Szolnok Megyei Néplap, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-08 / 33. szám
T9T8. február í. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ö| tér*- Cij szabályozök (2} Nyereségadózás és alapképzés flz 1976. január^» lépett új szabályozók jelentős része csökkenti — átlagosan mintegy 35 százalékkal — a vállalati nyereséget. Az elmúlt tervidőszakban évről- évre módosult a tiszta jövedelem költségvetés és vállalatok közötti megoszlásának aránya, a központosított jövedelemhányad 75 százalékról körülbelül 65 százalékra csökkent, s ez is hozzájárult a költségvetés hiányának növekedéséhez. Kétségtelen, hogy a nyereség színvonalának, tömegének mérsékelése, a tiszta jövedelem nagyobb mértékű centralizálása javítja a költségvetés pozícióját és a gazdaság belső egyensúlyi helyzetét. Mégsem ez a szbaályozo módosítások lényege. Ez a cél ugyanis egyéb módon — példának okáért csupán a nyereségadó növelésével — is elérhető. A gazdasági növekedés szin. te egyetlen forrása a társadalmi termelés és hatékonyságának fokozása, ami vállalati szinten a gazdálkodás javuló hatékonyságával —az élőmunka termelékenységének növelésével, az eszközök és az anyagok jobb hasznosításával — biztosítható. A szabályozó módosítások ezeket a hatékonysági követelményeket „mondják el” a vállalatoknak. Példának okáért : az ésszerű munkaerő- gazdálkodást segíti — a bér- szabályozás mellett — a bérjárulék-költségek — SZTK-járuiék és illetmény- adó — növekedése. Ugyanezt a célt, az ésszerűen takarékos gazdálkodást kívánja előmozdítani az anyagok tekintetében a termelői árrendezés, amely csökkenti a belső és a külkereskedelmi árak közötti különbséget és a termelési célú import dotációját. Az említett módosítások hatására a termelés és a gazdálkodás hatékonyságának javítása lesz a „gazdasági növekedés”, a vállalat boldogulásának egyetlen forrása, lehetősége. A változások érzékeltetése érdekében kockáztatjuk meg ast az állítást, hogy az új szabályozó rendszer „nyere- ségeentrikus”, mégpedig abban as értelemben, hogy minden nyereséggel összefüggő szabályozást újrafogalmazott Mert nemcsak a nyereség szintje változik, csökken az 1975. évihez képest, hanem a nyereség adózása, vállalati alapok közötti felosztása, sőt az alapok felhasználása is. Megszűnik a nyereség — eszköz-bérarány szerinti — kötelező kettéosztása, annak helyébe a fizetések és az alapképzés kötelező sorrendje lép. Elsőként a változatlan mértékű községi-városi hozzájárulást kell kifizetni, levonni a bruttó nyereségből, továbbá —, ha van ilyen — a nagyberuházásokhoz kapott állami kölcsön és a fejlesztési alapjuttatás esedékes részletét, járadékát. Ezután következik az általános nyereségadózás. ro Ufrs» Ä csolatban: mindeddig a költségvetés és a vállalatok körülbelül 67:33 százalékos arányban osztozkodnak a nyereségen; 1976-tól tehát nemcsak a nyereség tömege, hanem általános adója is alacsonyabb. Ennek a későbbiek során lesz gyakorlati jelentősége: a nyereség-növekményének nagyobb hányada marad a vállalatoknál, mint a korábbi nyereségadózási szisztémában. Ezért növekedni fog a vállalatok érdekeltsége a nyereség, a jövedelem gyarapításában, avagy más nézőpontból, nagyobb lesz a költségek csökkentéséhez kapcsolódó érdekeltségük. Az adózást kővető eljárást tömören foglaljuk össze: a vállalatnál maradó nyereség 15 százalékát a tartalékalapba kell helyezni, ezután az előírt fizetési, képzési sorrend tiszteletben tartásával dönthet a vállalat, mennyi nyereséget fordít fejlesztési-, illetve részesedési alapképzésre. A vállalatok csak bizonyos mozgástéren belül dönthetnek szabadon, mert a fejlesztési alapképzésnek van bizonyos kötelező minimuma is, amelynek fedeznie kell az állammal, a bankokkal és a más vállalatokkal kapcsolatos fizetési kötelezettségeket. Lényeges körülmény, hogy a fejlesztési alapképzést már nem terheli további adó, ezzel szemben a részesedési alapképzés után — ha túllépi a bérköltség 2 százalékát — progresszív adó — a bérfejlesztési befizetés — következik, de ez már a részesedési alapot terheli. Mi lesz a végeredmény? Nyilvánvaló: ha növekszik a tiszta jövedelmek — egyebek között a nyereség — központosított hányada akkor a vál- latoknál maradó — fejlesztésre és személyi jövedelem növelésre ténylegesen felhasználható — összegnek csökkennie kell. Ha nem így lenne, aligha tudnánk biztosítani a felhalmozás és a fogyasztás népgazdasági tervvel összhangban történő, és az eddigieknél mérsékeltebb növekedését. A vállalatok valószínűleg annak alapján Ítélik majd meg a módosításokat, menynyiben könnyítik, illetve nehezítik az új szabályozók gazdálkodásuk feltételeit. Nos, általában nem könnyítik, hanem szigorítják. Ennek ellenére sem mellőzhetjük az új szabályozás — vállalati nézőpontból is — előnyös vonásainak kiemelését. A fizetések és az alapképzés, valamint a felhasználás kőtelező sorrendje minden bizonnyal megakadályozza — korábban elég gyakori — túlköltekezést és eladósodást, kiküszöböli az egyedi beavatkozások szükségességét. A fejlesztési és részesedési alap közötti megosztás kiiktatása ahhoz mindenesetre elegendő, hogy a nyereség- huílámzás személyi jövedelmekre gyakorolt káros hatását semlegesítsék. Valószínűsíthető az a hatás is, hogy a vállalatok közötti bérszínvonal-szóródás mérsékeltebb lesz. I biztonságot szolgálja a tartalékalapképzés első helyre történő sorolása, felhasználódási lehetőségeinek kitágítása. Problematikus helyzetben abból egészíthető ki a nyereség, dinamikus exportnövekedés esetén a forgóalap, emellett a tartalékalapba átmenetileg is elhelyezhető — s bármikor igénybe vehető — a nyereség alapképzésre fel nem használt része. (Fot&tatjukj Garamvőlfyl látván Egyik ismerősöm, jő éve már, munkahelyet változtatott Azóta gyakran kérdik tőle: aztán megérte-e? ' Meg — válaszolta ő, eleinte gyanútlanul. Bizonygatta, hogy jobban érzi: szükség van rá, a munkájára, jobban megbecsülik. No, jójó, értetlenkedtek a;zok, de a pénz? A fizetés? Hát igen, az néhány száz forinttal egyelőre kevesebb. Szóval, akkor nem érte meg — mondják ki az ítéletet azok. De, de, hiszen a megbecsülés ..., bizonygatja barátom — hiába. Mondhat akármit ettől kezdve, azok csak elnézően mosolyognak rajta. Mert ugye: a pénz beszél. Csak a pénz. A többi smaíu. Duma széplelkefcnek. Azok legalább is így gondolják. Azóta barátom azoknak azt válaszolja: nem érte meg. De ezeknek, akik nemcsak a pénzre kíváncsiak, elmondja a többit is. S szerencsére ezek többen vannak. Csakhogy azok általában nagyobb hangúak. Olyannyira, hogy a szerényebb, de őszintébb többségnek, az ezeknek néha bizony elnyomják a hangját. Valaha, ha egy-egy igazán jó munkásnak kikerült a neve a faliújságra, a ver- semytáblára, arra büszke volt — s joggal volt az. Azok viszont hovatovább egy-egy Kiváló dolgozó kitüntetés becsületét is kockára teszik, mert azok csak azt nézik és kérdezik: és mennyi jár vele. Megyénk egyik nagyvállalatánál történt — a névmást valóban nem fontos —, hogy a kiváló dolgozó fele fizetést — 1800 forintot — kapott az ünnepségen, kollégája „szimpla” jutalomként kétFelárat fizetnek A megye legnagyobb ÁFÉSZ húsüzeme a kunhe- gyesi, ahol az idén 15 ezer hízó feldolgozását tervezik. Ehhez azonban szükséges a környező települések lakóinak segítsége is. Kevesen tudják, hogy a helyi ÁFÉSZ- ekkel is lehet hízóra szerződni, sőt a szövetkezet kilónként egy forintos felárat fizet. Hetente átlagosan 44 mázsa húsból készítenek kolbászt. Este a Martfűi Tisza Cipőgyárban Besötétedett, csillagok ragyognak este a hMeg MB égen. A legtöbb munkahelyről ilyenkor már hazafelé sietnek az emberek, de a Martfűi Tisza Cipőgyárban tovább tart az élet. A Gusbi típusú talpfrSccsSntő-gépe* a nyár előhírnökeként már a szandálok betéttalpát készítik, műszakonként 1300—1400 párat. A 122-es tűzöde művezetője, Tóth Józscfné Tóth Mária szakmunkással együtt azon munkálkodik, hogy az általuk eddig még soha nem gyártott új modell előbb majd a szakembereknek, azután pedig a vásárlóknak a tetszését is megnyerje : B. Ä.—N. Zs. A meobecsülés becsületéről ezret. A kolléga — egyike azoknak — vidáman röhögött: nem baj apa, ott van neked a „pleesni”. (Más kérdés: értelmes dolog-e a vezetéstől — s bizony ez sem ritka — hogy a kitüntetéssel járó pénzt egyben jutalomnak is fektetik, vagyis a „Kiváló” a jutalmazásból automatikusan kiválik.) Szóval a „plecsmi”. A dicsőségtábla. A munka megbecsülése, elismerése. Nemcsak pénzben. Általában, úgymond erkölcsileg. Nos e körül az utóbbi időben mintha az azok az ezek egészséges szemléletét is megfertőzték volna. Olyannyira, hogy hovatovább egy vezető, mondjuk egy művezető a gyárban, el sem tudja képzelni másképp a munka elismerését, mint csak (s főleg csupán) pénzzel. Nem akarok én a jól megérdemelt jutalom, prémium ellen szólni — arányokról beszélek inkább. Arányokról a megbecsülés formáin belül — s egyértelműen az erkölcsi elismerés igaz értékének, rangjának erősítéséről. Mert minden látszat ellenére, úgy igaz: jól esik a jól végzett munkáért az elismerő szó is. Egy őszinte főnöki „köszönöm fiúk”, egy- egy megjegyzés, amely jelzi, hogy a vezető észreveszi, ki törekszik jobbra, hasznosabbra. Fokozni kell az erkölcsi megbecsülés igazi rangját, mert nincs igazuk azoknak, hogy „csak a pénz beszél”. Beszél egy fénykép a legjobbakat bemutató táblán; beszél a brigádok versenyét, tel j esi tmén yszázaiéka it, mondjuk hónapról-hónapra közlő „eredményjelző”; beszél a ügyelem — csúnya, de ide pontos magyar szóval — az odafigyelés is. Emlékszem, milyen boldog volt a fiatal szabászasszony, amikor — jó munkájáért — öt jelölték ki: mutassa meg a műhelyt a vállalat külföldi vendégeinek. Hiszem, hogy őszintén mondta a tapasztalt lakatos: javasoltam egy kis módosítást a technológiául. Bevezették. Nem is vártam érte jutalmat. De az, hogy bevezették, és a köszönőlevél, amit az igazgató írt, az nagyon jól esett. Tudom, hogy az ifjú asztalos (pardon, bútoripari szakmunkás!) azt is munkája elismerésének érezte, amikor két idősebb konnmunis- íg kollégája elbeszélgetett vele: úgy gondoltuk, közöttünk, a pártban a helyed. Sorolhatnám még, hiszen számtalan mód és lehetőség van az igyekezet, a jó munka elismerésére. Ha pedig így igaz, akkor merészebben kellene élni a megbecsülés érzékeltetésének legkülönbözőbb formáival. Ha sokan örülnek joggal munkájuk erkölcsi elismerésének, mert mind többen örülhetnek, akkor azok is egyre kevesebben, s egyre csendesebbek lesznek, sőt megitanul- ják, hogy nemcsak a pénz beszél és hogy az ember becsülete a közösség erkölcsi el ismerése ál tal emelkedik igazán. Mert köztiszteletet csak így, csak tiszteletreméltó munkával lehet kivívni és megtartani. Trömböczky Péter Javul az ellátás, jebb lesz a szolgáltatás Egyesültek a szolnoki és a környékbeli községek áfészei A Szólnék és Vidék* ÁFÉSZ január elsejétől régi néven, de megnóvekedett létszámmal, feladattal és ellátási területtel kezdte meg a munkáját. Az Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkeaet — amelyhez eddig csak Szajol és Szanda- szőlős tartozott — egyesült Besenyszög, Zagyvarékas, Szászberek, Tószeg, Tisza- várkony, Vezseny, Tisza jené, Rákóczi falva és Rákóczú- újfalu szövetkezeteivel. A szövetkezeti demokrácia betartásával, a tömegszervezetek vezetőségeinek a bevonásával, gondos, körültekintő munka előzte meg a választásokat. Ennek tulajdonítható, hogy a tizenegy- ezer szövetkezett tag és az ezertoétszáz dolgozó egyetértett az egyesuLésséL Minden dolgozóval beszélgettek: új beosztásáról és a munkájáról. így alakult ki az a szövetkezeti egység, amely támogatja az új elképzeléseket, hiszen közös akarattal jobban megoldják a nagyobb feladatokat Az új atapBaabályt a szolnoki Városi Tanács VB elfogadta. Sárosa Béla igazgatósági elnök elmondta, hogy legfontosabb üzletpolitikai cédűdtűzésük az alapellátás javítása. Ez nemcsak az élelmiszerekre vonatkozik, hanem azokra a napi cikkekre is amelyeket rendszeresen keresnek a vásárlók a szövetkezet boltjaiban. Bővítik az üzletek ABC-jel- legét, a kereskedelemben és a vendéglátásban pedig egyaránt igyekeznek megközelíteni a városi színvonalat. Munkájukat jobban össze tudják hangolni a partnerekkel, a lakosság jobb el-. látása érdekében egyes területeken gyorsabb, rugalmasabb áruátcsoportosí tást végezhetnek ha erre szükség van. A felvásárlásban kedvezményeket adnak a háztáji gazdaságoknak és kiskert tulajdonosoknak, ösztönözve azokat a termelésre és az állattenyésztésre. Ilyen módon az idén 50 ezer májliba, több vagon nyúl és galamb vásárlását tervezik. Gondoskodnak a meglevő törzsállomány felfrissítéséről és elősegítik több szakcsoport szervezését. A szövetkezettel szerződésiben áHó tagoknak felárat fizetnek egyes árukért. A lakosság részére végzett szolgál tatások közül a teüe- víziójavító részleg létrehozását tartják a legfontosabbnak, valamennyi hozzájuk tartozó .területen. Szélesítik a kölcsönző hálózatot és megoldják a műszaki, valamint az egyéb háztartási felszerelések javítását is. A szövetkezetben dolgozó közgazdászoknak pályázatot írtak ki a jelenlegi helyzet fölmérésére. Ezzel a munkával február végére készülnek «1. Az összesítés után döntenek az idei, valamint az ötödik ötéves tervben várható tatarozás! és fejlesztési tervrőL A helyi vezetőségek önállóságukat megtariya döntenek a területekre vonatkozó kérdésekben, koordinálva a tanácsokkal. S, hogy milyen nagy szövetkezet alakult ki, azt érzékelteti az idén várható 700 millió forint forgalom. P. I. i
