Szolnok Megyei Néplap, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-08 / 160. szám

1976. július 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Aratják az árpát és az j|j^L őszi búzát Jászberényben a Kossuth Tsz-ben vasár­nap elkezdték a gabona aratását. A 7 ezer 300 hektáron gazdálkodó szövetkezetben az idén 2 ezer 750 hektáron termesztenek ka­lászos növényeket. Az aratás a 2500 hektár­nyi tavaszi árpa betakarításával kezdődött. Már a kora reggeli órákban munkába állt 12 SZK-kombájn. A levágott árpát a szállí­tók közvetlenül a tsz szárítóüzemébe vi­szik. Az árpa betakarítására négy munka­napot szántak az aratók, akik hektáronként 37 mázsa átlagtermést várnak. Az árpa után elkezdődik a 2350 hektáron termesztett búza aratása. A tervek szerint a. 14 napig tartó aratást a zab betakarításával fejezik be. A Jászsági Állami Gazdaságban is ara­tással kezdődött a hét. A gazdaság III. ke­rületében az őszi búza földeken szorgos­ködtak már korán reggel a kombájnosok 848 hektár vár betakarításra. Őszi búzát aratnak hétfő óta a II. kerületben, ahol 360 hektáron vágják le a kenyérgabonát a következő napokban. Az első kerületben 635 hektáron termesztettek búzát az idén. Az aratás itt kedden kezdődött. Tegnap megkezdték a búza aratását a megye egyik legnagyobb gabonatermelő gazdaságban, a tiszaföldvári Lenin Terme­lőszövetkezetben is. Mintegy 2500 hektár kenyérgabona „várja” a kombájnokat, az aratógépeket. A múlt héten egyébként be­takarították az őszi árpát, a 175 hektáron dermesztett növény jó termést — hektá­ronként mintegy 55 mázsás átlagot — adott. Képünkön: rajtolnak a betakarítógépek. Három Class Dominátor és két John Deere vágja a búzát Tiszaföldváron. VÉDNÖKÖK márka hírnevéért Szolnok megye két nagy­üzeme, a martfűi Tisza Ci- oőgyár és a jászberényi Hű­tőgépgyár — gyártmányai révén — ismert számos or­szágban, egyre bővül a meg­rendelők köre. rangos már­ka a Lehel és a Tisza Euró­pában és a tengeren túl is. „Betörni” egy - piacra ne­héz, vallják a kereskedelmi szakemberek. Megtartani azonban még nehezebb. A versenyképesség soha annyi szigorú ~ követelményt nem írt elő, mint épp napjaink­ban: a kifogástalan minőség mellett döntő elem a szállí­tás pontossága, a korszerű­ség : — cipőknél a divat — az ár, az esztétikum, a cso­magolás. Csak egyetlen „meg­ingás” bármely követelmény­ben már súlyos hiba, nem egyszer a megrendelő el­vesztése, hisz’ új gyártók, új cégek „kopogtatnak” nem kevésbé jó termékeikkel. Természetes tehát, hogy a két nagyüzemben is — mint minden gazdasági egységben — a gazdálkodás legfonto­sabb eleme, alapja a termé­kek versenyképessége. Vagy­is: a gyártott lábbelik, hű­tőgépek, berendezések el­adása. Mindez tervezést, döntést, fegyelmet és folyamatos jó munkát követel meg. A termelés folyamatossá­gát a szocialista' brigádok löntően befolyásolhatják. A /állalat tervéhez, méginkább innak egyes részéhez kötődő /állalkozásaik, nevezetesen a lelső védnökségek sokat se­gíthetnek. * A Tisza Cipőgyárban mint- igy 3000 dolgozó szocialista irigádtag. Vállalásaik igen iokrétűek — s új elem — öt évre szólóan határozták meg a főbb céljaikat. Ter­mészetesen évenkénti, konk­rétabb vállalások is szüléi­nek. Az idei védnökségek között szerepel a termelés élő- és holtmunka igényének csökkentése. A tűzőkör dol­gozóinak 6—8 órás tanfo­lyamokon ismertetik a kidol­gozott új szervezeti és ön- elszámolási változások lé­nyegét. A KISZ-bizottság a KISZ ifjúsági brigádokkal védnökséget vállal a végre­hajtás felett. A szabászat, az anyagbe­szerzés. a műszaki, az üzem- gazdasági főosztály, valamint a szállítási osztály szocialis­ta brigádjai — együttműkö­dési megállapodás után — a szabályos felületű áruk szabásának teljes kihaszná­lását, az anyagszélességek egyeztetését, az előrajzolásos rendszer bevezetését vállal­ták. Széles körben alkalmaz- *zák a társas szabást — az eddigi szabászati hulladékot még például pántok, gyer­mekcipők kisebb részeiként felhasználják. Központi feladat a tőkés export fokozása. Példaként említhetjük a szocialista brigád által garantált minő­ség bevezetését. A sport,N a munkacipő­család néhány tagja felett vállalt a brigád garanciát, a MERT-átvevők elismerik ezeket, nem ellenőrzik a ci­pőket. A legnagyobb vásárló — a Szovjetunió. A gyár tűzö- dei és aljaköri szocialista brigádjai továbbra is véd­nökei az általuk gyártott lábbeliknek. A két éve kez­deményezett „önvizsgálati” rendszer minimálisra csök­kentette a Szovjetunióból ér­kező reklamációt. * A Hűtőgépgyár legújabb és legkorszerűbb üzemrésze a Bosch üzem. A gyár szo­cialista brigádjai és KISZ- bizottsága közös védnökség­vállalása főként az új üzem indításához kötődik, de sok egyéb, minőséget és pontos­ságot tartalmazó védnökség­ről is beszámolhatunk. A hűtőeleni üzem brigád­jai az általuk kezelt gépek, berendezések élettartamának növelését vállalták, amit időnkénti karbantartással, rendszeres ápolással és a jelentkező meghibásodás azonnali javíttatásával kí­vánnak elérni. A Martos Flóra aranykoszorús kollek­tíva csatlakozott a hűtőele­mes brigádhoz, a védnöksé­get kiterjesztve az általa gyártott termékekre is. Vál­lalták, hogy a garanciális reklamációkat, munkaidő után társadalmi munkában javítják ki. A tmk-üzem „Vályi Péter” szocialista brigádja a hűtő­szekrényüzem általuk kar­bantartott termelő gépei fö­lött vállalt védnökséget. Vál­lalásuk rendkívül jelentős, mivel az üzem gépeinek biz­tonságos működését rendsze­res ellenőrzéssel, megelőző karbantartással biztosítják. Nem teljes a sor, hiszen a mintegy 500 szocialista bri­gád idei és ötéves terve szü­letett meg az elmúlt hetek­ben csak e két üzemben. A „szocialista módon dolgozni” vállalás új elemeiről, a véd­nökségek minden területen hasznosítható formáiról kap­hatunk képet. A korszerű, új forma tartalommal, év közben a hétköznapokon te­lik meg. . T. Sz. E. A TERMÉKSZERKEZET ÁTALAKÍTÁSÁÉRT (2.) Magától nem megy A Karcagi Általános Sze­relőipari Szövetkezet elnöke azt mondta: nem célszerű ezt itt vizsgálni. A népi el­lenőrzési bizottság ugyan az első negyedévben napokat töltött el az üzemben és egyebek között megállapí­totta — idézzük —, hogy „ ... tevékenységének' mint­egy 85 százalékát kooperá­cióban bonyolítja le. A koo­perációban előállított termé­kek jövedelmezősége az át­lag alatt van... a szövetke­zet nem is törekszik más te­vékenységet keresni, mivel a Magyar Hajó- és Darugyár hosszú távon megrendelőbe, így a szövetkezet a kényel­mesebb utat választotta és megelégszik az átlag alatti jövedelmezőséggel.” De Csala János, elnök ez­zel sem ért teljesen egyet. Példát mond. A kooperációs munkák mellett önálló ter­mékük a villanypásztor. Amikor gyártani kezdték 18—20 százalékos nyereséget terveztek. Nem .engedték meg. A KGM megkérdezte, mennyi a szövetkezet átlag­nyeresége. 13,7* százalék. No akkor ennyi lehet a villany­pásztornál is. Ha ezt előre tudják, nem is foglalkoznak vele, mondta. Megéri-e? Tudom, van olyan szövet­kezet, amelyik jóval jöve­delmezőbben dolgozik, mint mi, toldotta meg. Ruhacsipe­szeket gyártva 40 százalékos is lehet a nyereség. Persze ezt meg nem lenne szabad megengedni. Termékeiket gazdaságos­ság szempontjából egyéb­ként már a határozatok, rendeletek megjelenése előtt is rangsorolták. De, mivel gazdaságtalant, azaz veszte­ségest nem találtak, nem tar­tották szükségesnek, hogy a gazdaságosabb termékszer­kezét kialakítására intézke­dési tervet készítsenek. Vitatható álláspont. Mint ahogy az is, vajon a termék. a termelés gazdaságosabbá tételének egyetlen módja: a nyereséghányad (Sz ár?!) mechanikus növelése. Ter­méket, különösen a kooperá­ciós terméket, igaz, meg­szüntetni csak utolsó esetben szabad. Ám a gazdaságosság fokozásának van egy másik módja is: technológiai, szer­vezési intézkedésekkel, a termékek korszerűsítésével az önköltség csökkentése. Kétségtelen, ennek jelei a karcagi szövetkezetnél is fel­lelhetők, az intézkedések, próbálkozások azonban meg­lehetősen spontán jellegűek. Az üzem az MDH-nek komp­lett darufülkéket szállít, ezekhez rengeteg, évente fél­millió különböző méretű ká­belsaru kell. A sarukat a kábelre most — meglehető­sen egészségtelen körülmé­nyek között — sok kétkezi munkát igénylő technológiá­val illesztik fel. Tervezik, hogy áttérnek egy korsze­rűbb megoldásra, úgyneve­zett hidegfolyatással rögzítik a sarukat. De az ehhez meg­felelő, különleges anyagból készülő saru ötször drágább, mint a korábbi. Viszont je­lentős mennyiségű élőmun­kát lehetne megtakarítani. Hogy mennyit, hogy ez va­lóban mégéri-e, azt mégnem vizsgálták ---'vagyis a terve­zett technológiai változtatá­sokhoz közgazdasági elemzés nem csatlakozik. Egyáltalán, a technológiai folyamatok, a tevékenységek gazdaságosságának elemzésé­re még nemjcerült sor — erre terv nincs. Pedig, az esetenként végrehajtott,, ám nem tervszerű intézkedés csak tüneti kezelés. Azzal, hogy ilyen tervre nincs szük­ség, mert „nincs mit keres­ni” végképp nem lehet egyetérteni. Alaposan meg kell vizsgálni például, hogy mennyire lehet termelékeny ott a munka, ahol egy-egy darufülkét 1500 különféle anyagból állítanak össze, s — mindössze háromszázan dolgoznak? A karcagi szövetkezet alig kisebb, mint a Kontakta me­zőtúri gyára. Termelési ér­tékük között alig 20 száza­lékos az eltérés. A tervsze­rű, az előrelátó gyártmány- fejlesztés tehát nem a „mé­retektől” függ. Feltételei persze ennek is vannak. Többek között szükség van még némi szem­léletváltoztatásra is, mert ahol nem keresik következe­tesen a korszerűsítés lehe­tőségeit, ott' legfeljebb vé­letlenszerű eredményekre számíthatnak. Ahol viszont céltudatos, ott az eredmény előre kal­kulálható és tartós lesz. A mezőtúri Asztalosipari Szö­vetkezet például korábban veszteségesen gyártotta a korszerűtlen „Erzsébet” há­lószobabútort. Termékeik gazdaságossági rangsorát összeállítva néhány tanul­ságos következtetésre jutot­tak. Itt azonban nem álltak meg) intézkedési tervet ké­szítettek a gazdaságosabb termékszerkezet kialakításá­ra, amelyben a párt- és tár­sadalmi szervezetek vélemé­nyét, a dolgozók javaslatait is figyelembe vették. B szervezés szerepe Végül az említett példá­nál maradva — intézkedtek: megszüntették az Erzsébet háló gyártását. Helyette ki­dolgozták egy új termék,, a Túri háló előállításának fel­tételeit és tavaly már meg is jelentek vele. Míg az Er­zsébet hálónál az árbevétel­ben ezer forintonként 10 fo­rint veszteségük volt, addig az új termék már 47 forint nyereséget hoz. Az ilyen és hasonló — át­gondolt — intézkedések ter­mészetesen szervezési köve­telményeket is támasztanak. Változtatni anélkül, hogy szerveznénk is, aligha lehet, írásunk következő részében erről lesz szó. Trömböczky Péter Következik: A- korszerűbbet „országos fejjel” Centrum a centrumban Két éve még csak a csu­pasz föld látszott a szolnoki Centrum áruház helyén. A -járókelők hónapokig csak néhány cölöpöt láttak, de na­ponta megálltak az építkezés előtt. Találgatták — vajon milyen lesz, ha elkészül? Most már nem kell találgat­ni, mert felépült a várva várt „üvegpalota” Szolnok köz­pontjában. Igazi színfoltja a városnak. A sok szürke után jólesik a korállpiros sötétítő üvegekre, díszítő csövekre nézni. Az áruház nincs teljesen készen, a belső szerelésnek még híja van. Szokatlanul sok mun­kás szorgoskodik az épület­ben. Az egyik munkacsapat padlót ragaszt, a másik fest, a harmadik a környéket szé- pítgeti. Kell a munkáskéz, hiszen augusztus végén nyí­lik az áruház. Varró Sándorral, az építő­ipari vállalat 1-es számú épí­tésvezetőségének egyik „fő­nökével” indulunk sétára az áruházban. Törmelék, por zaj mindenfelé. — A földszinti eladótér 1416 négyzetméter alapterü­letű — mutat körbe kísérőm. — Ez a hatalmas üvegfal 10 milliméter széles, az oroshá­zi üveggyár terméke. Masz- szív, nehezen törik. Itt még hiányzik a festés és néhány betongerenda luxalon borí­tása. Az emelet már szebb ... Az emeleten ragasztó csí­pős „illata” fogad. Már ké­szen van a világos szürke re­Augusztus végén nyílik az új áruház sopol padlóburkolat. Ennek az eladótérnek az alapterüle­te 732 négyzetméter. A rak­tárban szerelik az állvány- rendszert, az öltözőkben, a fürdőkben lassan helyén lesz minden. Az egész áruházban dominál a. szűr ke és a koráll­piros szín. A Tyler pultok és a polcok fehér színűek lesznek., — Mi okozta a legnagyobb gondot? — A legtöbb időt a mély- alapozás vette igénybe, ami a kívülállóknak egyáltalán nem jelent érdekes látványt. A cölöpöző géppel 12 méter mélyre kellett lehatolni a földbe, mert csak ott volt megfelelő a talaj. Aztán a pillérek szállítása sem ment simán. Berentéről érkeztek az egyenként 11 mázsás pillé­rek. A . szállításhoz különle­ges járművekre volt szükség, és ezek nem álltak mindig rendelkezésre. Emiatt bizony sokszor szünetelt a munka. Az áruház műszaki átadá­sa a múlt héten megtörtént. Most az apróbb, nagyobb hi­bák kijavításán dolgoznak az építők. A Centrum áruház igaz­gatója Pásztor László már nehezen várja a nyitás nap­ját. — Szinte minden percemet az új áruház foglalja le. Már azt sem bánnám, ha holnap költözhetnénk. Most az áru­rendeléssel foglalkozunk. Az induló „tőkénk” 48 millió forint értékű ruházati és ve­gyesipari cikk lesz. A továb­bi tervek szerint évenként 230 millió forintot szerei iánk forgalmazni. — Milyen újdonsággal vár­ják a vásárlókat? — Lesznek új dolgok, fő­leg a konfekcióban és a kö­töttáruban. De nem akarom elárulni a meglepetéseket. Az a célunk, hogy aki idejön vásárolni, ne csak a nyitás­kor találjon teli polcokat... — Hagyan rendezik be az áruházát? — Az új Centrumba ötször beleférne ez a régi. össze sem lehet a kettőt hasonlíta­ni... Végre lesz helye az árunak, be tudjuk mutatni mindenből a választékot. Klímaberendezéstől kezdve tágas ebédlőig minden lesz. Az áruházban 214-en dolgoz­nak majd, ebből 152 az el­adói és az osztályvezetői létszám. Egyelőre sok lesz a szakképzetlen eladónk. A földszinten rendezzük be a cipő, a méteráru, a konfek­ció osztályt, valamint a szol­gáltatói részlegeket. Az eme­leten lesz a műszaki, a sport és a játék, a kozmetikai, az üveg, porcelán osztály. — sze —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom