Szolnok Megyei Néplap, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-01 / 103. szám

« 1976. május L SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Jászberény, 1976 májasa Jk ff f ___ á A Z ALKOTÓ EMBERÉRT és a tudomány hónapja Májusban országos vissz­hangot keltő rendezvényso­rozattal adóznak ismét Szé­kely Mihály és Rácz Aladár emlékének, halhatatlan mű­vészetének Jászberényben. A város szép és nemes felada­tot vállalt magára, ezúttal tizedik alkalommal. Székely Mihály és Rácz Aladár em­lékét ápolva a zene, a dal hónapjává avatják májust a városban, A 10. jubileumhoz méltóan színesebb, gazda­gabb lesz az idei tudomá­nyos és kulturális hónap programja, mint a korábbi években volt. A programso­rozat május 3-án kezdődik és a hónap végéig szinte minden napra jut egy-egy rendezvény. Több mint kétezer dalos —t iskolakórus, munkásének­kar és 'kamarakórus — ta­lálkozik és ad hangversenyt Jászberényben. Fellépnek ze­nekarok, lant- és cimbalom- művészek. Kodály munkás­ságát kiállításon mutatják be, az ifjúsági klubok és a szocialista brigádok vetélke­dőjének témája a zene és a Jászság kapcsolata. Május 3-án a kiállítás megnyitásával és a kamara- zenekarok hangversenyével kezdődik a rendezvénysoro­zat. A kiállításon Kodály Zoltán életútjával, népzenei kutatásaival és tudományos munkásságával ismerkednek meg a látogatók. A hangver­senyen a megye zeneiskolái mutatkoznak be. Három nappal később a tanítóképző főiskola kórusa ad hangversenyt. Május 15- én lesz a jászsági iskolák kórusainak koncertje. A rá következő nap kerül sor a szövetkezeti énekkarok or­szágos minősítő hangverse­nyére. A megyei énekkarok mellett ott lesz a mezőkö­vesdi matyó menyecskekó­rus, az OKISZ Monteverdi kamarakórusa. Szép májusi szokásokat elevenít fel a munkásének­karok május 29-i szabadtéri hangversenye, az Aprítógép­gyárban rendezett dalosok találkozója. Májusi szerenád címmel valamennyi kórus a város főterén közös éneklés­sel köszönti a lakosságot. Nagy érdeklődésre számot tartó zenei eseménynek ígér­kezik a Friss Antal országos gordonkaverseny győztesei­nek és a szolnoki szimfoni­kusok jászberényi hangver­senye. Rácz Aladár emléké­nek zenei esttel tiszteleg­nek, Fábián Márta cimba­lom, Benkő Dániel lant és Csökefalvi Nagy Katalin énekes közreműködésével. Méltó helyet kap a májusi programban a tudomány. A Magyar Pedagógiai Társaság pedagógiai napokat rendez. A téma: felkészülés az új tanterv bevezetésére. A mar­xizmus és a művészet cím­mel Bencze Gyula, a Kép­zőművészeti Főiskola tanára tart előadást Jászberényben. A Magyar Könyvtárosok Egyesülete az idén olvasás- kutatási és pedagógiai szak- bizottságot alakított. Célja: tudományos alapokra he­lyezni a könyvtári kutató­nevelő munkát, az olvasás­sal foglalkozó szociológiai, kutatásokat. A szakbizottság Olvasáskutatás és olvasó­mozgalom címmel kibővített vezetőségi ülést tart Jászbe­rényben. Forog a korong Vajon hányadik ,karcagi bíró” születésének voltunk tanúi ott jártunkkor F. Szabó Mihály fazekasműhelyében, Karcagon? Valószínűleg serdei sem tudna válaszolni erre a kérdésre, hisz még maga a mester is tagadólag rázta a fejét. Az viszont biztos, ha öszegyűjtenénk az összes tányért, kancsöt, butellát s a külön­böző cserépfigurákat, amelyeket F. Szabó Mihály készített, kirakhatnánk vele legalább akkora területet, mint amekkorát Karcag város elfoglal. Persze, ahhoz, hogy ezt meg­valósítsuk, az egész földet be kellene jár­nunk Japántól Brazíliáig, Kanadától Ausztrá­liáig, felkutatni-a remek formaérzékkel meg­alkotott figurákat, dísz- és használati tár­gyakat. A hatvanhárom éves mes­ter fél évszázaddal ezelőtt ült először a korong mellé. A pályaválasztásra így em­lékezik vissza — miközben a korongon forog az agyag, s a keze egy percig sem hagy­ja abba a már beidegződött mozdulatokat: — Az elemi iskola befeje­zésekor nekem semmi elkép­zelésem nem volt a jövőt il­letően. Parasztcsaládból szár­mazom, négyen voltunk test­vérek. Anyám azt szerette volna, ha suszter lesz belő­lem, legalább lesz, aki ja­vítja a család cipőit. Már éppen mester után nézett, mikor sírva kiabáltam, hogy nem akarok, „csiszlik” len­ni. (így hívták felénk akko­riban a cipészeket.) Erre az­tán anyám lemondott ter­véről, elvitt fazekasinasnak Kántor Sándorhoz. Négy éven át tanultam a szakma fortélyait, az agyagelőkészí­tést, a festékőrlést, a koron­gozást, s az égetést. Utána következett a segédvizsga, a helyi ipartestület előtt, akik csak arra voltak kiváncsiak, tud-e a jelölt korongozni. Pedig minden mozzanat leg­alább olyan fontos, mint a korongozás. Az égetésnél még a legtökéletesebben formált tányért, figurát is el lehet rontani. Talán éppen azért az égetéshez kell a legna­gyobb gyakorlat. Mikor én kezdtem, még nem terjedtek el azok a műszerék, amelyek­kel mérhettük volna a hőfo­kot. Csak a láng színéből ál­lapíthattuk meg, hogy meg­felelő-e a hőmérséklet vagy sem. — Mostanában annyi szó esik arról, hogy ezek az ége­tett cserépedények csak dí­szítésre alkalmasak. A hasz- n ílatukat sokan megkérdő­jelezik. _______________________ — Egy részük valóban csak díszítésre szolgál, még­pedig azok a darabok, ame­lyeknek a belseje nem má­zas. Ezekbe nem lehpt vizet, folyadékot önteni, mert szétmennek. Én a darabjai­mat kivétel nélkül mázzal készítem. Hogy ez mennyire időt álló? A konyhánkban csak saját készítésű edénye­ket használunk. S hogy hány­szor ment szét a tányér a forró levestől, azt inkább a feleségemtől kérdezze. Azí hiszem, nem lenne becsülete a szakmámnak a családban, ha ez egyszer is megtörtént volna. — Elkalandoztunk kicsit a szakma titkaiba. Bár a fa- zekasság szinte összeforrt.'az életével, folytassuk a be- szélgetést mégis ez utóbbi­val. Hogy alakult a sorsa a segédvizsga után? ___________ — Hogy önálló műhelyf nyissak, arra anyagi okok miatt nem volt lehetőségem. Ezért továbbra is Kántor Sándornál maradtam, mind­végig korongoztam, s cso­dáltam, amint a mesterem színeivel szinte életre kelti az én „halott” figuráimat. Tizenkét évig dolgoztam a tanítóm műhelyében, utána 1939-ben Mezőtúrra mentem ifjabb Badár Balázshoz, ahol szintén a korongozás v«jlt a munkám. Két év múlva le­tettem a mestervizsgát, ha­zajöttem Karcagra, s a meg­takarított pengőimből, meg némi örökségből építettem fel a műhelyt, majd jóval később a házat. Ezután persze már nem­csak a korongozás volt a munkája, hanem az égetés s díszítés is. A jellegzetes zöld színűre festett edényein rá­tétes díszítést alkalmaz — részint hagyományos elemek­kel, részint fantáziája szülte motívumokkal. A hosszú éveken át végzett korongozás kifejlesztette formaérzékét. Talán ennek köszönhette, hogy 1970-ben Helsinkiben, a nemzetközi vásáron ő mu­tatta be a látogatóknak az ősi mesterség egyik mozza­natát, a korongozást. Művé­szetét a finn köztársasági el­nök, Kekkonen is megcso­dálta a magyar pavilonban tett látogatásakor. F. Szabó Mihály húsz éve a „Népművészet mestere” cím tulajdonosa. Az eredmé­nyeiről persze csak nagyon szerényen beszélt, hosszas kérdezősködésre mondta el mindezt. — Két éve nyugdíjas, de csak elvileg. Továbbra is éppen annyit dolgozik, mint korábban.____________________ — Nem azért dolgozom, mert nem vagyok elégedett a nyugdíjammal, amelyet a Népművészeti Háziipari Szö­vetkezettől kapok. Nem tu­dok tétlenül élni, amíg csak a kezem s a lábam mozdul, korongozni fogok. Nem tu­dom abbahagyni, a munka nekem egyet jelent az éle­temmel. Ha már végképp nem megy tovább, akkor át­adom a műhelyemet a fiam­nak, a négy közül az egyik­nek, aki az én mestersége­met folytatja. A beszélgetés végére az ormótlan agyagdarabból el­készült a jól isfnert figura, a „Karcagi bíró” újabb pom­pás darabja. A mester ráte­szi egy hosszú lécre, ahol már várják társai, hogy együtt induljanak az égető­kemencébe. Tál Gizella Közművelődésünk kulcs­kérdése a munkásművelő­dés. Mint azt az. MSZMP Központi Bizottságának ha­tározata leszögezi, politikai- ideológiai, gazdasági-techni­kai érdekek egyaránt sür­getik a munkásművelődés következetes fejlesztését. A társadalom kulturálisé fel- emelkedése szorosan össze­függ a munkásosztály mű­veltségi helyzetével: a mun­kásművelődés ügye ezért alapvető fontosságú. A tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy a nagyüzemek többségében nincs különö­sebb gond — jól felszerelt intézményben, szakképzett népművelők irányításával tartalmas, céltudatos köz- művelődési munka folyik. Megyénkben példaként em­líthetnénk erre a szolnoki Járműjavítót, a Tiszaimenti Vegyiműveket vagy a mart­fűi Tisza Cipőgyárat; mind­három helyen nagyszerűen megoldják a munkahelyi közművelődési feladatokat, sőt a gyári intézmény még területi feladatokat is ellát. (Martfűn éppen most feje­ződik be „A munka és mű­velődés hetei” című rendez­vénysorozat, mely átgon­dolt, nevelési célokat szol­gáló programjával országos figyelmet keltett.) A jász­berényi Hűtőgépgyárnak nincs ugyan művelődési há­za, de van kulturális osz­tálya. Az ilyen típusú meg­oldás most kezd elterjedni; előnye, hogy nem igényel nagy összegű beruházást, majd fenntartást, hátránya, hogy szervezési teendők itt a hagyományos többszörösé­re nőnek. Ilyen vágy olyan formá­ban, de a gyáróriások köz­művelődése lassan megoldó­dik. Ezzel szemben a kis és közepes nagyságrendű üze­meké... Nos valljuk be, itt korántsem rózsás a' helyzet. Pedig a feltételek tulajdon­képpen ezekben az üzemek­ben sem rosszak. A jóléti alapok biztosítják az anya­giakat, a társadalmi és tö­megszervezetek kulturális felelősei összefogva pótol­hatják a hivatásos népmű­velőt és még sorolhatnánk a lehetőségeket tovább. A le­hetőségek azonban nagyrészt kihasználatlanul maradnak. Hogy miért? Hiányzik egy átgondolt, céltudatos köz- művelődési koncepció; nem­csak a „hogyan”, de a „mit” kérdésre adandó vá­lasz is bizonytalan. Egy mondatban talán így foglal­hatnánk a gondokat össze: az anyagi és a szellemi erők szétCorgácsolódnak. ' Ha a „betegség” és a „kór­okozó” ismert, viszonylag könnyű a „gyógymódot” megállapítani. A kis és kö­zepes nagyságrendű üzemek közművelődési munkájának javítása, a tartalmi és a for­mai jegvek kiszélesítése csak a megfelelő társadalmi, gaz­dasági bázis biztosítása, va­lamint a művelődési intéz­mények és a munkahelyek közötti kapcsolatok fejleszté­se révén lehetséges. Erre össztönöz az SZMT, a me­gyei tanács és a megyei KISZ-bizottság, valamint a Ságvári Endre megyei Mű­velődési Központ és az SZMT központi könyvtára által a napokban meghirde­tett új, országos jelentősé­gű közművelődési pályázat is, melyhez öszesen negy­venöt üzem, gyár, intézmény csatlakozott. Az „Alkotó emberért” cí­mű pályázat 1976. május 1- től 1977. április 4-ig tart. Az értékelés szempontjait az MSZMP XI. és a SZOT XXIII. kongreszusának a munkahelyi művelődéssel kapcsolatos határozatai al­kotják, melyeket három te­rületen — az agitációs és propaganda munka, a köz­oktatást, illetve a közműve­lődést segítő tevékenység — kell megvalósítani. Az érté­kelést végző üzemi, városi, vagy járási, majd megyei operatív bizottságok meg­vizsgálják, hogy mennyire tervszerű a kulturális alap felhasználása, milyenek a munkahelyi művelődési fel­tételek, s végül, hogy tartal­mas, eredményes-e az üze­mi közművelődési munka. Túlzás volna persze azt remélni, hogy e pályázat egy csapásra megváltoztat mindent. Lehet, hogy ezután is lesznek majd olyan üze­mek, ahol kevés gondot for­dítanak az agitációs és pro­paganda munkára, a köz­oktatás, / illetve a közműve­lődés segítésére, ám egészen biztos, hogy lesznek olyan munkahelyek is, ahol mind­ezt kiválóan végzik. S biz­tos az is, hogy az évek múltával ez utóbbiak lesz­nek majd túlsúlyban. Hogy honnan ez az optimizmus? A fejlett szocialista társadalom építése szükségessé, - sőt elengedhetetlenné teszi az egyes emberek és a közössé­gek sokoldalú továbbképzé­sét, az „alkotó ember” meg­teremtését szolgáló közmű­velődési rendszer szervezeti és eszmei erősítését. A vál­tozás mindannyiunk érde­ke... Hérész Dezső Társadalmi ösztöndíjasok Házfűznézőben az utánpótlásnál Azt mondták a népi elle­nőrök — mi pedig meg is írtuk a múlt hónapban — hogy igen hasznos dolog a társadalmi ösztöndíj rend­szer, mert segít a lapos zse- bű diákokon, és biztosítja a megyének a szakember után -, pótlást. így igaz. Bár csak lenne több ösztöndíj ásunk, hogy sokáig ne hiányozna jó kétszáz diplomás az or­vosi rendelőkből, a kated­rákról. Aik pedig ezt az ijesztő szakemberhiányt csökken­tik, ők a mai ösztöndíja­saink. Látogassunk el hoz­zájuk — például Szegedre. Tű a szalmakazalban Dóm tér. Fehérköpenyes medikusok rohannak az óra­közi szünetben a szervetlen kémiai intézetbe. Egy lépést se tovább! — Srácok, van közietek Szolnok megyei...? — Tata kallam al arabija? Nem, persze, hogy nem. Egy szót sem. Miért pont arabul tudnék. Szolnok me­gyében nem ez a hivatalos nyelv. Hivatal. Elő a listát, őket keresem. Igen, az órabeosz­tás, kolesznévsor, sokat se­gít. köszönöm. Nos, akkor most a— nem baj, akkor a rektorhelyet­tes ... nem baj, tudja mit, Berencsi professzor úrral akarok... — Honnan jött az elvtárs? — Szolnokról. — Az jó. Ott van a pro­fesszor úr. Ezek után „minden út Menzába vezet”, ebédeljünk. — Lányok én Szolnok­ról ... — Mi is. Egyébként épp a szervet­len kémiai intézetből jöttek. Egy év után Első évesek. Dorogi Juli­anna, a Verseghy bői és Nagy Valériái az újszászi gimnáziumból. Messze még a gyógyítómunka, a fehér köpeny szinte csak jelmez. Iskolapadhoz szokott diákok, diákos gondolkozással: „Ak­kor most a délutáni óráról elkéredzkedünk, mert nyi­latkozunk”. Hogy gólyák, az nem vitás, de mégsem az egyik iskola­padból léptek át a másikba. Az első felyeteli után, egy. év „Élet” következett, igazolan­dó, hogy nem könnyű az egyetemre bejutni' Julianna Szolnokon a húsiparnál, Va­léria ugyanott a megyei kór­ház baleseti sebészetén — természetesen a makacs el- szánással — újra megpróbá­lom. Másodszorra mindket­tőnek sikerült és a társadal­mi ösztöndíj is, amelyet Va­lériának már a kórházban felajánlottak, ha felveszik. S hogy a szolnoki traumato­lógián töltött egy éve nem múlt el nyomtalanul. arra mi sem jobb példa, mint a meggyőződéssel hangoztatott kijelentés: baleseti sebész akar lenni. Orvosjelöltek nyomában Tehátx balra kollégium. Muhari Márta ötödévest ke­resem. (Jászberényből jött.) Gyakorlat? Köszönöm, tehát Pulcz utca. Pulcz utca?? Szegeden ez nem csupán ut­canév — fogalom is. Azt, aki erre kér útbaigazítást, egy kicsit jobban megnézik. Az égigérő vasajtón nincs kilincs. Csengő,, búgás. nyi­tás. Aki maga jön. boldogul így is. Akit, hoznak, annak nem kell. Aki itt van. több­nyire hozták, A pszichiátriai gyakorlat: tünetismertetés, betegbemu­tatás, konzílium. „Igen, a hangok... a Par­lamentből ... utasításokat... és én végrehajtom ... szülni fogok ... két Indira Gan­dhit ... fiúk lesznek ...” „Hát kérem szépen, sem­mi bajom, majd ha meggyó­gyítanak. meg tudom mon­dani, miért voltam beteg, de addig...” És én most álljak fel a pádból, s mondjam, hango­san, hogy újságíró vagyok...*1 És ha nem hiszik el? Ki in­nen. Haza. a megyei kórház­ba — ott vannak a negyed­évesek. Németh Ildikó például karcagi, s már azt is eldön­tötte: gyermekorvos lesz. No és, hogy milyen a szolno­ki gyakorlat? Ahogy ő és csoporttársai is elmondták, jellemzéshez még a felsőfok is szürke lenne. A jó tapasz­talatoknak pedig vonzerejük van. Rakusz János szegedi, és ide kötött szerződést. Molnár Judit makói. Most érdeklődik, kell-e körzeti or­vosnak a megyébe. Háteny- nyit a szegedi—szolnoki kap­csolatokról. Tanárok készülőben A József Attila tudomány- egyetemen a hirdetőtáblát böngészte Kormos Klára negyedéves tanárjelölt Egy­kori verseghys. Haza készül, persze hogy haza, de nem egyedül. A férje a főiskolán szerez ta­nári diplomát. Jaj, vajon lesz-e neki is állás? Bizonyára, hiszen pedagó­gusra szükség van a megyé­ben. Várjuk szeretettel. Az ötödéves Kordás Jó­zsefet viszont csak várnánk, mert úgy tűnik, öt már el­csábították Hódmezővásár­helyre. Feleség, gyerek, ál­lás, lakás. Az ösztöndíjat meg majd letörleszti. , A Juhász Gyula Tanár­képző Főiskolán Túróczi Bertalan, a törökszentmikló­si gimnázium volt KISZ-tit- kára a kollégiumban feladja a leckét. Tavaly ösztöndíjas volt, most nem az, jövőre új­ra az lesz, és egyébként nem is diák, hanem janár. Tessék megfejtem. Röviden: szakot változtatott, most le-A velezőként pótolja a magyar® szakon hiányzó évet. és hogy maradhasson, míg újra jö­vőre kollégista lesz. Bonyo­lult. Egy azonban biztos, hogy r;em lesz hűtlen a me­gyéhez. Ö mondta, akkor is visszajönne, ha nem kötné szerződés. • * * Szolnok megyébe három orvosi egyetemről, *négy tu­dományegyetemről és hat főiskoláról várnak társadal­mi ösztöndíjas orvos- és ta­nárjelölteket. Igriczi Zsigmond I

Next

/
Oldalképek
Tartalom