Szolnok Megyei Néplap, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-04 / 157. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. július, 4. | CÉLEGYENES TRENCSÉNYI IMRE A hogy az i3it elhagyja a várost, erős kanyart vesz jobbra, rögtön utána balra fordul. Szelíd emelkedő után kettős bukkanó következik, ezek után jön a „Célegyenesnek” nevezett több kilométernyi síma útszakasz- Itt nem múlik el nap karambol néliküL Futó doktor napjában kétszer teszi meg az utat. Már ahogy a kórház előtt várakozik, hogy kihajthasson a főútvonalra, fogadásokat köt magában az elrobogó gépkocsikra: melyik melyikkel fog „találkozni”, melyik fog a „maga erejéből” a szántásban „landolni”. Korántsem cinizmus ez nála, legföljebb enyhe szakmai ártalom. Futó doktor ugyanis a megyei kórház ideggyógyásza, és legjobban fájlalja, hogy még senki seon kért tőle tanácsot: beüljön-e a volán mögé. Megesett már, hogy hordágyon látta viszont, 'akire fogadott. Nem érzett ilyenkor diadalt. Magasak elégtételt sem. Egjfvzcjval egészséges indulaté ember volt. Csakliát napjában kétszer neki is be kellett állnia a sorba. Gondter keltebb volt annál, mintsem rendszámokat, matricákat és ablakban fityegő mütyüröket jegyezzen meg — néhány állandó „utitársait” mégis ismert már. Előzéseikről. fékezéseikről, vánszorgásukról, kiszámítható kiszámíthatatlanságukról, vagy éppen kürthangjúkróL Mert olyanok is voltak, aldk ügy ességük helyett a kürtjüket használták. Tisztelte ő az ügyességet, a merészséget is — ha a kettő találkozott. Maga is szerette a lendületet. Ugyanakkor szigorúan, ügyelt a sportszerűségre. Több százezer kilométert futott le koccanás nélkül, és eddig mindenhová időben ért. Erre volt büszke, nem. a kocsimárkájára. Harmadik Wartburgját taposta. Ma korábban végzett a kórházban. At akarta még egyszer gondolni másnapi bírósági szakvéleményét. — Az apagyilkos, aki „tudatzavarban” kapja elő a borjúkötelet! Agyrém! De az ügyvéd bevághat huszonegyre! Vagy sikerül, vagy nem! A felelősség úgyis az elmeszakértőé! ... Végre kikanyarodhatott a kórház elől, és besorolhatott a többiek közé, akik már magánéletük felé robogtak Pillanatok alatt kiszálltak fejéből a „borjúköteles” ügy részletei. Nem a vezetés kötötte le. Ezen már régen túl volt. Diákkorában elkezdett még egy játékot, a vonaton, amikor szünidőkre haza utazgatott. Először csalt foglalkozásukat próbálta kitalálni utitársainak. Azután jellemükre következtetett. Otthoni, munkahelyi viselkedésüket igyekezett elképzelni. •Játszotta ezt akkor is, amikor már kocsival járt, és hivatásból. kellett emberek tucatjait kifaggatnia legbelsőbb dolgaikról. Annyiban módosult a játék, hogy egy-kót másodperces, elsuhanó benyomásokból rajzolta meg az arcképeket — Vadbaram, így taposod a munkatársaidat is?! — nézett egy kesikeny^zájú akarnék után, aki csaknem árokba szorította az előtte haladó motorost — Te meg inkább maradtál volna alkoholista — pillantott be egy vadonatúj PoMti ablakán*, melynek tempója és nyomvonala az ökröt juttatta eszébe. — Az ujjunk sem egyforma — meeolyodott eL — Az öregeknek van igazuk, mit mérgelődjön az ember?! Ma sincs komolyabb baj, ha már az első kányáidéi nincs az a dugó. Egyre lassabban haladt a sor. Fékezés — húzatás! Fékezés — húzatás! — Ez van. nem lehet mit tenni, ki kell várni — nyugtatgatta irtását. — Ha "úndenki türelemmel vár a órára, idővel mindenki ha- aér. A, mai karambol már ■régvolt. Bizonyára ott vannak a mentők valahol a kanyaron túl. Gyerünk, drága embertársaim, ne bámészkodjunk, holnap is lesz karambol!... Hiénák! — tette aztán hozzá, csak hogy teljen az idő. Mert ilyenkor rettentő lassan vánszorog. Szerette ő az embereket — Sakálok! — amennyire kell, no de az alkalom szülte tömeg passzióit hidegen szemlélte. Félórája sodródott már az araszoló-tekergő szörnyeteg kénye szerint. Néha már-már úgy érezíte, ki kellene vágódnia, bőgetni a motort, nyomni a kürtöt, aztán lesz. ami lesz ... — Türelem, doktor úr, türelem, ki mutasson jó példát ennek a kezdő népségnek?! ... Egyszerre észrevette, hogy már jó ideje nem nyúlt a sebességváltóhoz. A kocsisor lassan, de egyenletesen gördül élőié. Mintlia még növekedne is a tempó! — Hisz ez már a „Célegyenes!” — Mégsem érez megkönnyebbülést, amikor elhalad az akadály mellett. Nem volt még meg a mai karambol. Csak. egy kátyút kerülgettek. A piros Opel és a szürke Volga szinte egyazon pillanatban ugrott ki a sorból. Dühös kürtkoncert zendült fel a nyomukban. — Én is vagyok olyan Okositóní — gondolta a 'többi vezető —, hogy kivágok a vakvilágba, aztán majd csak beenged valaki! Futó doktor maga sem tudta volna megmondani, melyik fajtát gyűlöli jobban. Az elkénye&ztetett „menőt”, aki visszaél a többiek emberségével, vagy azt a behúzott nyakú puhányt, aki szarvat ad a „menőknek”. — Ne eresszétek! — vinnyogta magában, és rátapadt az előtte haladó Zsiga lökhárítójára. Felvillant benne a remény : lesz annyi tartás a többiekben is, hogy szorosabbra zárkózzanak. Jobb lábfeje úgy feszült előre, mintha saját akaratát akarná az egész oszlopra préselni. — Emberek, uraim, barátaim! Ez a pofás kandúr legalább háromszor gázolt, ő se tudja, hányszor ütközött, mindig megúszta! 'Verekszik is! Ha baj van, úgy dorombol, „Főnök íey, főnök úgy!...” Legalább egyszer, (könyörgöm, legalább egyszer hadd törje össze a pofáját. .. Magsa sem vette észre, hogyan 'került a baloldali sorba, de már vagy öten-hatan hajtottak a két vadorzó nyomában. Már csak azt bánta: nem. elsőnek ugrott utánuk. A Volgának közben sikerült a törvényes sor elejére állnia. — Mindegy — gondolta Futó doktor. — Ezzel a Vi- gyorgójanival kár is huza- ikodni. Most a másik vadorzó nyomta a kürtöt. Az opeles muksó önelégült ábrázata, mint valami céltábla, lebegett elűzhetetlenül az orvos előtt. Annál inkább bőszítet- te, mert távolról is megérezte gőgös törtet ése mögött a gyávaságot. Nyomta Futó doktor is a gázpedált. Agya lázasan kombinált — Ha előttem ez a sertés jobban menne, megelőzhetném ezt a furgont itt mellettem, aztán jobbról lelépném ezt itt, de nem megy, az istennek sem megy, egyik sem megy, pedig akkor már csak liárom szemétláda választana el a piros Opeltól! Megkérdezném az ápolt kezű bárherceget, hová siet, mikor nyitnak még?! ... De ez itt nem megy előttem!... A rohadt vámcsaló meg már pofátlanul jobbra villog, mert tudja, hogy a motoros .inkább az árokba megy ... De ez a vén trabantos is engedi, mert nincs benne emberi tartás! lennék csak én a helyében, majd belapítanám a szép, fényes oldalát!... De ez a hólyagfej ü itt előttem . . , Most emberedre találtál!... — Fu tó doktor el őre dőlt, mint a tévé előtt, amikor a mi csatárunk tör előre. — De hiszen ez a Volga! Nem engedi, hiába tülköl! Ez az, fiú! Így kell ezt bizony ist an, ha egyszer én is sofőrt fogadnék! ... Ekkor tűnt fel szemből a teherautó. — Bárcsak nekimenne! — villant át az orvos agyán, de rögtön meg is hökkent: — Ilyen rövid az út a borjúkötélig? . ... Mint a bombarobbanás, úgy világította be vörössel az esti szürkületben kanyargó utat a féklámpák hirtelen, felvillanó fénye. A Volga fékezett elsőnek, hogy maga elé engedje a halálra rémült opelos muksót A jobboldali sor enyhén megrándult majd tovább húzott. Aki azonban eddig az Opelt követte, most váratlanul találta szemben magát a teherautóval és hirtelen taposott a fékbe. Futó doktor két ütést érzett. Egyiket elölről, a másikat hátulról. Rögtön utána géppuskasorozatot hallott Szempillantás alatt eljutott a tudatáig, hogy ez a saját motorja — leszakadt a hangtompító. a motor követelőén pörült, a sor pedig egymásba csúszott, mint a befagyott folyón a jégtáblák. A vadorzók és a behúzott nyaknak tovább .isz- koitak, hogy aprócsak ponttá váljanak, majd teljesen, eltűnjenek a „Célegyenesben”, a Wartburg pedig itt remegett, befalazva, tehetetlenül. Futó doktor hátrafelé próbálkozott. Dühös kürtölést, kiáltozást hallott. — Mindennek ez a sertés az okát itt előttem! — hördült fel, és ő is megnyomta a kürtöt — Észnél van, ember? — vágódott ki sápadtan az előtte álló kocsiból egy remegő szájú alak. A doktor gázt adott, hogy elsöpörje — maga elől az akadályokat. Egyre többen kiáltoztak be az ablakán, rángatták a kipattant ajtókat. Eltorzult agy- gyal ugrott az úttestre. — Elismeri, vagy hívjunk rendőrt? — kérdezte a remegő szájú. Ököllel akart nekúmenni. Lefogták. Ha ideges, apám, vizsgáltassa meg magát — dörmög- te a tagbaszakadt bányász, aki hátulról szaladt belé, azután legyintett, és mekife- szült., hogy szétválassza a Zaporozsec elejét a Wartburg hátuljától. Futó doktor alvajárókéul nyújtotta át a betétlapot Mikor kissé magához tárt, egyedül volt az országúton. Bevert orrú Wartburgja pironkodva állt a jobboldali útpatkán. A szélvédőn., az ablaktörlő lapátok alatt három cédula. Egyik karosszériajavítást ajánlott a Kossuth-utcában, másik visz- szapillantó tükröket, a harmadik pedig autórádiók szakszerű beszerelését. László Anna Szavak és témsadatak SZÁLAI CSABA Hint tüies lepke februárból, pirosán égő zúzmarából kezem fejére jön körözve s vitorlázik onnan is tovább, Ubeg szerelmed, nem leli búvóhely zöldek ág-bogát. VIHAR BÉLA W Árnyék Ballagva az éjszakában, halad előttem az anyám, és úgy tünde most egyszerre, mintha ott az apám menne; ráismerek fötartása, karja, válla alakjára, látom hajdani kabátját, világló szomorúságát; az apám e hosszú árnyék, mintha a nyomában járnék, ahogy egykor gyermekléptem követte őt a sötétben, s mintha most ts igy vezetne, szótlanul a végtelenbe, MEZEI ANDRÁS Onnan Jó látni alant zuhanó-repülésben az angyal szárnya ha lángol Hazugságból él meg a gyáva Igazságból hal meg a bátor PARD[ ANNA- Idő Bizony elkel, ö elkel a vigasz mindenkinek. A dél nagy hanggyüjtö bokrán szól a Nap-madár; este lesz, és az árnyak elégetett csontvázait I átadja a sötétedésnek, s az ének nyugtalansággal zengi az átmenetet; I hirtelen múlt el a dél s hirtelen lett újra est. Terepszinti arcot vágott A zsargon-kifejezéseik versenyén ennék szavaznám meg a nagydijat. Pedig kis híján és már-már igen rc)sz- szat jelent. Értelméből alrra is következtethetnénk, hogy közönyös, irtózik az állásfoglalástól. Csak baj ne Jegyen! Törjétek össze magato- 'feat ti! Mindnyájain ismerjük ezt a visszataszító típust. Előfordulása elég sűrű is, fájdalom — mégsem őt vetítem a terepszín mögé. A kifejezés szellemessége, mókás képszerűsége megváltja a vétkie6 értelmet, Így megváltottan, a következőket jelenti. Veszekedjetek, zajongjatolk, rumlizzatok, felebarátaim, én ennél böl- csebb, vagyok. A kérdés, ami ily gyökértépően feldúl benneteket!, öt éven belül elveszti minden aktualitását, ötven év múlva nem hogy semmi lesz, de semmi a harmadik hatványon. És mi ez az idő- paránv például a Föld-történet idejéhez képest?! A magam részéről terepszínben töltöm el a töredókidőt. Azaz bekében — annak ellenére, hogy ti inkább harcot, frontvonalat asszociáltok a szóhoz. Semmiképpen sem akarok bármihez alkalmazkodni, csak ameddig lehetséges: békés vagyok. Ti viszont izgulékonyak vagytok, atyámfiai és marjátok egymást. Higgyétek el: a terepszín a szeretet sziíne. Ne lőjetek rám, mert én azért íásen is Vagyok és akkor kénytelen lennék visz- szalőni. De csepp kedvem sincs hozzá. A képes kifejezés: mini- színjáték. Ez meg különösen, mert a pozitív és negatív értelmezés lehetősége, összecsapásra készen, állandóan ott viliódzik benne. Szinte drárnaisággal telíti. A terep lent van. A terep- színbe bújt ember esetleg a a fal mellett lapul, inkább a sárban hasal. De itt a kifejezés leleményessége miatt mégis azt állítom: felülemelkedésről van szó. / Skizi, ex hí, szitu Rövidítése válogatja! Akad ellenszenves és rokonszenves, beszáradt és derűs. Van, amelyik csak értelmetlen, míg a másik mögül életfilozófia kandikál ki. A skizofrénia félelmetes betegség. A skizofrén embert részvétünk kíséri. Rendszerint távolról. Szánakozva- sóhajtozva bár, többnyire igyekszünk távol tartani magunktól. A skizi más. Nem annyira bolond, mint inkább bolondos. Az ő gyógyulása biztosított. Reménykedünk és mellette állunk. A nyomasztó súlyokat felibe-har- madába lerázzuk. Az exhibicionizmus nem veszélyes betegség ugyan, de azért az exhibicionista ember kóros személyiség. Olykor alaposan megviseli idegeinket, próbára teszi türelmünket.. Az exhi más.. Törődünk. is az ö patologikus céljaival, bosszankodunk is túltengő szereplésein! Ha mutogatja magát, lelke rajta, legalább jót múlatunk! Nekem még a szitu is tet- I szik, bevallom, noha számítok az ellenvéleményekre. A A szituációk örök törvénye a változás. Pillanatnyi helyzetünk nehézségeit, a most. elénk ugró akadályokat okvetlenül véres-komolyán kell felfognunk ?! Érdemes? Ha várunk egy kicsit, minden bizonnyal kiviláglik, hogy csak szituba gabalyodtumik. Hosszabbítása nem válogatja viszont! Ha körülményesebben fejezzük ki, amit egyszerűbben is lehet, ha terjengősebben, amit tömörebben is lehet, sosem közlekedünk jól. Ha a felirat, vagy a nyilatkozat az ilyenolyan viszonylatú buszt emlegeti, mindjárt gyanakszom, hogy el akarja terelni a figyelmet e jármű fogyatékosságairól. Még szövevényesebb és feleslegesebb mon- dalbővítésekkel sem sikerült pedig! A nagyságrend egyenesen elharapózik. A (kicsit is tekintélyesebb üzem, vállalat, ha ad magara valamennyit, a világért sem rendel árut tízezer forintért, csakis tízezer forintos nagyságrendben. Talán azzal védekeznének: például a nyolcezer forintos rendelés a tízezer forintos nagyságrendbe tartozik. Vagyis (kategóriába, érteti enek! Szép, szép ámbár enélkül se hittem, volna soha, hogy a nyolcezer forint a Viúszfilléres kategóriában honos. Még az ateisták is szívesen áldoznak a fontoskodás istenének! Ha, te vad motoros!... A déli utca zsúfolt, zajos, párás. A disztingvált ötvenes úr, pedig sötét kabátjában oly elegáns és ünnepélyes, mintha színházba készülne téli estén. Ö a választékosáig itt egyedülálló ábrája. A j ál-dán vesztegelünk piros jelzésben, a lámpa hirtelen vált zöldre. Egy hetykén száguldó, gázoszlopot pöfög- tető motoros belehajt a zebrába. Mit tegyen, pusztán a feneke, lába erejével hátrál, fél-fél lépésnyi eredmény- nye.l. Kicsit nevetséges, cseppet sem szánalmas. Ami a disztingvált úr fogalmai szerint — a későbbiékből ítélve — azt jelenti, hogy bale kellene rúgni. Ez megvalósíthatatlan. A disztingvált úr nem bír magával. Öserejű indulatait nem kép« bedugaszolva tartani. Szeretné ugyan legyőzni őket, arcán a belső küzdelem jelei. Azután negyedperccel ezelőtt , még gondosan vasalt vonásai eltorzulnak. Szadista görbületek. .. És. már felkiált, bömböl szinte: — Na, te vad motoros!,.. Az átkelők rábámulnak, oldalról is, hátrafordulva is. Micsoda (képtelen viharzás! Miféle nyers ösztönök! A kiáltás ellenőrizhetetlenségében mekkora slamposság! Azt hihetnénk: szégyenkezve elhallgat, sietve felszí- vódi.k a tömegben. Éppen nem. A megdöbbenés, a rátérnél ödött közfigyelem tovább gerj^zti. Üjra kiált, bömbölj — hlöhet á haialkanyátl ,
