Szolnok Megyei Néplap, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-25 / 21. szám

1975. január 25. SZOLNOK MEGYEI NfiPLAP 3 Nosolygó Antal emlékére A 85 éve született Mo­solygó Antal a forradalmi munkásmozgalom kiemel­kedő személyiségeként tart­ja számon a történetírás, s méltán. Nem könyvek ne­velték és tették forradal­márrá, hanem az, amit lá­tott, tapasztalt, s amire a vándorló demokratikus érzé­sű mesterlegények tanítot­ták Ópályi községben 1891. január 25-én született, ag­rárproletár családból. Előbb a kárpitos mesterséget, majd a nyerges és kocsifényező szakmát is kitanulta. Falu­jában nem tudta megkeres­ni a megélhetésre valót, így elindult a városba — mint a mesebeli szegénylegények — szerencsét próbálni. Be­járta az országot, megismer­te a munkásság sorsát, éle­tét. A nélkülözés és a fé­nyezők óiommórgezáses szak­mai betegsége fiatalon meg­rongálta szervezetét. Beteg­sége mind délebbre űzte, a napfényt, egészséget keres­te. másrészt szakmai tudá­sát is tökéletesíteni akarta, így jutott el vándormunkás­ként Fiúméba, összebarát­kozott az olasz munkások­kal, megtanulta nyelvüket, megismerte eszméiket. A fiumei szindikalista szerve­zetekben folytatott beszélge­tései, majd a heves gyári sztrájksorozatok harcossá edzették Elbocsátások, elzá­rások sorozata után haza­tért 1912-ben került Budapest­re. A Váci úti Repülőgép- gyárban kapott állást. Be­kapcsolódott a szakszerveze­ti munkába és tagja lett a szociáldemokrata pártnak. 1913-ban a pártvezetőség a Zsil-völgyi bányavidékre küldte, hogy szervező mun­kát végezzén a bányamun­kások között, vonja be őket1 a szakszervezeti mozgalom­ba. Noha a kormány tiltot­ta a bányász-szervezkedést, Mosolygó Antal életelve: ..egyetlen nap se múljék el forradalmi agitáció nélkül” — eredményt hozott és né­hány hónap alatt mintegy 28 ezer bányász vált szerve­zett munkássá. A kiváló agitátort a csendőrség előbb a bányák területéről, majd a megyéből is kitiltotta. Ezt követően visszatért Budapestre. A Galilei Kör­ben összegyűlt haladó, anti- militarista ifjúsági csoport­ban ismerte meg Szabó Er? vint, eljárt szemináriumai­ra, előadásai nagy hatással voltak további mozgalmi te­vékenységére. 1914-ben, az első világhá­ború kitörésekor behívták katonának. Bátor, háborúsl- len.es agitációjától a hadve­zetősége féltette a katonák „harci szellemét”. Hamaro­san leszerelték és mint jó szakmunkást a mátyásföldi repülőgépgyárba osztották be munkára. Rövid idő után ott is a szakszervezeti élet irányítója lett. 1917 tavaszán már kialakította Mátyásföl- dön a forradalmi mozgal­mak Fest környéki központ­ját. Mosolygó Antalnak nagy szerep jutott az 1917. no­vember 7-i MÉMOSZ-ban rendezett bizalmigyűlésen, ahol az októberi forradalom győzelmét hirdető tüntetése­ket szervezték. 1918 máju­sában — mint korábban már többszőr is — ismét le­tartóztatták. A Gyűjtőfog­házból a győztes őszirózsás forradalom szabadította ki. Az 1918. november 21-én megalakult Kommunisták Magyarországi Pártjának alapító tagja lett és bevá­lasztották az első Központi Bizottságba. 1919 februárjá­ban több kommunista veze­tővel együtt Mosolygó An­talt ismét elfogták, bebörtö­nözték. A Magyar Tanács- köztársaság kikiáltásakor szabadult. Tagja volt a Bu­dapesti' Forradalmi Munkás- és Katonatanácsnak. A pro­letárhatalom védelmében az utolsó napig a magyar Vö­rös Hadsereg zászlóalj poli­tikai megbízottjaként har­colt. A Magyar Tanácsköz­társaság megdöntése után a fehérterroristák börtöneiben raboskodott. A Szovjetunió fogolycsere útján szabadí­totta ki. 1921-ben Moszkvába érke­zett. Szanatóriumba küldték gyógyulni, pihenni, de nem bírta soká tétlenségét, . visz- szatért Moszkvába, hogy részt vegyen az ottani ma­gyar klub megalapításában és munkájában. Tagja lett az SZK(b)P-nak. 1927. már­cius 7-i haláláról a szülők­nek, élettársa Adler Gizella küldött, értesítést Ópályiba. Levelét így fejezte be: „Ne gondolják, hogy elhagyatva halt meg itt, idegenbe ... te­metésén százak és százak sírtak ... nagyon szerették, nagyon becsülték és sajnál­ták ... mert egész életét má­sokért áldozta, hogy felsza­badítsa a szenvedőket”. dr. Sárdi Lászlóné Miifikaverseny harminc itágátfdal A Tisza Bútoripari Válla­lat szolnoki gyárában az el­múlt évben harminc szocia­lista brigád vett részt a munkaversenyben. A gyár­egység ötszázötven dolgozó­jából több mint négyszáz- harminean ifitek különböző felajánlásokat. Hogy jól és eredményesen dolgoztak, azt bizonyítja, hogy a gyáregy­ség felemelt, több mint 850 millió forintos negyedik öt­éves tervét már november közepére teljesítette. Annak ellenére, hogy több szocia­lista brigád létszámhiánnyal küzdött, a megállapított nor­mát minden esetben teljesí­tették. Sokat segített a gör­gősoros anyagmozgatás beve­zetése. A napokban elkészült ér­tékelést nézegetve különö­sen az tűnik az olvasó sze­mébe, hogy a brigádok jó eredményeket értek el az anyagtakarékosságban. A leggyakrabban használt anyagból, a laminált for­gácslapból 6zinte nincs hul­ladék, mivel még a legki­sebb részeket is felhasznál­ják. Más anyagokból, így csomagolópapírból és ra­gasztóból is tetemes meny- nyiséget sikerült „megmen­teni”. A brigádok tavaly két­szer tartottak kommunista műszakot: egyik alkalommal 30 ezer forintot a városi ta­nácsnak utaltak át, gyermek- intézmények fenntartására és építésére; másik műszak­jukból viszont a több mint negyvenezer forintot a gyáregység horgásztanyájá­nak renoválására fordítot­ták. Ugyancsak ennél az üdülőnél igen sok társadal­mi munkát is végeztek. Meg­említendő még. hogy a csep- regi négyesikrek részére egy egész szoba bebútorozását vállalták, és több szolnoki óvoda, iskola bútorai is ma­gukon viselik a szocialista brigádok javító munkájának nyomát. Az összes társadal­mi munkájuk értéke meg­haladja a 170 ezer forintot. Az értékelést követően el­készült a címek odaítéléséről szóló javaslat is. Eszerint a tavalyi munkaversenyben el­ért eredmények alapján há­rom szocialista brigád kap­ja meg az aranykoszorús, négy pedig az ezüstkoszorús plakettet. Bronzkoszorús cí­met három szocialista bri­gádnak javasolt az értékelő bizottság. G. J. A végtelennek tűnő út egy­szer c&Si Pesten véget ért. A teremben, ahová „hívatták”, már gyülekeztek az ünneplő ruhás emberek. A mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztériumban a várakozás percei óráknak tűntek, míg egyszer a nevét hallotta. „Dobronyi Józseféé, a kun­szentmártoni Körösmenti Termelőszövetkezet növény- termesztője nyug líjbavonu- lása alkalmából a Munka Ér­demrend arany fokozatát kapja.. Élelmit 2 Gépiesen felemelkedett a helyéről. „Hogy én.. . hogy Munka Érdemrend... — cikáztak . fejében a -gondola­tok ... arany fokozat mind­ez 1975. december 23-án tör­tént vele. — Gyereklény voltam, ami­kor felfogadott cselédnek a kunszenti közjegyző. Reggel­től napeistig a dolog — ez ju­tott nékem akkoriban. A nagysága minden kívánságát szarunál teljesíteni kellett. Mosogatni, mosni, takarítani, gyereket nevelni.. . Mega­lázva éreztem magam, de csináltam, mart kellett a pan gő. Vége lett a háborúnisk és mivel előtte nem tanulhat­tam, 48-ban vizsgáztam a he­tedik, nyolcadik osztályból. Ezután elmentem a vasúthoz takarítónőnek. Mindig tet­szett amikor bemondták a mikrofonba, hogy erről vagy arról a vágányról vonat in­dul... Ilyen beimandó akar­tam lenni ,de nem sikerült. Négy évig még takarítottam, majd 1954-ben összes.küdtür k a párommal. Nem álltam azonnal munkába, egy évet „pihentem”. HH tekén — Néhány hónap után megelégeltem a házimunkát és a pénz is jól jött volna a háznál. Gondolkoztam mer­re ménjeit... Akkor a hú­gom azt mondta, hogy álljak be tsz-tagnak, meglátom milyen jó lesz. Ez 1958 feb­ruárjában történt. Március elsején már jelentkeztem az irodában. Azt mondták a növénytermesztésben fogok dolgozni. Nem volt’ ismeret­len ez a munka, hiszen már gyerekfejjel megtanultam kapálni, répát egyelni, mar­kot szedni. . . Csoportban dol- goaturXí úgy 10—15-en asszo­nyok, lányok. Jártunk hagy­mát szedni, kukoricát tömi, cukorrépát egyelni, zöldséget kapálni, és" aratni, össze sem lehet hasonlítani a régi meg a mostani növénytermesztők sorsát. Amikor én „kezdtem” még mindent kézzel csinál­tunk. Csúsztunk, máis®tun-k a földön, hajlongtunk, elcsigá­zó í.t a meleg bennünket vert az eső, és mire befejeztük már nem, tudtuk merre megy le a nap. Ma szinte csak a gépek irányításához kell az ember. •— Amikor beléptem a tsz­Tégláson, a Hajdúsági Ipar művekben a múlt évben befejeződött a forró víztárolót gyártó részleg rekonstrukciója. Most már naponta 650 bojlert készítenek. Ebben az évben 177 ezer darab hagyja el a gyárat, ebből az igen keresett termékből. Ez a mennyiség hetvenezer darabbal több a tavalyinál. A jók között ä legjobbak (Folytatás az 1. oldalról) A Szolnok megyei területi parancsnokság legjobb önálló alegysége címet most másod­szor ©ínyeid kunszentmártoni Nagy Péter munkásőr század ma tartja ünnepélyes egység­gyűlését. Ez alkalommal adják át a század legjobb szakasza címet a cibákházi munkás­őröknek (parancsnokuk Kur- dics János) — immár har­madízben. Ugyanennek a szakasznak első raja (pa­rancsnoka Pápai János) nyer­te el a század Jegjobb raja címet. Az ünnepélyes egységgyű­lésen veszi át a kiváló pa­rancsnoki címet Dósa János századparancsnok, Gál Lajos századparancsnok-helyettes (második esetben), Kurdics János szakaszparancsnok (harmadik esetben) és Zséli János híradó parancsnok. Kiváló munkásőr kitünte­tést kap: Varga Zoltán. Je­néi István, Kurucz Pál. Tóth Tibor. Deczki Gyula, Len­gyel Béla. Huszonötén ve­szik át a Munkásőr Szolgálati Érdemérmet, tizenegyen a Munkásőr Emlékérmet. * Másodszor a megye élén. Keménykötésű, harcedzett a munkásőri feladautkért, fe­lelősségteljes pártmegbízatá­sukért képességeik javát adó egységek közöt élre tömi, az első helyet megtartani nem könnyű. Mi a titka annak, hogy a jók között a legjob­bak lettek másodszor is a kunszentmártoniak? Summázás helyett a részte­rületek szolgálnak magyará­zatul. Kiindulópontnak te­kinthetjük talán azt. hogy ió a törzsgárda. A 15 év fe­letti szolgálati idővel rendel­kezők aránya 25 százalék felett van. Tizenkét százalé­kot az alapító tagok tesznek ki. A példaadás tehát, test­közeli. A párttagok aránya eléri a 91 Százalékot. Ez tehát a siker forrása? Ez is, más is. Mindenekelőtt a pártszervezetek segítő, irá­nyító tevékenysége. Amellett az alegységek összeforrott- sága, kollektív munkája, ami különösen a kunhegyesi kon­centrált kiképzés bevezetése óta erősödött. Hozzá járult az első hely meg­szerzéséhez az is, hogy tavaly a nevelési tevékenység elő­térbe helyezése és .tudato- sabbá tétele eredményes volt. Az alegységek parancsnokai­nak beszámoltatása, segítése, munkájuk elismerése rend­szeressé vált. A nevelő mun­ka összhangba került az alapszervezetekével. Nagy gondot fordítottak a mun­kásőrök eszmei-politikai kép­zésére. Ennek is köszönhető, hogy 61 százalékuk rendel­kezik valamilyen pártiskolai végzettséggel. Sokat jelentett a bázishe­lyek gyűléseinek nevelő ha­tása. Az alegységeknél szer­vezett szocialista munkaver­seny erősítette az összeková- csolódást, a harckészültséget, az erkölcsi-politikai színvo­nal emelését. A tudatos munkásőri fe­gyelem magas fokát a párt- szervezetek és a parancsno­kok nevelő munkája is elő­segítette. Az elmúlt kikép­zési évben 178 esetben része­sültek a század tagjai vala­milyen kitüntetésben, vagy elismerésben. Ez is j^lzi azt, hogy a kunszentmártoni munkásőrök szolgálati fel­adataik teljesítése közben, s a mindennapi életben egy­aránt igen komolyan veszik pártmegbízatásukat. A parancsnokság szem előtt tartja, hogy csak jó hangulatú kollektívával le­het eredményt elérni. Ezért megkülönböztetett figyelmet fordítanak a szolgálati, az üzemi és az egyéni érdekek egyeztetésére. Ennek tudha­tó be, hogy a foglalkozáso­kon való megjelenéssel nincs baj. A gazdasági vezetők is rendszeresen figyelemmel kí­sérik a munkásőrök tevé­kenységét. Tradícióvá váll,, hogy a fegyveres erők nap­ján méltatják eredményei­ket, s megjutalmazzák őket — esetenként külföldi uta­zással. Ennek is köszönhető, hogy az utóbbi években a járásból mintegy negyven munkásőr járt a Szovjetunió­ban. Fegyveres szolgálatuk mellett kiváló termelő mun­kával szolgáltak erre. A szá­zad több mint 70 százaléka szocialista brigádban dolgo­zik. A parancsnokság gondos­kodik az utánpótlási-ól is. Nem mintha égető gondot jelentene ez, hiszen sokan évek óta „sorban állnak” hogy bekerülhessenek a tes­tületbe. A parancsnokság te­hát nem mai gondokat oszlat, hanem a jövőn munkálkodik az utánpótlás biztosításával. Ezért — az úttörőcsapatokkal együttműködve — úttörő munkásőr szakaszokat alakí­tottak. Bemutatták nekik az e.gys.ég fegyverzetét, elvitték őket a Hadtörténeti Múzeum­ba. zászlót adományoztak, s tábort is szerveztek szá­mukra. A kiképzést koncentrált jeleggel folytatják a kun­szentmártoni munkásőrök Az össztevékenység 73 százaléka társadalmi jellegű. Ez azt je­lenti, hogy szabad szomba­tokon és vasárnapokon tart­ják a foglalkozásokat, önzet­lenül teljesítik pártmegbí­zatásukat. A törzs megfelelő tapasz­talatok birtokában jól tudja a kiképzést tervezni és vég­rehajtani. a mércét így tud­ják évről évre emelni. ^ Simon Béla be nem sokkal utána megtet­tek csoportvezetőnek. Nekem kellett bejegyezni egy inká­ba, hogy ki mennyit teljesí­tett. A mi csoportunk igyek­vő, dolgos asszonyokból, lá­nyokiból állt. NetoünJk meg se kottyant ha naponta egyen­ként másfél holdmyi kukori­cát, zöldséget kellett beika- pákú. Elégedetlenek voltunk, ha három-négy mumfoaegy- ségieit nem kerestünk meg reggeltől estig. Nekem, mint csoportvezetőnek mindig él- munkásnak kellett lenni, mert csak így tudtam a töb­bieket is buzdítani. A nők­nek 170 munkanap után járt az egytkatásztari hold háztá-^ ji. Ennyit mindig teljesítet­tem, de általában többet'. Munka a földeken, mun­ka otthon, munka a kötelező munkák után... Tizenhárom éve, 1963-'ham lépett be a pártba. Előszűr csak kisebb feladatokat bíztak rá, azután jöttek a nehezebbek. Bevá­lasztották a tsz pártbizott­ságába. aihal három évig’ ki­válóan dolgozott. Közben te­vékenykedett a szövetkezet nőb'zotíságában is 66—74-ig pedig a tsz ellenőrző bizott­ságának volt a tagja. A jó munkájáért, 71-ben a mezőgazdaság kiválója lett. Munkatársai, vezetői csak így emlegetik: „Mária a fá­radhatatlan asszony.. .” — Szerettem, győztem is a munikát. Az volt a mindenem. Elég sok feladatot vállaltam, hogy lekössem magiam. Gye­rekeim nincsenek, a férjem is csak a hétvégeken járt ha­za Pestről. Egy súlyos beteg­ség miatt végleg abba kel­lett hagynom a kétkezi mun­kát. Tizenkilenc évi növény­termesztői munka után most nyugdíjban vagyok. Nem tu­dom megszokni... Mindig felébredek már fél ötkor, ügy mint régen. Utána ha kell, ha nem kidob magából az ágy. A délelőtt mágcsak el­megy valahogy. Főzök, mert a férjem jön haza ebédelni. Amióta beteg lettem itthon dolgozik a BVM-:ben. Délu­tán pihenek, varrogatók, ké­zi munkázók, elmegyek a ré­gi munkatársaimhoz, este a tévét nézem. Persze dolgo­zom továbbra is a tsz nőbi- zotteágában. Segítek a ren­dezvények. gyűlések szerve­zésében. Pártfbizakni is va­gyok. Gondoltam, hogy be­megyek az irodára és meg­kérem, adjanak nékem vala­mi négyórás elfoglaltságot. H;ába, aki megszokta-a mun­kát hosszú esztendőkön át, nehezen viseli az életet nél­küle. .. Szekeres Edit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom