Szolnok Megyei Néplap, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-15 / 140. szám
a SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. júnljs 15. TUDOMÁNY—TECHNIKA Szeret fin fogat húzatni? Szolnoki szüffiviz$gá!a(ok tapasztalatai A tudományos-technikai forradalom az orvostudományban is kiemelkedő minőségi változásokat eredményezett, amelyek szükségszerűen előtérbe helyezték a specialiiáció lyéfdését. Ez a folyamat az orvostudományon belül is láncreakció-szerűen megy végbe, amely a fejlődés természetes velejárója. Önálló szakterületként működnek, többek között az íny-fogágybeteg szakrendelések is, örvendetes tény, hogy hazánk fogászati szervezete az európai országok között is előkelő helyen rangsorolt, ami azt jelenti, hogy minden állampolgár kedvezményes, korszerű színvonalú fogászati ellátásban részesülhet. BSftAPM Táska - avagy ki akar a táncdalénekssoö férje lenni Műsorvezetők, figyelem! Tanuljunk könnyen, gyorsan lezserséget Rékai Gábortól! Előrebocsátom elfogult vagyok, mert a Táskarádió adásait Szilágyi óta szeretem. A fiataloknak szóló fiatalos műsort ugyanis ha jól emlékszem Szilágyi János lopta be az ifjak szívébe. Aztán, „kiöregedve”, átadta a stafétát Rékainak.. De most .már Rékai Gábor is mintha csak fél lábbal lenne ott ebben a műsorban. Nemcsak azért írom ezt, mert az adásnak időközben több gazdája is lett (& legkevésbé azért, mert — mint azt a műsorban Rékai maga elmondta — most eltörte a fél lábát), sokkal inkább magáért a műsorért. Lezssrséggel ' ugyanis lehet egy adást oldani, ám átgondoltságot, szerkesztést pótolni aligha. Példának csupán egyetlen riportot. (Márcsak azért is ezt, mert egy új. a héten induló ..Rékai-műsor”, a Háromszögek előfutárának, hallgatócsalogató ..csemegének” szánta a műsorvezető.) Szó van pedig arról, szeretné-e a mai fiatalember (tinédzser), ha Kovács Kati (táncdai énekes) a felesége lenne. És peregnek a válaszok. Ki e?:ért, ki azért szeretné vagy nem szeretné — mindegy. Merthogy, „híres”, meg merthogy „jó alakú” [!] stb., stb. Kíváncsivá tett ez a riport. Nem. nem arra vagyok kíváncsi. kí miért akarná nejnek az énekesnőt, sokkal inkább arra, mit szólna ehhez ő maga, Kovács Kati. Netán az igazi férje. (Sajnos [?] őket nem kérte mikrofon elé a műsorvezető.) Ízléses? Nem? Ne , firtassuk. Egy tinédzser, ha kérdik, válaszol — és őszintén válaszol — igy is van jól. Szemforgató álszentséget meg ugye nem kérhetünk számon. És különben is. Intimitásokról nem esett szó. (Épppenhogycsak — de nem esett.) Akkor meg mit. akarok...?! Igaz, én már huszonéves is elmúltam. De Rékai is. Röviden A hét egyik figyelemre méltó rádiószínházi produkciója volt Papp Imre, Nagyapám és a többiek című dokumentumjátéka, Jakab Vince idős parasztember jna- gáramaradásának története. A földet, a tisztességgel elvégzett munkát szerető öreg: kerül összeütközésbe az új renddel, a közössel, de a közösben lazuló, „jó az úgyis” munkafegyelemmel. A munkát értő és becsülő, de a kor nagy fordulatait megérteni nem képes ember egyéni tragédiájának dokumentumokra épülő ábrázolása elgondolkodtató, hiteles drámai mű. Talán kissé feszesebb szerkezettel, jobban választott — kevésbé „dra- matikus” — zenével még közelebb kerülhetett yolna a hallgatóhoz. Csütörtökön a Petőfi adón a szolnoki stúdió jelentkezett, Balogh György és Keresztes Ágnes Rizstermesztők című riportját hallhattuk. Műsoruk több oldalról is megvilágítja, hogyan találtak megélhetést a Karcag környéki parasztemberek (a gazdaságok) azon a földön, amely korábban jóformán semmit sem termett. Mindamellett, hogy a rizstermesztés fejlődését felvázolták, nem maradtak ki a riportból a mai gondok, és az emberek sem. — trömböczky — Ezeröiszáz vizsgásat Közismert megállapítás, hogy a fogszuvasodás — új népbetegség. Visszaszorításában számottevő eredményeket ér el az egyre jobban szervezett fogorvosi szolgálat is. „Szerencsére” ez a betegség érzékenységgel, rágási nehézségekkel, sokszor kínzó fájdalommal párosul, ami az embert arra sarkallja, hogy önkéntesen jelentkezzen az orvosnál. Más a helyzet akkor, ha olyan tömegesen előforduló betegség megszüntetése a feladat, amelyik ritkán okoz fájdalmat. A nemzetközi és hazai szűrővizsgálatok bizonyítják, hogy az íny-fogágy’oetegségek elterjedtsége még a fogszuvasodásénál is nagyobb. A szakirodalom adatai szerint kialakulása sajnos már a 16—20 éves. korosztály körében is tapasztalható. A betegség folyamatának előrehaladása a fog tartószöveteinek degenerálódását, pusztulását eredményezi, ami a fogak meglazulásához, később elvesztésükhöz vezet. Mindezek pedig a rágófunkció csökkenését. eredményezik. A fogágy tartós megbetegedései sok egyéb közvetlen és közvetett bajt okozhatnak, mint például az állcsontok gennyes gyulladásai, gócbe- 'tegségek stb, amelyek az egészséget károsítják. Az íny-fogágybetegségek felderítése tehát halaszthatatlan feladatunk. A szolnoki szűrővizsgálatok a betegségek elterjedtségét, súlyosságát hivatottak felderíteni. Lebonyolításukat illetően kevés tapasztalat állt rendelkezésünkre. Nemzetközileg elfogadott módszerrel 1500 embert vizsgáltak meg. Ez a létszám a szűrési területen dolgozók 25 százaléka volt. A vizsgálatokban húsz szolnoki fogorvos vett részt önkéntesen, szervezeti hovatartozásától függetlenül. A megvizsgáltak között a legfiatalabb 16, a legidősebb 59 éves volt. A nők aránya 40, a férfiaké 60 százalék. Legtöbben — 56 százalék — ipari területen dolgozó szakmunkások. A betegség szempontjából veszélyeztetett munkaterületeken dolgozik 35 százalékuk. fl nők á^o'tabbak Hangsúlyozni kell, hogy a fogágybetegségek kialakulásának több ismert oka van. így általános megbetegedések, kémiai, fizüfei, mechanikai káros hatások, összefüggés mutatható ki a fogazat ápolíságának foka és a fogágy pusztulásának mértéke között. A ritkán fogkefé- zők szájhigiéniája rosszabb, ilyenkor megbomlik a száj természetes baktériumflórájának az egyensúlya. Ez az egyik fő ok a fogágy betegségeinek kialakulásában. A vizsgálati anyag elemzése nyomán az az alapvető megállapításunk, hogy a szűrésen részt vettek 92 százalékának különböző mértékben beteg' a fogágya és 77 százalékának hiányos, vagy rossz a szájhigiéniája. Ez az elszomorító tény bizonyítja, hogy igen elterjedt betegségről van szó. A vizsgáltak többsége tudott a betegségéről, de nem tulajdonított annak jelentőséget, ezért saját gyóavulását nem igyekszik elősegíteni. Erre utal, hogy a betegek 71 százaléka panaszkodik, fogainak érzékenységére — főleg hő és édes ingerre, — ami a fogágybetegség előrehaladottságával fokozódik.' ínyének vérzékenységére .36 százalékuk panaszkodik, amit étkezéskor és fogkefézés közben tapasztalnak, ez éjjjt inkább „kímélik” ínyüket. Mindezek ellenére a vizsgáltak szerény többsége csak fájdalom esetén jelentkezik a fogorvosnál, alkalomszerűen 33, míg évente egyszer 5, és félévente 3 százalékuk. Fogazatuk gondozásával tehát csak nagyon kevesen törődnek. A száj ápoltságának foka nem függ az egyének korától, beosztásától, képzettségétől, de feltűnő, hogy a nők szájhigiéniája általában jobb, mint a' férfiaké, kétszer annyian találhatók a „jó” kategóriában. A nők gyakrabban és alaposabban ápolják fogazatukat mint a férfiak. Összességében jó szájhágiéniável rendelkezik a felmérteknek 23, hiányossal 46, rosszal 31 százaléka. Legrosszabb az ötös A fog tartószöveteinek kóros elváltozásai nagyon korán jelentkeznek (például: a gimnáziumi tanulók 44 százaléka kezdődő, 11 százaléka előrehaladott fogágybetegség- ben szenved). Mit találtunk a felmértek körében? 1. Klinikailag ép ínyt 8, 2. egyszerű ínygyulladást 13, 3. kezdődő fogágybs- tegséget 30, 4. előrehaladott fogágybetegséget 35. 5. végső stádiumot 14 százalékban. Sikeres gyógyításra a 2—3.' stádiumban van lehetőség, a 4.-ben a fogak megtartása kísérelhető meg, az 5.-ben a beteg összes fogát elveszti. A fogazat ápolásának elhanyagolása sietteti a fogágybetegségek kialakulását. A fogágy állapota az életkor növekedésével együtt fokozatosan romlik, kiugró emelkedés a férfiaknál a 40—49 éves korcsoportban tapasztalható. A veszélyeztetett, például vegyileg szennyezett munkaterületeken dolgozók körében az előrehaladott és végső stádiumban lévő fogazatnak száma közel kétszer annyi, mint az egyéb munkahelyeken dolgozók között. Gyégvuini akarni keli! A betegségek gyógyítása a fogászati szervezet mai vegyes rendelésein nem oldható meg, mert rendkívül időigényes, továbbá speciális szakismereteket és különleges technikai berendezéseket igényel. Magyarországon parodon- tológiai szakrendelők csak az egyetemi városok klinikáin működtek eddig, ahol a. betegek tömeges gyógyítására nem volt és nincs lehetőség. Két évvel ezelőtt alakult meg a Magyar Fogorvosok Egyesületének keretein belül a parodontológiai szekció, amely testület az • országos hálózatnak;, kialakítását tűzte ki fő feladatául. Szolnok város Tanácsa másfél évvel ezelőtt adta át a 900 éves évforduló tiszteletére a parodontológiai szakrendelőt. Ez a tanácsi beteg- ellátásban az első az országban, amely már tömegellá- tásra is alkalmas, l A fogágybetegségek visszaszorításához széles körű társadalmi-szakmai összefogásra van szükség. Elsődleges feladat az országos szakhálózat kialakítása, továbbá speciális szakorvosképzés megszervezése. Alapvető követelmény, hogy a fogorvosok figyelmét e népbetegségre ráirányítsuk és az eddiginél rendszeresebb, módszeresebb egészségügyi nevelésre, felvilágosításra törekedjünk. A fentieken túl talán legfontosabb a beteg gyógyulni akarása, a jó orvos-beteg együttműködés kialakítása. A szűrővizsgálatok tapasztalatai meghatározzák mind- annyiunk jövőbeli feladatait. Orvosok és betegek együtt reméljük, hogy erőfeszítéseink mihamarabb meghozzák a várt eredményeket. Csak közösen küldhetjük le ezt az új „népbetegséget”. Mert hiszen ki szeret fogat húzatni?! Dr. Csordás József A gyógyító atom A moszkvai Központi Orvostovábbképző Intézet radiológiai központját nemcsak a Szovjetunióban, de külföldön is ismerik. Az orvosok itt növelik szakmai tudásukat, megismerkednek azzal a bonyolult technikával, amely az atom energiáját és sugárzásait diagnosztikai és gyógyító célokra használják. A betegségek radioaktív atomok segítségével történő , meghatározását kétféleképpen végzik. V Az első esetben a radioaktív anyagot nem juttatják be a szervezetbe. Olyan természetes izotópokat használnak fel, amelyek útját érzékeny műszerek figyelik. Ezek segítségével fel lehet fedni még az olyan egészen finom folyamatokat is, mint például a belső elválasztásé mirigyek anyagcseréje. Ha feltétlenül kell tisztázni egy mélyenfekvő daganat pontos alakját, vagy a szervezet egy részének funkcionális állapotát, a szervezetbe ártalmatlan mennyiségű radioaktív anyagot juttatnak be. így a szövetek roncsolása és szúr csap olás ok nélkül tudja az orvos megállapítani az egyes szervek felépítésének sajátosságait A moszkvai Központi Orvostovábbképző Intézet radiológiai központjában Zsnasz Szurvin radiológus orvos a máj gyógyításának legújabb módszerét tanulmányozza. Mesterséges szív George P. Nun' houstoni professzor és Valerij Sumakov professzor, a Szovjetunió Egészségügyi Minisztériuma Szerv- és Szövetáíülíetési Kutatóintézetének az igazgatója. Közüliben az Egyesült Államokban és a Szovjetunióban létrehozott mesterséges szív látható Még tart a vita, hogy a súlyos szívbetegségeknek a szívátültetés vagy a mesterséges szív behelyezése hozza-e meg a jövőben a gyógyulást. Az első szívátültetések után a szenzáció már mindenesetre elcsitult. 1974- ben a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok szerződést írtak alá mesterséges szív létrehozására irányuló közös kutatások végrehajtására. A szerződés eredményeként az idén tavasszal mc/itörtántek az első kísérletek: egyik nap Moszkvában szovjet, másnap amerikai orvosok operáltak be egy-egy saját tervezésű mesterséges szívet háromhónapos borjúkba. Mindkét műtét négy óra hosszat tartott, s bár hasonlóak voltak, mégis mind sebészeti technikában, mind a mesterséges szívek szerkezetében különböztek egymástól, A két állam modelljei különböző anyagokból készültek és némileg különbözik a működtető, mechanizmusuk is. A tudósok megítélése szerint nagy figyelmet érdemel, hogy az amerikai tudósok olyan anyagot állítottak elő, -amely megakadályozza a mesterséges szívben a trombózis keletkezését, a szovjét műszívnél pedig nagy jelentőséget tulajdonítanak az automatikus irányító rendszerének és a mesterséges és természetes erek egyesítési módszerének. Önmagukon kísérletező orvosok ■j Az orvostudomány fejlődése során oly sokszor valósultak meg új, gyógyító, vizsgáló módszerek, születtek új, eddig ismeretlen Hatású gyógyszerek. Mielőtt emberen alkalmaznák ezeket, meggyőző állatkísérletek egész sorozatán bizonyítják a gyógyszer, vagy gyógyeljárás hatásosságát. Igen, de az állat teste mégsem azonos az emberi szervezettel: emberen is ki keU próbálni, nem jelenthez-;K-e valamilyen kóros mellékhatás? De ki legyen az az első ember, akin „bevetik az új fegyvert”? A kutató itt mindig dilemmával kerül szembe; hiszen nem csekély a kockázat. Az orvostudomány történetében számos esetben maga az egészséges kutató vállalkozott az izgalmas kísérlet elvégzésére, mert lel- kiismerete nem engedte, hogy más életét kockáztassa. A múlt században nagyon sok ember életét fenyegették a trópusi övezetben sárgaláz járványok. Finlay kubai orvos feltételezte, hogy a járványt szúnyogok terjesztik, de ezt nem tudta bebizonyítani. Négy kubai orvos vállalkozott a kérdés eldöntésére. Lazeár orvos olyan szúnyoggal szúratta meg magát, amely előzőleg sárgalázas beteg vérét szívta, de nem betegedett meg. A következő napokban társai is megszúraítik magukat, és megbetegedtek, de életben maradtak. Lazear újra megszúratta magát, megbetegedett, majd belehalt a betegségbe. A feltételezés bebizonyosodott, de az önkísáletezést még többen folytatták, sőt még mások is meghaltak az ily módon szerzett sárgalázban. A kísérletek során kiderült, hogy csak azok a szúnyogok veszélyesek, amelyek a szúrás előtt legalább 12 nappal fertőződtek meg a sárgaláz kórokozójával, egy vírussal. Ennek az el- szaporodáisához 12 nap szükséges. Lazear első szúrása alkalmával még nyilván nem szaporodott el a vírus a szúnyog testében. A bátor önkísérletezőknek köszönheti az emberiség, hogy ez a korábban oly súlyos járványos betegség ma már csak történelmi adat. 1903-ban Charles Nicolle Nobel-díjas francia bakteriológus felfedezik, hogy a kiütéses tífuszt a ruhatetű terjeszti, de kórokozóját, egy mikroorganizmust csak 1916- ban fedezték fel. Helena Sparow lengyel orvosnő védőoltóanyagot készített a tífusz ellen, hasonlóan ahhoz, ahogy Pasteur készített oltóanyagot a veszettség ellen. Amikor a legyengítettnek vélt kórokozót tartalmazó oltóanyag készen állt, és az állatkísérletek is eredményesek voltak, az orvosnő magát oltotta be az anyaggal. Megbetegedett, de a betegség enyhe lefolyásúnak bizonyult — munkája t^hát eredményes volt. Ma már a kiütéses tífusz szintén a múlt emlékei közé tartozik. Az érzéstelenítés, altatás kidolgozásánál is sok önkísérlet történt. Wells önmagán próbálta ki a nitrogán- oxiduit, Morton az étert, Simpson a klo-oformot. Kevesebbén tudják, hogy a pszichoanalízis megalapozója, Freud, önkísérlettel fedezte fel a kokain helyi érzéstelenítő hatását. Az önkísérletező orvosok sorában szinte vakmerőségnek számít Forsmann No- bel-díjas német orvos esete. A szív vizsgálatára akart jobb eljárást kidolgozni. Egy katétert vezetett fel ezért saját könyökvénájából a szívébe. A 65 cm-es katéter elérte a szívet, majd szívében a katéterrel átsétált a röntgen-laboratóriumba, ahol a röntgen bebizonyította is ezt Mindez 1928-ban történt, tía talán cl sem hitték a szakemberek, amíg 10 év múlva amerikai orvosok „fel nem fedezték” Forsmann tettét. Jellemző, hogy mindezért csak 1956-ban kaptak meg a Nobel-díj at. A szívkatéterezés eljárása pedig ma már alapvető, mindennapos (kardiológiái vizsgálati módsaeC* lett 7
