Szolnok Megyei Néplap, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-01 / 103. szám
0 @ SZOLNOK MEGTEI NÉPLAP 1976. május 1. Ifjúmunkások Átadták az SZMT művészeti díjait Kávási Sándor átveszi a művészeti díjat Az ember bámészkodik az ,,Alkotó Ifjúság” országos kiállításán, a remekek randevúján, s megismerkedik azokkal, altok mindezt csinálták. Összebarátkoaik ezekkel az örömöt, boldogságot hozó, teremtő munkára szomjas ifjúmunkásokkal, ezekkel a nyíltszívű, nyílt szemű fiatalokkal, akik az értelmes emberi létezésből adnak leckét. Ebijén a riportunkban azonban három olyan szolnoki, járműjavítós ifjú alkotót mutatunk be, akiknek a munkái nem jutattak el az országos seregszemlére. Szándékosan: rengeteg olyan fiatal van, akik így vagy úgy, de megpróbálnak hasznosan, alkotó módon éted. De azt is szeretnénk éreztetni, hogy ez nem mindig sikerülhetett. o Hétkor kezdi a munkát a Jármű javítóban. A vasúti kocsik padlójára kerülő linóleumokat hegeszti, javítja, foltozza. Hegesztőpu&ká- val, amely hasonlít a forrasztópákához, csak van még külön egy cső. amely levegőt fúj, az fölmelegszik: ezzel hegeszt- Fél négyig. Utána ... A tablókon intarziák. A marxizmus klasszikusainak triója, azután külön Lenin, odébb Angela Davis . .. — Miért őket? Portréimban a maiak számára példaképet akarok adni. Az eszmét. Es nézzen csak ide! A szem beállításával ki lehet fejezni a jövőbelátást, az előrelátást... Az intarziák alatt ott van készítőjük neve: Bajzáth Jenő. —Azok a képek, amott, a munkát fogalmazzák meg. Csak arcot és emberi munkát kifejező képeket csinálok. Nincs izgalmasabb az emberi arcnál, s en-gemet a munkások arca érdekel. Hogy kifejezzem a melót és ... „A jelentések arra engednek következtetni, hogy az ipartörvény 115. paragrafusa, mely azt rendeli, hogy a 12—14 éves munkások naponként csak 8 óra hosszat foglalkoztathatók, oly fiatal személyek pedig, akik a 14 éves életkort betöltötték, de a 16. évet még el nem érték, naponként csak 10 órai munkaidőre alkalmazhatók, a gyárosok által figyelembe nem vétetik.” (Somogyi Manó: Szociálpolitikai tanulmányok Bp, 1900.) — ... és... és. .. igen, hogy kifejezzem a melót és a kort- Ezt szeretném. Most önálló kiállításra készülök, Szolnokon lesz. Huszonegy esztendős, egy kislány apja. Szövetkezeti lakásban élnek. Berendezkedtek. Bajzáth Jenő nemes passziójára szintén: műhelyt csinált. Intarziát készíteni olyan egyszerű! Már annak, aki bútorasztalos. Mint ő. — Hogyan szoktam rá? Általános iskolában már szerettem rajzolni, küldtem pályázatra is, de visszaadták, mert azt gondolták, felnőtt kezemunkája. Ipari tanuló lettem, bútorasztalos, magától értetődött, hogy intarziát csináljak. Furton-furt kiállításra járok, Szolnokon, Pesten, am-erré megyek, csak tudod miit akarok még ezeken kívül? Befejezni a gimnáziumot, hiszen két osztályom már megvan- Utána pedig egy marxista egyetem.,. e Mi kell az újításhoz? Egy-két megoldatlan probléma a munkahelyen, ami miatt nem megy úgy a munka, mint kellene, azután az albérleti szobatárs rajztáblája, felszerelése és természetesen fej. Legalább is a 21 esztendős Mándoká Imre esetében erről van szó. Tavaly, az első „Alkotó Ifjúság” pályázaton az M—44-es mozdonyok villamos műszereinek javítását, hitelesítését oldotta meg. Idén ugyancsak e mozdony tökéletesedett: van rajta egy ellenállási hőmérő és egy védőszerelvény. Nos, a védőszerelvényt nem muszáj rézből gyártani, jó a vas is, mert ott nincs korrózió: olcsóbb, ugyanolyan jó. A. másik újítás komolyabb: Mándoki Imre tervezett egy készüléket a hőmérő vékonyka huzalának tekercselésére. Azóta többet is készítettek, s a fiatalember mindegyik újítását nap mint nap használják a Járműjavítóban. — Én vegyipari, finommechanikai és műszeripari szakiközépiskolát végeztem- Az „Alkotó Ifjúság” lehetőséget adott, hogy megpályázzam a kiváló ifjú technikus címet. A tekercselő szerkentyűt meg a többit szabad időmben, munka után csináltam, tudja, érdekel az ilyesmi... „Az ifjúmunkásokról külön néhány szót. A tanoncok két csoportra oszlanak: gyáripari és kisipari tanoncokra. Megélhetésük képtelenül nehéz, szinte lehetetlenség a jelenlegi viszonyok mellett. Képzettségük egyoldalú lesz, mert főként a hadiiparban tanulnak. A tanonőnevelés nehezebb less: este 8—9 óráig is kell dolgozniok, túlhajtják őket, egyre több és minél nehezebb munkát követelnek.” (Bresztovszky Ede: A magyar ipari munkásság életviszonyai a háború alatt. Huszadik Század, 1916.) — ... tényleg érdekel az ilyesmi, meg aztán a villamosjavító csoportnál dolgozom, hibás készülékeket kell kicserélni, s ha nincs olyan, nekem kell gyártani. Rá- kényszerítettek a mindennapi gondok a fejtörésre. — És mi érdekel még? — Sokat járok moziba, de főleg a zene izgat. Ügy értem, a komolyzene is. Sokszor megfordulok a Verseghy Könyvtár komolyzenei klubjában. Szolnokon már hét éve van színház- bérletem, tárlatokra járok, uszodába ... így mulatom az időmet. — És a tanulás? — Érettségi után magyar-történelem szakos tanári pályára készültem, de nem volt rá anyagi tehetségünk. Azóta teljesen átváltoztatott ez a munkások között töltött három év: sok mozgalmi munkát végzek, ősztől marxista középiskolában okosodok, utána elvégezném az egyetemi szintű osztályait is. Mit mondjak pajtás? Jól érzem itt magam. o — Van több rajz is? — Egy darab sincs. Csak amit kiállítva látsz. — Most kezdte ? — Már az általános iskolában is éreztem, hogy rajzügyben van bennem valami, de ... Szóval mindent megcsinálok a ház körül, szeletek barkácsolni, dolgozgatni, s az „Alkotó Ifjúság” pályázatra rézdomborítást akartam csinálni, de nem volt idő. Viszont van egy négyéves kislányom, aki vízfestéket kapott, s először az ő kedvéért pingálgáttam, azután ez lett a dologból. Szétnézek. Németh Antal nevével szignált rajzok, festmények: „Munkás”. Egy másikról 28 éves arc néz a látogatóra^ .önarckép”. Odébb pedig mesék, virágok — a lánya örömére. — Sokan mondták már az üzemben, remélik, hogy nem az itt kiállított nyolc rajz lesz az összes „piktori” termék. Egy biztos: a lányom kedvéért ezután is festek. Akarunk csinálni egy szakkört a Járműjavítóban az alkotó ifjakból. Úgyhogy folyt. köv. De nekem a legtöbb időm a KISZ-re megy el, hiszen az üzemi KISZ- bizottság szervező titkára vagyok. No meg az iskola: vegyipari szakközépbe járok másodikba; elvégeztem a marxista középiskolát, szívesen mennék egyetemre is. Ha az üzemnek arra lenne szüksége szakmailag is örömmel továbbképezném magam. Tudja, hogy van az: harminc fele, a KISZ-ből kifelé (így szokták mondani) már el-elgondoikozik ,az ember ilyesmin. Németh Antal már tíz esztendeje villanyszerelő a Járműjavítóban, a Radnóti ifjúsági szocialista brigád vezetője. A vonatok villamos fűtését szerelik, felülvizsgálják, javítják a vasúti kocsikat. Közel lakik, mostanában vettek házat. Kislánya az üzem óvodájában várja apukáját, akit semmiképpen sem lehetne tovább tartóztatni. Még elmondja, hogy micsoda embert nevelnek ők ebből a pöttömke gyerekből és már rohan érte... Játszanak majd, talán festenek is ... „Szórakozás: a 15 pengőből erre már nem jut. Különben sem lenne hozzá kedvük, mert esténként olyan fáradtak, hogy csak aludni, pihenni kívánkoznak. Vasárnap nemkülönben.” „Egyetlen fix pont életükben az ebédjegy, amit a várostól kapnak. A híg levest és híg főzeléket legtöbben nem a népkonyhán fogyasztják el, hanem hazahordják, mert az egy ebédre néhol hárman is vannak.” „Szomorú szívvel hagytuk el a rosszul megvilágított, kacska- ringós lépcsőházas bérkaszárnyát. amelyben oly sok nyíltszivü, nyílt szemű, jobb sorsa érdemes és örömöt, boldogságot hozó, teremtő munkára szomjas proletár halad a testi és lelki megrokkanás, elsat- nyulás felé.” (Darvas József—Bálint György—Jahn Ferenc: Visegrádi utca 20—24. Gondolat, 1936.) Fölvidul az ember az „Alkotó Ifjúság” remekeit látva. Mindezt ifjú mérnökök, technikusok, diákok csinálták — no meg sok-sok ifjúmunkás. Aik örömöt, boldogságot hozó, termető munkára szomjasak. Körmendi Lajos Tegnap délelőtt Szolnokon átadták a Szakszervezetek Szolnok megyei Tanácsának művészeti dijait. Az 1971-ben alapított díj idei kitüntetettjeinek: lluh Istvánnak. Iványi Józsefnek és Kávási Sándornak Sípos Károlyné, az SZMT titkára nyújtotta át a kitüntetést. Iluh Istvánnak idén a Magvető Könyvkiadónál jelent meg az első verseskönyve. A „Jó reggelt fény!” című kötet nagyszerű versei a munkásokról, a munkásélet örömeiről — gondjairól szólnak. Iványi József, a szolnoki Szigligeti Színház Jászai-díjas színművésze. Évek hosszú sora óta felejthetetlen színpadi alakításokkal — köztük számos munkáshős művészi megformálásával —, emlékezetes rádió-, tv- és filmszerepekkel szerez örömet a közönségnek. Kávási Sándor karnagyot néhány nappal ezelőtt a televízió képernyőjén láttuk — a Vándor Sándor munkás és ifjúmunkás énekkari szemle énekkarait vezényelte. Munkássága nagyban hozzájárult a fesztivál sikeréhez, ám elsőrendű érdeme az országos hírű mezőtúri kóruskultúra megteremtése. A kitüntetetteket elsőként dr. Majoros Károly, a megyei pártbizottság titkára köszönArügiovacs.Ä-L tatosan vaspántként. Csak az izmai mozognak. A „piszkavas” egyik vége a 900 fokos kemence torkában. Czakó Miklós előrelép, kezével átkulcsolja a nyelet, tenyere vonalát követi a védőkesztyű. Kihúzza az izzó vasat, három lépés után merev, de élő lendülettel lerakja terhét Kesztyűjét lehúzza, kezefejével verejtékező homlokát végigsimítja. Ujjai, izmai kemények, mint- ő maga. A szó, a beszélgetés másodrendűvé válik. A kovácsműhelyben a hőség mellett a zaj is nagy. A formálókalapácsók robbanásnyi ütése, a sistergés, a vas kongása is csak háttér. A kovácsok keze darabosságában is harmonikus mozgású. A keménység, az erő, a biztonság a kezükben van. tötte. Mint mondotta: aki a munkát, a munkáséletet ábrázolja az a szocializmust építi. Az ilyen alkotókat művészeti életünkben megkülönböztetett figyelem, elismerés illeti. A megyei pártbizottság nevében mindhárom művészeti díjasnak további sikere— Megszoktam. Persze, a kezem is. Én a ceruzával vagyak bajiban ... Meghát mindannyian. Nekünk az a nehéz. Hz órásmes'er.^,* tóm. Még közelebbről. Az. Ott, az a pici nyúlvány a tengely végén, elhajlott. De a hajszálrugó se szabályos. No, ez a kollegám csipesze. Nem egyforma, csak úgy látszik. Nézze, az övé jóval könnyebben, lazábban csíp, az enyém erősebb... Hogy nem veszi észre, hogy lehet az? Ég és föld. Az ember már az ujja hegyével megérzi. Nekem erősebb az újj- hegyszorításom, azért kell ez. * Hogy miniatűr ez az óra? A szerkezete akkor is pont olyan, mint a nagyabbé. Fúrtam én már csapot is háromtizedes pontossággal. Kézzel. Türelem, nyugodt fizikai állapotos persze szakmai ismeret kell hozzá. Ifjú Cseh Gyula tizenöt éve órás. Míg beszél, bemutatót tart. Keze, kézfeje percekig nem mozdul. Csak az ujjhegye él, mozog, mint egy karóra másodpercmutatója. Az asztalán erősfényű lámpa világít. Mindig csak lefelé. A keze van reflektorfényben. Mintha a mozdulatlanságba merevedne. Háromtizedes pontosság... A buszvezető. kMre: lye alig egy négyzetméter. Kalitka. Mindkét keze a volánt fogja. Puhán. Tizenéves kamasz előzi segédmotorjával. Belterület, szemben autó. Keménnyé válik a markolás. A kidudorodó csontok a hirtelen mozdulattól fehérek lesznek egy pillanatra. Megállítja az autóbuszt, felenged szorítása. Nem szól, nem káromkodik, csak mutatóujjával megfeddi a rémült fiút. Pár kilométerrel odébb idős nő indul át az úton anélkül, hogy szétnézne. Rövid, szaggatott dudálás, keze újból erősebb — fék. Most sem szól. Int, hogy az ugUgyanezen ünnepség keretében Bolyhos István az SZMT közgazdasági osztályának vezetője a Szakszervezeti munkáért érdemrend arany-, Miklós József, a szolnoki 605. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatóhelyettese pedig ezüst fokozatát kapta. Ketten elismerő oklevelet vehettek át. ráló asszonyság álljon meg, szemből is jön egy busz. Nem sima az út, sok a sietős, száguldó autós, a jelzés nélkül elébe kanyarodó kerékpáros. Szeme, magatartása szinte vidám. Csak a keze, a szorítása, a markolása követi a sebességváltást, a váratlan helyzeteket Az utas mindebből csak azt érzi, hogy forgalmas a 442-es út. Más fel sem tűnhet. Épségben, időben megérkezünk. Botka János ott ráér egy cigarettát elszívni. Tíz perc pihenő, félúton Szeged és Parádfürdő között A CphpC7 ^r- Katona úbfJGol. Ivánnal, műtét után. Nem vállalkoztam arra, hogy munka közben lássam a kezét. A szike, a fogó'... Mór a nevük is ... Szóval operál, vizsgál, diagnózist állapít meg — a kezével. — Finomabb, természetesen finomabb a sebész tapintása, mint egy átlagemberé. Nem egyszer a „mélyben” dolgozik, csak abból ítélhet, amit az ujja lát. Például egy vakbélgyulladás megállapításánál vagy egy daganatnál. — Dejnaradjunk a kéznél. Sajnos, egyre több a kézsérült. A modem gépek, a technika, fejlődésének az áldozatai ők. Ha a tenyér ideghálózatából csak egy parányi rész roncsolódik. már megszakad a reflex-kör. Rendkívül aprólékos munkával érhető el az automá- cia, az, hogy a kéz újból érzékeljen tapintáskor. — Visszaadni a sérült kéznek az „életet”, nemcsak a betegnek, nekünk is örömet jelent A napokban hallottam egy konferencián: 40 millió forint „hasznot” hozott eddig a kézsebészet azzal. hogy teljes értékűvé vált sok sérült, roncsolt kéz. A kézsebészet világszerte — a sebészet külön ágaként — a figyelem központjában van. T. Szűcs Etetoß í Solt mellett épül az űj, 2009 kilowattos Kossnth-adó, amelyet a Szovjetunióban terveztek. A csaknem 309 méter magas adótorony szerelését a közelmúltban kezdték meg és augusztus 20-ra befejezik. A központi adóépületben az erősáramú berendezéseket magyar szakemberek szerelik. Képünkön: az adóépület keUuvánt. Tapintunk. Például egy tárgyat. Érzékelünk. Azt, hogy milyen súlyú, hőmérsékletű, milyen a tárgy helyzete, formája. A reflexsor — ha ép és egészséges — működésbe kezd. Az érzék útján szerzett részietek tudatosított tevékenységbe épülnek. A tenyér kétharmad részét behálózzák az idegek. A csukló tájékán közvetlenül a bőr alatt vezetnek ki, „indulnak” az idegközpont felé, „szállítják” a különböző észleleteket... Majd indul a viszontreakció: markolással, csúcsfoaással. kuicsfogással válaszolnak a KEZEK /
