Szolnok Megyei Néplap, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-15 / 166. szám

1976. Július IS. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s* A szráüsta naüzins Mala Szocialista országok képzőművészeti kiállítása Budapesten Vietnam: (Vu Trung Luong: „A Bang fa kapunál, 19*0) A harminc *g£a címében ez a kiállítás visel, már csaknem négy eltelt, amikor Budapest először is­merkedett szemtől szemben a szovjet festőművészettel. Az 1949 őszén rendezett tárlat nagyon nagy esemény volt; hatalmas sorok álltak, bebo­csátásra órákig várva, a Nemzeti Szalon bejárata előtt. Az élmény, ami odabent fo­gadta a látogatót, méltónak bizonyult a nagy-nagy vára­kozásra. A szovjet festészet­ben először tárolt elénk a szocialista képzőművészet összefüggő világa, teljes ér­tékrendje: a hagyománytisz­telő, s egyúttal az új kort ki­fejező, az eszméiben tiszta,, a formáiban mindenkihez utat találó művészet vonzó gazdagsága. Azóta persze tudjuk, s a Szovjetunióban még jobban tudják, hogy a szocialista képzőművészet akkori termé­sében nemcsak búzát, hanem vele együtt, sajnos, oosút is betakarítottak. Ám az igazi értékek kiállták az idő pró­báját, miközben a többi el­hullott az idő rostáján. Ez az érték-kiválasztódás ter­mészetes a művészet vilá­gában is. Csak az nem ter­mészetes, ha az értéktelen­nel együtt az értékest is vesz­ni, s elfelejtődni hagynánk az idő múlásával. Ezekben á napokban tíz szocialista ország líagy kép­zőművészeti kiállítása, a 30 győzelmes év című képzőmű­vészeti seregszemle látható Budapesten a BNV óráisi B- pavilonjában. A szovjet fese­téssé t maradandó alkotásait felsorakoztató falak egyikén nagyon ismerős kép néz le ránk: Alekszandr Ivanovics Laktyonov egyszer már, 1949- ben ama emlékezetes kiállí­táson is látott olajfestménye, a Levél a frontról. Színei megőrizték frisssségüket, fé­nyed erejüket, alakjai egysze­rű, őszinte emberségüket. (Egyesek azt mondták rá: fénykép. És legyintettek. Ugyanők mostanában agyba- főbe dicsérik a pop-artot. Pe­dig, ha valami, akkor az ..az­tán „egy az, egyben"' produ­kál. Éestmérínyé, " szoborrá, tesz puszta taggyákat.) Aki most figyelmesen szemléli ezt a képet, majd alaposán végignézd és közel engedi magához az egész kiállítást, rájöhet és rá is érezhet ar­ra, hogy a szocialista realiz­musnak igenis vannak jó ha­gyományai, s. hogy azok ma­gasabb színvonalon megis­métlődve, megújulva és ki­teljesedve élnek tovább — életerősen — a fejlődő és fejlett szocialista képzőmű­vészetben. Hiszen ennek a kiállításnak az a legfontosabb tanulsága, legörvendetesebb, legmegfe­lelőbb élménye, hogy ugyan­úgy ahogyan a szocializmus egyetlen országban — a Szov­jetunióban — aratott győzel­me után a többi szocialista országban is győzelmet arat­va világrendszerré vált: a szocialista képzőművészet is immár több országban él és virágzik. Fejlődésének ez volt az útja és legdöntőbb le­hetősége. Aki még nem lát­ta ezt a kiállítást és csak az előbbiekben olvasottakat is­meri róla, netán hiheti, hogy a tíz szocialista ország, amely képzőművészeti alkotásaival most Budapesten szerepel, a maga képzőművészetében úgy hasonlít egymásra, mint egják tojás a másikra. Ám aki látta vagy megnézi ezt a kiállítást, az tudhatja, hogy nincs így. Nyomban hozzá­tehetjük: nagyon jó, hogy egyáltalán nincs így. A szo­cialista realizmus nem a formákban, nem a formavi­lágban jelent azonosságot, hiszen az maga volna az egy­hangúság legunalmasabb és legkiábrándítóbb, legtsszí- tóbb sivársága, hanem az eszméiben, az eszmevilágá­ban fejez ki határozott, be­vallott és mégálapozott ro­konságot. Az eszmerendszer a szocialista realizmusban egyértelmű, egységes, míg a formanyelv érthetően sok­féle, változatos. Így van ez országonként. De így van ez tulajdonképpen egyes orszá­gok egyes művészeinek ese­tében is. Természetesen más-más formanyelven fejeznek ki eszmei azonosságot a mongol Balkarin Gombozsiren és a bolgár Ivan Nenov, avagy a kubai Orlando Yames és a szovjet Andrej Jakovlev, de a magyarok közűi is — pél­dául — Domanovszky Endre és Vecsési Sándor festmé­nyei, ha a festői látásmód formabeli stiláris oldala sze­rint hasonlítjuk össze őket. Ez 81 ESZiiffiiafSií. ben is érvényesíthető, s ér­vényesülő forma-változatos­ság a biztosítéka a szocialis­ta realizmus életrevalósá­gának, szakadatlan meg­újulásának. Biztosítéka és kimeríthetetlen lehetősége a szocialista realizmus mara- dandóságának, állandó kor­szerűségének. Simon Gy. Ferenc Vilin, SleÉiewta iivek a rádióban Tamrinánv a Bőm térről Az idei szegedi ünnepi he­tek kezdétáré, a városi tanács művelődési osztályának ki­adásában most. jelent meg Varga József 160 oldalas ta­nulmánya a Dóm térről. Az útikalauznak is alkalmas könyv részletesen ismerteti a tár születésének körülménye­it, épületeinek nevezetessége­it. Szerepel benne az árká­dok alatt nemzett emlékcsar- nokban lévő képzőművészeti alkotások leírása, a művek által ábrázolt személyek élet­művének méltatása. A klasszikus és kortárs vi­lágirodalom egész sor reme­kének feldolgozásával ismer­kedhetnek meg a rádióhall­gatók a következő hetekben, hónapokban. Megszóialtstj uk például Francois Villon „Nagy Testamamtum”-át. Há- dióváltccat készül Stendhal „Vörös 'és fekete” című mű­véből, s műsorra tűzik Tho­mas Mann „Lotte Weimar­ban” című könyvének feldol­gozását, valamint Szaltikov Sesedrln szatíráinak hangjá- ták-változatát is. A korfárs irodalomból be­mutatják Marcello Venturi G-errhán vakáció című művé­nek feldolgozását Vadász Gyula rendezésében, Básti Lajossal és M'OÓr Mariannái a főszerepekben. Az élete re­gény volt című sorozatban a fitdkzatcs Travennel ismer­kedhetnek meg a hallgatók. Előadások, rádiós feldolgo­zások, hangjátákok adnak ízeCítőt', a lengyel irodalom kiemelkedő alkotásaiból. A tervek szerint 30 részes fel* dolgozásban sugározzák B. Prus „A fáraó” című regé­nyének adaptációját, illetve H. Sienkiewicz Tűzzel-vassal cífnű regényének bangjáták- változatát. Tervezik — né­hány további Sienkiewicz könyv feldolgozása mellett ;— Tadéusz Nowak „Ha király leszel, ha bakó leszel” című, magyarul is megjelent köny­vének bemutatását LÁNYOK, ASSZONYOK A SZALAGNÁL A 12/A jelzésű helyi járat végállomása a Május 1. Ru­hagyár szolnoki üzemegysé­ge. A napközben jóformán csak néhány utassal közleke­dő busz műszakváltáskor zsúfolásig megtelik, munká­ba igyekszik illetve munká­ból jön a gyár hatszáz dol­gozója. Délután két óra van, min­denki a helyén, indulhat a szalag. A harmadik emelet óriási termében csupa fiatal arc hajlik a zakatoló varró­gépek fölé, fürge kezek sze­dik a szalagról egy-egy ka­bát, „alkatrészeit” ki. a gal­lért, ki az ujját varrja. Szinte perceken belül elké­szül az utolsó öltés is, s le­gördül a szalagról egy diva­tos női jersey kabát. S aki­nek a keze munkáját dicsé­ri: a Bernadette Davlin bri­gád. — Miért éppen az ír par­lamenti képviselőnő nevét vették fel? — kérdezzük a brigád vezetőjét, az alig húszéves Kovács Ibolyát. — Szimpatikus nekünk Davlin tevékenysége. Bri­gádunkat érdekli a politika, csaknem mindenki részt vett, vagy vesz politikai oktatáson. — S a brigádunk csupa nő — jegyzi meg Dósa Rozália — miért ne lenne nő a pél­daképünk is. — Milyen a brigád ázak­képzettsége? — Tíz szakmunkás, kilen­cen betanított munkások, de az általános iskolai végzett­ségük nekik is megvan, — mondja Ibolya. — Hány év a brigád átlag életkora? Huszonnégy. — válaszol a kérdésre , Gigor Edit, aki pontosan ennyi idős. — Egyébként Ibolya a vezetőnk, a legfiatalabb. —Hogy, tudja megőrizni a tekintélyét? — Nálunk gyakorlatilag mindenki vezető. Ha. valaki­nek akad egy jó ötlete, azt megvitatjuk, s ha mindenki egyetért vele, akkor meg is csináljuk. Tehát nem én dön­tök, hanem mi, az egész bri­gád. — Egyébként azért hadd tegyem hozzá, hogy a leg­több jó kezdeményezés ép­pen Ibolyától származik — szól közbe Domokos István­ná. — S éppen ezért van te­kintélye előttünk. Ö szorgal­mazza a legjobban a tovább­tanulást, rendszeresen szer­vez kirándulásokat, s kultu­rális programokat.. — Milyen kuluriilis vál­lalásai vannak a brigádnak? — Színházba, moziba, ki­állításokra járunk, — a könyv­tárunknak szinte mindenki olvasója, rendszeresen részt veszünk a gyár klubjának rend-ézvényein. — sorolja Edit, aki a műszakjában dol­gozók könyvkölcsönzését bo­nyolítja. — A bejárók is részt vesz­nek a kulturális programok­ban? — Heten járnak be vidék­ről, de csaknem minden eset­ben ők is eljönnek velünk színházba, vagy kiállítást nézni. Persze mindig jó elő­re megbeszéljük, hogy mikor, hová megyünk, így minden­ki tud alkalmazkodni hoz­zá. — mondja Rozália. Barhács Mária Rákóczi- íalváról „ingázik”: — Nagyon örülök, hogy ebbén a brigádban dolgoz­hatom, mivel a kapcsolatunk egymással nemcsak a mun­kaidő végéig lart. Azt hi­szem, hogy magamtól talán sohasem mentem volna el a Szolnoki Galériába, s most mennyivel szegényebbnek erezhetném magam! — Mi a legfontosabb a jó közösség kialakításában? — Az őszinteség a legfon­tosabb tényező -— mondja Edit. — A brigádban min­denki elmondhatja a vélemé­nyét anélkül,, hogy harag lenne belőle. — Szerintem a közös mun­ka öröme, a közös sikerek révén alakult ki brigádunk­ban a jó légkör. — szól köz­be a brigádvezető. — Nem is éreznénk jól magunkat, ha valaki kimaradna a közös program j ainkból. A három éve alakult bri­gád tavaly megkapta a Ki­váló Szocialista brigád cí­met. idén pedig elnyerte a legjobbak jutalmát a szoci­alista brigád zászlót. T. G. Százéves a JiszjáfeAhalni évoda Egy alapítvány története ’■ „Egy Jákóhalmán léte­sítendő kisdedóvodára hagyok 9000 forintot, mely töke ,,Gubicz And- rásné, született Polder­man Júlia alapítványa" cím alatt kezeltessék; kívánom és rendelem, hogy ezen alapítványhoz csatoltassék Jákóhalmán lévő házam, minden ab­ban található bútorokkal és háziszerekkel együtt; úgyszintén ezen alapít­vány kiegészítő részei legyenek a házhoz tar­tozó belsőség, az újon­nan vásárolt Bella féle telek, erdőföld, szőlő és Kecskeér kert.’’ Az 1874-ből származó vég­rendelet alapítóokmánya a megye legrégebbi óvodájá­nak. Ki volt' Polderman Júlia, ez a jószándékú asszony? Milyen indítékok vezették, Jákóhalma megajándékozá­sára? E kérdésekre a Szolnok me­gyei Levéltárban őrzött, ala­posan megsárgult, szakado­zott szélű iratokból tudjuk meg a választ. A százötven évvel ezelőtt Losoncon szüle­tett Polderman Júlia a jákó- halmi Gubicz András ko­vácsmesterhez ment felesé­gül. A kezdetben szegénysor­ban élő házaspár később óri­ási vagyonra tett szert, mi­vel a férj hosszas kísérlete­zés után megalkotta a Gu- bicz-ekét. Az egykori kovács­mester gyárat alapított Pes­ten. s az egész országban el­terjedt a róla elnevezett eke. A gyermektelen házaspár a „közügyet” tette örökösévé. A húsz pontból álló végren- de’etben szerepel- többek kö­zött ezer forint adomány a Magvar Írói Segélyegyletnek, ötszáz forint egy pesti böl­csőde alaDjához, s egy tizen­egyezer forintos ösztöndíj a Műegyetemen mindvégig ki­tűnően tanuló fiatal hallga­tónak. A' végrendelet után két év­vel 1876-ban felépült Jákó­halmán az óvoda, Az épület mindössze egy szobából, egy fűzőhelyiségből, s raktárból állt. Ki tudná megmondani, Az ötvenéves jubileumi ünnepségen, 1928-ban készült fel­vétel A játékszoba részlete száz évvel az alapítás után hogy a száz év alatt hány óvodás játszadozott, nevelke­dett az intézményben. A század első feléből azon­ban fennmaradt néhány sta­tisztikai adat. Megtudhatjuk belőle, hogy például 1928-ban száznegyvenhárom gyermek járt az egyszobás óvodába, s mivel nem volt elég tüzelő, az apróságok naponta ott­honról hoztak egy-egy darab fát. Ügy látszik azonban ez sem jelentett minden esetben megoldást; az lS34-es statisz­tika szerint például egy tel­jes hónapig „szénszünet” volt. ............. A felszabadulás után új fe­jezet kezdődött a jákóhalmi óvoda életében is. Az egyet­len szoba kevésnek bizonyult az oktató-nevelő munkához. Bővítés — bővítést követett, s ma már aligha ismernének rá az első óvodások az egyko­ri kisdedóvóra. A még meg­lévő százéves falak között modem bútorok, játékok, szemléltetési eszközök sora­koznak. Az óvoda százéves jubile­umát idén ősszel ünnepelik mag a község lakói. A nem mindennapi ünnepségre elké­szül az intézmény történeté­ről szóló kiadvány, befejező­dik az épület felújítása. A gyerekek pedig „addig is. lel­kesen próbálták műsorukat, amellyel az évszázados óvo­dát, s jótékony alapítóját kö­szöntik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom