Szolnok Megyei Néplap, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-15 / 166. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. júüi* 15. Bécsben is forró az idei nyár, de a Hofburg-palota konferenciatermében ez alig érezhető. Sőt, mintha felgyorsultak volna a közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalások eseményei. A szűkre szabott tájékoztatók azonbah arra engednek következtetni, hogy az álláspontok a szocialista országok kompromisszumos javaslatai ellenérejsem közeledtek érezhetően egymáshoz. Tiirelemjáték az enyhülésért A teljes tanácskozási jogú szocialista országok (a Szovjetunió. az NDK, Csehszlovákia és Lengyelország) februárban fontos kiegészítéseket fűztök javaslataikhoz. Az 1973 novemberében megfoj- gaimaizott alapkoncepció há- romszakaiszos csökkentést tartott célszerűnek, előirányozta, hogy a közvetlenül érdekelt tizenegy ország három év alatt több mint 15 százalékkal csökkentse fegyveres erőit Ezt a térségben állomásozó külföldi és nemzeti erőkre, a szárazföldi, légi- és nukleáris erőkre egyaránt id kell terjeszteni. NATO: „egyoldalú egyensúly’ A NATO-onszágok ezzel szemben kétszakaszos, „kiegyensúlyozott” csökkentést szorgalmaztak, amellyel az éx-intett térségben kialakult erőviszonyok megváltoztatását, vagyis egyol,dalú 'katonai előnyök elérését szerették volna biztosítani. Mindenekelőtt azt kívánták, hogy a felek fogadjanak el egv közös felső határt a csökkentésre, majd ezt az első szakaszban a Szovjetunió és Egyesült Államok, a másodikban ne- dig a többi érdekelt áll,am szárazföldi erejének reduká- 4ása kövesse. Ugyanakkor a légierőt és az Európába telepített harcászati nukleáris fegyvereket csak az 1975 decemberében tett kiegészítő javaslatukban voltak hajlandók a csökkentés hatáskörébe vonni. Äz év elején lezajlott nyolcadik fordulóban a szocialista országok — a korábbiakhoz hasonlóan — nagy erőfeszítéseket tettek azért, hogy a megbeszéléseket elmozdítsák a holtpontról. A nyugati javaslatok egyes elemeit alapul, véve elfogadták, hogy a csökkentés két fázisban történjék és az első szakaszban — 1976-ban — csupán a Közép-Európában állomásozó szovjet és amerikai csapatokra. terjedjen ki. Ügyamkkor azit kérték, hogy a közvetlenül érdekelt többi állam, fegyveres erőit tartsák a jelenlegi. szinten mindaddig, amíg a második szakaszban — 1977—1978-ban — a csökkentést véai-ehait.iák. Megoldás: Helsinki példájára A NATO magatartása miatt a tárgyalások mégis nehéz- ikesen haladnak. Az a körülmény, hogy a NATO ragaszkodik az .^aszimmetrikus’’ csökkentéshez, a haderők és fegyverzetek redukálásának „közös és kollektív féLső határához”, s ezzel párhuzamosan a fegyverkezés fokozásához, mindez a konstruktiv tárgyalások további elhúzódását eredményezheti. fi problémák reálisabb megközelítésére lenne szükség ahhoz, hogy Helsinki szelleme í katonai szamibemállásira is kiterjessze jótékony hatását. Varsái Szerződés: törekvés a megegyezésre Egyúttal választ aditiak a NATO 1975 decemberében, beterjesztett javaslatára is: reális szintet határoztak meg a harckocsik, repülőgépek, Tolnay László uältozäsok | Á király manővere Arias Navarro lemondása legalább olyan elégedettséget és örömöt keltett a demokratikus spanyol közvéleményben, mint amilyen zavart okozott az utód kijelölése. Suárez, aki az egyetlen legális párt, a franeóista „Movimiento”, azaz falangista mozgalom vezetője és minisztere volt a két előző kormányban, sokak számára nem a legjobb előjel. Előző hivatala rossz emlékeket ébreszt mindazokban, akik azt hitték, hogy Arias Navarro lemondása megnyitja az utat a reformok és liberalizálás előtt. Mint az egyik napilap jellemezte a feszült várakozást és reményeket: „Arias Navarro távozása olyan, mintha Franco másodszor halt volna meg”. Arias bukása Suárez kinevezéséből viszont túlzottan egyszerűsítő lenne azt a következtetést levonni, hogy a holtnak hitt ..Caudillo” ismét feltámadt. Az új miniszterelnök kinevezése körül a háttérben folyt machinációk s kompromisszumok még valószínűleg sokáig rejtve maradnak. Egy dolog azonban bizonyosnak látszik: János Károlyinak volt annyi ereje, hogy a politikáját akadályozó Ariast eltávolítsa, arra azonban már nem futotta, hogy saját „reformistáit” . állítsa az első sorba. Arias bukása 'már hosszabb ideje nyilvánvaló és várható volt. A király és a Franco. által ráhagyományozott miniszterelnök közti ellentétekről egyre gyakrabban írt a nemzetközi sajtó. Ariast árulónak tartotta a franeóista ..bunker”, mivel a rezsim átmentésére törekedett ugyan, de hajlandó volt ebből a célból óvatos reformokra is. A demokratikus ellenzék viszont kezdettől fogva felismerte, hogy a . ’-eformok” valódi -célja a tolyamatosság” biztosítása, a aneóizmus konzerválása, árias így nyűg lett a gyor- r-.bb liberalizálást sürgető király és a köréje csoporto- "j.!ó „igazi reformisták” — ikaga Iribarne, Areilza — számára is. Bukását tehát mindenki egyaránt kívánta, csak az utódlás kérdésében voltak homlokegyenest ellenkezők az elképzelések. A „bunker” szíve szerint' azt akarta, hogy Arias után az uralkodó térjen vissza a hatvanas évek franeóista formulájához, a konzervatív katolikus technokratákból álló „Opus Dei”- kormányhoz. Madridban már az Arias lemondását követő napokban nagy sürgés-forgás volt tapasztalható: vidékről- külföldröl a fővárosban teremtek az egykori Opusminiszterek. Ez a megoldás természetszerűleg megkötötte volna a király kezét, sőt kapitulációját jelentette volna az ultrákkal szemben. Látszólagos ellentmondás A demokratikus ellenzék eltérően értelmezte a Franco kinevezte utolsó kormányfő lemondását: úgy látta, eljött a pillanat, hogy valamelyik liberális-reformista politikus álljon a kabinet _ élére. A legesélyesebbnek Areilza külügyminiszter tűnt. Az a tény, hogy János Károly nem őt választotta, arra utal, hogy a háttérből rendkívül erős nyomás nehezedett az uralkodóra. így került az ellenzék csalódására a kormányfői székbe a falangista mozgalom minisztere. Előző tisztsége rosszemlékű jelkép; hiba lenne azonban túlzó következtetéseket levonni a tisztből a személyre is. Adolfo Suárez politikai karrierjét elemezve madridi megfigyelők rámutatnak, hogy az ortodox falangisták mellett ő, aki már nem vehetett részt fiatal kora miatt sem a polgárháborúban, a feltörekvő technokratákat képviselte. Azokat, akik az érvényesülést az egyedül engedélyezett Falangéban látták megtestesülni, azonban nem kívántak avitt ideológiájával és fasiszta nosztalgiáival azonosulni. A Suárez vezette „mozgalom” persze már maga sem a régi: a csaló-, dott ultrák jóideje saját, autonóm csoportokat hoztak létre. így magyarázható meg az a látszólagos ellentmondás, hogy Suárez, mint a Fa- lange minisztere az Arias- kabinet liberális szárnyához tartozott. Alátámasztják ezt a parlamentben elhangzott — reformokat követelő — beszédei is. Janus-arcú politikus Talán ez a kettősség indokolhatta János Károly választását a ránehezedő nyomás közepette: sikerült találnia olyan személyt, akinek múltja elfogadható a szélsőjobb számára is, ugyanakkor a király iránti barátsága és 6okat emlegetett liberalizmusa talán garancia az uralkodó terveinek megvalósítására. Amilyen ellentétes figurának tűnik az új spanyol kormányfő, olyan ellentétesek a reagálások is. Az ellenzék csalódottnak tűnik, a reformista miniszterek haboznak, a franeóista jobboldal ma már homlokát ráncolja. Joggal: madridi hirek szerint Suárez azt fontolgatja, hogy a demokratikus ellenzék bizonyos képviselőit bevonja új kormányába. M. L. Az óra slágerrel kezdődik... Katowicében magyarul tanulnak Katowicében, az Aleksan- der Zawadzkiról elnevezett gimnáziumban a magyar nyelv már harmadik éve állandó tantárgy. De miért éppen Katowicében tanulnak magyarul és hogyan került erre sor? — Katowice már évek óta együttműködik magyarországi testvérvárosával, Miskolc- cal — mondja a gimnázium igazgatója, Krystyan Szarani- ec. — Az együttműködés kiterjed az oktatásra is. S minthogy a magyarok és lengyelek kapcsolataiban a legnagyobb akadályt nyelvi nehézségek jelentik, elhatároztuk. hogy ennek elejét vesz- szük. — Régebben Krakkó „specialitása” volt Lengyelországban a magyar kapcsolatok kiépítése, most ezt a szerepet Katowice vette át. Itt jött létre a „Haldex”, az első lengyel—magyar vállalat, itt összpontosul a lengyel— magyar ipari kooperáció, s Varsón kívül itt működik magyar kereskedelmi kirendeltség. Városunkban azonban a magyar nyelvet ismerőket fél kezünk ujjain meg lehetett számlálni. Mi azonban szerencsések vagyunk: városunkban él egy újságíró, aki a Varsói Tudományegyetem magyar szakán szerzett oklevelet, s ezzel jogcíme van a magyar nyelv középiskolai tanításaira. Ráadásul több évet töltött Magyarországon, s igy ismeri az országot, amely most bennünket leginkább érdekel. így lett Andrzej Salamon szerkesztő, aki jelenleg is újságíró Lengyelország első középiskolai magyar tanára. Ebben, az évben már érettségire is készített, fel tanulókat: több diák ugyanis a magyar nyelvet választotta érettségi különtárgyként. Nézzünk be az osztályokba, ahol pár perc múlva megkezdődik a magyar óra. A tanárnak két terem áll rendelkezésére. Az egyikben olyan foglalkozásokat tartanak, amelyek Inkább 1 klub- találkozókra, mintsem idegen nyelvi órákra hasonlítanak. A másik terem Lengyelország egyik legkorszerűbb idegen nyelvi audiovizuális oktatóterme, áhol az intenzív nyelvoktatás folyik. — Most mutatok nektek néhány felvételt, amelyeket Budapesten készítettem — hallatszik a fülhallgatókban a tanár hangja. — Mindegyi- kőtök elmondja, mit lát a képen. Az automatikus diavetítő a vászonra vetíti az egyik budapesti utca képét. A diákok kabinjaikban hangosan beszélnél?, ki hogyan tud, természetesen magyarul. A tanár — a vezérlőpulton levő gombok segítségével — kiválasztja azt a tanulót, akit hallani akar, javítja a kiejtést, felvilágosítást nyújt. Az audiovizuális nyelvoktató laboratórium felszerelése egymillió klotyba került. A költséget a gyermeknevelési és oktatási intézmények teremtették elő, s ezzel hozzájárultak más idegen nyelvek eredményesebb oktatásához is. — Bebizonyítottuk — mondja a tanár —, hogy a középiskolában egészen jól el lehet sajátítani egy idegen nyelvet, még a nehéznek tartott magyart is, ha az oktatás valóban intenzíven folyik. Megkérdeztük Andrejz Salamont, milyen konkrét haszna lesz a tanulóknak abból, ha megtanulnak magyarul. Kiderült, hogy már két diáklányt jelöltek magyarországi egyetemen való továbbtanulásra, a haladó csoportba tartozó, azaz a harmadik éve tanuló diákokat pedig szinte „szétkapkodják” különböző szövegek fordításához, valamint a küldöttségek és turistacsoportok melletti tolmácsmunkához. Megismerkedünk még a katowicei iskola klubfoglalkozásaival, amelyeket maguk a tanulók szerveznek. Ezeken részt vesznek nem csak a kezdő „magyar-szakosok”, hanem többi társuk, s a katowicei magyar külkereskedelmi képviselet diplomatái is. Minden ilyen találkozón a klub ifjú gazdái bemutatják a magyar irodalomból és lírából készült saját fordításaikat, amelyeket hangulatos zenei kísérettel festenek alá. Magától értetődik, hogy a diákok nemcsak történelemmel foglalkoznak. A fiataloknak mégvan a maguk jelszava: „az óra slágerrel kezdődik!” Ez annyit jelent, hogy minden óra kezdetén, pár percig, míg a tanár beírja az osztályönyvbe az óra anyagát, éllenőrzi a jelenlevőket stb. a tanulók a fülhallgatókon a legfrissebb magyar slágereket hallgatják. Hogy honnan szerzik? Saját- magúk hozzák az iskolába! Jó kapcsolataik vannak a magyar fiatalokkal és tudomásuk van mindenről, ami csak a magyar ifjúsági zenében történik. Ennek köszönhető, hogy ők is és tanáruk is mindig remekül tudják, mi az „Omega”, vagy a „Lokomotiv GT” legújabb slágere! Magda Urzon A korszerűen berendezett magyar nyelvoktatási laboratóriumban gyakori vendégek más idegen nyelvek oktatói Europa ufijai E urópát minden földrésznél jobban behálózzák az autópályák, repülőutak, csővezetékek, vasutak, folyami 'és tengeri útvonalak. Fejlődésük nagy hatással van az európai országok gazdaságára. Sok országba csővezetékeken jut el az olaj és a földgáz. A nemzetközi munkamegosztás elmélyülésével megnövékedett a teheráru-forgalom. Kontinensünk sok országában a népgazdaság harmadik fontos ágazata lett — az ipar és a mezőgazdaság mellett — az idegenforgalom* amely elképzelhetetlen kényelmes közlekedés nélkül. Végül: a világ többi részébe irányuló külkereskedelmi forgalom növekedésével az európai országoknak mind nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a szomszédos Ázsiába és Afrikába irányuló kontinenisközi szállításokra. A közlekedési hálózat fejlesztése, amelyet az európai biztonsági és együttműködési értekezlet Helsinkiben elfogadott záróokmánya az együttműködés kívánatos területének minősített. nem véletlenül szerepel olyan fontos nemzetközi szervek napirendjén, mint az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága. A KGST-országok és európai szomszédaik együttműködése mind konkrétabbá válik az európai nemzetközi szervezetekben. Elegendő utalnunk a KGST és a Duna-bizottság magállapodására. Még nagyobb horderejűek azonban az együttműködés távlatai. így például a 3 és fél ezer kilométeres Rajna—Majna—Duna víziót,' mely közvetlen összeköttetést teremt az Északi-tenger és a Fekete-tenger között Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának vasúti és közúti közlekedési albizottsága, munkabizottságai máris közösen dolgoznak olyan terveken. mint a kombinált szállítások, beleértve a konténerekét, a vasúti gyorsa ruszállí tás, a közúti hálózat komplex fejlesztése és rekonstrukciója, a számítástechnika alkalmazása, az európai fő közlekedési vonalak áteresztő-képességének 'bővítése és ígv tovább. Az együttműködés hatékonyságára jó példa a szovjet—finn tapasztalat 1970 és 1974 között a két ország utas- és áruforgalma azonos nyomtávú vasúton csaknem megkétszereződött. A közúti szállítások Finnországiba több mint kétszereséire, onnan a Szovjetunióba hatszorosára növekedtek. A Helsinki után kialakult európai légkör további tervek kidolgozását ösztönzi. Nagy érdeklődést keltett például az ENSZ fejlesztési bizottságához előtárj esztett magyar—lengyel javaslat az északi-déli európai közút megépítéséről,-amely Ausztrián át a nyugat-európai utakhoz csatlakoznék, Románián át a fekete- tengeri partokra!, Jugoszlávián át Athéniba és a Peloiponnézosz-félszigatre, Bulgárián át pe- degi Isztambulba vezetne. Szakértők szerint 20 év múlva ezen az útvonalon megkettőződhet a forgalom. Akkor könnyíteni lehet az Észak-Európát a Földközi- tengerrel öst&zekötő túlterhelt nyugati autó- sztrádákon. N em feledkezhetünk meg azokról a távlatokról, amelyeket a transzkontinentális utak felhasználása ígér. Szovjet területen át a Yokohama és Rotterdam között például a távolság csak 14 ezer, a Panama- csatoimán keresztül viszont, több mint 23 ezer kilométer. Japán kérésére a szovjet szervezetek már kialakították a kombinált konténeres áruszállítás rendszerét a transz-szibériai útvonalon, Kairóm év alatt a szállj tás 15-szőrösére emelkedett! Keil-e kézzelfoghatóbb bizonyíték arra, mennyire kifizetődő ez a megoldás?! V. & rakétakíiövő berendezések és nukleáris robbanófejek csökkentésére. Változatlanul elutasították viszont 'a nyugati elképzelések „aszim^netrikus’' f sémáját, amelynek elfogadá- f sa azt jelentené, hogy a Varsói, Szerződés érintett orszá- ( gaiiban körülbelül kétszer -• olyan mértékben kellene & csökkenteni a fegyveres erőiket, mint a NATO államaidnál. A A megyegyezésre törekvés ’.hatotta át a szocialista orszá- « gokat akkor is, amikor a nyugati tárgyalópartnerek olyan újabb követeléssel léptek fel, hogy közöljék a csökkentés ' térségében levő fegyveres erőik számadatait. A Varsói Szerződés érintett tagállamai — bár az adatok hiányát nem tekintették a megállapodást > akadályozó tényezőnek —,
