Szolnok Megyei Néplap, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-25 / 302. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. december 25. 1Í3 Gesztusok Mivel többnyire az újságíró is ember — mégha ezt sokszor nem is éreztetik vele — én is amolyan évvégi kasszát csinálok. Összegyűjtöm jegyzetlapok sarkairól az apró történeteket, amelyek annakidején az aznapra rendelt újságcikkbe nem kerülhettek be — ez a saláta. Nos, e zöldségekből most néhányat feltálalok. • * * Egy ünnepség előkészítése. A fő-fő szervező: „Elvtársak, már összeírtuk azokat a vezető elvtársakat, akiket majd az elnökségbe kell ültetni. De elvtársak, az arány így még nem jó. Ezért Kovács elvtárs gondoskodjon még három munkáselvtársról és három nőelvtársról. Nekem mindegy, kik lesznek, de a hat meglegyen!’’ Ez az aranyos! Az arányos gesztus! • • * A nők napja tiszteletére olcsóbb lett a harisnyanadrág! — hirdeti a szolnoki áruház. No. gondolom, most jól csőbe húzzák az emancipációt Kétágú csőbe. Ez a gusztusos gesztus! • • • A miniszterelnök-helyettes nagyközségünk nagyüzemében. A gépek között az olajos ruhájú munkással beszélgetni kezd... kezdene... de egy esküvői eleganciájú, sö- tétrulia-nyakkendős fiatalember elépattan. Megelőzi. Kezében a beszéd, olvassa. Hogy ez és ez a brigád. Hogy ennyit és ennyit vállaltak. Hogy ennyit és ennyit teljesítettek. Számok és számok. Monoton-hadarva. A miniszterelnök-helyettes udvarias. V égighallgatja. Mellettem az egyik munkás. Ki ez — kérdem súgva. Jani, a brigádvezetőnk — felelt ' Beöltöztették. Nem akart, S is rühelli. De a főnök ráparancsoit. Ez az előregyártóit gesztus, \ !!! Középiskolai pártalapszer- vezet Taggyűlés. A felszólaló kemény. Megmondja. Kényes ügy, tényleg. De ő őszintén megmondja. Szünet. Igazgatónő mentegetőzik. Felszólaló nem tudta, hogy újságíró is lesz itt (Lám mégiscsak van a sajtónak tekintélye!) Ez (lett volna) a kozmetikus gesztus. Választás. Titkos. A döntés majdnem egyhangú. Megválasztott — rögvest, a kihirdetés pillanatában — szót kér. Kap. Felolvassa: „Kedves elvtársak, köszönöm a bizalmat...” Ez az előrelátó gesztus. Gyár Szolnokon. Év végi hajrá. Nyolc helyett tizenkét óra. Naponta. Napok óta. Hetek óta. A melós vállalta, öntudatára hivatkoztak. No persze. Évközi trehányságra mégse lehet. Éz a tudatos gesztus. * • • Fontos esemény. A lapokban fontos tudósítás. Hol. Mikor. Kik. Hozzászóltak. Kik. Ja, hogy mát mondtak? Arra már nem maradt hely. Hej! Haj... Ez a fontos gesztus. — tépé — Fenyegetés Amikor Móricz Zsigmond első leánygyermeke megszületett, s azt az anyakönyvbe akarta íratni, a református lelkész azt mondta, hogy a „Virág” nevet nem hajlandó bevezetni, mert a „Virág” az magyarul: „Flóra”. Mire Móricz Zsigmond fogta a kalapját: — Rendben van. Akkor megyek a katolikus plébániára ! Ettől megijedt a református lelkész, és így lett Móricz Virágból — Virág— Odüsszeusz falun Tanmese a világnézeti harcról ALmássy Kálmánka, a nagycsoportos óvodások gyöngye önfeledten játszogatott építőkockáival a nagyszo'oa szőnyegén, és fogalma sem volt a kettős nevelésről, melynek pedig alaposan ki volt téve, különös tekintettel a nagymama és az apu között dúló ideológiai harcra, melyben az óvoda apunak jelentett biztos támaszt, az anyu pedig harchelyzetben mindig elfoglalta magát a házimunkával. Kálmánka várat épített a kockákból és az utolsó tctohasá- bolc beillesztése alatt nótázásba kezdett, ahogy a nagymama tanította. — Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok, pásztó. . . — Te édes! — mondta mami és ragyogott, mint a karácsony- fadísz. — Mit csinál a róka kisfiam? l"vékezett elterelni apu a gondolatait az óvodai fenyöfaünne- pélvre, ahol olyan édesen szavalt. — Pásztorok, pásztorok, pásztorok. pásztorok! Tessék? — Hogy Betlehembe, mondjad szépen. — A róka! Térdlghóban fut a róka. — Tárgyig hóban futa róka, trió taíut tegna pöta? Megzavarták tana komát, hófe dibe aláb nyomát! Tudom ám a másik versszakot is, amit a Pali mondott a fenyőfa alatt. Ügy van, hogy Seregély ül kéri tésen. Kár a kárért ltár ez nékem. Sehol sincs egy finom falat, se itt, se a kertek alatt. — Kisfiam, nem fenyőfa; karácsonyfa. Tudod, amit most hoz a Jézuska — »csapott le a mama. Mindjárt Jön és csönget, aztán berepül a kisszobába a karácsonyfával, ha szépen énekelsz. Na mondjad, mennyből. . . — Mennyből a róka leesett hóba Jézuska, Jézuska, hogy Betlehembe. . . hó fedi be a láb nyomát. .. — Kisfiam! — rikoltott a mama és csúnyán nézett vejére. (Te pogány! Megbolondftod ezt a gyereket a szentestén). — Kisfiam! — rikoltott a papa és csúnyán nézett anyósára. (Te mozgó biblia! Megboiondítod ezt a gyereket a szentestei hókuszpókusszal. Minek egyeztem bele, hogy eljátszd ezt a komédiát?) Nagymami légyirtó tónusú hangján elöéne kasként rákezdte és ellentmondást nem túróén sarokba tuszkolta a gyereket. Énekelj kicsim, mennyből az angyal, mindjárt csönget a Jézuska. Kálmánka, akiben továbbra sem éledt harcos tiltakozás a kettős nevelés ellen, fal felé fordulva énekelt, miközben a mami magára kapta a kabátot és indult csöngetni. Apu egyein- bérként kivonult a szobából. — . . -lejött hozzátok. . . — csengettek. ITamarébb, mint ahogy a mami az ajtóhoz ért. — Pásztorok, pásztorok /na, hát csak kiváncsi vagyok, milyen is a mami Jézuskája!) Odakint beszélgetés — jó estét kívánok, jó estét — valaki törli a lábát. — .. -hogy Betlehembe (azt mondta a mami, hogy repül) sietve menve (mi az, hogy jó estét? Hogy köszönhet így egy Jézuska) lássátok, lássátok. Lássátok. Mami, már végigértem, megfordulok. Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok. — Itt tessék aláírni. Expressz — hallatszik kintről. — Pásztorok (mi lesz már Jé- ruska bácsi.) — Viszontlátásra. — mondta a „Jézusba" bácsi. — Viszontlátásra — mondta a mami. — .. . hogy Betlehembe (minek énekelek, ha úgyis elmegy. Inkább megnézem. Né, ez nem is Jézusévá: Annak nincs ilyen nagy táskája.) Mami becsaptak téged! Nincs is Jézuska, most már megmondhatom neked. Az oviba se az hozott karácsonyfát, hanem az óvőrtén1. Mennyből a postás, mennyből a postás pásztorok pásztorok! Hát még ezt sem tudtad? De buta vagy! I. Zs. És akkor a dicsődárdás, rövidfürtű Meneláosz a drágagyümölcsű őszbe mutatva, szárnyas szavakat szólt, küldvén Odüsszéuszt sokroha- mú viadalra: „írj ts riportot tíz napon át a tettek embereiről”. És Odüsszeusz mondta: — Én sose tudnék mást, ami inkább édes a szívnek, látni hazámnál. Ment, a magas várost odahagyta. Az autóbuszok nem késve röpültek messzi síkra. És útközben látott széleshom- lokú, csámpásléptű marhákat az érc égbolt.alatt, sokmorajú piacokat, bolygóeszű embereket, ködbevesző tájakat, szorgos halandókat, kik a termő földeken élnek. Miután mindent megszemlélt Odüsz- szeusz lelkes örömmel, föiírta egy papírra: ,,Férfiúról szólj nékem, Múzsa, ki sokfelé bolygott...” Mert hazatérte napját a dolog elorozta, s napok perdültén látta, hogy a falvak egy része hulló napra tekint, más a kelőre. A tágterű ég alatt, temérdek földeket járva bolygott Odüsszeusz, sok erős gyötrelmet tűrt. Tépte a szívét a bánat, otthona fölszakadó füstjét már látni akarta. Mert kirakott kész étkek után kezeit kivetette volna elverni éhét, és szomját, kortyolva lángszínű bort, amíg a rózsásujjú hajnallal puha, nemriadó álom igázta volna. De hol? A kocsmában kük- lopszok nemhátráló sarjai ittak sebesen vetekedve, s ott volt velük gyönyörű egyetértésben Kharübdisz, szívta magába az éjszínű bort Odüsszéuszt bizony meglepte a sápadt félsz. Találkozott Kirkével is, a tanácstitkár asszonnyal, aki disznóvá akarván őt változtatni, erdei makkot szórt eléje hír helyett, s a tűrőlelkű Odüsszeusz hivatkozott a szolnoki Olimposzra, a messziredörgő Zeuszra, mire Kirké megenyhült. És a Szirének! Az udvarokon az a sok-sok Szkülla, a szörnyen ugatva üvöltő kutyák! S mi tagadás: Odüsszeusz már várta az éjszínű, szörnyű halált. S akkor a szépfonatú nimfa, Kalüpszó szólt: „Mond ki; amit gondolsz: megtennem sürget a lelkem; teljesítem, ha tudom, s ha a kérés nem lehetetlen. Lépj beljebb, hogy ajándékom letehessem elébed!” És szerelembe vegyültek, lelkűket fölvidították eledelekkel, de midőn kélt a rózsásuljú hajnal, már hiába tartóztatta a sóvárgót az isteni úrnő. S Odüsszeusz akadt gáncstalan társra a szép/ürtű szüzekben, a hókarű Nauszi- kában, akik a széphajú hajnallal ha tehetik, az elvágyódót el nem eresztik. De Odüsszeusznak eszébe jutott a nagyonszeretett társ, Pénelopé, s a dicsődárdás, rövid- fürtűszőke Meneláosz, a fő- szerkesztő. Így hát a sokfelé bolygás után egy phaiák harcos jólácsolt, gyorsröptű Zsiguliján megtért Szolnok-Itha- kába. Ott a hírnökök serény raja sürgött egy-egy címes hírért futva Marathónig. A kérők (kéziratkérők) pedig szívüket vidították a hírnökök lépteinek szaporáztatásával, fejlesztvén fürge inakat. A kérők körében az egyik isteni dalnok lantszava szólt: vezércikket hozott a másnapi újságba. A kérők pedig közben Odüsszeusz sűrűsorú kéziratait kaszabolták. Szörnyű haragra gerjedt erre a tűrőlelkű: érchegyű nyilát az egyik kérő mellébe lőtte. Zsivalyog- tak a kérők végig a termeken át, hogy látták társuk elestél, fölpattantak a székükről, sza- ladoztak a házban, fürkészték a szilárd falakat, mindenfele nézve, s nem leltek pajzsot, jó dárdát kézberagadni. És már Eurümakhosz is meg- görbedve bukott le. Homlokkal verte a földet, míg kínlódott, és közben két lábbal a széket rúgva, vonaglott; majd a szemére omolt a sötétség. Persze a kéziratkérők le- gyilkolását csak elképzelte Odüsszeusz. Tett helyett szárnyas szavakat szólt, dicsérvén a dicsődárdás Meneláoszt és hős seregét. — Amit mondtál, úgy montad, mint ahogy illik — mondta a szépen nyírott Meneláosz. — A fellegtorlasztó Zeusznak tetsző szó szökkent ki foga kerítésén: a riportot közöljük. K. I„ A Jászberényi autópiac táblájának szövege helyesen: Lóerővel vont Járművek... DLUHOPOLSZKY LASZLÖ RAJZAI KARÁCSONY VÍZSZINTES: 1. Juhász Gyula egyik versének címe (Zárt betűk: K, N, ö, É.) 14. Régi parászt- házak előszobája. 15. A mélyépítésnél hasznait túlnyomásos légterű süllyesztőszekrény, névelővel, 16. Az egyik megyénk fele, 17. Az idézet befejező része (Zárt betűk: N, K.) 38. Zárairól híres fémárugyárunk, 19. Egyszerű gép, 20. A csendőr népies neve volt, 23. Ellentétes kötőszó, fordítva, 24. Festékrudacska, 25. Félsor! 26. Csallóközi község, 28 Írásban tévedő, 30. Mindig kéznél levő mérték, 32. . . .illió, zűrzavar, 34. Söntés része! 35. Ellopják. *36. Mássalhangzó kiejtve, 37. Hangtalanul susog, 38. Zárnám, 39. Nak párja, 40. Ragozott mutatónévmás, fordítva, 42. Izomkötők. 43. Félig könnyed, bizalmas beszélgetés! 44. Rossz irányba vezetnek, 46. Nem közös (tulajdon), 47. Sok-e! 49. A zsidó vallás papjának egyik neve, 50. . . .mail, légiposta, 51. Fordítva végez kerti munkát, 52. Nem en- geaélvez, 54. Erdélyi folyó, 56. Műveltető képző, 57. A múltidő jele, 59. BŐI. 60. A futóversenyt vezeti, 63. Szóösszetételekben hegyet jelent, 65. Felold, 67. Itt van a kenyérmezei csata seregvezérének sírja. FÜGGŐLEGES: 2. A szülők egyik csoportja, 3. RIC. 4, Keresztüldöfött, 5. Százöt római számmal, 6. Az akkumulátorok egyik fajtája, 7. Nagyforgalmú kikötőváros a Földközi-tenger partján, 8. Jugoszláv és osztrák gépkocsi jelzése, 9. Testvérpár, 10. Főzelékféle, II. Fehérhaj űak, ML Gyümölcs, 13. Izotóp belső része, 16. A versidézet első része (Zárt betűk: K, G, L, A, D.) 23. Beszéd része, 22. Értéket állapítanak meg, 24. Lengő mozgással mozgat, 26. Nem is az! (két szó), 27. Népi zenész, 29. Sárga színű kitűnő termőföld, 30. A kereskedő kínálja, 33. Horgász felszerelés, 33. A világbéke megvédését szolgálja, 35. Csak részben mos, 38. óvakodj, latinul (CAVE), 39. Felesége, végtelenül, 41- Mázolt, 43. Felfog, támaszt. 45. A régi viccek figurája, 46. Téli sporteszköz, 48. Kiköt, kibogoz, 50. A lóverseny, 53. A lagúnát elzáró keskeny törmelékgát, 55. Dörög, 56. Autófenntartóipari Tröszt, 58. Olaszországban élő világhírű magyar szobrász, 60. Dézsa közepe, 61. Fél nyomás, 62. TBÖ. 64. Király, franciául, 66. Fog része! 68. Hamis. Beküldendő: a vízszintes 1», függőleges 16. és vízszintes 17. számú sorok megfejtése, 1976, január 6-ig. December 13-án megjelent. Mező Imrére emlékező rejtvényünk helyes megfejtése: Halálában is győzött ellenségein, élete, áldozata nem volt hiábavaló. — Könyvet nyert: Győré Erzsébet, Jászberény. (A könyvet postán küldjük el.) SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP REJTVÉNYSZELVÉNYE 1975. december 25. Szolnok város 900 1975 -éves De gyorsan öregszik szeretett városnak. Egy sor alatt 1075 évet. (Egy jubileumi cukroszacskóröl.)
