Szolnok Megyei Néplap, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-01 / 103. szám
1976. május 1. I SZOLNOK MEGYEI NßPLAI 5 ARCUNK A TÜKÖRBEN KÉTFELÉ szándék s akarat, kétfajta ’ magatartás tu- sakodik bennünk. Nem a bibliabeli jó és gonosz, hanem a nyughatatlan s a köny- nyen beletörődő. Az igazat százszor megrágó s a hamisra gyorsan bólintó. A dolgát hévvel tevő, s a kötelességét ímmel-ámmal teljesítő. A jónál is jobbat akaró, s a gyatrát természetesnek tartó. A nagy, közös érdekek tiszta szívű őre. s az, ki legyint, mint semmiségre, a xnagáért-törtatésre. Hol meghúzódik egyik mögött a másik, hol egyszerre mutatkoznak. Van, hogy kibékíthetetlen ellenfeleknek tűnnek, s azután összeborulnak, mintha testvérek lennének. A társadalmi változások hordozója az ember, de melyik kerekedik felül a kettő közül? Az-e, aki képes félretolnd egyéni érdekeit, hogy előnyt adjon másokénak, akinek mindig és mindenben a saját ügye a fontos, a többi előtt álló? Felelhetünk erre is. arra is igennek Nem azért, mert az igazság arcvonása.i ki verhetetlenek, hanem mert e vonások folyamatosan átrajzolódnak. Vonzóra és taszí- tóra, komorra és mosolygósra. Holnapot építeni annyi, mint mássá tenni magunkat. Csakhogy ez nem megy parancsszóra, e az elhatározás sem elegendő. Maroknyi mindennel szemben állót, törvényt semmiben nem tisztelőt, magát társadalmon kívülre helyezőt leszámítva valamennyi emberben ott a tisztesség, a becsület Az egyikben több, a másikban kevesebb, ahogyan alkata, neveltetése, környezete, gondolkodása szüli s táplálja, S mivel a munka, az értelmes cselekvés, a jobbító szándék nem egyik, hanem alapvető jellemzője s mércéje az emberi értékeknek, a tisztesség, a becsület legfőbb talaja sem lehet más, csak ez. Okosabbak s tehetősebbek vagyunk elődeinknél, mert amit ránkhagytak, azt a tudomány, a technika nagy seregnyi vívmányával gyarapítottuk. Üj felfedezésekre jutottunk, s feltaláltunk képtelenségeknek tartott dolgokat. A szabadság fogalmához eltéphetetlenül hozzáfűztük az internacionalizmust, a humanitáshoz a szolidaritást, a béke óhajához a békéért való küzdést, a munkához a tudatosságot, az országhoz a miénk birtokos névmást. Ennek általános, tehát meghatározó érvényét nem vonja kétségbe senki sem, ám miféle önáltatás- lcént hihetnők. hogy mindenkor s a társadalmat alkotó egyedek mindegyikében ez s csakis ez van jelen?! OTT VAN BIZONY ezek mellett, s olykor fölébük kerekedve a köz iránti közömbösség, az összegező célokkal szembeni restség, a cselekedeteket másokra hagyó tunyaság. Aki kiemelkedik társad közül, az sem teszi dolgát örökösen hibátlanul, s még kevésbé tökéletesen. Hogyan várhatná el bárki ezt az átlagtól?! A mérnök elnagyolt rajza, a dudva lepte föld, a selejt- halomra lökött termék, a pecsétéit az embernél fontosabbnak tartó tisztviselő, a csak jogokat ismerő állampolgár ma még nem szabályt erősítő kivétel, de vigyázzunk, nem is szabály! Harlem tükre egy változó társadalom kisebb s nagyobb ellentmondásainak, megjelenítője annak az emberi egyenetlenségnek, mely mrpci - annyiunkban meglelhető. Van, hogy beletörődünk.' Fejünket elfordítva tűrjük a pazarlást, s magunk is pocsékolunk. Elfogadjuk az elfo- gadhatatlant, fontossá emeljük a lényegtelent, s a sor végére lökjük azt, ami döntő. Hol azért, mert így kényelmesebbnek látszik, hol mert kedvünket szegik, mert mások is ezt csinálják. Azután feltámad bennünk a gazda indulata, jogérzése, s elkezdjük csapkodni az asztalt, hogy ez így tovább nem mehet. S megmutatjuk, mit tudunk, mi telik tőlünk, ha akarjuk, mi mindenre vagyunk képesek. Nagyszájú, mindenből viccet csináló legények festenek csodálatot az idősebbek arcára, amikor fele idő alatt, mint ahogy a program előírja, megcsinálják a nagyjavítást. A kedv- telen, fásult nevelő fölfedezi a gyermekszemekből visz- szacsillanó kíváncsiságot, ismeretéhséget, s egyszeriben röstelli legutóbbi heteit, a lélektelenül ladarált tananyagot. Az örökös fegyel- mezetlenkedőt ráncba szedi — mert így fogadja be — a brigád, s a mérnök, aki unt rutinnal tervezett, egyszer-' csak rálel a nagy betűs Feladatra, mely fölössé teszi az órát, összemos nappalt és éjjelt. Ilyenek vagyunk. Bevallva magunknak, vagy csak sejtve, Itót arc néz a tükörből ránk. Együtt, erényeinkkel és gyengéinkkel vagyunk igaziak, emberek, valónkat megmutatok. Most is, amikor a munkát, a teremtést köszöntjük, ünnepeljük, amikor közösségek és egyének a társadalmi elismerést megtestesítő kitüntetést vették, veszik át. a jutalmat, mert úgy cselekedtek, úgy dolgoztak, hogy elsősorban saját gyengéiket gyűrték le, magukkal küzdöttek meg. TÁRSADALMI haladásunk mértéke ezer dplagtól függ, de végső soron mégis attól, miként alakul a küzdés, önmagunkkal. Attól, szembenézünk-e gyengéinkkel, s azokkal együtt szemlélj ük-e azt, amit elértünk. Sok mindent elértünk. Sok mindent kell még elérnünk. *. O. ..........-......... ............... E rdészet a Tlszatájért Kivágott szálfák, cseperedő csemeték 5 Tiszafüred alatt, az erdészet és a tisza örvény! vízátemelő közt elterülő részt Magaspartnak nevezik. „Magaspart’’ — egyre gyakrabban halljuk a rádióban, olvashatjuk több lapban. Nevezetes hely: itt építik föl a Tisza II. tározó legnagyobb üdülőtelepét A Magaspart huszonnégy hektárhyi területén gondos kezek munkája látszik; a tiszafüredi erdészet munkásai az elmúlt hónapokban szép, egészséges facsemeték tízezreit ültették itt el. Ezek a fák árnyataidó nagyok lesznek, mire néhány év múlva felépül az első üdülő vagy szálloda a Tisza-part é szép fekvésű tájáig t MUSZÁJ-EMBEREK A füredi erdészet munkásai! magamban (Ady: Muszáj-Herkulese nyomán) „muszáj-emberednek” neveztem el. „Muszáj-embe- rek”: akik, ha megtöbbszörözik feladataikat, nem a megfutamodás módozatait latolgatják, hanem erejüket, ügyességüket megsokszorozzák. A füredi erdészetnek a Tisza II. tárazátdfe építése adott többletfeladatot. 1978 elejéig — az árasztás megkezdéséig — a tó területéről minden fát ki kell termelni. Itt minden perc, minden mozdulat drága. — Az áradás április első napjaiban vált fenyegetővé számunkra — magyarázza Kiss Zsigrnond műszaki vezető, miközben árgus szemekkel méregeti a gépműhely előtt a javításra váró gépeket. — Az utolsó ,.jó” napunk éppen április 4-e volt Munkaszünet ide, műn- kaszünet oda — bár nem volt kötelező — mindenki dolgozott. Nem 1» akárhogyan: több mint 700 köbméter fát vágtak és hoztak ki az ártérről. Este fél nyolckor volt olyan vontatóvezető, aki elment még egy rakományért, mondván: ha most nem megyek be, holnapra elviszi a víz a szálfákat. Ez az egy nap alatt kihozott 700 köbméter fa, közel a duplája a tavalyi legnagyobb napi teljesítménynek. Mire a Tisza az egész árteret elöntötte, már nem sodorhatott értékes íatörzse- ket. Nem tudtak minden ki- döntött fát a telepre hozni, de ami benn maradt, azt sem viheti el a víz, mert egymáshoz kötözve rögzítették őket. Ezekért vízen, kishajóval mennek, tutajt kötöznek belőlük és a tutajt a fűrésztelep alá vontatják. Lám, az árvíz se fogott ki rajtuk. Az erdőgazdasági dolgozók munkája a legnehezebb fizikai munkák közé tartozik. Szabad ég alatt, télen, nyáron, esőben, kánikulában dolgoznak. Irgalmatlanul ráz a motorfűrész, karmol a bozót. Sokszor húsz—harminc kilométer távolságból szállítanak a vontatók — útta- lan utakon. Gyöngy Lajos fadöntő brigádja, a javítóműhely szerelői Király András vezetésével, a fagyártmányágazat- ban dolgozók mindegyike, vontatóvezetők, rakodógép - kezelők; mindenki tudja a dolgát. i kis hírtó A bognárműhely mögött kis hintó. (A lovak az istállóban abralcolnak). A hin- tónak története van. Kiss Zsigrnond mondja élj 1— Dolgozik nálunk egy vágásvezető főerdész. Pál János a neve. Szívét-lelkét adja a munkájába. Régen itt van, még abban az időben kezdett, amikor a motorfűrész helyett fejsze és keresztfűrész járta. A rengeteg gyaloglás, rázkódás a motoron, gépkocsin nagyon megviselte János bácsi lábát. Neki csináltattuk a hintót, hogy egyi kicsit kényelmesebben közlekedhessen a nehéz terepen is. A szakértelmére, a munkaszeretetére, nyugodtan mondhatom, nélkülözhetetlenül szükség van. Pál Jánps ... Neve az április 4-én megjelent lapokban ott szerepelt a Munka Érdemrend ezüst fokozatával kitüntetettek között Ebben az évben 57 ezer köbméter fa kitermelését írja elő az erdőgazdaság terve. Sokkal többet, mint az előző években bármikor. A munkáílétszám változatlan és a technikai feltételek is alig javultak. Az emberek mégis egyöntetűen azt mondják: megcsináljuk. IRTÁS - TELEPÍTÉS A szép, öreg fák irtása nem népszerű feladat. Érthető, hiszen a Tiszavidék képéhez elválaszthatatlanul hozzátartozó erdők tűnnek eL De az eltűnő nyárfások, füzesek, tölgyesek helyett az erdészet folyamatosan újakat telepít. A Magaspart fiatal fái levelet bontottak. Az erős csemeték sűrűje mögött, az erdészet lerakóterán az ártérről kivágott hatalmas szálfák „kazlai” sorakoznak. Szabó János Közben eltelt tizenkét hónap „— Tizenöt évvel ezelőtt született a „Villám”... — A thermikus fogyasztók, a nemesítő kemencék, a lágyítók, a vákuum-szívó berendezések javítása... — Termelni kell, nem beszélni róla ... Ha valami szöget üt a fejünkbe, nem nyugszunk ... A. barátság akkor sem síűnik meg, amikor kilépünk a gyárkapun . . Ezek a mondatok csengtek fülemben, míg az autóbusz Jászberény felé kanyarodott. Egy találkozás képei rémlettek fel. Alig tizenkét hónapja, hogy a Hűtőgépgyár Vályi Péter villanyszerelő szocialista brigádjával megr ismerkedtem. Pár napig „vendégeskedtem” az okleveles kilencek munkahelyén. „Okleveles kilencek”-nek neveztem őket. hiszen tavaly májusban megkapták a kongresszusi oklevelet és ezzel együtt a Szakma Kiváló Brigádja kitüntetést. Mostani látogatásomnak is „nyomós” oka volt. Üj esztendő, újabb elismerés. A szerencsét^ hozó hónap ismét a május: a Magyar .Népköztársaság Kiváló Brigádja kitüntetés tulajdonosai lettek. (Április 28-án vették át a kitüntetést.) Mi történt egy év alatt a kilenc munkással? Mivel telt a ’75-ös esztendő a munkahelyen, a brigádban és a magánéletben ? M minden történt — Hol is hagytuk abba tavaly? — kérdezi viccesen Hamar József a brigádvezető. — Emlék izem említőt - tük, hogy készülünk az igazi nagy „melóra”, a Bosch üzem szerelésére. Beszélgettünk arról, hogy befejeztük a Jász Múzeumban a társadalmi munkát, hogy éppen nyakig benne voltunk az elektromos kemencék javításában ... Göblyös Pista akkor készült érettségire, Dema Jóskát a nyugdíjkedvezmény kérdése izgatta, én üdülni készültem a családdal. Az eltelt esztendőben sok minden történt. Főleg dolgoztunk. .. — Hadd számoljak csak egy kicsit utána . .. mit tudhatunk a hátunk mögött — szót közbe Tóth Bála. — Villanyszerelők vagyunk, a mi dolgunk a gyár összes elektromos berendezésének, gépsorának, kemencéjének a javítása, karbantartása. E mellett az új gépek többségét is mi szereljük össze. Az utóbbi időben elkészült és üzemel három habosító, négy saroksütő és a szintező berendezés. Megoldottuk, hogy az elektromos kemencék ajtaja automatikusan működjék. Eddig még nincs semmi „zűr” velük. Az ipzi „RieSó” — Azután, hogy befejezi zem a sort — folytatja Göblyös István — januárban a hűtőbútor üzemben nagyobb átszervezés kezdődött. Bennünket bíztak meg egyes gépek szerelésével, új helyre „szállításával”. Erre azért volt szükség, mert így • köny- nyebb lett az anyagmozgatás és a munkatér is nagyobb valamivel. Az üzemi ebédlő konyháját modernizáltuk. Kijavítottuk az elektromos izerkezeteket, újakat szereltünk fel. A világítást „megreparáltuk”. Csináltunk még mást is, de hosszú lenne felsorolni. A tavalyi esztendőkhöz tartozik, hogy leérettségiztem. Műszerész oklevelet kaptam, így már két szakmám van. — Jól zártuk az 1975-ös évet — veti közbe Hamar József. — A gazdasági tervünket 100,5 százalékra teljesítettük. Elhatároztuk, hogy a villamos berendezések felújításával 60 ezer forintot takarítunk meg. Sikerült. A brigád ezermestere évek óta Kövér Béla. Mindig újít, fúr, farag, szerel valamit — Tavaly kilenc újításunkat fogadtak el. Ezek nem nagy dolgok, de a mi munkánkat megkönnyítik. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy ezekkel az ész- szerűs; lésekkel több anyagot takaríthatunk meg és biztonságosabbá tesszük a munkát. Az utóbbi hónapokban komoly munkát kapott a brigád. A Bosch üzem egyes gépsorait kell beszerelni, üzembehelyezni. Igaz én már tavaly is, — ha volt néhány üres órám — foglalkoztam a Bosch „.témákkal”. Kapcsolótáblákat készítettem, tanulmányoztam a teryeket, a géprajzokat. Gondolatban többször „berendeztem” az üzemet. Szívügyüknek tekintik a most születő, modem üzemet. Késő éjszakáig bent vannak. A vezérigazgató szerint „nem látnak, nem hallanak, csak dolgoznak ...” — Ezt a munkát célfeladatként kaptuk — egészíti ki Fehér István, — A beütemezett feladatokat mindenkeppen meg kell csinálnunk. Közbe jöhetnek és jönnek is váratlan dolgok, de a szabad órákban csak a Bosch-sal foglalkozunk. Az első pillanattól kezdve arra törekedtünk, hogy gyorsak legyünk és a legjobbat nyújtsuk. Igyekeznünk kell, hiszen május közepén kezdődik a próbaüzem. Ezért ér bennünket az este is az üzemben. — A mindennapos feladatok mellett jut idő azért társadalmi munkára is. Tavaly megkaptuk a társadalmi munkáért járó arany plakettet — mondja Taska József. — Azt hallottuk, hogy esetleg az idén is kapunk... A tanítóképző gyakorló iskolájával jó barátságunk alakult ki. Amikor megkaptuk a kongresszusi oklevéllel járó pénzt, arra gondoltunk, hogy a gyerekeknek kellene venni eev sátrat. Azóta már megvan, sőt bográcsokat is kaptak. Most gyermeknapra akarunk kedveskedni. Törtük a fejünket, hogy mit kellene adni, aminek örülnének. Ügy döntöttünk, hogy ping-pongasztal lesz az ajándék. A Székely Mihály Általános Iskolát is patronáljuk. Nagyon meglepődtünk, amikor megkaptuk tőlük a Háy Mihály emlékérmet. Ezt a nevet viseli ugyanis az úttörő csapat... Valaki hiányzik Valami feltűnt. Az asztal, körül csak nyolcán ülnek. Valaki hiányzik ... — Közben megfogyatkoztunk — magyarázza Pócx Dezső. — Zana Miklós már nem brigádtag. Ö a villamos műhely főművezetője és több szocialista brigád tartozott hozzá. Ügy döntöttek a vezetők, hogy ne érje szó a ház elejét, inkább ne legyen brigádtag sehol. Most már két „pártoló” tagunk is van. Egyik ő, a másik I/é- nárt Zsiga a művezetőnk. — Tavaly is foglalkoztatott az a dolog, hogy mi, kemence kőművesek kapunk-e n y ugdí j kedvezményt, hiszen egészségre ártalmas munkát végzünk — jegyzi meg Dq- me József. — Még eddig nem sikerült „kinyomozni”. De hallottuk, hogy a gyárban lassanként nem lesz szükség ilyen szakmájú munkásokra. Egyelőre még nem döntöttek arról, hogy mi legyen hármunkkal, kihez tartozzunk. Még szerencse. hogy a kőműves szakma mellé időközben megszereztük Taska Jóskával meg Fehér Pistával a villanyszerelői bizonyítványt is. Az idei tervek A brigád terveiről megtudom, hogy készülődnek az abszorpciós tizem bővítésére, a gázhűtő program „végrehajtására”. Továbbra is védnökséget vállalnak az általuk javított, karbantartott gépek felett. Később sem hagynak fel az újítással, a takarékossággal. A tanulás sem marad abba. Dsme József és Göblyös István marxista középiskolába iratkozik, Hamar József pedig az esti egyetemet végzi el. Búcsúzás előtt a brigádvezető örömmel súgja a fülembe: „— Neqsak a brigád értékes kitüntetését említse meg. Közülünk ketten, Tóth Béla és Fehér István május 1-én kiváló dolgozó lesz.;. Szekeres Edit Aczél György miniszterelnök-helyettes gratulál a kitüntetéshez Hamar József brigádvezetőnek r
