Szolnok Megyei Néplap, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-26 / 201. szám
1976. augusztus 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A gazdasági élet főszereplője Hí1CC7IÍ ideig iátszhatIIUoOlU nánk a kérdezzfeleleket, mert hiszen sok mindenre ráillik a főszereplő megjelölés. A fejlesztési források, a beruházási döntések, a termelésben alkalmazott technikák és technológiák, az áru versenyképességének jellemzői külön-kü- lön, s együttesen még inkább részesei, befolyásolói a gazdasági életnek. Nem szólva olyan alapvető tényezőkről, mint a termelési és a termékszerkezet, a földrajzi környezet stb. Mégis, történelmi és napi tapasztalatok egybeesnek: a rendezők, vagyis a vezetők soha nem feledkezhetnek meg arról, hogy a gazdasági élet főszereplője az ember. Termelőként, fogyasztóként ő dönt, ő szabja meg, hogy az adott feltételek között holnap és holnapután mi miként legyen. Ezen a tényen a legmodernebb technika se változtat. Ám különleges óhajainknak, igényeinknek határvonalat húz a közösség érdeke, ahogy cselekedeteink is akkor lehetnek igazán hasznosak, ha illeszkednek a többség fogalmazta célokhoz. Főszerepünk tehát közös „alakítás”. Sokak gondja például az önálló otthon megteremtése. Az ötödik ötéves terv végére 105 család jut majd száz lakásra. Ehhez azonban nem elegendő az egyéni döntés, a pénzmegtakarítás, az építőanyag megvásárlása, s így tovább. Telek, s közmű is kell. építőipari szervezetek, melyek képesek arra, hogy tető alá hozzák a 140—150 ezer tanácsi bér- és tanácsi értékesí- tésű lakást, ipari üzemek, melyek előállítják az ablaküvegtől a csempén át a cementig mindazt, ami az otthonokhoz kell. Döntések sorát hozza meg az ember, vegyítve azokban egyéni és kollektív érdekeket, ha egy döntése hibás, esetleg néhány más részcélját sem tudja elérni, mert hiszen víz, villany híján használhatatlanok az új lakások. S fordítva: ha az ember úgy „dönt”, hogy lassan, szervezetlenül dolgozik, pazarolja az anyagot, akkor a számítottnál később és drágábban vehetik birtokukba a családok új otthonukat. Egyéni magatartásunk látszatra független másokétól, valójában szorosan kapcsolódó láncolatot alkot, még akkor is, amikor pusztán arról határoztunk, kenyér helyett ezentúl péksüteményt fogyasztunk, tőkehús helyett húskészítményeket eszünk. Érzékeljük-e, s ha igen, eléggé nagy súllyal főszerepeink kettősségét? Betéve tudjuk azt az igazságot, hogy társadalmi életünknek minden területe függ a termelés eredményeitől,_ a gazdasági élet alakulásától, mégis, nehezen látjuk be: az emberi vágyakat, terveket nem lehet elválasztani attól, hogyan dolgozunk. Egyetlen iparág gondjának tűnhet, hogy 1980-ra előteremtse a tavalyinál tízmilliárd kilowattórával több villamosenergiát, mivel akkor enynyivel nagyobb lesz a szükséglet. Valójában ennek az egyetlen igénynek a kielégítéséhez is népgazdasági területek sorának tervszerű fejlődése kapcsolódik, azaz. ha esetleg akadnának főszereplők, akik nem tanulnák meg, s nem adnák elő mindazt, amit reájuk bíztak, aligha lehetne sikeres a villamosenergiaipar „jelenete”. Sorolhatjuk a példákat, hiszen tele a kamra tennivalókkal. A négy, négy és fél ezer új általános iskolai tanterem felépítése az ötödik ötéves tervben megintcsak sokak személyétől független feladatnak látszik. Ám gondoljuk csak végig, mi valósulna meg a szám jelezte teendőből, ha a nemzeti jövedelem — mely a végső fedezet — nem növekednék a tervezett mértékben, ha hiányoznának a tantermekhez az ajtók, az ablakok, a képzett tanerők, a szemléltető eszközök?! Más területre átlépve: 1980-ra az egy főre jutó gyümölcsfogyasztást az 1975-ös 75—76 kilogrammról 93—95-re kívánjuk gyarapítani. Ehhez növényvédőszer éppúgy kell, mint permetező- gép, helikopter, megfelelő raktártér, szállítóeszköz, egészen odáig, hogy 150 ezer hektárral bővüljön az öntözésre berendezett földterület, mert ez magába foglalja az öntözött gyümölcskultúrákat is. Az, hogy főszereplők vagyunk — jó darab esetén rajtunk áll az előadás sorsa, sikere — nemcsak jogainkat, hanem elsősorban felelősségünket határozza meg. Apró mulasztásaink összegeződ- nek, s naggyá nőnek, ahogy kis tetteink szintén sokat nyomnak a latban összesűrűsödve. Senki sem születik úgy, hogy habozás nélkül, s bármelyik pillanatban fölismerje, mire kötelezi szerepe, a társadalmi munkamegosztás. A nevelés, az oktatás, a családi, munkahelyi példa- mutatás, a célok megismertetése. a teendők megmagyarázása, a miértekre adott válasz — csupán néhány elem abból a bonyolult folyamatból, mely az ember gondolkodásmódját, magatartását, tudatosságának fokát, felismerő képességét alakítja. E folyamat néhány részletére már ráterelődött a figyelem. A korábbiaknál nagyobb hangsúlyt kap a termelőhelyek demokratizmusa — ami a döntéshozatal lényeges tényezője —, több elismerést a kiemelkedő teljesítmény, fokozott törődés jut a fogyasztói igényeknek. Az irány hSrMmS azonban lassú. A főszereplő olykor elfeledi a ráosztott teendőket, úgy hiszi, csupán egyetlen jelenetben van szükség rá, amikor a darab összes résztvevője asztalhoz ül. Arányokat téveszt, s ezért epizódszereplővé válik, sőt, az is megtörténik, hogy nézővé. Az egyenetlenségek, az aránytévesztések intenek arra: a gazdasági élet főszereplőjének elsőként saját alakításával • kell törődnie. M. O. Országos vizsgálat a munkaerőgazdálkodásról A munkaerőhelyzettel, a termelőmunkával kapcsolatos vizsgálatok már korábban megállapították, hogy vállalatainknál a népgazdaság minden területén található kihasználatlan munkaerőkapacitás. A tapasztalatok szerint átlagosan a munkaidő 15—20 százaléka vész kárba. Ezért fogalmazta meg a párt XI. kongresszusa, hogy a munkaerő-gazdálkodás hatékonyságának emelése — a rendelkezésre álló munkaidő jobb kihasználásával — az V. ötéves tervben előirányzott feladataink teljesítésének egyik leglényegesebb előfeltétele. A kormány munkaprogramja — a kongresz- szusi határozatok megvalósítására — a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságnak is számos ellenőrzési feladatot írt elő a munkaerő-gazdálkodás javítása érdekében. Ennek megfelelően ez év októberében országos vizsgálatot kezdenek annak megállapítására, hős,- a vállalatok a rendelkezésükre álló munkaerőt termelési feladataikkal összhangban, tervszerűen és szervezetten foglalkoztatják-e. A népi ellenőrök a fővárosban és kilenc megyében vizsgálják felül a jelenlegi gyakorlatot, s ezzel segítséget adnak a munkaerő-gazdálkodás tartalékainak feltárásához. illetve az élőmunka jobb hasznosításához. Jászfényszarui „gyorsfénykép" H búza alá szántanak Befejezték a dinnyeszüretet, még tart a paprika szedése, hét végén elkezdik a paradicsom betakarítását a jászfényszarui Béke Tsz-ben. A kedvezőtlen időjárás, a nagy aszály megviselte a kertészeti növényeket, nagy veszteséget okozott a gazdaságnak. A 130 hektáron termesztett görögdinnyéből — az utóbbi évek átlagtermésével számolva — 260 vagonos hozamot vártak. Végeredmény: 78 vagon dinnyét takarítottak be. A terméskiesésből származó veszteség 4 millió forint. A paradicsom azonban beváltja a hozzáfűzött reményeket. Magtermesztésre és konzervgyári feldolgozásra 110 hektáron ültettek. A várható 280 vagonos termés, csak kevéssel marad le a tervezettől, a mintegy 6 millió forintos árbevétel is megfelel az eredeti elképzeléseknek. A kertészeti növények betakarításával egyidőben folyik a vetőszántás, a talajelőkészítő munka. Az 1700 hektárnyi területből több mint 700 hektáron előkészítették a talajt a búza vetésre. A munkák. a kertészeti növények kései beérése miatt elhúzódnak. A paradicsom és a kukorica helyére kerülő búza vetésére az idén várhatóan csak novemberben kerül sor. A jászberényi Hűtőgépgyár törökszentmiklósi agregátfelújitó üzemében naponta százzal több háztartási hűtőgép agregátot javítanak, mint a múlt évben. Napi termelési értékük így eléri a 196 ezer forintot Új búzát orol a malom Színűkig tele aranyló búzaszemekkel Karcagon az ország legnagyobb (3050 vagonos) gabonasilója. A tárolóból szállító- csövön érkezik a malomba a gabona, ahol tavalyi búzával fele-fele arányban keverve őrlik. Bokor János molnár elégedett, hisz az új liszt kiváló minőségű. Ml LESZ Á BÚZATÖBBLETTEL? Nem esznek kenyeret az állatok Ha nem is minden idők legjobb gabonahozamával dicsekedhet az idén az ország, azért az tény, hogy jó termést takarítottak be a mezőgazdasági üzemek. Nem mondhatja el ugyanezt magáról sok állam, s ezért a világpiacon a búzának, főképp az étkezésre alkalmas búzának nagyon jó keletje van. Ahhoz viszont, hogy ezzel a lehetőséggel élni is tudjunk, minél több kenyérgabonának kell központi kézbe kerülni, hogy ott — a cserearányokat legjobban ismerők — azt szerezzék be helyette, amire leginkább szüksége van az országnak. Takarmány helyett kenyérgabona Mezei Jáno6, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője az aratás adatainak birtokában mondja: — Felmérésünk szerint a megye termelőszövetkezeteiben mintegy 42 ezer vagon búza termett. (Az állami gazdaságokról most azért nem beszélek, mert ott központi az elosztás.) Az előbb említett mennyiségből. több mint 28 ezer vagonnal már átadtak a felvásárlóknak és további ezer vagon búza eladását tervezik. Az értékesített és a saját célra raktározott vetőmag, valamint a tagoknak kiosztandó terményen túl azonban még mintegy ötezer vagon búza marad a termelőszövetkezeteknél. Igaz. ennek jelentős hányadát takarmányozási célra termelték az üzemek, de az idén olyan kedvezően alakult a helyzet, hogy az ötezer vagonból körülbelül 4 ezer 500 vagon búza kenyérgabona minőségű. A dolog másik oldala viszont az, hogy a takarmánynövé- nvekből a tervezett terméshez képest jóval kevesebb lesz, s ennek tudatában tartalékolják a búzát a termelőszövetkezetek. Az okos cserének nincs akadálya Étkezési búzát etetni az állatokkal? Semmiképpen sem gazdaságos, okos megoldás. De ha kevés a kukorica és a keveréktakarmányok beszerzése is bizonytalan, akkor ... — Akkor nincs más lehetőség, hiszen a jószágnak ennie kell. — mondja Nagy László, a túrkevei Vörös Csillag Termelőszövetkezet növénytermesztési osztályvezetője. — Bár nálunk nem ez a gond. Jelenlegi felméréseink szerint saját állatállományunknak elég lesz az a kukorica, ami nálunk terem. Az azonban, hogy két- háromszáz vagon étkezési minőségű búzát raktározunk, ettől függetlenül igaz, hiszen erre a terményre is szükségük van az állatoknak. De nem étkezési, hanem takarmánybúzára! Abban a pillanatban elcseréljük a kenyér- gabonát takarmánygabonára, amikor megfelelő, jó beltar- talmú takarmánybúzát kapunk érte. S a minőségi különbségből adódó, háromszáz vagon esetén mintegy 600 ezer forint is jól jön a gazdaságnak. A mezőhéki Táncsics Tsz párttitkára. Erős Lajos sem vonakodik a búza átadásától. — Ismerve az üzem helyzetét már most elmondhatom, hogy kevés lesz a kukoricánk. A termelőszövetkezet egyébként is mindig vásárol takarmányféléket, mert akkora az állatállományunk, hogy csak saját termésből nem tudjuk ellátni őket. Takarmánybúzát is éppen ezért vetettünk, s ebből mintegy 300 vagon étkezési minőségűvé érett. Ha jó" kukoricát és árpát kapunk helyette cserébe, akkor ezt mind oda tudjuk adni a GMV-nek. Az üzemek tehát „valamit valamiért” alapon biztosítékot kérnek. Mit szó) ehhez Tárnoki Lajos, a Szolnok megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat megbízott igazgatója? Gyakorlati intézkedések következnek — Az igény jogos, hiszen nem állíthatjuk nehézségek elé pont azokat a gazdaságokat. amelyek „többet tesznek le az asztalra”, mint mások. Az idén maradéktalanul ki tudjuk elégíteni a rendelkezéseket. Mondhatom ezt bátran. hiszen Szolnok megyét és még néhány alföldi megyét érintett súlyosabban az aszály, másutt átlagos, vagy annál nagyobb kukoricatermés várható. Vezérigazgatónk kijelentése szerint külföldről is jelentős takarmánylekötéseink vannak. A közeljövőben ülünk le tárgyalni, és a helyzet elemzése után szeptember elején már gyakorlati biztosítékkal is szolgálhatunk a mezőgazda- sági üzemeknek. • — Braun — Keues oae eladó Változik az üzletek hétvégi nyitvatartási rendje A belkereskedelmi miniszter, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetével, valamint a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának elnökségével egyetértésben az üzletek szombati és vasárnapi nyitvatartási rendjét 1976. szeptember 13-i hatállyal módosította, amiről tegnap a minisztériumban tájékoztatták a sajtó munkatársait. A belkereskedelmi miniszter és vezető munkatársai elmondották, hogy szeptember 13-át követően az élelmiszer- üzletek szombaton általában 16 órakor zárnak, vasárnap pedig nem tartanak nyitva. Budapesten és a vidéki városokban a tanácsok mintefv 500, a fővárosban 100—110 nagyobb élelmiszerüzletet jelöltek ki, amelyek szombaton tovább — legfeljebb 19 óráig — tartanak nyitva. Az édesség- és virágüzletek az eddigi nyitvatartási rend szerint árusítanak. Az országban 400—500, a fővárosban 80—90 vendéglátó üzletben — eszpresszókban, cukrászdákban, éttermekben — vasárnap délelőtt tejet és pékárut fognak árusítani. Ezeknek a vendéglátó üzleteknek száma több mint kétszerese az eddig vasárnap délelőtt nyitva tartó élelmiszerüzleteknek. Szombaton az iparcikk üzletek — dohányboltok, bazárok és könyvesboltok pavilonjainak kivételével — a fővárosban és a megyeszékhelyeken 15 óráig, az általános áruházak 17 óráig, más városokban és községekben 13 óráig, illetve 15 óráig tarthatnak nyitva. Szemléltetően tanúsítja ezt az az adat, hogy például amíg 1970 és 1975 között Budapesten az élelmiszerek kiskereskedelmi forgalma mintegy 35 százalékkal emelkedett, addig az e területen dolgozók létszáma 10—11 százalékkal csökkent, s növekszik a munkaerőhiány miatt bezárt élelmiszerboltok száma. A nyitvatartási rend módosítása azt is szolgálja, hogv több tízezer kereskedelmi dolgozó az őt megillető törvényes szabad időhöz hozzájuthasson. Ez egyébként azért is fontos, mert például az élelmiszerkereskedelemben dolgozók 75 százaléka nő. Nem mellékes az sem, hogy némileg változnak a lakosá- ság vásárlási szokásai is. Én- pen a szabad szombat következtében a csütörtöki és pénteki napokon növekedett szembetűnően a forgalom, s ugyanakkor szombaton a boltokban 15—16 órától átlagosan felére csökkentek a vásárlások. Az intézkedés révén lehetővé válik, hogy a csütörtöki és pénteki vásárlási csúcsidőben némileg növelhessék az eladók létszámát.
