Szolnok Megyei Néplap, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-01 / 103. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. május 1. A A jászságiak tavasa — Magad sem tudod, hogy milyen idő kellene. Most esőt sóvárogpz, de ha zuhogna, akkor bezzeg napsütés után áhítoznál. Így csipkelődik otthonában Tuza Imrével felesége. — Annyi vigaszom azért van —, néz ki az iroda ablakán a Jászsági Állami Gazdaság igazgatója —hogy a többi mezőgazdász is ugyanezt kaphatja, hiszen manapság számunkra egyik legnagyobb téma odahaza is az időjárás. A tél például nem csigázía meg a növényeket, viszont a kora tavaszi hóesés hizony fagykárokat okozott a szőlőben. A márciusi kiesés érzékenyen érintett bennünket, de a későbbiekben ledolgoztuk a néhány hetes hátrányt. Még mielőtt véget érne az április, földben lesz a kukorica, s aifckor azt is elmondhatjuk, hogy jobban dolgoztunk, mint a korábbi években. — Ez az izgalmas a mező- gazdaságban —, kapcsolódik a beszélgetésbe Bathó István, az üzem VSZB- titkára — mindig hoz valami előre kiszámíthatatlant. De bennünk is van tartalék, mert a jobb munkaszervezéssel gyorsabb tempóra tudtunk kapcsolni. S természetesen sokat köszönhetünk az elmúlt öt ér alatt beszerzett korszerű gépeknek. Mészáros János, a gazdaság felsőjászsági kerületének vezetője csak nem tud megbocsátani az időjárásnak. — Ez a tavasz alaposan megvicoelt bennünket. A hóesés idején szinte már mindenki tűkön ült, hogy nem tudunk időben elvégezni. Indulás óta viszont „sajnos” egyfolytában dolgozhatunk, pedig egyáltalán nem bánnánk, ha az eső néhány napos kényszerpihenőre megállítana bennünket Lakatos István traktoros egyike azoknak, akik várják is, nem is a csapadékot hozó szürke felhőket. — Negyvenkilenc óta minden reggel felkelek fél ötkor és hatkor már bent vagyok, pedig a munkaidő csak hétkor kezdődik. — A tennivaló izgatja, tudom magamról — magyarázza társa helyett Darázs Vendel területi szerelő. — Ö huszonnégy, én huszonöt éve dolgozom itt. Ha egyik helyen elvégeztünk, akkor már főnök nélkül is tudjuk, hogy mi a következő lépés. — No ezt' persze csak az apróbb dől gok ra értse — teszi hozzá a traktoros. — Például arra, hogy ha látjuk: a következő tábla talaja jó, akkor nem várunk utasításra. — Most kísérleti kukoricát vetünk, minden évben kipróbáljuk, hogy az új fajták mit tudnak a mi földjeinken. Ez azért nem nekünk jutott eszünkbe Az viszont rajtunk múlik, hogy milyen lesz á vetés. Ha nem egyenletesen kelnek a növények, kihagyások, foltok látszanak a sorok között, akkor a traktoros hanyag volt, nem ellenőrizte elégszer, jól működik-e a vetőgép. — S az is fontos —, emeli fel mutatóujját Darázs Vendel —, hogy a gépek megfelelő ütemben kövessék egymást, minél kevesebbet álljanak. Ezért vagyok itt én. Blázi István, az újerdei kerület főkertésze a korai tavaszi fagyok ellenére is bizakodó. — Most is azt mondogatjuk, több szőlő lesz az idén, mint tavaly. Ebbe ugyan még van beleszólása az időnek is, de — s itt a főkertész jelentőségteljesen a mellette ülő két munkásra néz — a java mégis a nö- vényvédősökön múlik. — Abban hiba nem lesz! — „veszi a lapot” Ádám Béla. akinek társával együtt szőlőtermesztő és borkezelő, valamint növényvédő szakmunkás bejegyzés található a személyidgazolvány foglalkozása rovatában. — Itt voltunk tanulók, s a szakmunkásvizsga után is azok maradtunk — tárja fel a titkot. Vas Ferenc — mert előbb továbbképző, majd szakosított növényvédő tan"folyamra jártunk. A komplex brigád 1971-ben alakult, akkor lett Béla a növényvédő „gyalogmunkások” munkacsapat vezetője. A csapatvezető megpödri bajszát. — Mindenre nagyon oda kell figyelni, hiszen ma már nem háti géppel permetezünk, s 30 hektoliter levet elrontani, nem két fillér vesztéség, a permetezés utáni kárról nem is beszélve. — Nem is fordul elő velünk ilyesmi! — tiltakozik még a gondolattól is Vas János. — Ez a brigád a kerület legfiatalabb, de egyben „legfogósabb” brigádja is. Ezt nemcsak én mondom, inkább másoktól hallottam. — Természetesen látszatja is van munkánknak. Nemcsak a zsebünkkel éreztetik meg, hogy jól dolgozunk, hanem másfajta elismerést is kapunk. Az idén a szocialista brigádok aranyíokoza- tát „vettük célba”, és az a hír járja, hogy nem is hiába. — Hogyan csináltuk? —• kérdi szinte önmagától Ádám Béla. — Valahogy úgy, hogy a létszám ötödére csökkent, a megművelendő terület maradt, a termés pedig háromszorosára emelkedett. Ha a közös dolgainkra gondolok, akkor nemcsak a kirándulások, birkavacsorák, hanem például a múlt hétvégi társadalmi munka is eszembe jut. Akácost ültettünk, s csak a két katonának bevonult társunk hiányzott közülünk. Egyiket hazaengedték szabadságra, és akkor már huszonötén dolgoztunk a huszonhat tagú brigádból. Braun Ágoston Soklóerős barátainkról lenn« befonni /sörényét szép pántlikával — hadd /dicsérnék, t ha megjön az esteli /porral, tenyérből kínálni /cukorral“. (Részlet Váci Mihály: igavonó című verséből) C suda egy gép. Hatalmas. Akkora erő van abban, hogy szóval elmondani is nehéz. Kettő van belőle összesen, kettő az egész Mezőtúri Állami Gazdaságban. Két K—700-as. Az egyik az enyém. A Sárga. Így hívom. Hogy mit tud? Beálltam a táblába este tízkor. Hajnali kettőre végére értem. Ez engem is meglepett. No, ez mégse lehet: száz holdas tábla tárcsával ... ennyi idő alatt... biztosan kihagytam valahol. De a sötétben nem kereshettem, meg kellett várni, míg megvirradt Akkor láttam, nem maradt ki ott semmi. — Ezt tudja a Sárga... De meg kell becsülni. Meg. Az a gép úgy adja vissza nekem azt a teljesítményit, ahogy én ápolom. Mentünk Törökszentmiklósra december elején, szántani segítettünk. Fagyos volt a föld. A John Deer-ek, pedig azok is jókora traktorok, sorra kiálltak. Igaz, mi is levettünk két ekefejet, csak öttel mentünk, de a Sárga bírta. Harmincöt centit a fagyos földben. Hát nem mondpm, akkor büszke voltam. Vigyázni kell rá, megmondta a szovjet mérnök is, aki bennünket tanított, hogyan bánjunk vele. A karbantartás, az a fő, a szíves bánást a gép meghálálja. Figyelni kell minden rezzenését. Ha egy szelep kitámaszt véletlen, azt a hangjáról rögtön meghallom. — Szántottam én a huszonnyolc év alatt mindenféle traktorral. Tudom mit jelent a szél meg az eső, és az, hogy a Sárga fülkéjében a legnagyobb fagyban is ingre vetkőzhet az ember, ha akar. Légkondicionált... — Mondjam? A Hofferrel, amin kezdtem valaha, jó ha egy nap alatt négy hektárt tárcsáztunk. Ezzel negyvenet Ha úgy számolón^, tíz ember munkáját. Így lesz több az ember, persze a gép által.« • • • — Huszonkettedik éve dolgozom az Aprítógépgyárban. Az, hogy esztergályos... erre külön büszke vagyok. Szeretem a szakmám. Lehet, hogy egy kissé túlzásnak tűnik, de én ezt a művészi szakmák közé sorolom. Valamikor a fazekas lábbal forgatta a korongot és kézzel alakította az agyagot Hát ugyanezt teszem én is... Igaz, az anyagot a gép forgatja, és késsel formázok, de a lényeg ugyanaz. Erezni kell a... a gépet is ... a szerszámot is. És az, hogy teremtünk, az egy... hát lehet, hogy nem mindenki érzi egyformán, de az egy ... egy jó érzés. Nem bánnám, ha a fiam is esztergályos lenne.., • • * — Nem, azt nem szeretném, ha más gépre raknának. Több ilyen fröccsöntő automatán dolgozunk, lányok, asszonyok itt a mezőtúri Kontaktában, de szerintem ez a legjobb gép. A legújabb típus. Persze nemcsak azért. Ezt már ismerem. Megszoktam, tudom, hogy megbízható. Ezért aztán vigyázni is kell rá. Ápolni. Meg azért csak kellemesebb rajta dolgozni, ha tiszta, és jobban is néz ki... — Vannak trükkök, persze, hogy vannak. A technológia megadja, mennyi időt kell várni, míg egy egy adag műanyagból épp a megfelelő méretű alkatrész lesz. Ebből a ciklusidőből, ha akarja elcsíphet az ember egy picit. Egy órában sok ciklus van, lehet „gyűjteni”, aztán ván egy kis szabad idő ... Van aki megteszi, ha nem figyel oda a művezető. Nem gyakori, de előfordul. Nézze, ha megrövidíteném a ciklusidőt, az alkatrész p"ár tized millimétert változik, mert például nem hűl ki eléggé az anyag. Ez a szerelésnél rögtön kiderül. Akkor nemcsak én leszek gyanús, a gépem is ... és hát annak is van becsülete. — • • • — Egy forduló van úgy, hogy 540 kilométer. Az tizenöt óra. Amióta az automata biztonsági berendezést Is felszerelték nem egyszer van úgy, hogy egyedül utazom. Olyankor aztán még „beszélgetünk” is. Például sok a késésem, akkor megbiztatom: ügyeskedjünk együtt. És ha sikerül a végállomásig. persze a megengedett sebesség túllép’ése nélkül, a késést lefaragni, olyankor büszke az ember a paripájára. — Háromezer lóerős villanygép. Mégis engedelmes, csak nem szabad gyilkolni. Ahogy a kezén érzi az ember, mekkora erőt képes kifejteni ez a mozdony azon a keskeny vason! És nézzen rám, ilyen tiszta egyenruhában járunk szolgálatba. Nem mint régen, hogy a nadrág levetve is megállt a sarokban... Ezt csak az tudja értékelni, aki még a „brikettdiódás, lapátegyep- irányítóson” kezdte. Merthogy ez már szilíciumdiódás villanymozdony... — Robogok mondjuk százzal, és hopp, meghallom, megérzem, hogy valami probléma van. Rögtön tudom, (ha nem is mindig, de többnyire), hová kell nyúlni. Szóval ezért jó az, ha az ember mindig ugyanazzal a géppel jár. — Ilyenkor, amikor várom; mert most is Pestről hozza a váltóm, én itt Szolnokon felszállók, viszem Püspökladányba, aztán onnan jövök vele vissza; szóval ilyenkor, ha kések, kicsit ideges vagyok. Nem volt-e valami műszaki probléma ... Aztán persze, ha műhelybe megy és épp én vagyok szabadnapos, bemegyek megbeszélem a fiúkkal mit nézzenek meg. — No, de búcsúzom is. Látja, .ott jön a Pompás! Megismerem a lámpájáról... „Balt Orient expresszvonat érkezik a harmadik vágányra Budapest felől és továbbindul Püspökladány, Bukarest felé azonnal.” Elmondta: Pályi Sándor traktorvezető, Sápi Károly esztergályos, Gajdén Katalin betanított munkás, Szabó Mihály V. mozdonyvezető. Lejegyezte: Trömböczky Péter Az internacionalizmus alapján Az ünnepek, Ja^,évfor----------------------- dúlok minőik jó alkalmat kínálnak arra, hogy egy-egy területen felmérjük, meddig jutottunk el és milyen irányba haladunk tovább. Május havának első napja a munka, a proletár nemzetköziség ünnepe, elsősorban olyan mérlegkészítésre késztet mozgalmakat, pártokat, amely az internacionalizmus, a szolidaritás mai helyzetéről adhat hű képet. A szocialista országokban hatalmon levő munkáspártok mindig megkülönböztetett figyelmet fordítottak arra, hogy a tőkés országok munkásságának minden erkölcsi és politikai támogatást megadjanak, harcaikkal szolidaritást vállaljanak. A békés egymás mellett élés politikáját olymódon valósítják meg, hogy valameny- nyi függetlenségéért küzdő nép messzemenően érezheti erkölcsi és anyagi segítségüket. Ennek az iriteroacio- njalista támogatásnak köszönhető többek között, hogy a reakciós, militarista erők ma már mind kevésbé mernek, tudnak erőszakhoz folyamodni népellenes céljaik valóraváltása érdekében. A világ különböző tájain számos kisebb-nagyobb ország azért lehet ma független, azért hajthat végre demokratikus szocialista reformokat, mert létezik a szocialista tábor, amelynek növekvő gazdasági erejével, katonai potenciáljával számolni kell. A szocializmust építő országok internacionalizmusa azonban minőségileg különbözik azoktól a kapcsolatoktól, amelyek a különböző társadalmi rendszerekben élő munkásrétegek és azok pártjai között kialakultak. A szocialista országok között — különösen amelyek a KGST-ben tömörültek —, nemcsak a szolidaritás, az azonos nézetek képezik az összetartó erőt, hanem a gazdasági integráció mind nagyobb mérvű kibontakozása is. Ennek a fejlődésnek eredményeképpen beszélhetünk ma, a kapitalista piac mellett, a szocialista világ- rendszer piacáról, ennek az együttműködésnek köszönhető, hogy a nemzetközi munkamegosztásból eredő, előnyöket ezek az országok mind jobban kihasználják. Ez az együttműködés teszi lehetővé hazánk számára, hogy ipari-gazdasági fejlettségünket magasabb színvonalra emeljük, s viszonylagos nyersanyagszegénységünk ellenére is fejlesszünk olyan fontos és jó jövedelmet adó ágazatokat, mint a petrolkémia, a kohászat, a szövő- és fonóipar, valamint más ágazatok. A baráti országok együttműködése a következő években várhatóan még gyümölcsözőbbé válik, mivel a KGST történetében tavaly először egyeztették ötéves és hosszútávú terveiket, meghatározták a szakosodás fő elveit, s azt, hogyan tökéletesíthetik tovább áru- és pénzviszonyaikat. Ennek az egyeztetésnek az eredménye az is, hogy közösen gondoskodnak a legfontosabb energiaforrásokról, közös beruházások révén igyekeznek a különböző alapvető nyersanyagokból növekvő szükségleteiket kielégíteni. A KGST országok egymás közötti kereskedelmében az elmúlt egy évtized alatt megkétszereződött a közszükségleti cikkek cseréje, ami csalhatatlan jele annak, ho"" ezekben az államokban meggyorsul az életszínvonal eipelkedésének üteme. A baráti országok műszaki - technikai fejlődését az a tény is jól érzékelteti, hogy hazánk a szocialista piacról egyre több olyan termékhez jut, amit korábban csak tőkés piacról szerezhetett be. Állandóan bővül a választékcsere is a szocialista országok között: ebben az esztendőben 30 százalékkal lesz nagyobb mint az * 1974. évi volt. Az internacionalizmus elmélyülését mérhetjük például azon a tényen is, hogy két éve, amikor a tőkés világban kirobbant a válság, felgyorsult az infláció, a szocialista országok az összefogás, a kölcsönös segítség- nyújtás eredményeként, nagyobb megrázkódtatás nélkül gazdálkodhattak tovább. Hazánk is tekintettel van külkereskedelmi megállapodásaiban arra, hogy különböző termékeket olyan kedvező feltételek mellett szállítson a Szovjetuniónak és más baráti országoknak, mint ahogy mi kapjuk tőlük a számunkra fontos nyersanyagokat, gépeket, fogyasztási cikkeket. Vagyis a kölcsönös érdekek .— az értéktörvényt nem mellőzve •— messzeménősn érvényesülnek a szocialista országok kapcsolatában és mindkét fél részéről érződik az a törekvés, hogy a gazdasági kapcsolatok minden területen a bizalomra, a biztonságra épüljenek. Sőt, azt is leszögezhetjük: éppen e kapcsolatok szocialista jellegéből adódik, hogy egyes esetekben valamelyik fél akkor is támogatja a partner célkitűzéseit, fejlesztési elképzeléseit, ha annak előnyeit pillanatnyilag nem, csak a távolabbi jövőben élvezheti. Biztatónak mondható, hogy az utóbbi időben a KGST-országok több nemzetközi szervezetet hoztak létre, amelyek előkészítői további közös fejlesztéseknek, kooperációknak. Sok tényt lehet felhozni arra is, hogy a szocialista országok között az ideológiai munkában is egyre jobban elmélyül az együttműködés. Az MSZMP XI. kongresszusa is hangsúlyozta: „Pártunk fontos feladata, hogy résztvegyen a testvérpártok összehangolt ideológiai tevékenységében, velük összefogva fokozza a szocializmus propagandáját leleplezze ellenfeleinek an- tikommunista, haladás és békeellenes megnyilvánulásait.” Ezt szolgálták többek között a kilenc testvérpárt 1973-as moszkvai és 1975-ös prágai tanácskozásai is. Eredményként könyvelhető el, hogy az utóbbi években bővült a szocialista országok társadalomtudósainak együttműködése a közös tudományos munkák készítésében. Együttes erővel készültek el például tanulmányok a munkásosztály vezetőszerepéről, a szocialista gazdaság irányításának elméleti kérdéseiről, a mai imperializmusról, a maoiz- musról. Ügynevezett nemzetközi problémabizottság hangolja össze a kutatást olyan témákban, mint a társadalomtervezés és előrejelzés a szocializmusban, hogyan változik, fejlődik a szocialista társadalom struktúrája; melyek a modem kapitalizmus problémái. Néha a közös álláspon— -------tok, a közös célok v itákban alakulnak ki, és arra is van példa, amikor a nemzeti és a közös érdekek egyeztetése hosszas tárgyalássorozatot igényel, de végül mégis megszületnek az egész iparágak feljődését maghatározó két és többoldalú szerződések, döntések a közös nagyberuházásokról. Olyan estekben is így van ez, amelyekkel kapcsolatban egyes nyugati szakírók, közgazdászok a KGST országok áthidalhatatlan problémáiról beszélnek. Ök ugyanis egy igen fontos tényezőt, egy nagy előrelendítő erőt kihagynak az számításukból — amit Május 1. is jelképez —, ez pedig a szocialista országok kapcsolataiban érvényesülő internacionalizmus és politikai bizalom. Hatalmas erő a szocialista tábor népeinek az a felismerése, hogy a nemzet érdekeinek szolgálata elválaszthatatlan az internacionalizmustóL K. E.
