Szolnok Megyei Néplap, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-01 / 27. szám

1978. február L SZOLNOK MEGTEI NÉPLAP Kongresszusi előkészületek Nagyszabású társadalmi megmozdulás Interjú a népfront megyei titkárával A következő hónapokban országszerte politikai fórumok sokaságán váltanak majd szót a népfront aktivistái a közös tennivalókról, választják újjá a helyi és területi szerveiket és készülnek a mozgalom VI. kongresszusára — A megyében mikor kez­dődnek és hogyan követik egymást az események? — kérdeztük Oláh Jánostól a Hazafias Népfront megyei bi- j zottságának titkárátóL Kezdődnek a íalugyiílések — Az országos tanács kö­zelmúltban hozott döntése szerint a kongresszus szep­temberben lesz, de már a fel­készülés napjait éljük. Két hét múlva, február 15-én kez­dődnek és május 31-én fe­jeződnek be a falugyűlések, a városi, körzeti és a tanyai népfrontgyűlések. Májusban kerül sor a megye hét váro­sában és két járási székhelyű nagyközségében — Tiszafüre­den és Kunszentmártonban — a küldöttértekezletekre. Ügy terveztük, hogy a me­gyei küldöttértekezletet júni­usban rendezzük meg. — Mit vár a hónapokon át tartó eseménysorozattól? — Én inkább nagyszabású társadalmi megmozdulásnak mondanám, hiszen a nép­frontmozgalom politikai tevé­kenysége az egész társadal­mat átfogja és cselekvésre mozdítja minden rétegét a különböző foglalkozású és világnézetű emberek millióit. Eleven, a társadalmi felada­tainkat segítő politizálást vá­runk ezektől a fórumoktól. A kongresszusi előkészületek számvetést is jelentenek. Az új feladatok meghatározása mellett szólnunk kell arról is, mit tettünk az elmúlt négy esztendőben. Szeretnénk, ha minél többen bekapcsolódná­nak ebbe az értékelő munká­ba, elmondanák milyennek tartják a népfront. tevékeny­ségét a falujukban, a váro­sukban, ahol élnek. Minden őszinte szót: kritikát és ja­vaslatot szívesen fogadunk. Biztos vagyok abban, hogy a beszámolók készítőinek bősé­ges és magvas mondanivaló­juk lesz, hiszen eseménydús volt társadalmi életünk a leg­utóbbi kongresszusunk óta el- telt négy esztendőben. A pártkongresszus, a felszaba­dulási, kongresszusi munka­verseny, az országgyűlési képviselőválasztások, megye- székhelyünk nevezetes évfor­dulója pezsgővé tették a po­litikai életünket, fokozták a tömegek aktivitását. Sokoldalú .segítség — Mi a népfront munka kulcskérdése? — Igaz, hogy minden idő­szaknak megvannak a sajátos problémái, kiemelkedő je­lentőségű feladatai, amelyek­re jobban kell koncentrálni. A népfront — amely a szö­vetségi politika kerete — úgy szolgálhatja legjobban a fő politikai célokra irányuló összefogást, ha mozgósítani tud, ha hozzájárul ahhoz, hogy a közös cselekvésre kész osztályok és rétegek szocia­lista módon gondolkodjanak és éljenek. Munkánk kulcs­kérdése, hogyan tudjuk leg­jobban a tervek valóra vál­tását segíteni. Munkaverseny felhívásaink éppúgy, mint a településfejlesztéssel, gazda­sági kérdésekkel kapcsolatos ismeretterjesztő előadássoro­zataink ezt a célt szolgálták. A tanács és a népfront együttműködésének serkentő­je volt a közösen szervezett társadalmi munka, amelynek értéke tavaly a 210 millió fo­rintot már meghaladta. Ed­dig is kötelességünknek tar­tottuk, hogy segítsük a tár­sadalom demokratikus lég­körének alakítását, a közéle­ti aktivitás kibontakoztatását, számtalan nyílt fórum szer­vezése fűződik a népfront­hoz: munkások vezetők ta­lálkozója, országgyűlési kép­viselők , és a tanyai lakosság téli esti beszélgetései, a ta­nácstagok klubja, a nők fó­ruma, de említhetném a ci­gánylakossággal szervezett jól sikerült találkozókat is. Munkásak, nők, fiatalok — A kongresszusi előké­születek során mennyi akti­vista közreműködésére szá­míthatnak a megyében? — Igaz, hogy ilyenkor meg­sokszorozódik a hétezer Szol­nok megyei aktivista száma éppúgy, mint az évente is­métlődő tanácstagi beszámo­lók idején, amelyek szervezé­sében és lebonyolításában ak­tivistáink alaposan kiveszik a részüket. Bízom benne, hogy az elkövetkező hóna­pokban a népfront fórumain is így lesz. Azt mondtam, hogy eleven politizálást vá­runk a falugyűlésektől, nép­frontgyűlésektől, küldöttérte­kezletektől. És ezenkívül még valamit, azt, hogy a közös eszmecserével összekötött vá­lasztásokon a mozgalom ta­pasztalt tisztségviselői mellé és köré az eddiginél nagyobb számban felzárkóznak majd munkások, nők és fiatalok. K. K. ü uolin mesterei Háromszáz gépkocsivezető indult a versenyen - Tegnap tartották a döntőt Lehet tanulni az „öreg rókáktól” A felemelt zászló a hibátlan gyakorlatot jelentette Versenylázufk volt az első perctől kezdve. Harmincán feszengtek az asztaloknál, hanmincan bíztak benne, hogy ott lesznek az elsők között Látszólag könnyű volt a dolguk, hisz a ver­sen yszámofcból nap mint nap vizsgáznák a forgalomban. Kivétel a politika — és ez volt a legnehezebb — véle­kedtek. A kérdések a XI. pártkongresszus, a negyedik ötéves terv és az ifjúsági törvény körül csoportosul­tak. A verseny neve: Ki minek mestere; a versenyzők a 7. sz. Volán gépkocsivezetői voltak. Háromszáz indulóból a legjobbak mérték össze erejüket a tegnapi döntőn. Az elmélet: KRESZ és mű­szaki ismeret a gyakorlat, vezetés volt A KRESZ teszt­lapok kitöltésére negyven, a műszakira harminc perc á!Jt a versenyzők rendelkezésé­re. Képes ábrákon forgalmi helyzetek, útkereszteződéseik, kanyarodó járművek. Kinek van elsőbbsége? Fogak mor­zsolták a ceruza végét... Melyik a helyes válasz, hová tegyem az x-et? A gyakorlatin sem volt könnyebb dolguk. Nap mint nap vezetnek, ismerik a gépkocsi fordulóképességét, mégis... A zászlókkal je­lölt pályán élesek voltak a kanyarok, szűkek a „ga­rázsbejárók”, a palló pedig, amelyen meg kellett állni keskeny és rövid. A vezető­fülkéből nem Is láthatták pontosan, hogy rámegy az elsőkerék, vagy nem? Min­den az ügyességen múlott A kocsi leheletnyi billenőséből lehetett csak érezni, hoar « deszka ott lapul a kerék alatt. Egy rutinos „öreg róka” mutatta be a gyakorlatot Az efső csapatból csak hár­man tudták hibátlanul utá­na csinálná. Balázs Mihály, Urbán Frenc és Ponyokai István. A többiek fejcsóvál­va beszélték a történteket íme egy töredék: — Hát komám ezt nem gondoltam volna. Ott szúr­tam el, hogy ... Láttad az öreget? A rutin ... Hiába no, lehet tőlüik tanulni. Az eredményhirdetésre, s a jutalmak átadására dél­után került sor. Első helyen Ponyokai István végzett, a másodikon Neményl Sán­dor, a harmadik Urbán III. Ferenc lett lK.b Á város messze van Óballai jegyzetek Másfél évtizede kétségbe­esett levelet kapott a szer­kesztőség a Törökszentmik- lóshoz tartozó Óballáról: „nincs meg télire a kenye­rünk”. Minden a feje tetején állt A tsz-ben a hozzá nem ér­tés, a széthúzás volt az úr. Gyomosan „sírtak” a földek. ÄRVA LEGELSŐK A régieket keresem. A tsz alapítókat. Egy-kettő még itt él közöttük. Nagy Emil ta­nyagazda, nyugdíjba készül, Nádas Béla is. Bódi Vince, a Tiszatáj Tsz ellenőrző bizott­ságának elnöke, Öballa ta­nácstagja. A többiek, akik annak idején mindig a másnaptól féltek? Elköltöz­tek. ki ide, ki oda. A város határában szép új házak áll­nak, ott építkeznek az óbal­lai fiatalok. A hajdani falu­szélen meg a fejfák szapo­rodnak. Elöregedtünk, mond­ják az asszonyok. És a ke­nyér? Értik a másfél évti­zeddel ezelőtti nagy kérdést. Szép sütet, felelik és viszik a boltból. Mellévaló? Van minden, áh, nem úgy van már mint akkor, van minden, mondják — és dől belőlük a panasz. Nem kenyérkérdésről van szó, de súlyos gondjaikról. PEST MESSZI VAN A néhány utcás, 113 házas település közepén öreg ha­rangláb. Minden délben meg­húzzák a harangot. Szól a rá­dió, harangoznak. Ilyenkor mindig átkiabálnak a haran- gozónak: — legalábbis ez a szóbeszéd — „Hé, Pesten már dél van”. Jó, jó, megyek már, replikázik vissza a harango­zó, húzom én is, az a kis kü­lönbség nem számít. Pest messzi van ... Törökszentmiklós is mesz- szi van? Ide látszik a kéttor­nyú templom, meg a gabona­siló. Az egyszem óballai köz- kútból piszkos, zavaros víz jön, — már amikor. A kút szivattyúja ugyanis... Idé­zem Bódi Vince tanácstagot: „Tíz éve mondom, kérem, követelem, hogy legalább vi­zünk legyen. Az sincs. Mun­ka után Püspökibe meg Mik­lósra járunk vízért. Vagy két éve még a tanácsi lajtkocsi hozta ki a vizet mindennap. Mibe került ez? Abból a pénzből már rendbe lehetett volna végképp hozni a ku­tat. Háromezer literes hidro­for kellenne... Tíz éve rá­gom a város fülét A műsza­ki osztályon éppen háromszor veszett el a kérelem. Elve­szett, mondták, adjak be má­sikat Majd újra... Lesül már a képemről a bőr. A ta­nyasiakkal együtt négyszáz ember inna ebből az egyszem kútból __ S EGÍTSEN, tanító ór A település szélén öreg is­kola. Csak egyetlen tanter­mét használják. Szőke Lász­ló 28 éve tanít itt Már csak tizennyolc gyerekem van, mondja. Két elsős, öt máso­dikos, négy harmadikos, hét negyedikes ... Harapófogóval szedem ki belőle a szót Az­tán megered: életem legrosz- szabb napja volt, amikor a Néplap cikke megjelent, mert nyíltan feltártam, milyen el­keserítő viszonyok uralkod­tak Óballán, tizenöt éve. Meg akartak verni, el akartak za­varni panaszolja. Kit igazolt az idő, tanító úr? Akkor min­den másképpen volt, rosszul esett... És most? Nyolcszor operáltak vesekővel, az orvo­sok azt mondták, hogy a víz­től van. De amúgy — told­ja meg — tényleg jó. Nézzen végig a fogasokon: látja eze­ket a szép, elegáns kabáto­kat. Nézze meg a televíziót, a szemléltetőeszközöket. Jól felszerelt ám az iskola... Kétségbeesett fiatalasszony: segítsen, tanító úr, vigyük gyorsan a gyereket orvoshoz. Miklósra. (Hetente egyszer rendel Óballán az orvos.) A Trabant nekipöfög az útnak a beteg gyerekkel. Visszafelé jövet három-négy gázpalac­kot hoz... az öregeknek. Augusztus óta nem hordanak ki gázt a „faluba”. A Tempó Szövetkezet már nem vállal­hatja. NYIKORGÓ KEREKEK Talicskát, biciklit tolnak az öregek. Mennek a darálóba. Messzi van. Majd talán itt is lesz. Bálint Andrásné: Nézzük a tévét, hát mondják, hogy így a háztáji, meg úgy. Hogy milyen fontos! Hát mi már nem bírunk jószággal se fog­lalkozni, pedig ráérnénk. De ki állja ezt a strapát... A ballaiak szorgalmas em­berek. A kiskertekben renge­teg zöldség terem, de tönkre is megy évről évre, mert nincs aki felvásárolná, pana­szolják. Az udvarokban puly­kák. A piac 12 kilométerre, nem tudják mivel bevinni, eladni. Felvásárló nincs. KÖNYV ÉS SZÉN Valamikor úgy volt, hogy a boltos összeírta, kinek hány mázsa szén kell télire... a tsz kocsija kihozta a török­szentmiklósi telepről, szét- mérták. A járási művelődési autó hetente filmet visz Óballára. A könyvtáros házhoz hordja a könyveket. Már tudja, ki­nek, mi kell, mikor jöhet a csere. Milyen a vegyesboltban a kínálat kérdem. Egyik boltos jön, a másik megy, válaszolt a tanácstag. Mire lehetnék még kíváncsi ezek után? A műút nekifut a Tisza gátjának.- Nincs tovább? Óballát talán végleg elnyűt- te az idő? Dehogy. Az ott élők szinte kivétel nélkül téesz-tagok, igyekvő, dolgos emberek, vagy nyugdíjasok. Miért vagyunk mostoha gyer­mekei a városnak? — kérdez­ték. Nem egy ember mondta, nem kettő, nem három, nem tíz... Nem kérdezték, meg­állapították. Hiszem az igazukat A hu­szonhat éve itt küszködő Szőke László tanítóét, Bódi Vince tanácstagét, Bálint Andrásnéét, Nagy Istvánné- ét és a többiekét... Megkérdeztem: közigazga­tási státusát tekintve most mi is Óballa, hiszen tanácsi kirendeltsége sincs. Telep, mondták, telep, pedig nézza meg, rajta vagyunk még az autós térképen is. Bizonygatták, hogy létez­nek a térképen. Erre persze döntőbb bizonyíték is van: a munkájuk, a földek termése. IGAZ-E AZ IGAZ A városi tanács elnökhe­lyettese, Kóródi Antalné, a tanács kereskedelmi, pénz­ügyi és műszaki szakembe­reitől feljegyzést kért az óballai panaszok ügyében. Szecsei József, a termelés- ellátás felügyeleti osztályve­zetője elmondotta, hogy a szervezett árufelvásárlást — kínálat hiánya miatt — Óbal­lán tizenöt évvel ezelőtt meg­szüntették. A panasz jogos, legalábbis formailag, ezért a tanácsi szervek kapcsolatba léptek az ÁFÉSZ illetékesei­vel, hogy hetente kétszer menjen ki a felvásárló Óbal­lára. Kérdés persze — ez is jogos! — hogy lesz-e most elég kínálat? A gázpalackok­kal összefüggő huzavona to­vább tart. Az ÁFÉSZ vállal­ja a szállítást, értékesítést, de a biztonsági intézkedések­nek eleget kell előbb tenni, számos engedélyt meg kell szerezni. Az óballai daráló épül, ta­lán a tavasszal már műkö­dik is. A szénszállítás? Megoszla­nak a vélemények. Nem köz- igazgatási feladat, az igaz, de fűteni Óballán is kell. A ■ „vízkérdésben” Előhegyi István, a műszaki osztály ve­zetője nyilatkozott Teljes mértékben elismeri az óbal­laiak keserveit, az „egyszem kút” tényleg többször rossz, mint jó, amikor elromlik, ja­vítják. Jelenleg is rossz. Az új hidroglobust tavaly már­ciusban megrendeltük, mond­ja, visszaigazolták (ÉPTEK V.) december 31-re, de szó­ban hozzátették: lesz, ha lesz... A javítgatás semmit sem ér ... Arról a műszaki osztály vezetője nem tud — néhány éve áll az osztály élén — hogy a tanácstag ké­relmei elvesztek volna... VAN-E MEGOLDÁS Ténykérdés, hogy Óballa településfejlesztési szempont­ból Törökszentmiklós egyéb — tehát nem központi! — belterülete. Nem tanyacso­port tehát, hanem egyéb bel­terület, ahogy Surján is az. A városnak — anyagi ere­jéhez mérten — kötelessége az alapszint ellátásról gon­doskodni, és a középtávú fej­lesztési terv, az éves tervek keretében az óballaiak szá­mára is fokozatosan biztosí­tani kell mindazokat a lehe­tőségeket, amelyeket a város egyéb belterületén igyekez­nek megteremteni. A legégetőbb kérdés a fő ivóvíz. Ez nem óhaj, hanem parancsoló szükségszerűség. A városi tanácsnak — a fej­lesztési tervei keretében — sürgősen meg kell találnia a megoldást, hogy az Óballán élő emberek elegendő vízhez jussanak. Az óballaiak panaszainak Jogossága tehát sorra beiga­zolódott, a cselekvő segítő- szándéknak kell következnia. Tiszai Lajos Holnaptól Kedvezményes ruházat! vásár „Talpra állt" a torony ház Pécs megújuló szigeti vá­rosrészében „talpraállt” az ország legmagasabb, hu­szonöt emeletes lakóépüle­te, amelynek technológiája újdonságnak számít nálunk. Ez a feszített vázszerkezet hazai főpróbája, amely a jugoszláv IMS-Belgrád és a Baranya megyei Állami Épí­tőipari Vállalat szellemi tu­lajdonát képező, szabada­lommal védett eljárásokkal valósult meg. A Belkereskedelmi Miniszté­rium tájékoztatása szerint a február 2-án kezdődő és 15-lg tartó téli vásár országos áru­alapja 10—15 százalékkal több a tavalyinál, összesen 800—850 mil­lió forint, az engedmény 20—40 százalék, amelynek alapján a la­kosság 300 millió forintot taka­ríthat meg. Az országos áru­alap 36 százaléka felsőkonfekció termék, 32 százaléka darab- és divatáru, 20 százaléka lábbeli, 12 százaléka pedig méteráru és la­kástextília. Az előzetes Informá­ciók szerint az elmúlt évhez képest a mostani vásárban vi­déken több felsőruházati kon­fekciót, divat- és darabárut, Bu­dapesten pedig több méterárut és lábbelit, főleg csizmát és bundacipőt kínál olcsóbban a kereskedelem. A kedvezményes vásárba be­vont cikkek körét, az árenged­mény mértékét a kereskedelmi vállalatok és a szövetkezetek szokás szerint saját hatáskör­ben jelölik ki, így a választék és az engedmény sem lesz egy­séges. Központi előírás viszont, hogy a meghatározott cikkeken, s az árakon a vásár ideje alatt nem változtathatnak a vállala­tok. * * I »

Next

/
Oldalképek
Tartalom