Szolnok Megyei Néplap, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-04 / 81. szám
u SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. április 4. KÖZÖS NEVEZŐ A jászberényi Aprítógépgyár előtt külföldi kamion. A tréleren hatalmas, legalább 3—4 méter átmérőjű, több tízméter hosszú, hengerformájú gép. Fémesen csillogó — aprólékosan gondos kezek nyomait viseli. Tiszteletet parancsoló, igazi yasasmunka. Bent a gyár egyik irodájában — csendesebb helyre húzódva, ahol beszélgetni is lehet — szintén, „vasasok” várnak. Munkások és vezetők. A szakma „taaárai” — Ritkaság számba megy az ilyen beszélgetés: munkások, vezetők egymásközt? — Az ilyen igen, mert újságíró nem szokott ott lenni — neveti el magát Horváth József, az igazgató. — Egyébként ne engem kérdezzen. — Végeredményben az egy nagyon egyszerű dolog, például a Horváth elvtárssal beszélgetni — mondja máris Hattyár Kálmán villanyszerelő. — Sokat van lenn a műhelyben, ha valakinek mondaniyalója van, hát odamegy hozzá, megszólítja. Olyan, hogy no várakozók, kiszúrom,, mikor ér rá... olyan itt nincsen ... — Huszonkettedik éve dolgozom a forgácsolóműhelyben esztergályosként — veszi át a szót Sápi Károly. — Ez az idő már önmagáért beszél. De nemcsak az én érdemem ez, a vezetőké is. Hogy megtalálom itt a számítósom. Megkapom a megfelelő megbecsülést. Most például benne vagyok az igazgatód tanácsban. Amit ott hallók, elmondom lent a műhelyben a munkatársaimnak. Ugyanúgy, ha ők szólnak: te ez így, öteg így lenne jó; azt meg viszem a vezetők elé. Például, még régebben, sokat beszéltünk a műhelyben arról, hogy az órabérosztásba, prémiumba legyen nagyobb beleszólásuk a dolgozóknak. Mi jobban látjuk, közelebb vagyunk egymáshoz, jobban ismerjük miég a hibáinkat is. És azt is megmondjuk, hogy „te most azért nem kaptál prémiumot, mert ékkor és ekkor egy órával a munka befejezése előtt megmostad a kezed és aztán nem csináltál semmit,” — Nálunk ez már hagyomány. hogy a szocialista brigádok például a brigád- jutalmat is önállóan osztják el — teszi hozzá Perez László, a forgácsoló üzem vezetője. — Az, hogy maguk a munkások is beleszólnák az elosztásba, mennyire ad lehetőséget a differenciálásra ? Nem lesz eíbből egyenlősdá? — Kétségtelen, nincs ez meg nálunk egészen jo vágányon — válaszol Pesti László lakatos. — Vannak még brigád vezetők, akik nem veszik figyelembe, hogy az egyik töri magát, míg a másik esetlég lóg. Nem állítom, hogy ez általános, de ilyen is van. — Mondta Sápi éíétárs is, de szeretném aláhúzni ennek a módszernek az előnyeit — veszi át a szót Horváth József. — Hallatlan nagy előny az. hogy a „Sá- p:ik”, a sok „Sápi”, akik „tanárurak” a szakmában, nos, ha ők mondják, hogy Kis Jancsi, te nem érdemelsz csali ennyit, és mellé teszik az indokot is. a munkás százszor inkább elfogadja, mintha csak a vezető mondja neki. — Ezzel együtt. valljuk be, nagyon nehéz differenciáltan osztani a béreket úgy, hogy mindenki meg legyen elégedve — teszi hozzá Cser- ni Pál. a vasszerkezeti üzem vezetője. — Ezt nem is lehet megkívánni. A fontos az,' hogy, ha egy-két ember morog is, maga a brigád, mint kollektíva egyetért az elosztással. Másképp neüi mer/ — Általában mennyire respektálja a vezetés a munkások véleményét, például azokat az észrevételeket, amelyele termelési tanácskozásokon hangzanak el? — Kevés az olyan probléma, amire azt mondják: i nem lehet megoldani. Az is inkább úgy vetődik fel, hogy várni kell — mondja Pesti László. — Nálunk a vasszerkezeti üzemben gyakran szólnak hozzá a dolgozók, nem ritkák a munkát könnyítő, egyszerűsítő javaslatok sem — veszi át a szót Csemi PáL — Ha azonnal nem lehet, akkor a következő negyedévi termelési tanácskozáson válaszolni kell, mi valósítható meg, mi nem, és , miért. Mi egyedi nagygépeket gyártunk. Különösen az ösz- szefettebb munkáknál nagy szükség van a dolgozók hozzáértésére, javaslataira. Azt kell mondanom, hogy másképp , nem megy. — Adódhatnák a gyárnak olyan gondjai; adott pillanatban egy határidő módosítás, hirtelen jött megrendelés; amikor „hajtásra” van szükség. Ilyenkor mi történik? — Volt rá példa régebben — válaszol Perez László —, hogy a síkesztergákat nem tudtuk elegendő munkával ellátni. (Hála a sorsnak, most pont fordított a helyzet.) Akkor hengerköpenyek gyártásáért versengett három cég. Ügy alakult, hogy ha olcsóbban elvállaljuk, mi kapjuk a munkát. Mit volt, mit tenni, lementünk a műhelybe a munkásokhoz, megbeszéltük : lesz munka, de erre a technológia a szokásos HO óra helyett nem adhat csak 95 órát, mprt a költsé- jgek fölé megyünk. Ha így vállalják, álékor miénk a megrendelés. Az esztergályosok megértették a problémát, elvállaltuk. Mennyire jellemző? — Ezt lehetett volna úgy Is intézni, hogy a gyárvezetés elvállalja és közli: meg ikell csinálni. Sápi elvtárs, mit jelent az esztergályosoknak, hogy a döntés előtt kikérik a vélemény ükét ? — Nézze, az a tudat, hogy a vezetőink bíznak bennünk, hogy megkérdeznek, ennek olyan ösztönző hatása van, amit nehéz szavakban kifejezni. Lehet, hogy az áz egy munka nem előnyös, de tudjuk, hogy év végén ez is benne lesz az eredményekben. — Mennyire jellemző ma itt. hogy a munkások így átlátják az egész gyár dolgait? — Nálunk sok esetben kell az öntudatra apellálni — mondja Koczka József, az üzemfenntartási főosztály vezetője. ■— Gyakran kell a brigádokat megkérni egj’-egy javítás átfutási idejének csökkentésére, hasonlókra. , Mi igyekszünk ezeket előre megbeszélni, megértetni . a dolgozókkal. Csak egyetlen adat: tavaly a kongresszusi felszabadulási munlcaver- senyben .például négymillió forintos megtakarításuk volt a szocialista brigádoknak. — Kétségtelen, egyre inkább ez a jellemző, de valljuk be — egészíti ki Horváth József — találkozhatunk egoizmussal, meg nem értéssel is. Érthelő értetlenség — Mennyire érti meg a munkás, ha mondjuk anyaghiány miatt egyik termékről a másikra kell átállni®? — Gyártjuk például a 150 köbméteres mészkemencét — mondja Pesti László. —Február elején megkaptuk az anyagot, de még mai napig is ott van a műhelyben, rajta járunk, taposunk a szó szoros ért elmében, mert nem tudjuk folytatni ezt a munkát Nekünk a vasszerkezeti üzemben egy sor olyan anyagra volna szükségünk, amit a forgácsolóból még nesm kaptunk meg. — A forgácsolóműhely szervezettsége szerintem jó, de gyorsan hozzáteszem: még nagyon sok javítani valónk van — válaszol Sápi Károly. — Ha viszont hiányzik az anyag, mi sem tudjuk elkészíteni azt a munkadarabot akkorra, amikorra a szerkezeti műhelynek a szereléshez szüksége lenne rá. Ha mennek a dolgok rendesen, elekor a tapasztalt esztergályos előre megköveteli, hogy már az a munkadarab is ott legyen a gépnél, amivel holnap lesz dolga. Mert amíg én egyiken dolgozom,. már azon gondolkodom, hogy a következőt hogyan fogom megmunkálni. A vállalat vezetői végre megoldották azt, hogy egy munkás több gépet is foglalkoztathat. A lassú járatú gép mellett nem ül a munkás, mint régen, hanem a másiknál már készíti elő a következő darabot. Például a fogazóműhelyben egy ember három gépen is dolgozik. — De mégis ' előfordul, hogy egyik munkát abba kell hagyni, másikba fogni. — Véleményem szerint a munkást meg kell érteni, hogy ezekért morog — mondja Horváth József. — Ö normában dolgozik, fütyül arra, miért nem megy minden simán. Ketté kell választania dolgot. Előfordul, hogy aprítógépgyári ember felejt el valamit, például az anyag- beszerző nem adja fel idejében á rendelést. A másik, amikor a kooperációs fegyelemben vannak lazaságok. Sajnos, kilencvenöt százalékban ez az oka, ha a munkás nem tud rendesen dolgozni. Ez egy láncreakció. Ha a sor elején elfelejt valaki valamit, akkor ez a többit is érinti. Tőlünk is várják határidőre a terméket, s ha nincs kész, minket szidnak. Mi szidunk előttünk valakit, és ez így megy végig a láncon. — A gyár mit tud tenni, hogy javuljon a helyzet? — Egyelőre csak a személyes kapcsolatok segítenek... Lazítás és norma — De a mindennapi munka jobb megszervezése helyi feladat. Gondolok például a munkaidő-kihasználásra. — Embere válogatja, ki hogyan dolgozik — mondja Sápi Károly. — Volt úgy, hogy a főnök behívott bennünket és megmondta r fiúk, ez így nem mehet. Szombatonként már egy óra körül leállnak a gépek, készülődnek az emberek, pedig a műszak fél háromig tart. Elgondolkodtunk rajta, igyekszünk változtatni rajta. — A norma, hiszen teljesítmény szerint dolgoznak, lehetővé teszi a „lazítást”? — Nálunk pár évig nem volt normakarbantartás — veszi át a szót Perez László —, aztán tavaly sor került rá. Valljuk be. nem aratott osztatlan elismerést. •Eltelt egy kis idő, míg a többség belátta, h'ogy ez a vállalat, de az egyén érdeke is. — Sok mindenről beszéltünk. Mint a gyár igazgatója. mit tart a legfontosabbnak? — Röviden: sokkal nagyobb mértékben kell azokat a gyakran emlegetett belső tartalékokat kollektív munkával kiaknázni. Trömböczky Péter G umicsövek szövevénye, csoroszlyák rengetege és nagy teljesítőképesség — ez jellemzi a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár „Lajta — Accord” típusú gépét. Ha kell, akár 96 sort vet egyszerre! A modern munkagépet a ti- szaföldvári Lenin Tsz-ben próbálják ki; jelenleg velőborsó vetésére használják. Felvételünkön a „tankolás’' pillanatát örökítettük meg. (Fotó: Nagy Zsolt) Ssk kicsi sokra megy A kunszentmártoni járásban a falugyűléseken és az ÁFÉSZ közgyűléseken többen szóvá tették, hogy a háztájiban, a ház körüli kertekben termett zöldséget, gyümölcsöt nem tudják megfelelően értékesíteni, mert a felvásárlás alkalom szerinti, szervezetlen. Ebből iónéhány helyen azt a következtetést vonták le, hogy csak annyi zöldséget érdemes a ház körül termeszteni, amennyi a konyhára kell. Kevés áru, drága piac A Kunszentmárton és Vidéke ÁFÉSZ nagyközségi alapegységének vezetője elmondotta, hogy a helyi piacon a zöldség- és gyümölcsárak általában „városi szintűek”, sőt olykor a szolnokinál is drágább a piac. Az • ÁFÉSZ-nak eddig npm Volt - Kunszentmártonban zöldség- és gyümölcs fölvásárló helyje, Cserkeszőlőn tartottak, fönn egyet, idényjelleggel. A részközgyűlések tapasztalatai alapján azonban belátták, hogy Kunszentmártonban is meg kell szervezniük a felvásárlást. A járás területén működő értékesítési és fogyasztási szövetkezet — négy alapegységből áll: a kunszentmártoniból, az öcsödiből, a tisza- kürtiből és a csépaiból — felvásárlási főosztályt állít fel a munka megszervezése és zavartalanná tétele érdekében. Csak legyen áru, legyen mit felvásárolni, tették hozzá, — joggal, A kiskerttulajdonosok tulajdonképpen alátámasztották ezt az aggodalmat. mert elmondták, hogy a zöldségfélék termesztéséhez szükséges palántát az elmúlt évben is csak igen. drágán, nehézségek órán , tudták beszerezni. Pedig a kunszentmártoni ÁFÉSZ tavaly még palántát is próbált nevelni, egy 350 négyzetméteres fűthető fóliasátor alatt Sajnos, nem sok sikerrel, ráfizettek 150 ezer forintot, ezért palántaneveléssel az idén már nem. foglalkoznak. * tösgéri vagy nem Az öcsödi ÁFÉSZ alapegység az elmúlt évben — ekkor még önállóan gazdálkodtak — a kiskertekből 120 mázsa egrest vásárolt fel, illetve értékesített. Az idén már csali 100 mázsára kötöttek szerződést a MÉK-kel, pontosabban a szerződés megkötése március közepén még „levegőben lógott”, mert a szövetkezei a felvásárlásért biztosított haszonkulcsot kevesellte. Az ÁFÉSZ kereskedelmi előadója elmondotta, hogy a kerttulajdonosokkal felvásárlási szerződést kötnek a termény- többlet értékesítésére, minden mennyiségben, mindent szívesen felvásárolnak. A Szabadság Termelőszövetkezet zöldségboltja is megvenne viszontértékesítésié minden kiló zöldséget, gyümölcsöt, ha lenne kínálat Jelenleg is a MÉK-tol vásárolt termékeket értékesítik, — illetve a téesz saját termesztésű burgonyáját. Az öcsödi egres-ügy egyébként tipikus példája a vállalati és a közösségi érdek pillanatnyi ütközésének. Ez az ellentét remélhetőleg Öcsödön ig feloldódik. Ha a kiskert- tulajdonosok ugyanis elfogadható áron és egyszerű módon nem tudják az egrest értékesíteni, félő, hogy le sem szedik a gyümölcsöt. Pedig 100 mázsa egres csaknem 20 ezer üveg egresbefőttet jelent. „Impart” Bács-Xiskunból A tiszakürti ÁFÉSZ 1961- ben még 70—80 vagon gyümölcsöt vásárolt fel, majd 1968-ban a gyümölcs és a zöldség felvásárlási jogát átadta a< helyi termelőszövetkezetnek. A zöldség- és gyümölcs- termő terület az elmúlt évtizedben rohamosan csökkent és most már — rendszeresen — a téesz sem foglalkozik felvásárlással. A MÉK szerepe tehát megnövekedett volna, de a kiskertekből fölvásárolható áru mennyisége minimális. Az ÁFÉSZ alapegység vezetője arról panaszkodott, hogy néhány gyümölcsféleséget Bács-Kiskun megyéből kell „behozni”, zöldséget pedig Szentes környékéről „importálnak” a faluba. A környéken igen sok az elhanyagolt kert, a község piacán viszont nincs elég zöldség. A vállalkozó szellem, a termelési kedv a zöldségfélék esetében minimális, más, jövedelmezőbb szakcsoportokon — nyúlte- nyésztő, méhész — szívesebben dolgoznak a falubéliek. Az ÁFÉSZ élelmiszerboltjai egyébként — három van a környéken — szívesen fölvásárolnák a terményfölösleget Kaszáló a piac helyén i A csépai piac néhány árusító asztala körül derékig érő dudva. Nemigen tolonghatnak itt a vevők és az eladók ... Egyébként ebben a községben sem a fölvásárlás a gond, hanem a kínálat öt-tíz évvel ezelőtt még 65— 70 vagon gyümölcsöt vásárolt fel a helyi ÁFÉSZ, tavaly már a felét sem. A zöldség is egyre kevesebb. Szentesről és Cserkeszőlőből hozzák ide a primőrt, holott a környéken melegedő homokdűnéken itt is jól megteremne a paradicsom, a paprika. Az ÁFÉSZ nemrégen nyitott egy zöldségboltot a felvásárlás és az ellátás még zavartalanabbá tétele érdekében. iDe jónéhány zöldségfélét egyszerűen nem tudnak „beszerezni”, viszont a kiskertekből fölvásárolt igen jó minőségű gyöngybab készletüktől „nem tudnak szabadulni”, senki sem veszi meg tőlük. Megnövekedett lehetőségek A járás felvásárló és értékesítő szerveitől kapott tájékoztatás azt bizonyítja — néhány nyitott kérdéstől eltekintve — hogy fokozottabban igyekeznek érdekeltté tenni a kiskert-tulajdonosokat a zöldség- és gyümölcs- termesztés fokozására. A szerződésekben biztosított kedvezmények mellett az új átvevő helyek létesítésével zavartalanabbá és „kényelmesebbé” teszik a felvásárlást, hogy konyhakertekben megtermett minden kosár- nyi zöldség és gyümölcs eljuthasson a fogyasztóhoz, a termelő megelégedésére. T. L Űi üzenimrnefc JászkásÉren Karcagról Cipők kel- és külföldre Elkészült Jászkiséren a Zománcipari és Szolgáltató Szövetkezet új üzemcsarnoka. A nagyközségi tanács költségvetési üzemének kivitelezésében mintegy 1 millió forintos költséggel énült csarnokban a szövetkezet asztalosai és lakatosai dolgoznak. A szövetkezet dolgozói 200 ezer forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá az új üzemcsarnok építéséhez, Jól kezdte az idei esztendőt a karcagi Cipőipari Ksz. Első negyedévi tervét száz .százalékra, azaz hatmillió forintra teljesítette. Ezen belül az export értéke meghaladta az 1 millió 130 ezer forintot A HUNGAROCOOP-on keresztül az NSZK-ba, bérmunka jelleggel, lovagló- csizmákat és szárakat értékesítenek. Ebben az évben 8 ezer párat exportálnak, ebből eddig mintegy 2 ezer 500 párat már elszállítottak. A belkereskedelem részére eddig 24 ezer pár férfi cipők és női fapapucsot gyártottaK. Közvetlenül szállítanak Budapestre a szövetkezeti áruházba, a szolnoki Bőripari Szövetkezet cipőboltjába, a Iiajdú-Bihar megyei Kiskereskedelmi Vállalatnak és saját karcagi boltjukba. i
