Szolnok Megyei Néplap, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-01 / 27. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 197«. február X. n IUA EHRENBURG Párizs bukása (RÉSZLET) Ttja Ehrenburg olvasója a megannyi közvetlen élményről és megfigyelésről valló, krónika hitelű, riport érdekességei részletnél önkéntelenül is újra meg újra leszögezi magában: a nyolcvanöt évvel ezelőtt született, s 1967-ben elhunyt Ehrenburg korunk cikázó szemtanúja. Az életút állomásai, az életmű darabjai egyaránt ezt az igazságot támasztják alá látványos példákkal. Ehrenburgot mindig a történelem alakulásának legizgalmasabb pontján találjuk: gimnazista fejjel már az illegális szociáldemokrata szervezetben végez munkát, Párizsban ott van a bolsevik emigránsok gyűlésein és Picasso törzsasztalánál, az első világháborúban haditudósító a német—francia arcvonalon, a forradalom, a polgárháború már Oroszországban találja, a fasizmus nyugat-európai előretörését az Izvesztyija tudósítójaként éli és elemzi végig, személyes élménye az „új gazdasági politika”, vagyis a NÉP, majd az ötéves tervek Szovjet— Oroszországa éppúgy, mint a francia népfrontmozgalom, a spanyol polgárháti or ú, a németek bevonulása Párizsba, a szovjet hadsereg hősi harca a második világhá- borúban, a háború utáni egész békemozgalom. És első regényétől, az 1921-ben írt Jiilio Jurentitótól az életművet záró Emberek évek életem-ig e közvelen benyomások szépirodalommá emelésével születik műveinek sűrű sorozata, közte a Párizs bukása című regény, melyből az itt közölt részlet is való. messziről én Biteden, CinOVINI FERENC RAJZA MAGYARORSZÁG - KÖZTÁRSASÁG Andmé sietett: nx egész várobon végiig (kellett gyalogolnia. Az autók, lélegzetelállítóan tülköltek a ziöld, piros, lila fények zűrzavarában; ehhez kavargó ember- tömeg is csatlakozott: sétálók, újság- és nyaMkendő- áusoik, éjszakai lokálok ku- csébereá. Rekedt hangú utcalányok gyöngéd szavakat suttogtak a férfiak fülébe, mindig ugyanazokat Egy kis elhagyott utcában hangszóró bömbölte-: „Legfőbb feladat a fegyverkezés .. André belevegyük, a sűrű, fekete vízhez hasonló tömegbe. A hídon megállt és hosszasain szemlélődött Lent a fények szétterültek, és második életüket élték. A Szajna ... akár a tinta. Szél kerekedett Eső szemerkélt André Jeannette szemére gondolt: micsoda különös nő! A Cherche-Midi utca Barbára érve belépett „A pipázó kutya ”-ha, hogy egy csomag dohányt vásároljon. A terem vakító és lármás volt Gépiesen leült és egy cal- vadost rendelt A 6zesz égette torkát, és André elégedetten mosolygott: ki akarta tépni magát makacs és zavaros gondolataiból; újfajta érzéséből, amelyet sehogy sem tudott megmagyarázni. Felhajtott három po- hárfcával, és éppen indulni készült amikor egy lebegő köpenyű, szökés, megviselt arcú férfi feltartóztatta: — Bocsásson meg, ha rosszul fejezem ki magam franciául. Sokáig tanakodtam, megszólítsam-e önt noha mindennap látom: egy háziban lakunk, én a harmadik emeletem, Coad asszon y- náL Láttam a képeit a tárlaton ; rendkívüli benyomást tettek rám, különösen külvárosi vásznai; azök a szürkés tónusok __ A ndié szárazon megkérdezte: — ön műbíráló? — Nem, ichtiológus vagyok. Engedje meg, hogy bemutatkozzam : Eritíh Nie- burg, LübedkbőL André meglepetten ránézett: világos, ártatlan szem, rövidre nyírt bajusz, ke- ménygallér. — Nem értem... •— Német vagyok. — Nem erről van szó. Hanem amit mondott... az a szó, végén a „lógus”-sal Mivel foglalkozik? — HalakkaL André ezt furcsáinak tartotta, és elkacagta magát. — Ah, halaikkal! Nézzük csak: ötn tehát szereti A Foautenay- aux-Roses-i tájképeket, különösen a szürke tónust, és Lübeckben halakkal foglalkozik. Szép kis egyveleg, mondhatom! De üljön hát le! Egy calvadoet? Egészségére! Coad asszony, úgy tudom, hírhedt pensző- na. Szóval ön emigrációban kénytelen élni ? — Nem. Megbízásból utazom. Négy hónapig a Hal- éflettami Intézetben dolgoztam, és holnap visszatérek Lübedíbe. Talán kitorísol valamit? — Én? Nekem ugyan mindegy! Bevallom, nem értek a halakhoz. Vannak szépek köztük, ez igaz; és jóízűek. A többi az ön dolga. Ha Lübeck tetszik önnek, éljen Lü- beckbesn. Ha Párizst jobban szereti, rendben van, maradjon itt... Egyetlen pohár elég volt, hogy a német berúgjon; szeme csoníkeménnyé merevedett. Cigarettát kotort élő, de nem gyújtott rá. Hosszas hallgatás után szótagonként bökte ki a következőket: — Nem arról van szó, hogy mi tetszik az embernek, vagy mi nem tetszik. En például imádom Párizst. Talán meg is értem. De másról van szó: a helyről, ahol születtünk, és amelyet nem választhatunk meg, mert kívül esett tudatunkon. Én például Németországban születtem; tehát szeretem a német nyelvet, a német fákat, sőt a német virslit is. ön Fran ci aországban született, és ön ... — Egy gondolja, hogy szeretem Franciaországot? Ki tudja? Nálunk senki sem gondol ilyesmire. Természetesen az iskolákban tanítják és ünnpélyes alkalmakkor mondogatják: „A mi szép Franciaországunk!”, vagy pedig „A haza veszélyben van!" De ettől mi csak ásítunk. Vagy éppen kacagunk. Egyesek szerint jobb Moszkvában; mások szerint az ön Lübedkjében a jó. De Pá- , rizsről nem mondanak semmit — Párizsban élnek. Es az egész. — Hogyan, ön nem szereti a hazáját? — (Erre sohasem gondoltam. A háború alatt csudára becsapták az embereket. Lyukat beszéltek a hasukba, ahogy mondani szokás. Végeredményben talán nem is csapták be Sióét olyan szörnyen ... Nagyapám mesélte, hogy hetvenben nagyban kiabálták: „Éljen Franciaország!” De ez csak azért, volt hogy megfélemlítsék az ellenséges szuronyokat. A poroszok akkor már Norman- diábam jártak ... Az előbb éppen a barátaimmal voltam együtt; derék fickók, csak szeretnek filozófálni. Ok tömték tele a fejemet ezekkel a dolgokkal; egész este nem beszéltek egyébről, mint a háborúróL Furcsa alakok, erősködnek, hogy hamarosan kitör. — Ez egész bizonyos. Én már a múlt tavaszra vártam. De kaptunk egyévi haladékot. Rosszkor születtünk, ön is, én is: világháború s aztán most majd egy második háború. A kettő között pedig: a mi megnyotnarított életünk. Éppen ezért örülök, hogy Párizst még addig láthatom ... — Addig? — Amíg még megvan. André felállt: — ön is furcsa szerzet. Nem bírja a calvadost, máris rémeket lát... Sok szerencsét a halaihoz! André tulajdonképpen azért ment el, mert hirtelen eszébe jutott Jeannette. Mintha egyszerre a hangját hallotta volna valahonnan mégoly egyszerű szavának is mély értelmet tulajdonított. Négyesével szökdelt fel a csigalépcsőn, és rögtön a rádióhoz ült. Qnrhangú tenor íuvolázta: „A Baldaflo- rine-elixir meggyógyítja a migrént és a keóélyteiensé- get!" André leült egy Ms forgószékre, és tenyerébe hajtotta homlokát Sokáig maradt így. Hirtelen megremegett: felismerte Jeannette hangját Szerette volna a nő szemét is látni. De a homályban csak a készülék jelzései világították: „Leipzig”, „Rome”, „Paste Párisién”. A hang azt mondta: „Minél jobhan próbálom rejteni a titkomat, annál jobban kitárom szívemet...” Majd kétszer megismételte: „Gye- rekség... gyerekség”. Aztán rögtön utána egy basz- 6zus követelőzött, hogy: „Étkezés előtt igyék egy pohár Martini-vermutot!" Ez olyan váratlanul jött, hogy Andre elnevette magát. Le-fel járt műtermében, és mondogatta: „Jó! Martinit iszom. Kitárom szívemet. Gyerekség ..Eközben a bemondó már fenyegető szavakat hallatott: „A német repülőgépek... A Népszövetség válsága... A légvédelem...” André a nyitott ablakhoz állt. Ezen a márciusi éjszakán vihar csapott le a La Manche-csatornára; a hajók vészjeleket adtaik, és a megrettent halászok görcsös ujjakkal tapogatták mentőövüket. A sós szél egészen Párizsig hatolt. Szinte megingatta a házakat. Az ajkakat belepte sóvaL Andié a tenger mellett nőtt fel. Arrafelé ilyenkor bágyadtan hajladoznak az almiafák, nedvük lassan felszí várog a törzsbe, a szél valósággal megbolomdííja a fát. Milyen lehetetlen este volt! „Ej humanizmus”, cserebogarak, felkelés, háború ... Mindez igaz volna? A német azt mondta: „Amíg még Párizs megvan...” És Jannette? Elgázolhatta egy autó, meghűlhetett. Mily törékeny is a világ! És ezek eszmékről vitatkoznak! Ezek a „csillagászok”, ezek a kőszávűek. Ö csak az almafákat szerette, ott Ncrmamdiában, a viharok hazájában. Az akna- fákat és Jeannette-eL Harminc évvel gyár történelem egyik jelentős, mindaddig megoldatlan vitakérdése dőlt el: a köz- társasági államforma. Nem véletlen, hogy a demokratikus Magyarország megteremtéséért folyó harcok oldották meg az évszázados pert — Magyarországot az 1946. évi I. törvény köztársasággá nyilvánította. A társadalomtudományokban, a már régebben megindult Vita lényege a népi demokratikus fejlődés első időszaka politikai hatalmánál: meghatározása körül alakult ki. A politikai hatalomnak ebben az időszakában hajtottuk végre a földreformot, államosítottuk a bankokat, a bányákat, a legjelentősebb ipari üzemeket. Ebben az időszakban hoztunk létre olyan társadalmi, állami szervezeti megoldásokat, amelyeken keresztül a nép végre beleszólhatott a hatalom gyakorlásába. Erre az időszakra jellemző volt a munkásosztály és a szegényparasztság fokozódó politikai vezető szerepe a társadalomban és a munkáspártok az államhatalomnak is jelentős, egyre meghatározóbb tényezőivé váltak. Egyre inkább a munkáspártokat és a parasztpártot összefogó Baloldali Blokk akarata határozta meg a fejlődést. Milyennek kell tehát minősíteni a fenti tények alapján ennek a kornak politikai hatalmát. A kérdésre való visszatérést ma már nem csak a magyar történelem lezárult szakaszának hű értékelésére való törekvés indokolja, hanem azok a viták is, amelyek a kapitalizmusból a szocializmusba vezető békés átmenet lehetőségét kutatják. A népi demokratikus út a kapitalizmusból a szocializmusba vezető békés út sajátos példája. De minden korszak sajátos, a „szovjet út” is sajátos a népi demokratikus úthoz képest, mert egy más korszak határozta meg a cselekvés lehetőségét De minden sajátos útban van általános jellemvonás, tapasztalat is. A szovjet út általánosítható tapasztalata segítette a népi demokratikus fejlődés lényegének megértését a népi demokratikus út általánosítható tapasztalata segítheti a ma forradalmi mozgalmait Ezét is érdemes erről a ma már történelemmé szelídült múltról gondolkodni. Az 1946. évi magyar köztársasági törvényt is ebben a történeti keretben érdemes szemlélni. Intézkedéseit;,, jelentőségét ilyen aspektusból érdemes vizsgálni. A törvény az állami berendezkedés alapvető szabályait határozta meg. E szabályok adta államszervezeti és jogi lehetőségek keretén belül folyt az az osztályharc, amely végül a munkásmozgalom, az egységes munkáspárt egyértelmű hatalomra kerülését eredményezte. A tfln/ÜllV szervezeti, jóiul Will if gi megoldásait tekintve nem jutott túl a polgári demokratikus államszervezeti és jogi kereteken. Minden megoldás a polgári parlamentarizmus megoldása, egyetlen rendelkezés sem lépi túl az ott megismert szabályokat. De ez politikai okokból nem is lehetett másként. A köztársasági törvényt megelőzően 1945. novemberében voltak Magyarországon az első nemzetgyűlési választások. A választások során .a koalíció jobbszárnyán elhelyezkedő kisgazdapárt (amelynek vezetését 1945 végén a párton belüli jobb szárny vette át) tudatosan vállalta, hogy az illegalitásból alig előlépő és bizonyos mértékben ezért elszigetelt munkásmozgalommal szemben ősz. szefogjon minden politikai erőt. Ez a választások során jórészt sikerült, hiszen a két munkáspárt és a kisgazdapárt körül polarizálódtak a társadalom erői. (A többi párt összesen 10 % szavazatot sem kapott.) A kisgazdapártot támogató nagyon is sokszínű politikai erőket a szocializmussal szembeni tudatos, vagy nem tudatos állásfoglalás fogta össze. A jobboldal arra tőre- kedett, hogy a kapitalizmus vagy szocializmus kérdésfeltevésre egyszerűsítse a politikai ellentmondásokat és ezzel teremtsen egy viszonylagosan stabil helyzetet a maga számára. A tulajdonnal rendelkező parasztságot a tulajdonuk elvesztésének veszélyét festve próbálta a szocializmus, a munkásmozgalom ellen hangolni. A szocializmus igazi célkitűzéseit nem ismerő széles kispolgári tömegeket a szabadság, a tulajdon, az egyéniség, a vallási hit eszményeinek védelmezőjeként próbálta maga mellé állítani, állítva, hogy a munkásmozgalom ennek megsemmisítésére tör. A munkásmozgalmat — amelynek nehézségeit a megosztottság csak fokozta — az a törekvés vezette, hogy ne absztrakt módon, kapitalizmust vagy szocializmust hirdessen, hanem az akkori társadalom valóban égető kérdéseire adjon valódi választ —- ez volt politikailag a feladata. Ezek a kérdések pedig a fasizmus maradványai elleni harc, nem a demokrácia általában, hanem a tömegek valódi részvételének megoldása, nem tulajdon általában, hanem a földreform mint égető társadalmi' szükségszerűség, a finánctőke megsemmisítése, a bankok államosítása és ezek sorában a köz- . társaság megtermetése voltak. Ez a kérdésfeltevés volt képes csak a szocializmus melletti többséget létrehozni, bebizonyítani, hogy az adott társadalom igazi nagy kérdéseit csak a munkásmozgalom képes megoldani, a polgári politikai tradíciók csak visz- szafelé tudnak lépni. A köztársasági törvény Ilyen politikai feltételek függvénye. A királyság vagy köztársaság kérdésfeltevése a demokrácia erőit a reakcióval állította szembe. Valódi kérdésfeltevés alapján a jobboldalt osztotta meg, mert elszakította a törvényjavaslatot támogatni kénytelen kisgazdapártról a legitimizmus erő. it. A köztársasági törvény a baloldalt erősítette, mert egyértelműen mutatta, hogy a köztársaság legkövetkezetesebb híve a munkásmozgalom. A köztársasági X; egyik példája annak a po. litikai harcnak amely ebben a korban végbement. Jelentősége, hogy megvalósította azt a demokratikus átalakulást, amelyért a magyar nép legjobbjai évszázadokon át küzdöttek. E demokratikus átalakulás segítségével a társadalom olyan politikai struktúráját teremtette meg, amely lehetővé tette a politikai erőviszonyok átrendező- dését, végső soron a szocialista társadalom felépítését. De. Schmidt Pét«« ^ Pardi Anna d... Ha Sietlek: sérülést, edződdel sebeket ölelek benned. Bár mindezt tagadod. Mintha el lehetne kerülni egyetlen kelepcét is: annyi szirénnel zúg, s oly kevés helyen hívnak tengerek. Csak annyit tudsz: harminc éves vagy. Vagy annyi se. Valaki elindult feléd: félarca árnyékban. Árnyékba húzódsz hát te is. De várod. . ""T--------------:—— c
