Szolnok Megyei Néplap, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-14 / 293. szám

1973. '9&emiS&e ft. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kunszentmárton jövője. Az ízléses, modern épületek a nagyközség ifjúsági lakótele­pének házai. A városias lakótelep az ötödik ötéves tervben tovább terebélyesedik, s kialakul Kunszentmárton új arculata Épült a negyedik ötéves tervben Végéhez közeledik az 1975- ös esztendő, s utolsó napjai az országépítés egy nagyobb szakaszának, a negyedik öt­éves tervnek végét, az öt évvel ezelőtti program telje­sítését is jelentik. Az akkor elfogadott terv nyomán az elvi utasításokban, a szám- oszLopokban megformált el­képzelések új lakásokká, vízművekké, korszerű mű- utakká, ipari üzemekké, áru­házakká változva valósultak meg szerte az egész ország­ban, így Szolnok megyében is. Az eltelt öt év folyamán jónéhányszor adtuk hírül a megye gazdagodásának — egy-egy üzem, gyáregység vagy éppen öntözőtelep ava­tásával ünnepélyessé tett — eseményét. Közöltük, mint azt szokás, hogy ennyi és ennyi milliárd, millió vagy százezer forint költséggel épült a tervidő­szak új létesítménye. Most, hogy a sok-sok átadás, ava­tás ünnepi percei rég elmúl­tak, s a megvalósult beru­házások mindennapi életünk szerves részévé váltak, szük­ségtelen a hatalmas forint- összegeket idéznünk. Sokkal többet jelent ma már szá­munkra, hogy ami az ötéves tervidőszakban épült, új hét­köznapi használati értékével mindenképpen bennünket gazdagít. Közeli munkalehetőség, jobb áruellátás, korszerűbb oktatás, kulturált lakáskörül­mények ... A beruházások szürke számadatai mögött ezek a fogalmak rejtőznek. Az elkövetkező napokban Több mint hatszáz dolgozónak nyújt jó kereseti és munkale­hetőséget a Magyar Hajó és Darugyár tiszafüredi gyáregysé­ge, amelynek tágas üzemcsarnokában a nagyrészt exportra gyártott daru-alkatrészeket készítik. A gyáregységbe a hely­belieken kiéül a tiszafüredi járás szinte valamennyi közsé­géből járnak ide munkások, akik korábban Budapesten vagy a Dunántúlon kerestek megélhetést kép ri port ja inban tekintjük át, milyen beruházások való­sultak meg Szolnok megye városaiban, községeiben, mi­vel lettünk gazdagabbak az elmúlt ötéves tervben. Tavaly az ország egyik legkorszerűbb áruházát adták át Jászárokszálláson. Az AFÉSZ-áruház gazdag áruválasztéka mellett korszerű berendezésével is kivívta a vásárlók tetszé­sét, az áruházat ugyanis a Hűtőgépgyár jászárokszállási üze­mében, a Tayler szabadalom alapján gyártQtt szuper market áruházi berendezésekkel szerelték fel Befejeződött a szakszervezetek kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) A számvizsgáló bizottság titkos szavazással megválasz­totta elnökét és titkárát. A SZOT és a számvizsgáló bizottság alakuló ülése után a kongresszus nyílt üléssel folytatta munkáját. Földvári Aladár ismertette a választások eredményeit. A SZOT elnökség tagjai: elnök: Földvári Aladár. Al- eínökök: Kiss Károly, Ligeti László, Ország Ferencné, Pavlovszky Ferenc. Főtitkár: Gáspár Sándor. Titkárok: Duschek Lajosné, Gál Lász­, J1 prezeg Károly, Timmer József, Virizlay Gyula. •ívz einök bejelentette, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsa kilenc állandó mun­kabizottságot alakított. Me­gyénkből a közgazdasági munkabizottság tagja lett Szabó Attila, a sportbizott­ságba pedig Árvái Istvánt választották be. Az elnök a kongresszus vala­mennyi résztvevőjének to­vábbi eredményes munkát, sok sikert és jó egészséget' kívánt, és a magyar szak- szervezetek XXIII. kongresz- szusát bezárta. A SZOT elnöksége teg­nap a Parlamentben foga­dást adott a szakszervezetek újonnan megválasztott veze­tő szervei és tisztségviselői, továbbá a kongresszus kül­földi vendégei tiszteletére. A fogadáson megjelent Ká­dár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára. Kádár János meleg sza­vakkal méltatta a kongresz- szus munkáját és sok sikert kivánt a négymillió szerve­zett dolgozó képviselőinek tanácskozásán meghatározott tennivalók végrehajtásához. Haiank tafai PAKS — ATOMVÁROS Magamban már csak úgy hívom, ahogy az itt dolgozóktól hallottam: a hagygödör. Hosszában 250, s/éltében 150 méter, négy futballpálya vidáman bele­férne, s több mint 8 méter mély. Állok a szélén. Szin­te hangya odalenn az ember. Az aljára csaknem két méter vastag betonréteg kerül, — az üzemi főépület „hordozó- lemeze". A gödör fala köze­lében hatalmas daru kúszik óvatosan, drótkötelén a be­tont szállító edény lóg. Cso­dálom a darust. Betonvasru- dak - erdejébe kell pontosan lebocsájtania edényét. Jó szemmérték, s nyilván gya­korlat — célozni kell tudni. Megint számok. Az előké­születek során, a terület fel- töltésekor összesen 3 millió köbméter földet mozgattak meg. Ebből az alapgödörből például 240 ezer köbméter került ki. Kubikosokkal be­szélgetek. Bíró József, Faze­kas Vilmos és Barna látván Bonyhád mellől, Tévéiről járnak be. Nemcsak ők hár­man, egész brigádot adott a falu. Együtt számolgatunk. Egy nagyon jó kubikos Könnyű földből, jó rugósásó­val, talicskával egy nap tíz köbmétert ha ki tud emelni, de nem nyolc óra alatt. Ez a 3 millió száz kubikosnak is több mint tíz évébe telt volna. — Ez már nem igazi ku- bikmunka — jegyzi meg Bí­ró József, köztünk a legidő­sebb, aki valaha még való­ban kubikolt is — mi csak a gépek után igazgatunk, be­tonozunk, de azt is masinák segítségévek — És hová lett a kubikos­talicska? — évődök. — Van az is — veszik a lapot — van néhány, muta­tóba, hátha valaki megkér­di zi. A teveliek friss emberek itt, innen-onnan, más mun­káról direkt ide toborozták őket. Azt mondják, megérte. Bár messziről kell utazni, ilyenkor már majdcsak egy óra oda-vissza, a kereset kár­pótolja őket. Mint mindenki, ők is nyolc százalék pótlékot kapnak — kiemelt munka­hely. Azt még írjam meg, mondják búcsúzóul, mekko­ra nagy munka ez, s ezért hat szép is. aztán már men­nek is, nincs sok idő ácso- ’ognL Mint ahogy a vasbetonsze­relőkkel is csak azért tu­dok szóba elegyedni, mert épp leálltak, míg a betono­sok berakják a következő Betonvasak erdejében részt, van egy kis idő. Ket­ten, Mikié Sándor és Daru Ferenc, most jöttek haza az NSZK-ból. Egy új gépsort kap az építkezés, ez lesz az első ilyen Magyarországon, ennek működését, kezelését tanulmányozták külföldön, s most a többieknek mesélik, mennyivel könnyebb lesz az­zal a gyerekkar vastagságú betonvasakat leszabni, idom­ba'hajlítani, alakítani. , Negyvenhárom betonszere­lő dolgozik itt együtt, de — ezt Szabó Sándor, a brigád vezetője külön hangsúlyozza — csak tizennyolcán tagjai az Ybl Miklós szocialista bri­gádnak. Bár jó a fizetés, mégis sokan megfordultak már itt, mesélik, aztán to- vsbbálltak. Százból ha har­minc maradt meg, de ők már tényleg idevalók. Közülük egyet-kettőt már „ki is néz­tek” a brigádba, új tagnak. — Nem a megszokott mun­ka ez — mondja Szabó Sán­dor — szovjet tervek alap­ján dolgozunk, nem kötö­zött szerkezeteket kell be­rakni, mint ahogy megszok­tuk, hanem hegesztve. És hát iát ja, milyen ez az alap? Mázsányi vasakat kell meg­fogni, emelni. Pedig most már kesztyűben, előírták. Néhány éve még eltörtem volna a kezét, aki kesztyűt húz. Ha hideg, ha meleg meg kell fogni. No, most is csak lehúzzuk, hisz fogóval kesztyűben ügyetlenebb az ember. Bár mutatósán halad a munka, Szabóék nem elége­dettek. A ..szervezettség még mm elég jó”, mondják. Azt ktll elérni, hogy mindenki magától szemvillanásból ért­se a dolgát Merthogy nem akármit építenek. Jó lenne látni, teszik hozzá, majd ha már elkészül, de tartanak tő­le, akkor már őket nem en­gedik be ioe. Makettról már ismerik, tudják milyen lesz, de hogy mi is ez az atom­erőmű, azi még nem nagyon. <Ezért beszélte meg a bri- gádvezető a műszakiakkal, tartanak a brigádnak egy előadást az atomenergiáról, uz erőműről.) Arrébb a széleken a ha­talmas alapgödörben dolgo­zók munkáját a „szivattyú­suk vigyázzák. Most éppen ketten, Madár Imre a du­nántúli. Bölcskére való, és Fekete Peter, az alföldi, alá Békésből jött, Sarkadról. A gödörben ugyanis, ha ők meg a szivattyúik nem dolgozná­nak, mindent, mindenkit el- ieone a talajvíz — közel a Duna. Köiös-körül a gödör szelén apró, de mély kutakat fúrtak, ezeken keresztül ál­landóan szívni kell a vizet, szinte a lent dolgozók talpa alól. ígv aztán akár utcai ci­pőben is dolgozhatnak mász­kálhat odalenn bárki. ők, a Közmű- és Mélyépí­tő Vállalat dolgozói kevesen vannak, sok a rhéssziről jött ember, s ha minden rend­ben van, akkor a munka esupán felügyelet. így csak minden második héten dol­goznak. de akkor napi 12— 14 órát. Hulladékfából rakott tűz mellett a gödör szélétől nem messze fiatal munkások me­legszenek. Hűvös, ködszitálós ez a november, és szinte ál­landóan fűt a szél. Felötlik, amit Varga Tibor mondott: többek között ezért is került ide az erőmű. Aztán meg az amire a lenn dolgozók is kí­váncsiak, vajon milyen lesz, hogyan is dolgozik majd ez az erőmű ’ (Folytatjuk.) Trömböc7ky Péter Vállalások fehéren, feketén Lesz miről vitatkozni a KISZ-taggyűlésen Világos műhelycsarnok. Asztalok, gépek, műszerek, tekercselésre váró villanymo­torok. Munkazaj a szolnoki Vasipari Vállalatnál. Fúró pörög, eszterga sivít. Min­denütt fiatal arcok, őket ke­resem. A KISZ-eseket. Fag­gatom őket az akcióprog­ramjukról. Egyik is, másik is sorolja. — Vállaltuk, hogy meg­szervezzük a Ki minek mes­tere munkaversenyt, az Al­kotó Ifjúság pályázatot, tár­sadalmi munkát végzünk, patronáljuk az úttörőket... — Minden vállalás annyit ér amennyit teljesítenek be­lőle. — Igen. A Beloiannisz úti Általános Iskola úttörőinek táblatartókat és más apróbb dolgokat készítettünk, s kö­zös kiránduláson is voltunk velük a Lajos-forrásnál. A 900 °ves jubileumra fát ül­tettünk, az ifjúsági parkban is dolgoztunk, — villanysze­relői munkát vés-*’tünk. — "’olitikai továbbképzés? Hát ezzel nem dicsekedhe­tünk. Hetvennégy KISZ-tag közül mindössze hárman járnak marxista-leninista középiskolába, egy pedig marxista egyetemre. Itt van minden fehéren, feketén. Ki lehet pipálni. — A közeljövőben rende­zendő taggyűléseken ezek szerint lesz miről számot ad­ni? — kérdezem Kántor Ti­bort, r csúcs vezetőség szer­vező titkárát. — Lesz bizony. Ennél jó­val több is. Akcióprogra­munkat ugyanis a párttól kapott megbízatásnak meg­felelően állítottuk össze. Forrasztózsír szaga ter­jeng a műhelyben. Horváth Imréné egy villanymotor te­kercseit forrasztja. A legkö­zelebbi taggyűlésre ő már összegyűjtötte a gondolatait. — Muszáj szólni a hi­bákról is, — mondja. Két hete szerveztünk egy klub­délutánt közösen a közgaz­dasági szakközépiskola KISZ-eseivel. Onnan is csak két lány jött el, de nagyobb baj az. hogy a mi fiataljaink sem tolongtak... Szíveseb­ben részt vesznek a társa­dalmi munkában, mint egy klubdélutánon vagy kirán­duláson. Ki érti ezt... ? Kézér Tibor derűsebben beszél vállalásáról, a sport­élet irányításáról. Emlékeze­tes vállalati focimeccseket sorol, majd a rangosabbakat, a tiszaligeti napok versenye­it, — ahol jól szerepeltek. — s a városi Alkotmány Ku­pát, amelyet a futballcsapa­tuk nyert meg. A mostani mozgalmi év egyik legnagyobb eredmé­nyét, az Alkotó Ifjúság pá­lyázat hozta. Több üzem- és munkaszervezéssel foglalko­zó pályamű érkezett, a leg­jelentősebb mégis a szászbe- reki üzemegységé. A főtech­nológusa, a művezetője és a MEO-sa, közösen dolgozták ki az akkumulátor-gyártás új módszerét. Januártól már eszerint dolgoznak, s így azonos munkáslétszámmal is megduplázzák a termelést. Az új módszer jövőre már 10 millió forint többletet hoz a Vasipari Vállalatnak. Szorgos kezek munkálkodj nak. Hegesztenek, forraszta­nak, fúrnak, kalapálnak, ja­vítanak. A vállalat idei ár­bevételi tervét több mint 10 millió forinttal túlteljesítik. Tavasszal, a KISZ-vezetőség választó taggyűléseken nyil­ván erről is szó esik majd .. J T. K. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom