Szolnok Megyei Néplap, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-11 / 87. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP m. iprffíS !t ÁSS Új könyvek Rákóczi nyomában... ■ni. fi Hanság A Sy/S: rom alkotórésze közül a Nagykunság vészelte i át legnagyobb nehézségekkel a török uralom hosszú idő­szakát. A török hódoltság előtt, de még annak első időszakában is gazdag köz­ségei túlnyomórészt elpusz­tultak, a falvak elnéptele­nedtek. A Rákóczi szabad­ságharc nem kedvezett az életet újra kezdeni kényte­len, gyérszámú kun embe­reknek. S nem csoda, ha még jó 8—10 évvel később is teljesen üres és puszta területként mutatkozott a Jászapátiból kitelepülő, új házát kereső Radios István és társai előtt A Jászság majdnem leg­északibb résaéről induló kis csapat vezetője ékes sza­vakkal mulatja be elsősor­ban az érintett nagykunsági területeket, s pontosan jel­lemzi állomáshelyeiket egé­szen a végcél: a Kunszent- , niártopban való megtelepe­désig. Egy „éltes öreg Em­ber" javallottá, hogy „ne földes Uraság fölgyire, ha­nem Kun földre siessenek.'’ Először Csorbára (Kuncsor­ba) meritek, mely megtet­szett nekik, „és Karókat a Földben vertek”, de „Víz ne-m léte miatt..Kintelen voltak azon Pusztát ott hagy­ni” és tovább menni a túri szállások között Mesterszál­lási Puszta felé, ahol is bi­zonyos „Méhész Ember” fel­világosítottá őket, hogy bár „a pusztának szépen folyó vize van, a szomszédok úgy elcsipkedték, hogy csak fél- pusztának mondható és az is lapos, székes gödrös”. Végül is úgy találták, hogy „Kun Szent Mártony pusztája a legalkalmasabb a letelepe­désre. ..” Bejárták ezért Kuriszientmárton minden ha­tárát, mindnyájan, „megnyu­godtak, azon Pusztának meg­szállásán és Karóikat földbe vervén” véglegesen letábo­roztak. A tény, hogy ahol csak megálltak, bátran s akadály nélkül annyi terüle­tet foglalhattak, amennyit akartak s ott verhették le a karóikat, ahol csak akar­ták jeléül a kun föld gaz­dátlanságának. Pedig mindez már a békeidőszak derekán történik, jóval a kuruc sza­badságharc bukása után, 1719-ben. Ezt megelőzően pedig még bizonytalanabbak és elvadultabbak az állapo­tok a Nagykunságban. És ha a Jászság kevésbé pusz­tult részein a lakosságot az 1699-ben készített összeírás alapján nagyjából 7 ezerre becsülik, itt — sokkal keve­Kisfaludy Stróbl Zsigmondi IL Rákóczi Ferenc szobra sebfo számú település lévén — még harmadát sem szá­míthatjuk. Ezért kószálhat szabadon a hazát, földet ke­reső Radics István, s ezért történhet meg az, hogy az 1703-ban meginduló szabad­ságharc során kibocsájtott, a jászkunokra vonatkozó ren­delkezések foganatosításakor Rákóeziék szinte kivétel nél­kül csak a jászokra gondol­nak, s hozzájuk is írnak. Pedig a jászokkal egyidejű­leg a Kunság népe is azon­nal csatlakozik a fejedelem csapataihoz. Az okok ugyan­azok: az elzálogosításkor el­vesztett szabadságukat re­mélik vissza. A csatlakozás) a Jászokra rótt terhekhez hasonlóakat jelent a kunokra nézve is. Mivel a csatlakozó Hármas Kerület kunsági része ugyan­olyan jogokkal rendelkezik, mint a jászság. A különbség talán annyi, hogy a cseké­lyebb ember létszám arányá­ban kevesebb a szolgáltatá­sok mennyisége is. Ez azon­ban, a belső jászkun admi­nisztráció bonyolításában történik, nincs külön a ku­nokhoz címzett egykorú ok­irat. Valamennyit Jászbe­rénybe, a kerületi központba címzik. Ügy. mint ahogy az 1706-ban Jászkisénről kel­tezett leiratot is amelyben ___ hatszáz kassai köböl g abona idest 600 (kéretik), melyet Húségtek a Commis- sariátusság dispozitiojáira Jász Berénybe administrály- lya”. A kunságot is magában foglaló adószolgáltatások azonban lényegesen kisebb számúak — legalábbis íratos anyag szerint — mint a hadszínterektől jóval távo­labb fekvő, s ezért zavarta­lanabb életet élő jászoké. A megye déli részel ugyanis lényegesen közelebb estek a szabadságharc fo­lyamán több alkalommal is betörő, fosztogató rác csám­pátok bázishelyéhez. Arad­hoz; S így több kárát is lát­ták a pusztító vonulásoknak. 1705 nyarán a második szerb támadással szemben Rákóczi ősi, szkíta hadi tak­tikát alkalmazott: az ellen­ség felvonulási területéi* a lakosokat rakamazi birto­kára telepítette. „A népet mindenütt elköltöztette, ösz- szes lábasjószágaival és ér­tékeivel együtt. A lakosok az élelmet elhordták vagy elásták, a takarmányt fel­égették, s a falvakat pusztán hagyták az ellenség elől. A puszta falvak között ékesen és fáradtan csatangoló ellen­séget aztán a portyázó ku­rucok meglepték és levág­ták” — írja az akkor egyik legnagyobb lélekszámú kun­sági településsel Túrkevével kapcsolatosan Györffy Lajos. A telet így a Rabutin csá­szári tábornok vezette rác csapatoknak rendkívül ked­vezőtlen körülmények között, egy felpereseit, kiürített, utánpótlás nélküli vidéken kellett eltölteniük. Hogy ez mit jelenthetett számukra azt megközelítőleg elképzel­hetjük az egyik korabeli pa­naszos iratból mely sze­rint még a hazai földön te­lelő kurucoknak is rendkí­vüli nehéz helyzetük volt. Rabutin csapatai is hason­ló helyzetben lehettek ezen az 1705-ről 1706-os eszten­dőre forduló télen a kun­szentmártoni, egyébként még 10 év múlva is lakatlan pusztán, ahol a Tiszazugból megmaradt egyetlen telepü­lés, a „császár hűségére” meghódolt Kürt követei fel­keresték őket, hogy a köz­ség maradék lakói számára a megmaradást biztosító menlevélért folyamodjanak. Megkapták ugyan, ám — mint ahogy Botka János ír­ja Csépa község történetében mégsem „ez mentette meg1 a községet, hanem az, hogy az ellenség Csongrádinál kelt át a Tiszán és a folyó túlsó partján vonult Szolnokra”. Különben ugyanarra a sors­ra jutottak volna, mint 'a kunság kiürítése miatti bosszúhadjáratnak áldozatul esett Derzs, Szentlmre és Szőlős, mely településeket Rabutin egymásután perzsel­te feL így , aztán a Tisza menti községek sem sokban külön­böztek a Rákóczi által ki­ürített Nagykunságtól; üres pusztaság, elhagyott falvak képe fogadott minden e vi­dékre tévedő lelket Csak a szatmári bé­kekötés után kezd a táj új­raéledni, s indul meg a ku­ni* hazaszól lingózása a ra- kamazj Rákóczi-birtokokról. VÉGE Egri Mária A Kossuth Könyvkiadó há­rom újdonsággal jelentke­zett A Népszerű történelem sorozatban látott napvilágot V. M. Berezskov: Az ENSZ bölcsőjénél című könyve. Fontos közgazdasági .témáról szól az Árak a tervgazdaság­ban, J. V. Jakovec müve Ér­dekes kis füzet tájékoztat arról, milyen a politikai in­formáció a Szovjetunióban. Az Európa Könyvkiadó A világirodalom remekei 6. sorozatában megjelentette William Faulkner A hang és a téboly és a Mig fekszem ki­terítve című regényét, egy kötetben. A Napjaink költé­szete sorozatban került a könyvesboltba a finn Rimán Vúorela verseskötete, A pa­csirta lépcsői. Megjelent Ju rek Becker: A hatóságok fel revezetése, Siegfried Benz: A példakép című regénye. A Modem Könyvtár legújabb kötetei között találjuk Ro­land Barthes válogatott ta­nulmányait és Ann Quin: Három című regényét. A Ca- pek-testvérek (Josef és Ka­réi) két komédiáját tartal­mazza a most megjelent kö­tet, benne A rovarok életé­ből és az Ádám, a világte­remtő című komédiákkal. Az öt világrész könyvei sorozat­ban adták ki újból Roger Martin de Gard: Egy lélek története című regényét. A szovjet irodalom könyvtára sorozatban látott napvilágot Nyikolaj Osztrovszkij: Az acélt megedzik című világhí­rű regénye. Sólem Aléchem A Motl gyerek című regényét is megjelentette a kiadó, A Gondolat Könyvkiadó újdonságai közölt találjuk a Társadalomtudományi Könyvtár népszerű sorozatá­ban közreadott Válságok — választások című tanulmány- kötetét, Lackó Miklós tollá­ból. A neves marxista törté­nész tanulmányai a két há­ború közötti Magyarország­ról alkotott képünket teszik teljesebbé. A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot Kertész István, Posta Gyula és Zsiga László közös gondozásában A Munka Törvénykönyve. A kötet a végrehajtásról szóló kormányrendelettel egységes szerkezetbe foglalt szöveget adja közre, magyarázó jegy­zetekkel, a Legfelsőbb Bíró­ság elvi állásfoglalásaival és a Munka Törvénykönyvével kapcsolatos egyes munkaügyi jogszabályokkal kiegészítve. Az Akadémia Kiadó új­donságai közül említsük meg Erdei Ferenc összegyűjtött művei sorozatának három új kötetét. Az agrártudományi tanulmányokat közlő három kötet: A mezőgazdaság bel- terjesitése és szakosítása; Gazdaságosság és termelés- fejlesztés; A vállalati gazdál­kodás alapkérdései a mező­gazdaságban. Költészet napja Weöres Sándor: ­Emlék Bokrok és kórók. között az út szinte üldözött, a gyom úgy benőtte. Rossz kerítés, tört palánk, sárga bogyó, csupa láng világit előtte. Fehér függők, pirosak, fázós kékes árnyasak, zöld liliom-kardok, barna fű, mit gaz megöl, szűnő lépések elől mily titkot takartok? Hol három nagy eb íutul, a sáros út kanyarul mint a liba-gége, fal-árnyékok, ereszek domb-lejtőre függenek; ott a táláig vége. Tóth Árpád: Orgona Bár holtra metsző kertész görbe kései Még édesíti a fanyar szobát, S a hús homályon úgy remeg tovább Illatja, mint halk húrok reszketőse. Am olykor egy-egy függöny rezge rése A lila fürtön arany fényt dob át, S felgyújtja, mint egy nagy, kevély opált. Melynek szikrázva szédít színverése. Ö, én szerelmem, leit sok) ferde kés Már halni vágott: bú és szenvedés, 0, édes emlék, te is így jelensz meg: Olykor: sóhajtó illat, hús zene. És olykor: tágranyilt opál szeme Egy-egy felfénylő, drága, ritka percnek, a Károlyi Amy: Valami mást Szeretnék mást csinálni délelőttre lepkévé válni megülni egy virágos széket porszívózni belőle mézet Szeretnék mást csinálni hosszú szöcskelábakon állni átugrálni szilvafákat lennék helikopter-állat Szeretnek mást csinálni télire pajorrá válni embrióvá gömbörödve aludni anyámban örökre Szeretnék mást csinálni kerek, kemény dióvá válni át-telelnék a harasztba lenne belőlem diófa Csörsz István: EGY CSEPP OLAJ T fzhórapos korában végre fel­állt a kislány. Pár nap múlva apró lépésekkel kör­bejárt a szobában és ettől kezdve nem maradt meg ,® babaikoosiban sem.; elvegyült a többi gyéreik kö­zött a játszótéréin. Tíz perc alatt összesározta szoknyáját a homoko­zóban. „Szilvia!...” sóhajtotta Ke­lemenné. Boldogtalannak érezte ma-, gát, A postaládában egy képeslapot talált, amit munkatársai küldtek a névnapjára. Egv héttel később érke­zett, az igaz. Este megmutatta a férjének. — A lányók küldték — mondta. — Odabent a íejetetején áll minden. Átszervezik az intézetet, majdnem mindenki új beosztást kap. Aid nem áll sorba, az ne szóljon később sem­mit Tíz hónapja vagyok itthon. megtettem ami tőlem telt. Tálán apa is tud segíteni, hogy felvegyék a gye­reket a bölcsődébe. Férje nem szólt semmit, nagy ka­nál pörköltet merített a tányérból. Buzgón rágta, mintha kemény lett volna a hús. Az asszony a csengő hangját leste: kedden, pénteken és szombaton egyenesen hozzájuk jött az apja munka után; Fürdésig ó vi­gyázott a gyerekre. A kislány szü­letése óta Kelemenné sokat panasz­kodott az apjának. Megmutatta ne­ki a száradó pelenkákat, a kiterí­tett babaruhákat. Arról nem beszélt, hogy meghízott a szülés után es képtelen megszabadulni a felesle­ges kilóitól. „Jól van, kislányom'’. — mondta az apja- Sétálni vitte a kis­lányt Vasárnap Kelemen volt a gyerekügyeletes, így a sétáűás gond­ját gyakorlatilag levették az asszony válláról. De mióta felállt a kislány, elszabadult a pokol. Szilvia délelőtt se maradt meg a hempergőjében. Fel-alá járJcált a lakásban, lehúz­kodta a térítőkét és a könyveket a polcról. Ez'addig ment így, amíg az asszony idegekkel bírta — tizenegy óra felé felöltöztette a gyéreiket és kivitte a játszótérre- Csupa fehér holmit vásárolt a kislánynak: fehér fejkötőt, fehér pulóvert, szoknyács- kát Még a cipője is fehér voll Dél­ben Kelemenné könnyeit nyelve vit­te fel a gyereket a második eme­letre. Még a homokozónál is jobban ide­gesítették a hinták, amelyeket felál­lításuk óta nem olajozott meg senki. Idegtépő zajjal csikorogtak a gyű­rűk, vagy micsodák ott fent a ke- reszlvasnál. Annál szörnyűbb volt az egész, mert Szilvia Imádta a hin­tát; nagyapja és az apja szoktatták rá, őket ugyanis nem zavarta a nyi­korgás. Kelemenné most már min­dem este rágta a)férje fülét, hogy tegyen valamit a bölcsőde ügyében. Kelemen hallgatott, hiszen mind a ketten jól tudták, legalább négy hó­napot kell még várni. Azért nem többet, mert ezer forint borravalót adtak a bölcsőde vezetőjének. Kele­menné sóvárogva nézte a bőlcsődés csoportot, amint fel-alá sétáltak a lakótelepen, megszálltak egy-egy homokozót, vagy játszóteret Ügy érezte, soha nem telik el ez a négy hónap. Arca beesett szeme karikás lett és egyre kevesebbet beszélt mintha Kelementől tanulta volna el a hallgatást. Ez így ment addig, amíg egy délután élszédült. Lassan leült a gyerekágy mejlett álló szék­re, balkezében a nedves pelenkával. A szédülést hányinger követte. — Jézus Mária, Uramisten 1 — sut­togta. A gyerek már lefeküdt a szí­nes rácsok között kukucskált rá az ágyból. Piros műanyag kanalat szo­rított a balkezében. Néhány napja nem aludt el a kanéi nélkül. — Jé­zus Máriám, Jézus Máriám! — is­mételgette az asszony. Kiment a fürdőszobába, megnézte magát a tükörben, aztán percekig 5kler.de- zett. erőltette, hogy megszabaduljon a kíntól, de hiába. Kapkodva felöl­tözött és átrohant a körzeti orvos­hoz. A rendelőben félórát várt. Va­jon mit csinál, otthon a gyerek? — töprengett. Egyre idegesebb lett. Budafokon, a nőgyógyászaién újabb kiét órát várt. Ügy érezte, megbo­londul, pedig a gyerek nem csinált senvm! rosszat: még aludt, amikor hazament Balkezében a piros mű­anyag kanalat szorította. Amíg a vizsgálat eredményére vártak, Kelemenné mást se csinált mint számolt számolt oda-vissza kalkulált, de a szülés óta minden hónapban problémája volt a men­struációjával. így semmi biztosat nem tudott. Kelemen hozta el a vizsgálat eredményét. Szótlanul nyújtotta fe­leségének a papírt Az asszony bele­pillantott és úgy elgyengült hogy le kellett ülnie. — Nem szólsz semmit?! — kiáltot­ta aztán. — Hallgatsz, te barom ? — Te is tudsz olvasni — mondta a férti. azzal bement a gyerekszo­bába. Kelemenné a kabátja után kapott. Kivett a spórkasszából négy­ezer forintot Kobody, gondolta. Egyedül ő segíthet! Kobodynak nő- gyógyászati' magánrendelője volt a Bartók Béla úton. Megszólalt a csengő: Kelemenné apja érkezett Az asszony a férfi vállára borult és úgy zokogott hogy egy szót se tudott szólni. — Gyere! — mondta aztán. —• Apukám, ód^s apukám, gyere ed velem! Így aztán az apja kísérte el Ko- bodyhoz. Ütközően aZ asszony elme­sélte a történeteket A férfi a cipő­jét nézegette. — Mióta vagy terhes? — kérdez­te halkan. — Nem tudom! — mondta az asz- szony idegesén. — Az isten áldjon meg, hát mondtam már, hogy nesn tudom!... — Nyugodj meg, kislányom, — kérte az apja. Nem szóit többet a rendelői ü Kobody azonban nem vállalta a műtétet. — Alapos gyanú van rá — mond­ta —. hogy a magzat elmúlt három hónapos. Néhány nap múlva ponto­san meg tudom mondani. Az asszony sápadtan nézett rá. — Ügy érti, hogy... semirái re­mény? !... — Semmi baj! — mosolygott az orvost — Egészséges vagy, lányom. r ie az asszony kirohant a rendelőből, egyenesen az ap­ja karjaiba. Másnapra vala­mi fásult, döbbent nyugalom lett úrrá rajta. Gépiesen végezte a dol­gát, tizenegykor sétálni vitte a gye­reket. A kislány a hinta felé indult — Kelemenné bekapcsolta előtte a láncot, meglódította a hintát és akikor hirtelen úgy érezte, valami megváltozott. De olyan zavart és kétségbeesett volt, hogy nem fog­ta fel azonnal, mi történt. Ösztönö­sen a hasára pillantott, hogy lát­szik-e rajta valami, aztán körülné­zett — és aíkor értette meg, hogy nem nyikorog a hinta! Megolajozta vajaid a forgóját Hitetlenül lökött egyet rajta, aztán percekig csak állt Mondani akart valamit, de nem volt kinek, hiszen a gyerek nem érthete te. Lassan becsukta a száját köze­lebb lépett; újra és újra meglódí­totta a hintát A kislány előbb ne­vetett, a2án elhallgatott: mindkét kezével a láncot markolta. — Ne félj, te kis hülye! — mond­ta az asszony. A hinta szállt, repült A gyerek nem sirt, csak nyöszörgőit és egy­se erősebben kapaszkodott a láncba.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom