Szolnok Megyei Néplap, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-20 / 170. szám
I lV SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. július 20. BVftAPIM! SzaliiÉról Hamburgba bajával Meglepőnek tűnő ötlet: felszállunk egy .hajóra és Európa víziútjain végighaladva Hamburgban kötünk ki. Kirándulásnak is csudálatos, ám most többről van szó: a vízi száUítás messze a leggazdaságo'sabb, magyarán legolcsóbb. Forró Tamásnak az elmúlt ‘hét csütörtökén a, Petőfi adón elhangzott műsorában ezt a témát választotta, s rövid húsz percben sikerült teljes képet adnia a tiszai hajózás múltjáról, jövőjéről — és tengődő jelenéről. A kihasználatlan lehetőségekről, s a nagy (10—12 méteres) vízszintváltozás okozta gondokról, a vízlépcsők jelentőségéről. melyek — a csongrádi felépülése után — az egész magyar Tiszát hajózhatóvá teszik. Ha csak ennyiről esett volna szó, már akkor is teljes lenne a kép, ám a rövid riportműsor ennél többre vállalkozott. Beszélgetést hallottunk régi tiszai emberekkel., vízügyi szakértőkkel idősebb hajósokkal, a hajdanvolt tutajozásról, egv- egy. ma már alig ismert vízijárműről — például a másfél vagonnyit szállítani tudó, mozgékony kis vízialkalma- tosságról, a burcsolyárók A múlt emlegetése, túl az érdekes ismertetőn, hallhatóan azt sugallja: • elődeink komolyabban vették a Ti- sza-adta lehetőségeket. A felvázolt jövő viszont mindenért kárpótol: már az ezredforduló előtt — s a Duna—Tisza csatorna felépülése után a mainál lényegesen rövidebb víziúton — lehetőség nyílik arra, hogy hajó indulhasson mondjuk Szolnokról is Nyugat-Euró- pátoa. akár az Északi-tengerre. E rövid műsorról — túl Szolnok megyei aktualitásán — azért írok bővebben, mert, immár a témától függetlenül ismét bizonyosságát adta annak, hogy ha a vidéki stúdiók munkatársai országos fórumot kapnak, általában energiát, fáradtságot nem kímélve igyekeznek a témát úgymond „körüljárni”. Ez a műsor — összesen hót helyszínen — a lehető legteljesebb képet igyekezett adni. Azt sikerült elérnie, ami t — kényelmesség, ne adj’ isten lustaság miatt — ennél hosszabb rádióműsoroktól is csak ritkán kapunk meg. TUDOMÁNY—TECHNIKA ! lunguz-metsorit titka ifstiftös, vagy nukleáris reSÉsaás? A Tunguz-meteorit néven ismert jelenség 1908. június 30-án játszódott le. Az eltelt csaknem 70 év alatt — minden kritikát kiálló magyarázat hiányában — tudósok, sci-fi írók és újságírók, amatőr csillagászok újból és újból foglalkoztak vele. Ha napjainkban történik egy ilyen esemény, néhány órán belül képernyőn láthatjuk a katasztrófa helyét, és jól felszerelt kutatócsoportok indulnak haladéktalanul a helyszínre. A Tunguz-meteoritot csak néhányan látták, véletlenül. A cári kormány érdektelennek tartotta expedíció kiküldését. Az első tudományos kutatócsoport — Leo- nyid Kulik vezetésével —■ csak az Októberi Forradalom után indult útnak. A helyszínen talált kiégett fák, az irattári anyagok és a szemtanúk még húsz év távlatából is sok mindenre fényt "derítettek. A következő történt Tűzgomb az égbolton Egy vakítóan fényes tűzgömb rohant át a reggeli égbolton és Irkütszktól észak- nyugati irányban 900 kilométerre felrobbant. A robbanás ereje a hirosimai atombombánál mintegy ezerszer nagyobb volt 2200 négyzetkilométernyi területen kidöntötte az erdő fáit és tűzvész pusztított. Potsdamban, Londonban és Cambridgeben a barográfok infra-hanghul- lámot észleltek. Oroszország és Európa csillagászait 1908 júliusának első napjaiban a rendkívül világos éjszakák lepték meg, akkor még nem voltak híreik a meteorit becsapódásáról. E tények annyira furcsák és ellentmondásosak voltak a tudósok számára, hogy egyetlen elméletbe sem illeszkedtek be. Kulik expedíciója is zsákutcába jutott. A katasztrófa helyszínén olyan rombolással találkoztak, hogy azt csak több százezer tonna splyú kozmikus test okozhatta. A robbanás helyén viszont ebben az esetben 500 méter mély krátert kellett volna találni. A legalaposabb kutatással sem sikerült azonban ilyet felfedezni, sőt még egy aprócska meteorit szilánkot sem leltek. Az ismeretlen anyag Belonfantázia Már a szóösszetétel is meglepő. A fantázia, amely . kemény. földhözkötött — mint a beton. Kétségtelen, Török Tamás hang játékában erről is szó van, de van egy cselekményes szál is: Beton Álmos megálmodja és meg is alkotja a hatalmas betonszalagot, amely a várost megkerülve meggyorsítja a közlekedést, de — mert a tervező nem gondolt a gyalogosokra — a hatalmas forgalom az átkelő gyalogosok vesztét okozza. Csak a másik főszereplő, Bakator, a civilizáció ártalmai ellen ősegyszerű paraszti logikával védekező szőlősgazda marad életben. Jelképes a történet, utalások, néha bonyolult áttételek igyekeztek megértetni velünk az író-rendező szán- dáliát. Bevallottan kísérletről volt szó, hiszen a műfaj — rádiófantázia — is új. Kísérletnek becsülendő, hiszen ’Minden próbálkozás a még ’>b lehetőségét is magában rejti. — trömfceczky — • sokezernyi tonnája nyom nélkül eltűnt. A húszas és harmincas évek expedíciói sem jutottak eredményre. Kaayv a malesritról A második világháború idején beszüntették a kutatást, 1946-ban Alekszandr Ka- zanyec szovjet scifi-írónak megjelent egy könyve, amely a titokzatos Tunguz-meteo- rittal foglalkozott. Az elbeszélés nagy visszhangot keltett. Az író véleménye szerint idegen bolygóról érkezett űrhajó szenvedett katasztrófát Szibéria felett. Bár a komoly tudósok közül senki sem fogadta el az író fel- tételezését, a közvélemény ismét foglalkozni kezdett a meteori ttal. Az 1953. és 1959. évi kutatások megállapították, hogy a robbanás 10—15 kilométeres magasságban következett be, és olyan hő keletkezett, hogy a magas olvadáspontú fémek is elillantak, vagy apró cseppekre olvadtak (ezért nem találtak szilánkokat). A robbanás helyén valóban találtak magas szilícium és lúgos fémtartalmú üveges gömböcskéket. Buborékos zárványaikban szénsavgázt, szénmonoxidot és kénhidrogént fedeztek fel. De ezeknek a gömböcskéknek a tömege a legoptimistább becslések szerint sem lehet több, mint 200 kilogramm. Ezek a tények bonyolultabb kérdésekre világítottak rá. Hogyan keletkezett az a roppant energia? A közönséges meteoritok kémiai és höreakcióit az atmoszférában már jól ismerjük. Ezek nem vezethettek ilyen jelenségekhez. 1960-ban szovjet asztrofizi- kusok arra a következtetésre jutottak, hogy a tunguzi jelenséget egy kisebb üstökös okozta, amely összeütközött a Földdel. Amerikai csillagászok szerint ilyen ösz- szeütközések bolygónk történelem előtti időszakában gyakran előfordultak. Az üstökösök magja rendszerint nem tudja legyőzni a földi atmosztféra közegellenállását, így ezeknek a katasztrófáknak a nyoma viszonylag gyorsan megsemmisül. Igaz, nincs mindenki ezen a véleményen. Georgij Petrov akadémikus előadása a Tunguz-meteorit természetéről, amely a Szovjetunió Tudományos Akadémiája általános fizikai és csillagászati osztályának, 1975 februári ülésszakán hangzott el, népes hallgatóságot vonzott. A Lebegyev Fizikai Intézet konferencia terme zsúfolásig megtelt, a sorokban Alek- szandr Kazanyec scifi-író is helyet foglalt. Petrov akadémikus elemezte az eddig rendelkezésre álló, a tudományos világ által elfogadott tényeket a gázdinamikai törvények szempontjából. A matematikai számításokkal a katasztrófa szinte minden jelenségét megmagyarázhatjuk, ha feltételezzük, hogy a Tunguz-meteorit egy hatalmas, legkevesebb 100 ezer tonna súlyú hó- és portömegből állt. Ez a hólavina másodpercenként több tíz kilométeres sebességgel tört be a Föld atmoszférájába és viszonylag lapos pályán, a horizonthoz 20 fokos szögben száguldott át az égbolton. A sűrűbb légrétegeket elérve hirtelen lefékeződött, hiszen sűrűsége nem lehetett több, mint a víznek egytizede — és lökéshullámot keltve 30—40 000 °C hőmérsékletre melegedett fel. A légnyomás kidöntötte az erdő fáit, az izzó gázok pedig felgyújtották. Az atmoszférába fellökött por megtörte a napfényt, ez okozta a fehér éjszaka jelenségét Európa olyan területem, ahol az különben nem figyelhető meg. Az epicentrumból származó minták alapos vizsgá lata sem talált az argon—39 radioaktív izotópokat. így nukleáris robbanásról szó sem lehet ■ Nyitott kérdés Azonnal felmerült a kérdés, létezhetnek-e ilyen hótömegek a világűrben? Petrov akadémikus szerint igen 1965-ben Kanada felett hasonló — de lényegesen kisebb — robbanás követke zett be. Hogyan keletkeznek ilyen hólavinák a világmindenségben, és meddig léteznek, még nem tudjuk. Korunk tudományának presztízse nem engedi meg, hogy „nyitott kérdések” ma radjanak. Nyilván ezért oly nagy még ma is az érdeklődés a Tunguz-meteorit titka iránt is. Á jégmezők kincse A múlt század vége felé a Yukon folyamvidékén és Alaszkában lejátszódott hires „aranyláz” ma már eltörpül az Északi-sarkkörön túli területeket hatalmába ejtő „olajláz” mellett. Manapság az arany helyett a nyersolaj csábítja a kincséhes embereket Alaszkába és Kanada kietlen, hóborította északi vidékeire. A geológusok már régóta rebesgették, hogy a sarkvidék a folyékony és szilárd halmazállapotú természeti kincsek kimeríthetetlen tárháza. A vállalkozók azonban némi kétkedéssel fogadták a tudósok lelkendező jelentéseit. Egészen 1968-ig, amikor minden, kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy az Alaszkában fekvő Prud- hoe-öböiben, mintegy 240 kilométernyire a Barrow- foktól a világ egyik leggazdagabb nyersolaj-lelőhelye található. Amint ez lenni szokott, a nyersolaj mellett rövidesen ,a földgázkincsnek is nyomára bukkantak. Az egykori aranyásóknak sokszor csupán egyetlen csákányból állott egész felszerelésük. A nyersolaj'tár- saságok hasonlíthatatlanul jobban felszerelték alkalmazottaikat a sarkkörökön túli tartózkodásra, de ezeknek is éppoly kemény és szívós embereknek kell lenniük, mint elődeiknek. Olyan vidéken élni és dolgozni, ahol több száz kilométeres körzetben egyetlen élőlény sincs, ahol nem létezik vasút vagy kiépített1 út, nem gyerekjáték. Az állandó mínusz 30— 40 C fokos hideg még további megpróbáltatásokat jelent A képen látható tábort az észak-alaszkai Brooks-hegy- lánc lábánál az olaj távvezeték építői számára hozták létre. A fagymentes Csendesóceáni Valdez kikötőig kell lefektetniük az Egyesült Államok nyersolajszükségletének mintegy 10 százalékát szállító csővezetéket. Vihar a Jupiteren Naprendszerünk legnagyobb bolygójának felszínét sűrű, mély légkör borítja. Közvetlen információink természetesen csak a legfelső rétegről vannak, hiszen a felhők minden mélyebben fekvőt eltakarnak. Azonban már ennek megfigyelése is nyilvánvalóvá teszi, hogy az óriásbolygó meteorológiája nem kevésbé bonyolult és izgalmas, mint belső szerkezetének kérdései. Klasszikus csillagászati eszközökkel is megfigyelhetők, s így régóta ismeretesek a felszín bizonyos állandó vonásai: az egyenlítővel párhuzamosan húzódó sötétebb sávok és világosabb zónák, valamint az úgynevezett Nagy Vörös Folt Az állandóság természetesen nem úgy értendő, mint mondjuk, egy hegy körvonalai, vógülis légkör képződményekről van szó, melyek kontúrjai, színe, stb. változhatnak, néha nagyonis gyorsan, de ettől még felismerhe- tően ugyanarról a képződményekről van szó. Például a Nagy Vörös Folt több száz éve ismeretes • csillagászok számára, jóllehet alakja, helyzete és vörössége jelentékeny változásokon ment át az idő múlásával. Ennek mibenlétéről egyre inkább teret nyer egy egyszerű elmélet, hogy óriási (500 millió négyzetkilométer!) méretű hurrikánokról van szót , i ami. korántsem nyilvánvaló okokból, nagyon hosszú ideig él. Azt az elképzelést látszik alátámasztani, hogy a közelmúltban észleltek egy körülbelül két évig élő kisebb vörös foltot is, mely azonban a Pioneer-11 odaértére már elenyészett. Vannak paás típusú, töb- bé-kevésbé periodikusan visszatérő viharok is, melyek nem lokalizáltak a Jupiter felszínén, hanem az egész bolygót körülfogó méreteket ölt- jhetnek. • Az úgynevezett Déli Egyenlítői sávban múlt év július 2-án kis fehér folt jelent meg, s a további megfigyelések ennek a sávban való vándorlásáról, valamint terjedéséről tudósítanak. Ha a jelenség a továbbiakban is az eddig megfigyelt mintát követi, 1919 óta a tizenharmadik lesz a Déli Egyenlítői sávot teljesen felforgató nagy viharok sorában. A sáv, melynek színe vöröses, időről időre kifakul, s ezután a mostanihoz hasonló kataklizmikus események során nyeri vissza feltűnőbb színezetét. A jelenség oka nem ismeretes. Ügy vélik, kiváltsá'go- sabb szerepet játszik három, mélyen a Jupiter légkörébe temetett „forró pont”, ahol hő szabadul fel; valamint a Nagy Vörös Folt, mely kissé belenyúlik a Déli Egyenlítői sávba, s melyet elérve várható a vihar gyors elenyésztem Földrengések előrejelzése Katasztrofális méretű pusztításokat, ezernél is több halottat okozott az észak-olaszországi földrengés-sorozat. A trieszti földrengéskutató intézet szakemberei szerint a földlökések a San Simeon hegy alatt, mintegy 20 kilométeres mélységben kezdődtek. A mozgások fokozatosan közeledtek a felszínhez, vízszintes és függőleges irányba is hatva. Az Udine környéki falvak tragédiájában két tényező játszott fontos szerepet. Az egyik, hogy az első, enyhébb földlökés és a katasztrofális erejű második között egy óra telt el (az első május 6-án 20 óra 59 másodperckor, a második 21 óra 24 másodperckor következett be). A második pedig az, hogy a katasztrófa akkor történt, amikor a lakosság munkája befejeztével házába tért, sokan le is feküdtek. A földrengések olyan természeti katasztrófák, amelyek óriási károkat okoznak az emberiségnek. (A legutóbbi nagy földrengésnek Guatemalában például több. mint húszezer áldozata és mintegy 80 000 sebesültje volt, az anyagi ikárokat szinte fel sem lehetett mérni.) A tények azt mutatják, hogy elsősorban Földünknek az úgynevezett aktív övezetében jönnek létre. amely ugyanazon fokok által meghatározott sávban Közép- Amerikától egészen Japánig érinti a kontinensek különböző országai c. Ebben az övezetben erősebbek a Föld belső életét jellemző jelenségek. Feltételezések szerint a földfelszíntől számított 50— 200 kilométer mélységben, az úgynevezett asztenoszférában az anyag egy része olvadt állapotban van, ezen lebeg, a felszíni formáktól függően, a 10—15 kilométer vastagságú földréteg. Ennek a rétegnek a vízszintes kiterjedése, a kiegyenlítődést célzó erők okozzák azokat a tektonikai mozgásokat, amelyek olyan katasztrofális eredményekkel járnak a felszínen. Ez — ha a legmegalapozot- tabbak közé is tartozik — csupán egyik feltevés ások közül, a földrengések természetének teljes ismeretéig még hosszú az út. Ami azt is jelenti, hogy az emberiség okozati az okokat megszüntető — kezeléssel egyelőre nem rendelkezhet. Ez a megállapítás azonban nem egyenlő a teljes védtalenséggel. Ha a földrengéseket nem is lehet megállítani, ha nem is lehet gócpontjaikat megszüntetni, jelezni azért már lehet: őket. És nem csupán abban a stádiumban, amikor a ka- taszrófa már elkerülhetetlen. Ha ugyanis sikerül megállapítani, milyen területet érint . a földrengés, milyen időközökben, akkor a veszélyeztetett időpontban a lakosságod -el lehet számtani. ^,, Hogyan lehet előrejelezni a szeizmikus mozgásokat? Szerte a világon több módszert is kidolgoztak: amerikai tudósok a kisméretű, állandó földmozgások mozgás- zavaraiból következtetnek egy erőteljesebb szakaszra, japán tudósok földrengések előtt a földi mágneses tár szabályostól eltérő változásait észlelték. Szovjet és jugoszláv szakemberek megfigyelése, hogy nagyobb arányú mozgások előtt a hévizek rádióaktivitása fokozódik. Japánban létezik egy begónia-féleség, amely a földrengés előtt néhány nappal bontja ki szirmait ... Az emberiség nem ül kar- batett kézzel az egyik legnagyobb természeti csapás előtt, sajnos azonban nem mindig sikerül is tennie valami érdemlegeset. Mert tény az. hogy a földrengések leggyakrabban a gazdaságilag elmaradt országokat sújtják, hisz az építkezések alacsony színvonala, a szervezetlenség, az egészségügyi ellátás hiánya nagyobb mértékben fokozza a természeti csapások által okozott károkat. Japánban, ahol évente több száz földrengés rázza meg ezt vagy azt a sziget- csoportot, már a magasépületek is alig szenvednek kárt... Aif
