Szolnok Megyei Néplap, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-25 / 47. szám

jL^VZOVJETUNlÚ KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA I (Folyta'^ a 2. oldalról.) *Set> jelentős a leszerelési világkonferencia összehívásá­ra vonatkozó javaslat, ame­lyet az ENSZ-tagállamok túl­nyomó többsége támogat. A politikai enyhülést a ka­tonai enyhüléssel kell meg­erősíteni. A békeprogram vi­lágos célt tűzött ki: Közép- Európában csökkenteni kell a fegyveres erőket és a fegy­verzetet. Erről már több mint kát esztendeje folynak a bé­csi tárgyalások, de kézzelfog­ható haladást nem értek eh Ennek egyetlen oka van: a NATO-országok még mindig nem mondanak le azokról a kísérletekről, hogy a tárgya­lásokat egyoldalú katonai előnyök biztosítására hasz­nálják fel. A szocialista államok — hogy elmozdítsák az ügyet a holtpontról, nemrég újabb ja­vaslatokat tettek. Javaslataink a Közép-Euró- pában kialakult erőviszonyok fenntartására, az egyensúly biztosítására, mint az erjyédül reális alapra épülnek. A háború veszélyének to­Országunk nemzetközi helyzetét, és a nemzetközi helyzetet értékelve pártunk Központi Bizottsága azt % következtetést vonja le. kiogy a békéért, a népek szabad­sagáért és függfcüenségéért vívandó to^áhijj harc most elsősorban a következő fel­adatok megoldását követeli meg. —■ Szakadatlanul szilárdí­tani kell a testvéri szocialista államok egységét, és az új társadalom építésében kifej­tett sokoldalú együttműködé­süket fejlesztve növelni kell a b^ke szilárdításához való együttes, aktív hozzájárulá­sukat. —1 Törekedni kell a növek­vő, a béke számára veszedel­mes fegyverkezési hajsza megszüntetésére, rá kell térni a felhalmozott fegyverkész­letek csökkentésére, a lesze­relésre. Ebből a célból: a) Mindent meg kell tenni • hadászati fegyverek korlá­tozására és csökkentésére vo­natkozó újabb szovjet—ame­rikai megállapodás előkészí­tésének befejezése érdekében, a nukeláris kísérletek általá­nos és teljes beszüntetéséről, s vegyi fegyverek betiltásá­ról és megsemmisítéséről, az Újabb tömegpusztító fegy­verfajták és fegyverrendsze­rek létrehozásának betiltásá­ról szóló, valamint az embe­ri környezet katonai, vagy más ellenséges célokból tör­ténő befolyásolását megtiltó nemzetközi szerződések meg­kötése érdekében. b) Üjabb erőfeszítéseket kell tenni a közép-európai haderőcsökkentési tárgyalá­sok aktivizálása érdekében. E térségben az első konkrét lépésekről történő megállapo­dást követően majd a legkö­zelebbi években tovább kell tevékenykedni a katonai eny­hülés ügyén. 1 e) El kell érni, hogy számos országban a katonai kiadások jelenlegi állandó növelését e kiadások rendszeres csökken­tésének gyakorlata váltsa fel; Mindent meg kell tenni a leszerelési világértekezlet mi­előbbi összehívása érdeké­ben. — A békeszerető államok erőfeszítéseit összpontosítani kell a még meglevő háborús tűzfészkek felszámolására és mindenekelőtt a közel-keleti helyzet igazságos és tarlós rendezésére. Ezzel a rende-' zéssel összefüggésben az érin­tett államoknak meg kell vizsgálniuk azt a kérdést, ho­A gyökeres társadalmi vál­tozások korában élünk. To­vább erősödnek és bővülnek a szocializmus pozíciói. A nemzeti felszabadító mozgal­mak győzelmei új távlatokat nyitnak meg azok előtt az or­szágok előtt, amelyek kivív­ták függetlenségüket. Foko­zódik a dolgozóknak a mo­nopóliumok elnyomása, a ki­zsákmányoló rendszerek el­len vívott harca. Mind na­gyobb méreteket ölt a forra­dalmi, demokratikus, impe- rialistaellen.es mozgalom. Mindez összességében a nem­vábbl csökkentése a leszere­lés ügyének előrevitele érde­kében most azt javasoljuk, hogy kössünk az egész vilá­got átfogó szerződést az erő­szaknak a nemzetközi kap­csolatokban való elutasításá­ról. E szerződés résztvevői — köztük- természetesen a nuk­leáris hatalmak —, kötelez­nék magukat, hogy az egy­más' közötti viták megoldása során tartózkodnak a fegy­verek, így a nukleáris fegy­ver alkalmazásától. A Szov­jetunió kész más államok­kal együtt megvizsgálni a gyakorlati lépéseket e javas­lat megvalósítására.. Napjainkban n^gy a béke megszilárdításáért indított társadalmi tömegmozgalom szerepe és felelőssége. Az el­múlt öt évet © mozgalom fej­lődésének Qíyan határkövei jelzik, ipíh’t a békeszerető erők n^eszkvai világkongresz- szu^a, az európai biztonság- '.^arcosainak brüsszeli köz­gyűlése, a nők berlini világ- kongresszusa. Az SZKP főtitkára ezután a jövő feladatait körvona­lazta. gyan járulhatnak hozzá a Közel-Keleten a fegyverke­zési verseng megszüntetésé­— Mindent meg kell -ten­ni a nemzetközi feszültség enyhülésének elmélyítéséért, azért, hogy az enyhülés az államok közötti kölcsönösen előnyös együttműködés konk­rét formáját öltse. Aktívan folytatni kell az össz-európai tanácskozás záródokumentu­ma teljes megvalósításának Irányvonalát, a békés egy­más mellet^ élés fejlesztését Európában. A békés egy­más mellett élés elveinek megfelelően folytatni kell az Egyesült Államokkal, Fran­ciaországgal, az NSZK-val, Nagy-Britanniával, Olaszor­szággal, Kanadával, valamint Japánnal és más kapitalista államokkal való, a hosszú tá­vú, kölcsönös, előnyös együtt­működés fejlesztését politi­kai, gazdasági, tudományos és kulturális terén egyaránt. — A kontinens államainak közös erőfeszítésével tovább kell munkálkodni az ázsiai biztonság megteremtésén. — Törekedni kell az egész világot átfogó olyan szerző­dés megkötésére, amely meg­tiltja a nemzetközi kapcsola­tokban az erőszak alkalma­zását — Az egyik legfontosabb nemzetközi feladatnak kell tekinteni a gyarmati elnyo­más összes maradványának felszámolását a népek füg­getlensége és egyenjogúsága megsértésének megszünteté­sét, az elnyomás és a faji politika valamennyi fészké­nek felszámolását. — A nemzetközi kereske­delem területén el kell érni a diszkrimináció és minden mesterséges akadály meg­szüntetését a jogegyenlőtlen­ség, a diktátumok és a ki­zsákmányolás megnyilvánu­lásainak a nemzetközi gaz­dasági kapcsolatokban való felszámolását. Ezeket a javaslatokat a XXIV. pártkongresszuson meghatározott békeprogram szerves folytatásának, a bé­kéért, a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért és függetlenségéért folytatott további hare programjának tekintjük. E feladatok meg­oldásának szolgálatába állít­juk országunk külpolitikáját, és e területen együtt fogunk működni a többi békeszerető állammaL zsettoöri forradalmi folyamat fejlődését jelenti. Az emberiség társadalmi fejlődésének fő irányát a szó. cializmus országainak fejlő­dése, erejük növekedése, nemzetközi politikájuk jóté­kony hatásának erősödése határozza meg. A kapitalizmus általános válsága tovább mélyült az utóbbi években. A termelés szembetűnő csökkenése és a munkanélkü­liség növekedése a kapitalista országok többségében össze­fonódott a kapitalista világ­gazdaság olyan súlyos meg­rázkódtatásaival, mint a va­lutaváltóiig, az energiaválság, a nyersanyagválság. A válsá­got élezte az infláció, ame­lyet fokozott a békeidőben soha nem látott méretű ka­tonai kiadások állandó emel­kedése. , Erősödött; az imperializmu­son belüli vetélkedés, a Kö­zös Piacon, és NATO-n be­lüli viszálySjodás. A nemzet­közi nionqtoóliumok növekvő gazdasj^f natalma még kí- mJ>eüenebbé tette a konkur- renciaharcot A jelenlegi válság nem a szokásos. Mindenki világosan látja: szertefoszlott a burzsoá ideológusok és reformisták egyik fő mítosza, az a mítosz, amely szerint napjaink kapi­talizmusa képes a válság ki­küszöbölésére. A kapitaliz­mus ingatag volta mind nyil­vánvalóbbá válik. A munkásosztály fokozza harcát a nagytőke, a társa­dalmi bajok fő okozója ei­len. Fokozódott a burzsoá tár­sadalom eszmei-politikai vál­sága. Ez a válság kikezdi a hatalom intézményeit, a bur­zsoá politikai pártokat, meg­ingatja a legalapvetőbb er­kölcsi normákat Mind nyíl­tabbá válik a korrupció, még az államgépezet legfelsőbb szintjein is. Folytatódik a szellemi kultúra hanyatlása, nő a bűnözés. A kommunistáktól távol áll, hogy a kapitalizmus „automatikus csődjét” jósol­ják — folytatta beszédét Le- onyid Brezsnyev. — A kapi­talizmus még nem kis tarta­lékokkal rendelkezik. Az utóbbi évek eseményei azon­ban újult erővel bizonyítják, hogy a kapitalizmus olyan társadalom, amelynek nincs jövője. Az elmúlt öt év folyamán a nemzetközi rekació né­hány bástyáját súlyos csapás érte. Ebben az időszakban zajlott le a chilei és a portu­gáliai forradalom. Peruban jelentős sikereket értek el a forradalmi-felszabadító erőit. Görögországban megbukott a katonai fasiszta kormány. Spanyolországban megingott a francoista rezsim. A portugáliai helyzetről szólva az SZKP főtitkára le­szögezte: A Szovjetunió kategóriku- san ellenez a portugál bel- ügyekbe való minden beavat­kozást A portugál népnek minden más néphez hasonló­an joga van olyan úton jár­ni, amelyet ő maga határoz meg. Engedjék meg, hogy er­ről a szónoki emelvényről ki­fejezzem a szovjet kommu­nistáknak Portugália forra­dalmi népével, kommunistái­val, demokratáival való for­ró szolidaritását. A chiled forradalom vilá­gosan kifejezésre juttatta az ország népének arra irányuló szenvedélyes törekvését, hogy megszabaduljon a hazai bur­zsoázia és a külföldi monopó­liumok kizsákmányolásának terhétől. A chilei reakció összeesküvése, amelyet — mint az már mindenkinek is>- meretes — a külföldi impe­rializmus terveit ki és fize­tett meg, rajtaütésszerűen csapott le a forradalomra. Chile tragédiája nem ér­vényteleníti a kommunisták következtetéseit a forradalom különböző útjainak lehetősé­géről, beleértve a békés for­radalmat is, ha megvannak ehhez a szükséges feltételek. Itt, a kongresszusunkon valamennyi szovjet ember nevében újból követeljük: „Szabadságot Lírtó Corvalán- nak! Szabadságot a fasiszta junta valamennyi foglyá­nak!” A forradalmi mozgalom ta­pasztalata az elmúlt években szemléltetően bizonyította: amikor a mononőltőke és po­litikai uszályhordozói ural­mát reális veszély fenyegeti, az imperial izmus mindent el­követ, minden látszatát le­veti mindenféle demokráciá­inak. Kész lábbal tiporni az államok szuverenitását, min­den törvényességet, nem is beszélve a humanitásról- Rá­galom, a közvélemény félre­vezetése, gazdasági blokád, szabotázs, ínség és romlás előidézése, megvesztegetés és fenyegetés, terror, politiku­sok meggyilkoltatása, fasiszta típusú pogromok — ez an­nak a mai ellenforradalom­nak a fegyvertára, amely mindig a nemzetközi imperi­alista reakcióval szövetség­ben lép feL Mindez azonban végső soron kudarcra van kárhoztatva. A szabadság ügye, a haladás ügye legyőz­hetetlen. Az eltelt öt esztendő egyik nevezetes jelensége volt a tő­kés világ kommunista párt­jai befolyásának növekedése. A nemzetközi kommunista mozgalom sikereiről tanúsko­dik az a tény, hogy az 1969- es tanácskozáson felvázolt antiirnperialista akcióprog­ram legtöbb pontja megvaló­sult A kommunisták között Időinként keletkezhetnek vé­leménykülönbségek egyes kérdések elbírálásában. Mar­xisták-leninisták azonban az ilyen kérdéseket az interna­cionalizmus álláspontjáról közelítik meg, az egész nioz- galom egységének szilárdítá­sát szem előtt tartva, és a keletkezett problémákat a valódi elvtársiasság szelle­mében, minden egyes párt egyenjogúsága és önállósága tiszteletben, tartása kikezdhe­tetlen normáinak keretei kö­zött vitatják meg. Természe­tesen itt nincs és nem is le­het szó az elvi dolgokban va­ló kompromisszumokról, a kommunista ideológiának el­lentmondó nézetekkel és cse­lekedetekkel való megbékü- lésről. A kommunisták küzdel­mükben a forradalom fejlő­désének, a szocializmus és a kommunizmus #nításének közös törvényszerűségeiből indulnak ki. Ezeket a tör­vényszerűségeket, amelyek a marxizmus-leninizmus elmé­letében tükröződnek és ame­lyeket a gyakorlat igazolt, kollektiven és részletesen ki­fejtve fogalmazták meg a testvérpártok nemzetközi ta­nácskozásain. E közös tör­vényszerűségek alapos meg­értése, a rájuk való támasz­kodás az adott ország konk­rét feltételei alkotó felméré­sének és számba vételének párosításával, továbbra is a marxisták-leninisták elide­geníthetetlen sajátossága. Szeretném külön aláhúzni a proletár internacionalizmus fontosságát napjainkban. Ez a marxizmus-leninizmus egyik fő elve. A mi nézőpontunk szerint viszont a proletár interna­cionalizmus elutasítása egyet jelentene azzal, hogy a kommunista pártokat és általában a munkásmozgal­mat erős és bevált fegyver­től fosztjuk meg. Jelentékeny szerepet ját­szanak a kommunistáik re­gionális konferenciái. Az elmúlt években nem kevés ilyen konferencia volt. Kü­lön meg kell említeni La­tin-Amerika és a Karib-ten- ger térsége kommunistáinak havannai konferenciáját, amelyen részt vett az Egye­sült Államok és Kanada Kommunista Pártja is. Az európai kommunista pártok szintén készülnek konferen­ciájukra. Sok párt sürgeti a kommunista és munkás­pártok újabb világtalálko­zóját. Az SZKP elvileg tá­mogatja ezt a gondolatot, hogy mikor és hogyan va­lósítsuk mag, arról termé­szetesen általános egyetér­téssel döntünk majd. Szeretném kongresszusun­kon felvetni azt a javasla­tot, hogy emeljenek Moszk­vában emlékművet a nem­zetközi kommunista mozga­lom hőseinek, akik ömfelá-l- .dozóan küzdöttek a nép boldogságáért és életüket az osztályellenség oltotta ki. Jelképezze ez pártunk meg­ingathatatlan hűségét a proletár interniacionaLizimus nagy ügyéhez. Á XXXV. kongresszus Erányeüveinek megfelelően, ■tovább mélyítettük Icapcso- latainkat a haladó nem kommunista pár­tokkal — a forradalmi — demokratikus, valamint a baloldali szocialista pántok­kal. Jelentékenyen bővültek érintkezéseink számos or­szág szocialista és szociál­demokrata pártjaival, így például Finnország. Belgi­um, Japán, Nagy-Britannía, Franciaország ilyen párt­jaival. Értékeljük, amit el­értünk ezen a téren és to­vábbra is ebben az irány­ban munkálkodunk. Kétségtelen, hogy a tudo­mányos kommun izmus és a szociáldemokraták reformiz­musa között szó sem lehet ideolőgiai közeledésről. Az olyan szociáldemokra­tákkal, akik tudatában van­nak a béke ügye iránti fe- teiősséSLÜa uek, méginkább a szociáldemokrata munkások­kal egyesíthet és egyesít is bennünket a népek bizton­sága iránti gondoskodás, a fegyverkezési hajsza meg­fékezésére, a fasizmus, a faj­gyűlölet és a kolotnializmus legyőzésére irányuló törek­vés. Az enyhülés, a békés egy­más mellett élés az állam­közi kapcsolatóikra vonatko­zik. Az enyhülés semmikép­pen sem hatálytalanítja és nem is hatálytalaníthatja vagy változtathatja meg az osz- talyhiar-c törvényeit. Nem titkolj dk, hogy ml az enyhülésiben a szocializ­mus és kommunizmus bé­kés építéséhez szükséges kedvezőbb feltételek megte­remtésének útját látjuk. Ami pediig azt a balos szí­nezetű állítást illeti, hogy a békés egymásmelleit éh' t állítólag majdnem „a kapi­talizmus segítését”, „a tár­sadalmi-politikai helyzet be­fagyasztását” jelenti, mi ezt válaszoljuk: minden forradalom elsősorban az adott társadalom belső fej­lődésének törvényszerű ered­ménye. • Maga az élet is cáfolja a „befagyasztásról” szóló kiagyalásokat. Elég lia azokra a nagy forradalmi átalakulásokra gondolunk, amelyek az utóbbi években mertek végbe a világban. összegezve az elmondot­takat, a Központi' Bizottság teljes joggal jelentheti a kongresszusnak, hogy a Szovjetunió nemzetközi helyzete olyan szilárd, mint amilyen még soha sem volt. Az elért eredményekre tá­maszkodva, most új felada­tokat tűzünk ki nemzetkö­zi síkon. A kitűzendő prog­ram sikerében való bizako­dásunkat arra alapítjuk, hogy az egész szovjet nép támogatja a párt irányvona­lát Ez a politikánk minden nép alapvető érdekeit szol­gálja. Ezé a politikáé a jövő! — fejezte be beszá­molójának nemzetközi ré­szét az SZKP KB főtitkára. körülmények Ilyen kedvezőt­len egybeesésével falvaink egyetlen • ötéves tervidőszak­ban sem találkoztak. A párt által foganatosított határozott intézkedések, az a megfeszített, sőt minden túl­zás nélkül hősies munka, amellyel a kolhozokban és a szovhozokban reagáltak a Központi Bizottság felhívásá­ra, lényegesen enyhítette a helyzetet. A mezőgazdaság­ban egészében véve, tovább növekedett a termelés. A kilencedik ötéves terv­időszakban nem csekély eredményeket értünk el az olyan mélyreható probléma megoldásában, mint a ter­melés hatékonyságá­nak emelése. A legálta­lánosabb mutatója ennek a munkatermelékenység fel­gyorsult növekedése. Ennek köszönhető az iparban a ter­mékgyarapodás 84 százaléka, az építkezésben 78 százaléka, a mezőgazdaságban pedig az egész gyarapodás. Ezalatt az/ idő alatt az iparban a ter^ rrielési alapok mintegy 40 szá­zai álcát, a mezőgazdaságban pedig 56 százalékát újítottuk meg. Még egy fontos probléma, amelyet nagy arányokban ol­dottunk meg a kilencedik öt­éves tervidőszakban — ez az ország tüze lő-, ener­gia-, fém- és nyers­anyagszükségleté­nek biztosítása. Gazdaságfejlesztésünk irá­nya és jellege tökéletesen megfelelt az SZKP XXIV. kongresszusa- elvi előírásai­nak és irányelveinek. A kommunista párt irányításával a ki­lencedik ötéves terv­időszakban újabb hatalmas lépést tet­tünk a kommunizmus anyagi-műszaki bá­(Folytatás a i. oldalon) II. Az ötéves terv eredményei és a párt gazdaságpolitikájának fő feladatai Bőséges anyagot tartalmaz 'az SZKP Központi Bizottsá­gának a tervezete „A szov­jet népgazdaságiéi lesztés 1976—80-ra szóló fő irá­nyairól”. — mondotta ez­1. A kilencedik ötéves terv eredményei Amennyiben a kilence­dük ötéves terv általá­nos eredményedre gondo­lunk, a legfontosabb abban foglalható öséze, hogy a szovjet nép önfeláldozó munkája, a párt irányító és szervezői tevékenysége biztosította a gazdaság szün­telen növekedését. Az öt­éves terv alapvető társadal­mi és gazdasági feladatait megoldottuk. A kilencedik ötéves terv nem hasonlítható más idő­szakokhoz. Minden előző/öt- éves tervidőszaknál jóval nagyobb növekedésit értünk el az ipari termelésben, a beruházásokban, valamint a nép jólétének emelésével kapcsolatos új intézkedések foganatosítására szükséges állami előirányzatokban. Még impozámsabb lett azok­nak a fontos termékfajták­nak a listája, amelyek vo­lumenében a Szovjetunió el­ső helyre került a világon. A szénhez, a vasérchez, a cementhez és több más ter­mékhez az elmúlt években csatlakozott az acél, a kő­olaj, a műti-ágya. Az ipari termelés volu­mene, mint ezrt az irányel­vek előirányozták, öt év alatt 43 százalékkal növeke­dett. Külön szeretném kiemel­ni a beruházások méreteit. Valamennyi gazdasági ágba összesen több, mint 500 milliárd rubelt ruháztunk be, ami lehetővé tette az alapvető termelési alapok másfélszeres növeléséi. után az előadó. Ez lehetővé teszi annak elbírálását, hogy mit végeztünk a beszámoló időszakban és milyen fel­adatok állnak az ország élőit. Meg kell említeni a sike­reket apnak a megoldásá­ban, amit az SZKP XXIV. kongresszusa fő feladatként jelölt meg — a nép élet­színvonalának emelésében. Az ország történelmében nem volt még eddig példa olyan széleskörű szociális programra, mint az, amelyet a beszámolási időszakban hajtattunk végre. Az ötéves terv alatt 56 millió ember költözhetett jobb lakásba. 40 százalék­kal növekedtek a társadal­mi fogyasztási ala pókból származó kifizetések és kedvezmények. Növelték a munkások, az alkalmazot­tak és a kolhoztagok nyug­díját és segélyét, a diákok ösztöndíját A másik alapvető problé­ma, amelynek megoldásá­ban szintén előbbre jutot­tunk, — ez a mezőgaz­daság fellendítése, műszaki megújítása, a kolhozok és a szovhozok gazdasá­gi megszilárdítása. A párt, a Központi Bizott­ság és a Politikai Bizottság lankadatlan figyelmet szen­telt a mezőgazdaságnak. A kongresszus küldöttel tudják, hogy a mezőgazdaság fejlesztése az elmúlt öt év­ben a természet erőivel ví­vott rendkívül súlvos küzde­lemben zajlott le. Öt év alatt csupán egyetlen, az 1973-as esztendő volt jó, két évben pedig — 1972-ben és 1975-ben hallatlanul nagy aszály súj­totta a mezőgazdaságot. A 4. A búéért és a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért és függetlenségéért folytatott további harc programja 5. Az SZKP és a nemzetközi forradalmi folyamat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom