Szolnok Megyei Néplap, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-22 / 45. szám
1976. február 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 1=0 m IMELLfiKES!? Májas 1 RahagyárMl 500 résztvevővel Körkép a második munkakörről A bérek a fizikai dolgozók mellékfoglalkoztatásában általában reálisak. A megyei tervező vállalat mellékfoglalkozású műszerésze kéthetenként — hiíba esetén egy-két napon belül — ellenőrzi, javítja a 1 rábízott gépeket, ezért havonta 500 forintot kap. A VOLÁN Vállalat, valamint a Pelikán Szálló és a megyei kórház szülészeti osztályának portásai között született egy megegyezés: ha a szálló vendégeinek, vagy a betegeknek taxira van szükségük, akkor a portások VOLÁN-taxit hívnak. Ezért az „üzletért” a nyolc portás minden hónapban. 150 forintot kap, (Igaz, az összeg kicsi, de az üzletszerzés módja furcsa.) A vállalatnak hat máshol dolgozó gépkocsivezető is besegít a „fuvarozásba” szabad szombatján, vasárnapján, Ezt a vállalat személyzeti osztályán azzal indokolták, hogy kevés az autóbuszvezető, negyvennel kevesebb, mint amennyire szükség lenne. Ezeket a gépkocsivezetőket — a gyakorlat, a szaktudás után — „volános-besorolás” alapján fizetik, vagyis 12—15 forintos órabért kapnak, és havi 40 órát dolgozhatnak. Ugyanazért a dupláját? A szellemi foglalkozásúak munkaidíját is az esetek többségében a másodállásnak megfelelő munkakör alapján, az előírt munkaidővel arányosan állapítják meg. Ezt tapasztaltuk például többelv között a BMG török- szentaúfclósi gyárában, a karcagi Május 1. Tsz-ben, a jászberényi Aprítógépgyárban. Mindemellett még az is előfordul, hogy a bért nem a mellék-, hanem a főálláshoz szabták meg. Kisújszálláson például az egyik tanácsi vállalat igazgatóját!!) műszaki ellenőrnek alkalmazta egy másik tanácsi vállalat tavaly, igaz mindösz- sae háromhómapos időtartamra, egy műhely felépítésénél. „Esetét” érdemes ösz- szevetni egy másik példával. A BMG törökszentmiklósi gyára napi négy óra munka után a műszaki ellenőri bértételnek megfelelő 2600 forintos fizetés félét, azaz 1300 forintot fizet havonta a i mellékfoglalkozású műszaki ellenőrnek. Kisújszálláson, a gyorsan felépített, nem nagy és nem is különleges műhely műszaki ellenőri munkáiért az említett igazgató 2150 forintot kapott havonta. Azaz csaknem dupláját, mint törökszentmiklósi „kollégája”. Több helyen, így például a karcagi Május 1., a jászárokszállási Kossuth Termelőszövetkezetekben, a karcagi ÁFÉSZ-nél a jogtanácsossal nem áll a termelő- szövetkezet közvetlen munkaviszonyban — s ez így egésaségesebb is. Jogászt az ügyvédi munkaközösségektől kapnak, a munkadíjat is a munkaközösségnek utalják át. Bár ezek nem nagy ösz- szegek, havi 1000—1200 forintot tesznek ki, mégis felmerül, vajon van-e mögötte elegendő műnk a fedezet? A Május 1. Termelcszövetkp- zetben például a személyzeti vezető és a főkönyvelő elmondták, hogy a jogtanácsos évente három-négy ügygyei foglalkozik, az eggyel- eggyel eltöltött időt legfeljebb hat-hét munkanapra becsülik. Egy üzlet többszörös besszen Mégis úgy tűnik, ez a legjobb megoldás, mert vajon mennyi tényleges munkát nyújt „tisztességes” béréért a jogtanácsos a jász- ágói Kókai Tsz-ben — amely a karcagi Május 1-nél mind földterületét, mind taglétszámát tekintve jóval kisebb termelőszövetkezet. A jogtanácsos ott „mellékfoglalkozás jelleggel” heti egy napot, szabad szombatjait (!) köteles a termelőszövetkezetben eltölteni, ezért havi 2450 forintot kap, amelyhez még ezenfelül — a főágazat- vezetőkihöz hasonló mértékű — bérével arányos eredményességi pótlék is járulhat. (Hogy ez együtt „órabérben” mennyi, azt már ki sem merjük számolni!) Az illető jogtanácsos a nagyobb jövedelemhez azonban már korábban hozzászokhatott. Tavaly négy termelőszövetkezettől, amelyek közösen foglalkoztatták, havi 6150 forint illetményt kapott. Mindezek mellé még engedélyt kért. hogy egy ötödik téeszben is — mellekfoglatkozásban — jogtanácsosként működhessen. Az engedélyt, mint azt a jószágéi téeaz elnöke elmondta, a négy té- esztől meg is kapta. (Azóta a téeszegyesüiósék miatt a közös foglalkoztatás megszűnt, ma a jászfényszarui Béke Tsz-nél van főállásban.). Az említett jogtanácsos mellett igazán szerénynek és önfeláldozónak kell megítélnünk azt a budapesti növényvédő vegyészmérnököt, aki a jászkiséri termelőszövetkezetben szintén hetente egy napot tölt el — mindezt havi 700 forintért. Említésre méltó esetet jegyeztünk fel a kisújszállási ÁFÉSZ-nél is. Egy szolnoki árszakértő az árga zdálkodá- si ügyrend elkészítéséért — ez ugy an nem másodállás, vagy mellékfoglalkozás, csupán úgynevezett „egyszeri jogviszony” — 9 ezer forintot vett fel. A költségvetésben — amelyet ő maga állított össze — 30 forintos, reális órabért tüntetett fel, ám a szerződés megkötésé* tői a tanulmány „leszállításáig” mindössze másfél hónap telt el. Kérdéses, ennyi idő alatt az illető képes volt-e erre a munkára valóban háromszáz órát fordítani, miközben Szolnokon — a TEMPö Ksz-mél —főállásban is dolgoznia kellett? Érthetőbbé válik az ügy, ha tudjuk, hogy ugyanez az árszakértő, ugyanezt az ügyrendet, hasonlóan magas összegért például a szolnoki ÁFÉSZ-nelc is „eladta”. A két ügyrend között a szakemberek becslése szerint az eltérés olyan minimális, hogy az két-három napi munkával égjük ÁFÉSZ viszonyairól a másikra adaptál Írató. (Egyébként ő máshová, például a karcagi ÁFÉSZ-hez is küldött ajánlatot. Lám, így lehet, egy rókáról több bőrt is lenyúzni!) 6=0 a fääiläs Vizsgálódásaink során természetesen nemcsak kirívó esetekkel találkoztunk. Érdemes megemlíteni, hogy öt évvel ezelőtt a NEB-vizsgá- lat például a megyei tervező vállalatnál, a Középtisza- vidéki Vízügyi Igazgatóságnál, az Aprítógépgyárban, a jászkiséri termelőszövetkezetekben jónéhány visszásságra derített fényt. Azóta ezeken a helyeken a másodállások, mellékfoglalkozások száma a minimálisra csökkent, engedélyt is csak indokolt esetben adnak. Néhol a „dolgokat” annyira kézben tartják, hogy visz- szaélésre nincs is lehetőség. (Például a Vízügyi Igazgatóságnál még azt it pontosan tudják, hogy dolgozóik, az elmúlt évben második munkakörökből mennyi jövedelemhez jutottak, ez az ellenőrzést még inkább megköny- nyíti.) A megyei tervező vállalatnál. ahol pár évvel ezelőtt még sokaknak volt mellékállásuk most mindössze három dolgozónak engedélyeztek fizetett különmunkát. Többek között ez adott lehetőséget arra, hogy négy év alatt 400 ezer forint értékű társadalmi munkát végezhettek. Ahol pedig eddig még nem tettek rendet, most kötelezően szét kell nézniük házuk táján, hiszen a rendelet ezt előírja. Végülis az a cél, hogy mindenki saját munkahelyén, ha úgy tetszik „főállásában” dolgozzék tisztességesen. A vállalatok, szövetkezetek, intézmények feladatait mindenekelőtt saját dolgozóik lássák el. Második munkakörben pedig csak rendkívül indokolt esetiben — ha a közérdek is úgy .kívánja — foglalkozhassanak bankit. S ez valóban munka, ne könnyű pénzszerzési alkalom legyen. (Vége.) Szekeres Edit — Trömböczky Péter k. A tószegi Petőfi Tsz kertészetében a növényházban 30 ezer tő tápkockás paprika, 10 ezer paradicsom és 10 ezer uborka palántát nevelnek. A palántákat március elején fóliaházakba ültetik. Képünkön: gyomlálják a paprikapalántákat Falugyűlés Kunmadarason Kabátok külföldre Ebben az évben összesen 14 ezer tavaszi terméket állítattak elő a Május 1. Ruhagyár szolnoki üzemében. A kabátok zömét osztrák, japán, kisebb mennyiségét magyar műszálas ballon anyagból varrják, a kabát anyagával elütő színű anyaggal bélelik. Hamarosan hozzáfognak a különböző farmer öltönyök varrásához is. A többnyire fiataloknak készülő öltözékeket — főként a lányokét — tűzések magyaros motí- vumú himzéesk is díszítik. Készülnek majd a szolnoki gyáregységben színes tavaszi — de nyáron is viselhető ballon és egyéb műszálas nadrágkosztümök, együttesek, zekék. A gyáregység dolgozói az SZKP 25, kongresszusára felajánlották, hogy a szovjet exportra készülő négyezer műbőr férfi zekét határidő előtt és lehető legpontosabban kidolgozva küldik rendeltetési helyükre, Népgyűlés elnevezéssel rendeztek pénteken este Kunmadarason falugyűlést, amelyre valóban illett a „népgyűlés” szó, hiszen a művelődési ház nagytermében rendezett eseményen a községben élők minden kor- és foglalkozás szerinti rétege képviseltette magát. Csaknem 500-an voltak. Először a Hazafias Népfront községi bizottságának beszámolóját hallgatták meg amelyben értékelték a népfront ötödik kongresszusa óta végzett munkát. Ezt követően Benke Pál, a nagyközségi tanács elnöke beszélt a negyedik ötéves terv célkitűzéseinek végrehajtásáról. Kunmadaras dinamikusan fejlődött az el- műit öt esztendő alatt, amit jól érzékeltet néhány adat: a negyedik ötéves terv idején összesen 58 millió 600 ezer forintból gazdálkodhattak, fejleszthették a települést, csaknem 3 millió forintot fordítottak tanácsi intézmények, lakások felújítására, a fejlesztési alap felhasználása pedig a tervezett 7 millió 100 ezer forint helyett 10 m illió 100 ezerre bővült. A kunmadarasa gazdasági egységeket dicséri, hogy csaknem másfél millió forintot adtak az elmúlt öt évben különböző községi feladatok megoldásához. A község lakói összesen 6 millió 150 ezer forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá lakóhelyük gazdagításához. Sok szó esett az ötödik ötéves terv feladatairól is az elnök beszámolójában. Többek között még az idén megkezdődik a szennyvíz- hálózat kiépítése mintegy 16 millió forintos beruházás keretében, 1977-ben pedig elkezdődik a belvízrendezés, amelynek kivitelezési költségei várhatóan 10 millió forintot tesznek majd ki. 1978-ban — régi gondja oldódik meg ezzel a falunak — tornaterem építéséhez látnak hozzá. A népgyűlés néhány hozzászólással és a HNF községi bizottságának megválasztásával zárult. A togkönyvcserére készülve Beszélgetések a beszélgetésekről Az idén lesz huszonegy esztendeje, hogy Rontó László, mint ipari tanuló, belépett a szolnoki Papírgyár kapuján. Ma kiszerelő gépvezető. Közben megjárta a dunaújvárosi üzemet is,, aztán visszajött: — Szeretem ezt a gyárat. Itt tanultam, a feleségem is itt. dolgozik. Itt vagyok itthon. Ha minden sikerül, a láncomat is idehozom majd dolgozni. — Csak azért, mert itt tanulta a mesterséget? — Nem, nemcsak- azért. Jó szakgárda van itt, jó a kollektíva. Bár a technikai forradalom „szele” a mi gyárunkat nem nagyon csapta meg. Kivétel a IV-es papírgép, azzal aztán bizonyítottuk is, hogy nem vagyunk rosszabbak másoknál. Dehát más papírgyárban, kivéve az újakat, talán még öregebb gépek vannak. Most azért jó hangulat van a gyárban. Nemcsak azért, mert egy új gépet kapunk majd, aminek az alapozása már ebben a tervidőszakban megkezdődik. Onnét a jókedv, hogy az hírlik: elég jelentős béremelés lesz nálunk. Erről a jó hangulatról is akarok majd szólni, amikor sor kerül a tagkönyvcsere előtti személyes beszélgetésre. — Iffy hát, már latolgatja miről szóljon? — Pártbizalml vagyok. Ha a csoportom tagjait igyekszem felkészíteni ezekre a találkozásokra, az csak természetes, hogy magam is készülődöm. Tudjanak többet a szakmunkásoknál Hallottam, hogy Rontó László most végzi a marxista—leninista esti egyetem harmadik évfolyamát. Azt is mondják róla, hogy igyekvő, szorgalmas ember, és nem rejti véka alá a véleményét. — Inkább az a baj, hogy nagyon hamar begurulok, ami nem éppen a legdicsé- rendőbb pártmunkás erény. Higgadtabbnak kellene lennem, türelmesebbnek. De vita közben elkapja az embert a hév, aztán ... Mert sokszor beszélgetünk, vitatkozunk. A pénzen például, hogy egyre többen vannak, akik csak azt lesik, mennyi kerül a zsebbe. Persze, ha ilyenről kerül szó, nem bír nyugodt maradni az ember. — A pártcsoportjában hogyan mennek a dolgok? — Rendben, csak az aktivitással van egy kis baj. Ügy gondolom, hogy a személyes beszélgetésen alaposabban szót váltunk majd mindenről. Mert nálunk is van min javítani minden jó ellenére. Például a gyárban is. — Mire gondol? — Jobban meg kellene követelni a munkafegyelmet, mindenkitől. Nemcsak az igazolatlan mulasztásokra gondolok, hanem a technológiai fegyelem betartására is. Hogy mindenki felelősnek érezze magút azért, amit csinál. Volt már olyan, hogy tudtuk: selejtet gyártunk, de a művezető mégsem merte leállítani a gépet, azt mondani, hogy ezt nem csináljuk, mert... Igen, a középvezetőknek is határozot- tabbaknak kellene lenniük. És tudjanak többet a szakmunkásaknál. Azért lettek vezetők. A tagkönyvcsere előtti beszélgetések jó alkalmat adnak arra, hogy elmondjuk: szerintünk hogyan, mit kellene még jobban csinálni, hogy még előbbre jussunk. Mint a fogaskerekek Mátyus Imre, az egyik legjobb gépmester a zacskóüzemben. Hetedik esztendeje dolgozik a gyárban. — Megszerette ezt az üzemet? , — Amikor 1962-ben idejöttem tanulónak, az akkori művezetőm két hétig csak takaríttatott velem. A harmadik héten azt mondta: „Na Imre, te itt maradsz. Ha kibírtad, innét mégy nyugdíjba”. Belerázódik az ember. Igyekszik becsülettel elvégezni a munkát. A mi gyártmányunk nagyon drága: import anyagból készítjük a paprikás zacskókat és a megrendelő nagyon megnézi mit vesz át. Határidőre, pontosan kell dolgoznunk. Nem szeretem a reklamációt. Nem szólva arról, hogy az anyagiakban is jelentkezik. Az ember nem szívesen fizet esetleg kártérítést is. — Rövidesen sor kerül arra, amikor a beszélgető csoporttal együtt szót vált a saját dolgairól. Például arról, hogyan tesz eleget pártmegbízatásának. — Szerintem az, hogy az ember hogyan teljesíti párt- feladatát, nemcsak raHa múlik. Vegyünk példának engem. A gyárban az MHo-1- U'Vészklub titkára vagyok, ez a pártfeladatom. Vagyunk klubtagok elég szép számmal. De mi van akkor, amikor kimegyünk a lőtérre és nem tudunk edzést tartani, mert zárva van a kapu. Elfelejtették. hogy megyünk. Vagy: megrendeztük a lövészetben a Papírkupát. Tizenhárom vállalat mintegy ötszáz lövészsportolója ült a fűben, a pálya előtt, mert elfeledkeztek rólunk és zárva volt a pálya. Nos, hogy értékelné az én munkámat? — Igaza van ha ezért elégedetlen, de ezen lehet változtatni. — És kell is. Úgy gondolom jobban a tudatunkba kell vésődnie annak, mit je- jelent az, hogy felelősség. Gyakran hallom, hogy objektív akadály miatt nem sikerül valami... Itt a gyárban most sokat beszélünk a lakásépítésekről. Vagyunk tizenegyen, akiknek már 1974 végén be kellett volna költöznünk a munkáslakásépítési akcióban, a MÉSZÖV szervezésében épült házba. Én a feleségemmel, a két gyerekkel egy kis albérleti szobában lakunk és közben nem volt könnyű összegyűjteni azt a pénzt, amit a lakás „beugróként” fizetni kellett. Most azt mondják, júniusban talán költözhetünk. Itt tizenegyen várunk, de összesen körülbelül száz munkáscsalád van pillanatnyilag ebben a helyzetben. Ahhoz, hogy én jól érezzem magam, nyugodtan tudjak dolgozni, másutt is jól kell menni a dolgoknak, nemcsak az én gyáramban. A különböző szakmák, munkák, feladatok, emberi sorsok úgy illeszkednek egymásba mint a fogaskerekek. Hát ezért mondom én azt: az építőknek is jobban, a határidőket betartva kellene dolgozniuk. Ügy, mint ahogyan azt tőlem megkövetelik. Azt hiszem a párttagsági könyv cseréje előtti beszélgetéskor erről is szót ejtek majd. Őszinte, elvfársias légkörben Varga Sándorné, a szolnoki Papírgyár üzemi pártbizottságának titkára mondta találkozásunkkor: — A beszélgető csoportok felkészítésénél mi nem győzzük hangsúlyozni: nem adat- egyeztetés acélunk. Őszinte, elvtársias baráti beszélgetésén értékeljük munkánkat valamennyien, és beszéljünk arról iss hogyan, mit kellene jobban csinálni. Mert társadalmunk előrehaladása valamennyiünktől függ. Mindannyiunk eddigieknél jobb munkájától, nagyobb felelősségvállalásától. Varga Viktória
