Szolnok Megyei Néplap, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-15 / 140. szám

1976. június 15. =' SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Halárszemle repülőgéjtpel Jó termést ígérnek a kalászosok Fedéllemez: kátránypapír A jászalsószentgyörgyi fedéllemez üze­men kívül még két hasonló profilú üzem van az országban: az, egyik Budapesten, a másik Újkígyóson. E hárorrj egység lát­ja el hazánk építkezéseit kátránypapír- raL Az Egyesült Jászsági ÁFÉSZ 5. sz. jászalsószentgyörgyi üzeme 1969-ben léte­sült, azóta évről évre növeli termelését. Tavaly „mindössze” 450 ezer tekercs sima és homokolt fedéllemezt állított elő azott dolgozó negyven munkás, az idén 750 ezer tekercs kátránypapír a terv, ami 7 és fél­millió négyzetméternek felel meg és 57 millió forint értékű. A jelentős terme­lésnövelést egyrészt az üzemben a közel­múltban végrehajtott korszerűsítés teszi lehetővé, másrészt a munka termelékeny­séginek mind magasabb szintre való eme­lése. Eddig hordókban .érkezett a bitumen az üzembe, némrég ezt is ésszerűsítették: Százhalombattáról, a Dunai Kőolajipari Vállalattól a forró kátrányt tankautó hoz­za az üzembe. , Az egyik pánt pillanatok múlva elpat­tan, majd hamarosan a másik is. A Gás­pár József által „felszabadított” papírte­kercs a „sima” húzógépre kerül, hogy át­itatódjék forró kátránnyal. A gép mellett Bató Ferenc ügyéi a fedéllemez jó minő­ségére. fl megrendelők kereszttüzében Az Aprítógépgyár fejlesztési gondjai & repülőtéren szeles időjá­rás fogadta a határszemle reszt vevőit. A nap éppen elő- bújt a felhők mögül, amikor magasba emelkedett a gép. A szolnoki határban nagy eső esett a napokban, mert ítt-ott foltokban víz borítot­ta a talajt. A csapadék sze­szélyes eloszlására jellemző, hogy a vízborította tábláktól nem messze lucernát kaszál­tak és „rendsodróztak” a gépek. Tiszavárkony környé­kén, a gátoldalon fűszénát pakoltak lovaskocsira az em­bereik, viszont Rákócziújfalu határában ismét sok táblán csillogott a víz. Martfűn is­mét lucernabetkarító gépeket láthattak a repülőgépen utazók, Tiszaföldváron pedig kitelepített öntözőberendezé­seken akadhatott meg sze­mük. Még a levegőből is megfigyelhető volt, hogy az egyik táblán kelesztő öntö­zést végeztek a tiszaf öld vá­riak- Cibakházán és Mezö- hék határában ugyancsak mesterséges csapadék áztatta a földeket, s a hatalmas bú­za- és kukoricatáblákat meg­megszakító lucernaföldeiken Is dolgoztak a bálázó és be­takarító gépek. Kisújszállás után az eddigi napsütéses égen sötét felhőik tűntek fel, s viharos széllöké­sek mozgatták meg a repü­lőgépet. Ennek ellenére a szemnek is megnyugtató lát­ványt nyújtott a Középtiszai Állami Gazdaság bánhalmi kerületének szépen elrende­zett majorja. A kombájnok például katonásan egymás mellé sorakoztatva várják az aratást. Elhagyva az állami gazdaság halastavait és a Áhhoz hogy hazánkban elegendő fűmag álljon a mezőgazdasági üzemek ren­delkezésére — s ezzel biztos takarmány bázisra építhesse­nek — 200—250 vagon vető­magra lenne szükség. Ezzel szemben az ország csak 50— 60 vagonnyit ■ termel, s rá­adásul az importált fajták a magyar füveknél jóval rö- videbb ideig bírják az itte­ni klímát. A Szarvasi Öntö­zési Kutatóintézetben vi­szont nagy reményekre jo- gasító fűfajtákat kísérletez­tek ki, s javasolták közter- mesztésüket A rossz [földön is megterem Á nagyüzemi termelési technológiát is elkészítették, és bebizonyították, hogy az átlagos felszereltségű gazda­ságoknak sem jelent különö­sebb gondot a fűmag ter­melése. A búzatermesztés gépei, kis átalakítások után a fűmagtermesztés berende­zéseivé válnak. Külön előny, hogy a fű a gyengébb adott­ságú üzemekben is rentábi­lis növény: rossz földeken is megterem, ráadásul javít­ja a talaj szerkezetét, mor- zsalékossá teszi. Most már csak egy koor­dináló. irányító gazdaságra volt szükség, erre a kutatók n Karcagi Állami Gazdaságot kérték fel 1973-ban. Nem választottak rosszul, hiszen az üzem földterületének mintegy negyedén, ezer hektáron foglalkozik inten­zív legelőgazdálkodással. A fűmagtermesztéssel is sike­resen próbálkoztak — a szá­mítások szerint az optimá­lis 200 hektáron — majd létrehozták a társulást, amelynek a nyolc partner helyett ma már 34 tagja yan, Eddig 3 ezer 700 hek­vízzei elárasztott rizsfölde­ket, lassan feltűnt az abád- szalóki határ. Renden szá­radó lucerna tarkította a földet, öntözést viszont nem láttunk. Jászkisér és Tisza- süly között ismét kisütött a nap, a besenyszögi határban is rendben száradt a lucer­na. A Palotási Állami Gaz­daság rizstelepei fölött Zagy- varékas felé fordult a gép, itt gyönyörködhettek a szak­emberek először szűkülő ka­lászokban. Üjszászon a Zagy­va-gátról hosszú szakaszon levágták a füvet, Jászalsó- szentgyörgyön .pedig esőzte- tő berendezések szórták az öntöző vizeit Egy éles ka­nyar után Szolnok felé vette útját a gép. s a mezőgazda- sági és a vízügyi szakembe­rek rövidesen a földön ösz- s tegezhették a határszemle tapasztalatait Megállapították, hogy a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok behozták azt a késést, amelyet a növényápo­lásban a hűvös időjárás oko­zott, s amely még ezelőtt tíz nappal is jól észrevehető volt. Kellemes meglepetést okozott a táblák „tisztasága”, az elmúlt évhez viszonyítva mind a gabonák, mind pedig a kapás növények között jó­val kevesebb volt a gyom. Legnagyobb mozgás a lu­cernaföldeken volt, de nem­csak a gépek, hanem — pél­dául a gyomirtásban — az embereik is dolgoztak. Azt is öröm volt látni, hogy Zaey- varékas és Jászalsószent- györgy környékén milyen szép legelőket telepítettek a gazdaságok. Megelégedéssel tárra kötöttek szerződést, s 1980-ra állandósítani akar­ják az általuk legkedvezőbb­nek tartott 3500—4500 hektár termőterületet Két év múlva száz-százhúsz vagon fűmag A termesztett füvek évelő növények, és 4—5 évenként a rotációt — kiszántást és az új terület bevetését — kívánják meg. Tavaly a le­szerződött területnek még csak 10 százaléka hozott termést hektáronként 3,65 mázsát, ami összesen 12 va­gon fűmagot jelentett, (ösz- szehasonlításul: az országos átlagtermés hektáronként 1,7 mázsa volt.) A füvekre viszont az is jellemző, hogy a harmadik évben adják az átlagos, és a negyedikben a legtöbb magot, tehát az ed­digi munka gyümölcse 1978—79-ben érik be, amikor várhatóan 100—120 vagon fűmagot takaríthatnak be a gazdaságok. Ezt szeretné ál­landósítani a társulás, illet­ve várhatóan akkor már fű­magtermesztési zárt rend­szer, mert a tervek szerint 1978-ra elérik azt ä szintet, ahol már iparszerű techno­lógiát kell betartani. Természetesen két év múl­va jóval szigorúbban kell majd venni azokat az elő­írásokat, amelyeket egyelőre csak javasol a gasztorgaz- da. De megéri, hiszen az előbb emlegetett átlagtermés hektáronként 10—12 ezer fo­rint térmelési értéket je­lent. Méghozzá olyan földe­ken, ahol esetleg a 6 ezer forintot érő 20 mázsa búza sem teremne meg. S a gon­dosság emlegetése sem vé­letlen, hiszen — apró mag­beszéltek a szakemberek a gondosan elrendezett ház­táji parcellákról is, példa^ ként a cibákházi és az abád- szalóki határt említették­Fentről viszont olyan hiá­nyosságok is szem elé kerül­tek, amelyek a földről nem. vagy csak jóval kevésbé láthatók. Az üresen álló ta­nyákból, romos épületekből, régi szalmakazlak helyeiből — megannyi gyomforrás és kártevő búvóhely — bizony még mindig elég sok van. Több gondot kellene fordíta­ni az utak' karbantartására is, hiszen nem is olyan so­kára, aratáskor nagy szükség lesz rájuk. Máshol felesleges fasorok, dűlőutak tarkítják az egyébként egységessé te­hető táblákat. A levegőből a vetési hibák is szemre ve­hetők, s látszanak azok a földek is, ahol a túlzott mű­trágya és növényvédŐGzer- adag kipusztította a növé­nyeket Mindez arra ösztö­kélheti az üzemi vezetőket, hogy még nagyobb figyelem­mel kísérjék, többször ellen­őrizzék az irányításuk alatt álló területeket. A vízügyi szakemberek megállapításá­ra — mely szerint a gazda­ságokat még mindig inkább az időjárás, és nem a talajok vízkészlete készteti öntözés­re — is érdemes odafigyelni, hiszen a víz az üzemek ren­delkezésére áll. Mindent egybevetve vi­szont azt szögezhették le a határszemle résztvevői, hogy a mostani kilátások szerint aratáskor jó termés várható. B. A. vakról lévén szó — nagy fi­gyelmet kell fordítani a ta­lajmunkára, a vetésre, a be­takarításra és a magkezelés­re. A fű sima talajt kíván, ha rögös a föld. egyenetlenül kel, s mivel öt évre teszik el a magot, érdemes egyszer odafigyelni. A betakarításig különösebb ápolást nem kí­ván, viszont az aratás, a termesztés második sarkala­tos pontja. A betakarítást a buga félérésében kell meg­kezdeni mert különben nagy a pergési veszteség. Az első cséplést elvégzi a kombájn, majd 3—4 napos renden való érés után ugyanaz a gép kicsépeli a buga alsó feléből is a magvakat. Mivel ilyenkor sok zöld növényi rész is közé keveredik, a tisztítást azonnal meg kell kezdeni, különben károsodik a mag. Csírázóképességére kezelés közben is vigyázni kell, s ezért csak hidegleve­gős, szellőző padozatos szá­rítókat szabad alkalmazni. A mag betakarítása után hektáronként 100—120 má­zsa zöld fűtermést is le le­het kaszálni, ami tovább ja­vítja a termesztés jövedel­mezőségét, s egyáltalán nem elhanyagolható mennyiségű és minőségű takarmányt ad az állatoknak. Nagyobb figyelmet érdemel Mindezek mellett a fű­magtermesztésre azért is ér­demes nagyobb figyelmet szentelni, mert a Magyaror­szág természeti adottságain „nevelkedett’ vetőmag ki­válóan megállja a helyét külföldön is, s ezért nagyon keresett termék lehetne. — braun — Védnokségi napok Szarvasi siker az öntözési versenyen Amint azt lapunkban már megírtuk, szombaton és va­sárnap a Tisza II. KISZ védnökségi napok esemény^ sorozatában a vízlépcső ön­tözőrendszereiben dolgozó fiatal szakmunkások és be­tanított munkások, az ön­tözés’ mindennapi, gyakorla­ti megvalósítói, szakmai-po­litikai versenyen mérték össze tudásukat. Szombaton a versenyzők Szolnokon a nehezebbnél nehezebb vetél­kedő kérdések ismeretéből vizsgáztak, vasárnap pedig Kisújszálláson a Tisza II. Tsz öntözésre berendezett területén az öntözőberende­zések kezeléséről, áttelepíté­sükről, műszaki, technikai jellemzőikről szóló felada­tokat oldottak meg — smint a verseny zsűrije bizonyítot­ta, igen nagy gyakorlott­sággal és jó felkészültség­gel. A jók között is a legjob­bak, akik a KISZ Központi Bizottságának díjait Szívós Antaltól, a megyei KISZ bi­zottság első titkárától át­vették, a következők lettek: Első helyezést ért el a Szarvasi Állami Gazdaság brigádja. Második a tisza földvári Lenin Tsz I. csapa­ta és a Hajdúnánási Állami Gazdaság csapata. Harmadik a vemcsellői Szabadság Tsz és a tiszaföldvári Leniin Tsz II. sz. csapata. A verseny előkészítéséért a vendéglátó Tisza II. Tsz csapata a megyei területi tsz-szovetség kiüöndíját kap­ta. Fajtabemutató A legújabb őszibúza- és ár­pa-. valamint repce- és bor­sófajtákat mutatták be teg­nap az Országos Fajtakísér­leti Intézet tordasi állomá­sán, g Fejér, Veszprém, Ko­márom és Nógrád megyei mezőgazdasági szakemberük­nek. A kísérlett parcellákon 65 külföldi és hazai búzafaj­ta, valamint 14 őszi árpafajta „vizsgázik”. Bejelentették a bemutatón, hogy a jövőben célszerű len­ne a korai érésű fajták ter­mésterületét növelni. A cél az, hogy néhány év alatt a vetésterület 40—45 százalé­kán már korai érésű fajtákat termesszenek. CSAKNEM két hónappal ezelőtt, Gyár kereszttűzben címmel megírtuk, hogy a jászberényi Aprítógépgyár már. alig-alig tud elfogadni egyedi nagygépek gyártásá­ra megrendelést, hiszen je­lenlegi kapacitását már 1977-re is lekötötték. Irtunk arról, hogy a gyár az utóbbi években tudato­san úgy alakította gyárt­mányszerkezetét, hogy az úgynevezett „hordozóprofi­lok” a kohászati, timföld­ipari gépek lettek. Ezekre pedig világszerte nagy a ke­reslet, olyannyira hogy ma az Aprítógépgyár a meg­rendelők kereszttüzében áll. Hiszen olyan, külföldre — zömmel tőkés piacra és a fejlődő országokba — szál­lítandó komplett gyárakhoz kellene a nagy gépi beren­dezéseket elkészítenie, ame­lyek egyike-másika a mai Aprítógépgyár teljes kapaci­tását lekötné. Nagy és a népgazdaság számára elő­nyös üzletekről van szó, ugyanakkor az Aprítógép- gyárnak a hazai piacot és államközi szerződésekben rögzített szocialista export­ját is el kell látnia — tehát, jelenleg, nincs ezekre az új munkákra kapacitása. Két hónappal ezelőtt ez­zel a gonddal megkerestük a Kohó- és Gépipari Minisz­térium illetékeseit is, akik akkor még — az Aprító- gápgyár erőteljesebb fejlesz­tését illetően — nem tud­ták érdemben nyilatkozni, hiszen a gyár V. ötéves ter­vét csak a közelmúltban tárgyalták. Most ismét felkerestük a KGM távlati fejlesztési fő­osztályát, ahol Gábor And­rás főosztályvezetővel, Ko­rányi Miklós főosztályveze­tő-helyettessel és Szabó La­jos csoportvezetővel beszél­gettünk. Megtudtuk többek között azt, hogy — amennyiben a várható / tőkés szállításokra megkötik a szerződést, ak­kor — az Aprítógépgyár a tervezettnél nagyobb mérté­kű fejlesztése is szóba jöhet. A gyár középtávú tervének tárgyalásakor az is világos­sá vált, a gj’ár saját fejlesz­tési alapjából és hitelekből a tervezett bővítést meg tudja, oldani. A KGM szak; emberei szerint a vállalat gazdasági viszonyai kiegyen­súlyozottak, és lévén ex­portfejlesztésről szó, a hitel­feltételeknek várhatóan meg tud felelni. Mindez persze elsősorban a közvetlen ex­port — a középtávú tervben elő is irányzott — bővítésé­re vonatkozik, s nem oldja meg — a jelzett, de nem tervezett — közvetett — ex­port bővítést. Ehhez gyakor­latilag a jelenlegi kapacitást szinte duplájára kellene nö­velni. A KGM a terv tárgyaláson égy olyan tanulmány elké­szítését kérte az Aprítógép- gyártól amely a piaci hely­zet függvényében feltárja, milyen mértékű fejlesztésre volna szükség, és ennek mi­lyenek lennének a feltéte­lei. Gondolnak itt például a szakem béri étszám erőteljes növelésének igényére. Az egyedi nagygépgyártás ugyanis — minden gépesí­tés mellett — sok értő szak­embert kíván meg. Jászbe­rényben viszont a „tartalé­kok” e téren meglehetősen mostohák. Ezért kell most a tervezettnél is erőteljesebb fejlesztés feltételeit alapo­san megvizsgálnia a gyár­nak. (A példaként említett munkaerőgondok feloldásá­ban és hasonlókban sokat segíthet a helyi párt- és állami szervezetek támoga­tása.) Azt is elmondták a KGM vezető szakemberei, hogy ha azok az export-üzletek — nagyteljesítményű timföld­gyárak, kohászati berende­zések eladása — amelyekről már szó van, valóban reali­zálódnak, akkor az Aprító­gépgyár, mint közvetett ex­porttőr, ugyanolyan elbírá­lás alá esik majd, mint a közvetlenül tőkés piacra szállítók. MINDEBBŐL látható, hogy az ügy nem egyetlen gyár gondja, hanem szinte az egész népgazdaságé, hiszen ezekbe a munkákba egy sor vállalat „bedolgozik” majd. Ezek között kell megterem­teni az átfogó összhangot, megkeresni a népgazdaság­nak leggazdaságosabb sze­reposztását. De ebben remél­hetően az Aprítógépgyármak is jelentős szerep jut. = »V Fümagtermesziés Apró mag, de nem aprópénz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom