Szolnok Megyei Néplap, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-15 / 12. szám

19T8L SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 « A Tisza Cipőgyár mezőtúri telepének műhelyében 3 Zagyvamenti Tsz-bea Metszik a fákat, a kertészetben készítik a melegágyakat Javuló áruellátás A karcagi ÁFÉSZ gyorsmérlege Eredményes évet zárt a karcagi Általános Fogyasztá­si és Értékesítő Szövetkezet. A kiskereskedelmi forgalmat az 1975-ös évben 290 millió forintra tervezték, amelyet négy százalékkal sikerült túl­telj esíteniök. Az előző évhez képest az élelmiszer- és az iparcikkfo- gyasztás Karcagon dinamiku­san fejlődött. Az előbbi 13,1, az utóbbi 14,1 százalékkal. A vendéglátóipari forgalom is eredményesen alakult. Első­sorban a tömegétkeztetés biztosítása volt a fő feladat Az ébelfogyasztás értéke ; meghaladta az ötmillió fo­rintot, amely az előző évhez . képest öt százalékkal volt nagyobb. A szövetkezet a negyedik ötéves tervét is sikeresen tel- ; jesítette. Egymiiliárd 231 millió forint volt az összfor­galmuk, mintegy 20 millió­val nagyobb a tervezettnél. A szövetkezet igazgatósága most állítja össze az ötödik ötéves tervet. A kunmadaras! ÁFÉSZ-szel történt egyesülés után készülnek a megnöve­kedett feladatok ellátására. A 7000 hektáron gazdálko­dó jászberényi Zagyvamenti Termelőszövetkezet gyümöl­csösében a hét elején elkez­dődött a fák metszése. Első­ként az 50 hektáros almás- kentben végzik el a fontos munkát. Március elejétől a 40 hektáros meggyesben, majd a 3 hektárnyi szilvás­ban kerül sor a fáik metszé­sére. Szorgos munka folyik az egyesült tsz szőlészetében, mivel az enyhe tél korai rügyfakadást ígér. Addigra pedig 120 hektáron kell elvé­gezni a szölőmetszést Ha szükség lesz rá, a tsz más ágazatokból is csoportosít át munkaerőt a szőlészetbe. A kertészetben jó ütemben haladnak a szerves- és mű­trágyázással, elkezdődött a salátamag vetése. A kerté­szek fogadkoznak, hogy már­cius végére nemcsak export­ra, hanem a jászberényi pi­acra is jut a primőr fejes sa­látából. Tavaszi feladatokra készül­nek a gazdaság 120 hektárnyi szántóföldi kertészetében is. Melegágyak készítésével, ta­laj előkészítéssel teremtik meg a feltételeit annak, hogy 90 hektárra idejében kiültet­hessék a paprikapalántát, és jó termést takarítsanak be a 20 hektárnyi dinnyeföldről, a 10 hektáros vegyes zöldség- termő területről. Az erdészetben a téli mű­szak eredménye: 3 ezer 500 köbméter akác, nemesnyár és cellulózfa kitermelése. Az ér­tékes alapanyag egv részét a tsz-ben dolgozzák fel, 30 ezer szabolcsi rekesz (láda) ké­szül belőle. Másik részéből a LIGNINPEX-szei kötött szer­ződés alapján 400 köbméter papírfát szállítanak exportra. A kitermelt akácfából 10 ezer, a korszerű szőlőműve­léshez szükséges támo&zlop készül. Az oszlopokat a tsz részben saját szőlészetében használja fel, másrészt érté­kesíti. A téli „műszak” fel­adataként folyik a talajelő­készítő és tuskózá&i munka, aminek folytatása újabb 100 hektár erdőtelepítés, erdőpót­lás lesz. Halat „terem” a gyenge fiüd E iég:2z3á!!'.o3ás gociljai, eredményei a Középtiszai állami Gazdaságban A Kőzéptiszái Állami Gazdaság földjeinek egy része hek­táronként 7—3 aranykorona értékű, ami azt jelenti, hogy leg­feljebb 10—12 mázsa búza teremne rajta. De az is csak szá­raz időben, mart a mély fekvésű, belvizes sziken a csapadé­kos idő még ezt a 'kicsi hozamot is elvinné. A talajjavítás ugyancsak drága, és rosszul megtérülő befektetés volna, s ezért ezeken a területeken a gazdaság az 19S0-as évek elején halastavakat létesített. Az üzem szakembereitől azért nem állt távol ez az ágazat, mert már jóval korábban a „vizes”, illetve a „rizses” gazdaságok közé tartoztak. Így került Szolnok me­gye mesterséges tóterületének több mint 50 százaléka, 810 hektár a Közóptiszaii Állami Gazdaságba. Az évek során az üzem dol­gozóinak azonban nem min­dig hozott örömet a halászat. Ha például az állattenyésztés többi ágazatához viszonyíti- juk, akkor megállapítható, hogy a tógazdaság fejlődése elmaradt a várakozástól. Az 1973-as — 74-es hozamok nem sokkal haladták meg az 1968-as év „termését”, és <jz nemcsak erre az állami gaz­daságra, hanem az ország többi üzemére is igaz. A ha­lastavak általában elavultak, a töltések felújítására, az el­iszaposodott halágyak pedig tisztításra várnak. A Középtiszai Állami Gazdaság évente két-há­rom millió forintot költ rekonstrukcióra, de a termelés bővítéséhez ez kevés. Tudták ezt a szakem­berek is, viszont — mivel csak az üzem anyagi erejére támaszkodhattak, — az iva- déknevalő és a keltetőház építése 1071-ben kezdődhetett meg. E nélkül az ivadékedlá- tás bizonytalan, ráadásul meglehetősen költséges volt. Az előbb említett v,-v+-tőhőz és az ivadéknevelő tórend­szer ezt a gondot megszün­tette, mert két rotációban annyi halat nevelnek, ameiny- nyi nemcsak a saját üzemük, Iranern a környező gazdasá­gok Igényét is kielégíti. Az eddigi tapasztalatok alapján, azonban további fejlesztés is szükséges. U teere ve löket kell építeniük, mert a 80—100 hektáros tavakban az egy­nyaras pontyivadék szinte el­tűnik, tisztességesen csak 5—10 hektáros utónevelők- ben lehet gondoskodni rólu-k. Ezek elkészülte az ötödik ötéves tervben, 1978— 79-ben várható, addig is a kisebb 6—7 hek­táros tavakat, tórészeket használják erre a célra. További tartalékuk a poli- kultúrában van: az eddigi 5 százalékról 20—25 százalékra emelik a növényevő halak arányát, az 1—2 százalék ra­gadozó és 70—73 százalék ponty mellett. A növényevő halak arányának erpeláse vi­szont a már meglévő gondo­kat sokszorozza, hiszen a magyar fogyasztók leginkább csak a pontyot ismerik és vásárolják szívesen. Mivel ezek a fajták nehezen tartha­tók huzamosabb ideig, — például szállításkor élve, leg­célszerűbb konzervipari fel­dolgozásuk. Ez annál is in­kább sürgető, mert 1977-ben már 350—400 vagon növény­evő halat kínálnak eladásra a tógazdaságok. A sok import konzerv helyett hazai gyárak kellenének, de erre egyelőre csak kezdeti elképzelések vannak. A Középti&zai Álla­mi Gazdaság is szívesen hoz­zájárulna a társulásos alapon létrehozandó üzem költségei­hez, hiszen a tavalyi 3—4 va­gon helyett, az idén már 10—12 vagon növényevő ha­lat kell eladniuk, és ez a szám az elkövetkezendő esz­tendőkben hasonló ütemben többszörösödik majd. Az állami gazdaságban 1975-ben éi'ték el az eddigi legnagyobb hozamot: 67 va­gont töltöttek meg hallal. A fejlesztés ütemterve szerint 1930-ban már 84 vagon ha­lat vásárolhatnak a vevők az állami gazdaságoktól. Mindezt tulajdonit éppen újabb tó nélkül, azaz ho­zamnöveléssel kívánják elérni. Az elmúlt esztendő elejé­től a gazdaság dolgozói egyet­len marék penészes kukori­cát sem szórt.-'1' )-.< - ban, s ez az eredményen meg is látszik. A tOVáö.XÍ;'. _ viszont nem elég csupán az állami gazdaság és még „né­hány megszállott” szakem­ber igyekezete, hanem mások figyelmére, közreműködésére is szükség van. B. Á. AZ V. ÖTÉVES TERV Fejlődésünk mérföldkövei 9. Gazdasági munkánk fej­lesztésének fontos feltétele, hogy minden szinten tovább javítsuk a gazdaság irányí­tását. Közel nyolc esztendő tapasztalatai igazolják, hogy a gazdaságirányítási rend­szer továbbfejlesztése helyes és szükséges volt. Teljesül­tek a megfogalmazott fő cé­lok: tovább erősödött szo­cialista rendszerünk, meg­gyorsult a szocialista tár­sadalom építése, fejlődtek a szocialista tulajdonviszonyok és a termelőerőik, növekedett a szocialista vállalatok önál­lósága, az egész gazdaságban javult a tervszerűség, fejlőd­tek a szocialista tervgazdól- kodás korszerű módszerei. Változatlan célunk a szoci­alista tervszerűség érvénye­sítése. Ennek érdekében to­vább kell folyt atnunk a köz­ponti irányítás hatékonysá­gának növelését, a népgaz­dasági és vállalati tervezés színvonalának emelését, a tervek végrehajtásának, a gazdasági fegyelem megtar­tásának ellenőrzését. I fi szaSsátyziic lováisIsfelSeszlése Az eddigi tapasztalatok fi­gyelembe vételével — a fej­lődés változó feltételeinek megfelelően — az ötödik öt­éves terv gazdaságpolitikai céljaival összhangban továb- b' intézkedések történnek a gazdasági szabályozórendszer továbbfejlesztésére. A gazdasági szabályozók módosításának vezérfonala, hogy olyan közgazdasági fel­tételeket teremtsen a válla­latok számára, amelyek elő­segítik a gazdálkodás haté­konyságának növeléséi,. ki­fejezésre juttatva a gazda­sági feltételeinkben bekövet­kezett változások következ­ményeit is. minden területen az erőforrásaink gazdasá­gosabb hasznosítására, fe­gyelmezettebb munkára, a termékszerkezet korszerűsí­tésére, az exportképesség nö­velésére és ésszerű takaré­kosságra ösztönözzön. Az ösztönzés erősítése mellett a gazdasági szabá­lyozók megváltozása azt is eredményezi, hogy a gazda­sági, pénzügyi egyensúly helyreállítása érdekében a költségvetés és a vállalatok közötti jövedelemmegosztás a tervidőszak elején vala­melyest az államháztartás javára módosul. Ez a válla­latok egy részét átmeneti időszakban nehéz feladat elé állítja, mivel csökken a nye­reségük. Erre mégis szükség van, főként, hogy a költség- vetés túlzott terhei — amit az elmúlt években a világ­piaci árak változása miatt volt kénytelen vállalni — enyhüljenek. A párt életszínvonal-poli­tikájának legfőbb alapelve — volt és marad a jövőben is —, hogy a szocializmus építése a termelés, a terme­lékenység emelkedésével összhangban járjon együtt a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével, jólé­tének fokozásával, műveltsé­gének gyarapításával. Más­szóval a szocialista társada­lom biztosítja a dolgozó tö­megek életszínvonalának rendszeres emelését, ha an­nak feltételei a gazdaságban létrejönnek. Ez utóbbi té­nyező — a feltétel — hang­súlyozása mindenkor fontos. Hiszen elosztani csak azt lehet, ami van, amit min­dennapi munkával létreho­zunk. Tehát ha a gazdasági célkitűzések teljesülnek — megfelelően növekedik a nemzeti jövedelem — meg­teremtődnek az életszínvonal tervezett emelésének forrásai is. Az ötödik ötéves terv so­rán az egy főre jutó reáljö­vedelem 18—20 százalékkal nő. Reálisan számolva ezt tudja a gazdaság megalapoz­ni. A munka szerinti elosz­tás elvével összhangban a reáljövedelem növekedésé­nek legfontosabb tényezője a munkásalkalmazott kereső egy főre jutó reálbérének növekedése. Ez az ötödik öt­éves terv. során 14—16 szá­zalékos növekedést mutat. A reáljövedelmek növeke­désével kapcsolatban hang­súlyozni kell, hogy átlagos növekedésről van szó, az egyes családok jövedelmi vi­szonyainak változása jelen­tősen eltérhet az átlagtól. Nyilvánvaló, hogy azokban a családokban, amelyekben növekszik a keresők száma, az egy főre jutó jövedelem­emelkedés lényegesen meg­haladhatja az átlagot. Ha vi­szont a keresők száma a csalódban — nyugdíjazás vagy más ok miatt' — csök­ken, úgy az adott családban az átlagos jövedelem nem emelkedik, hanem esetleg csökken. Ezért időnként a la­kosság különböző rétegének reáljövedelmét központi bér-, illetve szociálpolitikai in­tézkedés útján emelik. A szocializmusban, mivel a társadalomnak még nem áll rendelkezésére a javak olyan bősége, hogy magas színvonalon és minden te­kintetben kielégíthesse tag­jainak állandóan növekvő szükségletét, a munka szerin­ti elosztás elve érvényesül. A szükségletek szerinti el­osztás a termelőerők nagy­arányú fejlesztés-e útján fo­kozatosan és csak a kommu­nizmusban valósulhat meg. A munka szerinti elosztás elvének megfelelően a társa­dalom tagjai olyan arány­ban'jutnak hozzá a számuk­ra szükséges javaikhoz, ami- Iven aránvban munkájukkal hozzájárulnak az össztársa­dalmi szükséglet kielégítésé­hez. Társadalmi futtatások Ez az egyenlőség azonban magában hordoz bizonyos egyenlőtlenségeket is. Ennek több oka van. Az emberek­nek különböző a szellemi és a fizikai képességűik, ezért nem egyenlő a munkatelje­sítményük, így részesedésük sem. Ugyanakkor a külön­böző területeken végzett munkák mennyiségét és mi­nőségét nem lehet pontosan összemérni, sőt még az azo­nos munkát végzők mun­káját sem, mivel az egyes vállalatoknál nem azonosak a munkakörülmények'. Ez egyenlőtlenséget okoz az egyes családok között, hogy az egyes dolgozók a munká­juk alapján szerzett jövedel­mükből igen eltérő nagysá­gú családot (gyermeket és öreget) tartanak el. Ezt a társadalomnak mérsékelnie kell. Ezért a munka szerin­ti elosztásnak ki kell egé­szülnie bizonyos társadalmi juttatásokkal (nyugdíj, csa­ládi pótlók, ösztöndíjak, in­gyenes oktatás stb.), amelyek elosztásában nem a munka szerinti, hanem — a rendel­kezésre álló lehetőségeken belül — a szükségletek sze­rinti elosztás érvényesül. Az ötödik ötéves terv — ennek megfelelően — azt tű­zi célul, hogy a keresetek­ben a végzett munka meny- nyisége, minősége, a szak­képzettség, a rrmnkakörül- mények differenciáltsága az eddiginél jobban érvényre jusson, a kereseti arányok fokozottabban ösztönözzenek a termelékenység növelésé­re, a hatékonyság javítására, a munkaerő helyes irányú átcsoportosítására. fi lielveseEsb , jövedeinsi arányokért A terv érvényesíti azt a fontos politikai köveielményc is. hogy a munkásság és a parasztság jövedelmeinek növekedése közel azonos ütemű legyen. Ennek meg­felelően a munkás-alkalma­zottak és a tsz-ekben dol­gozók kerasetnövekedése a jövőben nem tár el egymás­tól. A helyesebb jövedelmi arányok kialakítása érdeké­ben az alacsony keresetű­eknél az átlagosnál gyorsabb lesz a növekedés, ugyanak­kor arra is orientál a terv, hogy a teljesítményekkel, a munkával arányban nem álló jövedelenninövekedés ne le­gyen. A következő években is a társadalmi juttatások növe­lésének egyik alapvető célja lesz a családi jövedelmek között levő különbségek csökkentése. A gyermekne­veléshez való társadalmi hozzájárulás növelésével a társadalom mind nagyobb részt vállal a gyermekele el­tartási és nevelési költsé­geiből. Egyrészt a családi pót­lék további emelésével, más­részt a gyermekintézmények fejlesztésével, illetve azzal, hogy a gyermekgondozási segély mértéke lépést tart az á ti agk er esetek növekedés á - vei. Előirányozza a terv a nyugdíjasok helyzetének ja­vítását. Pártunk, államunk biztosítja, hogy a nyugdíjak vásárlóértéke megmaradjon. Ennek érdakében a régeb­ben megállapított alacsony összegű nyugdíjak — gazda­sági 1 ahe tőségeinkk&l arány­ban — tovább emelkednek. A terv előirányozza azt is, hogy a mezőgazdasági ter­melőszövetkezeti tagok nyugdíjkorhatára az ' ötéves tervidőszak végéig fokozato­san, á nőknél 55, a férfiak­nál 60 éves korhatárra csök­kenjen (Folytatjuk) Karvalics László SsegcsS®« Több gyermekhoJmi a boltokban Az V. ötéves tervben — a megelőző tervidőszak 6 milli­árd forintos forgalmával szemben — 9.5 milliárd fo­rint értékű forgalmat tervez a SZÖVÁRU. A csaknem 400 ÁFÉ£'Z körülbelül 80 nagyobb áruházát és csaknem 500 szaküzletét ellátó nágyválla- 1 at e célkitűzésének megfe­lelően már az idei évben egy­miiliárd 800 millió forint ér­tékű árut kíván partnerei ren­delkezésére bocsátani. Ebből az árutömegből egymiiliárd jut a ruházati cikkekre, s kü­lönösen a gyermekruhák és kabátok kínálata növekszik. Az egy évtizede termelő szegedi szénhidrogén meden­ce eredményeit, s fejlesztésé­nek idei feladatait szerdán sajtótájékoztatón ismertette Juratovics Aladár, a Nagyal­földi Kőolaj- és Földgázter­melő Vállalat szegedi üzem­vezetője. Elmondotta, hogy a kezdettől fogva beruházott összeg az év végéig éléri a hat milliárd forintot, s lénye­gében befejeződik a teljes ér­tékű termeléshez szükséges alapvető üzemek, berendezé­sek, szociális létesítmények kialakítása. Ezzel az idei olaj­termelés meghaladja a más- félmillió tonnát, földgázból pedig csaknem 2,9 milliárd köbmétert hoznak a felszínre. Az idén felhasználásra vá­ró csaknem h?tszázmil!iós beruházási összeg megfelelő hányadát a dolgozók szociá­lis körülményeinek további javítására fordítják. Egyebek között csaknem száz új la­kást építenek az olajbányá­szoknak. Ezzel befejeződik a tervezett 1000 lakás építése, da ugyanakkor hozzáfognak egy modem, négyszáz sze­mélyes olajbányász szálloda tervezéséhez. 6. f «

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom