjuk a műtermekké alakított fahá­zakban, ahol a festők tevé­kenykednek, s a „közös mű­helyben”, ahol két korong mellett gyúrják az agyagot a cserepesek. Itt dolgozik a telep egyet­len „bőröse”. Cseh Mária, akinek munkái szintén nem ismeretlenek az amatőr kiál­lítások látogatói előtt. Sok az ismerős, megyénk nem hivatásos alkotói az utóbbi esztendőkben rendszeresen hallattak magukról. S ter­mészetesen vidámak vala­mennyien, mivel végre azt végezhetik, amire oly régen készültek. Nagyon kellett már megyénkben ez a telep. Nemcsak azért, mert gom­bamódra szaporodnak az al­kotótáborok szerte az or­szágban. hanem elsősorban azért, mert létrehozására már régen megértek a fel­tételek. Legalábbis ami az alkotók igényeit illeti. Csak annyit említsünk hogy ez a tábor, sok hasonlóval szem­ben önköltséges, a legtöb­ben maguk fedezik a kiadá­sokat. Ki saját maga készíti el az ebédjét, úgy könnyít magán, ki jó előre gyűjtö­gette a forintokat. Mint Ács Zoltán, a kisújszállási gim­názium tanulója is, aki több hétig dolgozott ezért a tíz napért. A fegyverneki Fogarasi György szakszervezeti be­utalóval érkezett Berekfür­dőre. S míg felesége „a szomszédban” nyaral, addig ő kora reggeltől a követ for­málja. A legnagyobb kincs a telepen az alkotásra for­dítható idő. amelyet egész esztendőben mindegyikük annyira várt, és a közösség­ben végzett munka lehető­sége. Hogy a hosszas elzárt­ság után végre egymással is megbeszélhetik gondjaikat, s megfelelő szakvezetőhöz fordulhatnak. Nehéz felada­tot vállalt magára a karcagi Déryné Művelődési Központ a telep megszervezésével. De hogy mennyire megérte, azt csak itt helyben érzi iga­zán az ember. Buna Konstantin festőmű­vész, a művésztelep szak­mai vezetője. Reggeltől késő éjszakáig dolgozik. Nemcsak korrigál, különböző fogáso­kat magyaráz, gyakorlati se­gítséget ad mindenkinek és mindig, de előadásokat tart, vitatkozik, hogy a gyakorla­ti munka mellett a résztve­vők az elmélettel is tisztá­ban legyenek. A szobrászok számára igen hasznos Papi Lajos szobrászművész jelenléte. Papi Lajos mindig is leg­bensőbb ügyének tekintette az amatőrök segítését. Lát­va a berekfürdői alkotótá­bor szobrászainak munkáit, a hatalmas kőportrékat, fi­gurákat, fafaragásokat, bíz­vást mondhatjuk, hogy nagy hatása van ebben a műfaj­ban Papi Lajosnak. Az agyaggal, koronggal ismer­kedő Mikola Miklós karcagi kerámikus vezeti be a mes­terség titkaiba, de a látoga­tók között már több ízben megfordult idősebb és ifjabb Szabó Mihály is. mindketten a népművészet mesterei. A túrkevei Pólya Pál számára fotólabort rendezett, be a tá­bor vezetősége, aki Kolozsi Sándorral, a tábor életét, a munkafolyamatokat is meg­örökíti. Bohus Zoltán iparművész kiváló üvegtörténeti elő­adást tartott. Suha Zoltán, az üveggyár igazgatója nem­csak a gyárlátogatást ígérte meg, de hulladékanyagot is, és lehetőséget helyben vé­gezhető munkára. Hogy mi­vé fejlődnek majd a szép tervek, mit lehet a gyakor­latban is megvalósítani, azt a jövő mutatja meg. Egye­lőre az anyag, technikai le­hetőségek megbűvöltek min­denkit. A berekfürdői ama­tőr művésztelep közel har­mincfős alkotógárdája szá­mára kevés a nap huszon­négy órája. Tanulni, alkotni, új anyagot próbálni, s mind­ezt megbeszélni, tervezni... A napok fogynak, s a jövő nyár messze van. Valamennyien remélik, hogy Berekfürdőn jövőre is lesz amatőr alkotótábor. Egri Mária Fotó: NZS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom