Szolnok Megyei Néplap, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-18 / 93. szám
V 1976. - április^/ís. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Húsvéti bárány Már ritka átlát Magyarországon a rackajuh. Csak néhány pusztai állami gazdaságban található. A Kiskunsági Állami Gazdaság apajpusztai juhászaidban 50 apa- és ugyanannyi anyaállatot tartanak. Az idei első szaporulat 25 kisbárány. Elisö az ember A tiszaföidvári Lenin Tsz megalapozott középtávú tervében A mezőgazdasági üzemekben. ugyanúgy, mint a gyárakban vagy az ipari szövetkezetekben, nemcsak a közeljövő feladataira, hanem a távolabbi célokra is gondolni kell. A termelőszövetkezetek, állami gazdaságost többségében pontos, a körülményeket, a gazdálkodást befolyásoló tényezőket mesz- . szemenően figyelembe vevő terveket készítettek az elkövetkező öt esztendőre is. A jobb munkakörülményekért ... A tiszaföidvári Lenin Termelőszövetkezet vezetői például megállapították, hogy az utóbbi időben szinte minden beruházás a termelés Javítását szolgálta elsősorban, az irányító, szervező ember csak ezután következett. Éppen ezért legsürgetőbb teendőjük: javítani a szociális ellátást, kulturál- ' tabbá tenni a munkakörülményeket. Ma már minden ember számára természetes, hogy meleg ebédhez juthat, s az sem vágyálom, hogy a napi port, izzadságot van hol‘lemosnia magáról. Legalább is így kellene lennie, de a gyakorlat sok helyütt mást mutat. Tiszaföldváron ezen úgy változtatnak, hogy 3000 személy ellátására alkalmas központi üzenni konyhát építenek, s innen hordják majd k,i a meleg ételt a kerületi ebédlőkbe. Minderre 1977-ben kerül sor, viszont a hideg-melegvizes zuhanyzókat már az idén használhatják. Az állattenyésztési szaktelepek már korszerű tisztálkodási helyiségekkel együtt épültek. Az ott dolgozókról sem felejtkeztek azonban el a vezetők, hiszen ők eddig a kevésbé kényelmes személyszállítás miatt panaszkodhattak, s ez a gond most, miután a gazdaság buszokat vásárol, megszűnik. Mindemellett a termelés sem vesztett fontosságából. Tavaly újabb 2 ezer 600 hektár vált öntözhetővé, s így a gazdaság termőföldjeinek mintegy felét, 3 ezer 600 hektárt permetezhet mesterséges eső. A feltételes mód bizonyos mértékig még indokolt, hiszen ehhez a feladathoz a gépparknak is „fel kell nőnie”. A jelenlegi bérendít- zések teljesítőképességét figyelembe véve legalább hatvan gépre lenne szükség ahhoz, hogy az öntözési lehetőségeket maximálisan kihasználhassák. A megvásárolható 15—20 típusból nagyon nehéz választani, különösen azért, mert a mostani gépek éjjel-nappali, jól szervezett üzemeltetéséhez is hatvan ember kell, s bizony háromszor ennyi munkát a jövőben sem köthet le csak az öntözés. A gazdaság szakemberei bejárták az ország legnagyobb öntözéses üzemeit, s a tapasztalatok Összegzése után hoznak majd döntést. A gépeknek is főszerep jut A többi géppel már jóval kevesebb a gondjuk, mert a termelőszövetkezet erő- és munkagép állománya megfelel a ma követelményeinek. A 7 ezer 500 hektár szántó művelés® nyolc 120—■ 240 lóerős, tíz—tizenkét 80— 1-20 lóerős traktor feladata, a szállítást pedig harminc tehergépkocsi végzi. Természetesen nem hiányoznak a megfelelő munkagépek sem. Hogy ezek a berendezések mire képesele, arra csali egyetlen példa a közelmúltból : a gazdaság dolgozói gépek segítségével tudták hét nap alatt behozni a márciusi háromhetes lemaradást, s így a kukorica kivételével, már minden növény a földben van. S hogy ez az erő ne lanyhuljon, hanem tovább növekedjék, a termelőszövetkezet a jövőben- is évente mintegy 10 millió forintot költ gépekre. Szükség is lesz rájuk, mert • — csak néhány főnövény 1980-ra tervezett hozamát említve — hektáronként 60 mázsa búzát, 100 mázsa kukoricát és 600 mázsa cukorrépát kell majd betakarítaniuk. Ehhez azonban nemcsak gép. jó öntözés, hanem időben elvégzett, szakszerű munka, műtrágyázás, növényvédelem is szükséges. A termelésnek az adhat biztos hátteret — mint ^hogyan azt dr. Szabó Béla a téesz elnökhelyettese megjegyezte — hogy ,.egy zöld rakéta a levegőben” és mindenki pontosan tudja, merre kell indulnia. A növénytermesztés szerkezete egyébként már kialakult az üzemben, az előbb említett három fő kútárán túl az olajipari növények kapnak majd nagyobb ter.at a gazdaságban. S ez sem véletlen, hiszen néhány év múlva felépül Martfűn a növényolaj gyár, s ennek ellátása az ország és a téesz javát egyaránt szolgálja. Az állattenyésztés legalább olyan jelentőségű Tiszaföldváron, mint a növénytermesztés, hiszen a termelésből fele-fele arányban részesülnek. Ezekben az ágazatokban azonban erőteljesebb munkára van szükség, mert a szarvasmarha-, a sertés- és a juhállomány még mindig elég messze van termelőképességének teljes kihasználásától. Az egyik szarvasmarhatelep . ugyan megfelel a mai követelményeknek, de a másikon igencsak van mit tökéletesíteni. Az újjáépülő telepen 1980-ig ezer tehenet akarnak elhelyezni, az átlákítási munkák 1977-ben kezdődnek el. Ennek azért is nagy a jelentősége, mert így már korszerű körülmények közé kerülhetnek a jelenlegi keresztezésből származó Holstein Friz tehenek, 1980-ig 6—700 lesz belőlük. Ekkorra ettől az állománytól évi 4 ezer 500. a magyar-tarka tehenektől pedig 3 ezer 800 liter tejet várnak a gazdaság szakemberei. A takarmány egyik bázisát a 300 hektár felújított, öntözésre alkalmas legelő jelenti, de a tehenészeti telepek környékén is füves, lucernás területek vannak, ahol az állatok legelhetnek is. A korábbi tapasztalatok kedvezőek: a hasznosítási mód intenzív, és mégis kielégíti a szarvas- marhák mozgási, levegő, napfényigényét is. Feltárták a tartalékokat A sertéseket két modern és egy hagyÖrhányos telepen tenyésztik. A két szaktelep kapacitása jelenleg évi 19— 20 ezer hízott sertés, de a gazdaság, kibocsátását 25 ezerre szeretné növelni. Ez csak úgy lehetséges, ha a hagyományos hizlalda is ..dugig” lesz sertésekkel, magyarul, ha az összes férőhelyen állatokat tartanak. A másik követelmény a szaporaság javítása. Ezért egy-két éven belül áttérnek a battériás tartásra, amely az állategészségügyi előírásoknak jobban megfelel, tehát csökken a malacelhullás. A juhászat képviseli az állattenyésztésben a legkisebb létszámot, de a gazdaság vezetői ezen is változtatni kívánnak, mert 1980-ra 1200— 1300-ra duplázzák a mostani anyaállományt. A Lenin Tsz állattenyésztőinek az a legnagyobb gondja, hogy miképpen „szerezzenek” juhászokat a megnövekvő állat- létszámhoz. A juhhodályoli messze vannak a lakott területektől és megközelítésük is nehézkes, mert csak földút vezet hozzájuk. A termelőszövetkezet ezen is változtatni akar: kikövezik az odavezető utat. Végül, ha összegezni kívánjuk a tiszaföidvári Lenin Termelőszövetkezet középtávú tervének tapasztalatait, akkor megállapíthatjuk, hogy ebben, az országban is élenjáró üzemben is vannak még kiaknázásra váró tartalékok. A földváriak tudnak róluk, és a továbblépéshez vezető utat is ismerik. Csak így emelkedhet a gazdaság termelési érteke a mostani 340 millióról 1980-ig 410 millióra, érheti el a bruttó jövedelem a jelenlegi 70 millió helyett a 85 milliót, és oszthatnak majd 34 millió helyett 43 millió nyereséget a tagoknak. Gyár kereszttűzben Áll a balhé! Az Aprítógépgyár régi, stabil megrendelőit is kénytelen elutasítani... Hiába jön például a bányaüzem : törőgép kellene. Nyolcvanra, mondják neki. nyolcvanra. De hát ki tud addig várni? Leállítottam a megrendelések visszaigazolását, a gyárvezetés külön engedélye nélkül nem lehet megrendelést elfogadni, mondja a gyár kereskedelmi igazgatóhelyettese, Boros László. Már 1977- re is megvannak a szerződések. minden kapacitást lekötöttek. Gondot nemcsak a belföldi megrendelések visszautasítása okoz, egy sor jelentős tőkésexport-lehetőség- ről tud a gyár — amelyekhez bizonyos egyedi nagy gépeket ma az országban elsősorban az Aprítógépgyár tudna gyártani — de ezek még nem szerepelnek, mert nem szerepelhetnek a szerződésekben, ahogy szakszerűen mondják „kapacitás- hiány” miatt. Pedig „kemény dollárt” hozó, nagy üzletekről van szó. Egy koncepció beérik Alig hat évvel ezelőtt, 1970-ben, az Aprítógépgyár még alig-alig exportált nyugatra. Ekkor kezdtek hozzá egy tudatos fejlesztési koncepció kidolgozásához, majd végrehajtásához. Olyan egyedi nagygépek gyártástechnológiáját dolgozták ki, amelyeket ma az országban a néhány hasonló profilú gyár sem állít elő. Kohászati, vegyipari, timföldipari berendezésekről van szó, például olyan hatalmas, többször tíz méter hosszú, nagy átmérőjű speciális forgókemencékről, amelyek darabonként is több tízmillió forintot érnek. Ha csupán az elmúlt év adatait vétjük össze az előzővel, már akkor is látszik: az elképzelés, a tudatos fejlesztés néhány év alatt jelentős eredményt hozott. 1975-ben a gyár teljes termelési értéke 386 millió forint volt, 13 százalékkal több, mint a megelőző évben. Az export tavaly több mint 50 százalékkal, ezen belül a tőkésexport 66 százalékkal emelkedett, s a gyár teljes termelésének csaknem 44 százalékát külföldre szállították. Minden jel arra mutat: a koncepció mostanra beérett — a gyár egyre-másra kapja az üzleti ajánlatokat. Egyik legnagyobb vállalkozásuk a jugoszláviai Obrovácon épített timföldgyár — amelynek „lelkét”, a technológia nagygépeit szállította az Ap- rítógápgyár, csaknem 160 millió forint értékben —nos ez és néhány hasonló munka olyan jól sikerült, hogy most szinte kedvükre válogathatnak a megrendelések között. De nézzük meg kissé részletesebben, minek is köszönhető ez? Fizeínttnk kellett — semmiért Braun Ágoston Az „aprító”, mint egyedi nagygép-gyár korábban nagyon sokfélé terméket; gyártott. A fejlesztési elképzelések egyik sarkalatos pontja volt, s az ma is, a gyártmánystruktúra ésszerű átalakítása. Megkezdték az úgynevezett „hordozó profilok” kialakítását, vagyis annak a néhány terméknek a kiválasztását, amely a gyár karakterét a jövőben megszabja. Egyike ezeknek a nagyméretű vegyipari, lim- földipari berendezések gyártása, a másik az elsősorban a Szovjetuniónak szállítandó csőgyári berendezések előállítása. A profiltisztítás — amelynek ma még csak az elején járnak — az élőmunka jobb kihasználásának jegyében zajlik. A jól megválasztott gyártmányszerkezet egyéb előnyei mellett ugyanis lehetővé teszii hogy drága, nagyméretű szerszámgépeiket három műszakban foglalkoztassál!, az átlagos műszakszám legalább kettő legyen. A gyártást is igyekeznek a piaci igényeknek megfelelően átalakítani. A vegyipari, kohászati nagyberendezések méretei ugyanis világszerte növekednek. Az egyre nagyobb — több méter — átmérőjű forgókemencéket például egyre vastagabb. 60—70 milliméteres lemezből kell „behengeríteni”. Pillanatnyilag nincs az országban olyan behengerítőgép, amely az ilyen vastag lemezeket hengerré tudná hajlítani — ezért az Aprítógépgyár még tavaly is az NSZK-ból vásárolta meg a kemence kritikus szakaszait. A tőkés „fél” azonban nemcsak az anyagot, a munkát, hanem azt is megfizetteti, hogy csali ő tudja legyártani. Fizetnünk kellett — semmiért Nos ennek a liényszerim- portnak a kiváltására az Aprítógépgyár szakemberei tavaly megtervezték, s még az idén legyártják azt a behengeritőgépet, amely 100 milliméter lemezvastagságig tud hajlítani. (Ez nemcsak az Aprítógépgyárban jelent majd import-megtakarítást, hanem másutt is. Hiszen az ország bármely, hasonló „dobokat ”, vegyipari berendezéseket gyártó vállalatának is rendelkezésére áll majd az új gép — s ezzel további import válik kiváltba tóvá.) Fejlesztették a hegesztéstechnológiát is, felkészültek a vaslag lemezeknél már elkerülhetetlen hegesztési varrat-hőkezelés megoldására. Speciális h egesztőautomata; szovjet gyártmányú ún. salakhegesztő gép — amely 400 milliméter vastag lemezt is kiválóan hegeszt —; elsőosztályú hegesztő szakemberek, s még sorolhatnánk a tényezőket, amelyekkel az Aprítógépgyár felkészült. illetve folyamatosan készül, főleg a tőkésexport bővítésére. így jutott el az „aprító” addig, hogy Magyarországon szinte egyetlen gyárként képes 100 méter hosszúságú, 100 milliméter falvastagságú, dob jellegű vegyipari készülékek gyártására. 1UÉIÓ8 Jamaicáig Mind a gyártmánystruktú- ra javítása, mind a gyártás fejlesztése kevés azonban ahhoz, hogy az Aprítógépgyár a megnöveliedett piaci igényeket kielégítse. Bár a gyár termelése a gépipari átlagnál most is magasabb, évi 10 százalék körüli: mértékben növekszik, így csak egy részét tudják vállalni az új megrendeléseknek. Korábban megkötött szerződések alapján ugyanis, az ötödiü^ ötéves terv során növekvő mennyiségben gyártanak kohászati berendezéseket a Szovjetuniónak — ez a gyár kapacitásának több mint egy harmadát köti le. Irakba kéntartályt és őrlőberendezést, mintegy 40 millió forint értékben, Algériába íorgókcmencés mészmü- vet, szintén 40 millió forint körüli értékben, Lengyelországba forgókemencét, dől - ‘ szűrőt 50 millióért szállít: I nak, hogy csali a nagyol tételeket említsük. De nő export más országokba ugyanakkor lehetőséget k találni, hogy a legszüksé. sebb belföldi igényeket kielégítsék olyan gépekből , alkatrészekből, amelyet gyakorlatilag csak az Api tőgépgyár gyárt. Mindehhez hozzájött, ho 1 egy hatalmas jamaicai ti: ! földgyár felépítésére kap! 1 lehetőséget Magyarország | ehhez a technológia béri ■ dezéseit szintén az Aprils gépgyárban lehetne előállíts - s ni, Görögország és az NDK i szintén jelentkezett egy-eg 1 timföldgyár létesítésének ig- nyével. Előrehaladott tárgy lások folynak egy Kubáb • felépítendő nilikelércműi • egy újabb, immár másod Algériába szállítandó for . kemencés mészműről is ■ 1 ezekhez a nagygépeket sjl i tén az Aprítógépgyárban kel-1 1 lene előállítani, hiszen ott. van meg ezek gyártásában tapasztalat, a műszaki-tecl nológiai felkészültség — csb a kapacitás hiányzik. Csupán egyetlen érzékletes adat. A gyár ma egy éi alatt 9—10 ezer tonna súlyi •berendezést bocsát ki. Ezzé szemben, csak egyedül az említett jamaicai timföld gyárhoz 12,5 ezer tonnány gépet kellene gyártani. Bővíteni kellene Az Aprítógépgyár most ? megrendelők, ajánlatok kereszttüzében áll. Nem egy olyan munkából kelleni; részt vállalnia, amelyc • nagy volumenű tőkésexport' lehetőséget jelentenek amelyhez népgazdasági érdekek fűződnek. Mindemellett a hazai igényeket sem lehet figyelmer kívül hagyni, hiszen azok i: növekszenek. Kohászatunl intenzívebb fejlesztéséhei például szintén sok hárulná az Aprítógépgyárra. Ennyi munkát a gyár jelentős kapacitásbővítés nélkül képtelen elvégezni. Ötéves tervükben ezt a feszítő ellentmondást jelezték a Kohó- és Gépipari Minisztériumnak, ahol erről Nagy Ferenccel, a távlati fejlesztés főosztály vezetőjével beszélgettem. Mint elmondta, i minisztérium helyesnek tart ja azokat a törekvéseket amelyeknek most már ered menyei is látszanak az Aprítógépgyárban, s jó az is hogy a vállalatnál egészséges türelmetlenség uralkodik. Az ötödik ötéves terv időszaké ban azonban a gyárat saját erőforrásait meghaladó beruházásban nem tudják segíteni. Azok az országos jelentő ségű export-üzletek, ame lyekről szó esett, ma m<f az előkészítés, a vizsgál-,, stádiumában vannak Ha Lei bizonyosodik, hogy a jam-ii- cai és hasonló ajánlató’ at érdemes elvállalni, ak.:or még mindig egyeztetni keli — nemcsak az Aprítógop- gyár, hanem az egész i; o ipar szintjén — képes-e a népgazdaság a járulékos terheket elviselni. Csak ezután kerülhet sor egy-egy vállalat, közöttük az Aprítógépgyár helyzetének, kapacitása bővítésének vizsgálatára. Ad dig is azonban igyekeznie kell a gyárnak, hogy sajá fejlesztési lehetőségeit hasz nálja ki mindjobban. Trömböczky Péter
