Szolnok Megyei Néplap, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-08 / 134. szám
* SZÖLNOIÉ SÜSÜI NfPLÁ? BViÁPCST Bosszankodom, nem hallgathatok Bizonyára minden rendszenes rádióhallgatónak vannak rögeszméi, miért pont a jegyzetírónak ne lehetnének. Nekem ilyen régi ideám — már említettem volt máskor ás, és sajna meglehet most) sem utoljára — nos, hogy hátha akad ember, aki éppen vasárnap este szeretne a rádió műsorai "között válogatni. Elvégre büszkén, s joggal büszkén hirdetjük, ma már aligha akad család Magyarországon, amelynek ne lenne rádiója. (Több is). Szóval hátha akad, aki éppen vasárnap este.— Mondjuk az etrrsŐTT vasárnap este, hiszen a tévében a kitűnő Jerome Kilty darabját közvetítették a nagy drámaíró G. B. Shaw és az egykori híres színésznő Mrs. Campbell negyven évig tartó titkos kapcsolatáról. No de, aki mégis rádiózni óhajtott (mondjuk).— A Kossuthon akadt egy íéi óra — Boros János és iRapcsányd László a Kaukázusról szóló műsora, amely Valóban közérdeklődésre érdemes volt — csakhát egy kilencrészes sorozat kilencedik adásaként, és aki az előzőket tegyük fel nem üiallotta.' Utána Komjáthv-műsor •— beat, pop, s az isten tudja pontosan milyen zene. Akiknek kedvence, azok bizony kevesebben vannak. Akkor át kell tekerni a Petőfire. «I Ott Donizetti kétségtele- | nül klasszikus operája, a i Lammermoori Lucia szólt. I Kitűnő közvetítés, de ugye | szemforgatás lenne azt állí- j tani, hogy nagyon sok , embert köt (egyébként több (mint két óra) a készülékek [mellé. Valóban igaz, a ko-- Imolyabb zene befogadtatása, ! terjesztése —kultúrpolitikai [cél. Ettől még a realitás: (kevesek (országos méretekben mindenképp kevesek) igaz szórakozása ma még az ' opera. Végre a harmadik műsorban; ahol ugyan szintén komolyzene — Beethoven és Bartóki — szólt negyed tízig; utána végrg. megint egy ismét feltehetően sokak által befogadható, s Dorogi Zsigmond szerkesztő értő válogatásában élményt adó irodalmi összeállítás „Harcukat megharcoilták az elődök” címmel Jovan Popo- vios műveiből. Gondolok például az egyszerre lírai és drámai Gyerekek című hosz- szabb elbeszélésre (Váradi Hédi tolmácsolta hűen, ám egy szemernyit a műtől idegen lebegő pátosszal). A novellára, amelynek béresgyerek hőse az urak elleni ősi gyűlöletet csikorgatja fogai között, mert apró barátnőjét, az „uraság” kisleányát elszakították tőle, s mellesleg agyba-főbe verték, mert szóba mert állni vele. Egyetlen mondatban persze lehetetlen egy kitűnő írás színeit, erejét érzékeltetni, mint ahogy lehetetlen az ironikus Rendnek kell lenni című elbeszélés sokfelé csípősen ostorozó, a nevetésbe is szorongást csempésző hangulatait visszaadni. S akkor még a versekről nem is írtam. A szerkesztőt igazán azért kell dicsérni, mert néhány szemelvényen keresztül sikerült neki a sokoldalú írót plasztikusan bemutatni. A harmadik műsorban. Amelyről — főleg technikai okok (csak URH-n fogható) miatt — nem lehet azt állítani, hogy sokan hallgatják. Szóval; ez volt vasárnap este. — trömböczky — A TUDOMÁNY VILÁGÁBÓL Változások az életmódban Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy kevés olyan téma van a társadalomtudományok körében, amely olyan „karriert” futott volna be az elmúlt évtizedekben, mint az életmód. Á növekvő társadalmi érdeklődés hatására világszerte szaporodnak az életmód-kutatások és publikációk. A különböző országok legjobb társadalomtudósai mindenek előtt: szociológusok, pszichológusok és közgazdászok foglalkoznak a témával. Az elmúlt években az életmód-kutatás hazánkban is erőteljes ösztönzést kapott a társadalom-politikától, a társadalom-tervezéstől, amelyek hatékonysága megköveteli: a különböző rétegek mindennapi életének, szükségleteinek, törekvéseinek- igényeinek pontosabb ismeretét. Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy a témával kapcsolatos fokozódó érdeklődést nem tekinthetjük valamiféle múló divatnak, ugyanis a valódi okot a konkrét történelmi-társadalmi körülményekben kell keresni. Az okok részletezése helyett csupán utalni kívánok arra a mindenki által tapasztalt tényre, hogy napjainkban az emberek érték- rendszere, szükségletei, életmintái, vagyis egész életmódja eddig soha nem látott változáson megy át Változást okozá tényezők A változást kikényszerítő tényezők közül mindenek előtt kettőt emelek ki: az egyik ún. külső hatás; az érintkezések, kapcsolatok a világ más tájain élő népekkel egyre szorosabbak lesznek. A másik pedig a határainkon belül végbe ment változás; a társadalmi rétegek nagyarányú és történelmileg rövid idő alatt végbe ment mobilitása. A parasztok tömegei váltak munkássá, a munkásokból és parasztokból pedig sokan értelmiségivé lettek. Ez együttvéve azt eredményezte, hogy a különböző rétegkultúrák, értékek és életminták találkoznak, ütköznek, megkérdőjelezik egymást — mindenképpen hatnak egymásra. A kép persze teljesebb lesz, ha az említettekhez hozzá tesszük a technika gyorsuló fejlődéséből származó fogyasztási eszközök tömeges »elterjedésének várható hatását. Talán elég kettőt említeni ezek közül: a gépkocsit és a televíziót, amely az elmúlt évtizedben nálunk is jelentős életmódátalakító tényező volt. A téma aktualitásának van persze egy elég lényeges politikai, ideológiai vonatkozása is. A két rendszer versenyében ugyanis az életszínvonal mennyiségi mutatói mellett egyre inkább fontos helyet kap az a kérdés, hogy melyik rendszer %épes az emberek számára magasabb „életminőséget”, humánusabb életmódot biztosítani. Ez is ösztön zi az életmód mérését és összehasonlítható elemzését, mégpedig az eddigieknél tudományosabb alapokom Széles köri fogalom Azzal persze tisztában kell lenni a kutatóknak és a kutatásról szóló jeíétfféöf ’ olvasóknak egyaránt, hogy az életmód roppant komplex, nehezen körülhatárolható fogalom. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert az életmód fogalmát a mindennapi életben, de gyakran a zsurnalisztikában is általában aggály nélkül, nagy magabiztonsággal és egyértelműséggel használják, Amikor tehát ilyen formulákkal élünk, hogy a „munkások életmódja”,. a „parasztság életmódja”, „az értelmiség életmódja', vagy az „ember életmódja”, rendszerint arra az egyszerű társadalmi tényre gondolunk, hogy — legáltalánosabban szólva — hogyan él, milyen életvitelt Játék a harangokkal Ősi ütőhangszer a harang, leginkább bronzból készül. Már az. ókorban is használták az alvó istenség felébresztésére, vagy a baj elhárítására. A Bakkhosz-misztériumokon harang hívta Istentiszteletre a résztvevőket. A legrégibb ismert harang asszír eredetű, és i. e. 300-ban készült. A kínai hagyomány azonban még régebbre, a III. évezredbe nyúlik vissza. Később i. sz. 500 után a keresztény egyház is átvette,, sőt 1169-ben kötelezővé tette a templomok számára. Európában a VII. század derekán. Franciaországban öntötték az első harangokat, de a mai formájukat csak XIII. században vették fel. A XV. században kezdődött el az óriási harangok korszaka, ezek a nagy székesegyházak részére készültek, a kölni dómé pl. 25 tonnás. A világ legnagyobb harangja a moszkvai Kremlben van. a „Harangcár” súlya 200 tonna. 1733-ban készült. Magyarországon az első adatok harangokról XIV—XV. századból valók. A harangjáték több, felfüggesztett, különböző magasságra hangolt harangokból álló hangszer, amelynek az egyes tagjait ütővel vagy hengeres óramechanizmus segítségével szólaltatják meg. A kínaiaknál ősidők óta használatos, Európában középkori szerzetesek honosították meg. Főleg templom- és városháza-tornyokban alkalmazták. Virágzása a barokk korra esik. Főleg Angliában. Németországban, Hollandiában kedveljék. Különösen híres a müncheni és a salzburgi harangjáték. Képünkön; Kaunász litván város harangjátéka. alakít ki a szóban forgó társadalmi csoport, vagy egyén. A nehézség csak akkor kezdődik, amikor a „hogyan él?” kérdést akarjuk megválaszolni : gondolhatunk ugyanis az életvitel külső kereteire, objektív feltételeire: települési és lakásviszonyokra, az anyagi feltételekre, a munkakörülményekre, az öltözködésre stb. Viszont gondolhatunk a cselekvés- módokra, az ismétlődő tevékenységekre, amelyek a vizsgált réteget, vagy egyént leginkább jellemzik. Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy az életmód rendkívül összetett és sokrétű képződmény, amely magában foglalja az életkereteket és az adott keretek között végzett tevékenységeket; azt, hogy a csoport, vagy valamely egyén mikor mit csinál, milyen célokra használja a rendelkezésire álló életkereteket. A jelenség sokszínűségéből, bonyolultságából következik, hogy a meghatározások és a kutatások rendszerint az életmód egy- egv elemére, főként a szabadidőre, a lakáskörülményekre (mint életmód-keretre), és a fogyasztási szokásokra korlátozódnak. A töb- bé-kevésbé használható információk az életmódra vonatkozóan ezekről a területekről' származnak. Az eddig elmondottakat abban lehetne összegezni, hogy ha egy társadalmi csoport. vagy egyén életmódját vizsgáljuk, mindig szem előtt kell tartanunk azt a fontos marxi elvet, hogy az objektív társadalmi körülményeknek, viszonyoknak meghatározó szerepe van az ember cselekvés ében, magatartásában. Vagyis: amennyiben meg akarjuk érteni az emberek magatartásának indítékait, ahhoz, mindenekelőtt meg kell ismemi:az őket körű rülvevő objektív viszonyokat. '• t'f rn Az életmód elemzéséhéi: azonban az objektív körülmények felderítésénél nem szabad megállni; szükség van a szubjektív tényezők ismeretére is. Ugyanis az egyén viszonylagos automó- miával rendelkezik tulajdonlétfeltételeivel szemben, amelyek pedig előírják tevékenységeinek lehetséges körét. Hiszen a mindennapi tapasztalatokból tudjuk, hogy eltérő életmódok alakulnak ugyanazon objektív bázison ki. Ezt a tényt mindenek előtt azzal magyarázhatjuk, hogy minden egyes egyén sajátos igényszinttel, értéktudattal, érdeklődési körrel rendelkeziik. Az egyének meghatározott feltételek alapján mindig választanak a különböző lehetőségek között. A választás és a döntés már önmagában rangsorolja a tevékenységeket. Az életmód-minták ezekből az ismétlődő és rangsorolt tevékenységekből épülnek fel. Társadalmi haszna Az életmóddal foglalkozó kutatásbk tapasztalai ezt mutatják, hogy a legnagyobb nehézséget éppen az objektív és szubjektív tényezők összefüggéseinek és kölcsönhatásának megismerése okozza. Ez persze egy pillanatra sem szegheti kedvét a kutatóknak és mindazoknak, akik ebben a hallatlan izgalmas és fontos munkában részt vesznek. Az életmódban bekövetkezett változások konkrét ismerete nélkülözhetetlen a szocialista építés eredményeinek feltárásához és feladataink kijelöléséhez, hiszen a szocialista építésben, Lenin szavaival „csak azt szabad elértnek tekintenünk, ami meggyökeresedett. a kultúrában, a mindennapi életben, a szokásokban”. Módra László szociológus Lukács György és kultúránk A kulturális létünkét meghatározó tényezők között bizonyára kiemelkedő helyet kapnak azok a filozófiai és kulturális teljesítmények, amelyek korunk haladó szellemiségéből kinőve, elszakíthatatlanul összefonódtak a szocialista mozgalmak céljaival és törekvéseivel, s döntő mértékben "járultak hozzá, hogy e célokat és törekvéseket megszabadítsák az ösztönösség esetlegességeitől s a fogalmiság és a művészi kép rangjára emeljék. Marx, Engels, Lenin neve jól mutatja ennek az összefüggésnek történelmi jelentőségét. valamint egyetemességét. Nyugodtan hozzátehetjük azonban: a szocialista mozgalom egyetlen klasszikusa sem takaríthatja meg számunkra azt a fáradságot és munkát, amelyet saját, nemzeti fejlődésünk különösségének megértése igényel. Mi több, hogy mennyire értettük meg a marxista elmélet előfeltevéseit és lényegét, azt éppen azon bizonyíthatjuk be[ hogy milyen mértékben voltunk és vagyunk képesek a magyar valóság összefüggéseinek megragadására, ellentmondásainak feltárására és problémáinak megoldására. Csak ennek a nemzeti tartalomnak alkotó feltárásával érhető el az egyetemes marxizmus eszméjének igazi életre keltése: a gyakorlati munka vezérfonalává tétele. A magyar szocialista kultúra idevonatkozó teljesítményeit nézve az öt éve elhunyt Lukács György személye és munkássága az elsők között érdemel említést. Századunk történelmi, társadalompolitikai és kulturális fejlődésének mély törései és ellentmondásai szolgáltatták gondolkodói tevékenysége számára az alapvető ösztönzéseket. Ezek feltárásán dolgozott élete végéig. De ezeknek a mély töréseknek a tőkés társadalom lényegiségé- ből eredeztetése igazgatta útját a kommunista mozgalommal való elkötelezettséghez is. Ma nem lehetséges ezekről a problémákról tudományosan, színvonalasan és kulturáltan beszélni, ha nem ismerjük mindazt, amit Lukács György filozófiai és esztétikai munkásságával teremtett.^ Ez még azokban az esetekben is így van, amikor a problémák lukácsi megválaszolásához kritikailag viszonyulunk. Lukács György munkássága egyébként is ösztönöz a vitára. Életének folytonossá- ' gát alaptörekvése, a valóság ellentmondásos teljességének (totalitásának) gondolati megragadása és a társadalmi-emberi lehetőségek és alternatívák tudományos megalapozása adja. Ugyanakkor ez a folytonosság megannyi — tárgyában is változó — gondolati kísérletben és újrafogalmazásában realizálódik. A századelőn azoknak az értelmiségi csoportosulásoknak egyik vezéregyéniségeként tűnik fel, akiknél elméleti-kritikai programként a hagyományos — konzervatív értékelések széttörése, a politikai és világnézeti radi-. kalizmus szempontjainak érvényesítése jelenik meg. Ez- időtájt a kor társadalmi valósága elleni szubjektív — romantikus lázadását rendkívüli világirodalmi és elméleti műveltsége és Ady költészetének hatása nyomán kísérelte meg formába ölteni. További fejlődésének, világnézeti és filozófiai tájékozódásának, a marxizmushoz való közeledésének döntő ösztönzést adott a világ- háborús válság és az 1918— 19-es eseményekben való aktív részvétele, a kommunista mozgalomhoz való csatlakozása. A kor és a mozgalom ellentmondásos fejlődéstendenciái azonban csak fokozatosan tette ’ ' .' 'vé számára, hogy a „Marxhoz vezet# utat” végigjárja, s megtalálja filozófiai és esztétikai gondolkodásában azt a mértéket, amely nők alapján életművének belső arányai végül is kiformálódtak. Európai — mindenekelőtt német — műveltsége, világ- irodalmi tájékozottsága és tudatos törekvése arra, hogy a német nyelviségen keresztül utat találjon a világ felé, felvetheti azt a kérdést, hogy vajon az életmű teljességéhez képest nem esetleges-e Lukács Györgynek a magyar társadalomhoz és kultúrához való viszonya. Egy ilyen vélemény már tényszerűen sem igazolható. A magyar fejlődés problémái, az irodalmiművészeti események nyo- monkövetése és értékelése állandó összetevőjét képezik az életműnek. S ezek az értékelések minden bizonnyal az életmű elméleti-módszertani alapjainak konkretizáló- dása szemponjtából iem hanyagolhatok el. Mert például nem joggal tehetjük-e fel, hogy más. közvetlenebb tényezők mellett a világirodalmi rangú magyar költészet politikusságának, közéleti töltetének is szerep jutott annak a mércének a kiformálódásában, amellyel az alkotások politikai-közéleti töltetét mindenkor számon- kérte a kritika? Éppen azért kellett megküzdenie a teoretikusnak, hogy ne maradjanak az esztétikai elismerés körén kívül azok az alkotások, amelyek egy másfajta társadalmi-politikai közeg vagy alkotói szemlélet termékeként közvetettebben — általánosabban teljesítették a művészeti megformálás'mindenkori követelményeit. (Az esztétikum sajátosságának realizmuskoncepciója már ezt a tágabb — dialektiku- sabb műérzékenységet tükrözi.) Lukács György „különösségének” egy lényeges mozzanatát is inkább csak a magyar kultúra filozófia-nélküliségének tradícióján határozhatjuk meg. Lukács György az első magyar filozófus, aki európai szintű teljesítményével egyúttal elsőként szüntette meg azt az űrt. amelyet a magyar műveltség vonatkozásában még Erdélyi János vetett fel a múlt században, firtatván a magyar filozófiai teljesítmény hiányát. Ezzel olyan probléma-komplexumot közvetített a magyar kultúrába, amelynek hatása elől nem térhet ki a kulturális-társadalmi gondolkodás egyetlen fontos területe sem. Az ösztönösség és tudatosság dialektikája és ennek érvényesülése a munkásmozgalom politikai — intézményes struktúrájában, a szocialista demokrácia kérdése, a politikum és etikum összefüggése, a társadalmi gyakorlat alternatívákban mozgó kerete, a racionalizmus és irracionalizmus ellentéte, a művészet és társadalmi megbízatásának értelmezése, a szocialista értékrendszernek az emberi kultúra haladó áramlataihoz és törekvéseihez csatolása — megannyi „lukácsi” kérdés, amelyek megoldása a filozófia és szocialista fejlődésünk számára. egyaránt sorsdöntő. Lukács György aktualitása ily módon napjaink eleven társadalmi-emberi problematikájában gyökerezik. Olvasnunk kell őt. Egyetértve vagy polemizálva, de semmiképpen sem az érdektelenség közönyével. Egyre szélesebb körök társadalmi szemléletének korszerűsége múlik ma azon hogy az életmű teljesítményei megjelennek-e életünk kérdéseinek megközelítésénél. Hülvely István f
