Szolnok Megyei Néplap, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-08 / 134. szám
T978. l’tÜníus 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP S Megújhodofit a párt A kommunista párt újjászervezése Magyarországon, 1956 — 1957 SZENES IVÁN a Kossuth Könyvkiadónál most megjelent művében — arra vállalkozott, hogy megírja 1956—1957 mindenki számára emlékezetes hónapjainak történetét, a párt újjászervezésének időszakát. Munkájában elsősorban a párt szervezeti fejlődését, a párttagság létszámának, ösz- szetételének, a párt választott szervének, illetve függetlenített apparátusának alakulását kíséri figyelemmel. Azt vizsgálja, hogy az esz- • mei-politikai folyamatok miként hatottak az emberre, a párttagokra. A történetnek már 20 éve, de valamennyiünkben élnek az akkori idők, mi magunk is részesei, alkotói voltunk az eseményeknek. Szenes Iván köhyvéből sok mindenre választ kapunk, ami akkor sokak számára tűnt érthetetlennek, vagy nehezen érthetőnelc. Elemzi a pártnak az ellenforradalmi támadás előtti és alatti helyzetét, emlékeztetve, hogy a személyi kultusz következtében súlyos helyzet alakult ki a magyar munkásmozgalomban: a pártban. Leírja, hogy az ellenforradalmi támadás idején a vezetés nem volt egységes és így fokozatosan a Nagy Imre-féle revizionista csoport kezébe csúszott át a hatalom. A fordulat akkor következett be, amikor Kádár János és a köréje csoportosult leninista erők szakítottak a revizionistákkal, bejelentették, hogy létrejött a párt forradalmi központja, amelv harcot hirdetett az ellenforradalom ellen, megalakította a forradalmi munkás-paraszt kormányt és megkezdte a párt újjászervezését. Szenes sorra veszi az eseményeket, leírja, hogy alakult meg a párt forradalmi központja, melyek voltak a pár;t újjászervezésének feltételei 1956. november 4. után, milyen volt az MSZMP politikai irányvonalának kialakítása és szervezeteinek kiépítése, az ellenforradalom leverését követő hónapokban. Elemzi a pártszervezés eszmei-politikai és szervezeti alapjainak kidolgozását. Nemcsak rögzíti, hanem értékel is. Hangsúlyoz a az elvi szilárdság, a bizalom légköre megteremtésének fontosságát. Lényeges állomás volt az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának 1956. decemberi ülése, amelyen elfogadták azt a határozatot, amely megállapította az ellenforradalom okait és előzményeit, az események jellegét, az adott politikai helyzetét, és foglalkozott a párt belső életével, a párt előtt álló feladatokkal. Ez az elvi állásfoglalás meggyorsította a konszolidációt. Könyve további részében a szerző a munkáshatalom megszilárdulásának időszakával, az országos pártértekezlet eredményeivel, az ifjúságpolitika megalapozásával foglalkozik. Rámutat, hogy az eszrasi-politikai egvség megszilárdulása tette lehetővé az átigazolások gyors végrehajtását, az MSZMP tömegbefolyásának erősödését, amely 1957 május elsején hatalmas felvonulásban, tömeggyűlésben csúcsosodott ki, amikor Budapest népe a Hősök terén hitet tett a szocializmus, az MSZMP politikája mellett. Végül a párt újjászervezésének befejező szakaszát ismerteti, hangsúlyozva, hogy a helyes marxista—leninista politika, a Kádár János vezette Központi Bizottság, a párt szervezeti erejének szilárdsága, a helyes gazdaság- politika eredményezte, hogy 1957 végére megújhodott a párt, s 1958-tól már a szocialista építés új kérdései, mindenekelőtt a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése került napirendre. A KÖTETET korabeli cikkek, röpiratok kliséi, valamint dokumentum jellegű kér pék teszik még tartalmasabbá. Szenes Iván kitűnő munkát, alapos kutatást végzett. Ebben nagy segítségé voltak az MSZMP KB, a Budapesti Pártbizottság illetékes osztályai, valamint a Párttörténeti Intézet munkatársai, akik kutatómunkáját sokoldalúan támogatták. G. S. Barátom, Bonca Díjnyertes tv-film Véget ért Münchenben a televíziós gyermek- és ifjúsági filmek fesztiválja. Harmincnégy ország tévéállomásai küdtélc el legjobb ilyen témájú munkáikat. A zsűri a Prix Jeunenne oklevéllel „a legjobb gyermekjátékfilmért” Varga Katalin — Katkics Ilona Barátom, Bonca című filmjét tüntette ki. Építőtáborok Túrkevén A Semmelweis Orvostudományi Egyetem KISZ fiataljai két évvel ezelőtt ajánlották fel segítségüket Túrkeve fejlesztésére, építésére. A városban építőtáborokat szerveztek és a fiatalok a különböző létesítmények építésénél dolgoztait. Az idén július 11. és augusztus 20. között ismét szerveznek építőtábort. Három csoportban száznvolcvan egyetemista költözik Tűrke- vére, hogy segítsen, a városi tornacsarnok és az Árpád úti általános iskola építésében. Lesz egy másik építőtábor is a városban. Földvári László túrkevei eszperantista, a budapesti szövetség tagja, külföldi eszperantistákkal levelezett, akik közül sokan vállalták, hogy néhány hetet a városban töltenek. A városi tanács vállalta a résztvevők elszállásolási és étkezési költségeit, így július 11. és július 30. között hatvan bolgár, lengyel, iraki és magyar fiatal részvételével eszperantótábort szerveznek. Az esz- perantista fiatalok a város belvízelvezető árkainak felújításában és újak kialakításában dolgoznak. A táborozást egybekötik a nyelvtanulással, de előadásokat, kulturális és sportrendezvényeket, kirándulásokat is szerveznek a résztvevőknek. r Újra Szolnokon Papi Lajos szobrai a Vegyiművekben Papi Lajosról elmondhatjuk, hogy a megyében és határainkon kívül a legtöbbet kiállító művészek egyike. Pedig szobrai nem szállíthatók bőröndben, sőt egyköny- nyen még személykocsival sem. A Kisújszálláson dolgozó művész hatalmas fa és gránit munkáival meghódította a Jászkunságot, a Hajdúságot, nemrég a Dunántúlról kaptunk hírt szobrainak sikeréről. A soproni Liszt Ferenc művelődési központban, majd a fertődi Eszterházy-kastélyban szerepelték művei. Jelenleg a Ti- szamenti Vegyiművek művelődési központjában rendezett kamaratárlatot. Bemutatott munkáit jól ismerjük, hiszen az 1974-es, a szolnoki Galériában rendezett gyűjteményes anyagából kisebb kamara összeállítást láthatott többék között szülővárosa Kisújszállás, Túrkeve, Karcag és Martfű közönsége. Mindenütt megértéssel, szeretettel fogadták. A Vegyiművek művelődési házában a megnyitó alkalmával megjelent szocialista brigád tagok, fiatalok, idősebbek azonnal megértették Papi Lajos szobrainak tartalmi és esztétikai értékeit. Nem véletlen ez, hiszen ezekben a művekben egész kultúránk, történelmünk rejtőzik. Papi Lajos „Vazuljának” konok vonásait Ady Endre sorai is feszítik, a kucsmás paraszt fejében évKucsmás fej századok terméshozó verejtéke kövüit. A „Csikófej” archaikus szobortöredék jel-, legével az ember és a ló több ezeréves egymásrautaltságára, elválaszthatatlansá- gára utal. A fogantatás, a születés és halál ötöktől való körforgásának lírája von glóriát terhes „Madonnája” kí>ré, és a megváltoztatha- tatlanságának terhe görnyeszti ülő öregasszonyát. Papi Lajos szobrai, míg tartalmukkal egész világunkat átfogják, megformálásukkal is lenyűgöznek. A művész a kiválasztott gránit, márvány vagy fa eredeti formájának, erezetének hatását meghagyva bontja ki müvéből a kívánt gondolatot. Legtöbb munkájának rusztikus expresszionista felüiete szinte külön mozog, önálló élátet ad a szobornak. Csak egy példát említsünk: az Ikarusz ha- sadtkorhadt fájának égett szárnyakra, segítségkérő kezekre emlékzetető formáit De nem szabad azt hinnünk, •hogy az anyag „ősi” hatásának bűvölete miatt Papi Lajos feladata a felületek klasszikus megmunkálásának, a míves kőfaragás élvezetének, technikájának igényét. Ha a szoborgondolat fegyelmezett, simára csiszolt illetve érzékenyen modellált formákat követel, akkor Papi Lajos semmi szerepelnem hagy a felületek esetlegességének. Bizonyíték erre az „Apám” vagy a „Kopernikusz” is. Hallottuk, hogy ősszel a nemrégiben megnyílt mátészalkai Szatmár Múzeum kívánja bemutatni alkotásait Kisújszállás pedig — a Damjanich Múzeummal közösen — gyűjteményes tárlatot rendez, valamint Papi Lajos eddigi munkásságát értékelő katalógus megjelentetését tervezi. Egri Mária GvermsÉcsontváz nyakában István király dénárja HcagyomcarByöB’sés a munkásőrségben Számítanak a segítségre Dr. Horváth István, az esztergomi Balassa Múzeum igazgatója, az Árpád-kori települések szenvedélyes kutatója még 1967-ben kezdte meg a város határában, az úgynevezett Szentkirály-dűlőben. egy hatalmas kiterjedésű Árpád-kori temető feltárását. Az évek során több mint 130 sírt találtak. Az elmúlt hetekben — az Eötvös Ló- ránd Tudományegyetem régész szakos tanulóinak a közreműködésével — újabb 50 sírt tártak fel. Ennek során az egyik gyermekcsontváz nyakába akasztva István király dénárjára bukkantak. Ez perdöntő bizonyítékul szolgált a régészek korábbi feltételezéseihez: a falu, amely az oklevelek adatai szerint a középkorban Szentkirály néven volt ismert, már első István alatt is lakott település volt. Az Esztergomhoz kapcsolódó jobbágyfalu lakói földműveléssel és halászattal foglalkoztak, de a vaskohászathoz is értettek. Erre utalnak a feltárások egyik legérdekesebb leleteként talált vasolvadékok. Egyben azt is bizonyítják, hogy a közelben megfelelő érclelőhelynek kellett lennie. A sírmező különlegesen gazdag anyagot szolgáltat az antropológusoknak, akik a korábbi ásatások csontvázaiból már sok érdekes következtetésre jutottak a kor életmódjára, szokásaira vonatkozóan. A most talált csontvázak egyébként, akárcsak a korábbiak, 150—160 centiméteres testmagasságra utalnak. Az újabb leleteket is átadják az antropológusoknak, a régészek pedig a következő években tovább folytatják a várhatóan még sok érdekességgel szolgáló temető feltárását. Testületük megalakulásának huszadik jubileumát — többek között — hagyomány- gyűjtéssel köszöntik megyénk munkásőrei- Az egységeknél emlékfalakat, a kunhegyes! kiképzési bázison pedig emlékszobát rendeznek be. Kifejezik ezáltal az alapítók iránti tiszteletet, megörökítik az egységek nevezetes eseményeit, a municásőrök derék helytállását az árvizek idején, s mindazt, ami a forradalmi örökség méltó folytatását jelenti. Az új munkásőr nemzedék követendő példákat lát ezáltal is maga előtt. A munkásőrség megalakulása óta eltelt két évtized eseményekben gazdag volt a testület életében is. Sok régi munkásőr féltve őrzi annak az időszaknak dokumentumait. A testület életét megörökítő újságcikkek, fényképek olyanok tulajdonában is vannak, akik nem tartoztak a fegyveres testülethez, csupán munkájuk, egyéni szimpátiájuk kötötte őket a munkásőrséghez — így például az az amatőr fotósokat. A szóbanforgó dokumentumok igazi értekét az adja, ha méltó helyen őrizve láthatóvá válnak a nyilvánosság számára, s nem eldugott fiókokban porosodnak. Ezért volna jó. ha tulajdonosaik eljuttatnák őket a munkásőrség megyei parancsnokságára. Persze elképzelhető, hogy egv- egy dokumentum olyan kedves emléke valakinek, hogy nem szívesen válik meg tőle. A hagyományőrzést még akkor is jól szolgálnák ezek a tárgyak, iratanyagok, vagy fényképek, ha addig kölcsönöznék a parancsnokságnak, míg lefényképezik őket Hasznos segítséget tudnának adni ilymódon a munkásőrség hagyományainak gazdagításához, az emlékszoba kialakításához. A megyei parancsnokság méltán számít a segítségére. Haigfal-áttirés Űj Komló, 1952. június 6. • „A DISZ-fiatalok lelkes munkával fogtak hozzá június 2-án a 100 méteres mozgalom beindításához. Molnár elvtárs, a DlSZ-bizott- ság szervezőtitkára komoly, megfontolt, harcos elhatározása indította el ezt a mozgalmat azért, hogy biztosítani tudjuk előbb a Sztálin Vasműnek az elegendő szenet...” Ez volt az első jelentős híradás a Molnár-csapatról, s ettől kezdve minden nap ott van valamelyik újság címoldalán. Alakja nőni kezd, szavai egyre politikusabbá lesznek. Megkezdődik hőssé válásának folyamata — mert a kornak hősökre, példaképekre, elemi erejű vezetőkre van szüksége. A sok pénz, az ezernyi gép ellenére ugyanis a termelés legfőbb jellemzője az anyagi-technikai nélkülözés. A fő terheket az ember viseli. Ha a háború előtti állapothoz képest sok is a gép — a szükségeshez képest kevés. Ugyanígy vagyunk az emberekkel. Ezrek jönnek — még nincsenek elegen. Mert ezrek mennek is. A bányászat egy hatalmas átjáróház. A hősök, példaképek, a karrierek tehát már csak azért is kellenek, hogy perspektívát nyújtsanak. Maradj, küzdj, tarts ki — s te is ez lehetsz ... Ez tehát az egyik ok, amiért Molnár István máról holnapra sztár lesz. De van másik is, legalábbis ilyen nyomós. Simon Kálmán főmérnök, a Nehézipari Minisztérium Szénbányászati Igazgatóságának helyettes vezetője írja a Szabad Népben: A feltárás és elővájás a jövő fejtéseit, tömegtermelő munkahelyeit készíti elő. Az a szénbányavezető, aki a pillanatnyi többletterme’ésért elhanyagolja a feltárást, vagy fékezi az elővájást. ötletszerűen, tervszerű tlenül irányít: lemond bányájának jövendő biztonságos üzemeltetéséről, egyenletes, nyugodt munkájáról, a termelés állandó, zavartalan emelkedéséről. A múltban általános volt nálunk az a hiba. A szénbányászat is, akárcsak a nehézipar más ágai, viharos erővel tört előre — de így sem tartott lépést a rohamos szocialista, iparosítás követelményeivel. A kapkodásban, a hajrázásban újra és újra éppen a feltárásról és az elővájás- ról feledkeztünk meg. Sok bányánk emiatt a tervszerűt- lenség. ötletszerűség árjában sodródott: állandósult a termelő munkahelyek hiánya, a széntermelő csapatok a kis szénvagyont képviselő munkahelyek miatt egy hónap alatt 5—6 munkahelyen dolgoztak. Az ilyen helyzet természetesen oda vezetett, hogy ezek a bányák elmaradtak a tervteljesítésben. El kellett maradniok, mert nem voltak meg a terv teljesítéséhez szükséges munkahelyek. A munkaverseny hónap közben aludt, csak ilyenkor, egy-egy „nagytermelési napon”, vagy egy-egy kampány idején törődtek a verseny- szellem felkeltésével a szakszervezeti funkcionáriusok és a műszaki vezetők. Az ilyen rosszul értelmezett verseny tervszerűtlen bánya- műveléshez, a bánya „kirablásához” vezetett... Ez 1953. november 23-án jelent meg, tehát akkor, amikor Molnárék neve már zászlóként lobogott. Ez a világos, józan helyzetértékelés azonban még nem általános, s pláne nem másfél évvel korábban, amikor Molnárék elindultak, hogy áttörjék a bűvös 100 méteres sebességhatárt. Ez mérföldkő, sőt, több annál. Űj minőséget jelent. ötszáz vagon szén naponta! Hogy ez a rövid határidejű célkitűzés milyen hatalmas, jól tükrözik a következő számok. 1938-ban 57 vagon; 1943-ban 82 vagon: 1944-ben 73 vagon és 1945-ben mindössze 35,5 vagon Komló termelése. A felszabadulást követően mindennél fontosabb a szén, hisz az energia az élet újraindulásának előfeltétele, de a termelés csak lassan éri el az utolsó békeév szintjét, s a teljesítményekre általában a pangás jellemző. Nem változott szinte semmit a szervezet, a technológia. 1947- ben kapja Komló az első jelentősebb beruházási összeget, ez az összeg; sem haladja meg azonban az 1,5 millió forintot. Egy állóvízbe, mely meglehetősen fáradt, posványosodott, zuhan tehát az 1950-es évek elején a Gazdasági Főtanács által elrepített kő: Komló Sztálinváros bázisbányája lesz! Ebben a helyzetben, amikor egyrészről a régi emberek, régi szemlélet és gyakorlat jellemzi a termelést, másrészről a hozzánemértő ezrek beözönlése — túlbecsülhetetlen jelentőségű a munkaverseny. 1948. március 15-én indult az országos munkaverseny-mozgalom, ' mely a korábbi időszak helyi versenyeredményeire alapoz. Persze az ellenállás e téren is jelentős. Kevesebb ember, nagyobb termelés — elbocsátás. Ezrek fejében tartja makacsul magát ez a nézet. Mások azt számolgatják: megkapják-e fillérre azt a pluszt hóvégén, amit a termelés térén pluszként produkáltak? Komlón az átlagosnál is nehezebben talál magára a versenymozgalom. Amikor végre megértik az emberik, s kialakul szervezete — az egyéni versenymód, s az egyéni eredmények hajszolása válik jellemzővé. Ennek a korszaknak a hősei: Kusz János. Rein János Vókó Imre — akik rendszeresen túlszárnyalják a havi 200 százalékot. De ez még nem igazi szocialista munkaverseríy. Itt még .szinte mindenki a fizikai erőnlétre épít. A következő lépcsőfokon ennél több kell: kollektív munka és ésszerűség. S ezt célozza meg Molnár István, amikor harcba indul a havi 100 méterért, egy tizenhat fős csapat élén. (Folytatjuk) »
