Szolnok Megyei Néplap, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-27 / 176. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. július 57.' TUDOMÁNY—TECHNIKA Az „éltető csók” Harc a cukorbetegség ellen Korunkban gyakori a cu­korbetegség, amelynek ér­dekes jellemzője, hogy tud­juk az okát, általában is­merjük a kezelés módját, de a megszüntetésére irányuló próbálkozások eddig még nem vezettek eredményre. Kétségtelen, hogy az anyag­csere zavarában nyilvánul meg, amelynek az a lényege, hogy a szervezet a táplá­lékkal bevitt szénhidrátokat nem képes értékesíteni, te­hát felszaporodik a vérben. A vese irmen kiválasztja, te­hát megjelenik a vizeletben is. Minthogy azonban a cu­kor oldásához vízre van szük­ség, minél több cukrot vá­laszt ki a vese, annál több folyadékra van szüksége a szervezetnek. Növekszik te­hát a vizelet mennyisége, ezért a beteg szomjazik és sokat kell innia. A cukor felhasználását a szervezetben hasnyálmirigy hormonja, az inzulin teszi lehetővé. Cukorbetegség te­hát elsősorban akkor lép fel, ha zavar támad a hasnyál­mirigy inzulintermelésében, bár újabban az agyalapi- mirigy és egyéb belső elvá- lasztású mirigy zavarát is feltételezik a cukorbetegség létrejöttében. Felismerték azt is, hogy a betegség gyakran öröklődik, és azt is, hogy az utóbbi év­tizedekben különösen sza­porodott a cukorbeteg nők száma. Ez késztetette arra az NDK kutatóit, hogy kü­lönös gondot fordítsanak a cukorbeteg terhes nőkre, akik szülés után gyermekük­kel az első heteket egy erre a célra létesített intézetben töltik. Az intézet működésé­nek máris megvan az ered­ménye : a veszélyeztetett csecsemők halandósága a minimálisra csökkent. Az NDK-toan egyébként 17 éve rendszeres nyilvántartást ve­zetnek a cukorbetegekről, amely lehetővé teszi a beteg­ség korai felismerését és hatásos kezelését. 1969-ben létesítették a Gerhardt Kutsch Központi Cukorbe­teggondozó Intézetet, amely irányítja az NDK-ban a cu­korbetegség leküzdésére irá­nyuló kutató- és gyógyító munkát. Az intézet szoros kapcsolatot tart fenn a szo­cialista országok hasonló ku­tatóintézeteivel. Képünk az intézet csecsemő osztályán készült. Véradás — emberségből Csak az tudja igazán át­érezni a véradás jelentőségét, aki súlyos betegségben, bal­eseténél maga is kapott már várt. Gyakran fordul elő, hogy rendkívüli időben (ké­ső este, éjjel és munkaszü­neti napokon) frissen levett vér átömlesztésére lenne szükség. Többször csak hosz- szas keresés után, jelentős időveszteséggel sikerül meg­felelő vércsoportú donort ta­lálni. Kimondhatatlan jelen­tősége van tehát a megfele­lően tárolt, tartalékolt, leg­különfélébb tulajdonságú konzerv véreknek. A legtöbb vért természete­sen a sebészeti osztályok használják fel: újjáéleszté­seknél, szívműtéteknél, de még az egyszerűbb műtétek­nél is nélkülözhetetlen. A korszerű gyógyításhoz ma már sok-sok palack vérre van szükség. A sebészet kü­lön ágává fejlődött a baleseti -.ebészet, amely a közúti, az üzemi, a mezőgazdasági és a háztartási baleseteket látja el, szintén nagy mennyiségű vérutánpótlással. A belgyó­gyászok is számos esetben használnak fel konzerv vért, vagy éppen a vérből előállí­tott különféle készítménye­ket Gyakran előfordul az is, hogy a szülészeti osztályokon kell sürgős vérátömlesztést alkalmazni egy-egy szülő nő­nek. ilyenkor a vér egyszerre esetleg két életet ment meg. Ugyancsak gyakori a gyer­mekgyógyászati osztályokon a vércsere, valamint a vérből készült gamma-globulin al­kalmazása fertőző betegségek gyógyítására vagy megelőzé­sére. A vér tehát a legdrágább gyógyszer, mert gyárilag nem állítható elő, és súlyos beteg esetében többezer forintot tesz ki a felhasznált vérké­szítmény értéke. Képünkön az NDK-beli Karl-Marx-Stadt-i Véradó és Transzfúziós Intézet modern vérvételi helyiségét mutatja be. Az NDK-ban naponta 550 állampolgár ad vért költség- mentesén az önkéntes állo­másokon. Jiaaács itfegklmerüíieknek Az idegorvosok egyik mun­kaközössége megfigyeléseket végzett a hozzájuk ideges pa­naszokkal forduló páciensek körében. A vizsgálatok során megállapították, hogy a be­tegek szervezete a túlhajtott munkatevékenység következ­tében kimerült, ezért túlsá­gosan ingerlékenyek és min­den, panaszuk innen szárma­zik. Az idegorvosok szerint sokan azt hiszik, hogy any- nyit dolgozhatnak, amennyit csak • akarnak. Nem gondol­nak arra, hogy szervezetük tartalékait élik fel ilyenkor. Az idegorvosi kutatócsoport hét pontban foglalta össze azokat a tanácsokat, melyek alapján szerintük a dolgozó embernek élni kell. — Sikertelenségünket és kétségbeesésünket ne éreztes­sük családtagjainkkal, mun­katársainkkal, alárendeltje­inkkel. Helyes ilyenkor hosz- szabb sétákat tenni, vagy olyan munkát végezni, ami élvezetet jelent számunkra.^ — Fogadjuk el mások ja­vaslatát és bírálatát. Türtőz­tessük magunkat, amennyire . csak bírjuk. — Próbáljuk megérteni mások hibáit, de ügyeljünk arra. hogy ezek ne okozza­nak kárt nekünk. — Ne engedjük, hogy mun­kahelyünkön az emberek gyűlöljék egymást. Jóindu­latot tanúsítsunk azok iránt is, akik ellenséges érzelmek­kel vannak velünk szemben, de figyelmeztessük őket, hogy taktikájukat helytelenítjük. Kollégáink törtetését úgy nézzük, mint színházi látvá­nyosságot. — Türtőztessük magunkat, akár sikert értünk el, akár kudarcot szenvedtünk. Mind­két esetben legyünk nyugod­tak. — Fejlesszük ki magunk­ban'jobban a kollektív szel­lemet. — Elérhető célokat állít­sunk magunk elé. Munkánkat lelkiismeretesen végezzük, minél jobbra igyekezve. Ha valami nem úgy sikerül, aho­gyan szeretnénk, ne zök.keh- jünk ki egyensúlyunkból, mert ilyesmi másokkal is megesik. CSAK NÉHÁNY PERC! Sajnos, nem múlik el ny^r, hogy az újságok ne közöl­nék a szomorú híreket, azokról, akik különböző okokból vízbefulladtak, vagy egyéb vízi balesetet szenved­tek. A folyók, a Balaton és a kisebb-nagyobb - tavak, sőt vizes gödrök évről évre sze­dik áldozataikat. A vizsgálat utólag majdnem mindig megállapítja a gondatlansá­got, a felelőtlenséget. A Ba­latonon viharjelzéskor is mindig vannak „bátrak”, akik vaklármának tartják a riasztást. Hányán vannak, akik ismeretlen helyen, akár egy hídpillérről fejest ugrá­lnák a vízbe, telibetalálva az ott lévő kőrakást, esetleg vasgerendákat! És akik gu­mimatracon sütkérezve el­alszanak és besodródnak a Baláton mély vizére, hogy egy váratlan hullám felborít­sa a matracot? Csodálkozni nem lehet rajta, hogy a fel- hevült test nem tud egyik pillanatról a másikra alkal­mazkodni a hideg vízhez. Vagy aki vízi jártasság nél­kül megy ki valahonnan szerzett csónakján a tóra? A felsorolt — sajnos tipikus — esetek is bizonyítják, hogy a vízi balesetek mögött ke­vés kivételtől eltekintve ott lapul a felelőtlenség, vagy még inkább az ostobaság... Életmentő az oxigén Ha azonban a baj megtör­tént, a jelenlévők törvényes kötelessége a segítség. Ha valamelyik ok miatt megáll a szívverés, illetve a légzés, a helyzet még nem remény­telen, csak lélekjelenlét kell az azonnali beavatkozáshoz, mert az idő nagyon-nagvon kevés. Egy dolog szükséges ilyenkor csupán, és az min­dig „kéznél” van: az oxigén. A halál oka ugyanis az oxi­gén hiánya az agy sejtjeiben. Minden sejtnek létszükség­let az oxigén, de nem min­den sejt egyforma ideig ké­pes nélkülözni. Az agysejtek sajnos csak négy percig tű­rik hiányát, ezután már helyrehozhatatlanul káro­sodnak. Akár a légzés áll meg, akár a vérkeringés, az eredmény mindenképpen az agysejtek károsodása, ha,- csak nem jön idejében a se­gítség. Már Babilonban is A korszerű elsősegély- nyújtásnak tehát mind a légzést, mind a vérkeringést mesterséges úton kell pótol­ni a kritikus 4 percen belül. Ezt pedig csak a korszerű újjáélesztési módszerekkel: a behívásos lélegeztetéssel és a szívmasszázzsal érhetjük el. A behívásos lélegeztetés a legrégebben ismert mester­séges lélegeztetési eljárás, leírása már a babilóniai könyvtárakban is meg volt. Hazánkban a 18. század vé­gén rendelték el alkalmazá­sát kötelező elsősegélynyúj­tásként. Feledésbe merült azonban a divatba jött Syl- vester-féle mesterséges léle­geztetés miatt, mert volt egy nagy hátránya: nem tudták megakadályozni a nyelv hát- racsúszását, amely elzárta a levegő útját a tüdő felé. A Sylvester-féle módszer pedig egyéb okok miatt nem volt jó hatásfokú. Századunk derekán oldó­dott meg a kérdés. Feleleve­nedett a befúvásos lélegez­tetés, úgy, hogy egy egysze­rű, de ügyes műfogás meg- akadályozia a nyelv hátra- csúszását: a fej maximális hátrabuktatása. A fej hátra- feszítésével ugyanis a .hát­raesett nyelv felemelkedik .......... 1 ■ — Á hallássérültek iskolájában Hazánkban a becslések szerint egymillió, az NSZK- ban hárommillió, Svédor­szágban 650 ezer ember szen­ved halláselégtelenségben — hogy csak néhány adatot ra­gadjunk ki a világstatiszti­kából. A halláselégtelenség­gel született gyerekek nem süketek, csupán sérültek. Ezt a fogyatékosságot ma már meg lehet szüntetni, ha fejhallgatón keresztül éve­ken át való kezeléssel, a normálisnál jóval nagyobb, 130—140 decibel erősségű hanggal „tréningezik” a fü­let. Ma már ezen az elven old­ják meg a hallássérült gyer­mekek oktatását is, a „tré- ningeztetést” egybekötve az oktatási tananyag ismerteté­sével. Az NSZK egyik villa­mossági gyára e célra olyan vezeték nélküli halló-beszé­lő berendezést szerkesztett, melynek segítségével az ösz- szes tanulók és a tanár ál­landó hangkapcsolatban áll­nak egymással. A tanulók­nak nem kell többé egy bi­zonyos helyen ülve marad­niuk, hiszen a sok bosszúsá­got okozó hosszú kábel nél­kül szabadon mozoghatnak a tanteremben. A központi mikrofon által felfogott hang igen nagy erősítéssel jut a fülhallgatókba. A teleppel működtetett kis erősítőt nyakba akasztható dobozba zártan viszi magával a ta­nuló. és így a levegő a tüdőbe fúj­ható. Az eljárást nyugodtan az „éltető csók” hangzatos névre keresztelték, és hatás­foka valóban sokkal jobb minden eddigi eljárásnál. Egy hátránya azért van: a nagy erővel befújt levegő megnyithatja a nyelőcsövet is, és így a gyomortartalom feljöhet a szájüregbe, onnan a tüdőbe, ami bizony nagy veszélyt rejt magában. Ezért jött az újabb módo­sítás: a fej hátrabuktatása mellett felcsukni az állat, és a befúvást az orron keresztül kell elvégezni. Az orr fel­építése fékezi a befújt leve­gőt, és így a nyelőcső nem nyílik ki. Félelem nélkül A legnagyobb nehézséget ilyenkor az „élettelen” test­től való félelem, a „halott” szájába vagy orrába való be- fúvás, tehát a szájunknak a balesetet szenvedett szájá­hoz, orrához való érintése jelenti. De ha nem győzzük le gátlásunkat, akkor 4 perc múlva valóban halottá lesz! A befúvást persze el lehet végezni különféle csövekkel, segédeszközökkel is, de ami­kor szükség lenne rájuk, nincsenek kéznél. Viszont legtöbbször lehet találni egy laza szövésű textilanya­got, amelyet a balesetet szenvedett arcára teríthe­tünk, és azon keresztül vé­gezzük a szájból-szájba, vagy méginkább a szájból orrba val befúvásos lélegeztetést. Segítőtársunk pedig ez­alatt a szív verésének ritmu­sában erős nyomást fejt ki a szívtájékra, segítve a szív megindulását, hogy a kerin­gő vér eljuttathassa a befú- vott oxigént rendeltetési he­lyére . .„ T. M. ... ■ Fúrás vagy oldás? A szuvasodott fogrészeket a mai gyakorlat szerint fúrással tá­volítja el az orvos, ami legtöbb­ször kisebb-nagyobb fájdalom­mal jár, még akkor is, ha nagy fordulatszámú, úgynevezett tur- bofúrógépet használ a fogorvos. Ennek elkerülésére két amerikai fogorvos olyan kezelési eljárást dolgozott ki, amely elkerülhető­vé teszi az érzéstelenítő injekció alkalmazását. A szabadalommal védett módszer abból áll, hogy egy speéiális kis szivattyúval, nagy nyomással olyan vegyi anyagot — monoklórglicint — juttatnak a szuvas fogra, ami gyorsan feloldja a rothadásnak indult részeket. A fogkezelésnek ez a módja állítólag kímélete­sebb minden más beavatkozás­nál. Az sajnos nem derül ki a hírből, hogy miként oldják meg az oldódás előrehaladtának el­lenőrzését, és hogy miként hat a mono-klór-glicin a száj nyálka­hártyára, a fogtartó szövetekre. Megtalálták a vírust! Elég gyakori idegrendszeri be­tegség — hazánkban is az úgy­nevezett szklerózis multiplex, vagy ritkábban hallott nevén sokgócú keménykedés. A beteg­ség tüneteit a központi ideg- rendszer fehérállományának pusztulása okozza, amely leg­gyakrabban a mozgáspályák kör­nyékére terjed ki. Ezért gyak­ran járászavarok is fellépnek a betegség leforgása során. Néha látás- vagy szexuális zavarokkal, szem- vagy pszichés tüntekkel kezdődik a betegség, amely több szakaszban zajlik le. Időnként a tünetek javulnak . vagy esetleg teljesen meg is- szűnnek. A be­tegség különlegessége, hogy gyakran a fiatalokat támadja meg. Sokáig nem tudták kiderí­teni a különös betegség okát. Allergiára is gondoltak, vagy ér­elváltozásokat tételeztek fel, de már elég régóta valamilyen is­meretlen fertőzésre is gyana­kodtak. Most érkezett a hír — a Lan- cret című angol orvosi folvóirat alapján —, hogy egv New York-i kutatóintézetben egy fiatal orvos házaspár, dr. George S. Merz és felesége Patrícia, asszisztensük, Pamela Licursi asszony segítsé­gével megtalálták a szklerózis multiplex kórokozóját, egy ví­rust. Igazuk lett tehát azoknak, akik a fertőzésre gyanakodtak. Képünkön a vírusvadászok láthatók-

Next

/
Oldalképek
Tartalom