Szolnok Megyei Néplap, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-29 / 152. szám
1976. június 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP *5 A kamera mellett és mögött Párbeszéd Sára Sándorral Zrínyi drámát prédáinak a Gyulai Várszínházban július 17-én illfés Gyula taéiiiéftek ősbemutatója a 800 éves várlie&i Próba a gyulai vár színpadán. A kép jobb szélén Marton Endre rendező Sinkovits Imrével beszél meg egy jelenetet Fotó: Veress Erzsébet — Láttam az Árvácskát Nagyszerű film, tetszett — nyitom a beszélgetést, mire Sára Sándor gyorsan visszakérdez: — És a közönség? — Tele volt a mozi. Ügy éreztem, nekik is tetszett. — Az a jó, ha a közönségnek is. — Témánál vagyunk. Sára Sándor szerint milyen a magyar közönség? — Ügy gondolom, olyan, mint a világ bármely részén: vagyis megosztott. A közönség különböző típusú és fajsúlyú filmekre kíváncsi. — Ügy tűnik, a magyar filmgyártásnak nem sikerül kielégíteni a különböző igényeket. — Nem mindig, és nem elég sikeresen. A közönség igénye, kívánsága ugyanis gazdagabb, szélesebb skálájú, mint amit magyar film nyújtani tud. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a hazai filmgyártás szűkebb területen mozog, mint a közönség elvárása. Jó értelemben szűkebb területen, hiszen az alkotókban egyfajta felelősségérzet munkál a közönséggel . és a művészetpolitikai célkitűzésekkel szemben. Csakhogy a nézők ennél többet kívánnak. — Az ellentmondás csak látszólagos: a kultúrpolitika lényegében lehetővé teszi a közönség széleskörű igényeinek kielégítését is. A nyugatról behozott könnyű, szórakoztató filmekre gondolok. — Ez is egy paradoxon. Azokat a nyugatról importált úgynevezett kommerszfilme- ket, amelyeknek a hazai mozikban olyan egyértelmű közönségsikerük van, nálunk egyszerűen nem lehetne megcsinálni. Ezek a sztorik még a forgatókönyvig sem .jutnának el, mert távol esnek kultúrpolitikai célkitűzéseinktől. Mindezzel egyetértértek, én sem csinálnék ilyen filmeket. De akkor ne szegezzék nekem — és másoknak sem! — a kérdést: miért nem olyan sikeresek a magyar filmek és miért kevesebb a közönségük* mint a nyugati filmeknek. — Az mindenesetre tény, hogy csökken a mozinézők száma. Talán több szórakoztató filmet, vígjátékot, szatírát vár a közönség. — Ez biztos. De az is, hogy nálunk borzasztó nehéz szórakoztató filmeket készíteni, mert az egyszerre csak köny- nyűnek találtatik és elverik rajta a port. Szatírát még nehezebb, mert akkor valaki rögtön megsértődik. — A Holnap Vesz fácánra gondol? — Arra is. Bár megjegyzem, ez esetben én szubjektív lehetek, hiszen nemcsak Ember Maria : HOPP! — Margitunk meg egyetemre jár! — mondta az öreg mama. Féloldalasán nézett rám, kissé restelkedve, és némi vidám gúnnyal: mit szólok hozzá. — A Színiakadémiára? — mondtam mohó örömmel. Micsoda téma! Margit már akkor színésznő akart lenni, amikor még az elemi iskola padjait hintáztattuk együtt, egészen elfeküdve vízszintesen elnyújtott karjaink között, és vágyakozva énekeltük a szünetben, miközben a pocsolyákat kerülgetve ugrándoztunk az agyagos udvaron: ,.Pesten jártam iskolába, térdig jártam a rózsába”, láttam a Böskét, szedte a büszkét, kértem tőle, nem adott, hopp!” Karunk ilyenkor egymás felé feszült, mint az andráske- reszt, a hopp!-nál összehangoltan együtt. fordultunk. Micsoda riportot fogok én ebből írni... Csak az bánfényképeztem, rendeztem is a filmet. És bizony elszomorított a kifejezetten rossz fogadtatás. A kritika elutasítóan fogadta a filmet, a forgalmazás pedig nem segítette eléggé: holt szezonban mutatták be, nem vetítették annyiszor, mint kellett volna. — Egy direkt kérdés: milyenek a magyar filmek? — Említettem már, húsz filmet gyártunk évente, és köztük jónéhány rangos, színvonalas alkotást. Ügy hiszem, nem azért rendezik a nemzetközi fesztiválokat, Dél-Amerikától, Nyugat- Európán és Moszkván keresztül Teheránig, hogy a magyar filmeknek díjat adjanak. Márpedig adnak. Mindenütt. S ez biztos jelent valamit. Csakhogy idehaza más a fogadtatás, különösen, ha állandóan arról olvas, vagy hall a néző, hogy rosszak a magyar filmek. Nem lehet a kabarétréfa szintjén beszélni a filmekről, nem szabad megkérdőjelezni fesztiválnyertes alkotásokat, mert ezzel a közönséget szinte lebeszéljük, leszoktatjuk a moziról. — Ezek után nem tudom, megkérdezhetném-e: hogyan vélekedik a kritikáról? — Nem szívesen bonyolódom ebbe a kérdésbe, de ha már szóbakerült, nem térhetek ki előle. Ügy érzem, a kritikának nincs egységes mércéje, filmenként, vagy időszakonként változik. Ez zavaró, nem is az alkotók, inkább a közönség számára. A közönség bízik a kritikusok véleményében, felelős fórumnak tekinti a sajtót. De tapasztalom, hogy a hazai kritika nem mindig fedezi fel, s nem bátorítja az igazi értékeket. Nem az egyértelműen kimagasló alkotásokra gondolok,, azokat köny- nyebb elismerni, méltatni, hanem azokra, . az ..esetleges vitatható filmekre, amelyekben azért fellelhetők a tehetség, az egyéniség jelei. Nem szeretném, ha félreértenénk egymást: távol áll tőlem, hogy a magyar filmgyártás, vagy éppen a forgalmazás hibáit, visszásságait a kritika nyakába varrjam, hiszen születnek gyenge, sőt olykor unalmas filmek is. — Figyelembe veszi-e a közönség és a kritika véleményét? — Válasszuk ketté ezt a kérdést. A közönség véleménye mindig döntő számomra. Sokat utazom, járok ankétokra, gyakran forgatok az ország különböző vidékein és őszintén szólva hasznosítom a tapasztalatokat. Mindig lehet tanulni, felmérni, mit csinált jól, vagy rosszul az ember, mire érzékeny, s hogyan reagál a közönség. Figyelek én a kritikákra is, főtt, hogy akadémiát találtam mondani a nagymamának. Fölényesnek tűnhettem, holmi beavatottnak, fontos- kodónak. — Nem — ingatta meg a fejét, füle fölé hajtogatott barnakockás kendőjében, az öregasszony: — fogorvosira jár. Átirányították. Naiv, amilyen voltam: fellelkesültem egy percre. Mindig túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítottam a szavaknak. Most például annak, hogy ez a parasztasz- szony, aki a vasárnap tiszteletére még mindig téglaformán vasalt, fényes fekete kötényt illeszt a hasa elé, ilyen természetesen bánik modem korunknak ezzel a tervgazdálkodásos alapfogalmával. „Átirányították”. De ugyanakkor le is hervadtam valahogy. Elment a kedvem a lelkesült riporttól. Évekkel később azt hallottam aztán, az éjjel-nappal Közértben összeakadván a szülőfalunkbeli volt úri szabó irigy özvegyével, hogy Margitnak igencsak felvitte az\ isten a dolgát: hozzáment egy évfolyamtársához, szintén fogorvoshoz, s az egyik távolabbi Tisza menti községben „nyitottak prabár arról, mint említettem, már nincs ilyen jó véleményem. Nem azt várom, hogy dicsérjenek, az ember mindig tudja, mi a jó abban, amit csinál — gyakran azt is, mi a rossz, legfeljebb ezt kevésbé hiszi el —, hanem a hozzáállást vitatom, az alapos, lényegre törő elemzést hiányolom. — Nem kívánom el a kritikustól, hogy részleteire bontsa az író, a dramaturg, a rendező, az operatőr és a színészek munkáját, hiszen ez csaknem lehetetlen. De azt már elkívánom, hogy együtt vizsgálja a tartalmat és a formát, mert az így van jelen az alkotásban, s ez adja a végeredményt is. — Egyik legszebben fényképezett filmje a Hószakadás bemutatója előtt kissé ironikusan így vallott az operatőr művészetéről: „Munkám egyszerű: négy vonal által határolt térben kell megjelenítenem gyakran mások, néha a magam gondolatait.” Vajon melyik a nehezebb? — Talán a magam gondolatait. Mert mégiscsak' az a legjobb, ha többen is gondolkodunk. Legideálisabbnak a mi hármasunkat tartom: Kosával és Csoórival 10 éve minden filmünket együtt készítjük. És függetlenül attól, hogy ki rendezi, közösen gondolkodunk ezekről a filmekről. — Milyen adósságai vannak a magyar filmgyártásnak? \ — Legnagyobb adósságunk: több filmet kellene készíteni napjainkról, rólunk. De meg kell mondanom, mindig ez ütközik a legnagyobb akadályba. S ez megint csak közös felelősség: az alkotóé, a kritikusoké és mindazoké, akik kultúrpolitikával foglalkoznak. — Ezekben a napokban most éppen egy ilyen mai film készül. — Igen. Szabó István filmje tulajdonképpen egy jelképes sárga villamosról szól, amelynek mi vágyónk az utasai, akik egyetlen közös akarattal, az együttérzés lendületétől megerősödve billentettük sínre ezt a mesebeli villamost, és némi kitérővel ma is toljuk, utazunk is rajta vágyaink, céljaink, az emberi boldogság felé. — Véleménye szerint mi ma a legizgalmasabb filmtéma? — Számomra mindig az, amit én akarok megcsinálni. Csoóri Sándorral írtunk egy forgatókönyvet a 48-as Len- key huszárokról, akik átvágják magukat és hazajönnek. Legközelebb ezt a témát akarom filmre vinni. Márkusz László xist”. így mondta, tudálékosan — mintha üzletet. Hány év telt el közben? Tizenöt, huszonegy? Az embert úgy elsodorja a saját élete: nem is jutottak eszembe szinte 6oha. De a Margit nevét, előtte a dr., mögötte, hogy fogszakorvos, azonnal felismertem a nagy zománcos táblán, habár az volt a második, a középső — fölötte a férjéé, alatta meg. külön-külön, a rendelési ideik. Riport-úton megint, az a környékbeli tanító vitt oda a Trabantján, aki helytörténeti tárgykörben írogatni is szokott. De én most nem muzeális témában utaztam, hanem a falu jelenkori egészségügyi ellátása érdekelt. A tanító egy férfinevet mondott (nem tudtam, hogy a Margit férj óét). Még akkor sem gondoltam semmire, amikor lefékezett a villa előtt. — Ügy látszik, rendelés van — mondta nagy helyismerettel. _— Épp jókor jövünk. Tiltakozni akartam, de bennem rekedt a szó: hogy dehogyis akarnám ón munka közben zavarni. A ház előtt annyian vártak — az Marton Endre kétszeres Kossuth-díjas Kiváló művész, a Nemzeti Színház igazgatója rendezi idén a Gyulai Várszínházban Keresztúry Dezső Zrínyi drámáját, a „Nehéz méltóság”-ot. A drámában — mely ősbemutató lesz s azt az író a várszínház felkéréséire írta — Sin- 'kavits Imre alakítja Zrínyi Miklós szerepét. További szereplők Kállai Ferenc, Kálmán György, Gombos Katalin, Kállai Ilona, Bioskey Károly, Csomós Mari. Premier: július 2-án. A Várszínház második premierjén — július 17-én — Illyés Gyula, „Dániel az övé között” című komédiáját játsszák, szintén ősbemutatóként. A darabot Sík Ferenc érdemes művész, a pécsi Nemzeti Színház főrendezője, a Gyulai Várszínház művészeti vezetője rendezi. Főbb szereplők: Halász Judit, Men- sáros László, Csíkos Gábor, Petényi Ilona és Fülöp Zsig- mond. Az idei program érdekessége, hogy éjszakai előadáson bemutatják Lászlóffy Csaba, Nappali virrasztás című történelmi drámáját, Vörösmarty Mihály szabadságharc utáni bujdosásának nehéz napjairól, a vár mögötti tisztáson, tábortűz fényénél, július 21-ón és 22-én. A dráma három szerepét Szoboszlay Sándor, Tolna Miklós és Ats Gyula alakítják. A vár lovagtermében Piróth Gyula, a szolnoki Szigligeti Színház művésze adja elő Kocsis István TörÉvadzáró hangverseny Ma este 7 órai kezdettel Karcagon a városi tanács nagytermében a Déryné Művelődési Központ munkáskórusának, kamarazenekarának és a 629. sz. Ragó Antal Ipari Szakmunkásképző Intézet ifjúmunkás énekkarának évadzáró hangversenyére kerül sor. Debreceni nyári tárlat Vasárnap délben a Kossuth Lajos Tudomány Egyetem díszudvarán nyitották meg az V. országos debreceni nyári tárlatot. A kiállításon az alkotó embert ábrázoló képeket és kisplaszitikákat mutatnak be. hökkentett meg. Az árok partján ülve, néhámyan a lépcsőn szorongva, békés tercierében, lehettek vagy százhúszan. Egész hetivásár — csúszott ki a számon. A házat drága kovácsolt vaskerítés vette körül, alighanem a felkelő napot ábrázoló sugárkévékkel, ha jól tudtam kiegészíteni a terméskő alapzaton is sorbaülő nép háta mögött. A tanító becsöngetett, bágyadtan tiltakozó mozdulatomról tudomást sem véve. A lakkozott parkettához hasonló, aranybarna ajtó nem nyílt ki. De legalább lenézett egy nő pv n^sak ’’kelő napot mintázó vaskorlát mögül, az emeleti teraszról. Bikiniben volt, napozás közben zavarhattuk; hogy jobban odanáztem. a nyugágy tarka vásznát is láttam, s a napernyő hosszú fehér rojtjait. — Pá. Bercikém — szólt le a tanítónak. — Gyulámat keresik?... Már rég itthon kellene lennie. rendelési ideje van. — Jobbkeze üres tenyerével a várakozók felé intett. — Látom — nevetett a tanító. — Egész hetivásár, ha nem országos! Margit visszanevetett a ténelmi monológ című mono- drámáját július 13-án este fél 11 órakor. Nagy érdeklődéssel várják Sinkovits Imre, Gombos Katalin és Vitay Ildikó estjét, melyet Meet van húsz esztendeje annak, ho&f Gulyás Pál bibliográfus-irodalomtörténész közreadta hézagpótló munkáját, a Magyar írói álnévlexi- korrt. Az eltelt idő alatt új írónemzedék nőtt fel, s eközben ennek az irodalmi munkaterületnek Gulyás Pál elhunyta óta nincs gazdája. Kozocsa Sándor, aki hosszú időn ét dolgozott Gulyás Pál mellett, s annakidej én könyvének egyik lektora is volt, A kérdésről, hogy a magyar írók gyűjteményes munkáinak szerkesztésénél nem okoz-e nehézséget Gulyás Pál e munkaterületének gazdátlanná válása, így vélekedik: — Bizony okoz, s nem is kis nehézséget. Amikor például Mikszáth Kálmán teljes életművének kiadására július 6-án és 7-én éjszaka rendeznek meg a gyulai vár rondellájának előterében, a híres Kerecsényi-kapu közelében. Sass Ervin került sor, s ehhez szükséges volt álnéven megjelent írásainak összegyűjtése is, felkérteik, hogy egészítsem ki a Gulyás-féle lexikonban találhatókat. Így azután Mikszáth addig feljegyzett 34 írói álneve 123-ra szaporodott! Mikszáth régtől ismert álnevei közül álljon itt három a legjellemzőbbek közül: „Egy ismeretlen”, „Kákay Aranyos”, „Mohoray Pál”. A Kozocsa-féle gyűjtés eredménye alapján említhető, hogy Mikszáth egyebek közt használta a ,,T. ház írójától”, a „Censor”, az „Egy szegedi”, az „Egy alperes”, az „Egy meggazdagodott újságíró”, a „Kopogó Menyhért”, a „Mixáit”, a „Pszt” és a „Pont” aláírásokat. teraszrács mögül. Még mindig arányosan szép volt a teste, egészséges, napbarnított a fénylő olajréteg sugárzásában. A fehér fogorvosi köpeny is jól állhat fekete-kun fejéhez. — Az elnök hivatta — nyújtott készséges felvilágosítást. — Golfpályát akarnak csinálni, vagy mit. Mondaná meg neki. Bercikém, hogy már kezdek ideges lenni — az a tenyér megint a várakozók felé intett. — Dolgunk van estére! — Haza zavarom, Gréti, legyen egész nyugodt! -“integetett a tanító, és már nyitotta előttem a kocsi ajtaját. Töprengve szálltam be, s felszabadulva is. hogy nem kellett felújítanom a régi ismeretséget. Nem Margitnak hívják? — kérdeztem mégis. A táblán mintha .. . — A táblán — legyintett a tanító. Azután kissé elbáior- talanodva rámnézett. Ásítást vagy - sóhajtást nyomott el. — Akkor hát: az elnökhöz? Szerencsém volt: mégcsak nem is kellett latbavetnem minden rábeszélő képességemet. hogy dolgom végezetlein térhessek vissza Pestre. Színjátszó szakínuolcáslaiiuíók orszáps faliéra Tegnap Szolnokon a 605. számú Ipari Szakinunfcáskép- ző Intézet Költői úti kollégiumában az intézet irodalmi színpadának műsorával nyitották meg a szakmunkás- tanulók országos színjátszó táborát. Az ország minden részéről érkeztek színjátszó csoportok, szavalok. Mindazok, akik a szakmunkástanulók országos színjátszó és versmondó versenyén legeredményesebben szerepeitek. A kéthetes tábor cíja, hogy szakembereik segítségével a résztvevők mélyebb ismereteiket szerezzenek a színjátszásról. szakmai felkészültségükkel, hozzájáruljanak a színjátszómozgalnm fejlődéséihez. A délelőttök aktív munkával telnek el, csiszolják, finomítják a mozgá&t és a beszédtechnikát a művészeti vezető, Keleti István rendező .közreműködésével. Naponta más-más szín i átsző csoportok tartanaik bemutatót Álnév lexikon Rekorder: Mikszáth Kálmán
