Szolnok Megyei Néplap, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-01 / 27. szám
If' 1976. február 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Tiszíszöllős, húsGzem Megalapozott terv 197S-ra ' Tavaly a tiszaszöllősi tsz- húsüzemében 3 ezer 800 sertést vágtak le és dolgoztak fel. Az üzem messze elmaradt kapacitásának teljes kihasználásától, elsősorban azért, mert nem volt egyenletes a vágóállat-ellátás. Erre az évre megalapozott és körültekintő gazdasági terv készült az üzemben. A járás termelőszövetkezetei időben elkészített szerződésekben vállaltak kötelezettséget arra, hogy mindenekelőtt a húsüzem vágóállat-szükségletét elégítik ki. Az idei terv 5 ezer 750 sertés vágását és feldolgozását tűzte ki célul. A termékskálában változást jelent, hogy a főtt húst az eddiginél nagyobb mennyiségben szállítják a tiszafüredi járás üzleteibe, Mezőtúrra, Szolnokra, Törökszentmiklós. ra és Budapestre is. A, legnagyobb mennyiséget kitevő termék továbbra is a gyulai páros főzőkolbász lesz, de ebben az évben kereskedelmi forgalomba kerül egy fokhagyma nélkül készült kolbász is és az ínyencek örömére a szegedi csípős kolbász. Januárban több mint 300 sertést dolgoztak fel Tisza- szöllősön, februárban 400, márciusban pedig — a közelgő húsvátra való tekintettel — 480 vágóállatból készült áru kerül az üzletekbe. „Szovjetunió" Megjutalmazták a terjesztőket Tegnap délelőtt a Nemzeti Étterem Tallinn különtermében az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága, a Lapkiadó Vállalat és a Szovjetunió című folyóirat szerkesztősége ünnepség keretében jutalomban részesítette a magyar nyelvű szovjet lap legjobb megyei terjesztőit. Megyénkben az elmúlt fél év alatt 1800—1900-al növekedett az előfizetők száma. Bakos László, a Lapkiadó Vállalat osztályvezető helyettese elemezte a Szovjetunió című folyóirat megyei terjesztésének eredményeit, és adta át a legjobb harminc terjesztőnek a jutalmakat. „Lógnak11 a gépek Mezőtúr. Kontakt» Alkatrészgyár gyáregysége. Itt készülnék a villamosgép- techmiikai cikkek műanyag alkatrészei. Kapcsolók, nyomógombok százezreit csomagolják dobozokba s szállítják tovább a „vásárlókhoz”, akik aztán beépítik a filléres műanyagdarabkát a gépeikbe. Ezek az alkatrészek úgynevezett fröccsöntőgépe- kem készülnek — egy műszakban több ezer darab. A gépeik drágák, nem mindegy tehát, mennyit áll egy- egy masina. Ettől függ ugyanis, mennyi terméket ad az üzem a népgazdaságnak, mennyi idő alatt térül meg a gép ára, és nem utolsósorban ez határozza meg, mennyit keresnek a gyáregység dolgozói. Hétből három A fröccsöntő műhelyben hét automata áll katonás sorban egymás mellett. Ebből három a szó szoros értelmében: áll. Máté Sándor - né gépkezelő türelmetlenül toporog az egyik mögött, s nógatja a szerelőket. — Mi történt? — Beégett az anyag . .. _ ?; — Egy tartályban megolvad a műanyag, majd csatornán keresztül jut a szerszámba. Nos, itt ez a nyílás záródott el, ide „égett be” az anyag. — Sietteti « szerelőket. ' Miért? — A teljesítmény alapján kapjuk a fizetésünket. Ha sokat áll a gép, mi kezelők megérezzü.k a fizetési borítókon. — Sokat áll... — Gyakran ... Legtöbbször azért, mert a szerszám elromlik. Állunk, amíg kicserélik, vaigy új szerszám készül. De az sem ritka, hogy a gépen romlik el valami. Amikor elkezdődik a műszak nem mindegy, hogyan kapom meg a váltótársamtól, ugyanis három műszakban dolgozunk. Ha a szerszámban maradt anyagra rápréselünk, az biztos törés. Tisztítsa hát ki előttem figyelmesen. Apróság, de sokat jelent. — Automatagépen dolgozik. Mire kell figyelnie? — Például arra, hogy a kidobószerkezet kihajítja-e az elkészült darabokat. Nem lehet elmenni trécseini. — Ilyenkor, mint most is, csak idegeskednek a szerelők mögött. Nem tudnak segíteni? — Mi csak betanított munkások vagyunk. Ök állítják be a gépet is. Legfeljebb biztátni tudjuk őket. Nehéz eldönteni, hogy „most gyorsan dolgoznak, vagy lassan”. EiTe nincs norma. Három műszakban dolgoznak a hét gépen, amiből az egyiket most javítják, a másik kezelője beteg, a harmadik pedig pár nappal ezelőtt érkezett. A hét gépen egy évben több száz féle alkatrész készül. Minden al- katrésztípus egy-egy szerszámot, azaz formát igényel — ebbe fröccsentik a folyékony műanyagot — de van amikor többet, kopás, törés, beégés miatt. Herczeg Sándor marógépén ilyen szerszámokat készít. — A fröccsöntőgépek sokat állnak az elromlott szerszámok miatt... — Ezt mi tudjuk legjobban, mert ha eltörik egy, hozzánk jönnek újéit. Persze várni kell, amíg az elkészül. Megéri a tartalék? — Nem érné meg kettőt vagy hármat készíteni ugyanabból a szerszámtípus- hól? így lenne tartalék. *' — Az alkatrészek alakjától függően ezek a szerszámok tehetnek bonyolultak vagy kevésbé bonyolultak. De a többségük igen drága és így nem éri meg „pót- szerszámot” készíteni. Nincs annyi meghibásodás, hogy ezt bevezessük, — amit nyernénk a réven az elúszna a vámon, a szerszám árán. Hkfk a frontot tartják — Lassan vagy gyorsan dolgoznak a karbantartók? — Baranyi Zoltán villany- szerelő az egyik gép elektromos melegítőjét szereli, amikor „munkasebességröl” kérdezem. — Az tény, hogy olyan sebességgel dolgozom, amilyennel akarok. De nálunk ez a „sebesség” bizony elég nagy. — Miért? — Csak hárman vagyunk, villanyszerelők az üzemben és mindannyian iskolába járunk. Volt olyan műszak, hogy egyedül tartottam a „frontot”. Ide, oda rohantam, pedig itt nem lehet kapkodni, mert az automatagépek bonyolult berendezések. Aprólékos, türelmes munkát kíván a javításuk. — Általában hol a hiba? — Elállítják, megpiszkálják, vagy pedig nem figyelnek a munkára. De olyan is előfordult, hogy a központi hűtőyíz-keringtetőt elfelejtették bekapcsolni. Egy perc és minden gépben bennragadt az anyag. — Ha egyszerre elromlik több gép, kiét javítja meg először? — A kisebb hibánál kezdjük. — Hány műszakban dolgoznak? — Kettő. — S ha éjszaka romlik el a gép? — Hát akkor megáll. 1. — a tudomány. Hét gép, értékük 300 és 500 ezer forint között változik. Szilágyi Ernő, a műszaki osztály vezetője elmondta, hogy a kihasználási átlag így ie mintegy 80 százalék. Maigasan az országos fölött van, de — ahogy a példák bizonyítják — még ezen is lehet javítani. Hajnal József A JÁSZKISÉRI ÁFÉSZ kivarró üzemében hetven asszony dolgozik. A Hazai Fésűsfonóban gyártott nyers szövetet ebben az üzemben nézik át. tisztítják le a csomóktól. a szálhibás anyagot kézzel megvarrják. Képünkön a dolgozók csipesszel távolítják el az anyagról a felesleges szövetszálakat n köz ügye vagy a mapak érdeke Vita azokkal, akik azt fiiszik, hogy a társadalmi összefogásnak lejárt az ideje nézetek csapnak össze arról, hogy a következő években folytatható-e és milyen méretekben az a társadalmi mozgalom, amely a Központi Bizottság közoktatáspolitikai határozata nyomán országszerte, s nálunk is kibontakozott a gyermekintézmények, az iskolaügy támogatására. Ugyanis vannak, akik arra számítanak, hogy a vállalatok, termelőszövetkezetek anyagi támogatása csökken majd, hiszen a közgazdasági szabályozók jobban „megszorongatják” őket, a korábbinál többet von el az állam a nyereségükből. Mások — nem egy beszélgetésen hangzott el ilyen vélemény — viszont azt vonják kétségbe, högy olyan nagy tömegeket a jövőben is mozgósítani lehet a gyermekeinkért, mint az utóbbi három esztendőben sikerült. E nézetek lényege: lanyhulni fog a társadalmi összefogás, mert szűkül a gazdasági alapja, másrészt az emberek belefáradtak az ingyen munkába. Kabarészövagre lefordítva: „ami nem megy, azt ne erőltessük”. Igazuk van-e azoknak, akik ezeket hangoztatva, kishitűen megkérdőjelezik egy politikai-társadalmi üggyé érett tömegmozgalom jövőjét? Azt gondolják, hogy az ország gazdasági nehézségeinek megoldásáért dolgozó, a XI. kongresszus határozatainak szellemében jobb, hatékonyabb munkára törekvő szocialista vállalatok, a termelőszövetkezetek éppen a gyermekek ügvén kezdenek el takarékoskodni? Hát lehetne az ilyesmit ésszerű takarékosságnak nevezni?! Tévednek azok is, akik a kispolgáriság talaján azt gondolják, hogy a szocialista brigádok példás önzetlenségéből, támogatásából csak két-három évre futja, ha a gyermekek jelenét, jövőjét formáló párt- határozat megvalósításáról van szó. Ebben sem, másban sem jár le a társadalmi ösz- szefogás ideje, sőt mindig jobban és jobban lehet építeni rá. Az utóbbi éveknek éppen ez az egyik fontos, szép tanulsága. Szolnok megyében pusztán az óvodák támogatására 15 millió forint jutott a társadalmi összefogás forrásából pénzben, eszközökben, munkában. A tanácsok anyagi erejét kiegészítve így értük el, hogy már 1975-ben annyi gyerek járhatott óvodába, amennyire 1980-ban számítottunk. Igen, az óvodás korúak 73,5 százaléka gyermekközösségekben tanul, nevelkedik. (Nem szólván arról a sok játékról, amit a szocialista brigádok készítettek a számukra.) Sok általános iskola a gyáraknak, termelőszövetkezeteknek, vezetőknek, kétkezi dolgozóknak és mérnököknek köszönheti korszerű szertárait, például országszerte híressé vált könyvtárát a szolnoki Újvárosi Általános Iskola; általában az oktató-nevelő munka tárgyi, feltételeinek javításáért a közoktatáspolitikai határozat nyomán a tanácsokkal közösen nem keveset tettek a társadalmi összefogással. Nem mondhatunk le erről az erőről a jövőben sem, és hogy számíthatunk rá, abban azokkal együtt biztos vagyok, akik eddig sem sajnálták a pénzt, a fáradságot, sem a szabad idejüket, ha a közügy szolgálatára hívták őket. Jó tudni erről az erőről: ami még fontosabb, bízni és hinni kell benne. Az olvasók közül bárki kifogásolhatná, hogy ez is csak jóslat, feltételezés. És a tények? Azok azt igazolják, hogy a szocialista állam szerényebb gazdasági fejlődésünk ellenére még az eddigieknél is többet áldoz a gyermekintézmények, az iskolák fejlesztésére. Kiemelt módon gondoskodik társadalmunk ebben a tervidőszakban az óvodák, az általános iskolák és a szakmunkásképző intézetek fejlesztéséről, az oktatónevelő munka feltételeinek javításáról. Szolnok megyében is ez a törekvés érvényesül — világosan kitűnik ez a megyei pártbizottság lapunkban nyilvánosságra hozott állásfoglalásából. Az állam, a tanácsok erőfeszítéseihez csatlakozni, pontosabban még nagyobb lendülettel folytatni a gyermekeink, a családok helyzetét tovább javító társadalmi munkát, vállalni az anyagi áldozatot ezért, változatlanul mindannyiunk kötelessége. Való igaz, hogy a vállalatoknak, termelőszövetkezeteknek jobban meg kell dolgozni a nyereségükért; követelmény, hogy csak a hatékonyabb munka lehet a fedezete a fejlesztésnek, a személyi jövedelmeknek. Igaz tehát, hogy akkor tudnak a vállalatok, téeszek annyi pénzt átadni — kölcsönös és közvetett érdekeltségük mellett —* a tanácsoknak mint eddig, ha a tegnapinál jobban dolgoznak; ha még többet szeretnének juttatni közügyre, még hatékonyabban kell termelniük. I A hangsúly azon van. hogy lehetőségeik maximumáig adjanak át pénzt a tanácsoknak gyermekjóléti intézmények, komplex közművelődési intézmények közös építésére, vagy bővítésére, fenntartási költségeinek fedezésére, lakásépítésre. (Adhatnak, hiszen az Országos Tervhivatal és a pénzügyminiszter közös rendelete változatlanul lehetővé teszi ezt.) Politikai követelmény tehát, hogy a gazdasági vezetőket, a szakszervezeti szerveket, a termelőszövetkezeteket ezekben a döntésekben is a, XI. kongresszus határozatában megfogalmazott elvek vezéreljék. A társadalmi összefogás azonban eddig sem csak pénzben, hanem töméntelenül sok ingyen, a köz javára fordított munkaórában nyilvánult meg. Ebben is vannak tartalékaink, hiszen nem kevesen nézték, hogy mások játszótereket építenek, szünidőben vakolják az iskolákat, javítják az óvodások játékait, fizikai előadótermet alakítanak ki, szerelik a fűtőtesteket, könyvespolcokat készítenek, parkettáznak szabad szombaton, munka után este, szabadságuk idején, vasárnap ott szorgoskodnak a gyermekintézményekben. A „bámészkodókat” is mozgósítani kell, meggyőzés útján megértetve velük, hogy álljanak be azok sorába, akik magánügyüknek tekintik a közügyet is, akjk a „hobby”-kert művelését is össze tudják egyeztetni az óvodaépítéssel, a felszerelések megóvásával, kiegészítésével. Egyszóval nem sajnálják odaadni a szaktudásukat, fizikai erejüket, az idejük egy részét azért, hogy több gyermek járhasson óvodába. Azért vállalnak társadalmi munkát, azért adnak a vállalat, a termelőszövetkezet pénzéből, hogy az általános iskolákban mindinkább egyenlő feltételek között tanulhassanak a kisdiákok, hogy minden gyermeknek egyenlővé váljanak a művelődési lehetőségei, hogy a jövő szakmunkásnemzedéke a kor színvonalán művelt emberként értse a mesterségét, az elődökhöz méltóan dolgozzon a szakmájában. A megyében a szocialista brigádokban tíz és tízezren tettek tanúbizonyságot arról, hogy így gondolkodnak, és így is cselekednek. Ök a munkahelyükön s a közügyért való odaadó fáradozásukban, mások a munkásőrség tagjaiként vállalt közmunkákban bizonyították: aktív hívei a szocializmusnak. Méltán övezi őket megbecsülés, noha tudjuk, hogy ebből is többet érdemelnek. A meggyőződés vezérli őket, s ez nem múlékony, nem két-három évig tart. Ezek a tények, melyeket a képzeletbeli olvasó követelt. A lakosság, az üzemi kollektívák alkotó tettei bizonyítják azok igazát és hitét, akik nem tartanak a szocialista vállalatok szűkmarkúságától, a társadalmi összefogás „gyengülésétől” sem akkor, amikor a gyermekekről van szó, a mostani tanácstagi beszámolók pedig új- fent igazolják, hogy akkor sem, ha a város és községfejlesztésben építenek a lakosság társadalmi munkájára. A tanácsoknak, a párt- és tömegszervezeteknek továbbra is fáradozni kell és érdemes« a társadalmi összefogás erősítésén, mert ez része szocialista céljaink, a kongresszusi határozatok megvalósításának. Nemcsak azért, hogy javakban gyarapodjunk, hogy életszínvonalunk általa is emelkedjék, hanem azért legalább annyira — Lenin fogalmazta meg így —, mert a társadalomért végzett munka új szocialista £e- gyelmet teremt, erősít. A szocializmusért .tudatosan .áldozatot hozó emberek állhatatosságukkal. — le merem írni: hősiességükkel példát adnak mindenkinek, hogyan kell szocialista módon élni, dolgozni. A társadalmi összefogás nemcsak anyagi, hanem nevelési tényező is, mely hatalmas erejét a szocialista brigádmozgalomban mindenki számára nyilvánvalóan megmutatta. A Központi Bizottság közoktatáspolitikái határozatának folytatólagos társadalmi támogatását szorgalmazva tudom, ez az egészből kiragadott, egy politikai cél, s hogy a lakosság társadalmi munkájára, a vállalatok, szövetkezetek, intézmények segítségére nemcsak egy feladat megoldásához van és lesz szükség. np Ónnon gyermekeink dolgában kelUC Epiill lett szót emelnem azoknak a nézeteivel szemben, akikben inkább a kispolgári önzés, a bizalmatlanság, a kényelemszeretet, a kishitűség munkál, mintsem az őszinte ügyféltés. A nagy többség vállalja a ma nehezebb, új feladatait a munkahelyén és a gyárkapun kívül is, és nemcsak a gyermekintézményekért, iskolaügyért dolgozik önzetlenül, állhatatosan, hanem minden közügy sikeréért. FÁBIÁN PÉTER
