Szolnok Megyei Néplap, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-04 / 29. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. február 4. A sz6^ ff sszf oséy P0Sl3"3ll0l Rendhagyó irodalomóra Január 27-én a Lehel Vezér Gimnáziumiban rendhagyó irodalomórát tartott az iskola vendége: Fábián Zoltán, József Attila-díjas író, az írószövetség titkára. Hatvanöt érdeklődő — diákok és tanárok — hallgatta meg az előadást. A tanulók kérdéseit vendégünkkel előre közöltük. Ezekre válaszolt Fábián Zoltán az Írószövetség felépítéséről, rendszeréről és munkájáról. Beszélt napjaink irodalmi életéről és kiemelkedő személyiségeiről; az irodalom feladatáról, az irodalmi élményről, a modernségről. Az órát bensőséges hangulat jellemezte. A magyar irodalom gondjait értőbb, és a mai gondokat tisztábban látó diákok beszélgettek az eseményekről, akik hasonlóan sikeres rendhagyó irodalomóra szervezését várják az iskolától. Nagy Jőzsefné Jászberény Vannak segítőkész emberek Hetven éves, 75 százalékos rokkant, magányos nő vagyok. Érthető, hogy a január 28-án kezdődő havazás nem okozott nagy örömet. El kellett sepernem házam előtt a havat. Ebben a nekem nagyon megerőltető munkában Kállai Rózsika, az Úttörő utcai általános iskola tanulója volt segítségemre. Este elsöpörte a szüntelenül hulló havat, s megígérte, hogy másnap reggel 7 órakor ismét jön, Éjszaka: azonban annyi hó esett, hogy nem vártam meg a 7 órát.^Kínlódva elkezdtem a járda tisztítását, amikor egy fiatalember — a nevét sem tudom — kivette a kezemből a lapátot. Látott a szemközti emeletes ház ablakából, nem nekem való munka ez — mondta. Később ismét a kislány seperte a havat helyettem, este pedig egy szomszédasszonyom. Pintér Gizella Szolnok Kötelességüket teljesítették? Január 29-én, csütörtökön reggel 8 órakor hárman vártuk a 10/A-s buszt a Dózsa György úti megállóban. Nyolc óra már elmúlt, a busz sehol. Dideregtünk. Ekkor futólépésben, szélben- hófúvásban, . meglehetősen könnyű öltözékben az Ady Endre út irányából két fiatal érkezett. A busz vezetője és kalauznője volt. Értünk jöttek, a három utasért! A megállóba nem tudtak beállni, megrekedt kocsijuk a hótorlaszok miatt — mondták. A busz az Ady Endre úton állt. Együtt érkeztünk oda, s máris indultunk. Tarr Lajos Szolnok MÁV-ból, de kiknek Kedves barátainktól meghívást kaptunk a hagyományos MÁV-bálra, amely zárt körű rendezvényként indult a Pelikánban. Érkezésünkkor az egyik rendezőnő közölte : az étteremben, vagy a bárban is helyet foglalhatunk. Az utóbbit választottuk. Csakhogy amire kabátjainkat leraktuk a ruhatárban, lába -kelt a névjegykártyának, amely állítólag a mi asztalunkon volt. Választ nem kaptunk az illetékesektől. A főrendezők is a legnagyobb zavarban, tehetetlenül nézték vergődésünket. Kétségkívül kényelmetlen helyzet volt. Mi asszopyok úgy döntöttünk, eltöltjük a szombat estét MÁV-bál nélkül is. A két férj — az egyesület régi hívei, 34—40 éves MÁV-dolgozók velünk együtt elkullogott a Pelikánból. Elnézést sem kért tőlünk senki... Gulyás Jánosné Szolnok Mór nem „sütőiparos” „A 35 éves Schneider Pált, a Szolnok megyei Sütőipari Vállalat tmk-vezetőjét egyszer már elítélték ittas állapotban való járművezetés miatt. Most hasonló ok következtében került ismét összeütközésbe a Büntető- törvénykönyvvel ...” — így kezdődött váci tudósítónk írása január 22-én. Zsarnai Béla, a Szolnok megyei Sütőipari Vállalat igazgatója tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy Schneider Pált 1975. augusztus 21- től november 30-ig próbaidős tmk-vezetőként alkalmazta a vállalat. Munkaviszonyát azonban megszüntették, emberi magatartása és kifogásolható munkája miatt * n ■.. de szabályosan” Egy autóbusz vezetője havas esőben nem vett fel két kisgyermeket az úton — közöltük V. G.-né tiszasülyi olvasónk levelét december 24-én „Emberségből elégtelen” címmel. „Nem Volánbusz volt” címmel adtuk közre január 21-én a Volán 7. sz. Vállalat illetékeseinek válaszát. Nos, a Tiszasülyi Állami Gazdaság személyszállító kocsijáról van tulajdonképpen szó, amelynek vezetője „... ha nem Is emberségesen, de szabályosan járt el” — írta levelében dr. Horváth Lajos, az ' állami gazdaság igazgatója. Gsupán „dióhéjban” ösz- szefoglalva a levelet: Tisza- süly külterületén mintegy hatvan óvodás és iskolás korú gyermek van. A gazdaság a korábbik években nem gördített akadályt az elé, hogy az iskolás korú gyermekek — amennyiben a dolgozók szállítására beállított jármű terhelése megengedte — a gazdaság személyszállító járműveit iskolába és hazajárás céljából igénybe vegyék. Az olvasónk által említett napon és időben a 20 A vállalat, négy dolgozóját különböző összegek visz- szafizetésére kötelezte. Azzal indokolta határozatát, hogy több pénzt számoltak el, mint amennyi jogosan járt volna. A dolgozók a vállalati munkaügyi bizottságnál panasszal éltek, mondván, hogy a túlfizetésről nem volt tudomásuk, egyébként is a vállalat a murikatörvóny szerinti 30, illetve 60 napos határidőn belül nem értesítette őket. A munkaügyi döntőbizottság a dolgozók panaszát jogosnak találta. A bizottság határozata ellen most már a vállalat nyújtott be keresetet a munkaügyi bírósághoz. Arra hivatkozott, hogy a dolgozók olyan napokra is felszámoltak kiküldetési költséget, amikor a vállalat telephelyén dolgoztak, sőt még a szabad szombatokra és munkaszüneti napokra is. Egyébként pedig a vállalat jogásza szerint ilyen esetekben személyes kisbusz műszaki hibás volt. Ezért helyette csak a 9 személyt befogadó járművet küldte a gazdaság a dolgozók szállítására. A gőzös egyelőre marad... Decemberben Üjszászról, januárban Egerből érkezett levél. A tóma azonos volt: a Karcag—Tiszafüred között közlekedő vasúti szerelvények elavultak... Az egyik levelet „Megy a gőzös ...” címmel közöltük december 17-én, míg a másikat Tiszafüredi „expressz” címmel január 21-én. , Szívesen közölnénk jobb híreket is az érdekeltekkel. Hiába van azonban kezünkben a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Vasúti Főosztálya, valamint a debreceni MÁV Igazgatóság mindenre kiterjedő válasza... A debreceni vasút igazgatóság a vasúti műszakfejlesztés keretében Nyíregyháza és Debrecen térségében a közkedvelt MDa szerelvényeket állította forgalomba. Ezt az intézkedést mind az utasforgalom, mind a szerelvények hatékonyabb kihasználása indokolta. Időben ezzel egybe esett a Karcag-Tiszafüred vonalon közlekedő gőzvonta- tású vonatok favázas kocsijainak, majd az azok helyére állított régebbi építésű négytengelyes kocsiknak a selejtezése. A fejlesztés előtt Debrecen—Nyíregyháza között üzemeltetett, régebbi típusú motorvonatok és szerelvényei kerültek az átcsoportosítás során a Karcag— tiszafüredi vonalra. Egyelőre gondolni sem lehet arra, hogy a jelenleg közlekedő motorvonatokat korszerű kocsikra cseréljék. Az indok egyszerű: nincs elegendő korszerű kocsi. Amíg qserére kerülhet sor, az utasok megértő türelmét kérik az illetékesek. S mit ígérnek mégis? A karcagi és a tiszafüredi állomás vezetői és dolgozói mindent megtesznek, hogy a lehetőségekhez képest az utasok melegben, tiszta kocsikban utazzanak. Lesz villany is Idős Hajdú Tibor jászkiséri olvasónk írta meg, hogy az állatforgalmi korszerű átvevőhelyén nincs villany. Levele „Mérlegelés gyertyafénynél” címmel jelent meg január 21-én. Amint azt Janklovics Márton igazgató (Szolnok megyei nem a 30, illetve a 60 napos, hanem a Munkatörvénykönyv 5. §-ártaik első bekezdésében meghatározott hároméves elévülési időt kell figyelembe venni. A bíróság a vállalat keresetét elutasította. ítéletét a következőképpen indokolta: A munkabér vagy éppen díjazás téves kifizetéséről a dolgozót 30, illetve a kollektív szerződésük szerint 60 napon belül írásban kell értesíteni (Mt. V 68. §. 1 bek). Ha ezt elmulasztják, a dolgozó visszafizetésre csak akkor kötelezhető ha a kifizetés jogtalanságáról tudott vagy a téves kifizetést maga idézte elő. Márpedig a vállalat az említett határidőket elmulasztotta és, a bíróság arra a megállaoításra jutott, a dolgozók jóhiszeműen számolták el a kiküldetési költséget. A per ezzel nem ért véget, — élve a legvégső jogorvoslati lehetőséggel —, a jogerős ítélet ellen törvéÁllatforgalmi és Húsipari Vállalat) válaszából tudjuk, az említett átvételi helyet 1975-ben terven felül létesítették. Az épületen belül elkészült az elektromos vezeték is. Arra azonban már nem volt pénz, hogy azt a mintegy 500 méterre lévő hálózatra ráköttessék. Amint jut erre is a „keretbőr’, a rákötést haladéktalanul elvégeztetik. Az átvétel eddig a villanyvilágítás hiánya ellenére is zökkenőmentes volt. Panaszról — olvasónk levelén kívül — a vállalatnak nincs tudomása. Sierkesiíői üzenetek M. P. Jászfény szaru: Az új társadalombiztosítási jogszabály szerint a munkaviszonyban foglalkoztatott nyugdíjas nyugdíját minden naptári év első napjától mindaddig folyósítani kell, amíg a foglalkoztatás ideje a naptári év folyamán a 840 órát — egyes munkakörökben az 1260 órát — nem haladja meg. A portás, az éjjeliőr, az öltözőőr, a parkőr, a csatornaőr, a mezőőr, a vadőr, a halőr és az egyéb rendészeti feladatokat ellátó dolgozó, valamint a fűtő nyugdíja korlátozása nélkül a népgazdaság minden területén foglalkoztatható. Portásként tehát egész éven át dolgozhat nyugdíjasként is. N. J.-né, Szajol: A dolgozónak minden munkaviszonyban töltött naptári évben 12 munkanap alapszabadság és munkaviszonyban töltött idejéhez igazodóan pótszabadság jár. E pótszabadság mértéke minden munkaviszonyban töltött két év után egy nap. A gyermekgondozási szabadság időtartama ilatt áltófában á munkaviszony fennáll, csak a munkavégzés szünetel. Az ön esetében azonban a gyermek^ gondozási szabadság tartama alatt a munkaviszonya nem állt fenn, mert munkáltatója határozott időre alkalmazta, s ennek tartama a gyermek- gondozási szabadság ideje alatt — 1972. október hó elsejével — már lejárt. Ezért a gyermekgondozási szabadságának idejére a pótszabadság Önnek nem jár, s évi rendes szabadságot sem kaphat erre az időre. Megilleti viszont a két 14 évesnél fiatalabb gyermeke után évenként 5 nap fizetett szabadnap. A szabadnapokat a dolgozó nő kívánságának megfelelően egyben vagy részletekben kell kiadni. nyességi óvást emeltek. Az óvás alaposnak találtatott és az ügy végére a • Legfelsőbb Bíróság tett pontot Az eddigiekből egyértelműen kiderül, hogy a vállalat és a bíróság között a határidőkben volt a jogi nézeteltérés. A Legfelsőbb Bíróság abból indult ki — és ez a megállapítása döntötte el a per kimenetelét hogy a kiküldetési és külszolgála- ti kő 1 ts egál talány nem minősül sem munkabérnek, sem juttatásnak, hanem az élelmezési, a közlekedési, valamint a szállásköltség megtérítésére szolgál. Nem számítják be az átlagkeresetbe sem. Tehát az a szabály amelyre a munkaügyi bíróság hivatkozott csak a munkabér, vagy egyéb díjazás téves kifizetése esetén alkalmazható. Amennyiben tehát a dolgozók nagyobb összegű költségáltolányt vettek fel, mint amennyi jogosan járt nekik, a vállalat visszatérítési igénye a Mt. 5. §-a szerinti 3 éven belül érvényesíthető. A tanulságul etnlí- tett esetben ez történt. Tehát a dolgozóknak vissza kell fizetni a jogtalanul felvett összeget. PÖ—TTgSTT n LEGFELSŐBB BlH^SflC Kiküldetés és külszolgálat Gyakran előfordul, hogy vita van a dolgozó és vállalat között a kiküldetéssel és a külszolgálattal’ járó utazási, élelmezési és szállásköltség elszámolása miatt. A megtörtént és tanulságul bemutatott eset lényege — a következő: » A .jászárokszállási Hímző és Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet tavalyi tervét csaknem száztíz százalékra teljesítette és már az idei első negyedévre is nagyobb megrendelést kapott. Tőkés exportra perzsaszőnyegből 1300, torontáliból pedig 2 ezer négyzetmétert rendeltek. A szövetkezet dolgozói képünkön torontáli szőnyeget készítenek leli tíz,te?es2liii kár Furcsa képet mutat a megyénkben történt tűzesetekről készített statisztika. Míg 1974-bsn a 219 tűz 3 millió 802 ezer forint kárt okozott, addig tavaly 292 tűz volt, a kár értéke viszont 1 millió 493 ezer forint. A megyei tűzoltóparancsnokságon elmondották, hogy a számszerű emelkedést elsősorban a sok házilag készített olajkályha és a műszakilag kifogásolható gépjárművek használata okozta. Magánkereskedőtől vásárolt, házilag készített olajkályha — amely biztonsági úszóberendezéssel sem volt ellátva — okozott tüzet például Kun István bánhalmi lakos lakásán. Tiszafüreden Kardos Andor gépkocsijában a hibás elektromos vezetéktől rövidzárlat, majd tűz keletkezett, és ebből 45 ezer forint kár származott. A károk értékének csökkentéséhez nagyban hozzájárult, hogy gyorsabban jelzik a tüzet, hathatósabb az intézkedés, és a helyi önkéntes tűzoltók, valamint a dolgozók is szakszerűbben avatkoznak be az oltásba. A népgazdaság különböző ágazatait vizsgálva, csak az ipar területén tapasztalható javulás. Az ipari üzemekben történt tűzesetek száma, a korábbi évekhez viszonyítva 16,3 százalékkal csökkent. A mezőgazdaságban már korántsem ilyen kedvező a helyzet. Bár a kár értéke 2,5 millió forinttal kevesebb mint 1974-ben volt, a tüzek száma 92, tizennyolccal több, mint előzőleg. Elgondolkodtató, hogy az emelkedés a háztáji gazdaságokból származik. A mezőgazdasági nagyüzemekben a szabálytalan tarló- égetés és a terményszárítóknál a technológiai előírások be nem tartása okozott gyakori tüzet. A lakóházaknál megnőtt a gyújtogatásból és az építési hibából keletkezett tüzek száma. összesen száz ilyen volt, a kár értéke egy év alatt duplájára emelkedett. Jelentősen nőtt a gyermekek előtt hagyott tűzgyújtó eszközükkel okozott tüzek száma. Szomorú hogy ez áldozatot is követelt. Megyénkben tavaly négy felnőtt és két gyermek halt meg tűz miatt és tizenhatan szenvedtek kisebb-na- gyobb sérülést. A közlekedési eszközökben bekövetkezett tüzek száma az 1974. évi héttel szemben tavaly már 31 volt. Ezek hetvenöt százalékát a hibás üzemanyagellátó berendezések, azok tartozékai, valamint az elhasználódott elektromos berendezések okozták. Emelkedett a gépjárműveken végzett hegesztésből eredő tüzek száma, elsősorban figyelmetlenség, és az éghető anyag eltávolításának elmulasztása miatt.. A középületeken és a kereskedelemben történt tüzek száma hatról huszonkettőre emelkedett, elsősorban a szabályok megszegése és építési hiba miatt. P. T Érzék nélkül az utakon A közlekedési szakemberek körében régóta téma, de soha egyetlen baleset okainak elemzésekor sem hallottam. Ezért kaptam fel a fejem, mikor valaki az összetört gépkocsit körülvevő ember gyűrű bői megjegyezte: „Tudtam, hogy előbb-utóbb ez lesz a vége. Ismertem. A hajam égnek állt amikor vezetett. Nem volt figyelmetlen, de valami hiányzott belőle. Nem volt érzéke”. A baleset legtöbbször valamilyen konkrét szabálysértéssel magyarázható. Meggondolatlan előzés, késői fékezés, a kanyarban rosszul megválasztott sebesség... De szándékosan senki se akar a vesztébe rohanni. Az igazág az — hangsúlyozzák a közlekedési szakemberek — hogy az autósok többsége megmarad azon a szinten, ameddig a tanintézetben eljutott. Aztán az utakon, a hiányos ismereteket fölösleges kockázatvállalással, önző, olykor türelmetlen vezetéssel igyekeznek pótolni. A közlekedési érzék korántsem azonos a gépjármű feletti uralommal, a szabályok pontos betartásával. Ennél sokkal több. Az a szerzett, tehát megtanulható képesség, amellyel a g'épjárművezető a közlekedésben újra és újra kialakuló helyzeteket már keletkezésük pillanatában helyesen értékeli és ennek megfelelően a forgalom ritmusához igazodva készen áll a cselekvésre. A közlekedési szituációk egyszeri történések, azonos módon sohasem ismétlődnek. A közlekedési érzékét csak az a gépjárművezető képes kifejleszteni, aki már nem a járműre, a vezetéstechnikára, hanem a forgalomra, a közlekedés többi résztvevőjére koncentrál. Önmagában azonban a gyakorlat nem elég, ha hiányzik a kellő áttekintés. Annak felismerése, hogy az uti- célt a lehető legbiztonságosabban, a legkevesebb fizikai és pszichikai ráfordítással érje el. A közlekedési ezekhez tartozik az előretekintő vezetési mód is, a közlekedési partnerek esetleges hibáinak figyelembe vétele. Mindezt nem azért kell előre bekalkulálni, mert eleve ügyetlenebbnek vélünk másokat, hanem, hogy elkerüljük és feloldjuk a fobtonosan változó közlekedési szituációk feszültségét. Mindent egybevetve a közlekedési érzék nemcsak magasszintű gépjármű és vezetéstechnikai ismereteket követed, I hanem legalább ilyen szintű emberi, erkölcsi magatartást i& i