Szolnok Megyei Néplap, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-04 / 81. szám
1976. április 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A héten "/ Ot új MSZBT tagcsoport alakult A hazánk felszabaduláséinak -évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségek Szolnok megyében öt helyen a megemlékezésen túl rendkívüli ünnepi programot is jelentettek a résztvevő kollektíváknak. Ezeken a 'rendezvényeken ugyanis a Magyar —Szovjet Baráti Társaság elnökségének jóváhagyásával átadták az üzem. a vállalat részére az MSZBT tagcsoporttá nyilvánítást bizonyító alapító oklevelet. Tegnap délelőtt Szolnokon .a Tiszamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat központjában Medve- gyev Vlagyimimé, az országos elnökség tagja köszöntötte az új tagcsoportot a működési engedély átadásakor. Ugyancsak délelőtt tartották a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság ünnepségét is, amelyen Semsei Imre, a pártbizottság titkára tartott bevezetőt, majd Nagy Illés, a vállalat igazgatója emlékezett meg az évfordulóról, s az igazgatóság eddig végzett barátsági munkájáról. Dr. Boros Ottóné, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának osztályvezetője köszöntötte ezután a résztvevő dolgozókat, beszélt a »magyar—szovjet baráti kapcsolatok kiépítésének politikai jelentőségéről, majd átadta az országos elnökség adományozta alapító oklevelet a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság kollektívájának. A szolnoki vízügyi dolgozóknak már a korábbi években egyre erősödő, szélesedő kapcsolatai alakultak ki a szovjet szakemberekkel, mindenekelőtt az észt víz- gazdálkodás’ dolgozóival. A tiszafüredi Hámán Kató Termelőszövetkezetben, a törökszentmiklósi Finommechanikai Vállalatnál és a jászapáti Mészáros Lőrinc Gimnáziumban alakult / MSZBT tagcsoport szintén a héten kapta meg az alapító oklvelet. KISZ-fogadaiomtótel KisújszáiSáson Csaknem száz fiatal mondta el . tegnap délután Kisújszálláson a KISZ fogadalom- tétel szövegét — immár hagyományosan — a hazánk felszabadulásának tiszteletére rendezett ünnepségen. A szovjet hősi emlékműnél megtartott rendezvényen az ünnepi beszéd elhangzása és fogadalomtétel után Barna Károly, a városi pártbizottság első titkára köszöntötte az új KISZ-tagokat A városban egyébként a mai napon ifjúsági sport- és tömegversenyeket rendeznek. Májusban KözlekedésliiztonsáQi hetek Még az előkészítésénél a program összeállításánál tartanak a megyei KBT, a rendőrség és az autóklub megyei szervezetének szakemberei. A napokban döntötték el, hogy májusban közlekedés- biztonsági heteket rendeznek a megyében. Az eseménydús programoknak egyetlen célja van: felhívni a figyelmet (gépjárművezetőkét és gyalogosokét, felnőttekét és gyerekekét) az udvarias, körültekintő közlekedésre. egyszóval a biztonságos közlekedés alapvető szabályaira. Ezt az alkalmat szeretnék megragadni arra, hogy kiszélesítsék a „Vezess baleset nélkül” mozgalmat. Az autóklub segítségével a megye 15 ezer amatőr gépkocsivezetője közül minél többet szeretnének bevonni a versenybe, amelynek a hivatásosok körében már évtizedes hagyománya van. A közlekedési szakemberek ismét felkeresik majd azokat az üzemeket, ahol az új KRESZ-t tanították, de ezúttal, már a szabályok gyakorlati alkalmazásának tapasztalatairól számolnak be. Gondoltak a legkisebbekre is. Közlekedési témájú rajz- pályázátot hirdetnek és a legjobban sikerült anyagokból kiállítást rendeznek. A sportszeretőknek jó kis csemege lesz a Szolnoki Zagyva-parton megrendezésre kerülő go-kart verseny. Orvos a munkásokért Üzemegészségügy a TVM-nél Tizennyolc évvel ezelőtt a Tiszamenti Vegyiművekre még a többes szám sem igen illett megnevezésként Akkor még csak a pirít alapú kénsavüzem létezett. Azóta nőtt, terebélyesedett Szolnok megyei egyik legnagyobb üzemévé sokféle gyárrészleggel, sokféle vegyianyaggal — sokféle egészségi ártalommal. Mindezt azért érdemes tudnunk, mert (bár legtöbbünket áz érdekelhet mit mifélét, hány tonnát litert, köbmétert gyárt belőlük), dr. Hámori Ferencet csupán az: milyen veszélyt jelent az egyes munkahely az ott dolgozókra. A vegyiművek üzemorvosa 1958 óta dolgozik munkahelyén, s azóta a szeme előtt „felnövő” gyárat minden ízében alaposan megismerte... Ahogyan azt egy üzemorvosnak kell... — Mégpedig azért — mondja — mert enélkül elképzelhetetlen, hogy a munkát ellássam. Minden üzemnek mások az egészségügyi hatásai, és a munkásokat épp ennek alapján minősíthetem alkalmasnak vagy alkalmatlannak az adott munkahelyre. . Példa rendelésre Mintha csak megrendelték volna áz előbbi beszélgetés szemléltető példáját Középkorú asszony lép a rendelőbe. Az ajtón keresztül előbb a panaszok hangfoszlányai szűrődnek ki, (... könnyebb munkahelyre tegyenek... a körzeti orvos javasolta ...) majd csend (vizsgálat) később ismét beszéd. Meggyőzés, hogy a könnyebb munkahely aligha létezik annál, amelyben éppen- dolgozik, mert például... (itt üzemek, üzemrészek, beosztások, munkakörök nevei röpökdnek a levegőben. Mintha csak két diszpécser beszélgetne, pedig csak az orvos bizonyít; nem idegen előtte a munkahely, s azt is tudja, mit csinál a dolgozó.) Erre a társalgásra nemigen ragaszthatnánk a diplomáciai tudósítások szófordulatát: „a felek a kölcsönös megértés jegyében sfb ...” Nem, mert az orvos, s a jó üzemorvos még kevésbé, nem általános kívánságteljesítő s nem receptíró alkalmazott. Az említett eset egyébként a körzeti orvos és az üzemorvos munkájának különbségére is jó példa. Az előbbinek elegendő a „doktor űr, nehéz nekem az a munka”, az utóbbinak nem. Ö életközeiből tapasztalta, kinek könnyebb: a szalagkezelőnek vagy a csomagolónak. Orrsövény- átfúródás kiszűrve Rendszeres munkái közé tartozik a munkaalkalmassági vizsgálatok mellett az üzemi szűrővizsgálat, amikor az egyes üzemek dolgozóinak egészségi állapotát ellenőrzik rendszeresen. Olykor meglepő eredménnyel... — Amikor a porfestéküzem beindult, megismerkedtem a gyártástechnológiájával. Az itt használatos krómvegyületről az irodalomból megtudtam, hogy orrnyálkahártya-fekélyt, orr- sövényátfúródást okoz négyöt év után. Pór hónappal az üzemkezdést követően szűrővizsgálatot tartottam és kiderült, hogy már akkor jelentkeztek a német 'szerzőkétől meglepő módon eltérő jelenségeit. Az üzemorvos kimutatta eredményeknek nem csupán tájékoztató szerepük van. A megállapításokból a gyár vezetőinek megértésével intézkedések születnek. A porfestékgyártásnál például a korábban sok veszélyes króm- vegyületport kibocsátó berendezést — tekintélyes költséggel! — zárt rendszerűvé alakították. A krónwor okozta orrsövényátfúródás azóta ismeretlen. Hasonló eset történt a mo- sószerüzemnéL • Az orvosi vizsgálatokból kitűnt, hogy allergiás bőrelváltozások, asztmás tünetek lépnek fel az ott dolgozóknál. A KÖJÁL segítségével megállapították, hogy a mosószer egyik por alakú alapanyaga okozza. Ezután ezt az alkotórészt már csak szemcsés (granulált) állapotban alkalmazták. A vegyiművek üzemorvosa a rendelőn • kívül is jelen van a gyárban. Azon túl, hogy a munkások egészségét a gyógyítás, gondozás mellett a megelőző intézkedések „kihajlásával” is védi, rendszeresen részt vesz az üzemi munkavédelmi ellenőrzéseken, emellett pedig tagja a vállalati rehabilitációs bizottságnak, amely pedig a balesetet szenvedett, vagy hosszabb betegségből felépülő dolgozók elhelyezéséről, sorsáról dönt. Arról, milyen munkára alkalmas, milyenre nem. Előfordul, hogy az üzemorvosnak más a véleménye, mint a „civileknek”, de ezt kár lenne unos-untalan ismételni. Mindenki tudja Éppen ezért furcsa és ellentmondásos, helyzet az, amely a táppénzbe vételnél mutatkozik,. Az üzemorvos csak javasolja és tudomásul veszi a dolgozó táppénzbe vételét, amelyhez csak a körzeti orvosnak van joga, s ha a beteg visszatér a körzeti orvos minősítésével, az üzemorvos „elkönyveli” a gyógyulást. ‘ v Az új táppénzrendszer csak tovább növeli ezt az ellentmondást. Az üzem és a dolgozó érdekeit nem az védi, alti az üzemet és a dolgozót jobban ismeri!? rp— igriczi —i Bátorítva és erősítve TÖrtéüSitltÜnk formán sokféle módon _______■____es formában jelentek m eg a nemzeti látóhatáron céljaink és törekvéseink, hogy merre haladjon és mivé legyen a magyar nép. Meg-megújuló vitáink, indulatos, vagy kevésbé indulatos eszmecseréink, könnyen lobbanó és köny- nyen lohadó nemzeti büszkeségünk most ama törekvés felé hajtanak bennünket, hogy ipari kultúrában, produktivitásban, szervezni tudásban, termékminőségben és rendben tartott emberi környezetben felzárkózzunk a legfejlettebbekhez, s legalább is nem túl távol helyezkedjünk el az éltől. Nemcsak mi versengünk ezért, hanem más népek és nemzetek is. Azt mondhatnánk, a századvégi ambíció ez: a későbben indult nemzeteknek is úgy érni el az ezredfordulót, hogy a nemzeti termelés mutatószámai, a termelékenység szintje, az ipari kultúra fejlettségi foka már minden vonatkozásban hatályon kívül helyezzék az egykori történelmi lemaradás ■nyomait-következményeit. Természetes hát, ha becsvágyunk bennünket is arra sarkall: egész tudatvilágunk, képzettségünk, a korszerűen szervezett, magas műszak}, szintű ipar és mezőgazdaság talajából sarjadjon, s fegyelmezett alkotó készségünkben is világosan kifejeződjék. És miután társadalmunk a Tejlett szocializmus felé halad, e cél kétszeresen is áhított. Egyszer azért, hogy meggyőzően mutassuk képességünket a társadalmi termelés 'minden addiginál célszerűbb, hatékonyabb és humánusabb megszervezésére. Egyszer pedig azért, mert korunkban—és a jövőben méginkább — országunk csak így remélheti gyors és zavartalan gazdasági növekedésének, gazdasági és társadalmi céljainak csorbítatlan valóraváltását. Konkrétabban most azt, hogy megbízható, pontos munkájával boldogul a mind nagyobb teljesítményt követelő világban. A felismerések — különösen amikor ilyen nagy társadalmi célok mind tudatosabb megfogalmazásáról van szó — nem mindig könnyűek és fájdalommentesek. Nem könnyű és nem fájdalommentes például annak felismerése, hogy a széles körű és gyors társadalmi és gazdasági fejlődés, a mindnyájunk munkájából született ipari- mezőgazdasági eredmények mellett és ellenére is, elégtelen a célokhoz viszonyított munkaszínvonal. Elégtelen arra is, hogy a követelő belső igényeknek jól megfeleljen, s méginkább elégtelen arra. hogy több eséllyel versengjen a felcsigázott nemzetközi piaci igények közepette — a legjobbakkal. Vagy szóljunk még .pontosabban:-ha nem követjük nagyon szorosan az elöl haladó mezőnyt minőségben, árban, korszerűségben és megbízható szállításban. akkor esélyeink nem nőnek, hanem1 csökkennek, s a megtermelt nemzeti jövedelem külkereskedelmi értékesítése nem javul, hanem romlik. A felismerések már régen, túlgyűrűztek a közgazdászok, szakemberek vezető körén: a munka minősége, mint olyan, mindennapi kérdéssé vált, és minden ember saját napi tapasztalatai tükrében sodródik bele az erről szóló véleménycserékbe. Fogyasztunk, vásárolunk, javíttatunk, építünk, mint magánemberek, szervezünk, szállítunk, közlekedünk, tervezünk, mint termelők, s mindkét minőségünkben sokszor „dühös embereikké” válunk, amikor tudjuk, látjuk, tapasztaljuk a tökéletlenségeket. „Dühös” voltunk szól annak a felismerésnek is, hogy fegyelemmel, pontossággal, feltétlen kötelességteljesítéssel, átgondoltabb szervezéssel rengeteg baj, bosszúság, egyéni és ttjpsadalmi veszteség lenne elkerülhető. S hogy miért nem teszünk mindig határozottan ellene, miért mosódik egybe annyiszor jó és rossz munka, miért nincs kellő megkülönböztetése és következménye egyiknek is, másiknak is. Fogadkozunk, nekilendülünk, példákat népszerűsítünk vagy ítélünk el, s ha egy idő után azt látjuk, hogy nem változott meg minden, akkor sajnos, lohad a lelkesedés, a kitartás, az elhatározás, a társadalmi következetesség is. Talán kevésbé ismerjük fel közben, hogy nemcsak egykét tényező megjavításáról, hanem a termelési és fogyasztási kultúráról, a társadalmi tudatról, a műszaki képzettségről,, munkaszokásokról (vagyis a szervezettségi szintről) és még annyi más fontos összetevőből álló általános társadalmi viselkedésről van szó. s ezzel kapcsolatban kitartó, állandó változtatására van szükség. Ehhez igenis kell. szükséges a „dühös”, vagyis szenvedélyes, a hibákat néven nevező és jól irányult társadalmi indulat is, amelyet megfelelő viták gerjeszthetnek, ébren tarthatnak, táplálhatnak. Kell egy kis csípős „ostorvég”, ahogy a gazda sze- retetből-büszkeségből ösztökéli lovait gyorsabb haladásra, amelyre azok ugyancsak képesek. De legalább ennyire kell az állhatatosság, a kitartás, a következetesség, ahogyan e nagy nemzeti-társadalmi feladatunkat minden részletében megközelítjük és mégoldását nap nap után szolgáljuk. S kell a reális, buzditó bizalom, amely sem sikerek közben, sem átmeneti nehézségek idején nem veszti el józan, szolid mérlegelési képességéi Alri ma azt mondja: nekigyűrkőzünk, és holnap már semmi nem fog csikorogni, minden jól olajozottan halad: a termelési kapcsolatok, munkafegyelem, okos gazdálkodás, előrelátó, pontos tervezés, rugalmas gondolkozás, kezdeményező szellem vonatkozásában — az ámít mindnyájunkat. Mint ahogyan az is ámít, aki úgy találja, hogy a dolgok a lehető legjobb mederben mennek, s így is elélünk, eléldegélünk, elboldogulhatunk, ahogyan említett fogyatékosságainkkal együtt vagyunk. Sokkal nagyobb, mélyrehatóbb változásokat kell végül is beteljesítenünk, mint amit kampányokkal megoldhatunk. Ennek feltételeit és követelményeit nagy távlatokba előrevetítve és legfontosabb összefüggéseikben mutatja be a XI. kongresz- szuson elfogadott pártprogram. Ehhez nem elég csak az aznapi felismerések indulata, mert tudatos és tudományosan megalapozott fejlesztési célokat követünk. De nem elég önmagában a spontán cselekvés sem, hiszen itt sem rögtönöznünk kell: ebben is megvannak a konkrét, megjelöli a párt, a kormány által eldöntött, a társadalom részéről pedig demokratikusan jóváhagyott feladatok, s azok fontossági és végrehajtási sorrendje. By indulat akkor nemes, akkor szol■£ mumat gálja -Ó1 nemzotünk- népünk egész ügyét, ha e megjelölt, eldöntött, elhatározott feladatok legjobb megoldására mozgósít, s nem akkor, ha elcsüggeszt, összezavar, vagy elbátortalanít Szocialista társadalmi, vagy ha úgy tetszik, nemzeti becsvágyainkat '— például magas produktivitású-szervezettségű, műszaki, kultúrájú, fegyelmü társadalommá lenni, még jobban az eddiginél — csak e bizalom és az okos buzdítás szelleinében tudjuk beteljesüléshez vezetni. Erre tanít bennünket egyebek között a harmincegy mögöttünk hagyott' esztendő is, amelynek eredményei, az újból és újból való felsorolás nélkül is biztatnak, bátorítanak és erősítenek bennünket R. I» A csöpiucc, ahol a VÍZGÉP szakemberei dolgoznak Vízmű épül TörlszeÉmüÉssn Készítsünk gyorsleltárt. Pontosan egy év alatt elkészült a vízellátási tanulmányterv és a víztorony kiviteli terve alapján a víztorony területének előkészítése, két kutat fúrtak és kiépült a nyomóvezeték a ku- taktól a vízmű épületéig. Ezekre a munkákra a törökszentmiklósi vízműtársulat több mint 2 és fél millió forintot fordított. Ugyancsak tavaly kezdte meg a tanács költségvetési üzeme a vízműépület építését. A munkákkal olyan jól haladtak, hogy ott már hosz- szú ideje a VÍZGÉP szakemberei végezhetik a belső szerelési munkálatokat. A több mint 5 millió forint értékű szereléssel — az eré- deti tervek szerint — csak 1977 májusában végeztek volna, de a társulat szocialista szerződést kötött a vállalattal, amely már 1976. november 7-re vállalta az átadást. * Az idén további kutak is elkészülnek, és ha elkészül a tervezett hat—hét kút, akkor a vízmű a városi vízvezetékhálózatba naponta 5500 köbméter vizet tud juttatni. Ahhoz azonban még a 750 köbméteres víztornyot is fel kell „húzni”. A víztorony — hasonló lesz a jászberényihez — betonozását, szerelését a 31. sz. AÉV és á CSŐSZER Vállalat végzi mintegy 10 millió forintért. Az alaJ pozási munkákat a napokban kezdik meg, és várhatóan a jövő év nyarán már a város fölé magasocljk az impozáns víztorony. A vízműépítkezés tejjes befejezése — a tervezettnél, valamivel korábban — már 1978-ban várható. <£>