Szolnok Megyei Néplap, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-30 / 153. szám

1976. június 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAI 3 r (Folytatás a 2. oldalról.) ebben is a kommunista épí­tés főbb programcéljaít tart­juk szem előtt. Szó van többek között ar­ról, hogy közelebb kell hoz­nunk egymáshoz a városi és a falusi dolgozók életszínvo­nalát. Jelentős mértékben ez a célja annak az agrárpoli­tikának, amelyet pártunk az utóbbi években dolgozott ki. Szó van arról, hogy foko­zatosan el kell tüntetni a ha­tárt a szellemi és a fizikai munka között, amit például előmozdít, az általános tíz- osztályos tankötelezettség megvalósítása, a munkások és kolhoztagok munkakultú­rájának jelentős növelése. Szó van arról is, hogy mi­után eddig nem tapasztalt méretekben bontakoztattuk ki a lakásépítkezést, sikerült sokat tennünk annak érde­kében, hogy sokmillió dolgo­zónak méltó életfeltételeket biztosítsunk, rendkívül ala­csony lakbérű, korszerű la­kásokban. Munkánkat ebben az irányban folytatni fogjuk. Társadalmi fejlődésünk csakis azért lehetséges, mert a tömegek szabadon és ön­tudatosan alkothatnak, egyre cselekvőbben élhetnek pol­gárjogaikkal, egyre tevéke­nyebben vehetnek részt a társadalmi élet minden olda­lának formálásában. Ilymó- don a további előrehaladás a kommunista építés útján feltétlenül elvezet a szocia­lista demokrácia további fej­lődéséhez. Ez pártunk elvi irányvonala. Ez a mi min­dennapi tevékenységünk. A szocializmus feltételei között a szovjet emberben valóban értékes tulajdonsá­gok alakultak ki; az ország gazdájának érzi magét, aki jól megérti saját munkája és az össznépi ügy összefüggé­seit, megérti a közösséget, közösségi módon tud gondol­kodni, és ez nem valamiféle platonikus érzés, hanem mil­liók valóságos ügye. Megpró­bálom néhány példával el­mondani, hogy mit értek ezen. Ha mondjuk, nálunk egy szakképzett üzemi vagy me­zőgazdasági munkás kiváló termelési eredményeket ér el, megelőzi munkatársait, gondja rendszerint az, hogy tapasztalatát átadja mások­nak, azt mások kincsévé is tegye. Talán nincs is nálunk jobban tisztelt ember, mint a termelésben élenjáró dol­gozó. Sokukat az egész or­szág ismeri, írnak róluk az újságokban, beválasztják őket az államhatalmi szer­vekbe. Nálunk több mint kétmil­lió dolgozó eme államhata­lom hordozója, akiket a ta­nácsokba választanak. Ez azonban nem minden: majd­nem 30 millió szovjet pol­gár a tanácsok aktivistája, önként és önzetlenül segéd­keznek az államigazgatás nagy és bonyolult munkájá­ban. Kilencmillió dolgozó pe­dig a népi ellenőrzés válasz­tott szerveiben tevékenyke­dik, állandó figyelemmel kí­sérik a különböző igazgatási láncszemek működését, har­colnak a bürokratizmus és a lelkiismeretlenség meg­nyilvánulásai ellen. Vagy itt van a dolgozók aktivitásának még egy for­mája: a szovjet üzemekben állandó termelési tanácskozó testületeket hoztak létre, amelyek 65 százaléka mun­kásokból áll. Csupán az el­múlt, 1975-ös években az ilyen tanácskozásokon a ter­melés és a munkafeltételek javítására kidolgozott több. mint egymillió javaslatot va­lósították meg. Dinamikus társadalmat teremtettünk Ezek csupán egyes példák. de gondolom ezek is képet adnak arról, hogyan fonódik össze nálunk az irányító szervek munkája az alulról jövő közvetlen demokrá­ciával. A mi nagy és összetett tár­sadalmi életünkben termé­szetesen nem kis számban vannak hiányosságok és megoldatlan problémák is. Jól látjuk ezeket, és a párt mozgósítja a néppt leküzdé­sükre 'és kiküszöbölésükre. Azonban semmiféle hiányos­ság és nehézség sem képes tudatunkban elhomályosíta­ni azt a fő történelmi győ­zelmet, amelyet a szovjet nép ért el a Nagy Októberi For­radalom után a lenini kom­munista párt vezetésével. 'Olyan társadalmat hoztunk létre, amely mentes a mo­nopolista oligarchia uralmá­tól, a válságoktól és a mun­kanélküliségtől való félelem­től, a társadalmi csapások­tól. Olyan emberek társadal­mát hoztuk létre, akik a szó legtágabb értelmében egyen­rangúak, nem ismernek ren­di. vagyonbeli, faji, vagy más hasonló kiváltságokat; olyan társadalmat, amely nem csupán deklarálja az emberi jogokat, hanem tény­legesen biztosítja is a lehe­tőséget azok gyakorlásá­hoz. Szilárd, dinamikus, ösz- szeforrott társadalmat te­remtettünk. Bátran kijelenthetjük, elv­társak, hogy országunk dol­gozói az egész történelem so­rán soha nem élveztek olyan magas anyagi' életszínvona­lat, mint most. Még soha­sem volt olyan magas a mű­velődés színvonala, és soha sem voltak olyan lehetősé­gei a kulturális értékek el­sajátításának, mint ma. Dol­gozóink még soha nem érez­hették magukat annyira bi­zonyosnak a holnapban, — országunk békés jövőjében — mint most. íme, ez az alapja annak, hogy a szovjet nép egyöntetűen támogatja az SZKP politikáját, ez az alapja a párt és a nép meg­bonthatatlan egységének or­szágunkban. A világesemények menetét egyre nagyobb mértékben az elnyomás és a kizsákmányo­lás ellen, a nemzetközi ügyekben megnyilvánuló erőszak, és önkény ellen fel­lépő antiimperialista erők határozzák meg, és nagyon sok függ ezeknek az erőknek összeforrottságától, együtt­működésétől. A szocializmus országainak testvéri szolidaritása meg­sokszorozza mindegyikük erejét, az egyenrangú gazda­sági együttműködés saját forrásaikat hatalmas lehető­ségekkel egészíti ki. A pár­tok, az állami szervek, a vállalatok és tudományos in­tézmények kollektívái, a tár­sadalmi szervezetek, az ál­lampolgárok milliói és mil­liói közötti mély, szerves és szakadatlanul növekvő bará­ti kapcsolatok alapián egy el­vileg új jelenségről beszél­hetünk : a meggyőződések egysége és a célok közössége révén összeforrott népek va­lódi testvéri szövetségéről. Ennek szilárd alapja, össze­kapcsoló ereje a marxista— leninista pártok harci kö­zössége. Nagy szerepe van az együttműködésnek Óriási szerepe van a szo­cialista és a kapitalista or­szágok kommunistái együtt­működésének. Kilenc évvel ezelőtt kontinensünk mind­két részéből sok testvérpárt képviselői együttesen kidol­gozták az európai békéért és biztonságért folyó harc prog­ramját. Most mindenki lát­hatja. hogy ezt a programot alapjában véve megvalósí­tottuk. Mi, szovjet kommunisták, akárcsak más szocialista or­szágok kommunistái, mély elismeréssel adózunk a tőke országaiban élő elvtársaink­nak, akik szolidárisak vol­tak velünk mind történel­münk nehéz pillanataiban, mind a megszokott békés munka napjaiban. A ma­gunk részéről mi mindig ki­nyilvánítjuk szolidaritásun­kat azzal a harccal, amelyet osztálytestéreink folytatnak a kapitalizmus táborában, arra törekszünk, hogy erköl­csi és politikai támogatást nyújtsunk számukra. A nyugat-európai országok kommunistáinak aktív tevé­kenysége, állhatatosságuk, amelyet a tömegekért, a mun­kásosztály és a monopóliu­mok hatalma ellen küzdeni képes valamennyi erő össze­fogásáért, a tényleges de­mokratikus rendszerek létre­hozásáért. a szocializmusra való átmenet előfeltételeinek megteremtéséért folytatott harcukban tanúsítanak, meg­hozza gyümölcseit. Éppen a széles néptömegek létérde­keiért folytatott következe­tes és lankadatlan harc foly­tán vált tekintélyes politikai erővé az Olasz és a Francia, a Finn és a Portugál Kom­munista Pá.rt, valamint Dá­nia, az NSZK és más kapi­talista országok kommunista pártjai. Ennek egyik meg­győző bizonyítéka volt az a kimagasló siker, amelyet \ az «a feszültség enyhülése Olasz Kommunista Párt'ért / Iszafordíthatatlanná, a el a közelmúltban megtar- j {pedig valóban megbonth tott parlamenti választáso- i larvná váljon, nemcsak kon. az a siker amplwiplr •' kormi)nvnV mindnyájan örülünk. és amelyhez gratulálunk olasz elvtársainknak. Különösem fontos az, hogy az imperializmus reakciós körei ellen folytatott harc­ban a széles demokratikus áramlatokkal — beleértve a szociáldemokratákat és ke­resztényeket — összefogva a kommunisták forradalmárok maradnak, s a kapitalista társadalom szocialista rend­szerrel való felváltásának meggyőződéses hívei marad­nak, egész tevékenységüket e ' <toem a néptömégek akciói is Iszükségesek. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a .'széles tömegek világosan megértsék: alapvető érdekeik azt követelik, hogy aktívan támogassák a béke. a bizton- j ság és együttműködés meg­szilárdítását célzó kezdemé­ny ezéséret és lépéseket. Vé- heményünk szerint ma az «egyik legfontosabb feladata a kommunistáknak, az egyes testvérpártoknak és vala- -mennyiünknek közösen. Ügy véljük elvtársak, hogy érte­történelmi feladat megoldó-tgíkezletünk jelentős szerepet sárnak rendelik alá. Szolidaritás a haladásért küzdő népek harcával Minden egyes kommunis­ta pártot annak az országnak munkásmozgalma szülte, amelyben tevékenykedik, és akcióiért mindenekelőtt sa­ját országa dolgozóinak fe­lel, akiknek érdekeit kifeje­zi és védelmezi. De éppen ez teremti meg a kommunisták nemzetközi szolidaritásának alapját is. Igaz, néha hallani ilyen kér­déseket: továbbra is idősze­rű-e a proletár internacio­nalizmus, nem. évült-e el? Egyesek pedig ilyen aggályo­kat hangoztatnak: vajon a kommunistákat egyesítő in­ternacionalista kapcsolatok erősítésére szóló felhívások nem jelentenek-e egy vala­miféle szervezett központ felélesztésére irányuló törek­véseket? Ezek meglehetősen külö­nös aggályok. Amennyire is­meretes, soha senki nem állt elő ilyen központ létesítésé­nek gondolatával. Ami pedig a proletár internacionaliz­must Illeti, vagyis a munkás- osztálynak, valamennyi or­szág kommunistáinak a kö­zös célokért folyó harcban való szolidaritását, a nem­zeti felszabadulásért és tár­sadalmi haladásért küzdő né­pek harcával való szolidari­tásukat, a testvér-pártoknak az egyenjogúság és minden egyes párt függetlensége szi­gorú betartásával megvaló­suló önkéntes együttműködé­sét — mi úgy véljük, hogy az ilyen elvtársi szolidaritás, amelynek zászlóvivői immár több mint száz éve a kom­munisták, korunkban is tel­jes mértékben megőrzi egész óriási jelentőségét. Egyébként közös osztály­ellenségünk, a nemzetközi burzsoázia, nem kevés pél­dáját nyújtja akciói nemzet- zetközá egyeztetésének a for­radalmi erők elleni harcban. Ott, ahol a kizsákmányoló rendszert veszély fenyegeti, ott, ahol a harc során felül­kerekednek a nemzeti és társadalmi felszabadulás erői, a demokratikus erők, az im-» perializmus szó szerint lázast kísérleteket tesz ellentáma- * dása; egybehangolására. Nap­jainkban. ennek számtalan példáját láthatjuk Európá­ban, Afrikában és más he­lyeken egyaránt. Most, amikor egyes nyu­gateurópai országokban ki­rajzolódott a kommunisták kormányban való részvételé­nek perspektívája, a reak­ciós körök, különösen a NATO táborában, a leplezet­len nyomás, az ilyen orszá­gok belügyeibe való beavat­kozás kampányát indították meg. És figyeljék meg elv­társak, hogy mi ellen száll­nak ’ hadba: az általános vá­lasztások eredményei ellen. Íme, kiderül, hogy az impe­rialista politikusok, akik oly sokat kiabálnak a demokrá­ciáról és szabadságról, a va­lóságban az egyiket és a má­sikat is csak olyan mérték­ben készek eltűrni, amennyi­ben ez nem érinti teljhatal­mukat. Ilyen körülmények között különösen fontos, hogy itt, ezen az értekezleten, kollek­tíván kinyilvánítsuk: párt­jaink készek hozzájárulni a közösen kitűzött célok el­éréséért folyó harchoz. Együttműködésünknek van még egy területe, amelyről érdemes külön szólni. A for­radalmi tapasztalat általáno­sításában történő erőfeszíté­sek egyesítéséről van szó a Marx, Engels, Lenin által létrehozott tudományos kom­munizmus elméletének to­vábbfejlesztéséről. A forra­dalmi eJfnélet fejlesztésében minden egyes párt részt vesz. Elvtársak! A kommunista mozgalom által felhalmozott tapasztalat valóban óriási. Ez vonatkozik a szocializmus legkülönbözőbb feltételek kö­zött történő építésének ta­pasztalatára is, amely mind közös törvényszerűségeit, mind a konkrét formák sok­rétűségét demonstrálja. játszhat és kell, hogy játsz- szék ebben a nemes ügyben. Itt az európai kommunis­ta pártok találkozóján, ter­mészetesen elsősorban az .. európai helyzetről esik szó. t ' Ezzel együtt dokumentumunk i tervezetében nagy teret szen- 1 telünk a békáért és a társa­dalmi haladásért földré­szünkön folyó harc és a bé­kéért és a társadalmi hala­dásért bolygónk más része­in folyó harc kölcsönös ösz- szefüggésének. És ez tör­vényszerű. Mi az egész föld békéjéért és biztonságáért harcolunk. Erről a szószékről forró üd­vözletünket küldjük a nem­zeti és felszabadító mozga­lom valamennyi résztvevő­jének, ismételten változat­lan támogatásunkról biztosít­Szükség van a népSömegek akcióira Vonatkozik továbbá a tö­megek létérdekeinek vedel-. mében, a forradalmi erők összefogásában, a különböző fejlettségi színvonalú orszá­gok szocializmusért folyó harcában szerzett tapaszta­latokra is. Mindez a tapasz­talat elemzést, általánosítást követel, annál is inkább, mi­vel minden egyes testvér­párt tapasztalatában a nem­zeti sajátosságokkal össze­függő megismételhetetlen specifikum mellett változat­lanul jelen vannak azok a közös vonások is. amelyek egész mozgalmunk érdeklő­désére számot tartanak. Ma­ga az élet is állandóan hoz valami újat az egyes orszá­gokban és világméretekben lejátszódó objektív társa­dalmi-politikai és gazdasági folyamatok feilődése a kö­zös céljaink eléréséért folyó harc terén. Amikor nagy figyelmet szentesink a kommunista családban élő élv!ársaink al­kotó tevékenységének, mi abból indulunk ki. hogy az egyik vagy másik tétel he­lyességének vagy ellenkező- lég, hibás voltának krité­riuma csakis a gyakorlati tapasztalat lehet. Addig azonban, amíg a gyakorlat kimondja végső ítéletét, le­hetséges és szükséges is ezek­nek a tételeknek felülvizs­gálata elvtársi vitában, a nézőpontoknak és az egyes pártok tapasztalatainak szé­les körű egybevetése útján. Nyilvánvaló, hogy ez nyere­séget jelent mind az elmé­letnek, mind a gyakorlat­nak és hasznos egész közös ügyünknek. Űgv vélem, hasznosak len­nének az időről időre össze­hívandó sokoldalú találko­zók is. amelyek a kölcsönös tájékoztatást és vélemény- cserét szolgálják egyik-má­sik időszerű politikai kérdés­ben. A kommunisták nem zár­kóznak be mozgalmukba. Mindig készek arra, hogy erőfeszítéseiket egyesítsék átokéval, akiknek drága a béke és a népek érdekeinek ügve. Az európai értekezlet záródokumentuma jó alapot teremtett az európai béke és biztonság szavatolásához. Ahhoz azonban, hogy ezt a célt elérjük, s ahhoz, hogy juk az országaik szabadságá­ért, függetlenségéért és tár­sadalmi haladásért folytatott igazságos harcukat. Minden egyes résztvevő nézeteinek tiszteletben tar­tása, a vita demokratikus és valóban elvtársi légköre, a különböző pártok tapaszta­latainak átfogó egybevetése, a partnerek érdekei iránt megnyilvánuló baráti figyel­messég lehetővé tette vala­mennyiünk számára. hogy közös értékelésre és követ­keztetésekre jussunk szá­mos olyan időszerű kérdés­ben, amelyeknek ma óriási jelentőségük van Európa és az egész világ szánjára. Olyan fontos dokumentumot tud­tunk kidolgozni ezekben a kérdésekben, amely a mar­xizmus—leninizmus elvein alapul. Hangsúlyozni szeretném: az SZKP ezt a dokumentu­mot úgy tekinti, mint amely pártunkat arra kötelezi, hogy energikusan, és állhatatosan harcoljon az európai kom­munisták által kollektíván kitűzött célok eléréséért. Meg vagyunk győződve ar­ról is, hogy az európai kom­munisták egységének zász­laját magasra emelő érte­kezletünk eredményei hozzá fognak járulni előfeszi lése­ink egyesítéséhez, a dolgozók létérdekeiért, a demokráciá­ért és a szocializmusért, a tartós európai békéért folyó közös harcunk aktivizálásá­hoz. Elvtársak, köszönöm gyelmüket a fi­A küldöttség vezetők felszólalásai A vita során a küldöttség­vezetőik helyeslőén nyilatkoz­tak, mind a szerkesztőbizott­ság által kidolgozott okmány­tervet egészéről, mind annak az egyes pártok tevékenysé­gét közvetlenül érintő rész­leteiről. A tegnapi ülésen elsőnek a finn pártiküldöttság vezető­je, Aarne Saarinemnek, a Finn KP elnöke kapta meg a szót, majd felszólalt Franz Muhri, az Osztrák Kommu­nista Pánt elnöke, Hrisztosz Petasz, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja (AKEL) KB Politikai Bizottságának tagja, és Knud Jespersen, a dán és Nicolae Ceausescu, a román pártküldöttség veze­tője. „A Román Kommunista Párt delegációja attól az óhajtól indíttatva vesz részt az európai kommunista- és munkáspártok értekezletén, hogy ennek az összejövetel­nek munkája sikerrel zárul­jon, hozzájáruljon pártjaink szolidairitásánaik és együtt­működésének erősítéséhez, a munkásosztálynak és a széles néptömegeknek a társadalmi haladásért, a biztonságért és a békéért való fokozott har­cához az európai kontinensen és szierte a világon”. — mon­dotta Nicolae Ceausescu, a Román KP főtitkára. A berlini értekezlet tegnap délutáni első ülésén Knud Jespersen, a Dán Kommunis­ta Párt elnöke elnökölt. Az első felszólaló Edward Gi- erek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára volt. Edward Gierelc, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára pártja nevében mély elégedettségének adott ki­fejezést, hogy egybehívták ezt a konferenciát és hogy találkoztak egymással az európai testvéri kommunista és munkáspártok legmaga­sabb szintű képviselői. An­nál is inkább, mivel az erre vonatkozó kezdeményezés a Lengyel Egyesült Munkás­párttól és az Olasz Kommu­nista Párttól indult ki — mondotta Gierelc, majd az értekezlet dokumentumáról szólva kijelentette: „Sok millió kommunista nevében, akit mi itt kép­viselünk e dokumentumban olyan programot terjesztünk elő, amely megfelel Európa jelen és jövőbeli igényeinek és követelményeinek”. Edward Gierak után San­tiago Cprrillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára, majd Michael O’Riordan, Ír­ország Kommunista Pártjá­nak főtitkára szólalt fel. A délutáni második ülésen Herbert Mies, a Német Kom­munista Párt elnöke vette át az elnöki tisztséget. Az első szónok Todor Zsivkov, a Bol­gár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára volt. Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, beszédében hangsúlyozta, hogy az európai kommunis­ta és munkáspártok értekez­lete megtartásának maga a ténye ezeknek a pártoknak a nagy sikerét jelenti. A haladó és demokratikus erők joggal várják, hogy földré­szünk kommunista pártjai hozzájáruljanak a nemzet­közi élet kedvező tendenciái­nak erősítéséhez — állapítot­ta meg. A bolgár kommunisták ab­ból indulnak ki, hogy a né­pek és az államok — társa­dalmi rendszerünk különbö­zőségétől függetlenül — ér­dekeltek a béke megőrzésé­be^ Az egész emberiség előtt álló globális problémák, megoldásához mindkét rend­szer államainak közös erő­feszítéseire van szükség — hangsúlyozta Zsivkov. Todor Zsivkov után Gor­don. McLennan, Nagy-Britan- nia Kommuni'Sta Pártjának főtitkára majd I. Biien, a Török Kommunista Párt Központi Bizottságának fő­titkára mondotta el beszédét. Ezután Gustáv Húsaik, Cseh­szlovákia Kommunista Párt­ja Köziponti Bizottságának főtitkára, szólalt fel­tártjaink előtt az az igé­nyes és felelősségteljes fel­adat áll, hogy továbbfejlesz- szük a szervezeti és a poli­tikai nevelőmunkát, élére álljunk a békéért és a bol­dog jövőért vívott harcnak, annak a harcnak, amelynek eredményeként Európa való­ban a béke és haladás kon­tinensévé válik. Ennél sür­gősebb, hogy a kommunista és munkáspártok és az ös :- szes demokratikus és haladó erők növeljék szolidaritás- kát, s kölcsönösen kiesére' - ják tapasztalataikat, nézetei­ket információikat” — mon­dotta Gustáv Husák, Cseh­szlovákia Kommunista Párt­ja KB főtitkára. A délutáni második ülés utolsó felszólalója Hark Hoekstra, a Holland Kom­munista Párt KB elnöke volt. Tegnap a késő esti órák­ban véget ért az európai kommunista és munkáspár­tok konferenciájának első napja. A konferencia munkanap­járól sajtóközleményt ad­tak ki. Az európai kommunista és munkáspártok értekezlete ma reggel folytatja munkáját

Next

/
Oldalképek
Tartalom