Szolnok Megyei Néplap, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-29 / 152. szám
2X SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP1976. június 2S. ftfftAPM Szóljon-e (közbe) a riporter? Hallgatom a nekem valahogy nem szimpatikus hangú (egyébikénit szak-) embert, és mérges vagyok magamra: miért van bennem máris előítélet? Hiszen, ha éppen őt (kérték fel, bizonyára érti a dolgát. Ám ajkkor közbeszól a riporter, Tamói Gizella, szerényen, visszafogott magabiztonsággal, s már tudom: tényleg, ezért, ezért volt unszámpatikus. Mert mellébeszáit! És beszélne is még' (ti. mellé) ha hagynák. Ám a riporter megjegyzése, pontosan fogalmazott kérdései — amelyek azt is érzékeltetik, ért a témához, felkészülten vitatkozik — nos, a riporter színvallásra készteti. S ha a címben feltett kérdésre kell válaszolnom: igenis szóljon közbe a riporter, ha kell, s így szóljon közbe. Az említett hosszabb riport az elmúlt héten hangzott el, az Azt beszélik... című összeállításban, s szólt arról, vajon jó-e, hogy ötven évre építjük a panelházakat, hogy a felújítás — majd közben — több mint felébe kerül egy új lakásnak, hogy nem lehet-e rövidebb időre, ám olcsóbban építeni. Tamói a választott témát jól „körüljárva” azokra a kérdésekre kért választ, amelyek bennünk hallgatókban is felmerültek. Beszélgetett, mégis sikerült a háttérben maradnia, egyetlen percre sem feledkezett meg róla, hogy a főszereplő mégsem ő. TUDOMÁNY—TECHNIKA h izom és az idegsejtek titkai KGST együttműködés a kutatásban A Magyar Tudományos Akadémia Tihanyi Biológiai Kutatóintézete a hazai neuróbiológiai és hidrobiológiái alapkutatások központja. Egyetlen sejt szintjén vizsgálják, elemzik a sejt működésének mechanizmusát, annak érzékenységét és befolyásolhatóságát. A kagylók és a csigák óriás sejtjeit használják modellnek, s a biofizika, biokémia mellett az elektrokémia és a kibernetika módszereivel kutatják az ingerlékeny ideg- és izomsejtek titkait. A Balaton közelsége és megóvásának a felelőssége késztette a Magyar Tudományos Akadémiát arra, hogy Tihanyban hidrobiológiái osztályt szervezzen, ahol az alapkutatások mellett a tó élővilágának védelme is jelentős feladat Hallottam egy másik riportot is, amelyre még nehezen illenek ezek az elismerő szavak. Forró Evelyn, az országos fordító iroda vezetőjével beszélgetett (?) arról, miért készülnek olyan lassan fontos kereskedelmi iratok, leírások fordításai, amikor néhány napos „csúszás”: is veszteséget jelenthet. Sajnos igaza volt a riportot kommen- ■ táló szerkesztő-műsorvezetőnek, Bolgár Györgynek: a megkérdezett szakember sok mindent összehordva, valóban önmagával is ellentmondásba került, az okokra viszont nem tudott világos magyarázatot adni. Meggyőződésem, ez nemcsak rajta múlott — a riporteren is. A riporteren, aki itt-ott megszólalt ugyan, de nem tudta a beszélgetést úgy terelni, hogy mi a hallgatók is egyértelműen lássuk, mi a probléma. Szólt, de nem szólt közbe akkor, amikor igazán kellett volna nem fogta szaván (lehet udvariasan is!) beszélgető partnerét, nem tudta irányítani a riportot. Vagyis ez a beszélgetés — bár Forró talán többet is szólt, mint kolléganője, Tamói — bizony nem sikerült. A műsorvezető csípős kommentárja ugyan megpróbált ezen valamelyest segíteni, ám „fordítások ügyében” így sem lettünk okosabbak. Ez a riport jó példája annak, mennyire nem elég egy valóban gondot jelentő kérdést csupán „feldobni”, s egyben a rinorter felelősségére is felhívja a figyelmet Mert jól kérdezni, akkor (közbe-) szólni, amikor éppen keli, csak úgy lehet, ha a riporter pontosan tudja mit akar kideríteni, ha a helyzetet nálunk, hallgatóknál lényegesen jobban ismeri — azaz jól felkészül. Ellenkező esetben a kritika — lehet bármilyen kemény szavú, mondhatja bár a műsorvezető — sohasem lesz elég megalapozott A Tihanyban folyó kutatások sajátos tudományos munkát igényelnek, olyan módszereket, amelyek egy részét csak itt alkalmazzák hazánkban. A témákban, a módszerekben alig van hazai konzultációs lehetőség, éppen ezért a kutatók eredményes munkájához elengedhetetlen a széleskörű nemzetközi együttműködés, — elsősorban a baráti országok biológusaival. A KGST együttműködés eredményeiről, hatásáról dr. Salánki János igazgatóval — a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjával beszélgettünk. — A KGST tudományos programjában szerepel a biofizikai kutatási együttműködés; az Önök tudományos munkája ennek a témakörnek része. A hatékonyabb kutatás érdekében milyen együttműködést alakítottak ki a KGST országokkal? — Először is azt szeretném hangsúlyozni, hogy nálunk az együttműködés létkérdés, hiszen olyan sajátos témával foglalkozunk, amelynek kutatására csak egy országban általában egyetlen intézet rendezkedik be. A kontroll, a tudományos vita, így csak külföldi partnerekkel lehetséges. Az együttműködésnek egyébként minden feltétele megvan intézetünkben a korszerű műszerezettségtől, a nyelvtudással rendelkező kutatógárdáig. Szerencsés helyzet az is, hogy a kutató apparátusunk egynegyede a Szovjetunióban végzett, illetve ott volt aspirantúrán, vagy hosszabb tanulmányúton. Természetesen intézetünkben is több szovjet kutató tartózkodott hosszabb és rövidebb ideig. Az Ukrán Tudományos Akadémia Élettani Intézetének és a Szovjet Tudományos Akadémia Biofizikai Intézetének kutatóival a legrendszeresebb és legeredményesebb a közös tudományos munkánk. — Az alapkutatások álltai feltárt új összefüggések, a sejtek működésének eddig nem ismert mozzanatai — nagy jelentőségűek lehetnek a későbbi kutatásokban. Az együttműködés hozott-e olyan konkrét eredményt, amely ilyen szempontból is számításba jöhet? — Több ilyen eredményünk van. Először azt az eddig ismeretlen tényt említeném, amelyet az Ukrán Tudományos Akadémia Kievi Elektrokémiai Intézetével közösen tártunk fel. A korábbi kísérletek alapján általánosan elfogadták, hogy az ingerület keletkezésekor nátrium lép be a sejtbe. Hosz- szas és rendkívül bonyolult kutató munkával bebizonyítottuk. hogy ez az előző megállapítás nem minden sejt működésére általánosítható. Előfordul ugyanis, hogy nem nátrium, hanem kalcium az ingerület keletkezésének kísérője. A pozsonyi kutatókkal a szívizom sejtekben, a szív működése közben keletkezett elektromos áram mérésére dolgoztuk ki közösen új módszert. — Az együttműködésnek, a közös kutatásnak melyek a legbeváltabb útjai? — A leghatékonyabb a közös munka: a több hónapos együttlét, vagy nálunk Tihanyban, vagy valamelyik külföldi intézetben. Ilyenkor az együttes kutatások, az állandó és folyamatos konzultáció meggyorsítja a munkát. Sajnos erre ma még nincs elég lehetőség, véleményem szerint az együttműködésnek ezt a formáját tovább kell bővíteni. Mi itt Tihanyban már megteremtettük a fogadás feltételeit, felkészülve várjuk a baráti országok kutatóit. — A Tihanyi Biológiai Kutatóintézet másik vezető profilja a hidrobiológiái kutatás. Ebben a témakörben melyik intézetekkel működnek együtt? — Legrégebbi és legeredményesebb a tudományos kapcsolatunk a Lengyel Tudományos Akadémia ökológiai Intézetével. Amíg a mi kutatóinknak a Balaton a fő kísérleti terep, addig a lengyel hidrogeológusok kutatása a Mazuri-tóhoz kapcsolódik. Mindkét helyen a tóban lejátszódó ökológiai folyamatokat elemzik, a növények, az állatok elhelyezkedését, annak változásait. Tapasztalataikat rendszeresen kicserélik. Hasonló együttműködés alakult ki a Volga-menti Bo- rok-i Hidrobiológiái Intézettel és most kezdődik a közös tudományos tevékenység, a román Pindaretti Biológiai Kutatóintézettel is. Ezek az összehangolt kűtatások egyébként részei., a KGST „kártevők elleni védekezés vízi szervezetekre való hatása” elnevezésű tudományos kutató programnak is. Barta Éva Mongóliái ritkaságok Dinoszaurusz csontváza Ulánbátorban, a Közponli Múzeumban. Hasonló teljes csontváz csak a londoni British Múzeumban található. (Jobbra) Harhorin háromszáz éven át jelentős buddhista központ volt. Az épületek egy része ma is épségben maradt. Ezekben múzeumot rendeztek be, ahol rendkívül gazdag, szinte teljesen feldolgozatlan kultikus tárgy, és könyvgyűjtemény található. A képen: a kolostor főépülete. (Lent) — trömböczky — Kanadai villamos autó Lassan már valamennyi fejlett iparú ország elkészíti a maga villamos autótípusát, még azok is, amelyek nem tartoznak a i el ént ős autóiparral rendelkezők sorába. Ilyen például Kanada, ahol most az egyik neves montreali cég felkészült a képen látható villamos autótípus sorozatgyártására. A „Marathon—C—300” típusjelzésű modellt hagyományos ólomakkumulátorokkal látták el, amelyeket a fel töltéshez nem kell kiemelni a kocsiból, a hálózathoz való közvetlen csatlakoztatással, gyorsan elvégezhető a telepek regenerálása. A kis autóban két személy és tetemes mennyiségű csomag számára van hely. Kifejezetten áruszállító, nyitott karosszé- riájú kocsinak is használható ez a gépjármű, ekkor le kell csatolni róla a hátsó részt fedő ponyvaburkolatot. A karosszéria egyébként a szokásos vastagságú acéllemezből készült. A „Marathon C—300” tulajdonképpen semmiféle új konstrukciós elemet ' nem tartalmaz. Tervezőjének meg kellett alkudnia a jelenlegi adottságokkal, amelyek kb. 100 kilométernyi út megtételét teszik lehetővé, az akkumulátorok egyszeri feltöltésével. Az ólomakkumulátorok tetemes súlya eredményeként a 3,9 méter hosszú kocsi teljes terhelésű súlya megközelíti a 900 kilogrammot. Mindaddig, amíg valamiféle forradalmian új akkumulátor rendelkezésre nem áll, egy helyben fog topogni a villamos autó ügye. Hírek érkeztek arról, bogy a japánok biztató eredményeket értek el a kén-nátrium akkumulátor kifejlesztése terén, amelynek tároló- képessége állítólag tízszer akkora, mint a hasonló súlyú ólomalckumulátoré. Hátránya azért annak a típusnak is van, nevezetesen az, hogy üzem közben 250—300 C-fokúnak kell lenniük az akkumulátor elektródjainak. Szénbányászat Utazik az exkavátor Földünkön ötször annyi a szén, mint az olaj és a földgáz együttvéve. így tehát a szén a jövőben is az ásványi fűtőanyagok egyik legfontosabb fajtája marad. A szénbányászat fejlesztésének fő tendenciája: a külszíni kitermelés fokozása. Tizenöt —húsz év múlva a szilárd fűtőanyagnak több mint felét külszíni fejtéssel termelik majd ki a világon. A külműveléssel kitermelt szén ötször olcsóbb az aknákban ki termettnél. Ma a széntermelést valamennyi bányamezőben a gépesítés és az automatizálás jellemzi. A külszíni fejté- sekben azonban a gépek fel- használása sokkal gazdaságosabb, alkalmazási lehetőségeik is jóval nagyobbak, mint a bányákban. Ma a külszíni fejtésekben olyan exkavátorok dolgoznak, amelyek kotróvedre 8—25 köbméter űrtartalmú, s a darugém hosszúsága lehetővé teszi, hogy a szenet borító méddőkőzetet 70—100 méterre rakják át a daruval. A ma ismert legnagyobb lépegető exkavátor puttonya 80 köbméter befogadóképességű. Különösen sokat ígérőek a marótárcsás kotrógépek, amelyeknek óránkénti teljesítménye 1000—3000 torma. Egy ilyen, 900 tonna önsúlyú gépóriás „saját lábán” utazik az egyikről a másik munkahelyre, napi 1000 méter utat téve meg (előtte egy hernyótalpas bulldózer tisztítja az utat). Ezt a géptípust éppúgy az NDK fejlett bányagépipara állítja elő, mint azt a 15 emelet — 50 méter — magasságú, 2400 tonna súlyú gépóriást; amely hazánkban, a visontai külfejtésen dolgozik, és amely- lyej havonta egymillió köbméter talajt takarítanak le a lignitmezőről. Ilyen hatalmas gépeket az NDK-n kívül még a Szovjetunió állít elő a szocialista tábor országai közül. Zafszinf vizsgálat az üzemekben A technika fejlődésével ugrásszerűen megnövekedőit a zajos üzemek száma, a munkahelyeken a zaj szintje — és ezekkel együtt a zajártalomnak kitett és már zajártalmat szenvedett dolgozók száma, amely hazánkban jelenleg 12—14 ezerre tehető. A veszélyeztetettek ennek többszörösét teszik ki. s ez kényszerítőén követeli a zaj elleni küzdelem megszervezését, a zajos munkahelyek hallásvédelmi programjának a kidolgozását. A zajártalom elsősorban a halláscsökksnésben nyilvánul meg. de élettani kísérletek bizonyítják, hogy a vérkeringésre is kái’osan hat a zaj. A zajártalom megelőzése elsősorban műszaki feladat. A zajvédelem leghatásosabb módja az üzemi zaj keletkezésének a megakadályozása. A már létrejött zajt ugyanis nem lehet megsemmisíteni, vagy semlegesíteni, csupán terjedését akadályozhatjuk meg, illetve hangelnyeléssel az erősségét csökkenthetjük. Az üzemi gaj keletkezésének megakadályozására legjobb megoldás a zajos munkafolyamatok megszüntetése, szegeccéiás helyett hegesztés, kovácsolás helyett —• ahol lehet — hengerlés, vagy sajtolás alkalmazása. A keletkezett üzemi zaj tovaterjedését akadályozza, ha a zajforrást, vagy helyiséget hangelnyelő burkolattal veszik, körül. Ha a műszaki megoldások nem kielégítő- ék, egyéni védőeszközökkel is csökkenthető a zajhatás.
