Szolnok Megyei Néplap, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-25 / 47. szám
A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA (Folytatás a. 3. oldalról.) zisának megteremtésében, a nép élet- színvonalának emelésében, az ország biztonságának szavatolásában. Ez a párt által a XXIV. és a XXV. kongresszus közötti időszakban kifejtett gazdasági tevékenység politikai eredménye. Ez a szovjet emberek hősies munkájának fő eredménye. A gazdasági fejlődés problémáit érintve Leonyid Brezs- nyev így folytatta: Az objektív természetű nehézségekről már szóltam. A rossz termést hozó évek hatása szükségszerűen tükröződött a mezőgazdasági termelésben és egyes közszükségleti cikkek gyártásában, a nemzeti jövedelem növekedésének ütemében. De nemcsak objektív okokról van szó és ezt nyíltan meg kell mondani. Nem mindig és nem mindenütt dol- goztünk úgy ahogy ezt saját határozataink követelték. A tervezés tökéletesítése a gazdasági mechanizmus átalakítása, a termelés intenzívebbé tételét célzó irányvonal a tervezettnél lassabban valósult meg. 2. A párt gazdasági stratégiája és a tizedik ötéves terv sajátosságai Fő feladatainkat, a gazdasági tevékenység alapvető irányait tekintve a kilencedik és a tizedik ötéves terv mintegy egységes egészet alkot —; hangsúlyozta az előadó. A legfőbb volt és marad a nép anyagi és kulturális élet- színvonalának szakadatlan emelése. A gazdasági stratégia magában foglalja azoknak az eszküzöknek, utaknak pontos meghatározását is, amelyek a kitűzött célokhoz vezetnek. Ez a társadalmi termelés dinamikus és arányos fejlesztését, hatékonyságának fokozását, a tudományos-műszaki haladás meggyorsítását, a munka termelékenységének növelését, a munka minőségének teljes erőnkből való javítását jelenti a népgazdaság minden láncszemében. Az előző kongresszus hatá- rozatatnak megfelelően a tizedik ötéves terv előkészítése az ország 1990-ig szóló távlati /• gazdaságfejlesztési irányvonalainak kidolgozásával egyidejűleg folyt. £ 15 évre szóló orientáló megállapítások természetesen nem lehetnek és nem is kell, hogy annyira direktíva jellegűek és részletesek legyenek, mint az ötéves tér vele. Rendeltetésük más; ez, hogy jó előre meghatározzák az előttünk álló feladatok jellegét es mértékét, összpontosítsák az erőket megoldásukra, világosabban jelezzék az esetleges problémákat és nehézségeket, megkönnyítsék az ötéves terv keretein túlnövő programok és tervezetek kidolgozását és végrehajtását A konkrét számokon a távlati feladatokon még 60- kat kell dolgoznunk. A már elvégzett számításokból azonban kitűnik, hogy az 1976—1990-es éveikben az ország körülbelül kétszer akkora anyagi és pénzügyi forrásokkal rendelkezik majd, mint az elmúlt tizenöt évben. A számos új lehetőség mindenekelőtt a s z o v j e t e mberek anyagi jólétének további növelésére, munka- és élet- feltételeik javítására. az egészségügy, a közművelődés, a kultúra jelentős előrelépésére vonatkozik, mindarra ami elősegíti az új ember formálását, a személyiség sokoldalú fejlődését, a szocialista életmód tökéletesítését. A tizedik ötéves tervben a munkások és alkalmazottak átlagbérét öt év alatt 16—18 százalékkal, a kolhozparasztoknak a közös gazdálkodásból származó jövedelmét pedig 24—27 százalékkal kívánjuk növelni. A lakosság számára a társadalmi fogyasztási alapokból történő kifizetések és juttatások 28—30 százalékkal növekednek. A könnyű- és élelmiszeripar, valamint a lakossági szolgáltatások szférájának fejlesztésére a tizedik ötéves tervben több mint 31 milliárd rubelt fordítunk, hat miilliárddal többet, mint az előző ötéves tervben. A kiskereskedelmi áruforgalom volumenét 60 milliárd rubellel kívánjuk növelni. A Központi Bizottság a fő . irányok tervezetének kidolgozása során különleges figyelmet fordított a lakásépítésre. Az ötéves tervelőirányzata: 550 millió négyzetméter. Összetett, mindenoldalú formában igyekszünk megoldani a lakáskérdést Az egészségügy fejlesztésére a tizedik ötéves tervben jelentős anyagi eszközöket fordítunk. Ezeket rendeltetésszerűen és teljes mértékben fel kell használni. A part gazdasági stratégiájának mind a tizedik ötéves terv, mind a hosszabb távlatok tekintetében tengelyében áll — az ország gazdasági erejének további növelése, a termelési alapok bővítése és gyökeres felújítása, a nehéziparnak —r- a gazdaság alapjának — szakadatlan, kiegyensúlyozott növelése. Ez hatalmas feladatokat állít azok elé az ágazatok elé, amelyeknek ki keE elégíteniük az országnak a fémek, fűtőanyagok, energia, vegyipari termékek, erdő- és építőanyagok iránt egyre növekvő igényét. Különleges felelősség hárul azokra az ágazatokra, amelyek a népgazdaság minden szféráját modern gépekkel és berendezésekkel hivatottak ellátni. Tovább fejlesztjük egyebek közt a nyugat-szibériai komplexumot, amely távlatilag az országos ellátáshoz a kőolajnak és földgáznak mintegiy felét, a műguminak és a műanyag jekartős részét adhatja. r Alapvetően új szakaszt tervezünk a kélet-szibériai termelőerők kiaknázásában. Egyedül a szajanszki komplexum, amelynek az energiát a világ legnagyobb kapacitású erőműve, a Szajan- Susenszkaja vízierőmű szolgáltatja, számos olyan ipari létesítményt foglal majd magában, amelyek fémkohá- szatra és gépgyártásra szakosodnak. Nagy jelentősége van a bajkál—amuri vasútvonal építésének. Ahhoz, hogy sikeresen oldjuk meg az ország előtt álló szerteágazó gazdasági és társadalmi feladatokat, nincs más út, mint á munka termelékenységének gyors növelése, a társadalmi termelés hatékonyságának nagy mértékű emelése. A hatékonyságra való támaszkodás — és erről újra és újra szólnunk kell — egész gazdasági stratégiánk legfontosabb alkotórésze. A nyolcvanas években nem további munkaerők bevonására kell majd számítanunk, hanem csupán a munka termelékenységének növelésére. Az ország energia- és nyersanyagszükséglete állandóan nő, ezek termelése pedig egyre drágábbá válik. Következésképpen annak érdekében, hogy ne kelljen rendkívüli mértékben növelni a beruházásokat, el kell érni, hogy a forrásokat észszerűbben használjuk fel, a népgazdaság fejlődésének mértékében, a városok és ipari központok növekedésének arányában egyre több anyagi eszközt igényel majd a környezetvédelem. Az új ötéves terv e téren nagy szerepet játszik, nem hiába nevezték el a hatékonyság és minőség ötéves tervének. Természetesen nem feledkezünk meg a mennyiségről sem, ezzel együtt számos vonatkozásban a növekedés üteme valamivel alacsonyabb lesz, mint a kilencedik ötéves tervben. Bizonyos mértékig ebben tükröződnék az előző évek nehézségei. A legfontosabb, hogy ebben az ötéves tervben a népgazdaság fejlesztésének nagyobb kiegyensúlyozottságot és arányosságot igyekeztünk biztosítani jobb feltételeket ' teremteni a munka minőségi mutatóinak emeléséhez. A minőség problémáját nagyon átfogóan értelmezzük. Ez magába fogja a gazdasági tevékenység minden vonatkozását. A magas szintű minőség a munkával és az anyagi eszközökkel való takarékosságot, az exportlehetőségek növelését, végsőfokon pedig a társadalom igényeinek jobb, teljesebb kielégítését jelenti. Ezért kell a termelés minőségének növelésére ráállítani a tervezés és irányítás egész mechanizmusát, az anyagi és erkölcsi ösztönzés egész rendszerét, a mérnökök és tervezők erőfeszítéseit, a munkások tudását. Erre kell állandóan irányulnia a párt- szervezetek. a szakszervezetek és a Komszomol figyelmének. A hatékonyságot célzó irányvonal a 10. ötéves tervben abban jut kifejezésre, hogy a munka termelékenységének növelésével kell biztosítani toz ipari termelés növekedésének körülbelül 90 százalékát, a mezőgazdasági és építőipari termelés egész növekedését. Egészében az ország nemzeti jövedelme növekedésének 90—95 százalékát a munka hatékonyságának növelésével kell elérni, szemben az elmúlt ötéves terv nyolcvan százalékos arányával. A tizedik ötéves tervben előirányzott népgazdaságfejlesztési mutatókat az előző ötéves tervnél kisebb ütemben növekvő beruházásokkal kell elérni. A beruházások összvolumene rendkívül jelentős lesz — 630 milliárd rubel nagyságrendű. A kilencedik ötéves tervben végrehajtott 42 százalékos növekedéssel szemben azonban ez alkalommal 24—26 százalékkal emelkedik majd. Azért tartjuk ezt célszerűnek, mert fontos, hogy a már meglevő berendezések, a már létrehozott kapacitások teljesebb kihasználására helyezzük a hangsúlyt. Ez a népgazdaság intenzívebbé tételének irányvonalát is jelenti. A holnap radikálisabb intézkedéseket követel. Meg kell változtatni magához a tervezéshez és a beruházások felhasználásához való viszonyt, a már meglévő termelést és az új beruházásokat egységes egészként kell tervezni. A beruházási kereteket a minisztériumok és a vezető szervek számára nem általában, nem is űj objektumok létesítésére, hanem a termelés tervezett növelésére kell odaítélni. Az anyagi és pénzügyi erőforrásokat elsősorban a meglevő vállalatok technikai berendezéseinek felújítására és rekonstrukciójára kell irányítani, oda, ahol a termelési kapacitást új beruházások nélkül vagy aránylag kisebb beruházással lehet bővíteni. Gyorsan, gazdaságosan és korszerű technikával keli építeni — ez a beruházások magasfokú hatékonyságának alapfeltétele. A tizedik Ötéves terv, akárcsak valamennyi ötéves terv, szocialista hazánkat alkotó valamennyi köztársaság. nemzet és nemzetiség fejlesztésének programja lesz. Az országos keretek között kialakult egységes gazdasági szervezet jelenti a népek barátságának és együttműködésének szilárd anyagi alapját. Az SZKP Központi Bizottsága elégedettséggel állapítja meg, hogy „A Szovjetunió népgazdasága 1976—1980. évi fejlesztésének fő irányai” című tervezetet valamennyi területen, határterületen és köztársaságban a politikai aktivitás légkörében, tárgyszerűen vitatták meg. A Központi Bizottság Politikai Bizottsága által létrehozott külön bizottság a dolgozók által előterjesztett javaslatokat megvizsgálja, azzal a céllal, hogy azokat figyelembe vegye az ötéves terven folyó munka során — mondotta az előadó. 3. Á gazdaság fejlesztésének súlyponti kérdései a jelenlegi szakaszban Elsőrendű feladat marad a tudományos-műszaki fejlődés meggyorsítása. A párt központi bizottsága és a kormány utasítására az akadémiai intézetek, a minisztériumokkal és irányító szervekkel közösen elkészítették a tudományos-műszaki fejlődés és annak társadalmi-gazdasági következményei 1976—1990-re szóló komplex programtervezetét- Ezt a munkát feltétlenül folytatni kell. mivel szerves részét képezi a most folyó és a távlati tervezésnek, olyan támpontokat ad, amelyek ismerete nélkül elképzelhetetlen a sikeres gazdaságirányítás. A tudományos és műszaki forradalom alapvető változásokat követel a gazdasági tevékenység stílusában és módszereiben, határozott harcot igényel a vaskalapos- sággal és rutinnal szemben, igényli a tudomány valódi tiszteletét, azt, hogy támaszkodjunk rá, számoljunk vele. Követeli a tervezés és a gazdasági ösztönzés tökéletesítését, annak érdekében, hogy olyan viszonyokat hozzunk létre, amelyek teljes mértékben előmozdítják az egész láncolat minél gyorsabb végigjárását — a találmánytól a tömegtermelésig. Mindez a legteljesebb mértékben pártfeladat. És talán az egész gazdasági építőmunkában nincs ma aktuálisabb és felelősségteljesebb feladat. 4. A mezőgazdaság további fejlesztése össznépi feladat A mezógazdasó g terül étén. Itt a párt két egymással összefüggő célt tűz ki. Az első: az országot megbízhatóan el kell látni élelmiszerrel és mezőgazdasági nyersanyaggal, és ehhez mindig elegendő tartalékkal kell rendelkezni, És a második: tovább kell haladnunk a városi és falusi élet anyagi és kulturális viszonyainak közelítése útján, ami programunk követelményeiben szerepel. Realisták vagyunk. Jól tudjuk, hcffv a mezőgazda- sági ternshliéc minőségi átalakítása 'dót, munkát, hatalmas befektetéseket igényel. Mi több: számos, elsősorban objektív történelmi okból, csak az utóbbi időben kezdtünk nagy anyagi eszközöket fordítani ennek az ágazatnak a fejlesztésére. A szovjethatalom évei alatt a mezőgazdaságra fordított 320 milliárd rubel beruházásból 213 milliárd az elmúlt két ötéves terv időszakára esett. A mezőgazdasági beruházások három alapvető területre összpontosultak: Gépesítés. A kolhozok és a szovhozok az elmúlt tíz év alatt több mint 3 millió traktort és 900 000 betakarító kombájnt, 1 millió 800 ezer teherautót és különleges gépkocsit, sok milliárd rubel értékű más mezőgazdasági gépi berendezést kaptak: a mezőgazdasági munka energiaellátottsága megkétszereződött. Talajjavítás. 6,4 millió hektár öntözött és több, mint 8 millió hektár lecsapolt területet állítottak a mező- gazdasági termelés szolgálatába. -< Kemizálás. 1966-tól 1975-ig a műtrágyák felhasználása 2,8-szeresére, a kémiai növényvédő szerek felhasználása kétszeresére nőtt. Mindez szilárd, mebízható alapot teremtett, amelyen a mezőgazdaság, a gazdaság magasan fejlett szektorává válik. Ezen a téren már érzékelhető eredményeket értünk el. Az új ötéves tervben a mezőgazdaság fejlesztésére a tervek szerint 172 milliárd rubelt fordítunk, vagyis 41 milliárddal többet, mint az elmúlt ötéves tervben. A mezőgazdasági termelés évi átlagos volumenét a tervek szerint 14—17 százalékkal kell emelni az elmúlt ötéves tervhez képest. Az évi gabonatermelést átlagban minimálisan 35—40 millió tonnával kell növelni. Sok a tennivalónk az állattenyésztés területén is. Meg kell gyorsítani az intenzív módszerek bevezetését, növelni kell a termelékenységet és növelni a szarvas- marha- és szárnyas-állományt. Újból hangsúlyozni szeretném, hogy az állattenyésztés fellendülésének alapja továbbra is a takarmányozás. Nekünk, a kommunizmus építőinek a mezőazdaságot még egy szempont alapján kell vizsgálnunk — ez pedig a környezetvédelem. Ez a probléma nemcsak az ipart foglalkoztatja. A földművelő- és állattenyésztő munka lényegében az élő természet, a bennünket körülvevő természetes környezet felhasználása az ember szükségleteinek kielégítésére. Az emberiség története számos példát ismer arra, hogy a természetet terméketlen, élettelen, az ember számára ellenséges környezetté lehet változtatni. A természetet azonban lehet nemesíteni is. Nekünk ezt kell tennünk elvtársak, segítenünk kell a természetnek, hogy még teljesebben feltárja életerőit. „Virágzó táj” — ez az egyszerű kifejezés mindenki előtt ismert. Így emlegetik azokat a földeket, ahol az emberek ismerete és tapasztalata, a természethez való rakaszkodása . és szeretete valóban csodákat hozott létre. Ez a mi, szocialista utunk. A mezőgazdaságra tehát úgy keli tekintenünk, mint a környezet hatalmas, állandóan működő mechanizmusára, amely alkalmas az élő természeti gazdaság feltárására. És a természet mindiezt visszafizeti. A párt a mezőgazdaság további fellendítését az egyik legfontosabb állami, országos feladatnak tekinti. E feladat megoldásához a gazdaság^ összes ágazatának megfe. lelően hozzá kell járulnia. A dolgozók jólétének fokozása elengedhetetlenül megköveteli a lakosság áruvásárlási és szolgáltatási igényeinek még teljesebb kielégítését. A pénzjövedelmek növekedése ugyanis önmagában még nem jelenti az életszínvonal reális emelését Ráadásul egves árucikkek hiánya, a szolgáltatások mennyiségi korlátozottsága csökkenti a munka anyagi ösztönzésének lehetőségeit. Éppen ezért a párt a mezőgazdaság gyors ütemű fellendítésével együtt rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít az úgynevezett B szektorba tartozó iparágak fej lesztésének. Az eredmények ellenére a Központi Bizottság azon a véleményen .van, hogy a B szektor ágazatainak helyzete nem elégíthet ki bennünket. Nemcsak arról van szó, hogy a mezőgazdasági nyersanyagoknak a rossz termés okozta hiánya miatt a könnyű- és élelmiszeripar több területén nem sikerült megvalósítani a kitűzött célokat. Sokkal átfogóbban és határozottabbafl kell felvetnünk a kérdést. Önök emlékeznek arra, hogy a XXIV. kongresszus megállapította : -gyökeresen meg kell változtatnunk hozzáállásunkat mindahhoz, ami az emberek mindennapi szükségleteinek kielégítésével kapcsolatos, mind mennyiségileg, mind minőségileg lényegesen növelnünk kell az árutermelést és a szolgáltatásokat. Meg kell mondani, hogy ezt a feladatot nem sikerült maradéktalanul teljesíteni. Még most sem tanultuk meg. hogy a nehézipar fejlesztésének gyors ütemével egyidőben, fokozzuk a B szektor, valamint a szolgáltatások szférájának fejlesztését Folytatva a B szektorba, valamint az azt kiszolgáló termelési ágazatokba, a kereskedelembe és a szolgáltatások szférájába irányuló beruházások növelését, fokoznunk kell a követelményeket mindazokkal szemben, akik a gazdaság e területének fejlődését tervezik és irányítják. A kulcsfontosságú gazdasági problémák között — mondotta Brezsnyev a továbbiakban egyre nagyobb Jélentő-J sége van a külgazdasági kapcsolatok fejlődésének. Mindez egyenes következmény» népgazdaságunk gyors növekedésének és azoknak a hatalmas változásoknak, amelyek szerte a világon mennek végbe, s a béke és az enyhülés politikájának eredményei. 1 A külgazdasági kapcsolatokban hatékony eszközt látunk- mind a politikai, mind a gazdasági feladatok megoldásának előmozdításához. A gazdasági integráció útján növekszik a szocialista közösség ereje és összeforrott- sága. A fejlődő országokkal való együttműködés megkönnyíti ezeknek áz országoknak gazdasági és társadalmi életük haladó irányban történő átalakítását. Végül a tőkés országokkal való gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolatok megszilárdítják és kiszélesítik a békés egymás mellett élés politikájának anyagi alapját. A többi országhoz hasonlóan mi is arra törekszünk, hogy a külgazdasági kapcsolatokból származó előnyöÜbt felhasználjuk a gazdasági feladatok sikeres megoldását célzó pótlólag«« lehetőségek mozgósítására, időmegtakarítására, a termelés hatékonyságának fokozására, a tudományos és technikai haladás meggyorsítására. A kilencedik ötéves tervben az előirányzottnál lényegesen nagyobb sikereket értünk el ezen a téren. A külkereskedelmi forgalom volumene az 1970-es 22 milliárd rubelről 1975-ben 51 milliárd rubelre nőtt Gyors ütemben fejlődött exportunk is, és nemcsak a nyersanyagok terén, hanem a gépek és berendezések különböző fajtáinak vonatkozásában is, beleértve az atomreaktorokat, áramfejlesztőket, a repülőgépeket és szerszámgépeket is. A Szovjetunió részt vett több száz külföldi ipari objektum építésében. A X. ötéves tervben előirányoztuk a külkereskedelmi forgalom jelentős növelését. Fontos kérdés — a külgazdasági kapcsolatok új formáinak fejlesztése, amelyek túllépnek a szokásos kereskedelem keretein, kiszélesítik lehetőségeinket és általában a legnagyobb hatékonyságot biztosítják. Itt többek között azokra a kompenzációs megállapodásokra gondolok, amelyek sio- rán teljes mértékben a mi államunk tulajdonában lévő új üzemek jönnek létre külföldi cégekkel való együttműködésben. Hiteleket, berendezéseket, lfcemceket nyújtanak számunkra, és mi olyan termékekkel fizetünk, amelyeket ezekben vagy más üzemekben állítanak elő. Ilyen jellegű megállapodások eddig főleg a nyersanyagot és félkésztermékeket termelő ágazatokban jöttek létre. De itt az ideje szélesíteni ezek hatókörét, bevonni a feldolgozó- ipart is, felkutatni a termelési kooperáció új módjait. Külgazdasági politikánkat összehangoljuk a testvéri országokkal. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záródokumentumának szellemében a Kölcsönös Gazdasági Segítség Ta rácsa a tagországok kormányainak nevében hivatalos kapcsolatok létesítését javasolta az Európai Gazdasági Közösségnek. Az Európai Gazdasági Közösség Miniszteri Tanácsának átnyújtottuk a kölcsönös kapcsolatok alapjairól szóló, megállapodás-tervezetet, amely kedvező feltételek kialakítását irányozza elő a két szervezet és a hozzájuk tartozó országok közötti egyenjogú együttműködéshez. Mi készek vagyunk erre. A munka másik iránya: a gazdasági ösztönzőle és emelők — az önálló gazdasági e’számolás, a nyereség, az ár és a prémium. — helyesebb kihasználása. Más szóval, tökéletesíteni kell az olyan mutatók egész rendszerét, amelyek a minisztériumok, egyesülések és vállalatok tevékenysége, s mindenekelőtt munkájuk hatékonysága és minősége értékelésének alapjául szolgálnak. (Folytatás az 5. oldalon)
