Szolnok Megyei Néplap, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-14 / 293. szám

\ 2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAI* 1975. december 14. Az új szovjet ötéves terv irányelv-tervezete Áz SZKP Központi Bizott­sága jóváhagyta az SZKP XXV. kongresszusa alapve­tő irányelveinek tervezetét a szovjet népgazdaság fejlesz­téséről az 1976—80-as évek­re. Az okmány a többi között leszögezi: a 10. ötéves terv főfeladata, hogy továbbra is következetesen megvalósul­jon a Kommunista Pártnak a nép anyagi és kulturális életszínvonalát célzó irány­vonala, amely a társadalmi termelés dinamikus és ará­nyos fejlesztésén, hatékony­ságának növelésén, a tudo­mányos és műszaki fejlesz­tés meggyorsításán, a mun- kátermelékenység növelésén, valamint a munka minősé­gének általános és sokolda­lú javításán alapul. A tervezet rámutat, hogy a szovjet nép valóraváltva az SZKP XXIV. kongresszusá­nak határozatait, a lenini párt irányításával újabb ha­talmas lépést tett a kommu­nista építés útján. Jelentő­sen megnövekedett az or­szág gazdasági kapacitása. Tovább emelkedett a nép életének anyagi és kulturá­lis színvonala. Jelentős sikerek születtek a külpolitikában, a XXIV. pártkongresszuson kidolgo­zott békeprogram megvaló­sításában. Elmélyült a szocialista or­szágokkal. mindenekelőtt a KGST-tagállamokkal kiala­kított együttműködés. Kö­vetkezetesen megvalósul a szocialista gazdasági integ­ráció komplex programja. A kilencedik ötéves terv évei alatt létrejöttek a párt távlati szociális-gazdasági poltikájával összefüggő új, még nagyobb feladatok meg­oldásának kellő feltételei. A 10. ötéves teridőszak — folytatódik az okmány — új és fontos szakaszt jelent _a kommunizmus anyagi és mű­szaki bázisának megterem­tésében, a társadalmi vi­szonyok tökéletesítésében és az új ember kiformálásában, a szocialista életforma fej­lesztésében. A tervezet az 1976—80-as évekre az alábbi alpvető fel­adatokat tűzi ki: X. Biztosítani kell a társa­dalmi termelés állandó nö­vekedését és struktúrájának tökéletesítését. 24—28 szá­zalékkal kell növelni a nem­zeti jövedelmet. 2. Intézkedések egész rendszerét kell megvalósíta­ni a nép jólétének további emelése érdekében. Az egy lakosra számított reáljöve­delmet 20—22 százalékkal kell növelni. 3. Biztosítani kell a társa­dalmi termelés hatékonysá­gának és intenzitásának nö­velését, fokozottabb takaré­kosságra van szükség a népgazdaságban. 4. Fokozni kell a tudomá­nyos és a műszaki fejlesztés ütemét, mint a társadalmi termelés hatékonysága és in­tenzívebbé tétele fokozásá­nak döntő feltételét. 5. Tökéletesíteni kell a népgazdaság irányítását. 6. Intézkedéseket kell ki­dolgozni és megvalósítani a környezetvédelemmel kap­csolatban, ésszerűen kell ki­aknázni és újratermelni a természeti tartalékokat. 7. Következetesen fej­leszteni és mélyíteni kell a sokoldalú együttműködést a szocialista országokkal, elő kell mozdítani a szocialista világrendszer megszilárdu­lását. Bővíteni kell a gaz­dasági, a tudományos és a műszaki kapcsolatokat a fej­lődő országokkal, és az ipa­rilag fejlett tőkés államok­kal. Az ipar főfeladata, hogy minél teljesebben kielégítse a népgazdaság és a lakosság szükségleteit jóminőségű termékekkel, biztosítsa a termelés műszaki felújítását és intenzívebbé tételét min­den egyes iparágban. E fel­adat megoldása végett az öt­éves tervidőszak alatt 35— 39 százalékkal kell növelni az ipari termelést. Minden iparágbai) az eddiginél jóval több fogyasztási cikket kell előállítani. A tervezet ezután megál­lapítja: a mezőgazdaság­ban fő feladat, hogy bizto­sítsák a mezőgazdasági ter­melés további növekedését és stabilitását, mindenkép­pen fokozzák a földművelés és az állattenyésztés haté­konyságát abból a célból, hogy minél teljesebben elé­gítsék ki a lakosság szük­ségleteit. Az okmány nagy figyelmet fordít a tudományos és mű­szaki fejlesztésre, valamint a tudomány további sokoldalú fejlesztésére. Az okmánytervezet magá­ban foglalja a szociális fej­lesztés és az életszínvonal­emelés széleskörű prog­ramját. Előírja a többi között, hogy a mun­kások és az alkalmazot­tak átlagbérét 16—18 száza­lékkal növeljek, és az ötéves tervidőszak végéig legalább havi 170 rubelre emeljék. A kolhoztagok jövedelmei átla­gosan 24—27 százalékkal nö­vekszenek. Az okmány aláhúzza a szocialista gazdasági integrá­ció nagy jelentőségét. Terv­bevették, hogy a Szovjetunió és az érdekelt KGST-orszá- gok tovább fáradoznak azon, hogy közösen és komplex módon oldják meg a felada­tokat az alapvető nyers­anyagfajták, a fűtőanyagok, a gépgyártási termékek, a fogyasztási árucikkek kiak­názásának és termelésének szélesítésében, valamint a közlekedésnek, a közösen ki­dolgozott hosszútávú cél­programok alapján történő fejlesztésében. Következete­sen kialakítják k közös terv­tevékenység újabb irányait, a KGST-országokkal való együttműködés gyakorlatá­ban bevezetik a termelési és gazdasági kapcsolatok jóval hatékonyabb szervezeti for­máit, aktívan kiaknázzák a termelés nemzetközi szako­sításának és kooperációjának lehetőségeit. Biztosítják a szorosabb koordinációt és az erők egyesítését a Szovjet­unió és a KGST-országok között a tudományos és a műszaki fejlődés feladatai­nak megoldására. A különböző társadalmi rendszerű államokkal való békés egymás mellett élés elveiből kiindulva, és a nemzetközi feszültség eny­hülésével - számolva, az ok­mánytervezet kilátásba he­lyezi a kereskedelmi, vala­mint a kölcsönösen előnyös gazdasági, tudományos, és műszaki együttműködés to­vábbi fejlesztését hosszúle­járatú alapon az iparilag fejlett tőkés országokkal. Az okmány kimondja, hogy feltétlenül realizálni •kell az európai biztonsági és együttműködési konferencián elfogadott záróokrrtány téte­leit, amelyek szerint bőví­teni és mélyíteni kell a nem­zetközi együttműködést a gazdaság, a tudomány és a technika területén, a kör­nyezetvédelemben és más területeken. Tervbevették a gazdasági kapcsolatok kiszélesítését a fejlődő országokkal is. Az okmány végezetül le­szögezi: az új ötéves terv megvalósítása mégjobban megszilárdítja a Szovjet­unió nemzetközi pozícióit, előmozdítja a szocialista vi­lágrendszer további erősödé­sét és azoknak az erőknek az összefogását, amelyek a békéért, és a társadalmi fej­lődésért harcolnak. Jövőt alapozó eszmecsere A chilei jobboldali junta újabb pert készít elő Luis Corvalán ellen — jelentette ki az Unsere Zeit tegnapi számának adott interjújá­ban Orlando Millas, a Chi­lei Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának tagja. Millas felhívással fordult a haladó közvéleményhez, hogy akadályozna meg a per megindítását és harcol­jon a Chilei Kommunista Párt vezetőjének szabadon- bocsátásáért. Elmondotta, hogy Corvalánt jelenleg a Trés almosi koncentrációs táborban őrzik. Az első per — amelyet ti­tokban tartottak meg — ok­tóberben ért véget. A nyolc- kötetes (3200 oldalas) vád­iratban Luis Corvalánt és társait a rezsim megdönté­sére irányuló szervezkedés­sel vádolják. A hadbíróság egyik tagja december 5-én közölte a vádlottak ügyvédjével, hogy a per második szakasza ja­nuár 15-én nyílik meg Jus- tiano tengernagy elnökleté­vel. Választások Ausztráliában Egybehangzó hírügynök­ségi jelentések szerint az ausztráliai választásokon a szombat délig megszámlált szavazatokból az tűnik ki, hogy Malcolm Fraser kon­zervatív koalíciós pártja ve­Gough Whitlam volt mi­niszterelnök, a munkáspárt vezetője máris elismerte ve­reségét a Fraser vezette kon­zervatív koalícióval szem­ben. Új kormány Kongóban Henri Lopes, a Kongói Népi Köztársaság kormányá­nak elnöke a Kongói Dolgo­zók Pártjának rendkívüli Központi Bizottsági ülésén benyújtotta kormánya le­mondását. A párt központi bizottsága új „forradalmi kormány” alakítását indítvá­nyozta, amely „képes szem­benézni az országban kiala­kult helyzettel”. Az új miniszterelnök Louis Sylvain Goma, a Kon­gói Nemzeti Hadsereg ve­zérkari főnöke, aki koráb­ban a Kongói Dolgozók Pártja Központi Bizottságá­nak tagja volt. A varsói, kultúra és tudomány palotájában öt napon 5t, ” gyakran az éjszakai órákig tanácskozott a Lengyel Egyesült Munkáspárt VII. kongresszusa. Megvonta az eltelt öt esztendő mérlegét s felvázolta Lengyelország társadalmi- gazdasági fejlődésének útját a következő öt esztendőre. Mit hozott a kongresszus? A várakozásoknak megfelelően szenzációkat nem. Viszont alkotó, nyílt vitát igen. A csaknem két és fél millió párttagot képviselő 1811 küldött közül szá­zak mondták el véleményüket, tolmácsolták az elvtársaiktól kapott útravalót, az ország, egy-egy fontos munkaterület, vagy éppen gyáróriás helyzetéről, a dolgos mindennapokróL A kongresszus sajátos lengyel tükörképpel szolgált. Bemu­tatva a méltán csillogó felületeket, a sok küszködéssel és fá­radsággal elért eredményeket, nem takargatva a homályos foltokat, jól tudván, hogy a gondok megmutatása, a megol­datlan problémák feltárása az erőt bizonyítja és egyben — a lengyel tapasztalatok is tanúsítják — a továbblépés nélkü­lözhetetlen feltételei. Ilyen háttér előtt nyugodtan ^evezhetjük reálisnak Ed­ward dereknek, a párt újraválasztott főtitkárának szavait: „mostani kongresszusunk a népi Lengyelország három évti­zedes történetének legeredményesebb öt évéről adhat szá­mot”. Aki Lengyelországban járt, és az öt évvel ezelőtti helyzethez hasonlít, méltán lepődik meg a látványos vál­tozásokon. Az ugrásszerű fejlődést jelzik a VII. kongresszus felé terjesz­tett beszámoló adatai is. A nemzeti jövedelem a tervezett 38 százalék helyett 62 százalékkal növekedett A belső és kül­ső forrásokból végrehajtott hatalmas beruházási program nyomán legalább 3 millió fiatal lépett munkába, s ezzel mint­egy feloldották azt a társadalmi feszültséget, amelyet a de­mográfiai robbanás miatt foglalkoztatási gondok okoztak. A reálbérek csaknem 40 százalékkal nőttek, felemelték a legala­csonyabb béreket, s példásan bővült a fogyasztási cikkekkel való ellátottság. Több mint egymillió új lakást adtaik át. A gaizdasági és szociális fejlődés aligha érthető meg az egész társadalmat átható „nyílt párbeszéd” légköre nélkül. Csak igy válik világossá, hogy — a nehézségek idején is — miért találtak visszhangra a párt és állami vezetés felhívásai. „Ezekben az években — mondta a kongresszusén Edward. Gierek — gyakran fordultunk a munkásosztályhoz, a paraszt­sághoz és az értelmiséghez segítségért és támogatásért. Tár­sadalmunk sohasem hagyott cserben.” Erre a támogatásra számít és épít a VII. kongresszuson elfogadott program is. Az alapelvek nem változtak, de a program új belső és nemzetközi követeimén veket, feltételeket vesz figyelembe. Megfogalmazódott, hogy Lengyelország — éppen az eltelt években — a fejlődés új történelmi szakaszá­ba lépett: már a fejlett szocialista társadalom építésén mun­kálkodik. A társadalomban, a gazdaságban egyaránt a minőség, a hatékonyság, a korszerűség kategóriái kerülnek előtérbe. Erre késztetnek, ösztönöznek a belső adottságok módosulása, pél­dául az extenziv iparfejlesztés lehetőségeinek csökkenése, és a külső körülmények is, nevezetesen a Lengyelországot is gyakran hátrányosan érintő világgazdasági változások. Ide sorolhatjuk azt a fontos feladatot, hogy a növekvő szükség­letek kielégítésére fejleszteni kell a mezőgazdaságot és ez nyilván hatással lesz majd a még döntően kisparaszti tulaj­donviszonyokra. Változatlanul fontos célnak tekintik a ia7 kosság életszínvonalának emelését, szociális biztonságának megszilárdítását, s az egyre növekvő fogyasztási igények ki­elégítését. A fejlődés szerves részének tekintik a gazdaság irányításának korszerűsítését — a központi irányítás erősí­tésével párhuzamosan kiszélesítik a gazdasági tervek önálló döntéshozatali jogát és felelősségét. lengyel elvtársaink, barátaink valós célokat határoztak *" meg' kongresszusukon. A múlt időszak kedvező mér­lege, a valósághű helyzetértékelés és a továbbfejlesztett irányvonal — így együtt kínálja immár a fejlett szocializmus építése jövőbeni sikereinek biztosítékát. Két évtizedünk az ENSZ-len A spanyol kormány eskütétele Az új életre keltett spanyol monarchia első kormánya szombaton letette a hivatali esküt. A miniszterek előbb az uralkodóra esküdtek hűséget, majd a falangista mozgalom elveinek végül a királyság törvényeinek betartására tet­tek ígéretet. Kötelezték egy­úttal magukat arra, hogy ti­tokban tartják a miniszterta­nácsi vitákat Korlátozzák a földkisajátításokat Portugáliában A portugál kormány teg­nap közleményben jelentette ki, hogy a pénteki miniszter- tanácson hozott döntések ér­telmében korlátozza a föld­kisajátításokat, s egyúttal en­gedélyt adott a gazdálkodók vasárnapra tervezett földbir- tokkisajátitás ellen tiltakozó megmozdulásához is. A Rio de Mayorba összehívott gyű­léstől a Portugál Kommunis­ta Párt elhatárolta magát. A közlemény a továbbiak­ban bejelentette azt is, hogy a minisztertanács jóváhagyta katonai személyek kinevezé­sét a rádió és televízió igaz­gatótanácsának élére. Az első kongresszus előestéjén Havanna — virágoskert Havannát már régen úgy emlegetik Latin-Ameriká- ban, mint a parkok és vi­rágok városát. Most, ezek­ben a napokban különösen rászolgál az elnevezésre. A szerdán nyíló első pártkong­resszus tiszteletére a csak­nem kétmilliós fővárost vi­rágba, zászlodíszbe öltöztet­ték lakói. A kubai emberek, akik gondolataikat, érzései­ket nagyobb intenzitással fejezik ki külsőségekben, mint az európaiak, így kö­szöntik a párt legfelső fóru­mát, az ország minden ré­széből érkező küldötteket és vendégeket, és a világ több mint 80 testvérpártjának de­legátusait. A Miramar-városrész 1-es utcájában, az ötezer szemé­A libanoni biztonsági erők tegnap nyilvánosságra ho­zott közleménye szerint Beirut legtöbb körzetében változatlan hevességgel foly­nék a harcok és a lövöldö­zések. A szembenálló felek nehéz és könnyűfegyvereket egyaránt bevetnék. lyes Marx Károly Színház­ban tartják a párt első kong­resszusát. Szerda reggel 3150 kongresszusi küldött népesí­ti majd be a hatalmas ter­met. Már jórészt Havanná­ban tartózkodnak az ország közel kétszázezer kommu­nistájának képviselői. Köz­tük olyan országos híres­ség: mint Laudelina Perez, a houlgini asszony, az első olyan nő Kuba történetében, aki a tavalyi cukorévadban 200 ezer arroba (több mint kétmillió kg) nádat vágott le. A parkokban, tereken már sorra állítják fel a televí­ziós készüléket, amelyeken — a kellemes, plusz 24 fo­kos kubai télben — kollek­tíván kíséri figyelemmel a A tegnapi összetűzésekben húsz személy vesztette életét és többen megsebesültek. A politikai pártok képviselőit tömörítő koordinációs bizott­ság tegnap ismét ülést tar­tott, hogy megoldást találjon a harcok beszüntetésére. lakosság a tv esti kongresz- szusi beszámolóit. S aki is­meri a kubai emberek lel­kivilágát. szokásait, az csak­nem bizonyosra veszi, hogy a parki összejövetelek több­ségükben rumbázással’ feje­ződnek be. A fővárost színesítő sok százezer piahát felirat nem csupán a kiemelkedő mun­kasikereket hirdeti, hanem köszönti a szocialista közös­ség tagországait, amelyek a legnehezebb időkben siettek a szabadság szigetének se­gítségére. Az őszinte, baráti érzésekről, az együttműkö­désről. a testvériségről szól­nak a legújabb pol-beat da­lok is. amelyek a kongresz- szus tiszteletére születtek. Most. a küszöbönálló kong­resszust köszöntő gazdag eseménysorozatban hazánk­ról, népeink, pártjainak kap­csolatáról is mind több szó esik. A havannai Budapest kikötői rakparton, a Ganz- darukon magyar zászló leng. A Partagas Dohánygyár Ko- dály-kórusának tagjai új ma­gyar műveket tanultak be az ide érkező pártdelegá- ciónk köszöntésére. A Ma­gyar—Kubai Barátság nevet viselő üvegkombinátban pe­dig kiállítás mutatja be szé­pen fejlődő kapcsolataink fontos állomásait. Utcai harcok Bejrutban H úsz esztendeje éppen, hogy 1955. december 14-én az ENSZ New York-i palotájának nagytermében új ta­gok jelentek meg, közöttük Magyarország képviselői is. Sok esztendő következetes és határozott politikai támoga­tása kellett a Szovjetunió részéről ahhoz, hogy hazánk is el­foglalhassa helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Az ENSZ-hez ugyanis már 1947. április 27-én elment az a levél — az akkori magyar külügyminiszter irta az ENSZ főtitká­rának, — amelyben az ország bejelentette: kormányunk el­fogadja az ENSZ alapokmányában foglalt kötelezettségeket, aláírta a .békeszerződést és kéri, vegyék fel az ENSZ tagjai sorába... A magyar jelenlét a világszervezetben mindig a béke, a megértés, a problémáknak tárgyalások útján való megoldása gondolatát szolgálta. Ha valaki végigpillant az ENSZ elmúlt húsz évének történetén, esztendőről-esztendőre megtalálja a magyar kül­politika aktivitásának jeleit. 1963-ban Magyarország képvise­lőjét választották meg az I. számú politikai bizottság alel­nöki tisztére; 1965-ben hazánk képviselője ugyanennek a bi­zottságnak elnöke lett. 1966-ban a magvar küldöttség tagját választották a közgyűlés egyik alelnökévé. 1968-ban és 1969-ben hazánk is tagja volt az ENSZ Biztonsági Tanácsá­nak. Felsorolni is alig lehet azokat a javaslatokat, tervezete­ket, amelyeknek kezdeményezői vagy társszerzői voltunk. K ét évtized fordulója táján, az ENSZ közgyűlés jubi­leumi ülésszakán külügyminiszterünk. Púja Frigyes joggal emlékeztethetett arra, hogy az enyhülés, a békés egvmás ^ellett élés térhódításában a szocialista or­szágok sorában hazánknak is szerepe volt. „A Magyar Nép- köztársaság kormánya rendkívül nagy jelentőséget tulajdo­nít mind az európai biztonsági értekezletnek, mind az ott elfogadott záróokmánynak. Az a véleményünk, hogy az alá­író országoknak az elkövetkező hónapokban és években min­dent meg kell tenniük annak érdekében, hogv a záróokmány rendelkezéseit átültessük az életbe” — mondotta a többi kö­zött a magyar külügyminiszter és ezen a jubileumi üléssza­kon beszélt az ENSZ alapokmány elveinek tiszteiéiben, tar­tásáról, hangoztatta, hogy az ENSZ alapokmánya rhost is al­kalmas a világszervezet céljainak és élvéinél- érvényre jutta­tására, ezért felülvizsgálásra nincs szükség. Ma is az a lé­nyeg — hangzik hazánk álláspontja, — hogy a tagállamok olyan politikát folytassanak, amely összhangban van az alap« okmány minden ENSZ-tag által elfogadott elveivel. i Újabb Corvalán per

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom