Szolnok Megyei Néplap, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-27 / 176. szám
976. július 27. SZOLNOK MEGYEI NTTMP s Aki a nevét a föMgolyén írta Teleki Sámuel emlékkiállításra készül a Néprajzi Múzeum. Az augusztus közepén friegnyíló kiállítást két kerek dátum is indokolja. A dúsgazdag erdélyi mágnás 90 évvel ezelőtt indult el „Afrika szivébe”, ahogy maga nevezte útvonalát. Ekkor már kiváló vadász hírében állott, a Görgényi havasokban kitapasztalta a vadászat minden csínját- bínját. . A vadászszenvedélyen túl azonban a tudományos megismerés, ismeretlen tájak felfedezésének vágya is sarkallta. Jelentős földrajzi felfedezés és értékes néprajzi gyűjtőút állt mögötte, amikor 60 évvel ezelőtt, 1916-ban meghalt Üt ja során megkísérelte a Kilimandzsáró csúcsának megmászását; a nevezetes hegyen addig csak 5000 méterig sikerült az alpinistáknak feljutni. Teleki expedíciója 15 főből állt, s fő segítőtársa Höhnel Lajos tengerésztiszt, Teleki utazásának krónikaírója és a kiváló néger túravezető, Dzsumba Ki- meta volt. Höhnel a kritikus 5000 m előtt kidőlt a sorból, Teleki azonban 5310 méterig jutott Annál nagyobbak voltak vadász- és felfedezői sikerei. Az általa tömegesen elejtett vadak nemcsak expedíciójának táplálására voltak elegendők, juttatott élelmet a környék nélkülöző törzseinek is. Közben bejárta Kenya északi, akkor még ismeretlen részét, jókora fehér foltot törölve le Afrika térképéről. Az általa felfedezett hatalmas tavat — hosszúsága 300, szélessége 50 kilométer — Rudolf-tónak nevezte el, s felfedezett egy kisebb — kö- 'rülbelül két Balatont kitevő — tavat is, ezt Stefánia-tó- nak nevezte. Fölfedezett továbbá egy ismeretlen völgyet és vulkánt is, ezek máig is az ő nevét viselik a földgömbökön és térképeken. Teleki 108 kiló volt, amikor elindult Zanzibárból, s visszaérkezésekor már mindössze 64 kilót nyomott. Tudományos szempontból azonban megérte a fáradalmat az út: a kelet-afrikai árokrendszeren Teleki elsőnek haladt át dél—északi irányban, s észleleteire támaszkodva mutatta ki Edward Suess osztrák geológus -a kelet-afrikai és a szíriaj tektonikus árokrendszer összefüggését, ami korszakalkotó lépés volt Földünk fejlődéstörténetének megismerésében. Az Afrika belsejében felfedezett működő vulkán léte pedig megcáfolta azt a tévhitet, hegy a vulkáni kitörés mozgató energiája a mélybe szivárgott és gőzzé vált tengervíz feszítő energiája. Teleki az expedíció során gvűjtött értékes anyagot a Néprajzi Múzeumnak ajándékozta. A készülő emlékki-/ állítás ebből a gyűjteményből mutat be egy érdekes válogatást. Á pesti vonat befutott a r* siófoki, állomásra, az utasok egyike, egy harmincöt—negyven év körüli férfi a taxiállomás közelében megpillantott egy fiatal lányt, aki éppen be akart szállni egy kocsiba. Odarohant, és a taxi másik oldalán ő nyitotta ki az ajtót. — Én előbb jöttem7 — mondta mérgesen a lány. — Egyszerre — mosolygott a férfi —, de talán egy irányba igyekszünk. — Hová akar menni? — Nem mindegy? Hát... Szabadiba. — Én Széplakra. — Egy szép lány kedvéért szívesen csinálok egy kis kerülőt. — Ez pont az ellenkező irány. — Nem tesz semmit. — Nos, ha ennyi pénze van! De a taxiban nincs udvirlls! A férfi bólintott, és a szép- i SZOT üdülőig úgy ültek "jymás mellett, olyan némán, mini két csuka. Amikor kiszálltak és a bejárati lépcső felé mentek, a lány rátámadt a kísérőjére: —• Miért késtél? — Nem én késtem, hanem a vonat. Elég baj, hogy én csak Szabadiba kaptam beutalást és mindig át kell jönnöm hozzád, ha látni akarlak. De te miért nem vártál meg? — Azt hittem, a vonat már rég megérkezett, de te nem jöhettél. — Es mit csinálsz itt, ebben az üdülőben? — Ne légy féltékeny. Meg akartam látogatni Lilit, akit ide utaltak be. — Siess, végezz gyorsan Lilivel, utána hazaviszlek, és te végre beszélsz anyáddal. Megmondod, hogy megesküszünk. — Tudhatnád, hogy nem merem neki megmondani. Sehogy se tetszik neki, hogy te udvarolsz nekem. Dühös, hogy együtt járok egy férfival, aki az apám lehetne. Egészen biztos, hogy nem egyezne bele, ha szóba hoznám az esküvőt, ő is fiatalon ment férjhez és mindig arról beszél: nem akarja, hogy én is úgy járjak, mint ő. — De drága Sárikám, remélem, te nem félsz ettől? — Dehogy, édesem. Én érzem, tudom, hogy nagyon boldogok leszünk. — Akkor szólj az anyádnak! — Tudom, hogy érettségi előtt nem fog beleegyezni. Várnunk kell egy évig. De ha te beszélnél vele, te meggyőzhetnéd őt. Érvelj az új besorolásoddal is. Remélem, megfőzöd, és akkor rögtön elmegyünk az itteni házasságkötő terembe és az esküvő után nászúira a pesti lakásunkba. Mert hozzánk költözöl. Elég volt az albérletből. Jaj, bárcsak sikered lenne a mamánál. — Megpróbálhatom. Nem sokkal később hatalmas virágcsokorral jelent meg a férfi. Sárika izgatottan várta a beszámolót. — Az édesanyád nagyon kedves volt, és nem mondott határozott nemet. Azt mondta: keressem fel újra, mert még gondblkodik a döntésen. — Sikerülni fog! — bizakodott Sárika. — A legközelebbi látogatás után valószínűleg kimondja az igent. Aztán usgyi a tanácshoz! öt nap múlva a lány örömmel látta, hogy a férfi derűs arccal hagyja el anyja szobáját. — Mesélj! Mi történt? — kérdezte szívszorongva. — Siker! Hozzátok költözöm. — Remek! Olyan boldog vagyok. Holnapra kérj terminust. — Igen, holnapra. — Es a férjem leszel. A lányok meg fognak pukkadni a suliban. — Nem leszek a férjed. — Nem értem. Hozzánk költözöl, és nem leszel a férjem? — Nem. Az apád leszek, leányom ... Palásti László Balatoni házasság A mesés Belogradcsik (3.) ' Vidin neve bizonyára ismerősen cseng az olvasó fülében. Igen, ez a bulgáriai „magyar város”. 1260 és 1264 között IV. Béla uralma alatt állt, később az Anjou királyok szenteltek figyelmet a stratégiailag fontos Duna- parti. településnek, majd 1849-ben Orsovából a Dunán át ide menekült, s néhány hónapig itt tartózkodott Kossuth Lajos és kísérete. Nos. amennyire ismerős a magyar turistáknak Vidin, annyira ismeretlen a „szomszédvár” Belogradcsik, melyet pedig a legszebb városok egyikének ismernek el Bulgária-szerte. Belogradcsik már messziről felhívja magára a látogató figyelmét. Akár Vidin, akár Mihaj lovgrád felől közelítjük meg, egyszerre érdekes, vöröses színű, szeszélyes formájú sziklaképződmények emelkednek ki a dombok zöldjéből, s ahogy haladunk a városka felé: egyre újabb és egyre változatosabb sziklavilág tárul fel előttünk. Mintha meseországba érkeztünk volna... Itt van „Ádám és Éva”, ott a „Medve”, a „Lovas”, a „Dervis”, amott pedig az „Iskoláslány” nyújtózik a felhők felé. A híres Pazvantoglu dzsámi Vidinben A kővé vált mesehősökre egy középkori sziklaerőd vigyáz. Lakóinak szerencsére nem sok dolguk akadt az évszázadok során. Az idegen- vezetők és az útikönyvírók ^ szerint a vár egyik „legvé- ‘ resebb” eseménye sem há- í borús, hanem inkább szerel- j mi história. A legenda sze- • rint ugyanis amikor a be- logradcsiki pasa kedvenc felesége megbetegedett, s fel- gyógyulására nem volt remény, a nagyúr csodás jutalmat ígért annak, aki lehozza a vár'megközelíthetetlen ormán termő gyógyító erejű füvet. Egy bolgár pásztor, a világszép pasáné titkos hódolója felkúszott a meredéBelogradcsik sziklái és a vár lyen, s megszerezte a füvet. Amikor a várúr örömében megkérdezte, ihogy mit kíván jutalmul, a pásztor a feleségét kérte. A szívtelen pasa tőrével ledöfte hitvesét, s holtan adta át a vakmerő kérőnek... Hasonló legenda fűződik, a vár tövében emelkedő Sa- rene-dzsámihoz is, erről azonban csak annyit árulunk el, hogy a véresnek induló történet félúton jóra, yidámra fordul, aggodalomra itt nincs ok tehát. Nem kell félni a közeli Magúra magános kúphegyének megmászásától sem, a hegy oldalában ugyanis egy páratlan szépségű barlang várja a látogatókat. A magurai barlang az újkőkortól kezdve ritkán volt lakó nélkül. Az ősembernek lakóhelyül szolgált, a rómaiak foglyaikat őrizték itt, a török időben az oszmán elnyomás ellen # harcoló szegénylegények használták búvóhelyül. Végül a legközelebbi múlthoz kapcsolódó érdekesség: 1940-ben e barlangban volt a bolgár kommunisták titkos konferenciája. Látnivaló bőven akad Magurán; különleges formájú sziklák, meseszép cseppkőképződmények és persze mindenekelőtt: barlangra jzok. A 2700—2800 évesnek mondott freskók különféle vadászjeleneteket (táncoló, nyílazó vadászokat, állatokat) ábrázolnak. Ügy véljük, Belogradcsik és Magúra megér egy kirándulást! VÉGE Hérész Dezső A magurai barlang bejárata Búcsűelőadás a Várszínházban Egerben vasárnap este búcsúelőadását tartotta a Várszínház. Két héten át. összesen tíz előadásban, zsúfolt nézőtér előtt mutatták be Hettai Gáspár: Magyar I>ekameron című zenés komédiáját, amelyet Nemeskürti István alkalmazott színpadra, és amelyet Romhányi László rendezett. A főbb szerepekben Bessenyei Ferenc, Ruttkai Éva, Agárdi Gábor, Bánffy György, Bodrogi Gyula, Voith Ági, Szabó Tünde, Szacsvai László, Maros Gábor léptek színpadra. Az ezer személyes nézőteret minden alkalommal megtöltötték az őrszág minden részéről és külföldről érkezett vendégek. A búcsúelőadást megelőzően 13 művésznek adták át a városi tanács által alapított „Agria napok” emlékplakettet. Idén július 18 és 30 zött Karcag ad otthont a kő zépi&kolások országos hon ismereti táborának. A tizedik alkalommal megrendezett találkozón tizenkét speciális csoportban dolgoznak a fiatalok; vizsgálódásuk középpontjában az úttörő- és KISZ-mozgalom története, a parasztélet hagyományai, a családtörténet, a népi gyógyászat, a kertkultúra, a tanya, a viselet, a gyerekjátékok, a történeti néphagyomány, a névtan, valamint a mai munkáséletforma álL Képriportunk a tábor életébe enged bepillantást Az anyaggyűjtést precíz feldolgozás követi. Az ifjú kutatók munkáját itt is — ott is szakképzett muzeológusok irányítják. S végül: egy kis kikapcsolódás. A fehér király szerintünk két lépésen beiül mattot kap... Fotó: Nagy Zsolt Pásztorkalap, szilke, szeredás... — Sinkovics Erika gryüj- tóutja ugye nem volt eredménytelen? \
